Békés Megyei Népújság, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-30 / 75. szám

NÉPÚJSÁG 1989, március 30., csütörtök Egy hónap hangulata a szakszervezeti információ tükrében — március Belpolitika A bérből és fizetésből élők döntő többségét válto­zatlanul a megélhetés ne­hézségei, anyagi helyzetük drasztikus romlása, a gazda­sági helyzet és saját életkö­rülményeik várható alaku­lása foglalkoztatja. A poli­tizáló közvélemény örömmel üdvözli a társadalmi élet területén tapasztalható de­mokratizálódó folyamatokat, de igen széles rétegek nem értik a politikai és a gazda­sági élet közötti összefüggé­seket, illetve sokkal inkább a gazdasági életben sürgetik a radikális változásokat. „Elég volt már a sok szö­vegből, az Ígérgetésekből! Tegyenek már valamit, hogy megfelelő körülmények kö­zött dolgozhassunk és a ke­resetünkből meg is tudjunk élni!" „Dolgozóink félnek, hogy a sok újonnan alakuló alternatív szervezet nem old­ja meg a gazdasági problé­máinkat. A sok politizálás­sal nem fog emelkedni az életszínvonalunk.” (Körösi Állami Gazdaság, Gyoma- endrőd) „Irritálja a dolgozó­kat, hogy az egymás után alakuló különféle alternatív csoportok és pártok különfé­le programokkal, nézetekkel megosztják, zavarják az or­szág lakosságát. Az országot a különféle erők megosztott­sága jellemzi, holott a gaz­daság talpraállásához az egység megteremtésére len­ne szükség." (Medosz Békés Megyei Bizottsága) „Szarvas térségében fur­csának tartják Grósz Károly február 12-én ■tett nyilatko­zatát, miszerint az MSZMP kezdeményezi a többpárt­rendszer létrejöttét és így kívánja tovább folytatni a pluralizmus kialakítását. Vé­lekedések szerint rendkívül rugalmas politikus, alkal­mazkodik a körülmények­hez, csak az a probléma, hogy a bejelentése előtt még egy héttel az egypártrend- szert tudta csak elképzelni Magyarországon.” (Állami Tangazdaság, Szarvas) Sokakban él a félelem. Vannak, akik visszarendező­déstől, mások társadalmi robbanástól, megint, mások mindkettőtől tartanak. Tény, hogy az elszegényedő réte­gek elégedetlensége növek­szik. A jelzések szerint a filléres gondok okozta fe­szültségeket beláthatatlan mértékben szítják, a „meg­bocsáthatatlan társadalmi igazságtalanság"-nak minő­sített jelenségek. Mélyről törnek fel az indulatok az egyes vezetők kiugró bére és szinte hihetetlenül magas nyeresége, jutalma hallatán. Ügy tűnik, társadalmi meg­békélés nem várható mind­addig, amíg ezen a területen rend nem lesz. Lázítóan hat a közvéleményre az a tör­vényes, de etikailag erősen megkérdőjelezhető elosztási gyakorlat, amely lehetővé teszi, hogy addig, amíg a dolgozók nagy része a lét­minimum szintjéhez elegen­dő keresettel sem rendelke­zik, az első számú vezetők jövedelme (havi fizetés + nyereség + jutalom) nettó 60-70 ezer forint legyen. „Ekkora igazságtalanságot hogy tűr meg a világ. Én -átéltem a világháborút, részt vettem az ország újjáépíté­sében, egész életemben meg­állás nélkül, keményen dol­goztam, és mindezért ki­szúrják a szemem 4 ezer forint nyugdíjjal. Kiszámol­tam — a Népújság cikke alapján —, hogy az áfész- elnök havi jövedelme 70 ezer forintra rúgott. Hát mi­lyen munkát, teljesítményt kellett ezért nyújtani?! Hol itt az igazság?! Ha valami, akkor ez felháborító!” (nyug­díjasok) „Hol van itt az igazságos és arányos teher­viselés?! Csak a kisember­től várják a türelmet? A ki­váltságosak, akik ezt elvár­ják tőlünk, miért nem haj­landók kicsit szerényebben élni, a nagy pénzekből le­adni?” „Micsoda pénzügypolitika az, amelyik a tömegek el- nyomorodását, ugyanakkor egyesek valós teljesítmé­nyek nélküli rohamos gazda­godását segíti elő. A pénz­ügyi kormányzat semmit sem mérlegel?! A lényeg az, hogy minél többet bezsebel­hessen. Hisz’ a vezetők ré­szére jogszerűen kifizethető nyereség, jutalom szerintünk csak azért nincs korlátozva, mert ha a vezető bruttóban 1 milliót kap (melyre a mi megyénkben is van példa), akkor rögtön hatszázezer fo­lyik az állami kasszába is, és csak ez a lényeg. Az, hogy milyen feszültséget szül, és mekkora társadalmi felhá­borodást vált ki, az senkit nem érdekel mindaddig, amíg a nép meg nem unja.” „Ha nehéz helyzetben van az ország, hogy engedhető meg, hogy egyesek százez­reket tegyenek zsebre? Csak akkor várják el tőlünk a megértést, ha majd azt ta­pasztaljuk. hogy ez minden­kire vonatkozik. Nem azok­ra gondolunk, akik a saját eszük és szorgalmuk alapján gyarapodnak, hanem azokra, akik gazdagodását nem a teljesítmények, hanem a szabályozók eredményezik.” A társadalmi békétlenség másik oka, és egyben jelen­tős feszültségek forrása még a közélet területén tapasz­talt tisztátalanság, a nagy méreteket öltő korrupció, összefonódás. A leleplezett visszaélések, de a közvéle­mény elvárásával nem ta­lálkozó következmények, a példaadó elmarasztalások hiánya felkorbácsolják az érzelmeket, fokozzák az el­lenérzéseket, és növelik a vezetőkkel szembeni bizal­matlanságot. Elutasítják azt a fajta magyarázkodást, amely az intézményrendszer korábban kialakult működé­si mechanizmusának „ter­mészetes” következménye, terméke címén próbálja enyhíteni az elkövetők hibá­ját. A közvélemény szerint a háborús bűnösök is az adott rendszerre hivatkoz­nak, „parancsra tettem” jel­szóval. Az utókor mégis jog­gal vonja őket felelősségre, mert egy vezető beosztású embertől minden helyzetben és minden körülmények kö­zött elvárható a humánus, a tisztességes emberi maga­tartás. Az elégedetlenség legfőbb oka persze a folya­matos szegényedés, az árak szakadatlan emelkedése, il­letve a bérek stagnálása. „Követelik az emberek, hogy az árreform mellett a bérreform is valósuljon meg. Nincs vásárlóerő. Ez oda fog vezetni, hogy nem fogy az áru, és nem kell a termelés. Ebből hamarosan létrejöhet a munkanélküli­ség. Ezt még lehet tovább ragozni, de az út vége, ha így haladunk, mindenkép­pen az elkeseredés, a sze­génység, a sztrájkok, a bű­nözés, az alkoholizmus, a széteső családok és még ki tudja, mi minden.” (HVDSZ Békés Megyei Titkársága) „Valahol itt probléma lesz, amit most kellene látni.” (Körösi Állami Gazdaság, Gyomaendrőd) „A bérből és fizetésből élők további meg­szorításokat nem tudnak el­viselni. Szakszervezeti tag­jaink kérdezik, hogy az el­hibázott politikai és gazda­sági döntések miatt miért a létminimum alá szorított munkásoknak kell szenved­ni?” (Körös Volán. Békés­csaba) ..A bérből és fizetés­ből élőket naponta sújtják a kormányzati intézkedé­sek. Nem tartjuk elfogadha­tónak. járható gazdaságpoli­tikának. hogy csak a mun­kás rovására történnek in­tézkedések. « munkás ter­hei nap mint nap nőnek, és már-már az elviselhetetlen- ség határát is meghalad­ják.” (Körös Kazángyártó Vállalat. Békéscsaba) Érzékenyen reagálnak a dolgozók minden olyan lé­pésre, amelyek további ter­heket idézhetnek elő, vagya mai gazdasági helyzetben pazarlásnak minősített költ­ségeket emésztenek fel. So­kakat foglalkoztat a világ­kiállítás kérdése. Vannak, akik úgy ítélik meg. hogy az annak kapcsán beáramló működő tőke lendületet ad­hat az ország gazdasági fej­lődéséhez. és mindaz, ami annak révén megépül ná­lunk. nemzeti vagyonúnkat gyarapítja, viszont sokan ellenzik, mondván, ha eddig még soha nem lehetett a világkiállítást megrendezni rentábilisan, akkor mi ad­hatja vezetőink optimizmu­sát. Vannak, akik meg van­nak győződve arról, hogy ez egv újabb olyan tehertétel lesz a magyar nemzeten, amely nemcsak hogv az or­szág eddig háttérbe szorított alföldi megyéinek fejlődését még jobban visszaveti, ha­nem az életszínvonal továb­bi. „már elviselhetetlen” romlását idézi elő. — Töb­ben sürgetik a közvélemény pontos, korrekt, szakszerű és megbízható számításokat tartalmazó tájékoztatását. A felháborodás hangján követelik az adóügyi hivata­lok építkezéseinek, terjesz­kedésének leállítását. Álta­lában ellenérzés kíséri a közintézmények bővítését, felújítását, pazarló színvo­nalú berendezését, még in­kább az ilyen jellegű újabb beruházásokat. Külpolitika A külpolitikai kérdések iránt érzékelhetően csökkent az érdeklődés. A politizáló közvélemény főként a Szov­jetunióban zajló folyamato­kat kíséri figyelemmel. So­kan aggódnak Gorbacsovért. illetve az általa képviselt forradalmi átalakulásért. „Félnek attól, hogy Gorba- csovnak nem sikerül ezt az átalakulási folyamatot vég­rehajtania, illetve attól, hogy esetleg félreállítják Gorbacsovot, hisz sok min­den megtörtént a múltban, ami csak most kerül a nyil­vánosság elé.” (HVDSZ Bé­kés Megyei Titkárság és mások) Az aggodalom leg­főbb oka. hogy igen sokan feltételezik, amennyiben egy nem várt fordulat következ­ne be a szovjet politikában, úgy nálunk is megállna az átalakulási folyamat. Ez an­nál is inkább izgatja a dol­gozókat, mert úgy véleked­nek. hogv „amióta a Szov­jetunió új utakon jár. azóta mi is szabadon lélegezhe­tünk.” (Körösi Állami Gaz­daság. Gyomaendrőd) „Visszatérő témaként sze­repel az, hogy a Szovjetunió kivonult Afganisztánból. Úgy ítélik meg, hogy ezál­tal nőtt a tekintélye. Ked­vező visszhangot váltott ki, hogy az európai haderőcsök­kentések megkezdődtek, amely érinti hazánkat is." (Medosz Békés Megyei Bi­zottsága) A magyar—román viszony változatlanul foglalkoztatja a dolgozókat. Ugyanakkor nem értik, hogy a „testvé­ri”. szocialista országok és a Szovjetunió miért nem fog­lal állást a román—magyar viszonyok alakulásában, il­letve. hogy „egyes szocialis­ta országok miért határol­ják el magukat a vitás kér­dések megoldásában." (Kö­rös Volán. Békéscsaba, Me­dosz Békés Megyei Bizott­sága) „Romániáról az embe­rek véleménye megoszlik, vagyis az a kérdés, hogy ott annyira rossz, akkor miért nem tüntetnek az emberek, mint Magyarországon Idád­ban, vagy jelenleg Dél-Afri- kában?” (Körösi Állami Gazdaság, Gyomaendrőd) ..Pozitív vélemény hangzik el abban a tekintetben, hogy a kormány a romániai hely­zet miatt az ENSZ Emberi Jogok Bizottságához for­dult.” (HVDSZ Békés Me­gyei Titkárság) Többen helyeslik, hogy hazánk, a szocialista orszá­gok közül elsőként, felveszá a diplomáciai kapcsolatot Izraellel. Életszínvonalunk alakulása a statisztika szerint A legfrissebb statisztikai felmérés szerint az életszín­vonal tavaly és 1989 eddig eltelt hónapjaiban leginkább a középrétegeknél csökkent. A lakosságnak ebben a cso­portjában növekedett azok­nak a háztartásoknak a szá­ma, amelyek a társadalmi minimumhoz egyre közelebb jutottak. Ez ellentétben álla közvéleményben elterjedt hiedelemmel, miszerint a legrosszabb helyzetűek pozí­ciója romlbtt leginkább. Az ő életszínvonalukat a külön­féle szociálpolitikai intézke­dések tavaly is és az idén is oly mértékben védték, hogy helyzetük az átlagosnál ke­vésbé romlott. Jövedelmük ugyanis olyan alacsony, hogy a különféle juttatások — családi pótlék emelése, a nyugdíjasok közlekedési kedvezménye, az egyszeri segély karácsony előtt — aránya bevételeikhez képest jelentős. A felmérés tanúsá­ga szerint a legjobb módú rétegek képesek ellensúlyoz­ni a kedvezőtlen hatásokat; megtakarításaikat átcsopor­tosítják, vállalkozással, tő­kebefektetéssel, a külföldi utazások liberalizálásának kihasználásával, valamint más hasonló eszközökkel nö­velik jövedelmüket. Így ők valószínűleg meg tudják őrizni életszínvonalukat. A Központi Statisztikai Hivatal a Gazdaságkutató Intézettel közösed készítette felmérését a lakosság élet- színvonaláról. Ennek során a statisztikusok 13-14 ezer háztartás adatait vizsgálták, azokét, amelyek a kétéven­ként készülő háztartás-sta­tisztikai adatgyűjtés alanyai, tehát jövedelmi viszonyaik és életkörülményeik alaku­lását rendszeresen nyomon követik. Az ezekben a ház­tartásokban élők reprezen- tájlák a magyar népesség összetételét: 10 százalékuk­nál az egy főre jutó nettó jövedelem nem haladja meg a 2500 forintot, 80 százalé­kuknál 2500 és 12 000 forint között alakul, s ugyancsak 10 százalék azoknak a ház­tartásoknak az aránya, ame­lyekben egy főre tizenkét­ezer forintot meghaladó ösz- szeg jut. A statisztikusok vizsgálták azt is, mennyiben befolyá­solja az egyes rétegek élet- színvonalát a gyermekek száma, az, hogv dolgoznak-e avagy nyugdíjasok, illetve eltartottak, továbbá, hogy városban vagy falun laknak. Az életszínvonallal kap­csolatos felmérést a KSH rövidesen közzéteszi, amely a Statisztikai Kiadó Válla­lat könyvesboltjában kapha­tó majd „Az 1988—1989. évi életszínvonal-csökkenés ré­teghatásai” címmel. (Hu trfi tCCu^Lu*^ Fenn és lenn Nem szabad kétségbeesni! Valami remény mindig ma­rad, amibe belekapaszkodhatunk, amely segít átvészelni a kilátástalannak tetsző időket. Egyetlen nap is milyen sokszor változik a hangulatunk, boriira jön derű. Mint a könnyeit potyogtató kisgyerek, aki meg se várja a bú- bánat elmúlását, máris mosolyog. Gyerek még ez a nép, sose fog felnőni. Talán gyereksége ad esélyt a túlélésre, s ebben is keresi a felmentést, ha még nem nőtt be a fe­je lágya. Játszunk önfeledten történelmesdit. kiszalad alólunk az idő, aztán szidjuk a rossz játszótársakat, a tudatlan tanítómestereket, és a ravasz felnőtteket, akik elorozzák tőlünk az élet játszótereit. Zajlanak velem az események. Ma egy hete Rodostó­ból, Rákóczi számkivetésbeli háziból küldtem levelem, most pedig Lillafüredről, a palotaszálló kertjéből írom e sorokat. Törökországból hazafelé jövet a haláron az volt az első kérdésem, hogyan ünnepelték itthon március 15-ét. De nagyon örülök, hogy józanul, méltósággal tör­téntek a dolgok. Remélem, büszkék lehetünk majd erre a március idusára. Alig volt két nap „kikapcsolódásom” az utazások közti időben, máris jöttem a Bükkbc. Még a Rákóczi-élmények hatása alatt tegnap kirándultam Kassára, tisztelegni a nagyságos fejedelem végső nyug­helyénél. Mátyás királytól Batsányi Jánoson át Kossuth Lajosig a magyar történelem számos kiválóságának em­lékét őrzi a kassai dóm, ahol most püspöki istentisztelet volt. Mozdulni se lehetett az ájtatos sokaságban. Önkí­vületbe dermedt hívők tapsoltak, integettek a püspöki pa­lota felé elhaladó főpapnak, s a lelkesedés hurrája hul­lámzott végig a tömegen, amikor a lelkipásztor áldást osztott az ódon ház erkélyéről. Gyerekkorom templomi hangulatai elevenedtek meg előttem: körmenctek, hús­véti szagosmisék, ministrálásaim, és az a hatalmas pofon, amellyel egy harcias gyomai pap kitaszított az egyház­ból. 1949-ben történt, amikor az iskolában nem tartozott a dicsérendő cselekedetek közé, ha valaki hittan órára jár. Én jártam, rendületlenül, amíg a tisztelendő atya egyszer olyan taslit le nem kevert, igazságtalanul, hogy napokig zúgott a fülem. Akkor — dacból — megszüntettem minden vallásos kapcsolatom, de azóta is irigylem a hí­vőket. Jó nekik, mert számukra csak előjáték minden földi szenvedés, bőven kárpótolja őket az örökéletbe ve­tett hit. Csodálattal néztem tehát a kassai székesegyház közönségét, és örültem, hogy ilyen lelkesedés odahaza is egyre gyakrabban tapasztalható. Bár nálunk az is meg­történik, hogy egy SZOT-üdülőben nagypéntek este tar­tanak locsólóbált... És még ezen a napon sincs a déli ételválaszték között egyetlen böjti menü se. Mint valami elérhetetlen álomvilágra, úgy gondoltam mindig a lillafüredi kastély-üdülőre. Nem is tudom, miért nem kívántam eddig a falai közt tölteni néhány napot. Most, amikor szakszervezeti üdülőjeggyel múlatom itt tavaszi szabadságom idejét, olyan érzésem van, hogy ta­lán az utolsó pillanatok egyikében vetődtem ide. Ugyanis az ország kincseinek kiárusítása közben sor kerül c kas­tély „értékesítésére” is. A jobb szobákat már most is szállodai vendégeknek adja el a szakszervezet, s mint hallom, holland utazási irodák tárgyalnak, hogy „nagy­ban” veszik meg a házat. Szegény, szegény szakszerve­zet. Hogyan is tudná növelni a bevételeit, ha nem ilyen trükkökkel? Mert való igaz, hogy még a felemelt térí­tési díjakból sem futja az üdülés önköltségére. De ha arra gondolok, hogy a fizetésem egy százaléka minden hónapban a szakszervezeti kasszába vándorol, bizony elvárhatnék igényesebb kiszolgálást. Legalább annyi fi­gyelmességet, hogy ne nagypéntek este rendezzenek hangos hacacárét, mert még elriasztják a derék holtan-) dókat is. Hiszen a hazai jóérzés már semmit se számít. Adós, fizess. Ha már szép csendben elszegényedett az ország, annyi elégtételünk van legalább, hogy elsirathat­juk a nyomorúságunkat. Tudom, ez önmagában kevés, majdnem semmi, de a továbblépéshez tudnunk kell. hon­nan indulunk. A mélyből! Mint ahogy itt, Lillafüreden, ebben a szinte már nem is nekünk álló operett-kastély­ban, lassan csak szemlélői lehetünk a kamataink kontó­jára vigadozóknak. Am az erdőkben csivitelő madarak nekünk is dalolnak, s a néma fák meginduló keringé­sei azt ígérik, jön a rügyfakadás, lesz itt tavasz. Andódy Tibor fl Békéscsabai Szabadság Mgtsz II. sz. sertéstelepét (volt húsipari hizlalda, a Csanádapácai út mellett) 2500 db sertés hizlalására bérbe adja A tsz biztosít: — hízóalapanyagot (2500 db á. 30 kg-os süldő) — épületet és tartástechnológiát — takarmányt. Részletes felvilágosítást ad (hétfőtől péntekig) Kassai József ágazatvezető a szakosított sertéstelepen (Csanádapácai út).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents