Békés Megyei Népújság, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-11 / 36. szám

1989. február 11., szombat

o

Gsúcsév a dévaványai aranykalászban

II siker csak stratégia kérdése?

Általában szeretjük az ünnepeket, mert ünnepelni jó! Szükségünk van rá, tűnődöm, miközben a szövetkezet zárszámadó küldöttgyűlésére igyekvő, gondosan öltözködött tagságot figyelem. Semmi kétség, számukra ez a nap ünnep, amelyet illően megtisztelnek. Ök már tudják, amiről én csak a későbbiekben értesülök, a mosta- • ni számvetés a zárszámadások sorában is kiemelkedő, ugyanis a Dévaványai Aranykalász Tsz fennállása óta a legeredményesebb esztendőt fejezte be tavaly. Az elnök, Bukta Gábor, méltán büszke erre, azonban cseppet sem dicsekvő. Tárgyilagosan tájékoztatja tagságát:

— Nehéz feladatok előtt állt szövetkezetünk 1988-ban, de számíthatott tagságára. A három fő kárt okozó tényezőt: az aszályt, a szabályozókat és a nyíló agrárollót így sikerült ellensúlyoznunk. Átgondolt, higgadt stratégiánknak köszönhető, hogy minden eddiginél jobb évet zárhattunk. A növénytermesztésben egyedül a lucerna, az állattenyésztésben csupán a nö- vendékmarha-ágazat nem hozott nyereséget. A többi növény- és állatféleség, illetve a melléktevékenységek, a húsüzem, a metaké- miai üzem, az építőágazat, az Énei és Szirén szövetkezeteknek dolgozó üzemek, mind nyereségesek lettek. Alapot teremtett ez a munkabérek tisztességes növelésére, nettó értékben átlagosan mintegy húsz százalékkal emelkedett a munkadíj.

Mindezt csökkenő létszámmal érte el a tsz. Azok. akiket munkakörükben nem kellett helyettesíteni, 57 évesen, tehát korkedvezményesen elmehettek nyugdíjba. Ennek költségeit a szövetkezet válallta. Az elnök beszédéből az is kiderül, hogy ez évtől e kedvezményt valamennyi 59 éves tagjukra kiterjesztették. Jó alapokat sikerült teremteni a ’89-es esztendőhöz is. A veszteséges tevékenységeket felszámolták, biztonsági alapot hoztak létre. A növekvő árakat takarékos, de ésszerű költséggazdálkodással ellensúlyozzák.

— A szarvasmarhatelepen 30 millió forintos rekonstrukció folyik és tovább tart a sertéstelepi átalakítás is. Gégi beruházásra az idén

még nem lesz módunk, csak a szintentartásra jut 6,5 millió forint. A munkabéreket 10 százalékkal tervezzük növelni és megemeljük az alacsony nyugdíjasok támogatására szánt összegeket. Tizennyolc millió forint nyereséget tervezünk — fejezi be alig harmincperces beszámolóját az elnök. Amikor később megjegyzem, szimpatikusán rövid ideig szónokolt, csak annyit mond :

— Soha nem beszélek 25 percnél tovább, ez se kevés; és sok beszédnek sok az alja.

Úgy tűnik, ez a gondolat valamennyi hozzászólást áthatja. pergőn zajlik a gyűlés. A kérdés azonban, hogy miként lehet ez a kétségkívül sokat szidott ’88-as esztendő csúcsév egy mezőgazdasági üzemben, nem hagy nyugodni. A főkönyvelő. Szűcs József szakszerű és logikus magyarázatot ad erre:

— Többéves megfontolt'és és kitartó munka eredménye. Bizonyítja, hogy helyes a stratégiánk, aminek fő pillérei a következők; a termelési szerkezet folyamatos alakítása. Ennek köszönhető, hogy az állattenyésztés és a melléküzemágak aránya egy- harmad-egyharmadra nőtt. így egy-egy sikertelen növény nem okozhat nagyobb bajt. A veszteséges ágazatokat pedig megszüntettük. Másik pillére stratégiánknak a szelektív, saját erőre támaszkodó fejlesztés. Forrásaink, a saját erő, a támogatások és a hitelek kellő összhangjának megteremtésével "88 végére a tsz nettó tőkebefektetővé vált. Aztán van egy jól működő anyagi érdekeltségi rendszerünk. Nem féltünk megszüntetni

az egyenlősdit, itt egyetlen mérce számít: az eredmény! És végül — bár erről keveset hallani, de — a szabályozásnak is voltak pozitív hatásai, például az a szabadság, amelyet a jövedelmek elköltésére kaptunk. Lényeges kötöttségek szűntek meg, lehetővé téve, hogy gazdasági megfontolások alapján dönthessünk.

— Akkor tehát ’89-ben sincs mitől tartani.. .

— Azt azért nem mondanám. Négy „közellenséget" tartunk számon. A legfélelmetesebb, mert ezzel szemben tehetetlenek vagyunk, az infláció. Meggyőződésünk, hogy ezt a kormány is gerjeszti. Aztán a bürokrácia. Mióta a pályán vagyok, annyi adminisztrációs teher nem hárult ránk, mint most. És itt van az adóprés. A nettó elvonás 1988-ban az 1982. évi hatszorosa volt, s' ami a legrosszabb, nem látjuk ennek eredményét! S persze, a közellenségek sorában tartjuk nyilván az agrárollót, meg a hitel politikát, melynek hatásait nem kell különösebben magyarázni. Tény, hogy olyan nyereséges termék nincs, amely meghaladná a kamatot. Tehát, ha valaki csak hitelből akar fejleszteni, eleve veszteségre számíthat. Mindemellett optimisták vagyunk, mert egyelőre kedvező pénzügyi helyzetünk.

* * *

Kétségtelen, a derűlátásra alapjuk van: 18-20 aranykoronás földeken gazdálkodó dévaványai szövetkezet, eddig soha nem volt veszteséges, tavalyi, mintegy 33 millió forintos nyereségével pedig a gyomaendrődi körzet a legjobb; a megyének pedig egyik kiemelkedő gazdasága. Igaz, a „közellenségek" őket is sújtják. Az elnök úgy fogalmazott: az agrárolló mellett lassan a parasztság zsebében is nyílik a bicska. Persze, ez nem fenyegetés, inkább szójáték. Mert, s" ez a lényeg, Déva- ványán úgy gondolják; dolgozni kell, állandóan azon lenni, hogyan lehet többletre szert tenni. Ez eredményesebb stratégia, mint a hátrányokon való siránkozás.

Szatmári Ilona

Hidrometeorológiai jelentés

Az igazgatóság területén januárban napfényben szegény, ködös, párás volt az időjárás. A hőmérséklet területi átlagértéke mínusz

I, 7 C fok volt, amely a sokéves átlagnál 9,0 C fokkal magasabb.

Csapadék: területünkön

ebben a hónapban 7,7 mm csapadék hullott. Ez a meny- nyiség 21,6 milliméterrel alacsonyabb az utolsó 50 év január havi átlagcsapadékánál. A csapadékmérő állomások közül a legnagyobb csapadékmennyiséget, 10,1 millimétert Gyulán mérték. A legkevesebb 3,8 mm volt.

A Körösök hegyvidéki vízgyűjtő területén januárban vízfolyásonként a következő csapadékmennyiség hullott: Berettyó Székelyhídnál

II, 6 mm; Fekete-Körös Vi- gyázónál 10,9 mm, Petru Grózánál 6,7 mm, Biharfü- rednél 19,4 mm; Sebes-Körös Bánffyhunyadnál 4,1 mm, Borodnál 7,8 mm, Nagyváradnál 3,3 mm; Fekete-Körös Honctőnél 5,7 mm. Kisjenőnél 4,7 mm.

Hóviszonyok: az igazgatóság területén január elején kisebb havazás volt. A hótakaró vastagsága 5—10 cm között változott és mindössze 4 napig tartott.

Talajvízszint: A talajvízszint a sok éves átlag közelében helyezkedik el, a terepszint alatt 200—400 cm között ingadozik. Az elmúlt hónaphoz viszonyítva lényeges vízszintváltozás nem volt.

Árvízvédelem: 1989. januárjában árvízi esemény nem volt. Január 29-én az NK—XIV. öntözőrendszer Kettős-Körös vízkivétel

\iszóművének vízen történő felvontatása miatt a békés- szentandrási duzzasztót

üzembe helyeztük. A duz- zasztási szintet 400 cm-re terveztük.

Belvízvédelem: A KÖRKÖVIZIG működési területén belvízi esemény nem volt. Egy esetleges belvíz- védekezésre való felkészülés és lebonyolítás érdekében a Békés megyei ár- és belvízi összekötőnek egyeztető értekezletet tartottunk.

Környezet- és vízminőségvédelem: Három alkalommal került sor vízminőségvédelmi készültség elrendelésére. A Sebes-Körös határszelvényében január 5-én fokozott mértékű fonalas- gomba és telepes baktérium levonulását észleltük. A vízminőség-vizsgálatok — a biológiai kép megváltozásán túl — ammónium-ion és a fenol-koncentráció emelkedését mutatták ki. A szeny- nyezettség által veszélyeztetett határvízi együttműködés keretében kértük a román vízügyi szerveket a vízszennyezés megszüntetésére és közös határvizsgálat megtartására. Ez román területen 1989. január 12-én

létrejött, ahol hidrobiológiái vizsgálatok hiányában a szuszpendalt szennyeződés tényének rögzítése történt meg.

1989. január 15-én, a Sebes-Körös körösladányi duzzasztó térségében olajos szennyeződést észleltek. A helyszínelés során megállapítottuk, hogy a jelenség biológiai hártya, amely vízminőségvédelmi beavatkozást nem tett szükségessé.

Január 6-án az Élővíz- csatorna kisréti szakaszán (Békéscsaba) ismeretlen eredetű vízelszíneződést észleltek. A helyszínelés során vett vízminta vizsgálati eredményei azt igazolták, hogy a szennyezést feltételezhetően nátrium és klorid tartalmú lúgosító hatású anyag csatornába történő jutása okozta. A csatorna medrében göngyöleget nem találtunk. Január 27-én a vízelszíneződés megszűnt, a vízminőség normál értéket tükrözött.

Ezen időszakban folyóink vízminősége 1. osztályú volt, kivéve a Fekete- és Sebes- Körösök országhatári szelvényét, valamint az Élővíz- csatorna torkolati szelvényét és a Hortobágy-Be- rettyó mezőtúri szelvényét, ahol a vízminőség 2. osztályú volt.

„Meg kell tanulnom szépen magyarul...”

Szemtől szemben a kormányszóvivővel

— Fél éve kormányszóvivő ifjabb Marosán György. Hogyan került erre a posztra? Ugyanis korábban nem volt újságíró.

— Nem voltam újságíró, de azért foglalkoztam újságírással. Sokat írtam, igaz nem napilapokban, de néha ott is. Engem is váratlanul ért ez a megbízatás. A Társadalomtudományi Intézetben dolgoztam, s ekkor kaptam ezt a megtisztelő felkérést Grósz Károlytól. Bevallom őszintén — nagyon meglepett, s erre nem számítottam. Nem volt sok időm, hogy végiggondoljam, három másodperc alatt igent mondtam. Megragadott az, hogy az ember ott lehet, ahol a politikát formálják, ténylegesen csinálják. Tőlem nem áll távol, hogy egy politikai érzéket követelő és a sajtóval szoros kapcsolatban levő munkaterületen dolgozzam.

Amit viszont nem gondoltam, hogy mennyi idegfeszültséget jelent ez: menynyire ki van az ember téve a félreértéseknek, félremagyarázásoknak, s hogy milyen döbbenetesen nehéz olyan időszakban elmagyarázni a kormány politikáját, amikor rendkívül nagy a bizalmatlanság.

— Kell magyarázni a kormány politikáját?

— Természetesen. Azért kell, mert a legtöbb esetben az emberek nincsenek pontosan tisztában azzal; mit, miért tesz a kormány. Most, ahogy a kormányüléseken részt veszek, azt kell látnom: a kormány tevékenysége és döntése nagyon erősen behatárolt. A legtöbb esetben nem jó és jobb megoldás között kell választani, hanem mindig a kevésbé rossz megoldás mellett kell dönteni. Ez szinte minden esetben látható is. A nagy problémát az jelenti, hogy az újságíróknak köny- nyű a döntések következményeit bemutatni, és arra célozni : „no, lámcsak, erre nem gondolt a kormány’’, holott a kormány legtöbb esetben gondolt ezekre a hátrányos következményekre, de az alternatívák nem olyanok, hogy ezeket a hátrányos következményeket el lehessen kerülni.

— A kormányüléseket végigüli?

— Igen. Korábban csak akkor jövök ki, ha nagyon elhúzódik a kormányülés, és a lapzárta miatt a szóvivőit mindenképpen meg kell tartani.

— Instrukciókat kap-e és ha igen, kitől?

— Kapok instrukciókat. Részben a miniszterelnöktől,. az államminiszterektől és a

miniszterelnök-helyettestől, no és természetesen a Minisztertanács vitája a legtöbb esetben ad bizonyos támpontot. Nálunk a szóvivői tájékoztató közvetlenül a Minisztertanács ülését követően zajlik. Ez számomra nagyon nagy nehézséget jelent, mert sok kérdésben a döntés még nem egyértelmű, nem világos, a megfogalmazások nem letisztultak, és én úgy állok ki a televízió és a rádió elé, hogy nem

tudom egészen pontosan, precízen végiggondolni az egyes megfogalmazásokat.

■ Nem előre eljuttatott kérdésekre válaszol?

— A korábbihoz képest annyiban változott a rendszer, hogy a kérdéseknek a jelentős része nem előre megbeszélt. Például: ha tíz kérdést kapok, akkor ebből legalább öt véletlenszerűen ott vetődik fel, s olyan, amilyenre nem számítottam. Mindig van legalább két-há- rom kérdés, amire számítok, hogy felteszik, de nem beszélem előre meg. És mindig van — és lehet, hogy ezeknek a száma még nőni fog —, ahol előre megbeszélt témáról van szó. De szeretném rögtön megmagyarázni, hogy ez nem szükségképpen rossz, s ezt a saját káromon tanultam meg. Amikor megtervezem a szóvivőit, gondolnom kell arra, melyek azok a napirendi pontok, ahol érdemes az újságírónak megmondani, hogy „kérlek, ilyen típusú kérdést tegyél fel", vagy „egyáltalán tegyél fel ebben a témában kérdést, hogy el tudjam mondani a kormány véleményét”. Meg kell jegyeznem, hogy ez szerte a világon így megy. Nagyon jól láttam ezt Jerzy Urban- nál. Náluk talán még nagyobb az aránya azoknak a kérdéseknek, amelyeket előre megbeszélnek. Egy egészséges arányt kell kialakítani ezek között. A korábbi — magyar — szóvivőtől eltérünk abban — különösen most, amikor nemzetközi sajtóértekezlet van —, hogy a kérdéseknek egy jelentős része olyan, ami nem megtervezett és nem is tervezhető.

— Két személyt említettünk, Jerzy Urbant és név nélkül Bányász Rezsőt. Kitől tanult, tőlük talán?

— Bánj’ász Rezsővel ugyanúgy találkoztam sokáig, mint a legtöbb tévénéző. Néztem a tévében. Talán csak azt nem tudtam, hogy a kérdéseknek a túlnyomó része, ilyen értelemben, elő- . re megbeszélt volt. Jerzy Urbannal személyesen megismerkedhettem, részt vettem szóvivői értekezletein, s tulajdonképpen ez adta a legtöbbet ahhoz, hogy ki tudjak alakítani egy valószínűleg távlatilag is működő rendszert, amely megint csak mondom, arra épül, hogy vannak kérdések, amelyeket a kormány el akar mondani.

— Az elmúlt időszakban a tájékoztatóit figyelve. munkastílusa kezd kifinomulni. Min szeretne és min kell változtatni?

— Azt hittem, gyorsabban fogok tanulni. A szóvivő munkája nagyon nehéz.

Nekem nem volt nagy tapasztalatom a sajtóban, a rádióban és a televízióban. Meg kell mondanom: a televízió előtt szerepelni igen nehéz. Még legalább egy év eltelik, mire elsajátítom. Meg kell tanulnom szépen magyarul beszélnem. Ehhez még annyit tennék hozzá: ma is úgy érzem, hogy a kormányszóvivői munkakör egy kicsit szolgáltatói. Én az újságírókért vagyok, s nem a hallgatókért és tévénézőért. Nem az országot tájékoztatom elsősorban, hanem az újságírókat. El kell jutnom oda, hogy még több kérdésre, még korrektebb és még gyorsabb választ tudjak adni.

A Marosán név menynyiben segítette ehhez a beosztáshoz? Édesapjával be- szélgetnek, vitatkoznak-e a munkájáról, ő hogyan ítéli meg tevékenységét?

— Nehéz erre válaszolnom. Nagyon jól megvagyok a Marosán névvel, nagyon jól megvagyok az apámmal, s ez azt jelenti: én felvállalom azt az életutat. amit ő tett. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden lépését, a mai fejemmel, vagy akár ő, a saját fejével, hibátlannak tartaná. Ugyanakkor azt is szeretném elmondani; úgy érzem, mindaz, amit elértem, a saját tehetségemből értem el. Biztosan segített a Marosán név, képmutatás lenne azt mondani, hogy ilyen nem volt. Végül is én fizikus, filozófus kandidátus vagyok, voltam bankár, foglalkoztam iparpolitikával, tehát nagyon sok mindennel. írtam és tudományos munkáim vannak. Saját erőmből értem el azt, amit elértem, de biztos, hogy élet- utamon végig fog követni a Marosán név, s ezt tudomásul veszem.

Édesapám és közöttem, mint említettem, nagyon jó a kapcsolat. A nyolcvanas évek elejéig, amikor én már elég felnőtt voltam, ez a kapcsolat inkább még mindig monológ volt. Különösen a hetvenes években, ö beszélt, én hallgattam. Aztán folyamatosan átment ez a kapcsolat párbeszédbe. És most már, néha, én beszélek többet. Amikor leülünk — hetenként meglátogatom őt — legalább egy-másfél órát végigbeszélünk, akkor néha több az, amit én mondok el, mert olyan élmények értek. Azt hiszem, őt nem zavarja, tulajdonképpen örül neki. Valószínűleg nincs ellene, sőt szeretné is ha én politikusi pályát futnék be. A mi családunkban, politikusnak lenni ez tulajdonképpen a legmagasabb presztízsű tevékenység volt. Engem otthon csak politikusok vettek körül. Olyan környezetben nőttem fel, ahol a szűkebb és tágabb családi kör tehát 15-20 ember, párttag, mindenki a Szociáldemokrata Pártból lépett be az egyesült pártba, soha nem hagyta ott a pártot, és nálunk csak politikáról volt szó. Nekem is ez a hobbim, ez az életcélom, de olyan értelemben, hogy nem a politikából, hanem a politikáért akarok élni. Ezt a papám örömmel veszi és támogatja.

Szekeres András