Békés Megyei Népújság, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-24 / 71. szám

NÉPÚJSÁG 1989. március 24., péntek Nem kántorharmat A képviselői padsorokon végigpillantva, gyakran el­elkapni olyan szituációkat, hogy nyilvánvaló: a hon­atyák „otthonban is gondolkodnak”. Balogh László sem titkolta az ebédszünetben, hogy bizony haza-hazagondol napközben. Hogy éppen mire? — A hétvégén bejártam a békési határt. Februárban és március elején nagyon szépen fejlődött a vetés, ősz­szel elég kevés eső esett, télen hó is, ezért elkelne a nedvesség a talajnak. Szerencsére nem jött ránk eddig hirtelen meleg, és ia mostani hét eleji eső viszont már — ahogy az idősebbek mondanák — nem csak kántor­harmat volt, úgyhogy igazán nem bántam, amikor Pest­re jövet zuhogott. Most megint jöhetne naposabb idő, előkészíthetné a talajt a szójának, kukoricának, napra­forgónak. Persze senki se higgye, hogy a békési képviselő csak az eget lesi a Parlamentből is. Tegnap késő délután igen erőteljes hangvételű kérdést intézett _ írásban dr. Maróthy László miniszterhez a Békésen átfolyó, rég­óta áldatlan helyzetet teremtő Élővíz-csatorna környe­zetszennyezésével kapcsolatban. (Ennek előzményét Az Élővíz-csatorna tisztaságáért címmel olvashatják.) tokát és az adminisztrációt csökkentő változásokat dol­gozott ki. Már folyik a szak­mai vita a szerződéses és a magángyógyszertárak enge­délyezéséről szóló jogsza­bálytervezet fölött is. Az Országgyűlés és az in­terpelláló képviselők — 14 ellenszavazat és 10 tartózko­dás mellett — elfogadták a miniszterasszony válaszait. Ezután három képviselő ha­sonló témában interpellált. Sajtótájékoztató Azt követően, hogy az Or­szággyűlés elfogadta a ke­reskedelmi miniszter tájé­koztatóját a Budapest—Bécs Világkiállítás előkészületei­ről, à parlamenti munka szü­netében Somogyi László, - volt építésügyi és városfej­lesztési miniszter válaszolt az újságírók kérdéseire. Ar­ra a kérdésre: mi a garan­cia, hogy a beruházásokra fordított pénzjegy része kor­rupció következtében nem fog elveszni, Somogyi László elmondta: ettől a veszélytől nem kell tartani, a meg­alakuló részvénytársaság, s az egyes vállalkozásokba be­kapcsolódó külföldi befekte­tők valószínűleg vigyázni fognak a saját pénzükre. Az állami forrásokból finanszí­rozott létesítmények eseté­ben a pénzek felhasználásá­ról pedig a Legfőbb Állami Számvevőszéknek fognak számot adni. Egyébként kedvezőek az esélyek a ki­állítás megrendezési jogá­nak elnyerésére, és ezt nem befolyásolja, hogy eddig még nem sikerült kijelölni a végleges helyszínt. Április 12-én érkeznek Budapestre a BIE (Nemzetkpzi Kiállítá­sok Irodája) képviselői, akik mindhárom javasolt hely­színnel megismerkednek. A döntés azonban Magyaror­szág belügye. Olyan kérdés is elhang­zott: vajon májusban meg­születik-e a végleges döntés Párizsban. Ezzel kapcsolat­ban Somogyi László elmon­dotta, hogy a BIE szabályai szerint csak akkor halaszt­ják el a döntést, ha a be­számoló bizottság jelentése szerint valamelyik ország a kiállítás megrendezésére felkészületlen, politikai, tár­sadalmi bizonytalanság ta­pasztalható. Magyarország és Ausztria esetében azon­ban ezt nem lehet feltéte­lezni, hiszen Bécs világosan kifejtette, egyetért a rende­zéssel, és a csütörtöki par­lamenti ülés is biztosítékot jelent a magyarországi szán­dékokat illetően. Végezetül Somogyi László elmondotta, hogy a legje­lentősebb költséggel járó idegenforgalmi fejlesztések teljes mértékben vállalko­zási alapon megvalósíthatók. Már megkezdődött — ve­gyesvállalkozások keretében •— négy szálloda építése a fővárosban, és tárgyalások indultak külföldi cégekkel, a Miskolc közelében lévő görömböly-tapolcai gyógy­szálló felépítéséről, Nyír­egyházán a Sóstó melletti gyógyfürdő, valamint a kecs­keméti szálloda létesítéséről. Az állami költségvetés ezekhez a vállalkozásokhoz — az Országgyűlés által megítélt normatív támoga­tásokon felül — egy fillért sem ad. Emellett egyesült államokbeli, indiai, NSZK- beli, svájci vállalkozókkal folytatnak más létesítmé­nyekkel kapcsolatban tár­gyalásokat. Több vállalkozó jelentkezett már a Buda­pest és Bécs közötti autópá­lya építésére, finanszírozá­sára, valamint a két fővá­ros közötti vasútvonal kor­szerűsítésére. Akad jelentke­ző a világkiállítás helyszí­nén megvalósuló építkezések kivitelezésére is. * * * Befejezésül Szűrös Má­tyás, az Országgyűlés elnöke visszatért Técsy László szer­dai javaslatára, amelyben a képviselő azt indítványozta: hozzanak létre egy ideigle­nes bizottságot, amely ja­vaslatot tenne arra, hogy az Országgyűlés mit vállaljon hátralévő hivatali idejében. Szűrös Mátyás azt aján­lotta: az Országgyűlés elv­ben értsen egyet az indít­vánnyal. Egyben felkérte az állandó bizottságokat, hogy legközelebbi ülésükön jelöl­jenek ki egy-egy képviselőt, aki részt venne ennek az ideiglenes bizottságnak a munkájában. A bizottság megalakulását a Parlament áprilisi ülésszaka hagyhatná jóvá. A törvényhozók köz- felkiáltással jóváhagyták Szűrös Mátyás javaslatát. A ház elnöke ezzel bezár­ta a Parliament márciusi ülésszakát — amelyen Szű­rös Mátyás. Jakab Róberf- né és Horváth Lajos felvált­va elnökölt —, egyben tájé­koztatta a törvényhozókat, hogy a következő ülésszak előreláthatóan április végén lesz. Az országgyűlési tudósításo­kat készítették ! Fábián Ist­ván, Gál Edit, László Er­zsébet és Rákóczi Gabriella Kiállítási vita: „Többségnek tűnik az igen” Amikor a taxis megtudja, hogy a parlamentbe igyek­szünk, rögtön közlékenyebb lesz: ha kíváncsiak a véle­ményemre, én azt mondom, aki egy kicsit is gondol­kodik, támogatja a világkiállítást. Meg kell ragadni az esélyt a nagyokhoz való közeledésre. Szóval, Horváth úr véleménye a Budataxitól, rímel arra, amit Beck Tamás mondott az 1995-ben esedékes, még csak megpályázott Budapest—Bécs világkiállítás­ról. A kereskedelmi miniszter igyekezett reális és meg­győző érveket felsorakoztatni amellett, miért lenne jó nekünk ez a rendezvény. Hogy ránk irányulna a nem­zetközi figyelem, hogy erősítené esélyünket a felzárkó­zásra a világ gazdaságában, hogy elsősorban infrastruk­turális beruházásokat igényel — s azok nem egy alka­lomra hasznos pénzbefektetések. És hogy nagyrészt vál­lalkozási alapon, külföldi tőke bevonásával történne. Az is elhangzott: A haszon 20 százalékát a vidék kapja majd. A tájékoztató fölött igen tartalmas vita bontakozott ki, melynek alaphangját Szentágothai professzor adta meg: „Történelmi alkalom, sikerében biztosak lehetünk, még ha a kockázat óriási is.” Arról is szólt, hogy sem­miképpen sem lehet-szabad a keleti országrész bevoná­sa nélkül megrendezni, még arra is kitért, hogy Sza­bolcsi, Hajdú-bihari és a Körös-völgyi, ismeretlen tája­kat is ismertebbé lehetne a világrendezvény kapcsán tenni. Később Varga Imre szobrászművészt hallgattuk, aki szerint „közfelkiáltással kellene megszavaznunk, mert általa a fejlett világ mentőövet kínál felénk!” Ami a mi országrészünk bekapcsolását illeti, persze ezek nem perdöntő érvek a legyen, ne legyen vitában, de arra mégis utalnak: immár egyetlen kérdéskör sem intézhető el anélkül, hogy tárgyalásakor ne kerüljön szóba az összes körülmény. Szóval nem csupán az „itt és nekünk”, hanem az „ott azoknak” is mérlegelés tár­gya. Amikor az elnöklő Jakab Róbertné szavazásra bo­csátotta Beck Tamás tájékoztatóját, még a számolás előtt megjegyezte: „Ügy látom, többségnek tűnik az igen”. így is történt, ezért figyelemmel várhatjuk a má­jus 25-i döntést a világkiállítás rendezési jogának oda­ítéléséről. És ebben benne van az a szemlélet is, amit egy angol közmondás fejez ki, s minden kereskedőta­nonc kívülről fújja: „Adj el és bánd meg, de adj el!” Bombariadó Szarvason és Sarkadon Tegnap, március 23-án, 1 Ara 25 perckor a Szarvasi Rendőr­kapitányság ügyeletére a 07-es segélykérC telefonszámon egy női hang bejelentette : Rövide­sen egy gyönyörű bomba rob­ban az óvónőképző főiskolán! A bejelentést követően a szarvasi rendőrkapitányság in­tézkedett, hogy a Szabadság utca 4. szám alatt lévő há­romszintes épületet — amely az óvónőképzőt a gyakorló óvódát foglalja magában — kiürítsék. A riadó körülbelül 200 embert érintett. A rendőrség szakembe­rei átkutatták az épületet és annak környékét, de robbanó­szerkezetet nem találtak, Így 10 óra 15 perckor visszaállt a normális rend az Intézetben. A telefonálóról megállapítot­ták, hogy Szarvasról, a Szabad­ság u. 9. szám alatt lévő posta- hivatal utcai nyilvános telefon­állomásáról hívta a rendőrsé­get. A tanúk elmondása szerint a fiatal nő 20—22 éves lehetett, fekete szoknyát és csizmát vi­selt. A rendőrség az elkövető személynek felderítésére intéz­kedéseket tett. De bombariadó volt Sarkadon Is. Reggel 9 óra 40 perckor a Sarkadl 'Ady Endre Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépis­kola, Sarkad, Vasút út 2. számú épületébe, az Iskola adminiszt­rátorához érkezett telefonhívás­ban egy gyermekhang jelentet­te be: A tornaterem közelében bomba van elhelyezve — majd letette a telefont. A bejelentést követően természetesen azonnal értesítették az illetékes gyulai rendőrkapitányságot, akik In­tézkedtek a veszélyeztetett ter­mek kiürítéséről és hamarosan átvizsgálták az épületet. Robba­nószerkezetet nem találtak, 11 óra 35 perckor visszaállt a nor­mális rend a sarkadl iskolában is. „Kilépünk az elzártságból” Politikai munka Lökösházán Csald István a községi pártbizottság épületében vár, most éppen itt található. Ugyanis kettős funkcióban van: főállásban a Haladás Mgtsz párttitkára, a községi pártbizottság titkári felada­tát pedig társadalmi megbí­zatásként vállalta: — A munkatársaim min­dig tudják, hol vagyok — mondja. — Valamivel biza­kodóiban látom a jövőt, mint az manapság jellemző. Tavaly májusban az orszá­gos pártértekezlet után új­jáalakult a pártbizottsá­gunk; egytestületes lett. Sze­mélyi változásokra került sor a titkár, a titkárhelyet- ies és néhány bizottsági tag esetében. 180 párttagot szám­lál a négy munkahelyi és az egy területi alapszerve­zet. A munkahelyi alapszer­vezetekre, az együttműködé­si készségre nagy szükség van — ezt állapították meg a párttagjaink. A testületen belül pedig jó munkameg­osztásra, életképes vezetők­re lehet csak építeni. A pártbizottsági üléseink tar­talmasabbak, de időben hosszabbak is lettek. Köny- nyebben nyílnak szóra az emberek, a fiatalok, ilyen lett a légkör. Sokat változ­tattunk a munkamódszerein­ken is. Semmiféleképpen nem erőltetjük a saját el­gondolásainkat másokra, a tömegszervezetekre ; partne­ri a viszonyunk. — Lökösháza kiváló határ- őrközség. Mit érzékelnek a mostani nem éppen csendes időszakban a földrajzi hely­zetük alapján? — Jó a kapcsolatunk a határőrszervekkel. A mun­kájukról rendszeresen tájé­koztatnak bennünket, mi pedig a taggyűléseinken kér­jük az embereket, segítse­nek a határőröknek. A la­kosság is pártfogolja a ha­táron átjövőket, hogy az őr­söt mihamarabb megtalál­ják. Odakísérik őket és a továbbjutásukról már ott in­tézkednek. Az igazsághoz tartozik, hogy az áttelepü­lőkkel kapcsolatban vegyes a fogadtatás. Van, aki a ke­nyerét félti, a lakáshoz ju­tás hazai nehézségeit firtat­ja. A többség azonban se­gítőkész. Nálunk is letelepe­dett 3-4 család, beilleszked­tek, példaszerűen dolgos em­berek. Román nemzetisé­gűek régóta laknak a köz­ségben, ők már teljesen összenőttek velünk. — Hogyan képzelik el a pártbizottság új munkastílu­sát? — Kilépünk az elzártság­ból, ez helyi, megyei és or­szágos nyitást egyaránt je­lent. Március 31-én 14 órá­tól nyilvános pártbizottsági ülést rendezünk. Mindenkit hívunk és várunk, akit az agrárpolitika megújulása érint és érdekel. Termelő­szövetkezeti község vagvunk, a tsz-ben is most volt ve­zetőváltás, mindenki számá­ra fontos téma ez. Köztudomású, hogy hátrá­nyos helyetű térségben élünk. Az emberek itt kevés és gyengén fizetett munka- lehetőséget találnak. Változ­tatni szeretnénk ezen a hely­zeten. Közvetítünk a tsz és egy kisszövetkezet között, az összefogás biztató lehet szá­munkra. Az eddigiekhez ké­pest szorosabb, napraké­szebb együttműködést sze­retnénk a tanáccsal kialakí­tani. Várhatóan nagy és fontos időszak lesz a nép- frontválasztásoké, április 10- én zárul. — Milyennek ismerhetjük meg a lökösházi embereket? — Nagyon szorgalmas, dolgos népek laknak erre­felé. Nem gazdag ez a tér­ség, pedig mindenki igyek­szik, de hát ilyenek az adott­ságaink. Nem nyugszunk be­le, jobbat szeretnénk. Sok az idős kisnyugdíjasunk, fe­szültségeket tapasztalunk a szociális segélyek elosztása­kor. Az emberek értékelik a jó törekvéseket, és segite- nek, ha értelmét látják. Az iskolaépítésre gyűjtünk már két választási ciklus óta. Emiatt támogatták az em­berek az 1000 forintos teho befizetését is, pedig egyes családoknak ez nem kis ter­het jelent. A megyei ta­nács megszavazta a segítsé­get, 6 millió forintot ka­punk. Az eleki költségveté­si üzem hozzákezdhet végre az építkezéshez. — A politikai közhangula­tot hogyan értékelik a tele­pülésen? — Az alternatív gondola­tokról és szervezetekről hal­lottunk ugyan, de szándék­ká nálunk nem érlelődött más csoportok, egyesületek alakulása. A jó irányú vál­tozásokat az emberek több­ségében a párttól várják. Reméljük, hogy az ország­ban is rövid idő alatt le­tisztul a helyzet, és végre mindenki a munkával fog­lalkozik majd ... A pártbizottság előtti ' parknál búcsúzunk, ahol Csala István szomorúan mu­tatja: — Látja, itt sem min­den megnyugtató. Évről év­re valaki innen metszi ki a^ karácsonyfáját. Hiába pró­báljuk pótolni a hiányt, szé- piteni a környéket. Bede Zsóka Csipkerózsika kertje? Gyula központjában, négy­hektárnyi területen fekszik a Csigakert. Valószínűleg helyzetéből adódóan vető­dött fel az elképzelés, hogy a nyaranta eléggé zsúfolt Várfürdőhöz csatolják, mint napozóhelyet. Legalább ennyien szeretnék ugyan­akkor városi közparkként megőrizni. A természetvédelmi terü­let több mint 200 esztendős tölgyfáival, gesztenye- és juharfáival, fenyőivel, bok­raival felüdülést nyújthatna a város lakóinak, a turis­táknak. Mégsem igazán lá­togatott. A Csigakert több­nyire Csipkerózsika-álmát alussza. — Gyula büszkesége le­hetne — mondta Temesvári Györgyné, a körzet népfront­elnöke. — Valaha rózsabok­rok illatoztak benne, s reg­gelente a környéken élők madárdalra ébredtek. Ma már sajnos nem így van ... A legnagyobb gond, hogy so­kan szemétlerakóhelynek használják a parkot. A kör­zet lakói sokszor elhordták már a hulladékot; volt itt autógumitól rossz paplanig minden. Sajnos nem tudjuk felvenni a versenyt a rom­boló indulatokkal. Bodoki- ék például fenyőfákat ültet­tek, s alig hagytak meg be­lőlük néhányat a vandálok. Pusztul-e a Csigákért? A kertészeti vállalat illetéke­sei, Szathmáry Zsolt üzem­vezető és Szamosvári Sza­bin parkgondozási csoport- vezető szerint nem. Mond­ják, karbantartására és fej­lesztésére több ember, több pénz kellene. Most, ha nem is mindenütt egyformán, de legalább a szabadtéri szín­padhoz vezető út és az Er­zsébet királynő szobra kö­rüli rész igazán ápolt. Itt hamarosan új padokat, hul­ladékgyűjtőket állítanak fel. Ám a jelenlegi körülmények között nem lehet számítani a csapások helyett sem több útra, sem azokra a bizonyos rózsákra... A kavicsos út drága, a rózsákat pedig nem tudják öntözni, mert a te­rep gépiekkel megközelíthe­tetlen. A csigakertben csak a jelenlegi állapot megőr­zésére vállalkozhatnak. Örömmel vették viszont a Büntetésvégrehajtási Inté­zet felajánlását... Dr. Huszágh József pa­rancsnok arról tájékoztatott, hogy védnökséget vállaltak a közpark fölött, mert lát­ták, milyen elhanyagolt. A városban végzett társadalmi munkáik sorába felvették a Csigakert gondozását is, a kertészek szakmai irányítá­sa mellett. Egyelőre csak álom, mivé lehet ez a szép természetvé­delmi terület. Az ősparkot, reméljük, ezentúl nem veri fel a gaz. Persze, hogy von­zóbb legyen, utak, padok kellenek. Nagyobb kivilágí­tás íis, különben este félel­met ébresztő sötét hely. Mindez pénzkérdés. Nem az viszont, hogy a szemetet ne oda vigyük és a meglévő értékeket óvjuk. Ha szám­ba vennénk a tenni akarókat, talán a kedvelt közpark esz­méje már nem tűnne olyan távolinak. Az idegenforgal­mi terület kellős közepén a város lakóinak nem lehet mindegy ! Sz. M. Tanácsülés Szeghalmon Tegnap délután a Szeg­halmi Városi Tanács soron következő ülésén a szokott­nál zsúfoltabbá vált a te­rem. Vendégként megjelent dr. Szilágyi Zsombor, az OKGT osztályvezetője, Erdei Rezső, a pégáz békéscsabai üzemigazgatója és Klenk Gyula megyei energetikus. Varga István tanácselnök megnyitója után dr. Szilá­gyi Zsombor általános tájé­koztatót adott. Ezután a tanácstagok kér­déssorozata következett Dr. Szilágyi Zsombor vá­laszában elmondta, hogy a szakemberek sem láthatnak a földbe. Füzesgyarmaton még ma is folynak a kuta­tások. Megtudhatták azt is a városatyák, hogy Szegha­lom ez évre szóló gázbekö­tési engedélye Füzesgyar­mathoz való csatlakozást ír elő, óránként 6 ezer köb­méteres mennyiségi korlá­tozással. Ez a mennyiség a két településnek nem ele­gendő, hogy ebből kinek- kinek mennyi jut, ezt nekik kellene eldönteniük. Hogy végül Szeghalom fü­zesgyarmati, vagy az ecseg- falvai vezetékre csatlakozik, e kérdésben még nem dön­töttek. Varga Istvánné, „to­vábbgondolásra” ajánlotta a témát a tanácstagoknak. Ezt követően kerültek sor­ra a tervezett napirendi pontok. A testület elfogadta az 1988. évi pénzügyi terv teljesítését, és az ez évi pénzügyi tervet. Jóváhagyta a városi tanács és a bizott­ságok, valamint a városi NEB idei munkatervét. Egy ideiglenes bizottság beszámolt a városban lévő mobilizálható munkaerő fog­lalkoztatásának lehetőségé­ről. Bár tavaly némi lét­számleépítést tapasztaltak a Fehér Lajos Termelőszövet­kezetnél, és a Titász helyi kirendeltségénél, de ez ko­moly feszültségeket nem okozott a városban. m. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents