Békés Megyei Népújság, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-14 / 38. szám
O 1989. február 14., kedd Németh Miklós és Franz Vranitzky sajtótájékoztatója Plenáris tárgyalás a kastélyszálló különtermében (Folytatás az 1. oldalról) — Németh Miklós és Franz Vranitzky osztrák kormányfő hétfő délután Nagycenken sajtóértekezletet tartott. Délben a kormányfők Sopronba utaztak, és ott a Ló- vér Szállóban Németh Miklós ebédet adott Franz Vranitzky tiszteletére. A határ menti találkozó délután Ausztriában a Fer- tő-tó melletti Ruszt (Rust) városka Tó Szállójában folytatódott. A délutáni eszmecserén Németh Miklós bejelentette, hogy Magyarország az osztrák határon levő műszaki zárat — a szükséges műszaki és szervezési feladatok megoldásával — 1991-ig fel kívánja számolni. A kormányfők megállapodtak, hogy lépéseket tesznek a magyar—osztrák határforgalom gyorsítására, és ezzel kapcsolatban szó volt öt határátkelőhely létrehozásáról, illetve bővítéséről. Egyetértettek abban, hogy szélesíte- I ni kell a tartományok, illetve megyék és a városok közvetlen kapcsolatait. Tárgyaltak a soproni vámszabadövezet kialakításáról és a Szombathely—Felsőőr (Oberwart) vasútvonal sorsáról is. A Nagycenken megkezdett sajtókonferencia folytatásaként a tárgyalások befejeztével Németh Miklós és Franz Vranitzky az esti órákban Ruszton találkozott ismét a sajtó képviselőivel. Elsőként Franz Vranitzky értékelte Ausztria és Magyarország kapcsolatainak alakulását. Mind az osztrák, mind a magyar sajtó beszámolt Bogomolov szovjet akadémikus nyilatkozatáról, amelyben elméletileg elképzelhetőnek tartotta Magyarország esetleges osztrák jellegű, semleges státusát is. A sajtótájékoztatón ezzel kapcsolatban Németh Miklós véleményét kérdezték. A kormányfő így foglalt állást: „Magyarországnak eddig sem volt ellenére és ezután sem lesz, ha Európában és a világon a fegyverek különböző fajtái csökkennek, ha egyre kevesebb katonai kiadással terhelik meg a népeket.” Magyarország — a Varsói Szerződés és a KGST tagjaként — sík- raszáll amellett, hogy a katonai tömbök belátható időn belül fokozatosan csökkenjenek, illetve leépüljenek, és a politikai, gazdasági, kulturális kapcsolatok fejlődése határozza meg Európa országainak viszonyát. „Ha igaz az a tétel, hogy egyszer eljutunk a katonai tömbök felszámolásához, akkor példaként a Varsói Szerződés kötelékébe tartozó- valamennyi állam — más-más úton ugyan — eljut egyfajta kvá- zi-semlegesség állapotába.” Ezért — bár Bogomolov akadémikus kijelentését nem tekintik hivatalos szovjet álláspontnak — megvitatásra érdemesnek tartják az elképzelést. A sajtókonferencia után a kormányfők a kíséret társaságában rövid sétát tettek Ruszt városában, majd Franz Vranitzky a Tó Szállóban vacsorát adott vendége, Németh Miklós tiszteletére. A magyar kormányfő a késő esti órákban hazautazott Ausztriából. Szovjet vezetők köszönő távirata Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke és Nyikolaj Rizs- kov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke Grósz Károlynak, az MSZMP főtitkárának, Straub F. Brúnónak, az Elnöki Tanács elnökének és Németh Miklósnak, a Minisztertanács elnökének küldött táviratban mondtak köszönetét a magyar népnek a Szovjet- Örményországot sújtó földrengés kapcsán kinyilvánított részvétért és segítségért. A távirat egyebek között megállapítja: „Hálásak vagyunk minden magyar dolgozónak, vállalati és intézményi kollektívának azért, hogy a nehéz órákban szolidaritásukról és önzetlen segítségükről biztosították az örmény népet. A szovjet emberek végtelenül nagyra értékelik a nagylelkű támogatásnak e megnyilvánulási formáit.” Sevardnadze— Bronfman-találkozó A Zsidó Világkongresszus kész közreműködni a szovjet-amerikai kapcsolatok javításában — jelentette ki a szervezet elnöke. Edgar Bronfmant hétfőn Moszkvában fogadta Eduard Sevardnadze külügyminiszter. Találkozójukon részletes eszmecserét folytattak a közel-keleti válság rendezésével összefüggő kérdésekről. a MjkhkSzö -ban olvastuk: Déva városához meg is megjelentek „Keverjük a mész be gyönge teste hamvát. Avval állítsuk meg magas Déva várát.” A; ballada hozott bennünket ide Déva vára alá. Kapaszkodunk — néhol négykézláb — a meredek sziklákon fel a várba. Ketten vagyunk a fiammal. Kelemen felküldi a várba fiát — jut eszembe. „Menj el fiam, menj el magas Déva várra..." Szidom a gyereket; meg az anyját, amiért ilyen sima talpú cipőben indította el. A száraz füvön meg-meg- csúszik a gyerek lába, attól rettegek állandóan, hogy lezuhan a mélybe, „oda bele- hulla”. Déva vára 370 méter magas hegyen, egy vulkanikus dombon épült a XII. században. A hegy lábánál terül el a szépen rendezett kisváros, néhány kastélyával (az egyiken a Hunyadiak címere) ; mindjárt a régi város mellett, a Maros széles völgyében fekszik az ugyancsak szép, modern nagyváros, amely ma Románia egyik megyéjének, Hunyad megyének a székhelye, ipari, kereskedelmi központja. Ez mind Déva. De nekünk Déva elsősorban a hegyen a vár, ahova Kőműves Kelemenné igyekezett fel kocsijával azon a reggelen. Bizony, néha úgy gondoljuk mi is, mint Kelemenné kocsisa, hogy „forduljunk mi vissza”, Déva vára tényleg „magos”. A gyerek erőlteti, hogy bizton van itt járhatóbb út is, hisz a várba valamikor lovak, sőt kocsik is feljutottak. „Hagyd el fiam, hagyd el...” — majd csak feljutunk valahogy. (Később kiderült, hogy a. gyereknek igaza van: a kocsik számára épült külön út visz fel egészen a fellegvárig. Lefelé már mi is ezen jöttünk.) Ütközben egy graffiti (falfirka) felvidámít bennünket. Egy sziklába mélyen bevésve ez áll: Itt volt Tóth József Debrecenből 1807. Ez a falfirka agyoncsapja azt a sárga, kékbetűs pléhtáblát a hegy lábánál, aminek alapján azt hinné az ember, hogy ezen a tájon csak dákok meg románok jártak. A debreceni Tóth Józsefet akármilyen kultúrpolitika el sem tüntetheti, hisz ahhoz sziklát kellene megfordítani, hogy ne lehessen olvasni róla. Felértünk a fellegvárba. A vár úgy áll, ahogyan Kőműves Kelemenné is látta: a falak ledőlve. Még 1849-ben (a magyar szabadságharcban, illetve 42 évvel Tóth József ott járta után) felrobbant a vár. Valamicskét próbáltak rajta újraépíteni, valószínű, nem sok pénzzel. 1910-ben raktak fel néhány faltöredéket és beomlott kaput. Azóta kőművesek hozzá nem nyúltak, „Félvéka ezüstért, félvéka aranyért”. Hát, itt vagyunk Kőműves Kelemen híres várában! Ezek azok a kőfalak, amik hallatára elborzadtunk az iskolapadban és elszorult a szívünk. „Nem szólhatok fiam, mert a kőfal szorít, erős kövek közé vagyok berakva itt.” Megilletődve állunk a vár közepén. Egy asszony sírja ez a vár. Nem tudom, a gyerek most mire gondol. Nekem az anyja jut eszembe. Kőműves Kelemen balladája az anya tragédiája. (De miért éppen nő az áldozat nemcsak ebben a balladában, hanem a vele párhuzamos román Manóié mesterről vagy a Szkadár építészről, szerb balladákban is?) A gyerek is jól tudja, hogy logikai értelemben Kelemenné históriája nem igaz. De mit sem törődünk a logikai igazsággal! Nekiállunk a falmaradványokat piszkálni. Középkori réteget keresünk. Mészhabarcsot akarunk hazavinni, olyat, amelyikben benne van Kőműves Kelemenné „gyönge teste hamva”. A bizonytalanságunkon átlendítjük magunkat azzal, hogy végeredményben mindegy, honnét vesszük ki a falból a meszet. Kelemenné minden darabkában benne van. A több száz év alatt itt mindent átjárt Kelemenné szelleme. Én végül is nem mészhabarcsot, hanem egy darab követ hoztam haza. Egy darabot abból a kőzetből, amelyből Déva vára épült. Ez az az anyag, ami nem akart művé összeállni. Jó ez a választás; az is, hogy a gyerek meg a habarcsot hozta. Persze, turisták is jönnek fel a várba, olyanok, akik mit sem tudnak Kőműves Kelemenről vagy Manóié mesterről. A kilátás a várból csodálatos. Alattunk Déva városa, a távolban a kanyargó Maros, és még távolabb éppen csak észlelni lehet az Erdélyi-érchegység nyúlványait. Egy Temesvárról érkezett turistacsoport a lőréseken, ablakokon bámul le a völgybe, járkál a falakon, élvezi a kilátást és a szokatlanul erős szelet, amelyből itt lent a várudvarban már mit se érezni. Ám szélfordultával oda a kilátás, mert a szomszédos hegy mögül a szél átemeli a Mintia hőerőmű füstjét. Rövid idő alatt füstfelhő takarja el előlünk Déva városát. A temesvári turistákkal magyarul és szerbül beszélgetünk. Ök egymásközt használják még a német és természetesen a román nyelvet. Ez a második napunk Romániában. És ha már a temesvári turisták többnyelvűségét említettem, nem hallgathatom el, hogy mindig szorongást éreztünk és félelmet. Az anyanyelvűnk miatt. Itt, fent a várban feloldódott ez a szorongás. Nincs mit félni. Hangosan beszélhetünk mi is magyarul. Annak, amit otthon hallottunk, és amivel otthon ijesztgettek bennünket, valószínű, legalább fele mendemonda és előítélet. Magában a várban találtunk magyar írást. Dávid Ferencnek (1510—1579), az első magyar unitárius püspöknek állított emléktáblát a református egyház abban a cellában, ahol raboskodott. Ezen a táblán magyarul és románul egyaránt van írás. A temesváriak elmentek. Mi még nézelődünk. Üjabb turisták érkeznek. Egyenként vagy párosával szállingóznak az emberek. A forgalom nem nagy. Indulunk lefelé. Egy román házaspár jön a fel a várba. Előttük szalad egy kislány. Az asz- szony gyönyörű, olyannyira, hogy ajánlom a fiamnak, forduljunk vissza, nézzünk még egy kicsit szét a várban. Látom, a gyereket is visszahúzza a lelke. Ki tudja, mikor jövünk még egyszer ide! Visszamegyünk a főkapun, és átvágunk az udvaron. Az asszony a fal tövében ül, és nekidől a falnak. A férfi elment valahova. A kislány felkapaszkodik a falra. Csöndben állunk és nézelődünk. Én az asszonyt nézem hosszú fekete hajával. Ül. Felette a fal. Mindenki eltűnt. Mi állunk csak a várudvarban, és az asszony a fal tövében. Gyönyörű nő. A csöndben váratlanul a falakról csengő hangon kiált le a kislány az anyjának: — Hallod, milyen szép ez a nyelv!? — mondom a gyereknek. Nem reagál. Még gyerek, nem is értheti-, hogy egy nyelv szépsége igazán a gyerekszáj ejtette szavakban jut kifejezésre. A! kislány csak kiabál, nem is látni, hol van. Tényleg szép nyelv. Élvezet hallani, ahogy a lágy cs-ket ejti a lány. Az asszony feltekint a falra, aztán némán néz tovább maga elé. — No, láttad Kelemennét is, mehetünk — indítom el a gyereket, most már végleg. A kapuból még visszanézek. Néhány órával később a modern Dévából indulunk tovább. Megyünk beljebb az országba. Végig az úton két oldalt barátságosan integető gyerekek sorfala. Ezek a gyerekek még Déván egy piros rózsát nyújtottak be az autóba. Ezzel a piros rózsával jártuk be Romániát. Lajkó Nándor AZ ARAB ORSZÁGOKNAK jelenleg 210 millió lakosuk van. Az ezredfordulón számuk eléri a 288 milliót — közölte egy jordániai napilap az Arab Liga adataira hivatkozva. A legnépesebb arab ország Egyiptom, 53 millió, a két legkisebb pedig Katar és Dzsibuti, 300-300 ezer lakossal. Afrikában — túlnyomórészt az északi részén — 145 millió, Délnyu- gat-Ázsiában pedig 65 millió arab él. NŐ AZ OLASZORSZÁGI ÚJSÁGOLVASÓK SZÁMA Az újságolvasók számát tekintve Olaszország nemrég az utolsók között volt Európában. Tíz évvel ezelőtt minden 11 olaszra jutott egy újság, jelenleg viszont már minden nyolcadikra. A szakértők szerint ez azzal magyarázható, hogy azok, akik a ’60-as és ’70-es években fejezték be egyetemi tanulmányaikat, jobban érdeklődnek a napi események, politika iránt, ezenkívül az újságszövegek nem olyan bonyolultak, mint valamikor. MEG AKARTA SEMMISÍTENI Raffaello Folignói Madonna című képét egy 31 éves férfi. A Vatikáni Múzeumban őrzött, felbecsülhetetlen értékű festmény a teremőrök éberségének köszönhetően épségben maradt. A férfi, akiről utólag kiderült, hogy Olaszországban letelepedett nyugatnémet állampolgár, és valószínűleg elmebeteg, benzinpalackkal akarta meggyújtani a remekművet. IEMÉT MEGKEZDIK A SÖR árusítását izlandban Március 1-jétől ismét ihatnak sört az izlandiak. A 250 ezer lakosú szigeten eddig egy 70 évvel ezelőtt hozott rendelet tiltotta a sör gyártását és forgalmazását. Az izlandi piacra szállító 19 külföldi sörgyár közül mindössze három kapott engedélyt: egy-egy amerikai, osztrák és dán cég. Két Izlandi sörgyárral együtt ve- tekedhenek majd a fogyasztók kegyeiért. JAPÁN VONAT VILÁGCSÚCSA Új vasútvonal épült Japánban, Jendaji és Kitakarni között. A szerelvény átlag 276 kilométeres óránkénti sebességgel közlekedik. Ezzel világcsúcsot állítottak fel, s így Franciaországot visszaszorította a második helyre. KAKAÓ NÉLKÜLI CSOKOLÁDÉ A kakaó többé nem lesz elengedhetetlen a csokoládé készítéséhez, állítják a brazil szakértők, akiknek sikerült a cupuazu nevű gyümölcsből kakaó-helyettesítő port előállítaniuk. A port a cupuazu magjából nyerik, amely aromája, színe és ösz- szetétele szerint teljesen megfelel a kakaóénak. Brazíliában egyébként ezt a gyümölcsöt széles körben alkalmazzák gyümölcsszörpök, a fagylalt és különféle édességek készítésénél, magját eddig eldobták. NEM VOLT ELÉG, hogy a holland festő, Vincent van Gogh műveiért a japánok rekordösszegeket adtak, most a Zundert városkában levő szülőházát is meg szeretnék vásárolni, hogy múzeumot létesítsenek benne. A vásárlási ajánlatot egy eddig meg nem nevezett japán csoport tette Dominique Janssens belga kereskedőnek, aki nemrég tett szert arra a Dél-Franciaor- szágban levő házra, ahol a festőművész élt.
