Békés Megyei Népújság, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-16 / 40. szám

1989. február 16., csütörtök Grósz Károly munkalátogatása Prágában sült Államok között a kö­Ötvenhat magyar—szovjet tudósbizottság témája legyen (Folytatás az 1. oldalról) ternacionalizmus és a marxizmus—leninizmus el­vei alapján fejlődik, s szi­lárd alapot képez a Magyar Népköztársaság és a Cseh­szlovák Szocialista Köztár­saság, a két országban élő népek sokrétű kapcsolatai­nak további gazdagításához. Hangsúlyozták, hogy a kap­csolatokban feltáratlan tar­talékok vannak. Kiemelték, hogy a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatokban a hosszú távú együttműködést minőségileg magasabb szint­re emelő új formákat kell energikusan alkalmazni. Grósz Károly és Milos Jakes kifejtette: az MSZMP és a CSKP arra törekszik, hogy hatékony és rendsze­res tapasztalatcserét foly­tasson a megújuló szocia­lista társadalom legfonto­sabb kérdéseiről. Ezzel ösz- szefüggésben hangsúlyoz­ták a nyíltság fontosságát, a tömegtájékoztatási eszközök szerepét és felelősségét.- A két ország közeledésé­ben fontos szerepet játszik a lakossági kapcsolatok bő­vítése. a kulturális értékek cseréje, a turizmus feltéte­leinek javítása. Az MSZMP és a CSKP a lenini nemze­tiségi politika elveiből ki­indulva a jövőben is foly­tatja az együttműködést, elősegíti a két országban a nemzetiségek sokoldalú fej­lődését, nemzeti arculatuk és nyelvük megőrzését, kul­túrájuk gazdagítását. A két párt arra törekszik, hogy a nemzetiségi politika a jö­vőben is hozzájáruljon a két ország népei barátságá­nak erősítéséhez. Megelégedésüket fejezték ki a Szovjetunió és az Egye­zepes és a rövidebb ható- távolságú rakéták teljes fel­számolásáról kötött egyez­mény végrehajtásával kap­csolatban. Aláhúzták a ha­dászati fegyverek ötven­százalékos csökkentéséről kötendő egyezmény, vala­mint a* vegyi fegyverek fel­számolását és betiltását cél­zó konvenció jelentőségét. Rámutattak az európai ha­gyományos fegyverzetkorlá­tozási és leszerelési folya­mat megkezdésének kiemel­kedő fontosságára. A két párt vezetői nagy­ra értékelték az európai kapcsolatok kedvező fejlő­dését és üdvözölték a bécsi utótalálkozó eredményes be­fejezését. Véleményt cseréltek a kommunista és munkás- mozgalom helyzetéről, alá­húzták a haladó erők együttműködésének fontos­ságát. Nagy jelentőséget tu­lajdonítanak annak, hogy más pártokkal szoros együtt­működésben elősegítik a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű elméleti és gyakorlati kér­déseinek korszerű megvá­laszolását. Grósz Károly és Milos Jakes megbeszélései elmélyült, elvtársi és kon­struktív légkörben zajlottak le. Az MSZMP főtitkára magyarországi látogatásra hívta meg a CSKP KB fő­titkárát, aki a meghívást köszönettel elfogadta. * * * Grósz Károly és kísérlete az esti órákban hazaérke­zett Prágából. A Ferihegyi repülőtéren fogadására meg­jelent Lukács János, az MSZMP Politikai Bizottság tagja, a KB titkára. Teljesen természetes lé­pése a magyar reformfolya­matnak a történelem felül­vizsgálata, beleértve bizo­nyos átértékelési törekvése­ket is — jelentette ki Oleg Bogomolov, szovjet akadé­mikus, a Jomiuri Simbun- nak, és angol nyelvű test­vérlapjának, a The Daily Yomiurinak adott exkluzív interjújában. A japán la­pokban szerdán megjelent nyilatkozatban a gorbacsovi „agytröszthöz” tartozó tu­dós-politikus valószínűsítet­te, hogy az 1956-os esemé­nyek részbeni átértékelésé­ről ad majd Grósz Károly tájékoztatást Mihail Gorba- csovnak. márciusra terve­zett moszkvai látogatása so­rán, így várható, hogy a kérdés a tárgyalások egyik fő témája lesz. dasággal és a szocialista rendszerrel foglalkozó nagy tekintélyű kutatóintézetének igazgatója a japán lapnak nyilatkozva felvetette a le­hetőségét — és a készségét — arra, hogy — amennyi­ben azt magyar részről kez­deményeznék —, létrehozza­nak egy szovjet és magyar kutatókból álló bizottságot a történelmi kérdések átte­kintésére, beleértve 1956. megítélését is. Hasonlóan ahhoz, ahogyan azt a len­gyelországi katyni kérdés felülvizsgálata érdekében tették. Bogomolov ugyanakkor el­zárkózott attól, hogy érté­kelje 1956-ról a Központi Bizottság múlt heti ülésén született értékelést, mond­ván, hogy a KB anyagát még nem volt módjuk tü­zetesen tanulmányozni. TAJVANI „CICCIOLINA” Egy tajvani hölgy az olasz Cicciolina által alkalmazott módszerek „továbbfejleszté­sével" kíván politikai befo­lyást szerezni. Míg az olasz parlamentbe bejutott Cicciolina, azaz Stabler Ilona, általában csak a keblét mutogatja az ér­deklődőknek, a Hszu Hsziao- Tan nevű tajvani hölgy tel­jesen ruhátlanul veti be ma­gát a decemberi parlamenti választásokat megelőző küz­delembe. A 29 éves nő azt tervezi, hogy a környezet­szennyezés elleni tiltakozá­sul ruhátlanul fog rohan­gálni Tajpej egyik nagy sze­méttelepén és ugyancsak meztelenül fürdik meg az egyik szennyezett folyóban. Hszu Hsziao-Tan első fel­lépése máris nagy vihart ka­vart. „A társadalmi szoká­sok elleni tiltakozásul" mez­telenül táncolt az egyik taj- peni disco színpadán és az erről készült felvételből mintegy két perces részt az egyik tajvani televízióállo­más szombaton be is muta­tott. A „gyermeki lélek" megrontása, a társadalmi szokások aláásása miatt a tévét 5400 dollár nagyságú birsággal sújtották. A poli­tikusi pályára készülő hölgy szintén számíthat néhány száz dollárnyi büntetésre. AZ ÖSSZES BRIT EGYETEMET magánszemélyeknek akarják eladni, adták hírül London­ban. Az egyetemek igazga­tóságának állítólag meg kel­lene fizettetnie az egyete­mistákkal a teljes tandíjat, ami most a művészeti fa­kultásokon évente átlag 4300 font, a matematikai és tech­nológiai szakokon 5700 font, az orvostudományi karokon pedig évente 10 500 font. Radikális változásokat aján­lanak az ösztöndíjakkal és az egyetemistáknak folyósí­tott hitelekkel kapcsolatban. HAJÚK Spanyolország déli partvidé­kén, Cadiz és Huelva helysé­gekkel egy vonalban egy bú­várcsoport az 1656-ban ezen a tájon elsüllyedt három hajó fel­kutatására indult. Az egyik ha­jó a Blake admirális flottájával vívott harcok során süllyedt el. a fedélzetén lévő fegyverek, ne­mesfémek és Amerikából hozott különböző tárgyak igen nagy történelmi Jelentőségűek, hiszen eddig ismeretlen adatokkal szol­gálhatnak a korabeli életről. Re­mélik, hogy a három hajó ma­radványait, a rajtuk talált tár­gyakkal 1992-ben ki tudják állí­tani a Sevillában megrendezen­dő világkiállításon. Akkor lesz 500 éve, hogy Kolumbusz Kristóf felfedezte Amerikát. FEHÉRJE Roger Parish, a mel- bourne-i (Ausztrália) egye­tem orvosprofesszora fehér­jefélét fedezett fel a daga­natos sejtek felületén, mely a rosszindulatú sejteknek az egészséges szövetekbe való behatolását segíti elő. A Protein 40 k nevű fehérje serkenti a rákos sejtek nö­vekedését. Roger Parishnek sikerült meghatároznia a fehérje DNS-szerkezetét (de- zoxiribonukleinsav) és mo- noklonális ellenanyagokat előállítania. FÉLMILLIÓ MEGOLDATLAN BŰNESET A SZOVJETUNIÓBAN Tavaly a Szovjetunióban félmillió bűnesetet nem si­került megoldani. Ez két­szer annyi, mint 1987-ben. Tavaly a szovjet rendőrség pontosan 436 000 bűnesetet nem tudott megoldani, 1987-ben pedig 259 000-et. Tavaly 4 százalékkal több bűneset történt a Szovjet­unióban, mint két évvel ez­előtt. Növekszik a fiatalko­rú bűnözés is. A Szovjetunió a világgaz­Borisz Gromov vezérőrnagy 14 éves fia társaságában, az­után, hogy utolsónak átlépte a szovjet—afgán határt, a feb­ruár 15-én hazatért csapatok parancsnokaként Az újvidéki MüchuJzó -ban olvastuk: Egy szép napon vagy még előbb Hz előjogoktól búcsút kell venni! A világpolitikai színtér „látványosabb” eseményeinek ár­nyékában a múlt hét elején napvilágot látott egy szinte hi­hetetlen adat, amelyre, ha nem lenne olyan mélységesen megdöbbentő, még az a — szomszédból származó — akasz­tófahumor is ráillene, mely szerint a szovjet glasznoszty nyomán szocialistatábor-szerte most már történelmi tény­ként azt is nyíltan megírhatják a lapok, amit eddig a „ro­hadt kapitalista propaganda” a szocialista országokról ösz- szehazudott. íme: köztudomású, hogy a Szovjetunióból kü­lönböző titkos csatornákon kiszivárgott, mindeddig nehezen ellenőrizhető hírek alapján Nyugaton hosszú évtizedeken át cikkeztek a szovjet büntetőtáborok, a gulagok borzalmairól, az ártatlanul elítéltek szomorú sorsáról, egész családok meghurcolásáról, egyszóval az alapvető emberi jogok kímé­letlen eltiprásáról. Amit a szovjet ellenpropaganda termé­szetesen egytől-egyig aljas koholmánynak, a szocialista rend­szer ellen irányuló alaptalan vádaknak minősített. Most aztán egy szovjet történész, név szerint Rój Medve- gyev alapos utánajárás és hivatalos adatok felkutatása alap­ján a múlt hét elején közzétette az erélyesen vádolt, aljas propagandának minősített hírek mögött rejlő valóságot, mely szerint „Sztálin rémuralmának idején mintegy 40 millió em­bert tartóztattak le és gyilkoltak meg"! Csak egyetlenegy tömegsírban — valahol a szibériai Novoszibirszk közelében — mintegy 102 000 holttest maradványaira bukkantak, s a vizsgálat kiderítette, hogy valamennyiükkel tarkó- és hom­lok lövéssel végeztek. S ha ezt netán egy nyugati történész tette volna közhírré, akkor még most is, amikor már a Sztálin nevével „fémjelzett” korszakról annyi minden kide­rült és megannyi féltve dédelgetett illúzió szertefoszlott, csak bizonyos fenntartással fogadná az ember legalább az áldo­zatok számára vonatkozó állítást. Így azonban csak azt mondhatja, hogy Gorbacsovékra valóban óriási munka vár még, míg sikerül kiköszörülniük a „dicső múlt” során nem­csak a szovjet társadalmi rendszeren, hanem a humánus szocialista eszmén esett csorbát is. Annál inkább, mert oda­haza nyilván még mindig akadnak szép számban „érdekel­tek", akik minden erővel igyekeznek az ilyen leleplezéseket továbbra is véka alatt tartani. Teljesen érthető okokból. Az új szovjet bel- és külpolitikai igyekezeteknek van azon­ban még egy figyelemre méltó jellegzetességük: míg a „reálszocializmus fénykorában" Moszkva szövetségesei min­den ellenvetés nélkül, vakon követték a „nagy testvér” min­den (még a legképtelenebb) „utasításait” is, sőt olykor hű­ségük bizonyítékául a legképtelenebbeken is igyekeztek túl­tenni, most, a szocializmus elhajlásainak helyreigazítása ide­jén, a nagyhirtelen öntudatra ébredésből kifolyólag, egyes szocialista országok hatalomtartói még a kézzelfogható pél­dákat sem hajlandók követni. Amit egyébként immár senki nem is vár el tőlük, ezzel szemben a hazai közvéleményük is, a társadalmi előrelépés feltételeinek megteremtése érde­kében, mind határozottabban követeli. Ékes bizonyítékául annak, hogy a józan ész diktálta érdemi megoldások he­lyett, s minden eddigi történelmi (keserű) tapasztalatot mel­lőzve, sokan továbbra is állhatatosan kitartanak az erőszak­ra épülő látszatmegoldások mellett. S nyilván jól tudják, hogy miért: mivel egész idő alatt szelet vetettek, tudva tud­ják. hogy ténykedésük feltárása nyomán kizárólag csak vi­hart arathatnak. A fent említett „rövidlátáshoz” tartozik természetesen az a szem elől tévesztett tapasztalat is, hogy az elégedetlenség­nek (ideig-óráig) visszaszorított vihara később még nagyobb erővel söpör, s rendszerint még a szükségesnél is nagyobb pusztítást hagy maga után. Kétségtelen, hogy napjainkban épp egy ilyen vihar készül Afganisztánban. A külföldi (szovjet) fegyverek által hata­lomra jutott rendszer, miután e „támogatás” végérvényesen és visszavonhatatlanul megszűnt, végnapjait éli. S bármi­lyen makacsul igyekszik a hivatalos Kabul elkerülni az el­kerülhetetlent, jószerével egyetlen valamirevaló érvet sem tud felsorakoztatni, amellyel úgy-ahogy igazolhatná eddigi politikáját. Az ország ugyanis a teljes gazdasági csőd szé­lére (vagy talán már azon is túl) jutott, az általános, több­rétű belső meghasonlás nyomán a polgárháború fokozódása elkerülhetetlennek tűnik, s az egyébként is szegény országot immár egyenesen az éhínség fenyegeti. Mindemellett Naji- bullah afgán elnök és pártvezető rendületlenül készül a fel­kelők elleni „végső leszámolásra". Mintha az már volta­képpen nem történt volna meg. Jóllehet, már akkor, amikor elődje a külföldi fegyveres segítségért az akkori hivatalos Moszkvához .folyamodott. De mindenképpen jóval a jelenleg esedékes végső következtetések levonása előtt. S míg ez szinte már megtörténtnek tekinthető, Afganisz­tánnak és a világnak a közvéleményét a bukásra ítéltek fe­letti „sajnálkozásnál” sokkal inkább Afganisztán jövőjének a kérdése foglalkoztatja, illetve aggasztja. A szükségszerű következmények levonása vár egyébként (és többek között) egyik-másik kelet-európai állam hatalom­tartóira is. Ami (minden) például Magyarországon az 1956-os (eddig) eseményeknek nevezett (ezután) forradalom (népfel­kelés — a szerk.) körülményeinek tisztázásával kapcsolat­ban hivatalosan, félhivatalosan és nem hivatalosan már na­pirendre került és még kerülni fog,»Lengyelországban pedig a Szolidaritás szakszervezet jövőbeni státusával kapcsolat­ban felmerült, az például Csehszlovákiában, a prágai tavasz „tisztába tevésének” kérdését illetően továbbra is csupán a felszín alatt forrong. Hogy aztán majd „egy szép napon, vagy még előbb” — bármilyen béketűrőnek és jólneveltnek tartja ií a világ Csehszlovákia népét — annál nagyobb hév­vel kitörve követelje a régóta kijáró történelmi jussát. Amint most már nyilván Mao Ce-tung sem kerülheti el. S ez egyébként várható is volt. Amint ugyanis a szovjet— kínai kapcsolatok érdemi rendezésére került sor, csak idő kérdése lehetett, hogy a két -nagyhatalom közötti kapcsola­tok megrontóinak (a kettő közül) egyikét kínai részről mi­kor éri „önbírálat”. S jóllehet ez félhivatalosan már koráb­ban is kószált, most hivatalosan is (úgyszintén „a legújabb történelmi kutatásokra” hivatkozva) megtörtént: „Tekintet nélkül Mao Ce-tung mérhetetlen érdemeire, a kínai nép haj­dani vezére életének alkonyán olyan szarvashibákat köve­tett el, amelyek katasztrofális, tragikus következményeket okoztak Kínának és népének” áll egy nemrég -Pekingben megjelent tanulmányban, amely sokak szerint hamarosan az idény legkapósabb könyvújdonsága lesz. Még annak ellené­re is, hogy egyelőre erősen kétséges, vajon a kínai olvasók körében egyértelmű érzelmeket fog-e kiváltani. Pekingben ugyanis már olyan bírálat is elhangzott, hogy „o könyv csak butítja és zavarba hozza olvasóit”. Ami á kínai vezetők sze­rint egyértelműen arra utal, hogy a személyi kultusz szelle­me továbbra is erősen kísért. Nyilván (ott is) elsősorban azok körében, akik a lejáratott rendszerben élvezett előjogaiktól kénytelenek immár érzel­gős búcsút venni. Engler Lajos PÁLYÁZATI FELHÍVÁS. Békés Megye Tanácsa pályázatot hirdet a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya osztályvezetői munkakörének betöltésére A munkakör 1989. május 1. napjával tölthető be. Pályázati feltételek: — agrártudományi egyetemi végzettség, legalább 5 éves vezetői gyakorlat. Pályázni az eddigi tevékenységet bemutató részletes önéletrajz, diplomamásolat, valamint 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvány benyújtásával lehet. Pályázati téma: a megye agrárágazatának fejlesztésével kapcsolatos szakigazgatási feladatok, elképzelések. A kinevezés határozatlan időre szól. Bérezés: a 11,1983. (XII. 17.) ÁBMH-rendelkezés szerint. A pályázat benyújtásának határideje: 1989. március 15. A pályázat bizottság által történő elbíráflásáról a pályázók a benyújtott határidő lejártát követő 30 napon belül értesítést kapnak. A pályázatot a Békés Megyei Tanács V. B. személyzeti és oktatási osztálya vezetőjének a címére (5601 Békéscsaba, PL: 118.) kell megküldeni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents