Békés Megyei Népújság, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-24 / 47. szám

1989. február 24., péntek-ízHiiuKrira Ünnepi napiparancs A szovjet hadseregben és a haditengerészetnél is — akárcsak az egész ország­ban — kibontakozik a pe­resztrojka folyamata. A fegyveres erők ebben oly módon vesznek részt, hogy a gyakorlatban valósítják meg a honvédelem újfajta koncepcióját, összhangban a szovjet katonai doktrína védelmi jellegével. Egye­bek között erről szól Dmit- rij Jazov szovjet honvé­delmi miniszternek a szov­jet hadsereg ' és haditenge­részet megalakulása het- venegyedik évfordulója al­kalmából kiadott ünnepi napiparancsa. A miniszter utalt arra, hogy a Szovjetunió az új politikai gondolkodásmód­nak megfelelően -közelíti meg a nemzetközi élet leg­főbb problémáit. A békét fenyegető veszély csökkent, s ehhez jelentős mértékben járulnak hozzá a szovjet állam új kezdeményezései, egyebek között az egyolda­lú haderőcsökkentésről ho­zott döntés. A Szovjetunió józan számítások és mér­legelések alapján tesz lé­péseket a béke irányába, s megfelelő válaszlépéseket Vár az Egyesült Államoktól és a NATO-tól. Jazov napiparancsában nagyra értékelte a szovjet fegyveres erők helytállását. Kiemelte: „A szovjet kato­nák teljesítették interna­cionalista kötelességüket Afganisztánban, segítettek felszámolni a csernobili baleset és az örményorszá­gi földrengés következmé­nyeit’’. Elismerés a magyar nemzetiségi politikának Elismeréssel szóltak a magyar kormány nagyon de­mokratikus nemzetiségi po­litikájáról annak a találko­zónak a résztvevői — bolgár történészek, a kultúra kép­viselői, a hazánk iránt ér­deklődő szófiaiak —, ame­lyen Stark Ferenc, a Műve­lődési Minisztérium nemzeti­ségi önálló osztályának ve­zetője adott tájékoztatást a témáról a szófiai magyar kulturális intézetben. A ta­lálkozón — amelynek a Bol­gár—Magyar Baráti Társa­ság a társszervezője volt — példásrfak mondották, hogy még egy olyan kis létszámú etnikum, amilyen a csak­nem kizárólag kertészekből álló bolgár, szintén minden lehetőséget megkap nemzeti tudatának és kultúrájának ápolására, ideértve a pra­voszláv hitét is. Kapcsolódik ehhez a té­mához egy másik — ugyan­csak a magyar intézetben rendezett — kerekasztal-be- szélgetés, amelyen Koszta- din Gardev bolgár történész nemrégiben megjelent „Bul­gária — Magyarország 1923 —1941” című könyvéről volt szó, s ennek kapcsán arról: mit jelent Magyarország szá­mára a nemzetiségi kérdés. A magyar kormánynak — fogalmazták meg bolgár tör­ténészek — teljes joga az or­szág határain kívül élő ma­gyar nemzeti kisebbségek védelme. A korral foglalko­zó történészek számára pe­dig a politikai realitásoknak, a határok sérthetetlenségé­nek tudomásul vétele nem jelenthet akadályt alapvető történelmi igazságok kimon­dásában. Gardev témavá­lasztását úttörőnek minősí­tették, mert eddig „kényes­nek” számító témához nyúlt. Könyvéből ugyanis kitűnik, hogy a két ország korabeli kormányainak kölcsönös, bár magyar részről inkább szorgalmazott közeledése ar­ra a közös törekvésre épült, hogv revideálják az első vi­lágháborút lezáró békeszer­ződések rájuk nézve nem egyszerűen hátrányos. de igazságtalan döntéseit. Súlyosbodó esemínyek Koszovóban A csütörtöki jugoszláv la­pok 3-4 teljes oldalt szentel­tek a legújabb koszovói fej­lemények ismertetésének. A Borba szerint az / autonóm tartományban kialakult ag­gasztó helyzet beláthatatlan következményekkel fenye­get. Csütörtökön második nap­ja bojkottálta a tanítást a pristinai egyetem mintegy 5000 albán nemzetiségű hall­gatója. Tiltakozó nagygyűlé­sükön nyomatékosan azt kö­vetelték, hogy a koszovói legmagasabb szintű, albán nemzetiségű párt- és állami vezetők, elsősorban Rahman Morina, Ali Sukrija és Hu- semid Azemi azonnal távoz­zanak tisztségükből. A Titova Mitrovica-i „Trepcsa” kombinát ólom- és cinkbányászai már 72 órája tartózkodnak a tárnák­ban. nem fogadnak el élel­met és vizet. Csütörtökön délelőtt a felszínre juttatott nyilatkozatukban a legma­gasabb szintű vezetőktől írá­sos biztosítékot követeltek arra, hogy az 1974-es alkot­mány alapélvein nem vál­toztatnak. Ezúttal is sürget­ték a koszovói kommunista szövetség nemrég megvá­lasztott új elnökének, Rah­man Morinának a lemondá­sát. „Stipe Suvarral csak akkor óhajtunk beszélni, ha a JKSZ KB elnöksége le­váltja tisztségükből az álta­lunk már megnevezett politi­kusokat” — jelentették ki állásfoglalásukban. A sztrájkoló bányászokkal szolidaritást vállalt a Tito- vo Mitrovica-i bányászati­kohászati főiskola 700 albán nemzetiségű hallgatója. Szolidaritás­nagygyűlés Lódzban Hét év óta először legális nagygyűlést tartott szerdán Lódzban a Szolidaritás len­gyel szakszervezet. A közép-lengyelországi textilipari központ stadion­jában 7 ezren gyűltek ösz- sze, és ott volt Lech Wale­sa, a Szolidaritás elnöke is, aki rövid beszédet mondott. A helyi hatóságok előzete­sen engedélyezték a gyűlést, pedig a Szolidaritás formai­lag még mindig nem legális. A kormányzat azonban elv­ben már beleegyezett abba, hogy ismét legalizálják az 1980-as munkástiltakozások nyomán létrejött, majd 1982- ben törvényen kívül helye­zett szakszervezetet. A moszkvai-ban olvastuk II szürke eminenciás 2. Szubjektív jegyzetek M. I. Szuszlovról Egy üveg portói A következő alkalommal A nd re je v i es-A1 ekszej e v iccsel, mondhatnám úgy is, hogy italozás alkalmával találkoz­tam. Isten ments, én nem ittam vele, másképp nem lenne erkölcsi jogom ezekre a bíráló jegyzetekre. Azok­ban az időkben pedig igen egyszerű volt inni. Még el sem kellett hagyni a szer­kesztőség épületét. A Kom- szomolka, a Pravda, az Ogo- nyok büféiben is árusítottak szeszes italt. Részegek azon­ban nem voltak. Csak ké­sőbb jelentek meg, amikor mindenféle korlátozást és ti­lalmat vezettek be. ... A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom valame­lyik évfordulójának előesté­je volt. Egy jó barátom a nemzetközi osztályról meg­hívott hogy ebédeljünk együtt. Elindultunk a Szavelovsz- kij pályaudvarra, elüldögél­tünk az étteremben, majd visszatértünk munkahe­lyünkre. Amíg az esti hang­versenyre vártunk, leültem' válaszolni a levelekre, ame­lyekből mindig igen sok volt. Váratlanul megjelent a szobámban gazdasági veze­tőnk, Mihail Szamszonovics, két derék fiatalember kísé­retében. akiket első ízben láttam. — Mivel foglalkozik ön az ünnep küszöbén? — kérde­zett Mihail Szamszonovics, miközben egészen hozzám hajolt. Ügy tűnt. hogy szag­lászik. — Nem ivott ön vé­letlenül? — szegezte mel­lemnek a kérdést. — Mihail Szamszonovics! Ilyen kényes kérdéseket tesz fel idegenek előtt... — Mit kell vele csevegni! — csattant fel az egyik fia­talember. Bevezettek a felelős titkár szobájába. A szerkesztőség egész krémje már össze­gyűlt. A sarokban ott ült barátom a nemzetközi osz­tályról, őt már korábban le­leplezték. Egy középkorú sportruhás ember volt az, aki rendelkezett. — ön mit ivott? — for­dult hozzám a „sportoló”. — Vodkát — ismertem be. A többiek valamennyien szintén azt mondták, hogy vodkát ittak. — Vagy talán bort? — faggatott tovább a „sporto­ló”. Hogy megtévesszen ben­nünket, keresztkérdéseket tett fel, azonban ő maga zavarodott bele. Végül men­tőötlete támadt: — No, üljenek csak egy­más mellé azok, akik együtt ittak, mert így nem lehet el­igazodni ! Én a nemzetközi osztály­ról való kollégám mellé ül­tem. — Mi az, már letartóztat­tak bennünket? — kérdez­tem. A választ nem hallottam. A gazdasági vezető és a két fiatalember most az ügye­letes korrektort kezdte fag­gatni. — ön mit ivott? — kér­dezte fenyegetően a „spor­toló”. Az ügyeletes korrektor ál­talában alig észrevehetően dadogott, de amikor feliz­gatta magát, nagyon nehéz volt megérteni. — P-p-port-t... — Portóit ! — örvendezve vágta rá az ismeretlen. — Ez már közelebb van. Mi­lyen márkájút? — T-tri... sz-szem ... (Há­rom hetes) — Te vagy az, gálám bocs- kám, akire szükségünk van! És megparancsolta a két férfinak: — Vigyék le a gépkocsiba. De vigyázzanak, nehogy meglógjon. Az egész ünnepet a du­tyibari töltötte és ijedten, teljesen lefogyva jelent meg majd a szerkesztőségben. — De hiszen én is egy ku­pica vodkát ittam, mint a többiek — mormolta. — Amikor azonban láttam, hogy valamilyen furcsa el­lenőrzés kezdődött, gyáva lettem és azt gondoltam, hogy a vodkáért jobban megbüntetnek, mint ezért a hülye borért. — Mi van akkor, ha vala­ki mégis bort ivott? Valami bűncselekményt követett el? — háborgott az egyik ripor­ter. A korrektor körülnézett, majd -suttogva elmondta, miről értesült a fogdában. Az történt, hogy azon az es­tén Szusz-lov érkezett a szer­kesztőségbe (a közelmúltban nevezték ki a Pravda fő- szerkesztőjévé. — I. S.) Va­lószínűleg meg akarta nézni az ünnepi számot. És ami­kor épp hog-' eltűnt a lép­csőházban, vo1?ki utánado­bott egy porto s üveget. Va­lami oknál fogva azt gondol­ták, hogy az üveget a hato­dik emeletről dobták le, ahol a- Komszomolszkaja Pravda szerkesztősége volt. — Micsoda ! — kiáltott fel a riporter. — A fentről le­dobott üveg csak lefelé zu­han. nem tud egy ember után repülni horizontálisan! Valószínűleg csak a testő­rök találták ki az egészet, hogy megmutassák főnökük­nek, nem pusztítják hiába a kenyeret... Szerencsére ez a misztikus üveg elsuhant mellettünk. Pedig lecsukhat­tak volna bennünket, mint terroristákat Akkor még sztálini idők jártak. Az ügy azzal végződött, hogy a Szuszlov elvtárs elleni meg nem történt merénylet után a velünk szemben levő élel­miszerüzletben nem vették többé a „Tri szem iorki” por­tóit. Az elárusítók csodál­kozhattak. hogv 37. 'Íven ke­lendő áru iránt miért szűnt meg hirtelen a kereslet. Inyós a kancán A következő történetben Andirejevics-Alekszejevicsen kívül még egy igen befolyásos személy is szerepel. Egy alkalommal estefelé magához hívatott a Pravda főszerkesztő-helyettese. — A következő számban jelenik meg a tárcád. Itt van neked a kész cím: Anyós a „Volgán”. Világos az elképzelés? — Nem egészen. — A cím mindent megma­gyaráz. A hivatali gépkocsik használatáról van szó, ame­lyeket a vezetőknek utalnak ki, de amelyeken viszont az anyósok, a feleségek furi­káznak. Ha találsz egy mi­niszterhelyettest, az jó, de még jobb, ha egy miniszter akad a horogra. Igyekezz még ma leadni az anyagot!. A végső határidő holnap, 12 óra. Le voltam taglózva. Nem elég, hogy egy ténnyel sem rendelkeztem, még a téma is zavart. Ezekről a privilégiu­mokról soha nem írtunk. Általában nem tettünk em­lítést a külön csomagokról, a külön üzletekről, a külön kórházakról... Új szelek fújnak? Aligha . .. Az ajtó előtt megvárt egyik kollégám. — Nos, megkaptad a fel­adatot? Vedd figyelembe, hogy ki adta! Az utóbbi napokban kol­légám nem volt a szerkesz­tőségben. mert abban a bri­gádban volt. amelyik az egyik külvárosi villában Leonyid Iljics Brezsnyev so­ros beszámolóját írta. — Tegnapelőtt megérke­zett hozzánk Leonyid Iljics, hogy megtudja, hogyan ha­ladnak a dolgok. Leültünk teázni és kötetlen eszmecse­rét folytattunk erről-arról. Leonyid Iljics a hivatali gépkocsikra terelte a szót.- Amikor még a járásban dolgoztam, minden kolhoz­elnöknek adtak egy brios- kát, mert ígv kényelmesebb volt beutazni a gazdaságot. Csakhogy az elnökök a me­zőkre továbbra is gvalog jártak. A br'cskán pedig anyásuk járt a városba, a piacra krumnlit árulni. És akkor a járásunkban meg­jelent egv karcolat: „Anyós a kancán” címmel. Nagysze­rű írás volt. Attól kezdve, mintha szél fújta volna le az anyósokat a bricskákról. És nézzék' meg. mi történik most. Kiosztottuk vezető elvtársainknak a Volgákat, magunkra vállaltuk az ösz- szes kiadásokat, a kocsikon pedig ugyanezek az anvósok kocsikáznak. Ezért kell egv úiabb tárca .. . Beszámoltam erről a beszélgetésünkről ve­zetőinknek. a többit pedig már magad is tudod — fe­jezte be kollégám. (Folytatjuk) BÄR a nyugatnémet FREIBURGI EGYETEM orvostanhallgatóinak 80 szá­zaléka ellenzi a dohányzást, egy felméréskor 40 százalé­kuk mégis bevallotta, hogy rá szokott gyújtani. A diá­kok csaknem fele jogosnak tekinti a dohányzás elleni harcot, azonban zömük nem sokat tud ártalmairól. A la­kosságnak az NSZK-beli or­vosok sem mutatnak pél­dát: 32 százalékuk dohány­zik. SAVAS KÖD Egyes európai és amerikai hegyvidéki erdők a romlás jeleit mutatják, bár köze­lükben nincsenek iparköz- ponitok, éghajlatukra nem jellemző az eső. Brit kör­nyezetkutatók véleménye szerint ezek az erdők a sa­vas esőhöz hasonló jelenség­nek vannak kitéve. A ten- gerszint fölötti nagy magas­ságokban a fák csúcsait gyakran borítja —ködsapka. Ha a köd savas anyagokkal vagy nehézfémekkel telített, azok a vízcseppekkel együtt ■ a falevelekre rakódnak. Mi­után a víz elpárolog, a sa­vas. fémes lerakódás ott marad és felhalmozódik, sokszor nagyobb koncentrá­ciójú káros anyag kerül így a fákra, mint a savas esők­ből. FEKETE DOBOZ TEHERAUTÓKNAK Finn szakembe -ck egy cso­portja eredeti fekete dobozt készített, melyet — akárcsak a repülőgépekét — teher­gépkocsikra lehet szerelni. Elektronikus memóriája mindent rögzít, ami a teher­autóval az indulástól a meg­érkezésig történik: mikor indították be a motort, mi­kor indult el a jármű, mi­lyen sebességgel haladt, mennyi ideig tartott az út a célig, mikor mennyi árut rakodtak rá, vagy vettek le róla, milyen üzemanyagot fogyasztott. A szakemberek véleménye szerint a szerke­zet rendkívüli haszna abban áll, hogy segítségével sokkal hatékonyabban lehet majd kihasználni a gépkocsipar­kot, jelentős mennyiségű üzemanyag takarítható meg. A JÖVŐ VAROSA Amiens francia városban, ahol 50 éven át élt Jules Verne író, felépítik a jövő városát. 40 hektárnyi terü­letet foglal el a város, mely­ben a Verne regényeiben aprólékosan leírt, legszo­katlanabb építmények kap­nak helyet. ERNYŐK Weimarban (NDK) él egy ernyőkészítő mester, akinek gyűjteményében 200 esernyő és napernyő van. A legré­gebbi példány 1780-ban ké­szült, a legértékesebb a biedermaier korból (1815— 1848) való családi ernyő, melynek átmérője 140 centi­méter. Madame de Pompa­dour nevéhez fűződik az esernyők .és napernyők fel­fedezése. Az ernyő hosszú időn át a gazdag osztályok státusszimbóluma volt. SZEGÉNY SORSÚ GYEREKEK Egy nemzetközi felmérés alkalmával, amelyet Auszt­ráliában, Kanadában, Svéd­országban, Nyugat-Németor- szágban, Nagy-Britanniában és Amerikában végeztek, ki­tűnt, hogy a gyermekek helyzete Amerikában a leg­súlyosabb, ahol minden ötö­dik gyerek szegény sorsban él. A legjobban élnek a svéd gyerekek, mindössze 5,1 szá­zalékuk szegény. Amerika után az ausztráliai gyerekek helyzete a legsúlyosabb, mert ezen a kontinensen a gyerekek 16,9 százaléka él szegény sorsban.

Next

/
Thumbnails
Contents