Békés Megyei Népújság, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-01 / 27. szám
1989. február 1., szerda Válságban van-e a TIT? Meddig tarthat a tudományos, kulturális presztízsvesztés? Van-e út felfelé? Krupa Andrással ás a fenti kérdésekkel Banner Zoltán előadói estje a békéscsabai értelmiségi klubban. A képen nem is látszik, milyen sokan voltak ott... Mégis? Fotó: veress Erzsi Pártviták az alapszervezetekben Bizonyára sok helyen megtartották már azokat a pártalapszervezeti taggyűléseket, amelyeken a munkahelyi és a lakóterületi pártalapszervezctck szerepéről, tevékenységéről, feladatairól, a párt választási rendjéről szóló anyagot vitatta meg a tagság. Az összejövetelek másik — legalább ilyen fontos — célja, ismertetni az MSZMP Békés Megyei Bizottságának levelét, mely a tagsághoz szól, véleményt kérve az eddigi munkáról, segítséget várva a jövő munkamódszereinek kidolgozásához ... Négyszemközt dr. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak 2900 tagja van Békés megyében. Sok-e ez vagy kevés? Ha a megye lakosságának számához viszonyítjuk, akkor (arányát tekintve) itt van a legtöbb TTT-tag az országban. Ha azt keressük, van-e az ismeretterjesztésnek különösebb hagyománya errefelé, nos, akkor nem hozhatunk fel semmi különöset, legalábbis olyat, ami hagyomány dolgában meghatározó előnyt jelentene más régiókkal szemben. Ha ehhez hozzávesszük, hogy TIT-tagnak lenni soha semmiféle előnyt nem jelentett, hogy TIT-tag, hogy úgy mondjam „politikai érdekből” senki nem lett. akkor a társulat mostani helyzetét vizsgálva is igaznak kell lennie, hogy aki tag. az tenni akar valamit, az részt kér a társulat feladataiból. az (feltehetően) azt szeretné, ha a TIT is megtalálná megújulásának formáit és lehetőségeit. nem azért, mert ez most így „divat”, hanem, mert így szükségszerű. Dr. Krupa András, a társulat megyei szervezetének titkára kész arra. hogy áttekintsük a megújulást és vidéket, hogy a megyei szervezet látóköréből értékeljük a helyzetet, amelyben a TIT van. — A tudomány megítélése eleve ellentmondásos — mondja. — Tulajdonképpen ez befolyásolja a társulat tevékenységét is. Az egyik oldal. hogy rendkívül alacsony a tudomány (és a művészetek) presztízse, a másik oldal. hogy ugyanakkor a reformokat igénylő társadalomnak szüksége van a tudományokra, a művészetekre. Sajnos, úgy tűnik, hogy a tekintély csökkenése az erősebb, holott a társadalmat előrevivő •.szellemiségnek kellene erősebbnek lennie. A kör itt zárul: ebből adódik, hogy a TIT nem képes olyan szinten megvalósítani feladatait. alapvető céljait, aho- gvan kellene, ahogy a helyzet megkívánná. Mit hoz mindez? Egy olyan érzést a szemlélőben, hogy a társulat válságban van. — Válságban van? — Bizonyos értelemben igen. mert a tudomány és a művészetek presztízscsökkenése okán állt elő az a helyzet, hogy nem tudunk eljutni a korábbi, sokkal nagyobb létszámú közönségünkhöz. Például, ha meghirdetünk valamit, bizonyos területeken a legteljesebb közömbösséggel találjuk szemben magunkat. Féloldalas lenne azonban az értékítélet, ha nem húznánk alá egy másik, talán egy, vagy másfél évtizede kialakult helyzetet, mely az utóbbi években egyre rohamosabban hódított tért: az értelmiségi lét változásait. Miről van szó? Az értelmiségi (a társulati tag értelmiségi is) meg akarja tartani életszínvonalát. Amit elért (mondjuk) évtizede, így aztán hajszolja magát, falun állatot tart, dinnyét termeszt. városon elmegy szombat, vasárnap kőműves mellé segédmunkásnak ... Értelmiségi feladatait, életformáját szépen elfelejtve. Ha meg is teremti (megtartja) viszonylagos anyagi jólétét, már nem marad ideje. energiája arra, hgoy értelmiségi legyen. Fáradt ember lesz. ez az igazság. — Így van ez itt, Békésben is? — A példáim, tapasztalataim Békésből valók. Az itteni értelmiség zömére is ez jellemző. Közben ők a TIT előadói, például. Illetve azok voltak, mostanság azonban netán paprikáznak. Elismerem, a magyarországi értelmiségi alapkereset nem elegendő ahhoz, hogy a megkívánt értelmiségi életszínvonalat biztosítsa. Ez a kör is bezárul tehát: vagy rádolgozik, vagy nem él értelmiségihez méltó körülményben. Igazi, nagy feladat lenne ma a reform-Magyarországon. hogy az értelmiséget visszaszoktassuk az igazi értelmiségi lét jellemzőihez. — Ez persze igen hosszéi idő. Ez nem lóverseny közben, Mi a véleménye erről? — Ahhoz, hogy az értelmiségi valahogy visszaszokjon egykori életformájához, létéhez, melyben (csak azt kell mondanom) megvalósítja önmagát, 15-20 év kell. De csak akkor, ha a tudomány, a kultúra és egyáltalán az ismeretek tisztelete visszanyeri ebben az országban eredeti tekintélyét. Pedig (és ezt kifejezetten állítom!) van igény az ismeretszerzésre! Csak átalakult, változott. Mainapság a tudományok bizonyos részterületei, a technikai ismeretek kerültek előtérbe. háttérbe viszont azok. amelyek a résztvevőknek nem hoznak közvetlen hasznot. Ilyen az irodalom, ilyenek a művészetek és a társadalomtudomány biza- nyos területei. — A TIT Országos Elnöksége „Fórum a TIT jövöjé- ről” címmel gondolatokat juttatott el a társulat szervezeteihez, ezeket elnökségi üléseken tárgyalják meg éppen ebben az időben. Ez az írásos anyag a többek között ezt is tartalmazza: „A társulat határozottan ellenzi a mai hazai művelődéspolitikai gyakorlatot, a kormány . rövid távú, kizárólag a gazdaság fellendítését szorgalmazó célkitűzéseit, a szűkülő állami mecenatúrát. Az utóbbi évek történelmi felismerésének minősül, hogy a gazdaság modernizálása nem oldható meg a politikai intézményrendszer reformja nélkül. Hiányzik azonban annak tudatosítása, hogy a szellemi, tudományos, kulturális szféra reformja, a társadalmi közgondolkozásban és az anyagiak elosztásában biztosított presztízse nélkül sem a politikai intézményrendszer, sem a gazdaság átalakítása nem valósítható meg.” Mi volt az elnökségek véleménye erről? — Az elnökségi ülések mostanában kezdődtek, igen sok hátra van még. De ahol jártam — Nagyszénáson. Kondoroson — mindenütt hozzátették, hogy a presztízsvesztés ellen a társulatnak határozottan fel kell lépnie, és a maga eszközeivel küzdeni ellene. Megfogalmazták, hogy a TIT legyen aktív a tudomány, a művészetek és egyáltalán az ismeretek presztízsének viszszaszerzésében. Hogyan tudjuk ezt elérni? Mindenekelőtt tagjaink példamutatásával (valami új, igazabb értelemben), és ez összefüggésben van a már eddig többször is említett értelmiségi lét valóságával is. Hogy tagjaink felismerjék: olyan életmód kialakítására van szükségük, mely az értelmiséget értelmiséggé teszi. Ennek része (például), hogy indítékot érez arra, hogy tudását megossza másokkal is. Ez viszont a társulat 1841-es alapító programjával megegyezik. Továbbá: tartalmi és formai megújulás is szükséges, igények feltárására, a ma szolgálatára. Hogy tevékenységünk középpontjában legyen (többek között) az ifjúság nevelése, a családi élet, az egészségmegőrzés, az erkölcsi értékek, a munka- erkölcs. Módszertanilag pedig a teljes közérthetőség, ami nélkülözhetetlen. — Itt azonban bejön a képbe az is, hogy a társulatnak anyagi eszközökre, mecenatúrára van szüksége. Különösen ilyen válságos helyzetben, mint ez a mostani. — A társulat csak akkor él meg, ha önfenntartóvá tesszük. Ezért tűnik úgy, hogy egv-egy, TIT által szervezett tanfolyam drágább. De hát abban benne van a terembér, előadói díj, utazás és a többi. A postaköltség, ami februárban újra emelkedik, hogy csak az egészen gyakorlatiasakat említsem. És a telefon is. — Tehát támogatás nélkül még nehezebb? De egyáltalán: mennyi támogatást kap a megyei szervezet? — Az állami költségvetési támogatás elenyésző, az évi forgalom 3-4 százaléka. Négyszázötvenezer forint, a megelőző 600 ezer helyett. Tehát csökkent. Az évi „forgalmunk” viszont (nevezzük így) 12 millió forint. Régen a 600 ezerből fedezni tudtuk a függetlenített munkatársak bérét, a működés alapköltségeit. Ez most 450 ezerből még úgy sem megy. Vállalkozói ismeretterjesztést végzünk, ez az utóbbi 2-3 évben létszükségletté változott. — Mondják, hogy az erősen centralizált társulati struktúra is gátja már ennek az újfajta tevékenységnek ... — Tudvalevő, hogy a társulat felülről lefelé működik. Országos elnökség, megyei, városi és a többi, lefelé. Ezt meg kell fordítani! Az eddig létrejött helyi szervezetek, csoportok nem önállóak, így aztán egy részük formálissá lett. Volt ugyan, hogy kezdeményeztek, de nem mindenütt. Ott „virul ki” igazán a TIT, ahol a helyi értelmiség akarja és ahol a helyi közönség elvárja. Más: az alulról építkező társulati rendszer formái között hasznos lenne a szövetség. Az életerős helyi szervezetek teljesen önálló társulati szervezetek lennének, és egymással létrehoznának egy megyei szövetséget, önállóan gazdálkodnának, szer- veznék-terveznék programjaikat, és az anyagi bevétellel is gazdálkodnak. A szövetségek megyei központja a koordinátor szerepét töltené be, és természetesen mindenben segítené ' a helyi elképzelések megvalósítását Mi már erre az esztendőre úgv döntöttünk, hogy az anyagi maradvány egy részét visszautaljuk a helyi szervezeteknek. Ez nem utópia, ez a kor parancsa, és a presztízs-visszahódítás eszköze is. — A legutóbbi megyei elnökségi ülésen nagyszerű dolgokat mondtak el a felszólalók. Vannak itt szellemi erők, melyek a társulatot felhozhatják! — Egyezik a véleményünk, és ezt nem „hivatalból” mondom. Ahol aktív a helyi szervezet, ahol kevesen süllyedtek az értelmiségi lét elvárásai alá, ott ma is tényleges ismeretterjesztés folyik. Nagyszénáson, Kondoroson így van: az előadások száma sem csökkent, habár a hallgatóságé igen. Válságot például Tótkomlós mutat, sajnos azonban, hogy a kibővített elnökségi ülésről szóló cikk nem fedi a valóságot. Erre egyébként a TIT jelen levő munkatársai reagálnak majd. Különben húsz helyi szervezetünk tárgyalja meg a „Fórum a TIT jövőjéről” című anyagot, javaslataik a megyei elnökségen elhangzottakkal együtt egy az egyben az országos elnökség elé kerülnek, illetve az országos konferencia elé, ez év tavaszán. — összegző gondolat? — A TIT megújulása reformmegújulás. Nem új társulatot akarunk létrehozni, hanem a régi társulati formákból a jót megőrizve olyan újat építeni, amely a mai tudományosság, a mai társadalmi fejlődés-mozgás számára kompetens. A TIT mindent teljesít, felvállal, amit kérnek tőle, mindent, aminek tudományos alapja, magva van. A művészeteket tekintve pedig: a humánum a próbakő, az hogy embernek szóljon emberről, ami a művészetek lényege végül is. A hitel és az igazság: erre a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat mindig nyitott és érzékeny. Sass Ervin Az eszmecsere lassan indult, de azután... A békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumban a minap rendeztek taggyűlést, melyen ez utóbbi téma kapott különösen nagy hangsúlyt. A tíz-egynéhány fős — kis létszámú — alapszervezet tagjait Bajnok Zoltán, az alapszervezet titkára köszöntötte ... És megkezdődött az eszmecsere. Lassan, félénken indult a beszélgetés dr. Zsi- linszki Tibor vitaindítóját követően. „A művelődéspolitika újragondolására, feladatainak számbavételére külön felhívnám a figyelmet — mondta nyomatékkai —, s még valamire, hogy konkrét javaslatokat várnak tőlünk ... Erről, az ifjúság- politikáról és sok egyéb másról.” Szerencsés helyzetben volt az alapszervezet tagsága, hiszen összejövetelük vendége volt dr. Lovász Matïld, a megyei pártbizottság titkára is, aki szót kért a vitaindítót követően, s elmondta, mi késztette a megyei pártbizottságot a levél megírására ... Nehezen indult a beszélgetés, s talán kicsit a többiek bátorítására, még egy percre ismét dr. Zsilinszki Tibor vette vissza a szót. Beszélt a kultúra, s az oktatásügy mostoha körülményeiről, arról, hogy fontos lenne előre meggondolni a demográfiai hullám következményeit, mert a gimnáziumban végzett gyerekek elhelyezkedése várhatóan komoly akadályokba ütközik majd. Bajnok Zoltán többek között az ifjúsági szövetségben tapasztalható — általa egyre zavarosabbnak ítélt — helyzetről szólt, csakúgy, mint Vank Judit, aki kérte, hogy a fiatalokat máskor ne a félév előtti hajrá idején állítsák döntés elé, mondhatni sorsdöntő kérdésekben. Furák Györgyné rövid visszatekintéssel kezdte hozzászólását. Volt idő — mondta —-, mikor a gimnázium minden jelentősebb rendezvényén képviselte magát a „megye”. A bizalmi válság megelőzésének fontos mozzanata lehet, véleménye szerint, ha a pártbizottság munkatársai személyes, naprakész kapcsolatban állnának az alapszervezetekkel. Ismerjék — kérjék ki — véleményüket, kerüljenek közelebb a párttagokhoz. Dr. Hursán Györgyné e gondolatmenetét azzal folytatta, hogy így nem a szülők véleményén keresztül ismerik meg egy iskola munkáját, hanem személyes tapasztalataik alapján. Koós Gézáné kritikával kezdte hozzászólását. „Ez a levél bármelyik megyében megfogalmazódhatott volna” — aztán arra hívta fel a figyelmet, hogy konkrétabb programra van szükség, olyan megfogalmazásra, amelyet minden párttag ért. Akkor lehet igazán érvelni, vitatkozni az elképzelésekről. Addig nem. Végül Sztrunga Mihály kért szót, aki a korábban, mások által is hangoztatott véleményt erősítette meg: jó lenne, ha a tömegkommunikációs eszközök nem kampányszerűen foglalkoznának egy-egy témával, s csak valós dolgokat tárnának a közvélemény elé. Sokféle véleményt, gondolatot ütköztettek még a taggyűlés résztvevői. Hogy a hangulatjelentések a jövőben javaslatokat is tartalmazzanak, hogy a párt belső életére nemcsak a gyors, de a megfontolt ügyintézés is jellemző legyen, hogy meg kell végre teremteni a tömegsport anyagi feltételeit, és így tovább. A taggyűlés következő napirendjéhez — a lakóterületi és munkahelyi alapszervezetek együttműködésének lehetőségeiről — kevesebb hozzászóló volt, a pártválasztások előkészítésével és lebonyolításával kapcsolatosan alkotott Véleményüket pedig a közeli napokban fogalmazzák meg az alapszervezet tagjai. N ^ Gazdaságcentrikusan politizálunk Telekgerendáson a Békéscsabai Á. G. 1. számú párt- alapszervezetének tagjai szintén a napokban vitatták meg a megyei pártbizottság alapszervezetekhez írt levelét, s cseréltek véleményt az MSZMP KB munkabizottsága részéről előterjesztett munkahelyi és lakóterületi pártszervezetek feladatairól, munkamódszereiről. A megyei pártbizottság levelével kapcsolatban több hozzászóló is elmondta véleményét: „Mi mindenekelőtt gazdaságcentrikusan politizálunk, hiszen itt a termelésben naponta megküzdünk a nehézségekkel, s tudjuk, csak akkor jutunk előbbre, ha erre megtermeljük a fedezetet. A gazdasági és szociális problémák is akkor enyhülnek, ha van mit elosztani. Sajnos azonban éppen a termelő vállalatokat, s főleg az agrárüzemeket egyre nagyobb adókkal sújtják. Félő, ha a javakat előállító közösségek ellehetetlenülnek, nem lesz mit elosztani, s a gondok növekednek.” A hozzászólók valameny- nyien egyetértettek abban, hogy az inproduktiv intézmények, szervezetek sokasága a megyében is jelentős pénzforrásokat emészt fel. A megyei pártbizottság tervezett 10 százalékos létszám- csökkentését többen kevésnek ítélték, ugyanakkor elhangzott az is, más intézményeknél is hasonló lépések szükségesek. Az alternatív szervezetekről egyik hozzászóló elmondta, programjaik egyértelműbbek, mint a pártbizottságé, s szervezetük is egyre erősödik. Éppen ezért mielőbb meg kell újulnia a pártnak, mert az ellenfelekkel nem számolni veszélyes lehet. Más hozzászólók úgy érezték, a párt vezető testületének nem levelezni kellene az alapszervezetekkel, hanem személyesen kapcsolatot teremteni a tagokkal, s politizálni, hogy bürokratikus munkamódszerét levetkőzhesse. A jelenlevők a megyei pártbizottság munka- programjáról elmondták, kevés szó esik az agrárproblémákról, s a ma már egyre inkább válságos mezőgazda- sági kistermelésről. A viták végén a taggyűlés valamennyi résztvevője állást foglalt abban, mielőbb össze kell hívni a megyei pártértekezletet, s olyan tartalommal megtölteni, mely nemcsak kizárólag személyi kérdésekre korlátozódik. A taggyűlés végén állás- foglalás született a párt új választási javaslataival kapcsolatban. R. G.
