Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-07 / 6. szám

Kereskedelmi bank lesz a Mezőbank Rt. Beszélgetés dr. Kabay Gyula igazgatóval IZHílUKTttá----------------------------------------------------------------­V alószínűleg egyetlen pénzintézetünknek sincs olyan sok részvényese, mint az 1986 végén a mezőgazdasági szövetkezetek országos pénzintézeteként megalakult Mezőbank Rt.-nek, hiszen az induláskor lejegyzett alap­tőke mintegy 1400 termelőszövetkezettől származott. De nem ez az egyetlen specialitása az azóta felnőtt „kis­banknak”. A részvénytársaság ügyvezető igazgatóját, dr. Kabay Gyulát azonban nemcsak a sajátosságokról kér­deztük, hanem arról is, miként illeszkedik ezekkel együtt a Mezőbank a hazai bankreform folyamatába. 1989. január 7., szombat o Útvesztő J árt utat, járatlanért? A dilemma nem mai keletű. Leg­alábbis vidéken. Mert a főváros az más. Ott a költ­ségvetés fedezi a különböző kommunális fejlesztéseket is. Itt, lenn a végeken az állampolgároknak kell kinyitniuk a pénztárcájukat, ha szennyvízcsatornát, gázvezetéket, asz- faltutat akarnak. Békéscsaba, a megyeszékhely sem kivétel! Szinte közhely, hogy még a városközpontban is nagy a por, a sár, amely nehezíti a kiépített utak, járdák tisztítását. Az ember szé- gyelli ezt a csöppet sem szívderítő állapotot, de a szemét nem kötheti be. Legfeljebb megmagyarázza az ismerősének: sajnos, a mi szeretett településünk a burkolt utakat ille­tően jelentősen elmarad a szerepkörének megfelelő szín­vonaltól. Előveszi a statisztikai évkönyvet és szomorúan megállapítja, hogy az összes úthálózatot figyelembe véve Szolnok, Kecskemét, Nyíregyháza megelőz bennünket. To­vább nem is merem olvasni. Mindenesetre nálunk a szilárd burkolattal ellátott utak aránya 48,5 százalék. A környezetvédelem gondjai, a korszerűtlen szennyvízel­vezetés, szemétgyűjtés joggal bosszantja az embereket. A tanács pedig tehetetlen. Nincs elegendő pénze, egyre inkább számít a lakosság hozzájárulására, társadalmi munkájára. Megalakítják tehát az útépítési társulásokat és részt vesz­nek a megyei tanács által kiírt pályázaton. Az alapozás a lakókra vár, a felső burkolat elkészítésének a költségeit a városi tanács állja. Míg bírja forintokkal. Tavaly például annyian jelentkeztek, hogy egyes időszakokban a tanácsnak megálljt kellett parancsolni. Ugyanakkor néhány körzetben nehezen megy a szervezés, mivel az egyre nehezebbé váló megélhetés miatt sokan képtelenek még erre is költeni. A békéscsabai város Népi Ellenőrzési Bizottság szakem­berei sok mindenre rájöttek vizsgálódásaik közben. Többek között arra, hogy nem könnyű a közös képviselők dolga. Gyakran előfordul: ha anyag van, gép nincs, ha gép van, anyag nincs, ha mindkettő rendelkezésre áll, akkor meg emberek után kell futkosni. A kiviteli tervek sem a leg­jobbak. Nincs szó bennük a talaj állapotáról, a meglevő közművek elhelyezkedéséről, a vízelvezetésről, az útpálya méreteiről. A műszaki osztály kiadja ugyan az engedélyt, de nincs olyan hosszú távú közliekedésfeljesztési terv, amely­nek alapján megfogalmazhatnák a műszaki színvonalat. Az építés körül sincs minden rendben. Az még csak hagy- ján, hogy a városi lebonyolító iroda személyes kapcsolatok alapján, versenytárgyalás nélkül keresi és találja meg a ki­vitelező vállalatokat. Az építők viszont az utcabeliek mun­káját dokumentált minősítés nélkül, szemrevételezéssel ve­szik át. Garanciát is csak az általuk beépített anyagokért vállalnak. így teljesen megfoghatatlanok az útpálya szerke­zetével kapcsolatos garanciális, szavatossági kötelezettségek. Objektív, műszeres vizsgálatokra nem kerül sor, a víz el­vezetése sok helyen megoldatlan, a közműaknák fedlapjai nem vízszintesek. Jogos a kérdés: milyen a műszaki ellenőrzés? Felemás, adták meg a választ a népi ellenőrök. Általában nem tud­tak mutatni építésinapló-másolatokat, minőségi bizonylatot, megvalósulási tervet, méretnaplót. Munkaszüneti napokon a társadalmi munkásokat, a géemkákat nem ellenőrzi senki, hiszen az állami alkalmazott műszaki ellenőr ilyenkor nem dolgozik. Pedig a minőséggel egyébként is bajok vannak. A munka megkezdése és befejezése között meglehetősen sok idő telik el. Az alapot elkészítik mondjuk szeptember­ben, az aszfaltréteget azonban csak a következő év tava­szán terítik rá. Könnyű belátni: télvíz idején rengeteget károsodik a félig kész út. Ráadásul a beépített anyagok mi­nősége, amely legtöbbször cseréptörmelék, nem a legjobb és sokszor a munka is szakszerűtlen, a felújítás hamar ese­dékessé válik, a nagyobb szemétszállító járművek nem me­hetnek be az utcába. A keskeny utak élettartamát óvni le­hetne az utcák egyirányúsításával, de ennek egyelőre a vá­rosi tanács nem tud érvényt szerezni. S zegény ember vízzel főz!? A jelek szerint elég sokáig. Kényszerpályán mozognak a város vezetői. Törekvé­sük végül is dicséretes. Remélik: ez a körforgás nem torkollik útvesztőbe. A veszélye viszont fennáll. Kár lenne áltatni magunkat. Mert elkészül ugyan jó néhány kilomé­ter út, büszkék is lehetünk rá, törölgethetjük a verítékün­ket, porolhatjuk a zsebeinket, mégis tűzoltásról van szó. Az utak hamar tönkremennek, a felújításra nincs pénz, és minden kezdődik elölről. A fekete cica ott ül a szegély- kövön (ha van ilyen) és várja, mikor futhat át előttünk. Vajon, ijedős-e az éberen figyelő macska? Seres Sándor A DETE—Skála sikeres éve — A Mezőbank Részvény- társaság jegyzett alaptőkéje induláskor 1,166 milliárd fo­rint volt, ami 1988. február 15-étől állt teljes egészében a bank rendelkezésére. Az alapszabály viszont a jegy­zett részvények értékének maradéktalan befizetésére 1988. december 31-ét jelölte meg végső határidőként. A társaság tagjai tehát a ter­vezettnél aktívabbak voltak a bank alaptőkéjének feltöl­tésében. Ezt a lendületet megőrzendő, már az 1988. február 29-ei közgyűlés el is határozta, hogy 1,5 milliárd forinttal felemelik a pénzin­tézet alaptőkéjét. Mennyire bizonyult reális törekvésnek ez a nagyarányú tőkeemelés? — Az igazgatóság az új ki­bocsátású részvényeinek jegyzési határidejeként októ­ber 30-át jelölte meg. Az eddig feldolgozott adatok szerint a részvények jegyzé­se október 30-ig elérte az egymilliárd forintot. Ezt úgy is fogalmazhatjuk, hogy a kibocsátásra tervezett rész­vények értékének csupán kétharmadára van vevő, de ha a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek aszály utáni anyagi helyzetét nézzük és azt a körülményt, hogy a Mezőbank vidéki fiókjainak egy része csak a második félévben kezdte meg a mű­ködését és azt, hogy a .Jiagy bankok” közel tízmilliárdos alaptőke-emelést jelentettek be ezt követően, akkor elé­gedettek lehetünk az eddigi eredménnyel. Az említett kö­rülmények alapján pedig úgy látjuk, hogy a következő hó­napokban reális esélyünk van még a további részvény- jegyzésre is. Az igazgatóság ezért úgy döntött, hogy meg­hosszabbítja a részvényjegy­zés határidejét 1989. március 30-ig. — Az újonnan kibocsátás­ra kerülő részvényeikre is csak a mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek jelentkeztek vevőként? — Túlnyomó többségében továbbra is a termelőszövet­kezetek lesznek a részvé­nyeink tulajdonosai, de most már más gazdálkodó szerve­zetek is jelentkeztek vevő­ként. A nem termelőszövet­kezeti, hanem főként élelmi- szeripari vállalatok és pénz­intézetek kezébe kerülő rész­vényérték azonban egyelőre az alaptőke 10 százalékán belül marad. — Miért ilyen biztos a tu­lajdonosi arány? Nem forog­nak a Mezőbank részvényei? — Eddig még nem jelentek meg a Mezőbank-részvények a tőzsdenapokon. Ami kevés eladás történt eddig, azt mi „házon belül”, vagyis a rész­vényeseink között lebonyolí­tottuk. Az alapszabályunk ugyanis kimondja, hogy az átruházni kívánt részvényre a társaság mezőgazdasági termelőszövetkezetei részvé­nyesének elővásárlási joga van. Ha valóban megindul az intenzív értékpapírpiac, ak­kor majd nekünk is kell döntenünk, hogy a névre szó­ló részvényeinket miként ve­zessük be a tőzsdén. — Végül is alig egy évvel az alaptőke feltöltése után már az induló tőke duplájá­val rendelkezik majd a Me­zőbank és a tagok ragasz­kodnak tulajdonostársi vi­szonyukhoz, hiszen nem akarnak megválni a részvé­nyektől. Milyen eredmények táplálják a befektetők bizal­mát? — Az indulási évben, vagyis 1987-ben a tervezet­tet, pontosabban talán a re­méltet, jóval meghaladó, 14,35 százalékos vagyonará- nyos nyereséget értünk el, amiből az alaptőkére vetít­ve 8 százalékos osztalékot fizettünk a részvényeseknek. Az 1988-as évben is hasonló eredményszintre számítunk, de ez a tavalyinál jóval na­gyobb nyereségtömeget je­lent, hiszen február 15-től már a teljes alaptőkével ren­delkezünk és arra vetítjük a nyereséget. — A Mezőbank részvénye­sei tehát az 1988-adik évi eredményből is 8 százalék körüli osztalékra számíthat­nak? Ez jócskán kevesebb, mint amennyit némely ke­reskedelmi bank fizetett. Mi­ért hozzák mégis ide a pén­züket a befektetők? — A szabad tőkéért való­ban versenyeznek a bankok és a pénzintézetek, és ebben fontos — esetenként döntő — tényező az osztalék vár­ható nagysága. De mert min­dig várható osztalékról van szó, ezért mérlegelik a be­fektetők is. Azok tehát, akik lejegyeztek nálunk az elmúlt hónapokban összesen egymil­liárd forint értékű részvényt, valószínűleg arra számíta­nak, hogy még a kereskedel­mi banki osztalékok is mér­séklődhetnek. Mi is úgy gondoljuk, hogy az osztalékszintek közeled­ni fognak egymáshoz, és ez­zel megnő a befektetőket motiváló egyéb tényezők szerepe. A Mezőbank jó be­fektetési területnek tekinti a mezőgazdaságot, ezért le­hetőségeihez képest maximá­lisan igyekszik részt venni a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek gazdálkodásának finanszírozásában. Ez az a tényező, amellyel mi vef- senyzünk a befektetésekért. És a részvényjegyzések mér­téke azt jelzi, hogy a befek­tetők bíznak a Mezőbank jö­vőjében. — Az alaptőkén túl mi­lyen más forrásokkal gaz­dálkodik a Mezőbank? — Mint fejlesztési célú szakosított pénzintézet, a Mezőbank is csak rendkívül kevés jegybanki forráshoz jut, sőt, ha a kapott refi­nanszírozási összegek és az általuk kötelezően és önként képzett tartalékok egyenle­gét nézzük, akkor inkább nettó hitelezői vagyunk az MNB-nek. A pótlólagos for­rásokat tehát a szabad pénz­piacon kell megszereznünk. Betéteket is főként a részvé­nyeseinktől sikerült az idén gyűjtenünk, illetve néhány pénzintézet helyezett el ná­lunk ilyen formában szá­mottevő összegeket. De vannak olyan gazdál­kodó szervezetek is, amelyek szabad pénzeszközeiket más feltételekkel kívánják elhe­lyezni, mint amelyeket a be­téteinknél kínálunk. Szá­Az ötvösség szó majd’ mindenkiben kupák, drága, míves fegyverek, egyházi kincsek, szorgosan, aprólé­kosan dolgozó- mesterek ké­pét idézi fel. Kevesen gon­dolnak arra, hogy a szelle­mi és fizikai tevékenység egységének felismerése — mint a dolgok helyénvalósá­gának mértéke — a fém- műves-ötvösség érdeme. A többezernyi ember munká­ja eredményeként létrejött fémanyag magában őrzi a beléje fektetett munkát. Ki­derült már számtalanszor, hogy a fém sem viselkedik természetesen, ha a feladata pusztán csak a dekorálás. Tevan Margit Békéscsabán bemutatott munkái a művé­szi alázat — a matéria tisz­teletének, ismeretének szel­lemében készült alkotások. Művei nem burkolóznak az anyagtalan formai kuta­tások ködébe, hiteles mér­céje a művészi minőség, amellyel az önmagát min­den cselekvésben megvaló­sítani akaró ember teremtő szándékát reprezentálja. A magával szemben támasztott igényessége már az 1930-as évek elején készült munká­in is felismerhető (Fej tál­kával 1929, Fónika 1935). Az ötvenes-hatvanas években az alakok ábrázolásával teremt aranyfedezetet réz és bronz tárgyainak (Talpas tál 1956, Kancsó 1965). Az 1978-ban inukra kialakítottuk a „meg­határozott célra történő be­fektetés” elnevezésű konst­rukciót, amelynek a feltéte­leiről alku során, egyedi mó­don egyezünk meg a befek­tetővel. A legújabb lehetőségekkel élve pedig kibocsátottunk 18 százalék kamatozású. 1 éves lejáratú letéti jegyet, amit elsősorban részvényeseink, illetve az ő termelőszövetke­zeti tagjaik körében szeret­nénk értékesíteni. — Milyen üzletágak fi­nanszírozására helyezték ki döntően a különböző forrá­sokból megszerzett pénzt? Van-e valamilyen sajátos­sága a tőkekihelyezésnek? — Ebben az évben erősen megnőtt a rövid lejáratú -hi­telek aránya, a fejlesztés- finanszírozás jelentősen visszaesett, igazodva partne­reink igényeihez. Ez a arányeltolódás elsősorban a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek saját fejlesztési forrásainak beszűküléséből eredt, hiszen sok helyen nem volt mihez igényelni pótló­lagos forrásként a bankhi­telt. De ahol lenne is pénz fejlesztésre, ott sem mernek belekezdeni a mai bizonyta­lan gazdasági helyzetben. Ugyanígy a bank számára is az az előnyös, ha nem köti le nagymértékben hosszabb távra, bizonytalan kimenete­lű célokra a forrásait, ha­nem tartalékolja azt a ki­bontakozás tényleges megin­dulására, amikor már job­ban látszanak a szerkezet­átalakulás irányai. — A Mezőbank aktív szol­gáltatásait is csak a mező- gazdasági termelőszövetke­zetek veszik igénybe? —- Túlnyomó többségében igen. És ez nem is baj sze­rintünk. A Mezőbank uni­verzális pénzintézet kíván lenni olyan szempontból, hogy az általa nyújtható va­lamennyi szolgáltatást kí­nálja ügyfeleinek. De nem szégyelljük, hogy mi legjob­ban a mezőgazdasági finan­szírozáshoz értünk. Tehát részvényeseink érdekeit — ilyen szempontból is — az­zal szolgáljuk leginkább, ha megfelelő igények esetén maradunk ebben a körben, hiszen nagyobb a biztonsá­gé* üzletek esélye, ha azzal foglalkozunk, amihez ér­tünk. Az év elején meg­kezdjük kereskedelmi banki tevékenységünket, minde­nekelőtt a számlavezetést in­dítjuk be. (GAZDAPRESS) lezárult életműve az utolsó korszakában teljesedett ki. Azon kevés ötvösművészek közé tartozott, aki tartalmat próbál adni figurális frízei­nek, kazettás betétjeinek, emberalakjaival, állataival. Ezen a tárlaton több ilyen műtárgy is szemléletesen példázza ezt az időszakot (Pohár 1970, Doboz 1975). A jelképi összefoglalás, a tö­möríteni tudás és az anyag­szerűség összhangja jellemzi plasztikáit. Nem egy alkotá­sa a szobrászattal határos területeken mozog. Kétség­kívül kitágította ezzel a szakma határait, kérdésessé téve a múlt században meg­született képzőművészet- és iparművészet-kategória használhatóságát. Az a mél­tóság, mely szigorúan bánik a díszítéssel, biztosítja min­den tárgynál az esztétikai értékeket. Csak az olyan re­neszánsz típusú ember tud­ja összefogni, átlátni az egé­szet, mint Tevan Margit. Művei külföldön eljutottak Párizstól New Yorkon át Mi­lánóig. Itthon eddig, gyűjte­ményes kiállítása csak ha­lála után, 1981-ben volt az Iparművészeti Múzeumban. Szülővárosában lévő tárlatát éppenséggel jelképesnek is tarthatnánk, ha nem hazaté­résről, visszafogadásról, tisz­telgő emlékezésről lenne szó. Cs. Tóth János Fotó: Gál Edit Eredményesen zárta mű­ködésének első teljes évéta DETE-Skála Felületkezelési Technika Kft., amelyet más­fél évvel ezelőtt alapított festékszóró gépek és speciá­lis felületkezelési eszközök gyártására és forgalmazásá­ra a nürnbergi Tettenborn- cég és a Skála-Coop. A vegyesvállalat budapes­ti üzeme 1988-ban 100 mil­lió forint értékű gépet gyár­tott, 35 millió forinttal töb­bet a tervezettnél. A cég ár­bevétele után — a gyors­mérleg szerint — mintegy 10—11 százalék nyereséget könyvelhet el. Külföldre va­lamivel több mint 15 mil­lió forint értékben szállított festőberendezéseket; ezek nagyrészét — a Tettenborn közvetítésével — NSZK-be- li autógyárak vásárolták meg. A DETE-Skála, a külföl­di céggel együtt 11 millió forint értékű gépet szállí­tott a Veszprémi Balaton Bútorgyár új felületkezelő üzeméhez. Nagyobb darab­számban vásárolt tőlük fes­tőberendezéseket a V ólán Vállalat, az Ikarus, a Bu­dapesti Közlekedési Válla­lat, a Pécsi Bőrgyár és a Lampart Vegyipari Gép­gyár. Az idén a tavalyihoz ha­sonló teljesítményre készül­tek fel. Az általuk gyártott tucatnyi festőberendezés mellett újabb típusok so­rozatgyártását kezdik meg. Köztük egy energiatakaré­kos és a szórási veszteséget jelentősen csökkentő, úgy­nevezett elektrosztatikus fi­nomszórók gyártását is el­kezdik. Ezekből egyelőre ha­vonta százat készít el az üzem. Az idén, a tavalyi 3500 helyett mintegy négyezer készül az eddig csupán kül­földön értékesített DETE— Jolly-típusú festékszóró- pisztolyból is, amely iránt — a piackutatási tapaszta­latuk szerint — a kisebb műhelyeket fenntartó kis­szövetkezetek, iparosok, egyéni vállalkozók érdek­lődnek. Üjabb festőroboto­kat szállítanak a Salgótar­jáni öblösüveggyárba, a Hódmezővásárhelyi Alföldi Porcelángyárba; a különle­ges berendezéseket a lám­paburák, illetve a különféle mázas kerámiák festésére használják. Hazatérés és emlékezés Tevan Margit tárlata Békéscsabán

Next

/
Thumbnails
Contents