Békés Megyei Népújság, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-22 / 69. szám
1989. március 22., szerda o Nyugdíjasokról — nyugdíjasoknak Ne ígérjünk olyat, amit nem teljesíthetünk Kétegyházán a Batthyány u. 89. szám alatt él feleségével és Flóra lányával Marosán Mihály nyugalmazott tanácselnök. A virágos, szőlőlugassal beépített élőkért, a téglaplaccos gazdasági udvar, a szépen karbantartott és berendezett családi ház a lakók rendszeretetéről „vall”. Róluk szól írásunk. A kora reggeli vonattal érkezem. A ködös, nyirkos, hideg levegő csontig hat; fázom. Flóra asszony a plafonig érő saját citromfájukról szakít, és az öklömnyi gyümölcsből csavar a forró teába. Barátságos meleg szobában beszélgetünk. Arra vagyok kíváncsi: hogyan maradhatott „próféta” a saját hazájában a 81 éves Mihály bácsi, aki a felszabadulás után rendőrként kezdte, majd gyámügyi előadó volt, végül is csaknem két évtizeden át tanácselnökként dolgozott. Másoktól hallottam, hogy hívták a fővárosba, magas beosztásba, de ő maradt szülőfalujában. — Édesapám urasági cseléd volt, magam is azzal kezdtem, sorstársaimmal együtt ettem a szegényember keserű kenyerét. Jól ismertem a falu apraját- nagyját, örömét-bánatát. Ezért a felsőbb vezetők is arra kértek: maradjak" itthon, sokat segíthetek a falu építésében, a lakosság boldogulásában. Román nemzetiségű vagyok, de azt vallom: nem fontos, milyen nyelven beszél valaki, csak az számít, milyen ember! Hogyan él, dolgozik és neveli a családját. Mert a gyermek a jövő záloga, a család szent, értük kell élnünk, dolgoznunk. — Nagyon nehéz időket éltem át. Gondolja csak el, a második világháborúban több mint négy éven át aknász voltam, állandó életveszélyben forogtam, még csak haza sem látogathattam. 45 kilóval jöttem haza,- súlyos beteg voltam hónapokig, de a család szeretete, a gondos ápolás, Andó doktor lelki- ismeretes kezelése talpra állított. De ezután sem volt könnyű, úgy gondolom, hogy rossz korban születtem. Végigasszisztáltam a begyűjtési rendszert, a békekölcsönjegyzést. Nekem kellett megmagyarázni az egykori cselédeknek — akik istállóban háltak, térdig jártak a sárban —, hogy háború után vagyunk, fel kell építeni az országot, élelmet kell adni a városi embereknek, akiktől iparcikket kapunk. Picike volt a tanácselnöki fizetés, de magam jegyeztem elsőnek a békekölcsönt. — Építettünk járdákat, bevezettük a községbe a villanyt, a vizet. Kaptunk állami segítséget is, de Két- egyháza szorgos népe anyagilag és társadalmi munkában nagyon sokat tett mindezért. Megépült a művelődési ház, tágas utcáink, ligetes tereink vannak, szép, tiszta "környezetben élünk, békességben, egymást tisztelve, becsülve magyarok és román nemzetiségiek. — Húsz éve nyugdíjas. Ma is sokan felkeresik ügyesbajos dolgaikkal. Mi a bizalom záloga? — Soha ne ígérjünk olyat, amit nem tudunk teljesíteni. Ha valamit nem értünk, ne szégyelljük megkérdezni a tőlünk okosabb emberektől. A szavahihetőség nagyon fontos, a bizalmat ne veszítsük el. Vigyázni a nép vagyonára, mint a szemünk fényére. Álmatlan éjszakákon nagyon sokat gondolok fájdalommal arra, hogv manapság mily sokan herdálják a nép vagyonát, visszaélnek beosztásukkal. Velük ne legyen a törvény elnéző. Fiatalon bírtuk a munkát, de elment az erő, az ideg- rendszer sem a régi. Azt kívánom, hogy békesség legyen, hogy az unokáim ne legyenek munkanélküliek. Szeretem ezt a hazát, ahol születtem, a sok gondjával, bajával együtt. — Én is amondó vagyok, hogy mi, akik ismerjük saját múltunkat, tudjuk becsülni a jelent — veszi át a szót Flóra asszony. — Emlékszem, a szüleim Eleken kaptak munkát, hétfőn reggel elmentek, szombaton hazajöttek. Édesanyám kimosta az egy szál ruhánkat, ennivalót készített és a következő héten megint csak nem láttuk őket. A lányom tanítónő, az unokáimnak is azt kívánom, hogy örülni tudjanak az életnek, legyen perspektívájuk. Napközis konyhán voltam szakácsnő. Jól megvoltunk a pedagógusokkal, a gyerekekkel. De az az érzésem, nem becsüljük egymást eléggé, érzelemszegények a gyermekek. Ez nagy baj. Mindenki ideges, türelmetlen, sok a trágár beszéd és ez nem vezet jóra. — Hívtak többfelé dolgozni, mint nyugdíjast, de állandó munkát nem vállalhatok. Nem sikerült a házasságom, ’57-ben elváltam. A szüleim — akik nagy szeretettel felneveltek — visz- szafogadtak. Mindketten súlyos betegek, most nekem gyermeki kötelességem törődni velük. Édesanyám nem kap nyugdíjat, mert ő „csak” gyerekeket nevelt. Édesapámnak és nekem összesen nem hoz 10 ezer forintot a postás havonta. De nem panaszkodom. Amíg bírom, hetenként 2-3-szor eljárok napszámba, a meszeléstől a kapálásig mindent vállalok, hogy pótoljam a nyugdíjat. Tartok aprójószágot, sertést nevelek, eljárok a piacra ezt-azt eladni. Sérelmezem viszont, hogy évente a nyugdíjasszelvényen csak 16 karika szolgál az 50 százalékos utazásra. Ez oda-vissza nyolc út. Állítom, hogy a 2 millió 400 ezer nyugdíjasnak több mint a fele egyáltalán nem utazik. De aki még bír menni — sőt szükséges —, az miért nem utazhat féláron annyiszor, ahányszor akar. Megkímélné magát a nyugdíjintézet a felesleges nyomtatványok postázásától. Édesanyám évek óta szigorú diétán él. Számos orvosságot, ennivalót csak városban tudok beszerezni. A sok útiköltség megdrágítja az életünket, nem csak nekünk, sok hasonló sorstársnak. Ary Róza „Meg kellett tanulnom centrumul...” — mondja a pályázatot nyert igazgató Már egy éve, hogy Oláh Gábor a Békéscsabai Centrum Áruház igazgatója. Két irányú felsőfokú képesítésén túl az a 32 év bizonyult a pályázat elnyeréséhez jó ajánlólevélnek, amelyet a Fogyasztási Szövetkezetek Békés Megyei Szövetségénél, majd legutóbb a Békés és Vidéke ÁFÉSZ-nél a kereskedelmi munka szervezésében, irányításában — kevés kivétellel — vezetői beosztásban töltött el. Ilyen felkészültséggel aligha okozhatott számára nagy gondot az áruházi munka, gondolhatná a kevésbé szakmabeli. Vagy mégis? — Nem volt szándékomban a jól bevált kereskedelmi gyakorlatot, a belső szerkezeti felépítést felforgatni, viszont a korábbinál hatékonyabbá tenni annál inkább. Ehhez kértem az áruház dolgozóinak a segítségét. amit meg is kaptam. Meggyőződésem, kölcsönös egymásra találásunk teremtett olyan helyzetet, hogy az igazgatóváltás nem okozott törést áruházunk mindennapi munkájában, a kiszolgálás minőségébeh. Egyébként erről tanúskodik az is, hogy múlt évi tervezett forgalmunkat három százalékkal, nyereségünket 32 százalékkal tudtuk növelni. Ami pedig hatékony- sági mutatónkat illeti — igaz még nincs végleges értékelés — az ország 34 Centrum Áruháza között második-harmadik helyezett is lehet a békéscsabai. És máris egy olyan gond kerül szóba, amelyik korántsem irigylésre méltó feladat. Ugyanis a jövő év közepéig az öt osztály valamennyi vezetője nyugdíjba megy. — Olyan kiváló szakemberektől kell áruházunknak megválnia, akik 30, sőt 40 éven át dolgoztak e falak között, s voltak erősségei a békéscsabai Centrumnak. — mondja. — Az viszont megnyugtató, hogy az utánpótlást nem kell házon kívül keresni. így történt ez a múlt év közepén is, amikor a műszaki és vegyes osztály irányításával egy 24 éves fiatalembert bíztam meg, helyettese pedig 18 éves. Kiválasztásuk sikeresnek bizonyult, amit az osztály második félévi nyereségessé válása bizonyít. Remélem, hogy a további személyi váltás is eredményes lesz. Egyébként én bízom a fiatalokban. Ezután az idei esztendő elképzeléseire terelődött beszélgetésünk. Így tudtam meg, hogy 1989-ben öt százalékos forgalomnövekedést és bázisszintű nyereség elérését tűzte célul a Békéscsabai Centrum Áruház 77 tagú teljes műszakban dolgozó kollektívája. Az áremelkedések okozta vásárlási visszaesés, meg a nem mindig megfelelő árubeszerzés miatti töprengését azonban felváltotta a bizakodás. Nevezetesen az, hogy a jövedelemérdekeltségben tevékenykedő osztályok dolgozói az idén is helytállnak, hogy a megyén belüli és azon túli nagykereskedelmi vállalatok 1989-ben is korrekt partnerei lesznek az áruháznak, meg aztán az utóbbi hónapokban bevezetett új szolgáltatások is meghozzák a várt eredményeket. Már a folyóson vagyok, amikor a kijárati ajtó felett elhelyezett felirat megállít. „Legalább azt add meg a vevőnek, ami pénzedbe nem kerül: a kedvességet és az udvariasságot.” Ez a mi belső törvényünk — mondja az igazgató. — Mert, ha valaha szükség volt a vásárlók megnyerésére, úgy napjainkban ez sokszorosan igaz. Ami pedig engem illet, nos, iskolai végzettség ide, szakmai gyakorlat oda, a szó igazi értelmében meg kellett tanulnom „centrumul”. Ugyanis, ez egy zárt rendszer, mely sok mindenben különbözik a szövetkezeti kereskedelemtől. Hogy jól tudok-e már „centrumul”, ezt nem állítom, viszont úgy érzem, mindinkább átlátom a Békéscsabai Centrum Áruház helyzetét. Újra téglát gyártanak Körösladányban? Téglagyár agyag Körösladányban az agyagipar legalább százéves múltra tekinthet vissza, ezért nem is csoda, hogy a helybeliek örömmel melengetik patrióta keblükön a hírt: a tanács költségvetési üzeme újra indítja a téglagyártást! Az óvatosabbak — érthetően — kérdőjelet tesznek a mondat végére, hiszen az agyagbánya jelenleg nem a költségvetési üzem, hanem a Dél-Alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat kezelésében van. Hogy megtudjuk, miként alakult ki ez a helyzet, elsőnek Házi Ferencet, a költségvetési üzem vezetőjét kerestük fel. Elmondta, hogy a DTCSV 1983-ban Körösladányban megszüntette a termelést. majd a gyárat a bányaterülettel együtt térítés- mentesen átadta a helyi tanácsnak, s később a bánya — szintén térítésmentesen — visszakerült a DTCSV- hez. A költségvetési üzem 1988. január 1-jén kapta meg a gyárat, ahol egyszer használatos, eldobható raklapokat állítottak össze. Ez a tevékenység önmagában nem volt veszteséges, de a nyeresége nem fedezte a létesítmények viszonylag nagy költségét. Ezért tayaly augusztusban úgy határoztak, hogy a már leszerelt gyárban, elhanyagolt épületeiben újra indítják a téglagyártást. Az ország különböző területeiről sikerült beszerezni használt gépeket. Hogy kiadásaikat fedezzék, a megyei tanácstól másfél milliós gazdálkodási előleget kértek, ehhez az összeghez hozzáadták az utóbbi két év vállalati nyereségéből kétmilliót. A terveik szerint egyelőre kisméretű téglát állítanának elő, május végén pedig már égetni szeretnének. A próbaüzem után napi 40 ezer darabbal számolnak. Terméküket a kereskedelem kiiktatásával maguk értékesítenék. Térvük megvalósításával a település foglalkoztatási gondjain is enyhíteni tudnának. Három bankkal vették fel a kapcsolatot. Ha hitelhez jutnak, két műszakban indítják meg a termelést és ebben az esetben 100 embernek tudnak megélhetést nyújtani. Ha csak saját erejükre támaszkodhatnak, akkor csupán e létszám felét alkalmazhatják. Jelenleg a kemence helyreállítása folyik. A gépeket beszerelték, tehát a technológiai sor nagyrészt készen áll, de a bányaterület a DTCSV kezelésében van. Ám, mit ér a téglagyár agyag nélkül? A DTCSV-nél Köti Imre termelési mérnököt kerestük meg. — Mikor és hogyan került Önökhöz a körösladányi téglagyár? — kérdeztük. — Az 1963-as összevonást követően más gyárakkal együtt a körösladányi is hozzánk került — mondta. — Közel 20 év után a termelés gazdaságtalanná vált. A további nyereséges üzemeltetés legaiább 10 milliós fejlesztést igényelt volna, ezért a gyárat bezártuk. — A helyi költségvetési üzem újra akarja indítani a téglagyártást, de a bányaterület ma is az Önök kezelésében van .... — Ezzel kapcsolatos ajánlatunkat eljuttattuk a tanácshoz. A bányából annyi területet adunk át, amennvi elég a termelés beindításához és egyéves üzemeltetéséhez. A többi területért cserébe pedig a mezőberé- nyi gyárunk közelében ugyanolyan aranykorona értékű földet kérünk. Hogy a bányaterület kezelői jogát tisztázhassuk. nélkül! Szeli Jánosnéhoz, a szeghalmi földhivatal megbízott vezetőjéhez fordultunk: — Egy esztendőre megkaphatja-e a bányaterület bizonyos részét a körösladányi költségvetési üzem? — Nem láttuk értelmét, hogy ilyen rövid időre szóló használati jogot adjunk ki. Képzelje el! Legalább 50 embert foglalkoztatva beindítják a termelést, mi a garancia arra, hogy a két vállalat egy éven belül a kezelői jogról egyezségre jut? Ha esetleg nem, akkor a termelést le kell állítani, és mi lesz azzal az 50 dolgozóval? Továbbá egy év múlva a bányaművelésre fogott területet eredeti állapotába vissza kell állítani. Van-e a költségvetési üzemnek any- nyi anyagi ereje, hogy ennek a feladatnak megfeleljen? És egyáltalán, egy évre érdemes a téglagyártást elkezdeni? — Milyen megoldást lát ebben a helyzetben? — Az ügy, további fejleménye, hogy a nagyközségi tanács kérte, vonjuk meg a kezelői jogot a DTCSV-től, mivel azt már 1984 óta nem gyakorolja. A városi földhivatal, a földtörvény megfelelő jogszabályára hivatkozva, a kezelői jogot a DTCSV-től megvonta, és egyidejűleg az ingatlan kezelőjévé a nagyközségi tanács végrehajtó bizottságát jelölte ki. A határozat még nem emelkedett jogerőre, ellene az érintettek fellebbezhetnek. — A DTCSV a bányaterülettel megegyező aranykorona értékű földet kér. A hatvanas években ők mennyit fizettek a kezelői jogért? — Az iratok szerint, az ipar- és bányaterületet egyaránt térítésmentesen kapták meg. (molnár) A költségvetési üzem dolgozói a présgépet állítják helyre Fotó: Oravs/ki Ferenc Uj állatgyógyászati anyagok Két új, hazai gyártású állatgyógyászati oltóanyag forgalomba hozatalát engedélyezte a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Szociális és Egészségügyi Minisztériummal egyetértésÉrtesítjük Kedves Vendégeinket, hogy a kamuti énerem 1989. március 13-ától előreláthatólag április 4-ig zárva tart Kérjük szives megértésüket! ben. A Phylaxia Oltóanyagtermelő Vállalat készítménye, a Coli—4 P elnevezésű vakcina a vemhes kocák oltásával nyújt védelmet az újszülött és a szopós malacok egyik betegsége ellen. Külföldi készítményeket pótolnak a Parvocan-vakciná- val, amely ugyancsak a Phylaxia gyártmánya, ez az eb- tartók által jól ismert parvovirus ellen nyújt védelmet. A most engedélyezett két oltóanyagot csak állatorvosi megrendelésre szolgáltathatja ki a gyártó. Megérkeztek a mélyhűtők: GYULÁN, A FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZET VAS-MÜSZAKI BOLTJÁBA. Soron kívül — azonnal az alábbi típusokkal állunk rendelkezésükre: 210 literes mélyhűtő láda 18 900 Ft 240 literes mélyhűtő szekrény 22 500 Ft 300 literes mélyhűtő szekrény 25 800 Ft 310 literes mélyhűtő láda 25 500 Ft Szombaton is várjuk vásárlóinkat a vas-műszaki boltban. Balkus Imre
