Békés Megyei Népújság, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-22 / 45. szám

1989. február 22., szerda o Másként gondolom Árhullám Nem múlik el nap, hogy ne lenne a hír­adásokban valamilyen botrányos szenzá­ció. Bundákkal, visszaélésekkel, korrup­ciókkal van tele a rádió, a televízió, a sajtó. Feltűnik itt-ott az aggodalmasko­dás, is, hogy nem túlzás-e ez, nincs-e fel­nagyítva némely aprócska ügy? Többen állítják, nem tesz jót ez a hirtelen kitá­rulkozás a mostani zilált belső állapotunk­nak. Vádolja a kommunikációt és védi a mundér becsületét a politikus, a veterán, a képviselő, az igazgató, a tanácselnök. Ennyi glasznoszty mégsem kellene. Azt gondolják többen, hogy a szocializmus ügyét az szolgálná, ha nem kerülnének ilyen kompakt tömegben nyilvánosságra a hivatalok packázásai, a kontroll nélküli káderek visszaélései, a csalások, a basás- kodások, a nagyzási hóbortok közpénzek­ből való ész nélküli megvalósításai, az összefonódott etikátlanság félelmetes szo­rításai. Eszembe sem jut itt és most tu­dományos értékelését adni helyzetünk­nek. Nem az én szakmám ez. Nem is az én dolgom ez. Egyszerű, ámbár összetett terheket viselő állampolgár vagyok. Ilyen jogon viszont van véleményem. Nem, egy­általán nem örülök az említett botránykö­veknek. De nem értek egyet azokkal, akik azt állítják, ezek jó része nem igaz, nem lehet igaz, csak most mindent szabad mondani, írni — büntetlenül. Nem vitá­zom tehát. Csak másként gondolom ezt a dolgot is, kedves felebarátaim. A folyón levonuló árhullám igazán min­denhonnan összeszedett szennyet cipel a hátán. Olyasmit, amihez a mérnöki szak­értelemmel szabályozott folyónak — egyébként — semmi köze nincs; De viszi, hordja. Majd itt-ott a kanyarokban part­ra sodorja, ahol aztán lassan elenyészik a hulladék. Ne féljünk hát — csak a gá­tak, csak azok bírják az ár nyomását —, hogy jön a piszok is. Ezt a környezet- szennyezést megoldja az ökológia. Ebből nem lesz soha Apajpuszta, sem Monori- erdő. Ez lefcomlik, és tápláló talajjá ala­kul, amelyből gyorsabban és szebben nő a haszonnövény. S jó, nekünk ez az árhullám? Lehet, nem annyira. Mégis szükség van rá: kö­vetkezmény. Mert hirtelen szokott jönni az olvadás a hosszú tél után. Ilyenkor le­zúdul a víz a hegyekből, a régi mosások mellett új csapásokon is ömlik, s magával visz mindent, amit mozdítani tud. Tisztít­ja a környezetet. S cipeli, ki tudja, med­dig. Valahol azonban lerakja, és marad a megszelídült, az éltető víz. S ki emlékszik már nyáron a tavasz- szal levonult árra? —z —y „Egyfajta modern rabszolgaság alakult ki” A padlás: a rejtelmek szép világa Mesemusical premierje a Jókai Színházban A varázskönyv és a szellemek: a padlás mögöttük a rejtelmek világa Fotó: Fazekas László Elmaradott térségek — mikrokörzetek A gazdaságilag elmaradott térségek felzárkóztatására irá­nyuló kormányzati és helyi programok első kétéves tapasz­talatait az elmúlt év végén tekintették át egy kaposvári kon­ferencián, amelyen a programban érintett helyi tanácsok tisztségviselői, elöljárói, népfrontaktivák, szakértők, tudósok, országos és megyei vezetők vettek részt. Az eszmecsere vé­gén állásfoglalást fogalmaztak meg, amely egyebek között kimondta: a kormányprogram az utolsó órában született meg. A térségben élők nem adományként, hanem a társada­lom irántuk való kötelezettségének utólagos pótlásaként mi­nősítik az ehhez rendelt központi támogatást. Az 1986-tól ’90-ig terjedő időszakra meghatározott 3 milliárd forint rendkívül kevés a 23 megcélzott térség felzárkóztatására. A tapasztalatok szerint a MÉM és a korábbi BKM kivételével a tárcák érdemben nem voltak a megyék és az érintett tér­ségek partnerei. Közismert, hogy Békés megye milyen helyet foglal el — fejlettségét tekintve — az országban. Az sem titok, hogy szűkebb hazánk észak­keleti térségét különösen sújtja a „holdárnyék”. Az itt található falvakban három tanácselnöknek tettük fel a kérdést, hogy ők miben lát­ják településük, illetve a „mikrokörzet” jelenét és jö­vőjét. Szabó István, a mezőgyáni tanács elnöke:_— A kapos­vári állásfoglalás minden elemével egyetértek, külö­nösen azzal a gondolattal, hogy a programok közép­pontjába az infrastruktúra fejlesztése álljon. Ez azon­ban megköveteli a már el­határozott támogatások meg­többszörözését, a regionális vonalas infrastruktúra ága­zati fejlesztéseiben az el­maradott térségek megkü­lönböztetett kezelését. A gyakorlatban például ebből a pénzből épülhetnének szi­lárd burkolatú utak, járdák, kialakulhatna a művelődés infrastruktúrája és az egyik legfontosabb: a telefon-ösz- szeköttetés megteremtése a „külvilággal”. Ha ezekre kapnánk pénzt, akkor a helybeliek anyagi hozzájá­rulására is számíthatnánk. Ezer bizonyítéka van annak, hogy a készség változatlanul megvan az emberekben a mind nehezebb megélhetés ellenére is. A legfontosabbnak az út­építést tartom. Tudniillik, ha jók a közlekedési le­hetőségek, akkor maradnak az emberek, vállalják az esetleges ingázást, a város­ban nem jelentenek újabb és újabb lakásigénylőt. A másik: Biharugra és Geszt között jelenleg is földút van! Ellenben szilárd bur­kolatú úttal kialakíthatnánk térségünkben egy valóságos mikrokörzetet, ésszerű tele­pülésegyüttest, amelyben együttműködés alakulna ki a lakosság jobb ellátására. * * * Kiss Zoltán, a zsadányi tanács elnöke ezt a gondo­latsort folytatja: — Zsadány, Mezőgyán, Geszt, Nagygyan- té, Biharugra és Körösnagy- harsány a szükséges feltéte­lek megteremtésével közösen oldhatná meg az alapellá­tás és az igazgatás fejleszr tését, valamint a különböző lakossági szolgáltatásokat. Korábban a konkrét foglal­koztatásra fordítottunk pénzt, de az élet rácáfolt az elképzelésre. Nem lehet megfelelő munkahelyeket te­remteni infrastruktúra nél­kül. Az igényesebb vállala­tok egyszerűen nem keres­tek meg bennünket, nem is pályáztak a felkínált mun­kahelyteremtő beruházások­ra. Az eddigi vállalkozók ki­zárólag az olcsó, szakkép­zetlen munkaerőt használták ki. A létrejött kis varrodák jövője erősen kétséges min­denütt. Vagy ott vannak a Tszker csonthéjasüzemei, i ahol 2-3 ezer forintot keres­nek napi nyolc óra fizikai munkával az asszonyok ... Egyszóval szeretnénk, ha olyan ipari üzem települne Zsadányba, amely szakkép­zett munkaerőt foglalkoztat, amelynek jövője van. A cé­gek eddig kihasználták, hogy a helyi . vezetők mindenbe belemennek — az ördöggel is cimboráinak, ha kell —, hogy munkahelyeket tudja­nak teremteni. így egyfajta modern rabszolgaság alakult ki, ahol az emberek éhbé­rért dolgoznak. * * * Szerb József, a geszti ta­nács társadalmi tanácselnö­ke: — A közeli hetekben készítettem egy feljegyzést erről a témáról a megyei ta­nácsnak. Ebben megerősí­tettem, hogy nem injekciók­kal, hanem távlati gondol­kozással léphetünk előre. A megye több mikrokörzetében alakult ki súlyos helyzet, egyes községek elnéptelene­dése a szó szoros értelmében elkezdődött. A korábbi év­tizedek politikája hallani sem akart olyan mai típusú törekvésekről, amely a szö­vetkezetek integráló tevé­kenysége nyomán az utóbbi években kezd gyökeret ereszteni. A gazdasági sza­bályozók miatt a tsz-ek egy- egy jó évben szerzett jöve­delme sem saját gazdaságuk fejlesztését szolgálta, hanem a központi alapokat erősí­tette! A negatív tehdenciák ígv felerősödtek. Valami olyasmi kezdődött, amelyet a közvéleményünk az erdé­lyi magyarság helyzetével kapcsolatban ma felháboro­dással ítél el. A továbblé­péshez azonban szemlélet- változásra _van szükség. Lovász Sándor S V. FELHÍVJUK KEDVES VÁSÁRLÓINK FIGYELMÉT, HOGY AZ 1988. ÉVI KEVERÉKTAKARMANYOK VÁSÁRLÁSI ÉS VISSZATÉRÍTÉSI KÖNYVEINEK NYEREMÉNYSORSOLÁSÁT 1989. február 27-én tartjuk a vállalat központjában, közjegyző jelenléte mellett. Az eredményről, a nyertesek névsoráról, a nyereményekről a NÉPÚJSÁG február 28—i és március 4-i számában adunk tájékoztatást. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy az igények alapján ez évben megkezdjük AZ ÜJ __ KISÜZEMI —, l ényegesen olcsóbb, KEVERÉKTAKARMANYOK GYÁRTÁSÁT ÉS FORGALMAZÁSÁT. TAKARMÁNYSZÜKSÉGLETÉT A GABONAIPARTOL VÁSÁROLJA! Békés Megyei Gabonaforgalml és Malomipari Vállalat, _________________ BÉKÉSCSAB^j E z a Témüller egy vissza­taszító figura, egy gátlásta­lan gonosz, akinek az agya gondolkodásra abszolút kép­telen, akinek az agyába ren­deletek és szabályok és jó adag gyanakvás van betáp­lálva. Nos, ez a Témüller olyan. amilyen, figyelmen kívül hagyni mégsem lehet, mert ez a Témüller is mond­hat (véletlenül?) igazat. Itt például azt dalolja, hogy „csupa szélhámos varázslat ! nem kell a világnak”, s ha­bár elégetné a könyveket és megölne minden tudóst, aki varázslatokban gondolkodik, azért az is igaz ám, hogy szélhámos varázslat tényleg nem kell a világnak. Csak az a kérdés: mi a szélhá­mosság. és mi az, amit a Té- müllerek látnak annak? Ideje azonban felvezetnem azt is, hogy ez a Témüller Presser—Horváth—Szteva- novity: A padlás című, fel­nőtt gyerekeknek írt mesés zenejátékának egyik szerep­lője,' a házmesterek házmes­tere. a ki tudja hol és miért kitüntetett hős (netán besú­gó), a padlás lakóinak ádáz ellensége. Hogy hová el nem jut az ember, ha mesét néz, olvas, hallgat!? Ha elmegy a szín­házba. hogy körülnézzen : mi van azon a padláson? Elsősorban is nagy ötlet az, ami ott van? Mondhat­nám: telitalálat, s ha arra gondolunk, milyen ritka ez a totón is, akkor a szó tö­kéletesen fedi azt, amit ér­zékeltetni hivatott. Álmaink padlása ez, gyermekkorunk padlása, ahol olyan tanyát, várost, országot, világot ál­modhattunk magunknak, amilyet csak akartunk. Em­lékszem, nekem is volt egy padlásom, egy orosházi bér­ház tetején, ahol félelmetes volt barangolni, felfedező útra indulni, megmászni a gerendákat, feltolni egy-két cserepet, és kinézni, le az utcára, a távolba, ahol jó, tiszta időben a világosi he­gyekig is el lehetett látni, és elmerengeni valamiféle csodavilágon, a rejtelmes sötétbe hasító kinti fény csóváit-lesve: hová világíta­nak? A Pamuttextilművek Békéscsabai Gyára szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkező munkatársat KERES PÉNZÜGYI- SZÁMVITELI vezető beosztásba. A felvétellel kapcsolatban felvilágosítást ad a gyár személvzeti vezetője. Telefon: (66) 28-388. Ezen a padláson itt, a Jó­kai Színház színpadán szel­lemek tanyáznak, elfelejtett mesehősök, vagy olyanok, akiket egy valamikori hatal­masság kitaszított az arra érdemesek világából, olya­nok, akik valahol ottfelej- tődtek, vagy félmunkát vé­geztek szegények (miként a Herceg Hófehérkével), az­tán most arra várnak már sok száz esztendeje, hogy megérkezik egyszer a Ré­vész, és elviszi őket az „em­lékek csillagára". Ez a pad­lás különös színtér. A szel­lemek • is azok. és az embe­rek is, akik néha odatéyed- nek (miht a Mamóka, vagy a már emlegetett Témüller. aki majd „rendet vág”, ha arról van szó, vagy a De­tektív, és famulusa az Üteg, vagy Barrabás, a gengszter), és akik szintén ott tanyáz­nak (a Rádiós, meg szerel­mese Süni), hogy a sok fe­kete macskáról ne is beszél­jünk. Mondom: különös színtér, már csak azért is. mert a szellemeket csak azok láthatják, „akiknek a szive tiszta, mint a gyere­keké”. Persze, mi, nézők, látjuk őket. Micsoda gesztus ez a szerzőhármastól: mi, nézők, ott valamennyien a zsöllyék- ben. látjuk őket, tehát „a szívünk tiszta, mint a gye­rekeké”. Esetleg csak oda­sandítunk egy-két ismerő­sünkre, hogy látják-e va­jon? Ha pedig ilyen érzé­seink támadnak, akkor már­is a színház lényegét éljük át és meg. és (ki tudja?) lehet, hogy a dombjukon kiskirályok és másféle tár­saik is megtisztulnak tőle, hiszen, hogy tapsoltak a fi­nálénak, milyen lelkesülten! Távol áll tőlem aktualizál­ni Presser—Horváth—Szte- vanovitv musicaljét, mert semmi zsükség erre. hiszen jó is volt részese lenni a játéknak, ott a padláson, hívni a Lvrát és a Szíriuszt. fényévekről várni az üzene­tet. hogy van egy helv. „Hol minden szólam hallható”: hogy lehet még a szeretet- ről. a szerelemről, a barát­ságról mesélni, emlékcsilla­gok fényénél döbbenni rá:' ezeknél nincs hatalmasabb! Felemelkedve a Kassziopeiá- - * ig. és onnan nézni le kicsi­Értesítjük a t. lakosságot, hogy Újkígyóson, a Hosszú utcában épített 20 kV-os OTR-állomást leágazást és a kisfeszültségű bekötésekkel 1989. február 22-én FESZÜLTSÉG ALA helyezzük. A létesítményen elhelyezett tárgyak érintése életveszélyes és TILOS! Békéscsaba DEMASZ Üzemigazgatóság nyes. zsörtölődő, huzavonás, gonoszkodó világunkra: hát mi a több, a belső tisztaság, vagy a Káin-arcra formáló­dó ember? Tasnádi Márton rendezte az előadást szellemesen, biz­tos arányérzékkel zene és szöveg, szituációk és válto­zások között. Az előadás vé­gig jó ritmusban pereg, és végig résztvevői vagyunk a varázslatnak, amelyről Tó- müller sem mondhatná, hogy „csupa szélhámosság” ... Mert nem az, mert ebben az előadásban (kisebb hibáktól eltekintve) egymásra talált színész és szerepe, fiatalos csapatmuna részese még a Mamóka is az ő papgályá­val; a mozgás, a koreográ­fia, mely mindig pontosan azt és úgy emeli fel a zene szárnyán a földről, amikor és ahogyan kell. Igen, a ze­ne, Presser Gábor zenéje A padlás alapvető élménye, és ezt nem titkolja a Tasnádi- rendezte változat sem. Ha nem itt, ezen a kelet-közép- európai tájon születik, világ­sikerré lesz. Vagy lehet még azzá is? (!) Ez a zene átlé- nyegít, szárnyal velünk, ez a zene a tisztaság és a jó­ság. a hit apoteózisa olykor, de az is lehet, hogy minden ütemében. A szereplőkről úgy kell szólni, hogy ez tényleg egy csapat. Úgy is kell azonban, hogy a jók között is vannak jobbak, teljesebbek. Hogy ide tartozik, ezek közé Dé­nes Piroska (Mamóka), Len­gyel Ferenc (Barrabás és a Révész). Réti Andrea (Kö­lyök), de végeredményben a többiek is: Bökönyi Laura (Süni), R. Kárpáti Péter (Herceg) Jancsik Ferenc (Lámpás), Kalapos László (Témüller), Géczi József (Detektív). Farkas Tamás (Üteg), és valahol sokkal előbb illet volna említeni: Robinson, a gép (Józsa Mi­hály). Nincs azonban öröm üröm nélkül, sajnos, a pre­mieren játszó Tihanyi Tóth Csaba (Rádiós) sokat küzd játékkal, szöveggel, énekkel, egyedül belőle hiányzott az a biztonságérzet, felszaba­dult komédiázó kedv, ami a többiekben megvolt. Fiatal színész, pályák elején elő­fordul az ilyesmi. Gyarmathy Ágnes padlása (igazolom régi élményeim­ből) tökéletes színtér, a jel­mezek is (már amikor nem az ADIDAS-t reklamírozták) elfogadhatóak. Robinsonnal remekelt. Felkai Eszter, mint koreográfus újból (há­nyadszor már?) bizonyít: a szakma elsőrangú értője, fantáziadús és ötletes, néhol sziporkázó. Ritkán fordul elő (de azért előfordult), amit az előadás után éreztem: A padlást meg kell nézni még egyszer- kétszer, nehéz betelni vele. Sass Ervin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents