Békés Megyei Népújság, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-02 / 28. szám
NÉPÚJSÁG Szabad pártnap Mezőhegyesen flz egyetlen alternatíva: az alkalmazkodás 1989. február 2„ csütörtök Utóhangok egy tanácsülésről Tegnap délelőtt 10 órától — dr. Szabó István titkár elnökletével — szabad pártnapot tartott az MSZMP nagyközségi bizottsága Mezőhegyesen, a József Attila Általános Művelődési Központban. Ezen Szombat József, a Politikai Főiskola dékánja a következő témakörökkel foglalkozott előadásában: a párt belső élete, a demokratikus szocializmus, a tulajdonviszonyok alakulása, az alternatív mozgalmak helye és szerepe, az egypárt-, többpártrendszer kérdése, valamint az új nemzeti összefogás értelmezése. A jelenlegi súlyos magyar helyzet kialakulásának néhány nemzetközi összefüggésével kapcsolatban elhangzott, hogy a Föld 157 országa közül több mint 100 hitelekből tartja fenn magát. A tudományos-technikai forradalom hatására éles Tanácsülés Sarkadon Az év első tanácsülése a városi jogú nagyközségben egyben az „utolsó” is Volt tegnap — ugyanis Sarkadot az Elnöki Tanács döntése alapján hamarosan várossá avatják. A tanács 1989. évi költségvetésének megvitatása során, amelyet első napirendi pontként tárgyaltak meg a testület tagjai, gyakran szóba került a várossá válás. Ez a nagyon várt tény — mint többször is elhangzott — újfajta gondolkodást követel, s tükröződnie kell a költségvetés részleteiben. Otlecz Istvánná megbízott osztályvezető egy, három változatban kidolgozott tervezetet terjesztett a testület elé: az A- és B-változat hitelfelvételt igényel. s csupán a feladatokat verseny bontakozott ki a világgazdaságban. Létrejött az adósválság, és jócskán leértékelődtek a régi technológiával előállított termékek. Magyarország a ’70-es évek második felétől sokkal többet veszített, mint a második világháború folyamán. Az MSZMP úgy látja, hogy az alkalmazkodás az egyetlen alternatíva a kikibontakozás útján. (Az előző évtizedek végén a Szovjetunióban kitűnt, hogy a szocializmus modellje az új feltételek között nem elég hatékony, sőt jellemző rá a pazarlás és az alacsony fokú hatékonyság.) Az előadó a korábbi években elkövetett hibákra utalva megemlítette, hogy a párttagság egyre inkább azt követeli: le kell vonni a személyes konzekvenciákat. Itt azonban az a nagy kérdés: hogyan kell ezt csinálni?! Nélkülözhetetlen a konrangsorolja, míg a C hitellel nem számol, ellenben a megkezdett beruházásokat befejezetlenül hagyná. A tanácstagok úgy vélekedtek, hogy a hitelfelvételnek is vannak határai, ám mint Mátyási János, a számvizsgáló bizottság elnöke megfogalmazta, „Ez a megoldás célravezető kényszer és nem felelőtlenség’'. A városi jogú nagyközség tanácsának pénzügyi terve több mint 137 millió forint bevételi előirányzattal számol, amelyben benné van 5,5 millió forint hitelfelvétel is. A végül egy ellenszavazattal, és egy tartózkodás mellett elfogadott első változat szerint befejezik az iskolaépítést, a napközis konyhát, és hét, lakossági frontáció lehetőségének megteremtése, vagyis az, hogy előkerüljenek a különböző nézetek a vitákban, mert csak kompromisszumok árán képzelhető el a gazdasági-társadalmi előrehaladás. Az MSZMP-nek politizáló és demokratikusan működő párttá kell válnia. A főiskola docense a kérdésekre válaszolva egyebek között elmondta, hogy a . kisnyugdíjasoknak van nagy szüksége a támogatásra. Ugyanakkor nem lehet elodázni a bérreformot sem, amely feltételezi -a teljesítményeken alapuló differenciálást. Az utánpótlásra vonatkozóan az előadó azt a választ adta, hogy a párt a jövőben sem mondhat le az ifjúságról, ám le kell számolni a mozgalomban, a szervezetekben szokásos régi sémákkal. összefogással épült útalapot zárnak le. De mi legyen négy további elkészült, és az A-változatból kimaradt útalappal? Nos, erre is született javaslat: talán a minisztérium tud olyan műszaki megoldást, hogy az utak állaga lezárás nélkül se romoljon le. Nem kis vitát váltott ki, hogy a felújítási keretben tervezett több mint 600 ezer forintot a házasságkötő teremre, vagy az útalapok karbantartására. fordítsák. Végül is nagy többséggel az utóbbi javára szóló átcsoportosítás mellett döntöttek a tanácstagok. Ugyancsak átcsoportosítottak 250 ezer forintnyi összeget a közvilágítás javítására: a testület az Anti út mellett voksolt. A továbbiakban szó volt még a településen felállítandó Aradi-vértanúk emlékművéről, a tanács munkabizottságai ez évi munkatervéről. Végül tájékoztató hangzott el a várossá nyilvánításról kapcsolatos ünnepségekről. „ M (Folytatás az 1. oldalról) nyem szerint ezért született olyan szavazati arány, hogy 58 tanácstag a bizalom mellett szavazott, három pedig tartózkodott és senki nem szavazott ellene. * * * — Hallott-e a Gally-ügyről? — lépek a kirakat előtt nézelődő idős asszonyhoz. Idegenkedve néz rám. — Nem ! — rázza a fejét. — A tévéadást sem látta? Ékre már csak legyint: — Ezek a dolgok nem érdekelnek- engem... Hát, ez is egy vélemény. Egy fiatalember rohan valahová. — Ha nem írja meg a nevem, megmondom: szerintem mindegy, ki ül a tanácselnöki ' székben; előbb-utcbb úgyis besározódik. Nálunk ez már szinte nemzeti hagyomány ... Íme, egy középkorú értelmiségi férfi véleménye: — Rokonszenves volt, ahogy kiállt a nyilvánosság elé, s ahogy vállalni merte az elkövetett hibát. De mikor jelentkeznek már azok, akik a háttérben állnak és legalább annyira bűnösök? Ugye. 40 évig ez volt a stílus. Elgondolkodtató viszont, hogy vajon az a vezető, aki gondolkodás nélkül végrehajtja a felsőbb utasításokat, az tényleg alkalmas-e a vezetésre? Ez az ügy mindenképpen tanulságos ... Sokan várjuk azokat a fiatal vezetőket, akik mernek dönteni, olykor „széllel szemben” is . . . * * * Két választópolgár véleménye: — A városi tanácselnököt okos, művelt, tisztségére rátermett embernek tartom, s nem tudom elítélni azért, amibe lényegében csak belesodródott. Ráadásul ennek az ügynek az igazi bűnösei vagy már megúszták, vagy ezután fogják megúszni a dolgot. A közélet tisztasága nagyon fontos, de úgy hiszem, hogy dr. Gally Mihály a történtek után sokkal jobban ügyel majd rá. Én magam nem találnék nála alkalmasabb elnököt a városi tanács élére. — Magam is hallottam, hogy sokan kifogásolják a tanácsülés döntését. Észre kell azonban venni, hogy közülük nem is kevesen pusztán vezetőellenes hangulatot akarnak kelteni, függetlenül dr. Gally Mihály személyétől. Manapság néha úgy tűnik, hogy valamiféle divattá válik a vezetőellenesség, a bűnbakkeresés, márpedig a városnak éppen elég, fontosabb gondja-baja van, s ezek megszüntetésére, a feladatok megoldására kellene inkább több energiát fordítani. Egy társadalmi tisztségviselő gondolata: — Kevés az információm ahhoz, hogy ebben az ügyben felelősséggel nyilatkoz- hasusak. Mindenesetre nem jó az a városnak, hogy ilyen jelenségekkel találkozunk ... Végezetül — véleményem szerint — a vezetői funkció szolgálat kell hogy legyen, nem pedig hatalom. Egy iskola személyzeti vezetője mondja: — Szerda reggel ezzel az üggyel foglalkoztunk a tanáriban. Az volt az egyöntetű vélemény, hogy egyetértünk azzal, hogy Gally Mihálynak bizalmat szavaztak. Éppen ideje lenne már, hogy ez a vezetői állás stabilizálódjék. Kezd a megyében elfajulni a vezetőellenesség, s ez senkinek sem jó... Egy Békéscsabán élő háziasszony, édesanya, egyetemet végzett középvezető: — Minden érdekel bennünket, ami a városban, a világban történik, családon és munkahelyen belül is. Újságot nem volt még időm olvasni, a televízióból értesültem a történtekről. A környezetemben is annyi a megoldandó, - cégen belüli teendő, hogy csak néhány percet beszéltünk az ügyről. Volt, aki azt mondta, hogy minden azért történt a soron kívüli tanácsülésen, hogy felháborodjon a város és végre hathatósan avatkozzanak a dologba az illetékesek. Eszerint még korántsincs vége az ügynek, a döntés csupán provokatív jellegű volt. Szerintem nem lett volna szabad bizalmat szavazni a tanácselnöknek. Én nem ismerem, semmi bajom vele, de ha nyíltságról, közéleti tisztaságról beszélünk, ez a döntés összeférhetetlen ezekkel az elvekkel. A tisztogatást végre, valahol el kell kezdeni, ha az eiső áldozatokat sajnáljuk is. Hallottam, hogy a város nehéz helyzetben lenne, ha úi tanácselnököt kellene választani. Valóban nincs alkalmas ember széles e vidéken, aki erkölcsileg is feddhetetlen? Nem ismerem ezeket a köröket, de ha így van. az nagyon szomorú .. . * * * Többen felvetették: mi a helyzet akkor, ha a választópolgárok egy része nem ért egyet a tanácstaguk szavazásával és a Visszahívását fontolgatják. Szabó Lászlónét, a Hazafias Népfront Békéscsabai titkárát az ezzel kapcsolatos jogi szabályozásról kérdeztük: — Első lépésként jelezni kell ezt a Hazafias Népfrontnak. Természetesen névvel és személyi számmal, hogy a gépi nyilvántartásban ellenőrizni tudjuk, az, aki a visszahívást javasolja abban a választókerületben él-e, ahol megszavazták X- nek, vagy Y-nak a tanácstagságát. Nem vagdalózásokkal, hanem észérvekkel kell alátámasztani kitől és miért akarják visszavonni a bizalmat. — A választók hány százalékának kell aláírnia a visszahívó papírt? — Legalább egyharmadá- nak. B. V.—B. Zs.—G. K. —L. E.—V. Z. II várossá válás újfajta gondolkodást követel K Kik fényben hallottuk „II sportnál mindig kevés volt a pénz” Mint bizonyára sokan figyelemmel kísérték; tegnap este a Kék fény foglalkozott a bundabotránnyal, benne a békéscsabai üggyel is. Alább az erről készített riportot közöljük Agárdi Tamás riporter első kérdése a feketekasszák eredetére vonatkozott: _ — ön kezelte a feketekasszát, honnan kerültek ide a pénzek? Botyánszki Pál szakosztályvezető: — Kérem szépen, a feketekasszának az elsődleges intézője Araczki János, a megyei tanács általános elnökhelyettese, a klub társadalmi elnöke volt. <5 töltötte mindig föl, az esetek 80 százalékát ő intézte. A feketekassza további feltöltésében dr. Gally Mihály, a városi tanács elnöke, a klub társadalmi elnökhelyettese segédkezett. A feketekasszában tulajdonképpen az esetek döntő többségében mindig adóssságaink voltak, mert nem győztük előteremteni a szükséges pénzeket játékosvásárlásra, játékvezetők fogadására, vagy más vonatkozású, sporttal kapcsolatos költségekre, és nagyon sok esetben adósságaink voltak és nem tartalékaink. R.: — Mibe kerül manapság egy játékos? B. P.: — Tárgyaltunk Mörtel Bélával, akinek Debrecenben nyáron lejárt a szerződése. Mörtel Bélának az igénye egy kocsma, teljes berendezéssel. Kosztának, a Videoton kapusának az igénye egy Zsiguli kulcsa volt, és egy háromszobás lakás beugrója. Bücs Zsolt két évre 700 ezer forintot kért. Csehi Tibor évente 300 ezer forintot kért, és két vagy három évet lett volna hajlandó aláírni. R.: — Végül is ezt a játékosok mindenen kívül kérték és kapták, tehát nem prémium, nem jutalom ... B. P.: — Ezek tulajdonképpen feketepénzek, a hivatalos pénzek feletti csú- szó-zsebbemenő pénzek. R.: — Említette a bírók megvendégelését. Hogy nézett ez ki? B. P.; — Csak egy példa: tulajdonképpen nagy tisztelője vagyok Vízhányó Laci bácsinak, aki volt FIFA-já- tékvezető, jelenleg a játékvezetői testület egyik vezető személyisége. Békéscsabán ez közszájon forog, ezt is tanúkkal tudjuk bizonyítani, aki annak idején olyan kijelentést tett, hogy megnézheti magát az, aki a bírókkal kellően nem törődik. R..- — Mi történt akkor, amikor a bírónak nem adtak? B. P.: — Kérem szépen, négy év alatt a 70 esetből — mert körülbelül 70 esetre tehető négy év hazai mérkőzése, nemzetközi, illetve rangosabb, MNK-mérkőzése — két esetben fordult elő, hogy a bíró nem fogadta el. R.: —* ön a megyei tanács általános elnökhelyettese, hogy került egyáltalán szóba az ön neve? Araczki János: — .Négy éve lesz most február végén, vagy március elején, hogy az akkori politikai, állami vezetők felkértek, hogy vállaljam el társadalmi munkásként az Előre Spar- tacusnál a társadalmi elnöki teendőket, mivel én is a sportmozgalmon belül tevékenykedtem. És én azt hiszem, nemcsak a labdarúgásban — ezt mások is kifejtették már —, aki sporttal foglalkozik, megítélésem szerint, akármilyen tisztességesen csinálja, a sportnál mindig kevés volt a pénz, az valamilyen módon, esetenként még szabálytalanságokra is, ha nem is rákényszerül, de tudomásul veszi, hogy így lehet megoldani az anyagi bázis megteremtését. R.: — Az Önök esetében ez volt az a bizonyos feketekassza. A. J.: — Igen, nálunk is volt ilyen feketekassza, a labdarúgásnál. Szóbeszéd tárgya volt közöttünk, hogy volnának . olyan művészek, hogy ha azoktól vásárol a könyvtár festményt, akkor ők adományoznának vissza a sportra pénzt. Hát, én ezt természetesnek vettem, ami úgy tűnik, most már hiba, hogy ilyen pénzek kerültek a feketekasszába. R.: — Körülbelül 8 millió körüli az az összeg, ami a tanács részéről támogatás ment a baráti körhöz, ugye? Miért kellett a baráti kört közbeiktatni, miért nem lehetett ezt közvetlenül az egyesülethez utalni? R.: — Miből? B. P.: — Tulajdonképpen állami pénzekből. R.: — Találkozott olyannal, hogy valamelyik vállalatvezető, vagy intézmény- vezető átutalt ugyan, de olyan jaj de nagyon nem örült neki. Inkább egy presszió, mondjuk a megyei tanács részéről, vagy más hatására történtek ezek az átutalások? A. J.: — Akkor az egyesület nem fizethetett a sportolónak letelepedési segélyt olyan nagyságrendben, amiért eljött volna, csak a baráti kör. R.: — Ezt a 8 millió forintot, hogy a tanács eszközéből átkerüljön a sport céljaira, ezt ki irta alá, vagy ki döntötte el? A. J.: — Utasítás, tanácson belül törvény, és gondolom, máshol is törvénysértés, felelős beosztású embereknek még én sem adhatok, még a megyei tanács elnöke sem. R.: —•Törvénysértők voltak ezek az utalások? A. J.: — Most azt mondja a rendőrség és az ügyészség, hogy igen, a testület elé kellett volna bevinni. R.: — Ha jól emlékszem, 8-10 lakást adtak labdarúgóknak. Milyen körülmények között került erre sor? A. J.: — Nem tudom megmondani. Aki a lakáselosztással valamilyen módon is foglalkozott, ez "általában helyi tanácsi feladat. R.: — Hadd említsek meg még egy kérdést, a baráti köröknek a témáját. Azt hiszem, hogy az ő működésük sem volt makulátlan. B. P.: — A baráti körök tulajdonképpen azért jöttek létre kezdettől fogva, hogy a labdarúgást segítsék elő. Békéscsabán ismereteim szerint 4-5 év alatt a baráti kör 22 milliós forgalmat bonyolított le. B. P.: — Ezek az átutalások az esetek 90 egynéhány százalékában, ha ezt lehet így minősíteni, kényszer hatására történtek. Egy adott kollektíva sehol nem örült, hogy a baráti körnek, vagy játékosvásárlásra, vagy a játékosok foglalkoztatására a különböző összegeket ki kell adni. Ezt az ott dolgozóknak kellett megtermelniük, az ott dolgozók bére ebből adódóan kevesebbé válik, ennek tulajdonképpen senki nem örül. Nem Állami Díjat vártam, de minimum azt elvártam volna, hogy köszönjék meg a munkám. R.: — Hát Állami Díj az most biztos nem lesz. És itt, a békéscsabai közvélemény hogy ítéli meg ezt az eseményt? B. P.: — Ez érdekes dolog. A bundabotrány kipattanása után, egyáltalán az események, október 24-e után két hazai mérkőzésre is kimentem. És föl voltam arra készülve, hogy esetleg emberek megkóstolnak, megjegyzéseket tesznek. Senki egy rossz szót nem szólt, az ismerősök, a szimpatizánsok, vagy akivel köszönőviszonyban vagyok, nekem szorítottak. R.: — Tehát senki nem tartja ezt bűnnek. B. P.: — Senki nem-tartja, mert öt és fél évvel ezelőtt ezeket a dolgokat másként ítélték meg. Akkor ez még politikai kérdés volt. A.. J.: — Biztos volt egy hangulati levezető jellege is a labdarúgásnak, vagy van, hiszen tőlünk fejletlenebb országokban — az én ismereteim szerint Dél-Amerikát tudnám megemlíteni — gyakorlatilag az a nehéz élet, amiben főleg a kiskeresetű emberek élnek, kiélik magukat a labdarúgásban. Én azt hiszem, labdarúgószakembertől olvastam, hogy szerdától vasárnapig arról beszélnek, na vajon mit fog a csapatom csinálni, aztán vasárnaptól a következő szerdáig, hogy akkor hát miért ilyen eredmény született? És egy kicsit kevesebbet foglalkoznak azzal a napi, hétköznapi élettel, ami általában foglalkoztatja az embereket. De hangsúlyozom, hogy biztos közreműködik, vagy közreműködött embereknél, hogy a hangulatukra kedvező hatással tudott lenni. (A riportot kerekasztal- beszélgetés követte, amelyet holnapi lapunkban ismertetünk.)
