Békés Megyei Népújság, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-14 / 62. szám
NÉPÚJSÁG 1989. március 14., kedd Levélváltás március 15-e előtt egy nappal H hatalom butaságáról, a cenzúráról és a félelemről Nyílt levél Arpási Zoltánhoz „Elöljáróban elmondjuk, hogy bár mindketten MDF-tagok vagyunk, elsősorban mégsem ebben, hanem állampolgári minőségünkben szólunk hozzá a Népújság 1989. február 25-i számában megjelent „Az előadás” című cikkéhez. Írásunkban nem formálunk jogot arra, hogy a Magyar Demokrata Fórum békéscsabai szervezetének álláspontját kifejtsük, viszont igaz, hogy állampolgári véleményünket motiválja a szervezethez való tartozásunk is. „Buta ez a hatalom! Nagyon buta!” Ezt az ország politikai vezetése számára nem túlságosan hízelgő minősítést március 15-e piros betűs ünneppé nyilvánításának.' november 7-ének a magyar ünnepek sorából való törlésének ötlete körüli huzavona kapcsán veti papírra. Az ön soraiból az derül ki, kárhoztatja, hogy a „buta hatalom” nem használta ki presztízsnövelő lehetőségét, hiszen nemzeti ünnepünkkel kapcsolatos javaslatokból és azok sorrendjéből nem az tűnt ki, hogy az MSZMP., hanem éppen az alternatív szervezetek politikai ízlésének megfelelően került március 15. és november 7. az őt megillető helyre. Hogy ön hogyan értékeli saját pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt kormányának tevékenységét, az jórészt önre tartozik. Ebbe nem avatkozunk, nem avatkozhatunk bele. Viszont mégis indítva érezzük magunkat a megszólalásra. mert gondolatmenetének van egy súlyos hibája: már ma a pártrivalizálás szempontjából vizsgálja a fenti eseményeket. Mi. akik talán régebb óta vagyunk hívei a többpártrendszernek, mint ön. tudjuk, hogy csak ebből még nem születhet meg a virágzó Magyarország, „legfeljebb” nagyobb demokrácia, pontosabban a demokrácia. Azonban nem szabad már ma az elsőbbségért való tülekedés csapdáját felállítani a magyar társadalomnak. majdani pártoknak. Nem igazán az a fontos, hogy ki javasolja a jót, hanem az a lényeg, hogy a bárhonnan is érkező használni akaró szándék és tett a nemzet javát szolgálja. Persze azt is tudjuk, hogy honfitársaink szemében az esetleges pártrivalizálás nélküli majdani életünkben az okos ötlet gazdájának tekintélye növekedhet, hogy Grósz Károly úr szavával éljünk, „ez természetes”, de már az indulásnál azt sugallni helytelen, hogy a pártpluralizmus presztizs- verspnoésre kell legyen kihegyezve. Ha ez mégis bekövetkezik, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a nemzet megosztottsága nem fog csökkenni, hanem még növekedhet is. Március 15-ről szólva ön azt írja, hogy a budapesti Kisrabló étteremben megszületett döntést (a fővárosi közös ünneplés elutasítása) nem akarja minősíteni. Írásának hangneme és címe nem ezt bizonyítja. De nem erről akarunk szólni. Ón szerint március 15-én a televízió jelképes, a nép nevében történő lefoglalása „színház". Nem színi előadás lesz ez, hanem kőkemény politikai kiállás a sajtószabadság mellett, az agyon- ( ön) cenzúrázott információközlés ellen, ön jól érzékeli, a március tizenötödikéi „alternatív események" imitálni fogják 1848. március idusának történéseit, reméljük a nemzeti öntudatot erősítőén, lehet, hogy romantikusan (ez nem is olyan rossz) és sokak által vártan. Éppen ezért nem fog elveszni az ünnepen a márciusi ifjak szelleme a 141 évvel ezelőtti forradalmi eseményekre való emlékezés is benne lesz a történelmi sétában, s benne lesz a mai magyarság is sok gondjával s szerény örömeivel. Hiszen legnagyobb nemzeti ünnepünk nem lehet kiapadt forrás, tud adni a mai ember számára is impulzusokat. Erről az ünnepről, a békéscsabai előkészületekről még nagyon sok gondolatunk van, azonban nem akarunk szervezetünk készülő nyilatkozata elé vágni. Reméljük, ebből a közleményből több fog városunk polgárai számára kiderülni, mint az ön lapjában megjelent, a tárgyalásokat egyoldalúan beállító rövidke cikkből. Egy utalás erejéig hadd térjünk visz- sza a jelképes televízió-foglaláshoz. A jelképesség erőszakmentességet jelent, ezt ön is leírja, egyetértőig. A Magyar Demokrata Fórum programtervezete is, mi is elutasítunk mindenféle erőszakot,, olyan szervezet tagságát nem is vállalnánk, amely akár taktikai, akár stratégiai megfontolásból metrókocsit robbantana fel, repülőgépeket térítene el, írástudót fenyegetne meg halálkommandóval stb. Az erőszak is, de az erőszak lehetősége is riaszt bennünket. Arpási Űr! Nincs okunk feltételezni azt, hogy ön nem ért egyet előbbi mondatunkkal. Úgyhogy ebben teljes lehet a nézetazonosság köztünk. Viszont közbevetöleg mégis megjegyezzük. hogy manapság van kitől, mitől tartanunk, önnek is, nekünk is. hiszen az ultrabalos szervezetektől, de még a rendpárt tagjaitól is elvakult indulatokból fakadó fenyegetőzések elhangzanak. Ezek a szerveződések viszont nem éppen a balközéphez tartoznak. Egyetértünk önnel abban is. hogy ..úi Nemzeti dalt. a Petőfiénél jobbat írni bajos lesz". Ha felidézzük a költemény első két sorát, akkor könnyen belátható, hogy ennél aktuálisabb verssorokat nem is találhatunk ma. Hiszen talpra kell állítanunk a magyarságot, meg kell szerveződnie a civil társadalomnak. az államnak korlátoznia kell önmagát, hogy az egyes ember szabadsága megvalósuljon, állást kell foglalnunk mindany- nyiunknak, segítenünk kell egymást és az országot, hogy a nép ne zuhanjon mély szakadékba, melynek ma még „csak" a szélén állunk, de ennek mélységét igazán nem látjuk, nem láttatják. Ha most nem tudja a magyarság megragadni sorsának irányítását, ha az „itt az idiő, most vagy soha" parancsát nem teljesítjük európai néphez illő önbecsüléssel, méltósággal, akkor... Végezetül: ön nem először hangoztatja azt, hogy az ország sorsáért személyesen is felelősséget érez, sőt, úgy hallottuk, mintha a Magyarország Sorsáért Aggódók Szervezetének létrehozását is támogatná, netán alapító tagja lenne. (Ha rosszul tudjuk szervezete nevét, akkor elnézést kérünk.) Szándékát üdvözöljük, mi is belépnénk ebbe a csoportulásba, feltéve, ha találkozóinkon nem csak intenzíven aggódnánk, hanem új tartalommal és új formában cselekedni is tudnánk. Ráférne erre az országra. Azonban úgy ítéljük meg, hogy egyelőre és addig az MDF biztosítja számunkra a független és demokratikus cselekvés lehetőségét, de érdeklődéssel várjuk a MASOSZ megalakulását is. Tisztelettel: Sipos József és Szarka Péter magyar állampolgárok” * * * A tisztesség megkívánja, hogy jelezzük, a fenti levél még március negyedikén érkezett szerkesztőségünkbe. Közlésére anyagtorlódás miatt csak most tudtunk vállalkozni. Jóllehet, időközben némileg módosultak a március 15-e megünneplésével kapcsolatos felfogások, meggyőződésünk, de ez sem a levél üzenetét, sem lapunk főszerkesztőjének mondanivalóját nem befolyásolja. * * * Tisztelt Uraim! Alighanem felesleges jeleznem, hogy állampolgárként és újságíróként hová, melyik politikai szervezethez tartozom. Hasonlóan haszontalan dolognak tartanám annak kimondását, hogy az ortodoxok vagy a reformerek közé sorolom-e magam. Mindezt azért jegyzem meg, mert észlelem, hogy megnőtt a hajlam az egykor volt dogmatikusok körében — múltunkat feledtetni akarván — a melldöngető reformerkedésre. Egy dologról azonban elfeledkeznek: az ember helyét a történelemben, a politikában mások ítélete, nem pedig saját helymeghatározásuk szabja meg. Tudom, e bevezető soroknak levelükhöz nem sok köze van. Máshová szánt üzenetük talán annál több. Dőlt betűs írásomra válaszolva szememre vetik, hogy a pártrivalizálás szempontjából vizsgálom március 15-e munkaszüneti nappá nyilvánítását, november 7-e törlését a piros betűs ünnepek sorából, és a pártrendszer kérdését. Önök úgy látják, mintha az elsőség kérdését tartanám a legfontosabbnak, az MSZMP sorskérdésének. Soraimból azt olvasták ki, hogy az elsőség átengedéséért marasztalom el a hatalmat. Ezzel szemben azért neveztem butának, mert a soraiból kitermelődött (esetenként a legfelsőbb szervek által kezdeményezett) javaslatokat elfektette. Hetek, hónapok alatt sem valósította meg őket, miközben, ha ugyanilyen kezdeményezés mint a november 7-ével kapcsolatos példa is bizonyítja — máshonnan érkezett. az addig tétova hatalom rekordsebességgel cselekedett, és napok alatt döntött. Hát ezért füstölögtem én. Ilyenformán egyetértek önökkel abban, hogy nem az a fontos, ki javasol jót, hanem, hogy a jó jó legyen. Ami viszont észrevételük másik felét illeti, sajnos, nem hiszek a pártrivalizálás elkerülhetőségében. Csak akkor, ha a viszony kölcsönös tiszteletre, toleranciára és együttműködési készségre épül. Csakhogy erre — a pártok természetéből kiindulva — nemigen volt még példa. Tudom, nyugaton találni kedvező tapasztalatokat. Ám nálunk, történelmi okoknál fogva, politikai kultúráról aligha lehet beszélni. S még mielőtt önök vagy más mondaná ki, leírom én: ebben sajnos, nehezen feledhető szerepet játszott az MDP, majd később — kevésbé agresszíven — az MSZMP. A politikai kultúra itt mindig a hallgatást (az egyetértést) vagy a nagy kitöréseket, a hangtompító nélküli harsányságot jelentette. Tisztelt Uraim! Levelük további részében érthetetlennek tartják, hogy „szín- ház”-nak tekintem a televízió jelképes lefoglalását. Nem kívánok önökkel vitatkozni, magyarázkodni még kevésbé, ehelyett idézem Csengeri Dénesnek, az MDF ideiglenes elnöksége tagjának véleményét (Népszabadság, március 3-i száma): „A Magyar Televízió jelképes lefoglalására — szemben a több alternatív szervezet, köztük az MDF által is aláírt javaslattal — részünkről nem kerül sor, mert azt komolytalan dolognak tartjuk." A televízió lefoglalása — mint írják — kőkemény politikai kiállás lesz a sajtószabadság mellett, az agyon(ön)cenzúrázott információközlés ellen. Engedelmükkel ezt az ügyet mint szakmabeli, a tilalomfákat nehezen viselő, gondolkodó és figyelő ember, én másként látom. Ha az agyon(ön)cen- zúrázott kifejezést a múltra értik, akkor nincs vitám önökkel, bár megjegyzem, sokan megtalálták azon viszonyok között is a réseket, amelyen átpréselődve üzeneteket tudtak küldeni az olvasóknak. Azonban napjaink újságírását is ezzel a jelzővel illetni, túlzásnak tartom. Azt a televíziót és sajtót angyon(ön)cenzúrázottnak nevezni, amelyben az alternatív szervezetek és pártcsírák képviselői éppúgy fórumot kapnak, mint az MSZMP illetékese, már nem nevezném túlbiztosított, agyonellenőrzött tömegkommunikációnak. Ezzel természetesen nem akarom azt állítani, hogy minden rendben van, és, hogy nincs mit javítani a nyilvánosságon, hiszen magam is látom, jócskán akadnak még tartalékok. Levelük végén — úgy érzem, jóindulattal — figyelmeztetnek arra, hogy nem a jószándékú televízió-lefoglalás a veszélyes, hanem az a fenyegetés, amely körülvesz bennünket, s amely az ultrabalos szervezetektől, a rendpárt tagjaitól érkezik. Köszönöm intelmüket, régóta hiszem: van ökonj félni, talán több, mint önöknek. Mert ellenségeim mindkét táborban, a politikai gondolkodás mindkét szélsőségén lehetnek. Ilyenformán én nem (pontosabban: nem csak) az ultrabalosoktól és a rendpárt tagjaitól félek. Különben a feltételezésen kívül egyelőre semmi bizonyíték nincs arra. hogy közük lenne metrórobbantáshoz, a bombariadókhoz, az MDF-tagoknak bedobott megfélemlítő levelekhez. (Ráadásul nem vagyok azért annyira fiatal, hogy ne lenne valami csekély kis történelmi élményem. így többek között kerültem már olyan idétlen helyzetbe, hogy miközben balról vártam az ütést, jobbról töröltek képen. A pofont persze nem bánom, mert megtanított arra, hogy legyen az ember bárhol, a történelmet mindig igyekezzen középről és lehetőség szerint kissé oldalról szemlélni. Mert onnan látható jól igazán.) A fentiekből következően tehát az arroganciától, a durvaságtól, a sértegetésektől és a megalapozatlan kinyilatkoztatásoktól félek. Attól a stílustól, amikor nem nézetek, hanem személyek ellen folyik a hadjárat. A mocsoktól rettegek, ami rákként lepi el és mérgezi burjánzásaival a közéletet és az evilági sajtót. Nos, ettől félek, érkezzék balról vagy jobbról, teljesen mindegy. Tisztelt Uraim! Engedjenek meg végezetül az aggódásnak néhány szót! Múlt év decemberében adtam hírt — Za- latnay pártalapítási szándékán eltöprengve — a Magyar Népköz- társaság Sorsáért Aggódó Erők Független Demokratikus Szervezete (MNSAEFDSZ) megalakításának gondolatáról. Sok mindent leírtam akkor, hogy miből képzelem összehozni azt a konszenzust, amire a szervezet működését alapozni lehetne. így többek között az lehetne tag. „akinek önálló arculata van és prograrmja a helyzet javítására, aki realista, tehát todomá- sul veszi a mai magyar valóságot, aki javaslatait az ország gazdasági lehetőségeihez és nem saját ábrándjaihoz igazítja.” Nos, bizonyára már ebből is kitűnik, nemcsak aggódni szeretnék elképzelt szervezetemben. Egymás nyakába borulva sírni pedig végképp nem — arra talán még ráérünk. Magának az MNSAEFDSZ^nek a gondolata különben nem több lelkiismereti kérdésnél. Hiszen olyan világban, ahol a párt, mint fogalom, devalválódásának lehetünk tanúi, majdnem-pártot alapítani nem nekem való program. Sőt, lehet, hogy különös amit mondok: a legszívesebben pártnélküli Magyarországon, az eszmék és gondolatok szabad áramlására szervezett, népképviseletre épített népköztársaságban (köztársaságban) élnék. Tudom, ez nem rajtam múlik. így egy választásom marad : nekem a magam helyén (önöknek pedig a maguk helyén) felelősséggel, gyűlölködés nélkül munkálkodni azon, hogy boldog legyen az ország. Nézetünk a történelemről és a dolgok menetéről nyilván több ponton eltér egymásétól. Am amíg van kedvünk és belső késztetésünk a levélírásra, addig van közünk egymáshoz. Ezért örültem kritikus levelüknek, és segítő szándékú megjegyzéseiknek. Üdvözlettel: Arpási Zoltán magyar állampolgár Pályázatok I. Az Országos Egészségvédelmi Tanács az 1989 90-es évre pályázatot hirdet az Egészségvédelmi Alap pénzeszközeinek elnyerésére. Előnyben részesülnek az egészségmegőrzés társadalmi programjához kapcsolódó újszerű és modellértékű — elsősorban helyi öntevékeny — kezdeményezések és akciók, különös tekintettel a dohányzás, a magas vérnyomás kialakulásának megelőzésére, a lelki egészségvédelem kifejlesztésére, valamint az egészségvédelmi szakemberképzés és a gyermekkor- osztály biztonságos életre nevelésének támogatására irányuló pályázatok. Az Egészségvédelmi Alap pénzeszközeinek elsősorban a helyben meglévő források kiegészítésére lehet felhasználni. Nem nyújtható támogatás az intézmények alapfeladatának finanszírozására. A pályázaton részt vehetnek mindazon jogi személyek, önálló jogi személyiséggel nem rendelkező közösségek, gazdálkodó és költségvetési szervek, egyesületek, klubok, baráti körök, egyházi közösségek stb., amelyek az I. pontban megfogalmazott célok megvalósítását célzó tevékenységet folytatnak, vagy ilyen tevékenység feltételeinek kialakítását tervezik. Az alapból folyósítható támogatások formái: a) vissza nem térítendő egyszeri támogatás, b) maximum hároméves időtartamra folyósítható vissza nem térítendő évi rendszeres támogatás, c) kamatmentes kölcsön részben vagy egészben történő visszafizetési kötelezettséggel, legfeljebb öt évre szólóan. II. A pályázatot négy példányban az e célra szolgáló adatlapon 1989. március 31- ig kell eljuttatni az illetékes megyei (fővárosi) tanácsok egészségvédelmi tanácsainak titkárságára. Az adatlap beszerezhető az illetékes megyei (fővárosi) tanácsok egészségvédelmi tanácsainak titkárságán. III. A pályázat elbírálását, szakértői csoportok Igénybe vételével az OET titkársága készíti elő. A pályázókat a döntésről legkésőbb fúnius 1-jélg értesíti. *** Az Országos Egészségvédelmi Tanácshoz hasonlóan 1989. évre pályázatot hirdet a Megyei Egészségvédelmi Tanács is az Egészségvédelmi Alap pénzeszközeinek elnyerésére. Előnyben részesülnek az egészségmegőrzés társadalmi programjához kapcsolódó újszerű és modellértékű — elsősorban helyi öntevékeny — kezdeményezések és akciók, különös tekintettel a dohányzás, a magas vérnyomás kialakulásának megelőzésére, a lelki egészségvédelem kifejlesztésére, valamint az egészségvédelmi szakemberképzés és a gyermekkor- osztály biztonságos életre nevelésének támogatására Irányuló pályázatok. Az Egészségvédelmi Alap pénzeszközeinek elsősorban a helyben meglévő források kiegészítésére lehet felhasználni. Nem nyújtható támogatás az intézmények alapfeladatának finanszírozására. A pályázaton részt vehetnek- mindazon jogi személyek, önálló jogi személyiséggel nem rendelkező közösségek, gazdálkodó és költségvetési szervek, egyesületek, klubok, baráti köI rök, egyházi közösségek stb., amelyek a megfogalmazott célok megvalósítását célzó tevékenységet folytatnak, vagy ilyen tevékenység feltételeinek kialakítását tervezik. A pályázatot 2 példányban az e célra szolgáló adatlapon — amely beszerezhető a megyei tanács vb egészség- védelmi titkáránál, Békéscsaba, József A. u. 2—4. II. em. CV229-es szoba — 1989. április 28-ig kell benyújtani a Megyei Egészségvédelmi Tanács titkárához. A pályázat elbírálásáról a pályázók 1989. június 1-jélg kapnak írásban értesítést.
