Békés Megyei Népújság, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-09 / 34. szám
1989. február 9„ csütörtök o Magánvélemény ------Szám olj tízig Bizony mondom, hiszek benne, hogy kell itt jönni valamiféle jobb életnek. Sajnos, arról már csöppet se vagyok meggyőződve, hogy meg is érem. Még csak nem is nagyon biztatnak, hogy nekem épül az a szép új világ. És bár önzésnek tűnik, de túl sok kedvem sincs a nagyon távoli, nagyon ködös jövőbe nézni, s közben az egyre reménytelenebb, mind nyomorultabb hétköznapok súlya alatt görnyedezni. Megtört hitű, kiábrándult nemzedékek vér- és verejtékcsöppjeiből pedig aligha lesz itt bármilyen haladás. Miért kell mindig átadni a reménystafétát a következő nemzedéknek? Mi csak küszködjünk; nem baj, de az unokáinknak majd jobb lesz. Tulajdon apáinkat csaljuk meg, ha veszni hagyjuk a belénk táplált bizodalmukat. Sokszor elképzeltem idős embereket, akik hajdan életüket tették az eszme győzelmére. Elszenvedtek csendőrpofonokat, illegalitást, detektívek gumibotjait, s aki túlélte, látnia kellett, hogy nem egészen úgy mennek a dolgok, ahogy az a szép brosúrákban írva vagyon. Csodálkoztam, miért nem kiáltanak fel többen: nem ilyen lovat akartunk. Kialakult egy jól bevált magyarázkodó mechanizmus, mely szerint „annak idején” mihdenki csak vakon hitt, és nem gondolta volna . . . Ki-ki behelyettesítheti, hogy miben hitt, és mit nem gondolt álmában sem, és természetesen az is változó, hogy mikor is volt az az annak ideje. Eltelt immár fölöttem is ötven év. Bár nem volt könnyű, de felebarátaimat mindig szerettem, s ha ez végképp nem sikerült, legalább megérteni próbáltam őket. Égi és földi törvényeket tiszteltem, s néha azon is eltűnődtem, hány hét a világ. Dolgoztam sokszor két embernek valót, de a bérem sose volt elég a tisztes gyarapodáshoz. Megéltem sok cifraságot, tehát egyike voltam annak a tízmilliónyi magyarnak, akik itt próbálunk boldogulni, örömmel hallgattam, hogy „életszínvonalunk szakadatlanul növekszik”, és mindig önmagámban kerestem a hibát, ha a bőrömön mást tapasztaltam. Most pedig itt állunk kisemmizve, elkelt fejünk fölött a jelen, s úgy tűnik, még véget se ért a kiárusítás. Mi pedig, csöndes honpolgárok, mindig csak holnap tudjuk meg a mai vétkek magyarázatát. Ugyanazoktól a hír- magyarázóktól, vagy az egyenesági leszár- mazottaiktól! Magánvéleményemet írom. Sokáig gyanús volt, ha valakinek a gondolata eltért a központilag hitelesített akarattól. Újságban, ha ilyesmi megjelent, illett közölni mellé a szerkesztő megjegyzését, amely jó esetben is lesajnálta a szerzőt. Szélesedő demokrácia jelszava alatt szólalhatott meg egy sikkantás erejéig a másfajta vélemény, bizonyságul, hogy beszélhet mindenki, és hogy lám, milyen nagy az Isten állatkertje. Ha a jövőben is megjelennek ezek a sorok, hírül adhatják, hogy van véleményem, s hogy akad fórum, ahol el- mondhafom. Ez is valami. (Bár a mostani nyíltságról éppen egy idős bácsi hasonlata jut eszembe, aki szerint bármilyen hangosan sivalkodik a malac, mégis az orrába nyomják a karikát.) Jó lenne, ha emberszabású, élhető világról szólhatnék. Higgadt, értünk munkálkodó, bölcs hatalom okos intézkedéseiről mondhatnék véleményt. De jó is lenne! Nem kellene arról jajgatnom, hogy fáj, minden fáj. Nyög a kiszipolyozott föld, szürcsög a megposhadt folyó, szeny- nyezett levegőnkből jóízűt szippantani se tudunk, feléltük az őseinktől örökölt, körülszabdalt hazát. Se ura, se gazdája nincs ennek az országnak. Ismét időszerűvé válik Ady Endre gondolata: Bús koldusok Magyarországa, Ma se hitünk, se kenyerünk. De folytatása is van a strófának: Holnap már minden a miénk lesz, Hogyha akarunk, ha merünk. Am a mostani akaratok és a mai mer- szek félő, hogy megfojtják a jófajta tetteket, így a holnap is egyre bizonytalanabb lesz. Mégis itt élünk, most, soha meg nem ismételhetön. Bizonyságot tehetnénk, hogy van itt szív, ész, értelem, csak legyen tér, ahol megizmosodnak a jövőt formáló cselekedetek. Pusztán kíváncsiságból is érdemes túlélni'minden kudarcot, mert lesz, kell itt lenni valamiféle jobb életnek. S ha szeretnénk látni szebb jövőt és értelmes jelent, közben pedig csobognak ránk a rossz ingerek, bizony mondom, számoljunk lassan tízig, hogy meg ne üssön a guta- Andódy Tibor 0 kirámolt Zsukok rejtélye „Nem tudtam megélni a szakmámból” Munkanélküli-segélyből ?! Eröss Pál is utcára került... Hosszú ideig rossz idők jártak a Békéscsabán parkoló Nysa és Zsuk kisteherautókra. Pontosabban: a benne elhelyezett értéktárgyakra, okmányokra, és persze azok gazdáira. Az elmúlt évben kora tavasztól késő őszig furcsa rejtély foglalkoztatta a csabai rendőröket; kirámolt Nysákról, de főleg Zsuk típusú autókról és ismeretlen tettesről érkeztek a bejelentések a városi kapitányságra. Egy-egy helyszíni szemle alkalmával megszokott' látvány fogadta a rendőröket: felnyitott gépkocsi, amihez — mint kiderült — túlságosan nagy fizikai erő nem is kell. A vezetőfülke ajtaján lévő két ablak könnyűszerrel egymás mögé csúsztatható, s máris gyerekjáték a bejutás. Hasonlóképpen egyszerű a zárszerkezet felnyitása — elegendő egy -arra specializált kulcskészlet. Mit tett ezután a behatoló? Villámgyors mozdulattal összeszedte a különféle iratokat, kézitáskát, egyebeket, amelyek általában jól látható helyen hevertek az autóban és máris odébbállt. Útközben a zsákmányból kiválogatta a számára értéktelen dolgokat — buszbérletet, horgászigazolványt —, és igyekezett mielőbb megszabadulni tőlük. A lopott személyi igazolványok, vezetői és forgalmi engedélyek, csekkfüzetek, vállalati bélyegzők és a készpénz pedig szőrén-szálán eltűnt. A rendőrök kilenc hónapon keresztül mindhiába próbálták elcsípni a titokzatos cselekmények elkövetőjét, gépkocsikat ellenőriztek szerte az országban, adatokat gyűjtöttek, mígnem egy állampolgári bejelentésre elfogták a harmincesztendős, békéscsabai Nagy Vilmos Jenőt. A fiatalember szomszédai akkor fogtak gyanút, amikor látták, hogy Nagy „gépkocsiállománya” szerfölött gyarapodott. A rendőrségi vizsgálati dokumentumok szerint volt egy Nysája, amit az előző évben lopott, és egy idegen kamion saját kezűleg hamisított rendszámával látta el. Aztán volt egy — ugyancsak hamis rendszámú — Wartburgja, egy Trabant kombija, amibe egy másik, lopott Trabantból kiszerelt motort tett. Ez utóbbi gépkocsi lopását meg a motorátszerelést Nagy a rendőrség előtt makacsul tagadta, mint ahogyan még jó néhány — számára meglehetősen kellemetlen jövőbeni hátrányokkal járó — gyanúsítást. A házkutatás alkalmával előkerültek azok az okmányok, amelyeket Nagy Vilmos a sorozatos autófeltörések nyomán eltulajdonított; egy részüket — forgalmi engedélyeket, személyi igazolványokat — meghamisított. A lopott pénzzel, bélyegzőkkel, csekkfüzetekkel nagy bevásárlásokat rendezett, kifejezetten a saját céljaira. Így került az otthonába márkás videokészülék, CB- rádió, színes tv, szerszám- készlet, 34 ezer forintos rotációs kapa, gáztűzhely. Philips magnódeck, 2 Simson segédmotor, a Wartburghoz sebességváltó, generátor, porlasztó, feszültségszabályzó, autógumik. A vizsgálat szerint 115 bűncselekmény írható a „számlájára”, döntő részükben lópásért és több tucat közokirat-hamisításért kell felelnie ... „Tipikus csaló” — hangzott a rendőri értékelés a büntetett előéletű Nagy Vilmosról, aki egyébként foglalkozását illetően villany- szerelő. Miért nem végezte hát becsülettel, tisztességgel a tanult szakmáját? „Miért?” — csodálkozott a kérdésen Nagy Vilmos, és gondolkodás nélkül válaszolt: „Abból nem lehet megélni.” Mégis, talán jobb lett volttá kipróbálni! L. E. Erőss Pált a televízióból, a Jogi esetekből ismerjük. Kevesen tudják viszont azt, hogy szoros kötődése van Békés megyéhez: a család az 1950-es évek második felétől az 1960-as évek elejéig Dobozon élt. — Mióta vendége a tv népszerű műsorának? — Több mint tíz esztendeje, 1978-ban kezdtem. — Hogyan került képernyőre? — Az akkor nagyon sikeres, nagyon tisztességes, mindenki által szeretett dr. Balogh Imre, aki egyébként a bíróságon a főnököm volt, hirtelen meghalt, s akkor kerestek valakit a helyére. Rám esett a választás. Nem is tudom, hogy szerencsés dolog volt-e .. . Hívtak, elmentem, s ott ragadtam. | Ennyi az egész. — A nézőknek e kedvenc műsorában, a képernyőt nézve, láthatóan ön jól érezte magát... — Kellemes volt, bár sok izgalommal járt. A felkészülés számomra mindig nagyon nehéz volt, amit nem mutattam ki. Talán csak én vettem észre: reszket a szám széle, és a ceruza, amivel hadonászom, ami azért van' a kezemben, hogy a nézők ne lássák a kezem reszketé- sét. . — Mellékállásban csinálta a tévéműsort, főállásban az Igazságügyi Minisztérium osztályvezetőjeként dolgozott ... — Hét esztendeig. — És most, január elsejétől az utcáig került?! — Igen. — S mi ennek az előzménye? összefüggésbe hozható-e a Jogi esetekkel? — Nem, semmi összefüggés nincs benne. Valóban az utcára kerültem, a munka- viszonyomat megszüntették. Egyesek úgy magyarázzák, hogy ez csak egy igazságügyi minisztériumi átszervezésnek a következménye. Én inkább egy újfajta igazságügyi igazgatási intézkedésnek tudom be, amely nem a személyemnek szólt, de ugyanakkor én ezzel az igazgatási intézkédéssel. nem értek egyet. A magyar törvényes rend több, mint száz év óta az, hogy van egy felelős kormányférfiú, az igazságügyminiszter, aki az ország nevében és az Ország- gyűlés előtt felel a bíróságok rendjéért, tisztaságáért, a bírósági munka szabály- szerűségéért. Az igazságügyminiszter ezt a feladatát a bírósági főosztály segítségével látta el. Most, az igazságügyi miniszter úr megszüntette a bírósági főosztály működését és tulajdonképpen ezzel együtt a bíróságok feletti felügyeletet. Hangsúlyoznom leéli : soha nem volt szó arról, hogy az igazságügyminiszternek a legcsekélyeb joga is lett volna arra, hogy a bíróságok ítélkezésébe beleszóljon, az ítélkezését felügyelje. A bírósági munkáról van szó. Márpedig a bíró nemcsak ítélkezik* hanem dolgozik fs, emberekkel foglalkozik, ügyeket intéz, vagy nem intéz el. A bírósági felügyelet, mindenkor azt jelentette, hogy a bíróságok hétköznapi munkáját figyeli, szemmel tartja az igazságügy-miniszter, s adott esetben különböző intézkedéseket tesz. Gondoljunk arra, hogy ha a bíró nem tűzi ki az ügyet hosszú időn keresztül, ha nem foglalja írásba a már meghozott ítéletet, az nem egy olyan tevékenység, amelyet a bírói függetlenségre hivatkozással nem lehet felülvizsgálni, vagy nem lehet kontrollálni. A bíró abban független, hogy milyen döntést hoz. A jelenlegi felfogás szerint az igazságügyi miniszter, ezt a felügyeletet nem kívánja ellátni. Én azt hiszem, ameddig a jelenlegi törvényes rend a bíróságnak szóló törvényben az igazságügy-miniszter számára ezt a kötelezettséget előírja, addig nem is lehet ezt a feladatot megszüntetni, illetőleg — szerintem az igazságügy-miniszter úrnak — ez a rendelkezése nem áll összhangban a jelenlegi szabályokkal. — A minisztériumban más beosztást, vagy munkahelyet nem találtak az ön számára? — Nem találtak. Nem is tudom, hogy kerestek-e. Nemcsak az én távozásom következett be, hanem annak az osztálynak is. amelynek az osztályvezetője voltam. Mi a magyar bíróságok, a megyei és helyi bíróságoknak a polgári, gazdasági, és a munkaügyi ítélkezésével foglalkoztunk. —• Nem is ajánlottak fel munkaterületet? — Semmit. December 13- án behívatott a főosztály- vezető engem és a főosztályvezető-helyettest és közölte : a munkánkra nem tartanak igényt. — Minden előzmény nélkül? — Minden előzmény nélkül. Ezt követően behívták az osztály többi tagját is, s velük is közölték ugyanezt. — Ezek szerint képletesen az utcára került? — Nemcsak képletesen. Július 1-jéig megkaptam a fizetésem. — Es július elseje után mi lesz ... Gondolom, nem munkanélküli-segélyből akar élni? — Nem, nem. Terveim, elképzeléseim vannak, már annyit el is mondottam, hogy nem kívánok többet az állami apparátusban dolgozni. Ez a harmincvalahány esztendő elég volt ahhoz, hogy megismerjem, megszeressem és ... Most már szeretném ezt a bírói apparátust, bíróságot kívülről látni, azért ügyvédnek jelentkeztem, remélem, hogy felvesznek. Bár ezzel kapcsolatban is van egy kis gondom, mert az a munkaközösség, amelyik először felajánlotta a segítségét, most közölte, hogy nem vesznek fel tagjaik közé. Tehát, jelenleg még nincs olyan ügyvédi munkaközösség, amelyik felvenne. Márpedig ahhoz, hogy valaki ügyvéd legyen, először kell egy munkaközösség ... — Magyarán pandúrból rabló lesz? — Igen, de hát ez csak játék, mert tulajdonképpen az ügyvéd is nagy segítője az igazságszolgáltatásnak. — S mi lesz a Jogi esetekkel? — A nézők levele, telefonja, segítőkész sürgetése miatt úgy határoztam.: egyelőre még az ottani munkámat elvégzem, bár, ha az életem másképpen alakul. akkor nem biztos, hogy tovább csinálom. — Említette, hogy nincs olyan munkaközösség, amelyik felvenné. Netalántán, ha vidékről jelentkezne egy ügyvédi munkaközösség, beadná a derekát? — Nem, mert ahhoz már nem vagyok fiatal, ötven- négy-ötvenöt évés korban, az ember már nem választ ilyen utat. Üj szakmát kezdeni, és még máshol is . .. Ez már sok lenne. — A történteket hogyan viselte el? — Nagyon jól. Mellettem áll a család: segítettek, nem estek kétségbe. Inkább az bántott, hogy egész életemet az igazságszolgáltatás területén töltöttem el, és amikor 1956. július 1-jén beléptem a budapesti IX. kerületi bíróság szobáiba, tárgyalótermeibe, s letettem az esküt, akkor nem gondoltam; 32 év után úgy fogok elmenni ebből az apparátusból, hogy senki azt nem mondja, hogy köszönöm a becsületes, tisztességes munkádat! Engem, valahogy úgy bocsátották utamra, minthogyha nem tettem volna semmit ennek az országnak az igazságszolgáltatásáért. — A beszélgetésből azt szűrtem le, nem agy sértett, ember. A jó humora is megmaradt. — A derű végigkísérte az életemet. Rájöttem arra, s ezt magamban mindig erősítettem, legalábbis annak a tudatát, hogy az ember a derűvel könnyebben tudja az élet nehézségeit, konfliktusait feloldani. — A legközelebbi adás mikor lesz? — Február derekán egy nagyon nehéz dologgal foglalkozom, az állami bérlakásoknak a megvételével. Már előre irtózom tőle, mert annyi gond, és annyi visz- szaélési lehetőség van ezen a téren. Egy méhkasba kell majd belenyúlni. Félek tőle.. . Szekeres András A Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezet pályázatot hirdet a Békéscsaba, Szabadság téren levő Világítástechnikai Szalonba üzletvezetői munkakör betöltésire A munkakör betöltésének feltétele: szakirányú végzettség, lehetőleg 3—5 év szakmai gyakorlat. Bérezés: megegyezés szerint. A pályázatokat 1989. február 28-ig kérjük a szövetkezet címére megküldeni. 5540 Szarvas, Szabadság u. 64—66. *
