Békés Megyei Népújság, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-20 / 43. szám
NÉPÚJSÁG 1989. február 20., hétfő Levél Klampeczki Károly védelmében Mégis szeplőtlen! „Kötélhúzás” a Gyulai Munkácsy Tsz-ben Átszervezés vagy személyeskedés? — Szénási kontra Bereczki — „Láthatatlan erők” Lapunk február 15-i számában egész oldalas írást közöltünk a Gyula városi pártbizottság volt titkára, Klampeczki Károly körüli híresztelésekről. Ebben — Mégsem szeplőtlen alcím alatt — a következők olvashatók : „Ismét Klampeczki Károlynál : — Azt is rebesgetik, hogy a Sarkadi Szellőző Művektől vásárolt egy villanymotoros ventillátort, és ezért nem fizetett. Az utóbbi napokban igen sok olvasónk vetette fel, miért olyan drágák a keverék- takarmányok ? A nehezebb gazdasági és életszínvonalpolitikai helyzetben jó lenne, ha olcsóbb tápokat tudnának használni az egyes kistermelők. Ezért kerestük fel hamper Lajost, a Békés Megyei Gabonaforgalmi és Malomiparai Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettesét, hogy adjon tájékoztatást a vállalat törekvéseiről. — Elöljáróban azzal kezdeném, hogy a legfontosabb és a legértékesebb takarmány-alapanyag, a fehérje nem szabadáras termék. Egyébként megnyugtatásul elmondom, minden tonna fehérje jóval az import beszerzési ár alatti áron kerül a keveréktakarmányokba. Elsősorban a szójára vonatkozik mindez. Sokan vitatják a kistermelők közül, de a nagyüzemi szakemberek is magasnak tartják a keverék- takarmány-árakat. A kétkedők megnyugtatására mondom el, hogyan is változott az elmúlt időszakban a tápok ára. Egyrészről emelkedtek az alapanyagok fel- vásárlási árai. Emellett jelentősen megnőtt a bankkamat költsége, mindez a tárolási díjat növeli, emelkedett az energiahordozók ára, és nem utolsósorban a munkabérek, és azok közterhei nőttek jelentősen. Ezeket a kedvezőtlen előjelű árváltozásokat természetesen érvényesíteni kell a tápárakban is. Tudomásom szerint egyébként Békés megyében nem mi vagyunk az egyedüli tápforgalmazók, igen sok — Kérem szépen, évekkel ezelőtt volt: vittem egy mosógép-villanymotort, arra tettek egy ventillátorlapátot, s az egész berendezést egy vaskeretbe erősítették. Ez jelentéktelen munka volt, nem számoltak fel semmit, így nem is fizettem ki.” A fentiekkel kapcsolatban levelet kaptunk Sarkadról, a Szellőző Művek helyi gyáregységének igazgatójától. Sorait kommentár nélkül tesz- szük közzé, mert úgy véljük, az önmagáért beszél. cég kínálja portékáját, így van választási lehetősége a felhasználóknak. Annyi bizonyos, ha a termelő az intenzív hizlalást választja, akkor a magasabb fehérje- tartalmú takarmányért többet kell fizetni. — Ügy hallottam, a közelmúltban úgy döntöttek, megkezdik a kisüzemi tápok előállítását. Kérem, szóljon erről bővebben! — Valóban így van, a vállalat vezetése úgy döntött, hogy egy alacsonyabb fehérjetartalmú takarmánysorral jelentkezik a piacon. A gyártott mennyiség attól függ, mennyire lesz rá igény. Hangsúlyozom, ezzel az alacsonyabb fehérjetartalmú takarmánnyal, amely természetesen olcsóbb, megnő a hízósertések felnevelési ideié— A szabadpiacon egyre magasabb a kukorica ára. Tavaly aszály volt a megyében, jelentős kiesés keletkezett kukoricából. Biztosított-e az új termés betakarításáig Békés megye állat- állományának kukoricaszükséglete? — A vállalat igyekszik úgy irányítani gazdálkodását, hogy biztosított legyen a lakosság ellátása az év közepéig, az új termésig. Megfelelő árualappal rendelkezünk, ki tudjuk elégíteni a szerződésekben vállalt kötelezettségeinket. Igaz, hogy szigorú takarékossági intézkedések mellett, de az új termésig lesz elegendő kukorica a Békés megyei állattartó gazdaságoknak és kistermelőknek. V. 1. Szerkesztőségünkbe érkező két levél is állítja: A Gyulai Munkácsy Termelőszövetkezetben az elnökváltás óta új szelek fújnak. Szénási Lajos, a vezetés átszervezése címén első lépésben a főag- ronómust, Bereczki Zoltánt „távolította el”. Az emberek félnek, a vezetők helyzete bizonytalan. Senki nem sejti, vajon ki lesz a következő áldozat. Röviden ennyi a levelek tartalma. „Nem akartam igazán elnök lenni” Hogyan viseli mindezt a levél szerinti „első áldozat”, Bereczki Zoltán: — Ha tudom, hogy emiatt keresnek fel, lebeszélem önöket, hogy rólam írjanak. Van úgy is elég bajom! — legyint. Egyébként a napokban kaptam kézhez a küldöttgyűlés határozatát arról, hogy a tagok sem értenek egyet főagronómusi ténykedésemmel. Csakhogy ez a határozat véleményem szerint érvénytelen, mert vezetőségi tag lévén a közgyűlés védelmét élvezem. S ez a fórum még nem döntött rólam. — Mivel indokolta a szövetkezet elnöke, hogy nem tart igényt munkájára korábbi beosztásában? — Munkahelyi tanácskozásokon álaltános vezetési hiányosságokról , beszélt. Azonban a felmentésem ügyéljen összehívott küldött- gyűlés írásos határozata indokot nem tartalmaz. — ön a decemberi elnök- választáson jelöltként indulhatott volna. Mégis visszalépett. Miért? Ha akkor él a lehetőséggel, talán most könnyebb helyzetben lenne. ■ — Nem akartam igazán elnök lenni. Az pedig meg sem fordult a fejemben, hogy Szénási Lajos januárban kiadja az utam. Sőt választáskor még arról volt szó, hogy elnökhelyettesi címet kapunk ketten, a főkönyvelővel. Csakhogy a közgyűlés úgy döntött, nem kell elnökhelyettesi státusz. Az elnök felajánlott számomra egy főágazatvezetői beosztást, én azonban ezt nem vállalhatom el, már csak azért sem, mert az elnök felesége és sógornője a beosztottam lenne. — Ha jól értem, pillanatnyilag nem főagronómus, de nem is főágazatvezető. Valahol lóg a levegőben, milyen címen kapja a fizetését? — Bejárok dolgozni mindennap, néhány kollégával a bevezetendő költségtérítéses rendszert tervezzük. Mindenesetre tény, egyre fagyosabb a légkör körülöttem. Mélységesen csalódtam a január 25-i küldöttgyűlés után az emberekben is. Én szeretnék mindenképpen itt maradni a szövetkezetben. Tizenhat év nem múlik el nyomtalanul. Nincs szándékomban rivalizálni Szénási Lajossal. S remélem, a vele kapcsolatos személyeskedések nem folytatódnak majd a többi kollégával. Jelenleg a főagronómusi fizetésem kapom, ami engem jogszabály szerint még megillet. Figyelmeztettek innen is, onnan is — Tudtam, hogy jönnek, már vártam önöket — mondja az elnök kissé idegesen. — Sőt azzal is tisztában vagyok, egyhamar nem lesz vége a Bereczki- ügynek. Többen figyelmeztettek, nem lesz ennek jó vége! — Miért fontos önnek, hogy kedélyeket borzoló lépéseket tegyen elnökké választása után rögtön az első hónapban? Nem gondolja, hogy ezzel túl sokat kockáztat? — Nézze, lehet, hogy a kívülálló számára személyeskedésnek, kiskirálykodásnak tűnik, de itt most nem erről van szó. Elnökké választásomkor a tagságnak tettem ígéretet: átszervezem a vezetést. Megszüntetem a- vezetői munkakörök átfedését. Nem fordulhat elő, hogy két vezető, vagy esetleg három, ugyanazon a területen egymásnak ellentmondóan intézkedve, akadályozza az embereket a munkában, S technológiai hibák sorozata forduljon elő. Csak néhány példa a múltból: kukoricavetésnél minden adott, csak éppen a vetőmag fogy el időnap előtt. Vagy, nem halad a búzabetakarítás, mert tövb a kombájn, mint a tehergépkocsi. — Tehát több vezető is számíthat arra, hogy rövid időn belül meg kell válnia jelenlegi beosztásától? — Ha következetes akarok lenni, márpedig a tagok ezt várják tőlem, akkor igennel kell válaszolnom. Hangsúlyozom azonban, nincs szándékomban senkit elküldeni. A szövetkezet minden emberére szükségem van, csak nem biztos, hogy azon a területen, és abban a munkakörben, amit most betölt. Bereczki Zoltánt is új feladattal bíztam meg. A közel 250 millió forint forgalmat lebonyolító háztáji ágazat szervezésével, és a takarmánykeverő üzemeltetésével. Azt hiszem, ez a munkakör alapos szaktudást igényel, hiszen a jövőben még nagyobb szerepe lesz a kis- és nagyüzem kapcsolatának. — Tehát ön és Bereczki Zoltán között nincs is személyes ellentét? — Főagronómusként nem tartom megfelelő személynek. Mint termelési elnök- helyettesnek, tíz évig beosztottam volt. Sok mindenben nem értettünk egyet. Igaz, nemet soha nem mondott. De számtalanszor előfordult, hogy nem a megegyezésünk szerint szervezte a dolgokat. Valamilyen oknál fogva személyén keresztül az új elképzelések vakvágányra terelődtek. Még egyszer hangsúlyozni szeretném, ellent nekem soha nem mondott. A mai napig képtelen vagyok kifürkészeni szándékait. Tu-« dom, kitartó, nem adja fel egykönnyen. Sokáig elhúzódhat ez a tortúra. A január 25-i küldöttgyűlés titkos döntésére pedig azért került sor, mert úgy nyilatkozott előzetes tárgyalásainkon Éereczki Zoltán, hogy beosztásából csak a küldött- gyűlés hívhatja vissza, mivel az is nevezte ki. S nem ért egyet új főágazatvezetői posztjával. Bizalmi szavazás történt a szó igazi értelmében. A hetven küldöttből hatvannégyen jöttek el. Külön teremben, mindenki, egyenként és titkosan szavazott. A szavazócédulán ez állt: „Bereczki Zoltán főagronómusi alkalmazását akarjuk: igen — nem.” A küldöttek kétharmados többséggel nem értettek egyet főagronómusi beosztásával. Megjegyzem azt is, a bizalmi szavazás előtt sem a vezetőség, sem az üzemi párt- bizottság Bereczki Zoltán beosztását illetően előzetesen nem foglalt állást éppen azért, hogy az emberek véleményét ne befolyásolják. — Vajon az új főagronó- must is bizalmi szavazással a küldöttgyűlés fogja választani? Egyes, vagy többes jelölés lesz? — Ügy gondolom, a tagságnak kell eldöntenie, kivel akar dolgozni. S nyilvánítsanak erről ők véleményt. Lehet, hogy ugyanez a közgyűlés egy év múlva éppen engem hív vissza elnöki beosztásomból, mert elégedetlen a munkámmal. A jövőben a szövetkezetben minden vezetőt a tagság ítéljen meg, az a munkahelyi közösség, amelyet irányít. Ki nyeli le a keserű pirulát? A növénytermesztés és a gépműhely dolgozói nem kifejezetten örülnek jöttünk- nek: — Minek avatkoznak még maguk is a mi ügyünkbe! Jól felfújták az egész dolgot! A tagság már döntött, és kész — mondja az egyik traktoros. — Persze, vannak pártolói is Bereczkinek — teszi hozzá. — A mi rovásunkra megy az egész hajcihő. Mielőbb pontot kellene tenni az ügy végére. Itt a tavasz, kezdődik a hajrá, s nekünk dolgozni kell. Jobban, mint eddig — szól közbe egy másik fiatalember. — Csak azt érik el vele, Bereczki is, a sajtó is, meg mindenki, hogy az elnökünk kiborul. Nem hiányzik ez nekünk. Különben is, ha az USA- ban az elnök, és itt nálunk Németh Miklós megválaszthatja munkatársait, akkor Szénási Lajos miért nem?! Egyébként ő mindig korrekt volt Bereczkivel, és most is az. Más elnök ezt nem így csinálja. Alattomosan „kinyírja” és kész. Még kortesbeszédet is mondott a volt főagronómus a küldött- gyűlés előtt. Az utolsó mondatainál meglepődtünk, valami piruláról is beszélt: „Döntsenek most hát, ne csak az én ügyemben, hanem — talán mondhatom így — saját magukéban is. Ha megerősítenek állásomban, az elnök elvtársnak egy keserű, de maga által készített pirulát kell lenyelnie. De a munka tovább folytatódik megszokott medrében. Ha nem erősítenek meg állásomban — tehát az önkényes intézkedésre szavaznak —, úgy a tagságra várnak ezek a keserű pirulák, a korábban kivívott jó hírnevükön sajnos, további erkölcsi csorba esik. Remélem, döntésükkel azon lesznek, hogy ezt a csorbát kiköszörüljék.” (Bereczki Zoltán rendelkezésünkre bocsátotta beszédét, így módunkban állt a szó szerinti idézet.) II színfalak mögött Vajon mi lehetett a titkos egyezség oka, ha volt egyáltalán? Felmerülhet az is jogos kérdésként, hogy a színfalak mögötti előzetes egyezkedés, és a vezetők véleménye befolyásolta-e választáskor a szövetkezeti tagok döntését? Mi lehet a titkos megállapodás résztvevőinek véleménye Szénási Lajos lépésséről Bereczki Zoltánnal szemben? Végvári Zoltán és Kiss József ágazatvezetők úgy nyilatkoztak, önszántukból léptek vissza választáskor, senki nem sugallta, hogyan cselekedjenek, induljanak-e az elnökválasztáson, vagy sem. Kiss Mihály üzemi párttitkár úgy véli, az öt vezető előzetes egyezsége egyáltalán nem befolyásolta az elnökválasztás kimenetelét. Ezt erősítette meg a jelölő- bizottság elnöke, Kiss József ágazatvezető is. „Egyetlen embernek sem mondtuk, kit javasoljon. A tagok maguk döntöttek”. A megkérdezett három személyt egyébként Szénási Lajos döntése nem lepte meg, ugyanis jóval a választást megelőzően ágazatvezetői megbeszéléseken az üzemeltetés és növénytermesztés vezetői jelezték, illetve kérték a volt elnököt, Sótyi Jánost, hogy változtasson mielőbb a szövetkezet termelésirányításán, mert olyan gondok vannak, melyre az érintett dolgozók is mielőbb megoldást várnak. A volt elnök azonban csak ígéretet tett, de nem változtatott semmin. A probléma Szénási Lajosra maradt. A hogyan .tovább? — mi lehet a megoldás a főagronómus ügyében kérdésünkre Végvári Zoltán és Kiss József ágazatvezetők azt válaszolták, a küldöttgyűlés döntését Bereczki Zoltánnak el kellene fogadnia. — Am lévén vezetőségi tag — mondta Kiss Mihály üzemi párttitkár — mentelmi jogot élvez, s a közgyűlésnek kell döntenie mielőbb személyét illetően. „Otthagytam az egész bandát...” Az utóbbi napokban nem kevés időt töltvén Gyulán, régi ismerősömmel futottam össze. Egy évtizede dolgozik a Munkácsy tsz-ben: — Csak dolgoztam — mondja, miután egy-két szót váltunk — otthagytam az egész bandát. Tizennyolc forintos órabérért a mai árak mellett nem adhatom el magam. A háztáji eddig még csak-csak hozott valamit, de két év óta már az sem sikerül. Csak a vezetők tudnak jól termelni. Egyébként ti, és a kívülállók, soha nem érthetitek meg, miért is félnek az emberek. Testületi döntés ide, vagy oda, nem mer senki ellentmondani. — Szénási Lajostól félnek? — kérdezek rá. — Attól is. Mindenki, mindenkitől, vagyis minden beosztott a vezetőjétől, a létra alsó fokától a legfelsőig. Amikor az én főnökömet távolították el — mert ellentmondott az ő főnökének —, egyik dolgozója sem állt ki mellette. Pedig tudtuk, hogy igaza van, egymás között megtárgyaltuk. Én is hallgattam. Lehet, hogy megalkuvás, de a kisembernek nincs más választása. Legalábbis a Munkácsy tsz-ben ez a helyzet. Alacsony iskolai végzettséggel, nyugdíj előtt, vagy két-há- rom gyerekkel ugyan ki merne kockáztatni? Az utóbbi években sok jó szakember és rengeteg dolgozó kényszerült arra, hogy elmenjen. S ugyan ki védte meg őket? Senki! Pedig szövetkezeti tagok voltak. Velük kellene beszélni, ha valamit is meg akarsz tudni. Hidd el, aki rafináltabb, dörzsöltebb, jobban bírja idegekkel, az nyer. A Munkácsy tsz-ben ez a mérce, s nem a szakmai hozzáértés. *** A nyilatkozatokból nem derül ki egyértelműen, mi a történtek alapvető oka. Egy azonban bizonyos. Mielőbb pontot kellene tenni az ügy végére, s nyugodt légkörben dolgozni. Mert a szövetkezeti tagok és dolgozók jövőjét, megélhetését mindenekelőtt az eredményes gazdálkodás szolgálja. Mindenesetre különös, hogy az a küldöttgyűlési testület, amely múlt év decemberében egyhangúlag elfogadta Bereczki Zoltánt vezetőségi tagnak, hat hét után pálcát tör felette. Csak bízhatunk abban, hogy a tagok megértik az idők szavát, és félelem nélkül, saját meggyőződésük szerint döntenek a közgyűlésen, mert boldogulásuk valóban rajtuk múlik. Rákóczi Gabriella A városi tanács vb szociális és egészségügyi osztálya MUNKATÁRSAKAT KERES FŐELŐADÓI ÉS ELŐADÓI MUNKAKÖRÖKBE. Előnyben részesülnek azok, akik jogtudományi egyetemi vagy államigazgatási főiskolai végzettséggel rendelkeznek. Előnynek számít az is, ha ezen iskolák valamelyikén jelenleg hallgató. Jelentkezni lehet a városi tanács vb szociális és egészségügyi osztályán (Békéscsaba, István király tér 7. szám). „A Békés Megyei Népújság 1989. február 15-i számában Szekeres András tollából leközölt ’Klampeczki Károly (ex)- párttitkár esete a nyilvánossággal’ című cikkhez az alábbi megjegyzést teszem: Való igaz, hogy gyáregységünk bérmunkát végzett nevezett részére, azonban — a cikkben leírtakkal ellentétben — az 1983. május 20-i 7.996.183 sorszámú pénztárbizonylat tanúsítás alapján 186 forintot Klampeczki Károly pénztárunkba befizette. Az elvégzett munka az 1983-as bérmunkaárakkal arányban van. E tény közlését feltétlenül szükségesnek tartom, mivel semmiféle visszaélés sem Klampeczki Károlyt, sem pedig gyáregységünket nem érinti. Valószínűnek tartom, hogy Klampeczki elvtárs — 6 év elteltével — egyszerűen elfelejtette, hogy fizetett ezért a szolgáltatásunkért. Dr. Vass György, igazgató Lépett a GMV Olcsóbb kisüzemi takarmány Nyilatkozik a GMV igazgatóhelyettese
