Békés Megyei Népújság, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-06 / 31. szám
NÉPÚJSÁG 1989. február 6„ hétfő Mit akar a népművészeti egyesület? — Az anyagbeszerzés megkönnyítése, az egyesület tagjai által készített termékek árusításának elősegítése és szociálpolitikai segélyként a jogi tanácsadás megszervezése: ez a három legfontosabb az idei munkatervünkben — fogalmazta meg Kovács Géza, a Magyar Nép- művészeti Egyesület Békés Megyei Területi Szervezetének titkára programjuk főbb csomópontjait. A hazánkban tevékenykedő sok ezer egyesület döntő hányadáról elmondható az, ami a népművészetiről is: sokkal nagyobb a társadalmi (nemegyszer politikai, ritkábban gazdasági) jelentőségük, mind ahogyan azt létszámuk kicsinységéből származtatva gondolnánk. S hogy ez így van a népművészeti egyesület hatvan tagot számláló megyei szervezetének esetében is, arra bizonyítékul szolgál a január végen megtartott vezetőségi ülésen elfogadott, nemcsak számszerűségében, hanem tartalmában és szándékában is gazdag éves munkaterv. Csak hát kettőn áll a vásár, vagyis: a programok zöme — éppen annak okán, hogy ez az egyesület is nyitott, tevékenységének zömét a külső kapcsolatokra, munkára alapozza — elképzelhetetlen környezetük támogató, érdemben befogadó támogatása nélkül. Nézzük hát, mit is akar a megyei szervezet elérni, megvalósítani az 1989-es esztendőben? — Az év végére egy kiadványt szeretnének megjelentetni a most alakuló-szerveződő „Tevan” kiadásában, amelyben az országosan is kiemelten kezelt, határainkon túl is (el)ismert építészeti hagyományok megőrzésének, értékei átmentésének dolgairól szeretnének szólni. (Ezt bizonyítja az is, hogy rendszeresen megyénkben rendezik meg a népi építészeti emlékek hasznosításával foglalkozó világszervezet, az ICOMOS találkozóit, tanácskozásait.) A kötet célja bizonyára nyilvánvaló: elősegíteni a tájba illő, esztétikus, a népi gyökerekből tápiálkozóan tervezett, használójának igényeit is kielégíteni tudó, elsősorban ma- gánáhzak építését, terjedését. — A Romániából ide érkezetteknek is segítséget kell nyújtanunk — szögezte le kovács Géza —, hiszen üldöztetésük egyik oka éppen az, aminek megmentéséért egyesületünk is munkálkodik. Április 29-én Békéscsabán, a Békési úti nemzetiségi klubházba várják közülük azokat, akik egyszerűen csak közösségre vágynak, vagy korábban a népművészei, népi iparművészet valamely ágát művelték is, s a délelőtt fél tízkor kezdődő szombati találkozás szellemi gazdagodást ígérő programjában részt vennének. A másik nekik szánt alkalom „kitalálója” a Balassi Néptáncegyüttes, illetve vezető-koreográfusa, Born Miklós volt. Március 11-én, szombaton megyei demonstrációs napot tartanak Békéscsabán, a sportcsarnokban. A megyei hatókörű rendezvény teljes bevételét az erdélyi menekültek megsegítésére fordítják; a megye népművészei egy-egy alkotásuk felajánlásával segítik ezt az akciót. S mit láthat-kaphat még a közönség? Május 17-én nyílik meg a megyeszékhelyen, a Tégla Közösségi Házban a megyei népművészeti kiállítás, amely két héten át várja a (többek között vásárolni is szándékozó) közönséget. Az V. mesterek ünnepén a budai várban — amelyet hagyományosan augusztus 18. es 20. között tartanak meg — ismét ott lesznek a megyénkbeliek. Július 29-én kezdődik a szintén hagyományos országos nyíregyházi népművészeti kiállítás, amelyr e nemcsak a tagok, hanem a „leendők” is busszal utazhatnak. Szép ez így és felbecsülhetetlen értékeket szülhet- hozhat. Beszélni kell, talán éppen ezért, a gondokról is,, most legalább egyről. A (helyi) tanácsok bizony közömbösen fogadják a területi szervezet minden kezdeményezését. Kivételt, ahol nem így van, nemigen lehet mondani. Furcsa és elgondolkodtató ez egy olyan megyében, ahol a hazánkban élő valamennyi nemzetiség otthonra talált, s ahol az ember természetesnek venné, hogy nemcsak kinyilatkoztatják, hanem támogatják is a nemzetiségi (és a magyar!) kultúra eredetiségének fennmaradásáért nem kis áldozatokat hozó egyesület tevékenységét. Bizonyos, hogy ebben az esetben is a szűkös anyagi forrásokra hivatkozás csupán a nem akarás elkendőzése. Persze, az egyesület területi szervezetének vezetősége, tagjai, bíznak benne, hogy sikerül az, amit célul tűztek ki. A jövő év januárjában beszámoló közgyűlésen szembesítik a terveket a valósággal a tagok nyilvánossága előtt. Tisztújítás is lesz, amelynek alakulása ítéletet jelent. (nemesi) N éha bárdolatlan leszek alább, mert az egyenesség ereje így tudja frappánsabban kifejezni a nem sztaniolpapírba csomagolt „elnézést, senkit sem akarok megsérteni” kezdetű nyílt gondolatokat. Persze, megsérteni így sem akaróit senkit, de hát — moicihat- ni: korhűen — jó ideje any- nyiféle véleményt tükröztet megyei sajtónk, amelyekből forrósodó életünk sokszinű- sége tetten érhető. Teret kapnak hasábjain a demokrácia, a nyilvánosság zászlaja alatt az ellenőrizetlen híradások (gyulai demokrata fórum) csakúgy, mint a gunyoros, vagy a régen valamiféle funkciót viselt, de mára reformelveket valló embereknek fejét követelő indulatos dühkitörések. Talán több teret — remélem, ezt is benne hagyják írásomban a szerkesztők —, mint a más oldalról, éppen a régi pártmunkásoktól megfogalmazott gondolatok. Nem azt kifogásolom, hogy ma már olyan írások is megjelenhetnek, amelyeknek szerzőit jó néhány évvel ezelőtt nenf a szerkesztőség, hanem a rendőrség kereste fel. A Népújság fejlécén feltüntetett lapgazdák is eljutottak odáig, hogy belássák: ez a lap, ha a párté, a tanácsé is, politikai lap, t's azt a valóságot kell tükröztesse, amely körülvesz bennünket. Ezt teszi a szerkesztőség, és ezt az elvet szerintem jól képviseli. Különösen akkor, ha a megjelent és általa nem támogatott álálsfogla- lásokra kifejti a maga véleményét is. Nem akarok fogadatlan prókátor lenni a Juszt László tollából származó, és a lapban megjelent levél szó szerinti közlésével kapcsolatban, amelynek jó részével magam is egyetértek. MSnt ahogyan egyetértek az ugyanebben a számban olvasott rejtélyes „ph—y” szignó fölötti cikk kitűnő stílusú eszmefuttatásainak jó részével is. A tartalmi mondanivalóhoz, pontosabban annak ellentmondásosságához lenne némi észrevételem. Az addig „oké”, hogy Juszt László — ellentétben a Dőlt betűvel rovatban „A folytatás’ c’mmel megjelent írással — kimondja, hogy ő nem humorból, hanem nagyon is komolyan gondolta az 1945-től való újrakezdést. Én is így gondolom, mert a sztálini modellt a Rákosi- vezetés már ’45-től kezdte alkalmazni, elferdítve a lenini tanításokat, és ráerőszakolva a társadalomra a monolitikus hatalmat, amelynek segítésében a kortársak statiszták, sőt, közülük sokan parancsnokok is voltak. A sztálini modell mechanikus másolása vezetett el 1948—49-ig és ’56-ig, és azon túl is, miután egy párthatározat úgy rendelkezett, hogy a régi vezetőket ismét posztjukba kell állítani, csak a nagyon kompromittáltak maradjanak távol a hatalomtól. A lényeg azonban azontúl sem változott, abban az értelemben, hogy maradt a monolitikus hatalom. A Dőlt betűvel írója a maga nevében 1948-at jelölte meg az újrakezdés folytatásának időpontjául. Én nem rendelkezem a bölcsek kövével, de tudom, saját tapasztalatomból, a kapott „pofonokból” is, hogy ezután miként foszlott szét az az akkor még közelinek tűnő, a kapitalizmusnál haladóbb társadalom elérhetőségébe vetett őszinte hitünk. S a vesztett illúziókat az új vérátömlesztés is csak ideig-óráig tudta életre kelteni. Az úton járás megjelölése bizonyult rossznak alapvetően, de míg ezen jártunk is, 'feledhetetlen vívmányait teremtettük meg a kapitalizmust elhagyó társadalmi formációnak, melynek egyre csorbultak az értékei, éppen a hatvanas évek végén bekövetkezett kitörési reformkísérletek kudarca miatt. Ám akkor is a párt kezdeményezte a feléledő sztálini modell túlhaladását. És köztük 'a mára már nyugdíjas öregek is! Az igazságot, ha más megközelítésben is vágjuk sutba, hibát követünk el. Egyetértek azzal, hogy szembe kell nézni múltunkkal. Még akkor is, ha ez személyeket érint, olyanokat, akik az új gazdasági, politikai rendszer kimunkálásáért akár szűklátókörűségből, akár hatalomféltésből kapkodó kísérletezésekbe kezdtek és bűnöket követtek el. Ám disztingvál- ni ildomos azokkal szemben, akik — bár helytelen irányba haladtunk — spontán vagy tudatosan, de mindenképp jó szándékkal a jó út megtalálására tették fel életüket. Nem szabadna sem gunyoros egyzsákba-varrás- sal, különösen nem újabb bizalmatlanság szításával gátolni a kibontakozásra törekvő erőöszefogásokat, bármely oldalról is jelentkezzenek azok. Juszt László kiváló kollégám a valóság hátterét valójában nem ismerő kérdést tesz fel, amikor arra utal, hogy ő akkoron, amikor az ég dörgött (1956) még gimnáziumba járt. Nyilván arra gondolt, hogy a Dőlt betűvel szerzője matuzsálemi korú, vagy legalábbis az ötvenes éveit taposó, és fel is teszi a .provokatívnak is minősíthető kérdést: és ön, kedves főszerkesztő úr, hol járt akkor? A bizalmatlanság sugárzik e eorokból, s a kényszerű válasz, szinte önéletrajz, amelyben a kérdezett felel, hogy nemzedéke nem matuzsálemi korú, s akkoron maga is vívta csendes forradalmát. Teszi ezt — gondolom — azért, mert a rendszer megítélésében („a rendszer jó”) végül is társra talál a kérdezőben, és ezt közös álláspontnak véli az elmúlt évtizedek nem egyforma megközelítésének ellenére is. Valahol azonban éppen az „És ön?” kérdésben Juszt László inkább a Szemfenékvizsgálat című, rejtélyes szignójú cikk fő mondanivalóját sugalmazza, amely kerek perec kimondja, hogy a meakulpázókból elege van. Még kalács sem kell olyanoktól, akik valaha a sztálini modell elszánt harcosai voltak, és most — ledőlvén a bálványok — sűrű meakulpázásáikkal (csakhogy hatalmon maradhassanak) „felnyílt szemük világát árusítják ki”. Az acsar- kodás legszívesebben a máglyára vetné őket, és mint Juszt is (bár ő jónak minősíti a sallangjaitól megfosztott szocialista úthoz megtalált „ösvényeket") arra hivatkozik, hogy a genetikai törvények is azt bizonyítják ... Hogy mit? Azt, hogy a kutyából nem lesz szalonna, Vagyis, akik régen úgy beszéltek, ma nem beszélhetnek így. Ezzel egy egész nép felett mond ítéletet. Ezt a népi mondást még Rákosi Mátyás elevenítette fel. S ha már itt tartunk: a genetikai törvények csak a hajlamot mutatják ki. A betegségeket örökítő gének csírájukban ugyan mái' fellelhetők az új képződményben, az új testben, de hogy ez a csíra ne fejlődjék ki, preventív intézkedésre (a társadalomban a hajlam kifejlődését megakadályozni képes megfelelő életmódra) van szükség. Különben is, hogyan vethető össze egy biológiai, genetikai jelenség, ha mégoly áttételes a kapcsolat is, a társadalmi folyamatosság valószínűsítésével? Magyarán: ha sztálini modell volt itt a múltban, miért törvényszerű az, hogy a felismert tragikus hibák elhagyásával, egy valóban nyitott és demokratikus társadalom reformokkal kikövezett útján ugyanaz folytatódjék, mint azelőtt. A „rejtjeles” szignóval aláírt cikk magát az emberi felismerés lehetőségét tagadja az idősebb nemzedék részéről. Nem azt mondja ki, hogy akik súlyosan vétkesek a hibák elkövetésében — és ezt én is vallom — álljanak félre, s hagyják az arra érdemeseket érvényesülni hovatartozásra való tekintet nélkül, hanem egy tarthatatlan (szerintem antihumá- nus) eszmét hirdet: minden öreget le kell hányni a szekérről. Az effajta igazság hazugságot takar, de legjobb esetben is széthúzásra ösztönöz. Mindenekelőtt azért, mert kétségbe vonja, sőt, lehetetlennek kiáltja ki az embereknek — fiataloknak és idősebbeknek — azt a képességét, hogy sorsdöntő felismerésekre jussanak. Márpedig a gondolkodás nem az életkorhoz, hanem az agyhoz kötődik. Jóllehet jócskán akadnak olyanok, akiknél ez fordítva van, s nem képesek túltenni magukat régifajta elkötelezettségükön. Tudja, kedves —ph—y, a korábbi sztálini modell apostolait sokan, ki egzisztenciaféltésből, ki fel nem ismert tévelygésből, ki pedig egyszerűen karriervágyból kiszolgálták, gondolom, még ön is. Ez a járatlan út következménye is volt, s úgy vélem, hogy a helyes ösvényeken most kezdünk menetelni. Eszménk azonban makulátlan maradt, amellett, hogy most meg a nem igazán haladni akarók igyekeznek rárondítani a megtalált útra. Én nem akarom semmiféle önéletrajzzal enyhíteni szerepemet, de abba a csoportba tartozom — mint Békéscsaba város veteránklubjának egyik vezetőségi tagja —, amelyiket ön a legszívesebben a pokolba küldene, vagy amelyikkel szemben legalábbis bizalmatlan. m magyarázkodom az idősebb korosztály védelmében. Belőlem is viharokat vált ki a tengernyi korrupció, a hatalommal való visszaélések arcátlansága és hitünk kiárusítása aktuális érdekekért. Még azokkal sem tudok egyetérteni, akik népszerűségük fenntartása érdekében kedvező színben igyekeznek feltűnni az állampolgárok előtt, és azokkal sem értek egyet, akik a valódi átalakítás ügyén való fáradozás helyett a retorikában igyekeznek babérokat szerezni. De végképp nem tudok egyetérteni önnel abban, hogy az ember — legyen az vezető vagy egyszerű közkatona —• nem képes a meakulpázások ■helyett igazi változásokra. Vitába szállók önnel, mert azt hiszem, nincsen igaza. De ha mégis megtalálta a bölcsek kövét, szívesen megismerkednék vele. A címem benne van a telefonkönyvben. Varga Dezső Sikeres évet zárt a mezfikovácsházi ÉFKV Magyar llkupunktúrás Orvosok Társasága A Mezőkovácsházi Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalatot 12 tagtéesz alapította, elsősorban a gazdaságok beruházásainak megvalósítására. A vállalat tavaly ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. Irodájában kerestük fel Budácsik Gábor igazgatót, hogy megkérdezzük eredményeikről. — Az elmúlt év szerencsésnek mondható, mert a városban 100 milliós megbízást kaptunk, így munkánkat folyamatosan végeztük. Ezek a külső beruházások (lakásépítés, postaépület, sütőüzem) biztosították a foglalkoztatást, mert a szövetkezeti igények elmaradtak. — A tagtéeszek miért nem igényelték a munkájukat? — A termelőszövetkezetek gazdálkodása évről évre nehezebb. A tsz-eknek nemhogy beruházásokra, de magára a gazdálkodásra is egyre kevesebb pénzük jut. Szerencsére számukra van elég munka máshol is. — Kérjük, néhány szóban elemezze az elmúlt év gazdasági mérőszámait. — 1988-ra szerény tervszámokat határoztunk meg. A nyereséget 6,5 millióra terveztük, mert nem tudtuk, milyen változásokat hoz a bruttósítás, az adó és az ÁFA. Ezt követően a tervet minden fontosabb mérőszámban túlteljesítettük. Az árbevétel 15, a termelékenység 21 százalékkal emelkedett. A létszámunk tizenhárommal csökkent, jelenleg 168 az aktív dolgozónk. A bérszínvonal 20, az éves egy főre eső kereset pedig 12,6 százalékkal nőtt. A bevétel mellett a kiadások is kedvezően alakultak : a nyereségből a tagtéeszeknek 2,5 millió forintot osztottunk ki. Beruházásokra 2 milliót költöttünk. A kollektív szerződés szerint 380 ezer kamatmentes kölcsönt lakásépítésre, 600 ezret szociális segélyre, üdülésre, 712 ezret pedig megyei, vároesi intézmények támogatására használtunk fel. Az adózott nyereség után a tagszövetkezet felhalmozott vagyonához 2 millió 687 ezer forintot tettünk, tartalékoltunk 2 millió forintot. Jövőre 9,5 millió forintot tervezünk nyereségnek, és mivel a munkaellátottság jobb, ezért a béreket 20 százalékkal, a szakembergárdát 10 dolgozóval szeretnénk növelni. — Az elmondottakból úgy tűnik, hogy ön mint vezető, elégedett ember, 'amit egyre kevesebben mondhatnak el magukról. — Jelenleg valóban így van, és a jelek szerint a ’89- es év is jónak mutatkozik. Szerencsére a munkáskollektíva megérti a problémákat és segíti a megoldást. Nálunk tényleg érvényesül a demokrácia és amióta szabadon lehet munkát vállalni, könnyebb a szervezés, nincs választási kényszer. Egyébként fontolgatjuk az önállósodás lehetőségét is. Én ma is azt vallom, hogy a munkából meg lehet élni, okos szervezéssel, de csak úgy, ha a munkások és a vezetés segítő partnerei egymásnak. H. M. II Nyilvánosság Klub vitája A Icözvéleménykutatásról rendezett vitát szombaton a Közgazdaságtudományi Egyetemen a Nyilvánosság Klub országos egyesület. A társadalmi kommunikációs rendszerben az állampolgárok és csoportjaik, közösségeik véleményének megismerésével fejlődhet igazán tovább a demokrácia is — emelte ki Hann Endre, a Magyar Közvélemény- kutató Intézet munkatársa. Java,soiita: szerepeljen a klubnak a vitatémáról szóló állásfoglalásában az, hogy az állampolgárok életét jelentősen befolyásoló Intézkedések tervezéséhez tartozzon szervesen hozzá a széles körű közvéleménykutatás, s hogy maga a Nyilvánosság Klub is kezdeményezni kíván Ilyeneket. A vita során elhangzott többek között, hogy bár volt szakszerű közvéleménykutatás arról! hogyan ítélik meg az állampolgárok a Bős-Nagymaros Vízierőművet, s a kutatási eredményt még az országgyűlési szavazás előtt az intézet elküldte minden sajtószervnek, azok nem merték leközölni. A testület megelégedéssel nyugtázta, hogy az 1986-os sajtótörvény kritikája és a sajtó- irányítás reformjára tett társadalmi erőfeszítések nem voltak hiábavalók. Az akupunktúra Magyar- országon is legyen mindenki számára hozzáférhető gyógymód — ezt kívánja elérni a Magyar Akupunktúrás Orvosok Társasága, amely csaknem 50 orvos részvételével szombaton, Balatonfüreden megtartotta első, alakuló közgyűlését. A társaság elnöke dr. Csáki László, főtitkára dr. Rédey Tibor, az örökös tiszteletbeli elnöke piedig dr. Marton Sándor lett. A társaság célja — az elfogadott alapszabály szerint — az, hogy orvosok képzésével és tudományos munkájuk támogatásával hazánkban is elfogadtassák, elterjesszék e külföldön elismert, többezer éves gyógymódot. Első lépésként május 15-től akupunktúrás tanfolyamot indítanak az Orvostovábbképző Egyetemen, amelynek elvégzése után a résztvevők „jártassági bizonyítványt” kapnak. Kidolgozták azokat a követelményeket is, amelyeknek megfelelve a gyakorló akupunktúrás orvosok tanfolyam nélkül is vizsgát tehetnek. A közgyűlés résztvevőinek egybehangzó véleménye volt, hogy az akupunktúrás terápiát kizárólag képzett orvosok végezhetik. Ha ugyanis nem szakember kezébe kerül a gyógyító tű, nem biztos, hogy felismeri a kezelő azokat a bajokat, amelyekre csak a gyógyszer, esetleg a sebészi kés adhat gyógyulást. Dr. Csáki László az MTI tudósítójának elmondotta, hogy az Egészségügyi Világ- szervezet több mint 200 megbetegedés gyógyítására tartja alkalmasnak az akupunktúrát. Hazánkban eredményesnek bizonyult például migrének, allergiás betegségek, valamint fájdalommal járó mozgásszervi és reumatológiai panaszok megszüntetésére. Nem használható viszont szervi elváltozások — köztük a daganatos betegségek — gyógyítására : bár a fájdalom csillapításában segíthet, de tumort akupunktúrával gyógyítani nem lehet.
