Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-31 / 26. szám
1989. január 31., kedd NÉPÚJSÁG flz MSZMP főtitkárának interjúja a hazai sajtó képviselőinek (Folytatás az 1. oldalról) dományos, és ennek alapján új politikai minősítést fogalmazunk meg. — Almi a stratégiát illeti, a Központi Bizottság az elmúlt 10 hónap alatt kétszer fogott hozzá ennek a stratégiának a kidolgozásához; két ülésen volt sikertelen a vita. A legutóbbi központi bizottsági ülés külön munka- bizottságot küldött ki.^s a főtitkárt bízta meg, ‘hogy vezesse azt, továbbá a KB februári ülése elé terjesz- szen egy jelentést a stratégiáról. Nem hallottam, hogy Berecz János hol nyilatkozott úgy, hogy a legerősebb politikai szervezet, az MSZMP nem teljesen alkalmas a folyamatok irányítására. Ha egy politikai párt nem akarja befolyásolni a politikai folyamatokat, akkor lemond fő feladatáról. Létjogosultságát épp az adja, hogy a társadalom érdekében a politikai folyamatokat befolyásolja. Nekünk tehát két próbálkozás után a februári központi bizottsági ülésen harmadszor kell megpróbálni — most már egy bizottsági jelentéssel és nem politikai bizottsági jelentéssel —• meghatározni a főbb tartalmi kérdéseket. Ezek: az MSZMP viszonya a többpártrendszerhez, a választási rendszerhez, valamint a különböző alternatív mozgalmakhoz. Ehhez kapcsolódik az a menetrend, amit a Központi Bizottságnak jóvá kell hagynia ahhoz, hogy a pártvezetés tudja, mihez tartsa magát. Meddig terjed a platformszabadság? „E sikertelen szakaszok sajátos reformretorikai versenyre adtak módot — állapította meg egy újabb kérdés, azt tudakolva: meddig terjed a platformszabadság?” — Először is ez nem platformszabadság, ez az önfegyelem hiánya — hangzott a válasz. — A platformszabadság azt jelenti, hogy a testületen belüli nézetkülönbségek képviselhetők. Azok után is, hogy a testület elfogadta valamelyik álláspontot. Ennek értelmében a testületen belül lehet — ha indokolt — különböző meggyőző munkát végezni. De amíg a testület nem dönt, az az álláspont van érvényben, amit kialakított és elfogadott. Tehát a platformszabadság nem az összevisz- szaságot és a káoszt jelenti, hanem a testületen belüli szabadabb politikai vitát, amely a kisebbségi véleményt képviselők számára ad lehetőséget ahhoz, hogy szövetségeseket és támogatókat gyűjtsenek álláspontjukhoz. Ezt mi nem tekintjük frakciónak. De addig, míg a többségi álláspont van érvényben, addig a kisebbségnek a magatartásában, a gyakorlatában a többségi álláspontot kell képviselnie akkor is, ha nem ért vele egyet. Joga és lehetősége, hogy véleményét terjessze a testületen belül. — Ami a reformretorikát illeti — azzal bőségesen el vagyunk látva, s így sok-sok illúzió keveredik. Egyesek azt hiszik, hogy ha reformról beszélnek, az már reformot is jelent. A reformnak a tettekben, a magatartásban kell megnyilvánulnia. Minden reformnak időigénye van, az időtényezőt nem szabad lebecsülni. Felvetődik tehát a kérdés, hogy az elmúlt tíz hónap alatt a pártértekezlet óta megtett út sok-e, vagy kevés, önmagunk letisztulásához és a folyamatok kibontakoztatásához kevés — nem tettünk eleget, ezért az elmúlt tíz hónappal nem vagyok elégedett. Noha elég sokat tettünk, elsősorban a párton belüli közgondolkodás alakításában. A közvéleményt is szoktattuk, szoktatjuk a változó helyzethez. — Ami ennél fontosabb — önmagunkban megvívunk egy csatát, amelynek szerintem a vége felé járunk. Jobban tudjuk, hogy mit kell tennünk a jövőt illetően. Igaz, többet tehettünk volna. s hogy ennek mi az oka, azt sem lehet megkerülni: a vezetésben a pártértekezlet óta nem alakult ki emberi egység. Hangsúlyozom : nem politikai, hanem emberi egység. Nem alakult ki olyan emberi viszony, amely nélkül nem lehet egy ütőképes testületet elképzelni a vezetésben. Különböző életutat jártunk meg, különbözőképpen mérlegeljük a folyamatokat. Ugyanakkor be kell látni, hogy ez egy nagy korszaknak az utóélete, amikor is egy nagy egyéniség sajat értékes, esetenként vitatható tulajdonságaival rányomta a bélyegét az őt követő generációra. És míg az őt követő gárda megtalálja Faját arculatát, ahhoz nem hónapok, hanem sokkal több idő kell! Ezt nem lehet közkívánatra. vagy határozattal elrendelni. Van azonban egy másik ok is. Ügy látom, hogy kezd a vezetésben levő — eddig is szubjektumból származó felfogás — tulajdonságbéli. munkastílusbéli különbség politikai különbözőséggé válni. Ilyen a saját múltunkhoz, a nacionalizmushoz való viszony, a fejlődés ütemének a megítélése, és sorolhatnék még két-három olyan kérdést, amelyben úgy látom, kibontakozik a véleménykülönbség a legszűkebb vezetésen belül is. Eddig ez sehol nem nyilvánult meg. Nem látszott, hogy vannak ilyen különbségek. Ma már — mint mondtam — a szubjektumbeli különbségek politikai különbözőségekben 'S megnyilvánulnak, és mintha megjelenne, feltűnne a tartalmi egység hiánya is. B választásokat az új alkotmány alapján kell megtervezni — Ami a választásokat illeti. Elképzelésem szerint — azért mondom az én elképzelésemet, mert utaltam iá, hogy erről ezután fog határozni a Központi Bizottság — a választásokat az új alkotmány alapján kellene megtervezni. Az új alkotmány a társadalmi vita után, az év végére elkészíthető. Ezt követően ennek a parlamentnek kellene elfogadnia az új alkotmányt, majd a népszavazással megerősíteni. Ezt követően kellene a választási törvény szellemében lebonyolítani a helyhatósági választásokat. S amennyiben úgy dönt a parlament. hogy ő akarja megválasztani a köztársasági elnököt, azt is; de ha az ország népe akar választani népszavazással, akkor legyen így. Az új parlament megválasztásával kellene befejezni ezt a menetrendet. Végére kellene hagyni a párt XIV. kongresszusát, megfordítva a sok évtizedes gyakorlatot. így a párt meríteni tudna a választások során felhalmozódott politikai tapasztalatokból. Nem utolsósorban támaszkodhatna azokra, akik a választási csatákban meg tudták vívni a maguk harcát, és egy választói közösség által megmérettek. Ezáltal a pártvezetés erkölcsi-politikai bázisa markánsabbá és szilárdabbá válhatna. Erre lehet azt mondani, hogy eltér. a gyakorlattól, de jogos ez a megközelítés. De felvetődhet az a kérdés is. hogy a választásokon milyen platformmal lépnek fel a párttagok. Ha nincs kongresszus, nincs program sem. Én azt gondolom, a Központi Bizottság programelőkészítő munkáját úgy kell meggyorsítani, hogy a program fő elemeit a választások előtt a párttagság megismerje, és legyen mit képviselnie. A programnak is jót tenne, ha a választási viták során felvetődő ellenvélemények, vagy véleménykülönbségek elemzésével gazdagodhatna. Nem látom megoldhatatlannak azt a konfliktust, hogy előbb legyen választás és utána program. A választás a program formálásának nagyon hatékony eszköze lehet. Grósz Károlynak — mint mondta — változatlanul az a véleménye, hogy a párt reformpolitikáját kívülről jobbról, belülről balról támadják. — A párton belüli, elsősorban baloldali típusú — nagyon nehéz itt jelzőket használni, ezt szeretném leszögezni — szemlélet mögött nagyon sajátos leegyszerűsítés húzódik meg. Változást akarnak, a változás káros mellékterméke nélkül. Márpedig én nem hiszem, hogy egy ilyen társadalmi átszerveződésben, amikor új modellt alakítunk ki, a változást némi „rendetlenség" nélkül keresztülvihet- jük. A vélemények is megoszlanak, és nem tudunk minden részkérdést megválaszolni. Nem is beszélve arról, hogy mi sem tudjuk pontosan, milyen is lesz az új rendszer. A jelszavak nem jelentenek új rendet! Azt a gyakorlat fogja megfogalmazni. Ezért fontos, hogy az újért való küzdelemben előbb saját magunkkal vívjuk meg a harcot, hogy tisztázhassuk kérdéseinket és a jövőre vonatkozó válaszokat. — A közvélemény részéről viszont egy másik típusú nyomást érzek, a part- talanság nyomását. Abban, hogy mindent tagad, ami az elmúlt harminc év alatt érték volt. Ma ez sikk, s óriási öntévesztés. Mert az 1956 utáni korszak valódi hibái minőségileg más természetűék, mint az 1956 előtti korszak hibái voltak. 1956 előtt egy klasszikus sztálini modell hibái jelentek meg, míg 1956 után ezek a durva és nyers hibák eltűntek a politikai színpadról. Nem volt törvénysértés, nem tudok róla, hogy lett volna! Nem volt önkény, ami korábban volt. Az 1956 utáni időszakban 10—15 évig helyes törekvés volt, hogy a társadalmi szervek közötti szereposztás markánsabban fogalmazódjon meg. Üj szellemiség, új gyakorlat honosodott meg. Üj sikerek is születtek és hibák is előfordultak. De mondom, a hibák természete más volt. Miben látom az 1956 utáni szakasz problémáját? Az 1956 utáni vezetés alapjaiban felszámolta a korábbi struktúrát, de nem épített ki egy intézményes rendszert, hogy még egyszer ne fordulhassanak elő a korábbi hibák. Az 1956 utáni vezetés eleve elutasította ezeket a torzulásokat és salát bőrén érezte annak ösz- szes káros következményét. De tény: ez a vezetés egy idő után túlzottan megszokta azt a közeget, amelyben dolgozott; egy idő után túlzottan kötődött önmaga korábbi döntéseihez, önkont- rollja meggyengült, nem volt elég kritikus önmagával szemben, és ezáltal felerősödtek a szubjektív természetű tévedések. És itt van egy lényeges különbség; míg korábban 1956-ig, majd később, mondjuk a 1970-es évekig a párt- és az állami tevékenység különválasztása tudatos munka volt. Később ismét megkezdődött a „párt—állam” koncepciójának megerősödése. Én a lényegi hibát abban látom, hogv a régi mechanizmussal szemben nem épült ki a jól működő, természetéből eredően a szubjektivizmust gyengítő új rendszer és mechanizmus. B társadalom türelmetlen — Gondunkat növeli, hogy a gazdaságból nem meríthettünk elég sikerélményt. A társadalom türelmetlen és ez nyom bennünket. Pedig 1988 — másfél évtized után — az egyik legsikeresebb gazdasági esztendő volt, szinte teljesült a rövid távú hároméves programunknak első esztendejére megtervezett időarányos leckéje. Azért mondom, hogy szinte, mert a szerkezetátalakításban nem tudtunk nagyobbat lépni, de ezt nem tartom komoly hibának. Ez egy év után nem számon- kérhető — a szerkezetátalakítás évtizedek terméke lehet. Mivel nincs elegendő sikerélmény, a társadalom türelme tovább csökkent. De hát emlékeztetni kell rá, hogy a növekvő terheket már 1987-ben jeleztük! Mi most semmi mást nem csinálunk, mint amit 1987-ben elterveztünk, megmondtunk, s amihez türelmet kértünk! Az a furcsa helyzet, hogy a korábbi vezetést keményen bírálták következetlenségéért. Most, a mai vezetést azért bírálják, mert következetes. Persze, tudom. nem ezért kritizálják, hanem a gondokért, de e- mögött következetesség is meghúzódik. Grósz Károly annak az érzésének adott hangot, hogy a türelmetlenség egy szőkébb réteg álláspontját fejezi ki, és van egy csendes többség. A többség — mondotta — támogatja ezt a politikát. De egy szűkebb réteg valóban nagyon hangos, messzebb hallatszik a hangja, mint a türelmes és áldozatokat vállalni kész rétegéé. — Az egyik oldalon tehát nincs elég sikerélmény, s ez objektíve nagy teher, s ezzel egy-két évig számolni kell. A vezetésnek jó idegekre lesz szüksége, hogy bírja a rá nehezedő terheket. A dolog másik része az, hogy sok figyelemre méltó, értékes vélemény is van. Ezt szeretném leszögezni. A hangoskodók nemcsak demagógok, valódi, reális dolgokat kértek és kérnek számon, de nem számolnak az objektív körülményekkel, a lehetőségekkel. Azt hiszik, hogy csak a szándékoktól függ, hogy terveinket teljesítjük-e Ezek is nyomnak bennünket. Éppen ezért úgy érzem, hogy a májusi pártértekezlet óta a gazdasági és a politikai reformprogram végrehajtásához nem javultak, hanem romlanak a feltételek. Részben a társadalmi körülmények romlanak, részben a vezetésben meglévő különbözőségek nehezítik a helyzetet. Ezt kellene megfontolnia a párt vezetésének. — A Központi Bizottságnak megvannak a lehetőségei ahhoz, hogy ezt megoldja: egyrészt ítélje mega vezetés munkáját, s ha arra a következtetésre jut, hogy a Politikai Bizottság vagy a főtitkár, vagy a titkárok nem tudják betölteni ebben a helyzetben a feladatukat, akkor vonja le a konzekvenciát. Ez minden kulturált pártban természetes dolog. Ennek a lehetőségét mindig meg kell tartani a testület számára. És akkor meg kell próbálni egy új vezetéssel, hátha sikeresebben és eredményesebben tudja a programot megvalósítani. Ezzel számolnia kell egy vezetőségnek és egy vezetőnek — hangoztatta az MSZMP főtitkára. (MTI) 60 KILOGRAMMOS METEORIT Üj-zélandi kutatók nemrég 60 kilogrammos meteo- ritot találtak az Antarkti- szom A kosárlabda nagyságú, vasból és nikkelből álló meteoritot a Derrick Peak dombok lejtőin találták. Az alapos vizsgálat után a South Island-i Canterburry Múzeumban fogják kiállítani. SZENNYEZŐDÉS 480 kilométer hosszan vékony kőolajréteg húzódik a Csendes-óceán amerikai és kanadai part menti vizein. A tavaly december végén saját vontatójának ütközött tankhajóból 875 000 liter kőolaj került a vízbe. Csaknem 4000 vízi madár pusztult el a szennyeződés következtében. Jelenleg több ezer madarat gondoznak- gyógyítanak, hogy aztán ismét szabadon engedhessék őket. MÚZEUM Marktoberdorf bajorországi (NSZK) városban eredeti múzeumot nyitottak. A több száz kiállított tárgy bemutatja az ember hosszas harcát az ... egerek ellen. A látogatók többféle egérfogót „csodálhatnak meg”, európait és máshonnan valót egyaránt. A rágcsálók támadásai ellen folytatott harc első időiből való egérfogóktól az űrrepülések korában élő ember által kigondolt csapdákig mindenféle „ötlettel" szolgál a múzeum a kíváncsi látogató számára. A DOHÁNYZÁS ÁLDOZATAI Csaknem 390 000 amerikai vesztette életét 1988-ban a dohányzás okozta betegségekben. Az előző évekhez képest 30 százalékkal nőtt a dohányzás áldozatainak száma Amerikában. A Christian Science Monitor című lap a fenti adatok mellett közli, hogy tíz tüdőrákos személy közül kilenc a dohányzás miatt lett a betegség áldozata. Az orvosok már szükségesnek vélik a „vészfék” meghúzását azzal kapcsolatban, hogy milyen fiatal korban kezdik az emberek a dohányzást. KÖNNYELMŰEK AZ ANGOL FIATALOK — állapítja meg egy felmérés, amely szerint a 18—24 évesek 70 százaléka eladósodott. Fejenként átlag 540 fontnyi adósságuk van, és öt fiatal közül legalább egy kilátástalannak tartja anyagi helyzetét. A felmérést készítő szakemberek a baj forrását a könnyelmű vásárlásokra csábító hitelkártyákban látják. MEGADÓZTATTAK EGY GENGSZTERT Fukuoka Japán városban egy gengszter, HIroo Morito (52) be- pörölte az adóhivatalt, mert szerinte túl sok adót kell fizetnie abból a jövedelemből, amelyet kábítószer-eladással szerzett: 290 000 dollárnak megfelelő összeget. Tavaly Talvan- ból 570 kiló anfetamln nevű kábítószert csempészett Japánba, amelynek feketepiaci értéke 8 millió dollár. Moritót ezért letartóztatták, életfogytiglani fegyházbüntetésre Ítélték, valamint 10 millió Jenes pénzbírságra. A gengszter panaszt nyújtott be, és még szabadlábon van. A rendőrség értesítette az adóhivatalt, hogy meg lehet adóztatni. NEGYEDMILLIÓ SZEMÉLYGÉPKOCSIT vásároltak tavaly az osztrákok. Az eladott gépkocsik 48 százaléka nyugatnémet gyártmány, és minden harmadik japán importból származik. Ausztria közutain 2,7 millió személygépkocsi közlekedik, ebből 610 ezer Bécs- ben.
