Békés Megyei Népújság, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-15 / 63. szám
NÉPÚJSÁG 1989. március 15., szerda o Megalakul-e ismét? Mezőgazdasági kamarák Magyarországon Az érdekvédelem megújulásával kapcsolatban egyre gyakrabban vetődik fel a kamara fogalma. Sokan csodaszernek tekintik, pedig talán nem is tudják pontosan, hogy mi az. Kincs kimozdulás Hogyan látja az Okisz, a kamara és a párt? Dr. Vándor Péter jogász, a Tövük igazgatója, a témával kapcsolatos tanulmányában többek között kifejti, hogy a kamarai típusú szervezetek századunkban terjedtek el Európában, elsősorban a kereskedelem és az ipar, de esetenként a mezőgazdaság területén is. A kamarai szerveződés jellege nem volt egységes. Míg az angolszáz országokban a kamarai tagság teljesen önkéntes volt és ennek megfelelően a kamarai feladat- és hatáskörök önkormányzati keretben fogalmazódtak meg, Európa más országaiban, így elsősorban a német nyelvterületen és nálunk is, a kamarai szervezetek hatósági feladatokat is kaptak és ezekben a félállami szervezetekben a tagság is kötelező volt. A kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági kamarák az egyes országok sajátosságaihoz igazodóan fontos szerepet töltenek be az állami és gazdálkodó szervezetek közötti együttműködésben, bizonyos állami típusú felügyeleti és szolgáltatási feladatok demokratikus ellátásában és az adott ágazaton belüli érdekegyeztetésben. Magyarországon a Magyar Gazdasági Kamara jogelődjét, a Magyar Kereskedelmi kamarát 1948-ban szervezték újjá a korábbi szabályozástól eltérően új alapon. Ma, amikor ismét napirenden szerepel a nyugat-európai országokban ma is jól működő mezőgazdasági kamarai szervezet felállítása, jelenlegi körülményeink és igényeink, valamint a más országokban működő kamarai szervezetek tapasztalatainak elemzése mellett nem tűnik hiábavalónak a két világháború között Magyar- országon működött mező- gazdasági kamarák tevékenységének, jogállásának felidézése sem. Magyarországon a mező- gazdasági kamarák tevékenységét az 1937. évi XVII. törvénycikkel kiegészített és módosított 1920. évi XVIII. törvénycikk szabályozta. A mezőgazdasági érdekképviseletről szóló fenti törvény a közigazgatási hatóságoknak a mezőgazdaságra vonatkozó törvényei és egyéb intézkedései figyelemmel kísérése céljából mezőgazda- sági bizottságokat, a mező- gazdaság fejlesztésére és irányítására, valamint a mezőgazdasági lakosság különleges érdekeinek egyetem- leges előmozdítására és képviseletére mezőgazdasági kamarákat állított fel. A mezőgazdasági kamarák feladatkörében világosan elhatárolható egymástól a kamara állami, valamint önkormányzati érdekegyeztető tevékenysége. A törvény értelmében ugyanis a mezőgazdasági kamarák feladata a mezőgazdaság fejlesztésében a kormányzat és a földművelésügyi igazgatás segítése, másrészről pedig a mezőgazdasági birtokosok és munkások egyetemes érdekeinek képviselete az ország gazdasági és társadalmi életében. Az állami jellegű feladatok keretében a mezőgazda- sági kamarák közvetlen felügyelő hatóságként irányították és támogatták a felügyeletük alatt álló mező- gazdasági bizottságok működését. Az érdekképviseleti, érdekegyeztetési feladatkörök keretében állandó jelleggel figyelemmel kísérték, tanulmányozták és feltárták a mezőgazdasági termeléssel és a mezőgazdasági népesség helyzetével összefüggő jelenségeket. Figyelemmel kísérték az ipar, kereskedelem, közlekedés, pénzügyi és vámpolitika fejlődését és annak a mezőgazdasági termelésre és a mezőgazdaság helyzetére gyakorolt hatását. Kapcsolatot tartottak a gazdasági egyesületekkel, gazdakörökkel, mezőgazda- sági munkásegyletekkel, és segítették a gazdasági munkások közérdekű szerveződését. Sajátos feladatuk volt az illetékességük alá tartozó területen a birtokmegoszlásnak, valamint a gazdálkodás irányainak és módjának olyan meghatározása, amelytől a termelésben a legtöbb eredmény és a mezőgazdasági népesség minden rétege számára a legkedvezőbb helyzet volt várható. Feladataik ellátásához a mezőgazdasági kamarák jogosultak voltak társadalmi, közigazgatási, kormányzati és törvényhozási intézkedésekre javaslatot tenni. Előterjesztéseiket közvetlenül tehették meg a minisztériumokhoz, közhatóságokhoz, közhivatalokhoz, magánterületekhez és magán- személyekhez. A törvényhatóságok, közhatóságok és hivatalok kötelesek voltak a mezőgazda- sági kamarák megkereséseit és javaslatait tárgyalás alá venni és az elintézésről a megkereső kamarát értesíteni. Az országos kamara feladata az volt, hogy egyetemes, országos szempontból képviselje a kamarák véleményét, álláspontját és segítse a kormányzat munkáját. Felügyeletet gyakorolta kamarák tevékenysége felett és felülbírálhatta azok véleményét vagy javaslatát. A mezőgazdasági kamarák felett a felügyeletet a föld- művelési miniszter gyakorolta, jóváhagyta a kamara alapszabályát, megerősítette a tisztségviselők megválasztását, és az igazgatók kinevezését. Egy sor eljárási garancia biztosította, hogy a miniszter, illetve képviselője érdemben be tudjon kapcsolódni a kamara irányításába, munkájába. A mezőgazdasági kamarák működéséhez szükséges pénzügyi fedezetet a saját bevételekből, állami hozzájárulásból és a kamarai illetékekből fedezték. A kamarai illeték kivetéséhez szükség volt a miniszter hozzájárulására. (Gazdapress) Az évek gyorsan telnek- múlnak, s a nyugtalanság bennünk egyre nő... — énekelhetnénk együtt a régi slágert, ha történetesen lenne kedvünk énekelni. A vidám hangulat azonban nemigen jellemző manapság, különösen, ha gazdasági kilátásaink kerülnek szóba. Ezzel kapcsolatosan három szervezet képviselőjének tettük fel ugyanazokat a kérdéseket, nevezetesen, hogy menynyire elégedett a gazdasági változások ütemével; mit tart a legsürgetőbben megoldandó feladatnak; s milyen szerepet gondol saját szervezetének a kibontakozásban. HATÄROZOTTABB KORMÁNYPROGRAMOT! Mészáros Vilmos, az Okisz főtitkárhelyettese; — Munkámból adódóan „szövetkezeti szemüvegen át” szemlélem a változásokat. Szektorunk gazdálkodóinál kedvező fejlődés tapasztalható a korábbi stagnálással szemben. A „nagy gazdasággal”, tehát az országéval már közel sem vagyok ilyen elégedett. Nem történt előrelépés a szerkezetváltás terén, az anyagellátás „ősi” gondjai ma is éppúgy nehezítik a gazdálkodást, mint eddig, a háttéripar, az alkatrészellátás még mindig nem felel meg a kívánalmaknak, és így tovább. Persze, tagadhatatlan, hogy bizonyos kedvező jelek is tapasztalhatók, a társasági törvény élénkítő hatása, a vállalkozások fellendülése, a liberalizálás megindulása; azonban összességében csak az a helyzet, hogy, a gazdasági lemaradás óriási. Ebben a helyzetben, úgy tapasztalom, a szövetkezetek viszonylag a felszínen mozognak. A legsürgősebb feladatnak most a piaci viszonyok kialakulását tartom. Sokkal határozottabb kormányzati programmal, differenciáltan, kiemelten fejlesztendő ágazatokkal kellene ezt elősegíteni. Ügy vélem, pusztán a kereslet-kínálat alapján ez a folyamat hosszadalmas és kétséges. A hatalmas elvonások miatt a gazdálkodók mozgástere kicsi. A szövetkezetek, sajátosságaikból adódóan, kissé mozgékonyabbak, ám az országot nem a csekély súlyú (7 százalék) szövetkezeti ipar húzza ki a csávából... Ami az Okisz szerepét illeti: megújulóban van az érdekképviselet. Nagyobb teret szánunk az érdekfeltárásnak és az érdekérvényesítésnek. A szövetkezeti törvény előkészületei során zajló belső viták alakítják majd ki a hatékonyabb érdekképviseletet s az azt jobban szolgáló szervezetet. Mindenesetre én az elaprózott érdekképviseletet nem támogatom, csak együttesen képviselhetünk kellő súlyt érdekeink érvényesítésénél. NAGYOBB MOZGÁSTERET A VÁLLALATOKNAK! Dr. Fodor László, a Magyar Gazdasági Kamara főtitkárhelyettese első kérdésünkre kérdéssel válaszol: — Nem vagyok elégedett, miért, van valaki, aki elégedett? A magyar kormány rendre nem tudja teljesíteni ígéreteit sem a társadalom felé, sem a magyar gazdaságot finanszírozók felé. Még nyoma sincs azoknak a kedvező irányú változásoknak, amelyek a kimozdulást jelentik. Következetes, kiismerhető gazdasági magatartást várunk a kormánytól. Mindenekelőtt a belső gaz- dálkozási mozgástér differenciált változását sürgetjük. A vállalatok számára meg kell teremteni a keményebb feltételekhez való megfelelés lehetőségét. A termelési tényezők tekintetében a nagyobb szabadság, a liberalizáció, a szabályozók tekintetében a kötöttségek enyhítése, a dereguláció a követendő út. A jövedelemhez jutás feltételeit szigorítani, a felhasználásét pedig enyhíteni kell. A struktúraváltás alapfeltétele a progresszív területek mozgásterének növelése. Mi akadályozza ezt most? Az egyensúly- és költségvetés-orientált gazdaságpolitika, az adósságmenedzselő politika, a szigorú elosztási politika, ami, ha nem differenciál, nem szolgálja a kibontakozást. A kamara, mint a munkáltatói érdekek hordozója, elsősorban a jövedelemtermelésre koncentrál, s nem az elosztásra. Részt veszünk a koncepciók kialakításában, véleményt mondunk azokról, igyekszünk érvényre juttatni elképzeléseinket. Most többek között olyan bérpolitika kialakításáért küzdünk, amelyen belül lehetséges az ésszerű munkaerő-gazdálkodás, amit nem az életszínvonal-politika és nem a vásárlóerő-szabályozás orientál. Meggyőződésem, hogy a Kamara szerepe tovább erősödik, egyike a legkulturáltabban és -hatékonyabban vitatkozó szervezeteknek, melynek észrevételeit igénylik és méltányolják is az irányító szervek. PARTPROGRAMRA várva A Békés megyei pártbizottság gazdaságpolitikai titkárának, Kiss Sándornak, az ország gazdaságáról kialakított véleménye megegyezik az előzőekkel: — Ugyanazok a tendenciák tapasztalhatók, mint eddig, a lejtőn még mindig lassan lefelé haladunk, lényegi változások nem történtek, fordulópont nem látszik, nyilvánvaló az elégedetlenség. Ez egy átmeneti időszak, amelyben szerintem a legsürgősebb feladat a párt programjainak kidolgozása. Egyelőre csupán az agrárszektorra készültek el (úgy, ahogy) a tézisek. Ezeket mihamarabb minden ágazatra ki kell dolgozni, ez az előrelépés feltétele. Ha igaz, őszre komplexen készen áll az anyag. Hogy milyen szerepe van a pártnak a kibontakozásban? Egyelőre várjuk annak a programnak az elkészülését, amely mellett agitálhatunk, s a napi helyzetből adódó feladatokra koncentrálunk. Gondolok itt a helyi lehetőségek — vegyesvállalatok, fejlesztések stb — támogatására. A párt befolyásol, de nem ő rendezi a sorokat, csupán agitál a pozitív elemek mellett. Az elvek érvényrejuttatását propagálja, illetve ellenőrzi. * * * Mit fűzhetnénk mindehhez? Csak egy kívánságot: jó lenne, ha a kibontakozás módszerében is mihamarabb olyan egyetértés lenne a különböző — s nemcsak az itt megszólaltatott szervezetek között, mint a helyzet megítélésében ! Szatmári Ilona Együtt vagy külön? A gyomaendrödiek az utóbbira voksoltak, de a döntés mig hátravan... Mint arról lapunk szombati számában már beszámoltunk, a Körös Kazángyártó és Gépipari Vállalat gyomaendrődi 2. sz. gyáregységének 163 dolgozója március 9-én rendezett munkásgyűlésén úgy határozott, hogy a gyomaendrődi gyáregység ez év július elsejével leválik a békéscsabai központtól, és Ónálló vállalatként kíván tovább dolgozni. A március 10-re Békéscsabára, a vállalati központba összehívott küldöttgyűlés — melyen többek között a vállalat mérlegét kellett volna elfogadni — a 16 gyomaendrődi küldött bojkottja, a gyűlés határozatképtelensége miatt elmaradt. A gyomaendrődi gyáregység március 9-i határozati javaslatára a békéscsabai 1. sz. gyáregység kollektívája a március 13-án rendezett munkásgyűlésen a következő álláspontra helyezkedett: „A munkásgyűlés nem ért egyet a gyomaendrődi gyáregység leválásával, s felkéri a vállalat vezetését arra, hogy azt minden rendelkezésére álló törvényes eszközzel akadályozza meg. A munkás- gyűlés ugyanakkor felháborodásának ad hangot, azzal az állítással szemben, hogy a gyomaendrődi gyáregység hátrányos helyzetben van a fejlesztési források elosztásában, és jövedelmi viszonyaiban, Meggyőződésünk, hogy a vállalat elmúlt évekbeli kimagasló gazdasági eredményei messzemenően igazolják a vállalat jelenlegi szervezeti felépítésének helyességét, s egyáltalán nem indokolják a gyomaendrődi gyáregység leválását. Ugyanakkor a munkásgyűlés résztvevői felhatalmazzák a békéscsabai küldötteket arra, hogy fenti álláspontjukat küldötti minőségükben, mint a vállalat további rentábilis működésének egyik alapfeltételét, messzemenően képviseljék. A békéscsabai munkásgyűlés egyetért azzal, hogy a gyomaendrődi gyáregység 1990. január elsejével a társasági törvény alapján alakuljon át és nyerje el önálló jogi státusát. A békéscsabai kollektíva — a vállalat jövőjéért érzett felelősségtől indíttatva — csak a fentiek alapján ért egyet a gyomaendrődi önállósulási törekvésekkel. A munkásgyűlés résztvevői ezen állás- foglalásukat egyhangúlag elfogadták, s a mellékelt jelenléti íven aláírásukkal is megerősítették.” Tegnap délután két órakor ugyancsak munkásgyűlést rendeztek a gyomaendrődi gyáregységben, melyen részt vett többek között dr. Moskovits Sándor, a vállalat igazgatója, a megyei tanács ipari osztályának képviselője, valamint Gyoma- endrőd párt és állami vezetői. A vállalat igazgatója elhozott magával néhány békéscsabai küldöttet is, akik ugyancsak részt vettek a munkásgyűlésen. A gyűlés témájaként Szujó Zoltán, a gyáregység vezetője tájékoztatta a dolgozókat az elmúlt hét péntekjének eseményeiről, valamint dr. Moskovits Sándor azon tervéről, miszerint 1990. január elsejével esetleg önálló jogi személyként, részvénytársasági formában vagy kft.-ben működhetne tovább a gyomaendrődi gyáregység. Ezt követően a munkások közül többen hozzászóltak, mindannyian kitartva eredeti álláspontjuk mellett, s elutasítva a vállalat igazgatójának javaslatát. A gyűlésen a békéscsabai küldöttek is szót kértek, s hozzászólásaikkal a vállalat igazgatójának elképzeléseit támogatták. Dr. Moskovits Sándor elmondta indokait az együtt- maradás érdekében, s. ezt számadatokkal is igyekezett alátámasztani, Szujó Zoltán, a gyáregység vezetője viszont másféle adatokkál bizonyította, hogy az elmúlt években a gyomaendrődi gyáregység nem kapta meg azt az anyagi és erkölcsi elismerést. amely a megtermelt érték és az elért nyereség alapján megillette volna. A munkásgyűlés végül is 3 és fél órás vita után úgy döntött, hogy kitart eredeti álláspontja mellett, s továbbra is az önálló vállalati forma mellett tette le voksát. Az ügy e hét péntekjén a Békéscsabára délelőtt 9 órára összehívott küldöttgyűlésen folytatódik. Hornok Ernő A jó szerszám a pontos munka alapja — mondja a közmondás és ahol odafigyelnek erre, meg is térül a ráfordítás. A békéscsabai Körösvidéki Cipész Szövetkezet központi műhelyében készítik a szabáshoz használt kések formáit. A speciálisan kiképzett fémszalagokat a tervezők által megálmodott minták szerint hajlítják a megfelelő formára, megfelelően erősítik és merevítik és így kerülnek a szabászatra, hogy az általuk kiszabott puha bőrök először cipőfelsőrész- szé, majd cipővé, papuccsá váljanak Fotó: veresa Erzsi
