Békés Megyei Népújság, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-13 / 37. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek ! N É PÚJSÁG II MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS II MEGYEI TflNÜCS LAPJA 1989. FEBRUÁR 13., HÉTFŐ Ára: 4,30 forint XLIV. ÉVFOLYAM, 37. SZÁM Mai számunkból: Grósz Károly interjúja (2. oldal) Fodorné Birgés Katalin felszólalása a KB-iilésen (3. oldal) Egy klub, amely természetvédő (5. oldal) Ördögi kör (6. oldal) Szigetváriék nagy tervei (8. oldal) Közlemény a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1989. február 10—11-ei üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­ga 1989. február 10—11-én kibővített ülést tartott, ame­lyen a testület tagjain kívül t— tanácskozási joggal — részt vettek: [a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke és titkára, a megyei, a megyei jogú pártbizottságok első titkárai, a Budapesti Pártbizottság titkárai és a KB osz­tályvezetői, valamint az Országgyűlés elnöke. A Központi Bizottság Grósz Károly főtitkár előter­jesztésében 1— 1988. december 15-ei határozatának meg­felelően — időszerű politikai kérdéseket vitatott meg. Az előterjesztés vitájában 47-en vettek részt, és 7-en írásban fogalmazták meg véleményüket. A Központi Bi­zottság állásfoglalás-tervezetet fogadott el, amelyet vi­tára bocsát. I. A Központi Bizottság sür­gető feladatnak tartja, hogy az MSZMP kezdeményezően lépjen fel a gazdasági-poli­tikai és erkölcsi válság fel­számolásáért. A megújulás alapfeltétele: a gazdaság törvényszerűsé­geit, a modern világgazda­ság követelményeit érvénye­sítő, teljesítményelvű, ve­gyes tulajdonú, a fő ágaza­tokban a közösségi, állami tulajdon meghatározó szere­pét fenntartó gazdasági rendszer kialakítása. Ennek érdekében nélkülözhetetlen a piaci viszonyok követke­zetes fejlesztése. A gazdasági átalakítás és stabilizáció elkerülhetetlen hátrányos mellékhatásait vállalni kell. Hasonló folya­matok ez idáig sehol sem vezettek eredményre átme­neti feszültségek, olykor sú­lyos áldozatok nélkül. A Központi Bizottság ugyanakkor elengedhetetlen­nek tartja, hogy a gazdasá­gi átalakítás járjon együtt a szociálpolitika átfogó re­formjával. Az új szociálpo­litika vegye figyelembe a társadalmi igazságosság, a közösségi szolidaritás, az ön­segélyezés elvét. Mindent tegyen meg az esélykülönb­ségek mérséklésére. Fordít­son különös figyelmet a fia­talság helyzetére, valamint a nehéz körülmények között élő rétegek biztonságának megteremtésére. A demokrácia széles körű kibontakoztatása érdekében, a népszuverenitás és a jog- államiság elvéből kiindulva a Központi Bizottságnak el­tökélt szándéka, hogy foly­tatódjék a politikai intéz­ményrendszer mélyreható reformja. Meggyőződése, hogy a politikai rendszer pluralizálása — az adott hazai helyzetben — a több­pártrendszer keretei között valósítható meg. Ezzel, a történelmi tapasztalatok alapján, jobb biztosíték te­remthető a kormányzati munka kontrolljára és a ha­talommal való visszaélés le­hetősége ellen. Mivel a társadalom nincs felkészülve a többpártrend­szerre épülő politikai hata­lom azonnali megvalósítá­sára, ezért fennáll a veszé­lye a folyamatok destabili­zálódásának, ellenőrizhetet­lenné válásának. Ez az or­szágért felelősséget érző egyetlen erőnek sem érdeke. Ezért fokozatos, folyamatos átmenetre, a politikai átala­kulás kiszámítható keretek között tartására van szük­ség. Egyaránt veszélyes a vál­tozások kierőszakolt felgyor­sítása vagy mesterséges aka­dályozása. A társadalom szétzilálódását csak vala­mennyi politikai tényező kölcsönös felelősségével, mértéktartásával lehet meg­előzni. A többpártrendszerhez számos illúzió is tapad, min­denekelőtt a gazdasági, tár­sadalmi problémák megol­dását illetően. Alapvető je­lentőségű: a politikai reform nem helyettesítheti, de ne is akadályozza a gazdasági fel­adatok megoldását, az ehhez szükséges erőteljes kormány­zati és vállalati munkát. A politikai átalakításnak tár­sulnia kell a gazdaság átfo­gó reformjával, hogy ked­vező hatásaik felerősödje­nek. A Központi Bizottság mindezen célok és feladatok valóra váltása érdekében megegyezésre és együttmű­ködésre kész minden felelős politikai tényezővel. Ebben a folyamatban a párt meg­határozó szerepre törekszik, ezt politikai eszközökkel kí­vánja érvényesíteni. Mind­azokkal szemben, akik az ország destabilizálására, nemzetközi érdekeinek ve­szélyeztetésére, a békés át­alakítás zavartalanságának akadályozására, a társada­lom nyugalmának megbon­tására törekszenek, éles po­litikai harcot folytat. A Központi Bizottság tör­ténelmi felelősségének tuda­tában vallja és vállalja, hogy az átalakítás csakis a társadalmi feltételeinknek megfelelő fokozatossággal és sorrendben, a kiegyensúlyo­zott és következetes haladás eredményeként valósítható meg. Meggyőződése, hogy ez felel meg a magyar nép ér­dekeinek. Rend és nyugalom nélkül nincs értékteremtő munka, márpedig az ország másként nem boldogul. A Központi Bizottság az 1988. májusi pártértekezleten elfogadott irányelvek jegyé­ben és az ott kialakult; mun­kastílusnak megfelelően fel­kéri a pártszerveket, a pártalapszervezeteket, a párttagságot, hogy a nyilvá­nosságra kerülő állásfoglalás tervezetét vitassák meg. A párttagságnak a java­solt vita révén is fel kell készülnie az előttünk álló tennivalókra. Abban a tu­datban cselekedhetünk, hogy történelmi feladat megvaló­sításának részesei vagyunk. A demokratikus szocializ­mus új hazai modelljének megteremtésével népünk boldogulását, s egyben a nemzetközi progressziót se­gítjük. A múltunkkal való őszinte szembenézés, törté­nelmi eredményeink, de il­lúzióink és tévedéseink ala­pos elemzése is ezt szolgál­ja. A Központi Bizottság meg­ismerkedett azzal a tanul­mánnyal, amely az általa kiküldött bizottság kereté­ben az elmúlt évtizedek tör­ténelmi útjának vizsgálatá­ról készülj. Egészében elis­merően nyugtázta, hogy az már jelenlegi formájában is nagyobbrészt árnyalt, tudo­mányos igényű áttekintést nyújt közelmúltunkról. A Központi Bizottság he­lyesli a tanulmány vitára bocsátását, hangsúlyozza a további alapos tényfeltáró és kutatómunka folytatásának fontosságát. E munka része­ként szükségesnek tartja az 1956-os nemzeti tragédia to­vábbi tényeken és nemzet­közi dokumentumokon is alapuló, a bonyolult ellent­mondásokat tükröző és az eddigieknél árnyaltabb érté­kelését. A Központi Bizottság a vitában megerősítette: 1956- ban a vezetés megújulás­képtelensége vezetett politi­kai robbanáshoz. Valóságos felkelés, népfel­kelés tört ki, melyben szere­pet játszottak a demokrati­kus szocializmus erői, de a kezdetektől fogva elkülönít- hetetlenül jelen voltak a restaurációra törekvő erők, deklasszálódott és lumpen elemek, s október végétől felerősödtek az ellenforra­dalmi cselekmények. A testület elsietettnek íté­li, hogy Pozsgay Imre a tör­ténelmi albizottság vizsgála­tának eddigi eredményét a Központi Bizottság vitáját megelőzően hozta nyilvános­ságra. Sajnálatosnak tartja, hogy a nyilatkozata kapcsán történt leegyszerűsítés fél­reértésekre adott okot. A Központi Bizottság ugyan­akkor bizalmáról biztosítot­ta Pozsgay Imre elvtársat. Az elmúlt napokban a Központi Bizottsághoz, a fő­titkárhoz és a különböző pártszervekhez számos kol­lektív és egyéni véleményt kifejező levél érkezett, ame­lyek szenvedélyes vitákat tükröztek és igen sok, tanul­mányozásra, hasznosításra méltó véleményt, észrevételt tartalmaztak. A Központi Bizottság ezeket köszönettel veszi, és kéri, hogy a ben­nük foglaltakat a történel­mi albizottság mérlegelje és hasznosítsa. A testület változatlanul igényli, hogy az 1988. június 23-ai ülésen létrehozott mun­kabizottság — amelynek fel­adata a társadalom és a gazdaság három évtizedes fejlődésének átfogó tudomá­nyos, politikai elemzése, va­lamint a párt programnyi­latkozatának felülvizsgálata — gyorsított ütemű, de kö­rültekintő, alapos munkát végezzen. Szükséges, hogy a Központi Bizottság megis­merkedjen más albizottsá­gok tanulmányaival, és ezek is kapjanak nyilvánosságot. III. A Központi Bizottság meg­bízta a Politikai Bizottsá­got egy akcióprogram elké­szítésével: „Mit akar a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt?" címmel, amelyet a testület márciusi ülésén megtárgyal. • A Központi Bizottság a főtitkár vezetésével bizott­ságot hozott létre azzal a feladattal, hogy tekintse át a Központi Bizottság és a Politikai Bizottság munka­stílusát, munkamódszerét, s tapasztalatairól tegyen je­lentést. A Központi Bizottság munkacsoportot bízott meg a különböző politikai, társa­dalmi szervezetekkel való két- és többoldalú tárgyalá­sok előkészítésére. A tanácskozáson, a meg­tárgyalt témakörökben nagyszámú javaslat hangzott el, melyekre a testület a kö­vetkező ülésein visszatér. A Központi Bizottság nyil­vánosságra hozza Grósz Ká- j roly előadói beszédét, a j pártvitára bocsátott állás- » foglalásának tervezetét, va­lamint az Üj Márciusi Front ; felhívására adott válaszát, i Az alapszervezeti tájékozta­tó ismerteti a testület vitá- i ját. (MTI) II pártmunka alfája és ómegája az ember B megújulás elkerülhetetlen — állapította meg az orosházi pártértekezlet A pártértekezlet megkezdi munkáját: várakozásteli figyelem „A pártértekezlet összehívása párttagságunk döntő több­ségének egyetértésével találkozott” — mondotta Demeter Sándor, a városi pártbizottság titkára az orosházi és a kör­nyékbeli kommunisták február 11-i, szombati pártértekezle­tén, mint a tanácskozás délelőtti levezető elnöke. A 133 alapszervezet négyezernél több párttagját 170 küldött kép­viselte (jelen volt 164). A feladat: megvitatni 'a városi párt- bizottság beszámolóját, az országos pártértekezlet állásfog­lalásából adódó helyi feladatok tervét, valamint a szóbeli kiegészítést, melyet dr. Körmendi János, megbízott első tit­kár terjesztett az értekezlet elé. A tanácskozás munkájában részt vett dr. Lányi György, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese és Nagy Jenő, a megyei pártbizottság titkára is. A városszerte megnyilvá­nuló érdeklődésre jellemző, hogy az értekezletet a pártszék­ház második és harmadik emeletén, zárt tévéláncon, szá­mos érdeklődő kísérte figyelemmel, egészen a késő éjszakai órákig. „Az MSZMP 1988. májusi pártértekezlete korszakos je­lentőségű állásfoglalást ala­kított ki a társadalmi, gaz­dasági, politikai reformfo­lyamatok tartalmáról, konk­rét irányairól" — állapítja meg bevezetőjében a városi pártbizottság beszámolója, majd a helyi feladatokat elemzi „a kialakult új poli­tikai helyzetben", kiemelve, hogy a pártértekezlet össze­hívását többek között az is indokolta, hogy „a párttag­ság és az itt élő lakosság bizalmának megnyerése” alapvető kérdés a társadal­mi, gazdasági megújulás fo­lyamatában. A következők­ben arra mutat rá a beszá­moló, hogy „a párt vezető szerepéről alkotott vélemény a városban és a községek­ben jelentős változásokon ment keresztül. Kedvezőtle­nül befolyásolták ezt az or­szágos események: az ideo­lógiai élet zavarai, az ál­lami és pártvezetés által el­követett hibák, a romló élet- színvonal, a megoldatlan szociálpolitika, az egyes ál­lami és pártfunkcióban levő vezetők etikátlan magatar­tása, helyben pedig az üveg­gyár pártbizottságában ki­alakult viták, az, hogy a vá­rosi testületek és az alsóbb pártszervek, alapszervezetek törekvése, véleménye több kérdésben eltért egymástól, és a közös nevezőre jutás csak néhány esetben sike­rült." A pártbizottság tevé­kenységéről szólva kiemeli e beszámoló: „...a régi szer­vezeti beidegződések, s terü­leti munka egészében el­lentmondásokat, problémá­kat hoztak felszínre”........a pártbizottságra kevés lénye­gi döntés jutott, az évi négy­öt ülésen ez formálissá vált, mert a konkrét politikai kér­déseket a végrehajtó bizott­ság megoldotta”. Ezt köve­tően: „Az elmúlt évek ta­nulsága az; hogy a pártéle­tet, a testületi munkát meg kell újítani, új formákkal kell gazdagítani a rugalmas­ság, operativitás, naprakész­ség érdekében. Ezt szolgálja a párttagság és a pártbizott­ság javaslata, az a kezde­ményezés, hogy a jövőben egytestületes .pártbizottság működjön városunkban is". A beszámoló ezután átte­kintette és értékelte a váro­si pártbizottság szerepét a helyi politika alakításában, az együttműködés különbö­ző területein és formáiban, majd a párt és a gazdaság kérdéskörét tárta fel, ki­emelve a tényt, hogy a me­gye második legiparosodot- tabb városa Orosháza. Az írásos beszámolóhoz csatolt feladattervben ki­emelt figyelmet tartanak fontosnak a település- és vá­rospolitika legkülönbözőbb kérdéseire, a helyi és üzemi pártszervek önállóságának messzemenő biztosítására, a nyilvánosság és a nyitottság teljesebb megvalósítására, a már létrejött, vagy a jövő­ben szerveződő alternatív szervezetekkel való párbe­széd kialakítására. (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents