Békés Megyei Népújság, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-25 / 72. szám

NÉPÚJSÁG 1989. március 25., szombat o Épül Gyulán a fogyasztási szövetkezetek uduloie flz átadás 1990-re várható A gondolat, miszerint épüljön fel Gyulán a Békés megyei fogyasztási szövet­kezetek közös üdülője, 1986- ban vetődött fel. Az elkép­zelést 1987 januárjában a MÉSZÖV elnöksége már ál­lásfoglalásban rögzítette. Alig három hónappal ké­sőbb pedig a megyei kül­döttközgyűlés is egyetértett az üdülőépítéssel. Ilyen előz­mények után került sor 1987. június 30-án Gyulán arra az alakuló ülésre, ahol 14 áfész, 10 takarékszövetkezet, a Békéscsabai Lakásszövet­kezet, a BÉKÉSSZÖVKER Vállalat, az orosházi Hotel Alföld vendéglátóipari leány- vállalat és a MÉSZÖV küldöttei kimondták a „Bé­kés Megyei Fogyasztási Szö­vetkezetek Közös Üdülője” egyszerű gazdasági társasága megalakulását. Lovas György, a SZÖV- TERV Békés Megyei Irodá­jának vezetője néhány nap­pal ezelőtt arról tájékozta­tott, hogy az üdülő alapo­zási munkálatai befejeződ­tek és hamarosan megkez­dődnek a felszíni munkála­tok. Azt is tőle tudtuk meg, hogy a létesítményt — mely­nek itt látható makettjét a SZÖVTERV Vállalattól és a megyei iroda vezetőitől nem­rég kapta meg a megyei szövetség — várhatóan 1990 első félévében adják át ren­deltetésének. Igaz, hogy az 1987. júniusában elképzelt 18 millió forint helyett mintegy 25 millióba kerül az oktatási részleggel is ren­delkező üdülő. Kép. szöveg: Balkus I. goztam. Hallatlan tekintélye lehetővé tette, hogy a szél­sőjobboldali egyesületek rémuralmával szemben, lét­rehozhattunk az egyetemen haladó egységszervezetet. A kolozsvári, debreceni és pé­csi mozgalmakkal együtt a háború vége felé mi szer­veztük a fegyveres ifjúsági ellenállási alakulatok egyi­két, a Görgey századot, amely aztán a Börzsönyben tevőlegesen is segítette a Vörös Hadsereg előnyomu­lását. Engem 1944 decembe­rében letartóztattak, a nyi­lasok fogságába kerültem, ahonnan sikerült megszökni. Budapesten egy bérház har­madik emeletén vártam be az oroszokat. — 1945 után hogyan ala­kult politikusi és irodalmi munkássága? — A Kisgazda Párt bal­Ezárnyához kerültem, és ré­szese voltam az ifjúsági mozgalmak egyesítésének. Hol gyógyszerész, hol mint irodalmár dolgoztam, mikor mire volt lehetőségem. 1956- ban például a Gyógyszertári Központ forradalmi bizottsá­gának alelnökévé választot­tak, később ezért kellett a nagyon szeretett gyógyszeré­szi pályától is megválnom, így lettem ismét irodalmár. Ez egy ilyen ország: ahhoz, hogy gyógyszerész legyek, megbízhatatlan voltam, ideológiát csinálni megfelel­tem. — Ma, forrongó időkben, miként vesz részt a közélet­ben? — A Hazafias Népfront kulturális munkájában min­dig számíthattak rám. Ezt a tevékenységem én 1938-tól datálom, amikor még érett­ségi előtt a vásárhelyi gim­náziumban megalakítottuk a Márciusi Front egy sejtjét Most a Hazafias Népfront országos művelődéspolitikai bizottságának vagyok az al- elnöke. Mint a hajdani Kis­gazda Párt egyik ifjúsági vezetője, és mint cserkész, még a nevezetes májusi pártértekezlet előtt a Haza­fias Népfront országos ta­nácstagjainak összejövetelén felvetettem a cserkészet új­jáélesztésének szükségessé­gét. Ravasz Károlyt pedig, aki szerintem a legkülönb emberek egyike a mai kis­gazdavezetésben, még 1944- ben a Margit körúti fegy- házból ismerem, ahol együtt raboskodtunk. Ide nyúlnak a szálak. — Régi politikai múlttal, sokféle tapasztalattal felvér­tezve, lát kiutat a mai hely­zetből? — Éppen a koromnál fog­va mondhatom, hogy 68 évem során megéltem leg­alább négy válságot. Az 1929 —30-as esztendő nagyság­renddel volt nehezebb a mostaninál. A világháború rombolásáról nem is beszél­ve. Túléltük a Rákosi-ter- rort és 1956 gazdasági baja­it. összességében nincs szé- gyellnivalónk, ez a nép 2-3 év alatt mindig képes volt talpra állni. Remélem, most is így lesz. Andódy Tibor Fotó: Vahl Ottó Kettős szorításban a húsipar 11 gyulaiak megpróbálnak kitörni Nem vagyunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, ma rossz idők járnak az élelmiszeriparra is. Az állí­tás annak ellenére igaz, hogy az alapanyag-termelő mező- gazdasági üzemek úgy vélik — jogosan — a lehetősé­gekhez képest a feldolgozó szféra termékeiket évek óta alulfizeti.. Tudniillik a gyár­tók minden átmenet nélkül, egyik napról a másikra ke­rültek kutyaszorítóba. Egyik oldalról a hazai kereslet drasztikus csökkenése és a bizonytalan mennyiségű szo­cialista kivitel, a másik ol­dalról az alapanyag-termelés mennyiségét veszélyeztető alacsony felvásárlási árak jelentenek kemény korlátot. *A Gyulai Húsipari Válla­lat eddigi „kényelmes” po­zíciója is megingott. Az el­múlt hónapban ■ sertésfelvá- sárlási-ár emelésre kénysze­rült, ugyanakkor késztermé­keinek piaca hosszú távon bizonytalannak ígérkezik. Bölcs előrelátás? Lehet-e ilyenkor életképes vállalati stratégiát kidolgoz­ni? Vajon az eleddig megle­hetősen védett termelési környezethez szokott vezetés képes-e válaszolni a kihívá­sokra? Erről kérdeztük Zám Andrást, a Gyulai Húsipari Vállalat vezérigazgatóját. — Egyelőre a túlélés po­litikáját szeretnénk követni — fogalmaz a vezérigazga­tó. A gyulaiak két reális al­ternatíva közül választhat­nak. Vagy csökkentik a fel­dolgozást, s a munkaerő egy részétől megválnak. (Ebben az esetben a jelenleg is ma­gas rezsiköltségek tovább emelkednének, felemésztve nz amúgy is alacsony nyere­ség jelentős részét.) Énnél ésszerűbbnek tűnt a másik alternatíva : a termelést szinten tartani, s közben fi­zetőképes piacot keresni. Jóllehet ma egyetlen fizető­képes vevőkör van, ez pedig a fejlett tőkés országok pia­ca, ahol egyébként megle­hetősen nagy készletek hal­mozódtak fel. Csupán kur­rens, extraminőségű gyulai termékek eladására van esély, ugyanis a hátrányo­san megkülönböztető vámta­rifák miatt csak a drága áruféleségek adhatók el 3-4 százalékos nyereséggel. Mégis, ma helyet keresni és találni a tőkés piacon ta­lán bölcs előrelátásnak tű­nik, hiszen à ’90-es évek kö­zepére talán megvalósuló egységes európai piacon egy­értelmű előnyt jelentene. Ha egyáltalán ilyen hosszú tá­von lesz ereje a gyulai hús­iparnak felszínen maradni! Ugyanis 702 millió forintos beruházást kellett vállalni, hogy a darabolt nemes ser­téshús a nyugati vevő igé­nye szerinti minőségben ke­rüljön kivitelre. Ám az új üzemrész adósságterhei az elkövetkezendő években fel­emészthetik csaknem az egész vállalati nyereséget. S akkor vajon mi lesz a ré­gebbi üzemrészek rekonst­rukciójával és az egyéb el­odázhatatlan fejlesztésekkel? Csepp a tengerben — Tisztában vagyunk sa­ját korlátáinkkal. Ezt az időszakot azonban valahogy mégis túl kell élnünk. Re­mélem, nem járunk úgy, mint a kaposváriak. A világ élvonalát reprezentáló új feldolgozóüzem adósságter- hei ugyanis lassan megfojt­ják a folyamatos termelést. Mi apró lépésekkel, nem lát­ványos racionalizálásokkal talán megvédhetjük magun­kat — véli Zám András. Nevezetesen a tőkés ex­portnál megkeresni a legelő­nyösebb üzleteket, az áru­készletet minimális szinten tartani, a belföldi piaci po­zíciókat, ha elkerülhetetlen, akár árengedményekkel is megőrizni. ' Ma pénzben mérhető vál­lalati stratégiát az élelmi­szer-feldolgozó iparban, s így a húsiparban aligha tud­na bárki is felmutatni. A gyulaiak nem könnyű hely­zetét mi sem bizonyítja job­ban, mint az, hogy 5,6 mil­liárd forintnyi éves árbevé­telük nyereségrátája csupán 3-4 százalék. Az idei terv pe­dig mindösszesen 2-2,5 szá­zalék. Tehát adózott nyere­ségük jövőre 100 millió fo­rint körül várható. A nagy- vállalat számára ez az ösz- szeg nem jelenthet többet, mint csepp a tengerben. Megtudtuk azt is, a kombi­nát tartalékai szerények. Maximum 10 millió forintra taksálható. S a mobilizálás már jórészt csak az éssze­rűbb foglalkoztatás, vagyis a létszám csökkentését jelen­tené. Ám a húsipar vezeté­se úgy véli, egy fejletlen ipari háttérrel rendelkező körzetben, mint amilyen Bé­kés megye, közvetetten le­het, hogy többe kerülne ez a lépés, mint a húsüzemben elérhető megtakarítás. Gond az is, hogy a belföl­di tőkehús-értékesítés az ipar számára csaknem vesz­teséges. Hogy vajon hol csa­pódik le az 50 forintos elő sertés kilónkénti felvásárlási ára és az átlag 160 forintos bolti ár közötti különbözet, nem tudni. Mindenesetre a 8-100 százalékos árrés való­színű rengeteg költségpa­zarlást képes letakarni. Azt, hogy melyik szférában, ne­héz lenne kibogozni. Tény. hogy a kereskedelem ma esetenként olcsóbban is hoz­zájut a húskészítményekhez. Ám a vevő ezt egyelőre aligha veszi észre, és ez ab­ból adódhat, hogy a keres­kedelemnek pillanatnyilag érdemesebb drágán, keveseb­bet eladni, mint fordítva. A tervezett 6 ezer tonnás tőkés export az össztermék­mennyiségnek sajnos 10 százalékát sem éri el. Tehát eredményesebb tőkés export esetén a többletbevétel alig­ha rendezi át a gyulaiak jö­vedelempozícióját. Sok sertés — kevés vágémarha De vajon a húsipar való­ban csak átvészelni képes a mai válságos időszakot? Az elmondott tények alapján: igen. Ügy tűnik, egy nagy­vállalatból sem a szorítóbb központi intézkedések, sem a piaci kényszer nem tud annyi változást kipréselni, amennyire esetleg szükség lenne. Ugyanis több évtize­den át tudatos fejlesztéspo­litikával kialakított terme­lésszerkezeten nehéz máról holnapra változtatni. Pedig erre lenne szükség! Hiszen ma egyre nagyobb kereslet­nek örvend "a jó minőségű vágómarha, élőállat-export­ként és feldolgozva egy­aránt. Csakhogy nincs, el­tűnt ! — Az elmúlt évek átlagát figyelembe véve felére csök­kent a vágómarha-felvásár­lásunk. Még c§ak biztató jel sincs arra, hogy esetleg a termelői kedv fellendül. A nagyüzemek sorra szá­molják fel hűsmarhaállomá- nyukat. A kistermelői kör is egyre szűkül. A tejelő te­henészetek utódállatainak húsa sajnos csak a hazai készáru töltelékének felel meg — tárja szét karját a vezérigazgató. Arrri a termelőnek tehát egyelőre kifizetődőbb, abból a húsiparnak ma lényegesen kevesebb kellene. Vagyis az a bizonyos piaci szabályozás egyelőre csak zavart okoz — gondolhatnánk joggal. Ám az alapvető hibát vétek len­ne most formálódó piacgaz­daságunkban keresni. In­kább az évtizedek óta egyre irreálisabb felvásárlási ár­arányokban, az abrakfo­gyasztó ágazatok ma már egészségtelen túlsúlyában, s végső soron a keverék- és tömegtakarmányárak ellent­mondásaiban keresendők. Változásra pedig félő, hogy hiába várunk, amíg az előbb említett torzulások fennáll­nak. A gyulaiak úgy vélik, legkönnyebben a kisterme­lői réteget lehetne megnyer­ni különböző támogatások­kal a húsmarhatartás ügyé­nek. Ehhez azonban már nem lehet elég a preferen­cia, mert ma sem az állam­nak, sem a húsiparnak nincs rá fedezete. Nem is lenne perspektivikus épülő piac- gazdaság esetén szubvenció­val támogatni ezt az ágaza­tot. Hiszen bebizonyosodott, főleg inflációs időkben csak ideig-óráig tölti be ösztönző szerepét. A gyulaiaknak tehát most a sertéshúst kell eladni, és a lehető legjobban. Jóllehet, közben a vágómarha-feldol­gozó üzemrész csak szűk ka­pacitással dolgozik. S úgy tűnik, egykönnyen az állat­tartók érdekeltsége sem vár­ható, hogy megváltozik. Rákóczi Gabriella A BÉKÉS MEGYEI TANÁCS V. B. KERESKEDELMI OSZTÁLYA pályázatot hirdet a Békés Megyei Idegenforgalmi Hivatalnál megüresedő HIVATALVEZETŐI MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉRE. Feltételek: — szakirányú egyetemi, főiskolai oklevél vagy — nem szakirányú egyetemi, vagy főiskolai oklevél és felsőfokú idegenforgalmi szakvizsga — középfokú politikai végzettség — egy európai főnyelvből legalább középfokú nyelvvizsga — szakmai gyakorlat. Fizetés: a 21 1983. (XII. 17.) ÁBMH rek. szerint. A pályázatokat önéletrajzzal, az eddig betöltött munkakörök felsorolásával, a képesítésit igazoló bizonyítványok másolatával a Békés Megyei Tanács V. B. kereskedelmi osztály vezetője, BÉKÉSCSABA, JÓZSEF ATTILA U. 5. SZ. címre ‘kérjük beküldeni 1989. április 15-ig. flz agrárpolitikai tézisekről tárgyaltak Az MSZMP Központi Bi­zottsága február 20—21-i ülésén tekintette át a me­zőgazdaság és élelmiszer- ipar helyzetét, s ezen a ta­nácskozáson fogalmazta meg új agrárpolitikai tézisterve­zetét. Békéscsabán, a me­gyei pártbizottságon tegnap, pénteken a városi pártbi­zottságok gazdaságpolitikai titkárai és munkatársai, a mezőgazdasági nagyüzemek képviselői az agrárpolitika megújításának koncepciójá­ról tárgyaltak. . Ezen az előkészítő meg­beszélésen is kiderült: sok módosító, és kiegészítő ja­vaslat segíti majd az illeté­keseket abban, hogy teljes­sé tegyék az anyagot. Né- hányan arról beszéltek, hogy kevés szó esik a tézisterve­zetben a földtulajddnról, a földforgalomról, az érdek- képviseleti munkáról, a fa­lufejlesztésről és az elma­radott térségek problémá­járól. Nem tárgyalja részle­tesen az anyag a szövetkeze­ti vagyon oszthatóságának kérdését, valamint, a kriti­kus helyzetbe került ~ nagy­üzemek jövőjét, és a parasz­ti jövedelmek alacsony vol­tát. Az elkövetkező hetekben a megye több városában, te­lepülésén és nagyüzemében tartanak vitát a Központi Bizottság koncepciójáról. Az ezeken a tanácskozásokon elhangzott javaslatokat áp­rilis 15-ig juttatják el az MSZMP KB-ba és a.MÉM- be. v. 1. Hogyan lesz az 50 forintos felvásárlási árból 160 forintos fo­gyasztói ár?! Fotó: Kovács Erzsébet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents