Békés Megyei Népújság, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-16 / 64. szám
1989. március 16., csütörtök Országszerte megemlékeztek az 1848-as forradalomról Győrött ünnepi beszédet mondott Pozsgay Imre államminiszter Budapest A Múzeumkertben Huszár István, a Hazafias Népfront Országos Xanúcsának főtitkára, a nagygyűlés elnöke ünnepi megnyitójában a legszebb nemzeti ünnepnek nevezve március 15-ét, köszöntötte a taggyűlés minden résztvevőjét, a hazánkban és Magyarország határain túl élő magyarokat, a Duna menti népeket, mindazokat, akik 141 évvel ezelőtt és azóta is összefogva küzdöttek szabadságukért. Több felszólalás után Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter mondott ünnepi beszédet. — Velünk együtt milliók ünnepelnek és emlékeznek ma városokban, és községekben. Dunán innen, Dunán túl, Magyarország minden részében. A nemzet emlékezésének az érhálózata fut össze itt, az ország szívében, a főváros történelmi színhelyén, a Nemzeti Múzeumnál. Petőfi. Kossuth és Bem tábornok szobránál. Minden egyes megemlékezés közös irányba mutat: szembesít bennünket nemzeti létünk nagy kérdéseivel, történelmünk tanulságaival, honi viszonyaink mai állapotával, a világban való helyünkkel, az értékeinkkel éppen úgy, mint a gyengéinkkel. Arra int bennünket: tanulnunk kell a világtól, szót kell érteni egymással is azért, hogy nemzetként jobban boldoguljunk. Tanulnunk kell a történelmi múltból és a közelmúltból is úgy, hogy látásunk tisztuljon, el ne .tévedjünk saját történelmünk zavaraiban — mondotta bevezetőként, majd így folytatta: Március figyelmeztetése intő számunkra ma is: a nemzeti lét csak vegetál, ha nem alapozódik a függetlenség elvére, ha külső befolyás nyomja el a többség akaratát, vagy ha külső nyomástól válik akaratgyengévé a honi kormányzás. Történelmünk arra tanít, hogy a nemzeti függetlenség nem függhet a körülményektől, az önmagában vett érték és aJiiányát nem menthetik a körülmények. Súlyosan megszenvedtük azt, amikor az ország sorsát egykor Bécs- ből intézték, vesztes háborúba sodortattunk általa. Megszenvedtük azt, amikor Berlin egykori urai sugároztak agresszív befolyást a Szovjetuniótól rettegő, akaratgyenge Horthy-kormány- zatra, így sodródtunk bele a második világháborúba. Megszenvedtük azt is, amikor 1948 és 1956 között Moszkvából távvezérelték a magyar politikát, s azt is, amikor 1968 után a brezs- nvevi Szovjetunió a reform- eilenességet sugározta szerteszét Kelet-Európábán, megbénítani igyekezvén az önálló irányt vett magyar reformpolitikát. A nemzeti függetlenségről sohasem gondolkodhatunk másként, mint Kossuth Lajos, aki így figyelmeztetett: „Ha a kisebb nemzetek a nagyhatalmak általi elnye- letéstöl meg nem óvatnak. Európában nem lesz szabadság.” De az óvás, a védelem önmagában kevés. Pillanatra sem feledhetjük kelet-kö- zép-európai kötelességünket és felelősségünket, nem szűnhetünk meg együttérez- ni a határokon túl élő magyarsággal. Ugyanakkor jövőnket a nemzetek közösségében gondolkodva építhetjük sikeresen. Azt sem feledhetjük, hogy a politika, a gazdaság, a műveltség édes testvérek a nemzeti létezésben, sorsuk egymáshoz kötődik. Vagy előrehaladást mutatnak, vagy egy helyben topogást, de mindig együtt vannak, és csak együtt boldogulhatnak a korszerűsödés útján. A politikai cél nem versenghet a gazdasági céllal, egyik sem előbbre való a másiknál, de egyik sem hátrébb való, mint a másik, s mindkettő .'üggő viszonyban van a műveltséggel. A három nyomvonalon együtt juthatunk előre. « Mostani megújulásunkat — a törvényhozást, a cselekvést és a gondolatformálást — egy időben, egymáshoz kapcsolódva kell végbevinnünk az országgyűlésben és az önkormányzatokban, de a gyárakban és a földeken is, az iskolákban és a műveltség házaiban. Akkor lesz, akkor lehet osztályrészünk a siker, ha demokratikus politikánkból gazdasági erőforrást is nyerünk, ha gazdaságunk haladását ' politikai üggyé tesszük, ha művelődésügyünket pedig a felvilágosult politika és a modem gazdaság táptalajaként hasznosítjuk. És minél többen legyünk, akik a jót akarjuk, akik a küzdést is vállaljuk érte! A Magyar Szocialista Munkáspárt és a .kormány együttműködésre, szövetségre hívja a magyar haladás minden hívét és támogatóját. Együttműködésre a válság elhárításáért! Együttműködésre a távlatos reformok sikerre viteléért! Együttműködésre a gazdasági és társadalmi fellendülésért! Együttműködésre a nemzeti sajátosságoknak megfelelő demokratikus szocializmusért! Vállaljuk tiszta szívvel a márciusi örökséget ! Éltesse azt a szív. a gondolat és a tettek sokasága — zárta ünnepi beszédét Nyers Rezső. Győr Százezerek vettek részt a Hazafias Népfront, a párt-, a tömegszervezetek és az alternatív mozgalmak közösen, vagy külön-külön rendezett március 15-i vidéki ünnepségein. A nap főeseménye Győrött, a műemléképületekkel övezett, történelmi hangulatot árasztó Széchényi téren' zajlott le. A mintegy tizenötezer ember részvételével, a különféle szervezetek közös rendezésében tartott nagygyűlésen Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter mondott ünnepi beszédet. Bevezetőben az 1848 mai tanulságairól szólt. Mint mondta, ennek az ünnepnek fénye nem kopik, ma is változatlanul ragyog. 1848 március 15-e és az azt követő szabadságért folytatott küzdelem ugyanis népünk legjobb képességeit mutatta fel. Kijelentette: hisz abban, hogy népünk ismét a legjobb képességeit mutatja meg. s legjobb képességei birtokában egy szabad demokratikus Magyarországot alkot. — Győrben, itt ezen a téren — hangoztatta — a közös felemelkedés igényének jegyében találkoztunk. Ezt akarom elhíresztelni országvilág előtt. Hirdetem, vallom, hogy cselekvőképes nemzet vagyunk, hiteles politikánk van, hiteles politikusaink vannak. A demokrácia öltözéke eleinte nehéz viselet lesz számunkra. De belenövünk ebbe az öltözékbe! Ránk szabták a demokráciát. A magyar nép érett arra. hogy önmagát kormányozza. Mi már elviseljük a demokrácia súrlódásait is. A lelkünk mélyén, ugyanis, tanítás nélkül és iskolamesterek nélkül is tudjuk, hogy a demokrácia ott kezdődik: ha azt akarom, emberszámba vegyenek, emberszámba veszem társaimat. Ilyen egyszerűen kezdődik. Csak erre a belátásra épülhetnek működőképes. ütközéseket, ütközetekből kicsiholt egységet is elbíró intézmények. Erre a belátásra alapozva teremthetjük meg a mindannyi- . unk által kívánt jogállamot és az új alkotmányosságot is. — Újra szólítsuk meg a munkást. Értessük meg vele: nem munkanélküliségre van kiszemelve, hanem alkotásra. Üjra szólítsuk meg a földművest. Értessük meg vele: nem csak erején felüli gürcölésre van kiszemelve, hanem államalkotásra. Űjra szólítsuk meg a szellemi munkást. Kérjük: legyen er- jesztője, tudatosítója annak a gyámkodás nélküli, a fölény legcsekélyebb érzését is nélkülöző tevékenységnek, amely a szabad, demokratikus Magyarországhoz vezet. Ezen a napon — folytatta Pozsgay Imre — nemcsak magunkba szádunk, s nemcsak egymáshoz keressük az utat; figyelve éberen lessük azt is, mit gondol rólunk a világ. Én azt hiszem, a világ ma rokonszenvez velünk. A világnak is sok baja van. Szeretné, ha Európa közepén, e válságsújtotta térségben akadnának népek, amelyek a maguk módján, ezeréves államiságunk jogán, saját erejükből tudják megoldani gondjaikat. És ezt valóban csaik mi magunk végezhetjük el. — Ezer esztendő alatt, amióta otthont teremtettünk itt a Kárpát-medencében, csak javára váltunk Európának, annak az Európának. amely néha mostoha gyermekként bánt velünk. Mégis én reménykedem, és nem a távoli jövő világának tartom azt a kort, amelyben a szomszédos népek, a világban élő magyarság úgy érzi majd, hogy nem kell fenyegetettségben, szabadsága elvesztése fölötti kesergésben élnie. Ebben, mondotta, én Bartókot követem, aki vallotta, hirdette, hogy a népek megtanulták ezer esztendő alatt az együttélést. Ismerik sorsközösségüket, ellentéteket csak a felsőbbségek szítanak. Kívánunk szomszédainknak, a világnak olyan felsőbbségeket, amelyek megértik ezt a tanulságot. A szükséges számadást tekintve ebben a vonatkozásban ;s szembenézés szükséges, de hiszem, hogy a megbékélésre készülve megtaláljuk egymáshoz az utat. Megtaláljuk egymáshoz az utat itthon is. De hogy ez így lehessen, ahhoz az kell, hogy aki hibázott, tartson bűnbánatot, aki bocsánatot kér, kapjon feloldozást, aki úgy hiszi ártatlan, büntetlen. ne legyen farizeus. Nem könnyű dologról van szó. Ahhoz, hogy megtaláljuk egymáshoz és ezzel együtt egy felemelkedő Magyarországhoz vezető utat ma 100 ezer Kossuth Lajosra, milliónyi Széchenyire, Petőfire, Vasvárira, kilencmillió Deák Ferencre lenne szükség. Ügy hiszem azonban, e feladat óriási méretei ellenére nem haladja meg képességeinket. E tájnak, ennek az országnak a népe tudja, mi a munka, tudja, hogy ha csak egy fokkal is magasabbra emeljük magunkat a tegnapnál, akkor meglátjuk egy jobb jövőjű Magyarország képét — mondotta befejezésül Pozsgay Imre. Pécs Baranya megye Pécsett, a 48-as téren álló Petőfi-em- lékműnél tartott központi ünnepségének Nagy Sándor, a SZOT főtitkára volt a szónoka. A SZOT főtitkára a hazai társadalmi-politikai intézményrendszer történelmi jelentőségű, átfogó változásairól beszélt. Ezzel összefüggésben rámutatott arra is: nemcsak 1848 üzenete, de a kor parancsa is, hogy e folyamatot megóvjuk a szélsőségektől, a súlyos társadalmi megrázkódtatással fenyegető anarchiától éppúgy, mint azoktól, akik rendcsinálás ürügyén akarják elhallgattatni a más véleményen levőket. A szakszervezetek álláspontja — mondotta Nagy Sándor — az, hogy a leginkább érintett dolgozók tömegei nem zárhatók ki e változásokból. A reform nem lehet csupán egy szűk szellemi-politikai elit ügye. A pártoknak, a kormánynak és a szakszervezeteknek is minden eddiginél nagyobb alázattal kell viseltetniük azok iránt, akik által léteznek, akikért vannak. Nlagy Sándor végül arra emlékeztetett, hogy hazánkban Baranyában él a legtöbb, együttesen mintegy hatvanezer német, illetve délszláv anyanyelvű állampolgár. Mint mondotta, szerencsére éppen e megye szinte példaértékűen valósítja meg a gyakorlatban nemzetiségi politikánk elveit. Debrecen A vidéki ünnepségek egy másik központja Debrecen volt, amely olyan fontos szerepet játszott az 1848-as szabadságharc eseményeiben. A mintegy 10 ezer egybegyűlt előtt a Hazafias Népfront városi bizottságának, a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezetének, a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt Hajdú- Bihar megyei szervezetének, illetve a 450 éves debreceni református kollégiumnak a képviselője mondott beszédet. A sokezres tömeg ezután együtt énekelte a Kos- suth-nótát, majd a szabadságért életüket áldozott névtelen hősökre emlékezve megkondultak a város harangjai. Pákozd Pákozdon, az 1848—49-es forradalom és szabadság- harc első nagy győztes csatájának színhelyén álló honvéd emlékműnél még soha nem gyűltek össze annyian, mint az idén. A bevezető kulturális műsor után a fegyveres erők, az MSZMP, valamint a társadalmi és tömegszervezetek, a Katolikus Békebizottság, és a Vö- römarty Társaság képviselői helyezték el koszorúikat az obeliszk talapzatára. Monok Kossuth szülőfalujában, a Borsod megyei Monokon, mintegy ezren sereglettek össze, hogy tisztelegjenek a szabadságharc egyik vezérének emléke előtt. Megkoszorúzták a szülőházát megjelölő emléktáblát és a szobrát, majd részt vettek a politikai munkásságát méltató tudományos ülésen. Tolnában, az egyik legnevezetesebb Petőfi-emlékhelynek, a híres borjádi méhesnek volt különösen sok látogatója. Az Elnöki Tanács nevében Straub F. Brúnó és Sarlós István koszorúz a Kossuth-szobornái fl Magyar Televízió jelképes lefoglalása A Magyar Televízió épületének jelképes lefoglalására több tízezren érkeztek a Szabadság térre. •A zsúfolásig megtelt téren a résztvevőknek először Cserhalmi György színművész olvasta fel a 31 független szervezel által aláírt 12 pontot. Mit kíván a Magyar Nemzet? Szabad, független, demokratikus Magyarországot! — olvasható a felhívás elején. Megfogalmazzák a követelmények között a valódi népképviseletet és többpártrendszert, a választások szabadságát és tisztaságát; az emberi jogok érvényesülését és a bírói függetlenséget, valamint a rendőrállam helyett jogállamot. Követelik a szólás-, sajtó-, lelkiismereti és oktatási szabadságot, a hírközlés állami monopóliumának felszámolását és az Állami Egyházügyi Hivatal feloszlatását. Az érdekvédelem, a követelés és a szolidaritás szabadságát ne korlátozzák, jogot a sztrájkra! — mondják ki majd a méltányos közteherviselést, a közkiadások társadalmi ellenőrzését, az egyéni és csoportos kiváltságok megszüntetését, az emberhez méltó élet alapfeltételeinek megadását sürgetik. Szereppel az ésszerű gazdálkodás, a működő piac, s a tulajdonformák egyenjogúsága, amihez hozzátették: állítsák le a pénzemésztő és környezetpusztító nagyberuházásokat, szüntessék be a veszteséges vállalatok támogatását, vessenek véget a vállalkozás és a lakosság megsarcolásának. Igénylik a bürokrácia és az erőszak- apparátus leépítését, a munkásőrség és az ifjúgárda feloszlatását, Kelet- és Közép- Európa népeinek szabadságot és önrendelkezést, s azt, hogy szűnjék meg Európa katonai, gazdasági és emberjogi kettéosztása. Semleges, független Magyarországot kívánnak, a szovjet csapatok kivonását hazánk területéről, s november 7. törlését a magyar ünnepek sorából. A kormány lépjen fel a nemzetközi fórumokon a magyar kisebbségek védelmében, szűnjék meg a rendőri szemlélet és a jogtalan megkülönböztetés a romániai menekültek ügyében; felelős kisebbségi és menekültpolitikát szorgalmaznak, s azt is megfogalmazták, hogy a történelemhamisításnak véget kell vetni, a nemzetnek vissza kell adni címerét, s általában nemzeti önbecsülést követelnek. Igazságot ’56- nak, tisztességet a forradalom mártírjainak és nyilvánítsák nemzeti ünneppé október 23-át — ezzel fejeződik be a független szervezetek 12 pontja. Ezután Csengey Dénes, a Magyar Demokrata Fórum elnökségének tagja lépett a mikrofonhoz. Bejelentette: a független politikai szerveződések, pártok ki akarják nyilvánítani, hogy a Magyar Televízió az egész nemzeté, s e tulajdonjogot a jövőben is érvényesíteni kívánják, önálló műsorokat követelnek a független pártoknak, mozgalmaknak és szakszervezeteknek. Az MTV bejárata előtt gyerekek és fiatalok Szabad magyar televízió! föliratú transzparenst feszítettek ki, ezzel jelezve a televízió jelképes lefoglalását.
