Békés Megyei Népújság, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-25 / 48. szám
NÉPÚJSÁG 1989. február 25., szombat Nyílt levél a Hazafias Népfront Békés Megyei Bizottságához 1989. február 22-én vállalatunknál szakszervezeti aktívaülést tartottunk. A jelenlevők azzal bíztak meg, hogy vállalatunk szervezett dolgozói nevében írjam meg ezt a levelet. Megírásának oka: a Hazafias Népfront Békés Megyei Bizottsága 1989. február 20-i ülésének döntése a megyei tanácselnöki posztra való jelölésről. A határozatul február 21-én a Népújságból értesültünk. A cikk elolvasása után felháborodtunk. Mi egyáltalán nem érezzük azt, hogy a népfront kilépett az eddigi bűvös körből, s hogy felelősen, az állampolgárok véleményét figyelembe véve hozta meg döntését. Ezt a következőkkel indokoljuk: 1989. január 28-án a megyei szakszervezeti értekezleten a Hazafias Népfront Békés Megyei Bizottsága levélben fordult a jelenlevő _ szak- szervezeti tisztségviselőkhöz, hogy széles körű véleménykéréssel segítsük a megyei tanácselnök jelölését. Ezt a felhívást mi komolyan vettük és amikor megkérdezték, felelősen nyilatkoztam a jelölésről. Mi Fodomé Birgés Katalin jelöltet találtuk a legalkalmasabbnak a megyei tanácselnöki posztra. így nyilatkozott a megkérdezett 16 élelmiszeripari szb-titkár kollégám is. A megye élelmiszeriparának véleménye pedig nem elhanyagolható tényező! Mi Fodomé elvtársnőt igenis alkalmasnak tartjuk, öt ismerik dolgozóink. Ismerik, mert nem egy országos értekezleten felemelte szavát Békés megye érdekében. Felszólalásait mindig reálisnak értékeltük. Nem értjük, milyen alapon mondták ki, hogy szakmailag nem felel meg a követelményeknek? Honnan tudják, hogy más megfelel? Tessék eljönni az élelmiszeripari vállalatokhoz és kérdezzék meg, hogy ismerik-e a dolgozók mindkét jelöltet? Én tudom, hogy nem ismerik. Miért kellett egy talpraesett, tájékozott, a megyéért harcoló asszonyt lejáratni?! Tették ezt a demokrácia jegyében! Mi ezt nem így ítéljük meg, és nem tudjuk elfogadni^ Ahhoz, hogy a Hazafias Népfront kilépjen a bűvös körből, még gyakorolnia kell az igazi demokráciát! Igazságérzetunk szerint javasoljuk, hogy a Hazafias Népfront kezdje élőiről a megyei tanácselnöki posztra való jelölést. Békéscsaba, 1989. február 24. ‘ A Békéscsabai Hűtőipari Vállalat % * szervezett dolgozói nevében: Demeter Istvánná, szb-titkár Tanácsülés Vésztőn A Vésztői Nagyközségi Tanács a minap tartotta meg soron következő ülését. A nagyközség ivóvízellátásának helyzetéről szóló napirend előadója Homoki Károly, a Víz- és Csatornamű Vállalat üzemmérnökség vezetője volt. A beszámolót követő vitán felmerült kérdésekre — s volt belőlük jónéhány — Hosszú Szilárd főmérnök válaszolt. De ne vágjunk a dolgok elébe, nézzük a beszámolóból mit tudnak a testület tagjai? Nos, egyrészt azt, hogy Vésztőn öt mélyfúrású kút biztosítja a vízellátást. A vízmű termelési kapacitása a nap 24 órájában 2190 köbméter, így a víz meny- nyisége megnyugtató. A Wesselényi utcai kút tároló nélkül termel, így ha valamilyen ok miatt na- gypbb lesz az áramlási sebesség, a víz a megengedettnél több homokot hoz magával. (Nem véletlen. hogy a hozzászólók jó része ezt kifogásolta.) Problémát okoz a víz rozsdabarna színe, amire szintén van logikus magyarázat, ám a víz akkot is marad olyan, amilyen: hol homokos, hol barna, hol kellemetlen szagú, hol ilyen is, olyan is... „A vízminőségi gondok — idézzük a beszámolót — csak a Közép-Békési regionális rendszerre való csatlakozás után várható, _ hogy megszűnnek.” Nem fúl biztató perspektíva. Mindenesetre — látva, hogy bizony ez a napirend igencsak nagy vihart kavart — a tanácsülésen megszületett a döntés: a tanács, és a Víz-,-és Csatornamű Vállalat vezetése még az év első félévében üljön le egymással, s készítsen egy rövid programot, mely a legégetőbb gondokon segít. A hosszútávú terv az év végéig készüljön Pártbizottsági ülés munkaidő után Megtartútta első ülését az orosházi egytestületes pártbizottság A városi pártértekezletet követően első ízben találkoztak Orosházán a 31-fős pártbizottság tagjai. Azösz- szejövetel a pártértekezlet folytatása volt, hiszen az ott kialakított feladatterv szerkesztett változatához fűztek kiegészítést a zárt ülés résztvevői, azzal a céllal, hogy mi módon lehet azt a gyakorlatban érvényre juttatni, minél rövidebb időn belül. Egyöntetű volta vélemény, hogy a pártérte- kezleti állásfoglalás tömör mondatait a párttagság egészével és a lakossággal^ fórumokon (soros taggyűlések, üzemek, körzeti pártszervek közös rendezvényén), magyarázva, megértetve kell tovább vinni. A pártbizottság tagjai rendkívül konstruktív módon, ötletgazdag hozzászólásokkal, személyes felajánlásokat tettek a célok megvalósítására. Megállapodtak abban, hogy munkaidőn túl üléseznek havonta, illetve szükség szerint márciust követően mindig a hónap első felében hívják össze a testületet: féléves munkaterv alapján dolgoznak. A közeljövőben tárgyalják meg a munkastílus, munkamódszer kéréseit, az apparátus feladatkörét, várhatóan áprilisban, szervezeti kérdéseket és a lakóterületi pártmunkát tűzik napirendre. A közeli hetek pártmunkájához témagondozó munkabizottságokat választottak és konkrét személyes megbízatásokat adtak a pb. tagjainak. A testület kéri a városi pártbizottságot és lakosságát. hogy 1989. évi politikai ünnepségek (április 4, május 1, augusztus 20, szeptember 29, november 7.) megtartásának módjáról, tartalmáról mondjanak véleményt és javaslatokat. Kéri a párttagokat, hogy a március 15-i a Hazafias Népfront által szervezett ünnepségen, a város lakosságával együtt minél többen vegyenek részt. Éledő Békés megyei demokrácia Ki lesz a megyei tanácselnök? —■ középen a vitavezető Szik- szai Ferenc, balról dr. Soós Tibor, jobbról Murányi Miklós Fotó: Kovács Erzsébet (Folytatás az 1. oldalról) gyökeres változás illúzióját senki sem keltheti, viszont az emberek hitét, önbecsülését, tennikészségét lehet erősíteni és a pozitív folyamatokat elindítani. Murányi Miklós kifejtette, hogy terveit ő sem tudja egy esztendőre szűkíteni. Tisztségviselőként, testületi tagként címezték a kérdést számára, hogy a megyei tanácsnál zajló viharokról, a vizsgálatokban feltárt visszásságokról mit tudott. Tisztázta, hogv személy szerint és név szerint ezek az ügyek egyáltalán nem érintik. A tanácsi irányítás, a testület ma az országban elképzelhetetlen széttagoltságú, hiányos kapcsolatrendszerű ügyrend szerint dolgozik, amelynek változtatása nélkülözhetetlen. Mindketten hangsúlyozták az alternatív szervezetekkel való párbeszéd és együttműködés fontosságát, a tanácsi önállóság érvényesülését a pártirányítástól függetlenül. Szó volt megyénk szinte behozhatatlan ipari, egészségügyi, szociális, anyagi és egyéb hátrányairól, az elmaradott térségek fejlesztéséről. Az iparfejlesztés jelentőségét méltatta Soós Tibor, s a jelenlegi gazdasági helyzetben egyedül üdvözítő, rugalmas gondolkodásit és innovációs ötleteket támogatta. Murányi Miklós felhívta a figyelmet azokra az értékeinkre; a vízprogramra, szép városainkra, fejlesztéseinkre, amelyeket a nagy nemzeti rosszhangulatban hajlamosak vagyunk nem becsülni. A hozzászólók vitatták a tanácstörvényt, mely szerint a megyei tanácselnököt nem a megye lakói, hanem a tanácstagok választják. Joggal bírálták, hogy a „drámainak” is minősített hangulatú fórumon megyei tanácstag alig volt jelen. Hogyan biztosítják így a jelölteknek az esélyegyenlőséget, és hogyan képviselik választóik véleményét ? A népfront szervező munkájára vonatkozóan is hangzottak el kritikai vélemények. A hosszas vitát Szikszai Ferenc azzal zárta, hogy hétfőn javasolja a megyei tanács vezetőinek, mindkét jelöltnek adjanak lehetőséget a tanácstagokkal való találkozásra, és a március 7-i tanácsülésen első napirendi pontként tárgyalják a megyei tanácselnök személyére vonatkozó változásokat. A népfront vezetői és a jelöltek február 27-én, hétfőn 18 órakor ismét várják az érdeklődő embereket Békéscsabán, az ifjúsági és úttörőházban. Megyei tan ácséin ökj el ölt csak megyei tanácstag lehet, ezért a jövő héten szavazhatnak a megüresedett kun- ágotaii tanácstagi körzetben dr. Soós Tibor tanácstaggá ^választásáról. Amennyiben ott tanácstag lesz, de a megyei tanácselnöki posztot nem nyeri el, úgy a ciklus végéig ellátja a tanácstagi feladatát. Bede Zsóka Bz MRDSZ Országos Választmányának ülése A magyarországi román nemzetiségiek nemrégiben lezajlott VII. kongresszusa utáni első ülését tartotta az MRDSZ Országos Választmánya tegnap Gyulán, a Park Szállóban. A testület dr. Mihaiescu Györgynek, az MRDSZ új elnökének vezetésével a kongresszuson elfogadott határozatokból adódó feladatokat és a szövetség ez évi munkatervét vitatta meg. Márk György, a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségének főtitkára a kongresszus és az azt megelőző jelölő gyűlések tapasztalatairól, az eltelt időszak eseményeiről szólva elmondta, hogy változatlanul legfőbb ügy a nemzetiségi lét megőrzése. E munkában a nemzetiségi oktatásé és kultúrálódásé a vezető szerep. Az oktatás tartalmát mielőbb korszerűsíteni kell, és biztosítani a nemzetiségi kulturálódás anyagi feltételeit, örvendetes, hogy sorra alakulnak a településeken a nemzetiségi bizottságok, melyektől sokat várnak a helyi önállóság erősítésében, a megújuló nemzetiségi politikai gyakorlat megvalósításában. Készül az új nemzetiségi törvény, amelyet nemsokára széles körű társadalmi vitára bocsátanak. A négy szövetség vezetői közös javaslatot fogalmaztak meg a nemzetiségiek igényeiről. A dokumentumot továbbították a legfelsőbb párt- és állami vezetésnek. Igen élesen vetődött fel a televízió távolmaradása — sokan ebből azt értették ki, hogy szándékos volt ez a megkülönböztetés, hisz a többi nemzetiségi kongresz- szusról tájékoztattak. Petrusán György, a Szegedi Tanárképző Főiskola román tanszékének vezetője elmondta, hogy a Művelődési Minisztérium megbízásából hozzáfogtak a nemzetiségi felsőfokú oktatás reformtervének elkészítéséhez, amely érinti az óvónő-, tanító- és tanárképzést. Szóba került a szegediek másfajta hozzáállása a szövetség munkájához. Az ülésen igen sok javaslat hangzott el a nemzetiségi létet erősítő feladat- és munkaterv jobbítására. Mivel a kongresszuson nem volt jelen Petrusán György, így a szövetség nevében ezúttal köszönte meg Márk György főtitkár a román tanszék vezetőjének ötévi, a szövetségben végzett elnöki munkáját. A tapsból ítélve az elismerés nem volt formális. Sz. M. Négy kereskedelmi bank február 27-én, hétfőn, megkezdi a mezőgazdasági nagyüzemeknek — központi intézkedés nyomán — az eddigieken felül juttatott, a tavaszi munkákhoz, beszerzésekhez szükséges úgynevezett „zöldhitel” folyósítását — tájékoztatták a Magyar Nemzeti Bankban az MTI munkatársát. A mezőgazdasági termelési eszközökre, anyagokra, fordítható 3 milliárd forintos pótlólagos, refinanszírozási hitelből, a jegybank döntése szerint, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. 1 milliárd 500 millió forinttal, a Magyar Hitel Bank Rt. 800 millió forinttal, a Budapest Bank Rt. 600 millió forinttal, a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. pedig 100 millió forinttal rendelkezik. A mezőgazdasági nagyüzemekkel kapcsolatban levő nagyobb bankok között úgy osztották el a refinanszírozási hitelt, amilyen arányú volt e pénzintézeteknél az elmúlt év közepén a gazdaságok rövid lejáratú forgóeszköz-hitele. Az MNB-nél azt is elmondották: értesítették a kereskedelmi bankokat, hogy a malom-, a cukor-, a tartósító-, a növényolaj- és a bőripari vállalatok kérésére megkezdhetik a korábban felvett, összesen mintegy 5—6 milliárd forint rövidlejáratú hitelek középlejáratúra váltását. Ezzel a nagy tömegű terméket felvásárló és egész évben készletező élelmiszeripari vállalatok hitelképességét javítják, csökkentik tőkehiányukat. Az átváltott hitelek törlesztésére 1991-ig adnak haladékot, és kedvező az is, hogy a kamat mértékét 3 százalékkal csökkentik. Az érintett vállalatok hitelmódosító igényét a bankok soron kívül bírálják el. Dőlt betűvel Az előadás Régóta jár egy intelem azok között, akiket előadónak hívnak ilyen-olyan összejövetelekre: nem védd a sajtót! Más megközelítésben: ha sikert akarsz, akkor szidd nyugodtan az újságokat, a rádiót és a televíziót. Biztos lehetsz a tapsban, a rokonszenv-megnyilvánulásokban. Az ok kézenfekvő: nem lehet olyan lapot készíteni, rádiót vagy televíziót működtetni, amelyik mindenkinek tetszik. (Miként egy eszményi nemzeti tizenegyet sem lehet összeállítani!) Mindez arról jutott eszembe, hogy hétfő óta mind többen veszik védelmükbe a Magyar Teievíziót. Azt a televíziót, amely az utóbbi hónapokban, években — a fenti okok miatt — nagyon sok kritikát kapott, és amelyet most az elfoglalás veszélye fenyeget. Az indulatokat a független szervezetek azon kiáltványa váltotta ki, amely március 15-e megünnepléséről „rendelkezett”. Mint ismeretes, a hétfői lapokban látott napvilágot a „hatalomtól független” ünneplés programja. A Kisrabló étteremben megtartott tanácskozáson született döntést nem akarom minősíteni. Inkább elmélkedni szeretnék felette. Nekem úgy tűnik,, hogy a szervezők valamiféle romanticizmus- tól áthatva 1848. március 15-én akarják lejátszani. Ha akkor, vagyis 141 esztendővel ezelőtt volt 12 pont, akkor legyen most is. Ha volt kiáltvány „Mit kíván a magyar nemzet?” címmel, akkor legyen most is. Ha volt nyomdafoglalás, akkor... hoppá, hol van már a Länderer, s különben is, kinek nincs ma már nyomdája? Nyomdát tehát értelmetlen foglalni, a rádiót meg felesleges, így jobb híján marad u televízió. Vagyis 1989. március 15-ének független ünneplői „a nép nevében” (nyitván az én nevemben is; örüljek vagy szomorkod- jak?) a tévére teszik rá a kezüket. Hiszem, hogy csupán jelképesen, erőszak nélkül, a küldötteik, a képviselőik útján. Sokakkal ellentétben nem hiszem, hogy bárki is a televízió ostromára gondol. Mindössze egy levél átadásáról, és a nyilatkozatok, kiáltványok, pontok beolvasásáról lehet szó — már amennyire innen, nem függetlenként és nem demokratikusként, de igyekezetem szerint az ország sorsáért személyes felelősséget érzőként meg tudom ítélni. A televíziót tehát \el kell foglalni. Nélküle az előadás csonka lenne. A résztvevőknek olyan érzete támadna, mint annak a színházba járónak, akivel az utolsó szünetben közlik, hogy a harmadik felvonás elmarad. (Mellesleg akad gond így is elég, hiszen új Nemzeti dalt, a Petőfiénél jobbat írni bajos lesz.) Túllépve a televízió-elfoglalás ügyén, maga a tartalom, vagyis a 12 pontban és a „Mit kíván a magyar nemzet?” kiáltványban foglaltak — ismereteim szerint — nem fenyegetöek. Nem akarnak a rendszerre, a közép- kelet-európai realitásokra törni, mi több, zömük egyezik a párt által meghirdetett programmal is. Ám van a közleménynek egy pontja, ami ugyancsak elgondolkodtató. A 12 ponthoz fűzött kiegészítő magyarázatok között szerepel, hogy „töröljék io magyar ünnepek sorából november 7-ét”. Nos, a történelmi pontosság kedvéért érdemes megjegyezni, hogy a párt politikai bizottsága mintegy másfél évvel ezelőtt foglalkozott az ünnepek kérdésével, és többek között javasolta: november 7. helyett március 15-ét kellene piros betűs ünneppé tenni. >Egy kificamodott politikai ízlést szerettek volna ezzel a helyére rakni. Csakhogy a javaslat javaslat maradt, mert senki nem tudta, hogy lehetne a békát — nem itthon, hanem másutt — lenyeletni. S. míg az illetékesek gondolkodtak, a függetlenek cselekedtek. Vasárnap megfogalmazták, hétfőn pedig a lapokban közzétették \a javaslatukat. A bér- és munkaügy illetékese még aznap felmutatta a zöld lámpát, is rá két napra a kormány is bólintott: nem lesz piros betűs ünnep november hetedike. A tanulság? Buta ez a hatalom! Nagyon buta! Megvárja, amíg minden ésszerű javaslatával mások jelentkeznek. Így történt ez március 15-e piros betűs ünneppé nyilvánítása ügyében, és így a többpártrendszer kérdésében is. Addig mondtuk, hogy egypártrendszer mellett képzeljük el a pluralizmust Magyarországon, míg a végén magunk sem hittük el. Március 15-e évtizedek után ismét piros betűs ünnep. Jól látható azonban, hogy ezen az évfordulón nem Pe- tőfiék, a márciusi ifjak lesznek a fontosak, hanem a pillanatnyi politikai érdekek. Tanulság már most •— hetekkel a zászlóbontás előtt — akad elég. Több az itt olvashatónál! Hétfőtől „zöldhitel”
