Békés Megyei Népújság, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-11 / 36. szám

ikÖRÖSTÁJ 1989. február 11., szombat BÚ(L)VÁRKODÓ Szabad szombaton, azaz szombaton szabad „A tcvegelésbcn lehet, hogy nem vagyok profi, de ezúttal a derék négylábú kénytelen térdet hajtani előttünk” — vallja a jelenleg munkanélküli ex-szövetségi kapitány. Elöl a tornaszövetség főtitkára, mögötte Lukács József Az év edig eltelt napjai­ban még ritkán sikerült el­érni Lukács Józsefet (47 éves), akit nem hiszem, hogy minden olvasónknak be kell mutatnuk. Legalábbis azok­nak biztosan nem, akik a lap sportoldalát előszeretet­tel böngészik. A békéscsabai tornasport megteremtőjének, Rácz Lukácsnak és felesé­gének méltó követője volt. Az ő és teamjének irányítá­sa alatt nőtt föl több olyan tornászgeneráció a megye- székhelyen, akiket nemcsak határainkon belül jegyeztek, hanem azon túl is. Beszélgetésünk elején sze­retném leszögezni, hogy a szakmáról most keveset be­széljünk, de nem nagyon le­het kikerülni, ugyanis éle­tét mindig is meghatározta a sport, a testnevelés. — Nem vagyok alföldi szü­letésű, egy Szekszárd mellet­ti kis faluból, Harcból szár­mazom. A középiskolát Bonyhádon végeztem, onnan kerültem a fővárosba, ami­kor felvételt nyertem a Testnevelési Főiskolára. A sors iróniája, hogy én is, és bátyám is az Alföldre ke­rültünk (bátyja iskolaigazga­tó Kiskunhalason), majd szü­léink is utánunk költöztek azzal, hogy közel maradjunk egymáshoz. Ugyanis a csalá­di kötődés nálunk mindig is nagyon erős volt. Sűrűn, s most, hogy néhány eszten­deje elvesztettük édesapán­kat, pláne gyakran összejö­vünk. S hogyan kerültem a Viharsarokba? A főiskolán ismerkedtem meg első fele­ségemmel, Rácz Katalinnal, aki békéscsabai ... — Mióta határozza meg életét a sport, illetve a tor­na? — Középiskolásán atléti- záltam, majd 15 évesen, meglehetősen későn tor­nászni kezdtem. Gyakran részt vettem nagy versenye­ken is, de igazán számotte­vő eredményt sohasem ér­tem el. A kezdetben nem voltam sportirányultságú. Például az általános iskola befejezése után képzőművé­szeti középiskolába akartam menni, szerencsére nem vet­tek föl. Aztán építész sze­rettem volna lenni. Végül egy fiatal TF-es házaspár hatására döntöttem a test­nevelés mellett. — Ha nem tart edzést, vagy testnevelés órát, mit csinál legszívesebben? — Hogy mondjam. Bizony ez is a sporthoz kapcsol ó­Hírek innen, onnan Sértődés ne essék! dik. Alig tíz éve fedeztem föl, milyen nagyszerű érzés a havas lejtőről lesikiani. Így télen, ha tehetem, elme­gyek a hegyekbe síelni. Ugyancsak egy évtizedes kö­tődésem a teniszhez. Ez pe­dig a nyári legjobb kikap­csolódásom. Főleg a nálam nagyobb tudású partnerekkel szeretek játszani, így van kitől tanulnom. — Két gyermeke van. Ve­lük is megszerettette a test­mozgást? — Ez természetes. Első há­zasságomból született Csaba fiam. Egy tucat sportágat kipróbált már, jelenleg har­madéves hallgató a TF-en. — S miért nem kötött ki egy sportágnál Csaba, ugyanis azt várná az ember egy edzőtől, hogy gyermeke valamilyen ágban mondjuk, még a válogatottságig is el­vigye ... Pláne, ha az az edző egyébként nemzetközi klasszisokat nevel... — Nem akartam élsporto­lót a fiamból. A mai élsport követelményei csak annak a fiatalnak nem jelenjenek ember fölötti erőfeszítést, aki született tehetség. Ha ráakadtunk volna egy ilyen sportágra, kitartottunk vol­na mellette, de így maradt a sokoldalúság, ami ugye egy testnevelőjelölt esetében nem is olyan nagy baj ... ? —... és leánya? — Igen. Anett a második házasságomból született, ma 9 éves. Van vonzalma a sportok iránt, de átlag fö­lötti képességeket ő sem árult el eddig. — Mit ajánl a mai fiata­loknak illetve szüleiknek? — A legfejlettebb országok példájára mindenki válasz- szón magának valamilyen testmozgást! A kezdetben minden fiatal ússzon, a leg­pozitívabb módon ez a sport­ág alakítja ki a szervezetet, s ez az egész életre kihat. Aztán felnőtt korban mind­egy, hogy sportol, táncol, vagy fát vág, csak rendsze­res legyen a mozgás. — Visszatért Békés me­gyébe. Munkába állt már? — Tavaly, az év utolsó ne­gyedében többször is tár­gyaltunk arról, hogy haza­térek, ugyanis mint szövet­ségi kapitánynak, december 31-vel lejárt a szerződésem. Az Előrében aztán vagy ed- zősködni fogók, vagy szak- tanácsadói munkát végzek, vagy, ha úgy alakul, amo­lyan menedzser leszek a szakosztály mellett, kama­toztatva hazai és nemzetkö­zi ismerettségemet, kapcso­lataimat. Ám eltelt több, mint egy hónap és jelenleg még munkanélküli va­gyok ... Jávor Péter Olvasónk írta: Nem képtelen történetek Süt a nap hétágról, minden jól szárad, elmenve otthonról, csukd be jól a zárad. * * * Minap a tolongásban megvágott egy zsebmetsző, Ez jobban fájt, mint amikor műtött a sebmetsző. * * * Hogy a menetoszlop ne legyen csorba, őrmester úr is álljon be a sorba. * * * Pista a fülembe sokat susog, Ha lefekszünk, akkor meg csak szuszog. * * * A kóborkutyáktól Pesten hangos a színtér, Meglátszik, hogy hurokkal nem járkál a sintér. * * * Nagyapa pipázik, pöfékel és szipákol, Nem veszi észre,‘hogy az unoka sipákol. * * * Divat a kakastaréj-hajviselet szerte, Mindegyiké úgy áll, mint a vaddisznósörte. „Attól függetlenül, hogy a nyolcadik iksz felé baktatok, szeretem a tréfás írásokat olvasgatni — írja a csárda­szállási Makai Zsigmond. — Amennyiben lenne helye a Népújságban, szívesen kül- denék az 1930 körül napvi­lágot látott viccekből néhá­nyat ...” Ügy hiszem, a Bu(l)várko- dó olvasói nevében is báto­ríthatom kedves olvasón­kat: küldje azokat a vicce­ket! Ha közlésre érdemesek, itt a helyük. Hótigris — hóember Siegfried és Roy amerikai idomárok Sitarra hótigris három kölykével, tokiói turnéjuk idején. Sitarra a világon élő há­rom hótigris egyike. Eddig csak neki születtek kölykei A világ legnagyobb hóem­berét Otay Orhban holland hószobrász készítette el, csaknem egy hónapi mun­kával a téli sportok steier- marki központjában, Ho- hentauernban. A 21,07 mé­ter magas szobor húszezer köbméternyi hóból készült, csak a feje 13 tonna súlyú. (Telefotó — MTI Külföldi Képszerkeszt őség) Judit és a pszichológus Hernádi Judit, a magyar film- és színházi élet sztár­ja levágatta a haját. Min­dig valamin változtatni akar. Életútját nem a nagy­könyvben írták meg, mond­ta a színésznő egy interjú­ban, el is tanácsolták a szí­ni pályától,.. — Az úgy történt — me­sélte Judit —, hogy tizen­négy éves koromban, amikor még váltig ragaszkodtam ah­hoz, hogy színésznő leszek, édesanyám elvitt a pszichiá­terhez. Miért, nem is tudom, nem lényeges. Mit mondhat ilyenkor egy anya? Azt nyilván nem, hogy „minden rendben van, kislányom, nagy kő esett le a szívem­ről, ez biztos szakma, itt csalódás nem érhet”. Anyám azt mondta, jó, jó, ezt is megpróbáljuk, de azért orientálódni kellene valami más pálya felé is. Mihez volna még kedved? Ezen­kívül nem volt az égvilá­gon semmihez. Ezért elvitt egy pályaválasztási tanács­adóba. Belépett a szobába a pszichológusnő, kiöntött egy fekete dobozba egy csomó műanyag bigyuszt, hogy rakjak ki belőlük a lapra piramist. Ám a szép színű részecskéket már mind ki- lopkodták, ami maradt, az olyan volt, mint a ... Hogy mégis kinézzen valahogy a piramis, jórészt fekete da­rabkákból építettem, mivel abból volt a legtöbb. Erre milyen következtetést vont le a nagyokos pszichológus? Nem azt, hogy a csaj leg­alább törekszik valami rend­re, hanem, hogy vonzódom a sötét színekhez, és felso­rolt egy sereg zagyvaságot, ami ebből kétségtelenül kö­vetkezik. Végül azt taná­csolta, hogy legyek műtős­nő. Véleménye szerint eh­hez kellőképpen agresszív vagyok. Ebben igaza volt. Ha valamit elhatározok, azt makacsul keresztülviszem, de ártani soha nem ártot­tam senkinek. Judit nem fogadta meg a pszichológus tanácsát. Szí­nésznő lett, de mégsem vé­letlenül vagy rendszeretet- ből ragaszkodott a fekete színekhez. A színi pálya ugyanis sötét... (7 nap) Erről jut eszünkbe! NAGY DOLOG! „Rendkívüli állapotot hir­detett a madridi városi hely­hatóság a főváros levegőjé­nek igen súlyos szennyezett­sége miatt. A teljes szél­csendben az iparvállalatok kéményeiből felszálló mara­dékgázok, a szaharai ho­mokkal keveredve, hatal­mas felhőkben »állomásoz­nak^ Madrid fölött." Ha szaharai homokunk nincs is, de a mi főváro­sunk levegője sem a legtisz­tább mostanában... „ITATÛS” SZTRÁDA „A Compiègne francia vá­ros közelében húzódó autó­pálya egyik szakaszán most kísérletezik ki a kaucsuk- porral kevert bitumenbur­kolatot. Az útfelület ilyen­formán porózussá válik, fel­szívja az esővizet. Az új út­burkoló anyag »élettartama« körülbelül egyezik a klasz- szikus anyagokéval, azaz 10 esztendeig használható.” S hogy nálunk miért nem kísérleteznek hasonlóval? Mert szűkebb hazánkban se kaucsukfa, se autópálya nincsen. Egyébként lehetne szó róla. Objektív objektív „Kelj már fel! Elmentek a nyomozók.” Fotó: veress Erzsi Tes(zt)sék játszani ! Haragtartó? 1. Az alábbi négy sportág kö­zül melyik érdekli legin­kább? A—2, B—1, C—3, D—4 2. Melyiket tartja a legegész­ségesebbnek? A—3, B—4, C—3, D—4 3. Melyik sportágat űzné ön is szívesen? A—2, B—3, C—1, D—4 4. Az alábbiak közül mi az, ami miatt biztos nem tud­na elaludni? a) vizcsöpögés 2 b) a hangos óraketyegés 2 c) ha légy vagy szúnyog zúg a feje körül 0 5. Szívesen emlékezik iskola­éveire? a) igen 0 b) néha 2 c) nem 4 6. Hány embert tudna igaz barátjának nevezni? a) egyet sem 0 b) egyet vagy kettőt 2 c) többeat is 4 7. Részt vesz a nyereményjá­tékokban? a) nem, soha 4 b) néha 2 c) gyakran 0 8. Előfordult-e már, hogy va­lakit ellenszenvesnek tar­tott, holott magának sem tudta megmagyarázni, mi­lyen okból? a) igen 0 b) nagyon ritkán 2 c) nem 4 9. Mivel töltené legszíveseb- bn a szabadnapját? a) lustálkodással 2 b) valamilyen élményt ke­resnék 4 c) elvégezném a felgyü­lemlett munkát 0 10. Zavamá-e, ha barátai, aki­ket vendégségbe hívott, hívatlan vendéget is hoz­nak magukkal? a) nem, egy csöppet sem 4 b) az a helyzettől függ 2 c) igen, de még mennyire zavarna ! 0 Értékelés. 14 pont alatt: a tapasztalat ar­ra tanította, hogy nagyobb megrázkódtatás nélkül túltegye magát a nézeteltéréseken, még a bírálatot is elviseli. Egész más a helyzet, ha személyes dolgokról van szó : apróságok miatt is megsértődik, s nagyon nehezen békéi meg. Még súlyo­sabb az eset, ha a sértést olyan embertől kapja, akit nagyra be­csül, s akinek szeretné kivívni rokonszenvét. Az őszinte, nyílt beszélgetés nagyban segítené abban, hogy átvészelje a sér­tést. 15—30 pont: azok közé az em­berek közé tartozik, akik, ha úgy vélik, hogy megsértették őket, ezt meg is mondják. En­nek köszönhetően sok dolgot azonnal tisztáz. Ugyanakkor mindig kész a megbocsátásra is. Természeténél fogva nagylelkű, s csak akkor haragtartó, ha úgy látja, hogy az érintett sze­mély egy csöpp hajlandóságot sem mutat az iránt, hogy vál­toztasson magatartásán. 30 pont fölött: az biztos, hogy ön nem haragtartó, s valami tényleg szörnyűnek kell történ­nie ahhoz, hogy megbántva érezze magát. De ilyenkor is hajlamos arra, hogy önmagá­ban keresse a hibát. Nagy meg­értéssel van az emberek gyön- geségei iránt, s csaknem mindig talál magyarázatot a viselkedé­sükre, illetve általában abból indul ki, hogy „nem úgy gon­dolták”. Inkább önmagát kelle­ne vizsgálat alá vetni, feltárni, mire alapozódik végtelen türel­me, megértése, nem arról van-e szó, hogy egyszerűen irtózik a nézeteltérésektől? Ha így van, igyekezzen minél előbb megsza­badulni ettől az érzéstől. (Szi­várvány)

Next

/
Thumbnails
Contents