Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-06 / 5. szám

1989, január 6., péntek NÉPÚJSÁG J1 nagyvilág hírei • VÁNCSA JENŐ TALÁLKOZOTT AZ IZRAELI KORMÁNYFŐVEL Bízom abban, hogy Izrael és Magyarország között rö­vid időn belül helyreáll a diplomáciai kapcsolat — je­lentette ki Jichak Samir iz­raeli kormányfő. Váncsa Je­nő mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszterrel folyta­tott tárgyalásai során. A megbeszélésről Avi Pazner, Samir személyi szóvivője számolt be. • ROMANIA NEM FOGADTA EL A BÉCSI ZÁRÓDOKUMENTUM­TERVEZETET Románia közölte az euró­pai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet utótalálko- zójánaik résztvevőivel, hogy nem fogadja el a semleges és el nem kötelezett orszá­gok által javasolt záródoku­mentum-tervezetet. Az utótalálkozóhoz közel­álló körökből nyert értesülés szerint a megoldatlan prob­lémák egyelőre szaporodtak azáltal, hogy csütörtökön a román küldöttség bejelen­tette a semleges és el fiem kötelezett országok képvi­selőinek, a záródokumen­tum-tervezetet kidolgozó koordinátoroknak: nem ért egyet a tervezet számos pontjával. Ezek között ne­vezte meg a vallásszabad­sággal, a helsinki folyamat megvalósításának társadalmi megfigyelésével, az állam­polgároknak országukból való kiutazásával és a hu­manitárius-emberi jogi el­lenőrző mechanizmussal foglalkozó szövegrészeket. A küldöttség közölte: ha az ál­tala kifogásolt részeket nem hagyják ki a szövegből, ez megakadályozza, hogy Ro­mánia aláírja a dokumentu­mot. Afgán fiatalok véres provokációja Taskentben # HAMAROSAN HAZATÉRNEK AZ ELSŐ KUBAI KATONÁK ANGOLÁBÓL Egy héten belül, január 11-én hazaérkeznek az első katonák, akiket a New York-i egyezmény értelmé­ben vonnak ki Angolából — jelentette be szerdán Fidel Castro, a Kubai KP KB el­ső titkára, államfő. Castro Havannában, a for­radalom győzelmének 30. évfordulója alkalmából tar­tott központi ünnepségen, az Expocuba állandó kiállítás megnyitóján mondott beszé­det. Magyarországot Szabó István, a TOT elnöke, az MSZMP KB PB tagja kép­viselte az elnökségben, a vendégek között. • FELVÉTEL KÉSZÜLT A LÍBIAI—AMERIKAI LÉGIINCIDENSRÖL Az esemény körülményei­nek tisztázására visszatért az Egyesült Államokba az a két amerikai pilóta, aki szerdán a Földközi-tenger felett le­lőtte a két líbiai vadászgé­pet. A két, eddig meg nem ne­vezett pilótát előzőleg az amerikai hatodik flotta ná­polyi főhadiszállásán hall­gatták ki az esetről, amelyet Líbia előre kitervelt táma­dásnak minősít, Washington viszont önvédelmi akcióként állít be. A pilóták magukkal vitték azokat a filmfelvételeket, amelyeket F—14-es vadász­gépeik kamerái rögzítettek. Az amerikai védelmi mi­nisztérium egy önmagát megnevezni nem kívánó il­letékese nem sóikkal a piló­ták megérkezése után azt nyilatkozta a Reuter hír- ügynökségnek, hogy a film­felvételek tanúsága szerint a lelőtt líbiai gépek fel vol­tak fegyverezve. Az inci­dens után Tripoliban azt kö­zölték, hogy a két MÍG—23 típusú vadászgép fegyverte­lenül végzett rutinszerű fel­derítő repülést. Taskentben, az Uzbég SZSZK fővárosában továbbképző tanfo­lyamon részt vevő afgán ál­lampolgárok garázdálkodtak Ja­nuár 1-jén — jelentette csütör­tökön a Komszomolszkaja Prav­da című lap taskentl tudósítója. Beszámolója szerint az afgán hallgatók erőszakos fellépése két halálos áldozatot is követelt, 16 embert pedig különböző súlyos- ságú sérülésekkel kórházba kel­lett szállítani. Az Incidens a tudósító szerint piactéri alkudozásból fajult vé­res összetűzéssé. Egy tovább­képző tanfolyam afgán hallgatói külföldi kacatokat kínáltak mé­regdrágán a város régi piacte­rén. (Mint a tudósító megjegy­zi, Taskentben tanuló külföldi diákok, tanfolyamhallgatók mindennapos vendégei a bazár­nak, ahol — a tilalom ellenére — fesztelenül kereskednek kü­lönféle hiánycikkekkel.) \z áron alkudozó afgán eladók és a helybeli vásárlók között szó­váltás, majd dulakodás kezdő­dött. A helyszínre érkező rend­őrség a kapatosságukban köte­kedő afgán hallgatókat szállá­sukra vitte. Utóbbiak azonban ismét az utcára vonultak, bosz- szút állni vélt sérelmeikért, to­vábbi afgán hallgatótársaikat is felbujtva erre. Az afgán diákok — akik közül többen részegek voltak, mi több, kábítószeres bódulatban cselekedtek — szétromboltak egy útjukba került rendörőrhe- lyet, megrongáltak tizenhat au­tót, további négyet porig éget­tek, és békés járókelőket bán­talmaztak. A sérültek között van hét af­gán állampolgár is, egyikük ál­lapota súlyos, ö akkor sebesült meg, amikor az úttestre fekve próbált megállásra kényszeríte­ni egy arra haladó gépkocsit. A Komszomolszkaja Pravda taskenti tudósítója bírálja cik­kében a helyi hírügynökséget, amiért az semmitmondó, rövid jelentést közölt az esetről, és ezzel — szerinte — még tápot is adott az üzbég fővárosban amúgy is keringő képtelen és hajmeresztő híreszteléseknek. A Komszomolszkaja Pravda tudósítója önkritikát is gyako­rol a lap hasábjain, amiért na­pokig késlekedett a szomorú eset megírásával. Mentségéül azt hozza fel, hogy hosszasan habozott, „vajon nem a szovjet és az afgán néq ellenségeinek provokációjáról”, a két nép vi­szonyának szándékos mérgezé­séről volt-e sző. Dilemmájának végeredményét nem fogalmazta meg, döntését a — ha késve is, de leadott — tudósítás jelzi. Nickeldorf, Ausztria: a január 1-jén életbe lépett gépkocsi- vámmérséklés nyomán több honfitársunk választotta útirá­nyul a Bécsi út másik végét, hogy legális valutájukból autót vásároljanak. Felvételünk az új év első napjaiban, a gép­kocsimustrán készült ■" gpgjy flEH3EH< ÁTGYALOGOLT AUSZTRÁLIÁN A 21 éves angol Fyona Campbeli 5600 kilométert tett meg Sydneytől Perthig, átgyalogolva Ausztrálián. A 95 napig tartó út alatt ösz- szesen hét pár cipőt nyűtt el. Fyona azonban nem kedvtelésből „sétált” át a déli kontinensen, hanem út­közben, a bangladeshi ár­vízkárosultak javára gyűj­tött adományokat. A doveri lánynak nem ez az első ilyen útja, három évvel ez­előtt az Egyesült Államo­kon gyalogolt át, mégpedig az Atlanti-óceántól a Csen­des-óceán partjáig, és sza­vai szerint hamarosan Af­rikát is meg szeretné hódí­tani, természetesen gyalog­szerrel. RENGETEG A GYILKOSSÁG NEW YORKBAN A karácsonyi ünnepek alatt még gyakoribbak voltak a gyilkosságok New Yorkban, mint egyébként. Csak a múlt szombaton kilenc embert öl­tek meg, és így megdöntöt­ték az 1981. évi tragikus re­kordot, amikor 1841 embert öltek meg. A gyilkosságot gyakran kábítószerélvezők követik el. TŰZFEGYVEREK CIVIL KÉZBEN Linzben összejövetelt tar­tottak az ausztriai közbiz­tonság kérdéseiről. A részt­vevő kormányhatósági kép­viselők .követelték a ma­gánszemélyek tulajdonában lévő tűzfegyverek draszti­kus csökkentését. 1986-ban Legalább 87 személyt öltek meg tűzfegyverrel, ami meghaladja a kábítószer­fogyasztás áldozatainak szá­mát — mutatott rá a bécsi rendőrség képviselője. Je­lenleg legalább 250 ezer pisztoly és revolver van ci­vil személyek tulajdoná­ban. LAZADAS EGY MEXIKÓI BÖRTÖNBEN Mexikó egyik ismert börtöné­ben még a különlegesen kikép­zett rendőri egységeket is be kellett vetni, hogy megfékezzék a lázadást. Tépik börtönben a rendőrök 18 rabot ültek meg, és ezzel a három napig tartó lá­zadás áldozatainak száma 22-re növekedett. Az őrök és az el­ítéltek közötti összecsapásban a rendőregységek parancsnoka is életét vesztette. A helyzetet si­került normalizálni. A rendőrök a fogva tartott túszokat kisza­badították, és közülük csak egy sérült meg. A lázadás kitörésé­nek kezdetekor a börtön igaz­gatója és két börtönör meghalt. A rendfenntartóknak még min­dig nem sikerült megtudniuk, hogy mi váltotta ki a foglyok elégedetlenségét. FOKOZOTT AIDS-ELLENÖRZÉS JAPÁNBAN A japán parlament elfo­gadta a fokozott AIDS-ellen- őrzésről szóló törvényt, amely szerint minden olyan idegennek, akiről feltétele­zik, hogy AIDS-vírussal fer­tőzött. kötelessége ellenőrző vizsgálatnak alávetnie ma­gát. A japán határátkelőhe­lyeken február óta alkal­mazzák a törvényt, és min­den gyanús külföldit meg- vizsgálnak. Aki ellenszegül, annak vállalnia kell a 100 ezer jen (820 dollár) bünte­tés fizetését. AZ 1988-BAN ÉLETÜKET VESZTETT ÚJSÁGÍRÓK Ez az év sem volt könnyű az újságírók számára, ugyanis a szakma jeles képviselői közül nagyon sokan hivatásuk gya­korlása közben életüket vesz­tették, megsérültek, vagy egyéb viszontagságoknak voltak kité­ve. Az idén világviszonylatban 25 újságírót öltek meg, 225-öt letartóztattak, vagy kihallgatás­ra elővezettek — közülük 24-et a megjelent írásuk miatt. Az amerikai Freedom Hoose szer­vezet adatai szerint 1988-ban 14 tudósítót elraboltak, 43-at halál­lal fenyegettek és 90-et megfe­nyegettek, sőt, megvertek. Ezen­kívül a világ 12 országában 40 lapot, illetve rádióállomást be­szüntettek, és a kiadóházak el­len több merényletet kíséreltek meg, kilenc bombamerényletet és egyéb támadást követtek el* Az H3BECTHfl írja Kik gyilkoltak Kuropatiban? A szemtanúk közül azonban senki sem nevezett meg egyetlen személyt sem a kivégzettek közül. Egyszerűen nem ismerhették őket. Elhangzott viszont a hóhérok egyikének a neve, Bátyán Grigorij Ivanovicsé, aki közvetlenül a há­ború után halt meg. A nyomozók azonban egyre mélyebbre és mélyebbre „ástak”, megtalálták a belügyi népbiztosság több olyan volt munkatársát, akiknek közül volt a kuropati bűncselekményekhez. Sz. Haritonovics (1937-ben a belügyi népbiztosság Urickoj utcai belső börtönében dolgozott) : „ ... A belügyi népbiz­tosság nyomozói közül csak Sejkinre emlékszem. 1938-ban őt is letartóztatták és a V olodarszkij utcai börtönben őriz­ték. A nyomozók olykor utasítottak bennünket, hogy ne en­gedjük aludni a rabokat éjszaka. Ezt meg is tettük. Ha a rab elaludt, felébresztettük. A rabok nevére nem emlékszem. A zárkából mi vittük ki őket a gépkocsihoz. Egy gépko­csiba 15-20 embert ültettek. Hogy hová vitték őket, azt nem lehet tudni. Csak egyszer vezényeltek ki sírásásra... A holttestekre akkor már földet szórtak, mi csak a terepet egyengettük. A kivégzésekben valamennyi ügyeletes börtön­őr részt vett: Koba (különös névegyezés, Sztálin illegalitás­beli nevével), Abramcsik Foma, valamint a parancsnok: Jermakov. A kivégzés után éjszaka, három-négy órakor érkeztek vissza, aztán reggelig ittak a belügyi népbiztosság ebédlőjében. Másnap pedig később jöttek be dolgozni. Abramcsik Foma elmondta, hogy az embereket a megásott sír elé állították és Hagan forgópisztollyal lőtték agyon őket. Haláluk előtt az emberek azt kiáltották: „Éljen a szovjet­hatalom! Éljen Sztálin!” 1938-ban kezdték egymásután le­tartóztatni a belügyi népbiztosságnak azokat a dolgozóit, akik részt vettek a kivégzésekben. Jermakov, a parancsnok helyettese nem bírta ki, agyonlőtte magát... Velem együtt dolgozott a börtönben Tararuhin. Képtelen volt elviselni mindezt és kérte elbocsátását. Kivégezték. Én is írásban kértem felmentésemet, a Komszomol-gyűlésen szigorú meg­rovásban részesítettek és kénytelen voltam továbbra is ott dolgozni. Koba Sztyepan az ezredességig vitte, Canava ba­rátja volt, 1948-ban vagy 1949-ben halt meg.” Kevesen tudtak emberek maradni Abban az időben a legszömyűbb szó talán a „belügyi nép- biiztoság” volt. Az emberek csak suttogva merték kiejteni ezt a szót, miután jól körülnéztek. A belügyi népbiztossá­gon azonban még azokban az időkben is akadtak olyan emberek, akik mindennel dacolva emberek tudtak marad­ni. G. Rucsan volt ügyészt például, akit most tanúként hall­gattak ki, leváltották tisztségéből, minhogy nem járult hoz­zá ahhoz, hogy a meghamisított peranyagokat a „hármas bizottság” elé terjessze. Néhány minszki ügyész ugyanezért életével fizetett. V. Karpik (a Belorusz SZSZK Legfelsőbb Bírósága különleges ügyekkel foglal­kozó kollégiumának volt el­nöke) : „.. .a köztársaság belügyi népbiztosságának ve­zetősége szorgalmazta, hogy a kihallgatásokon alkal­mazzák a ráhatás kénysze­rítő eszközeit. A perekben nem álltak rendelkezésre a bű­nösséget alátámasztó bizonyítékok. Nemegyszer elrendeltem, hogy az ilyen ügyekben kiegészítő nyomozást kell folytatni, emiatt megvádoltak liberalizmussal. 1938-ban leváltottak tisztségemből és kizártak a pártból." A tanúk listája ennél jóval hosszabb. Én azonban kitar­tóan lapozgatok a vizsgálat anyagaiban, megpróbálok leg- lább egy nevet, legalább egy olyan konkrét személyt ta­lálni, akit Kuropatiban kivégeztek. És ekkor rábukkanok egy olyan iratra, amely úgyszólván minden reményt meg­hiúsít. A K. Kulinkovics, a belügyi népbiztosság volt dol­gozója kihallgatásáról készített jegyzőkönyv ez (Kulinkovics egy évig dolgozott vezető beosztásban a belügyi szerveknél) : „...1941. június 25-én szervezetünket Mogiljovba eva­kuálták. Engem azonban másnap csoportommal együtt Minszkbe küldtek, hogy megsemmisítsem a járási pártbi­zottságok, a városi pártbizottság és a belügyi népbiztosság levéltárait. Mire Minszkbe érkeztünk, e levéltárak a bom­bázások és a tűz miatt már elpusztultak. Ami még meg­maradt, azt mi semmisítettük meg, majd visszatértünk Mo­giljovba.” II gyilkosokat is kivégezték De legalább valami mégis megmaradt! Ezt erősítette meg a nyomozás során V. Mihajevics, a Belorusz SZSZK állam- védelmi minisztériumának volt munkatársa, aki az ötvenes években betekinthetett a belügyi népbiztosság levéltárban őrzött büntetőpereibe. Sok peranyagot őriztek a levéltárban, de egy-egy p>er alig néhány kihallgatás két-három oldalas jegyzőkönyvéből állt. A vádlottak mind fiatal emberek vol­tak, akik az 1937—1938-as években tiltott határátlépést kö­vettek el. Valamennyi ügyben ugyanaz a séma figyelhető meg: az első oldalon a vádlott nem ismerte be bűnösségét, a másodikon azt mondta, hogy külföldi hírszerző szolgálat ügynöke, a lap alján pedig ez olvasható: halálbüntetés. Még lejjebb pedig a következő szavak: „Az ítéletet Minszkben végrehajtották”. A kivégzés helyére még.csak utalás sincs. Sőt, vannak bizonyítékok arra (az ügyben ezeket is rögzí­tették), hogy úgynevezett „nép>ellenségeket” nemcsak Kuro­patiban végeztek ki. Ne feledjük, hogy a bűncselekmények nyomait nagy gond­dal, rendkívül ügyesen leplezték. íNemcsak a peranyagokat semmisítették meg. A kuropati bűnperben folytatott nyomo­zás a belügyi népbiztosság több mint 40 volt munkatársa nevét derítette fel. Egy részüket — köztük A. Volcseket, a vizsgálati osztály volt vezetőjét, I. Kuncevicset, ugyanezen osztály helyettes vezetőjét, V. Bihovszkijt, V. Jermollajevet, K. Kulesovot és másokat — büntetőjogilag felelősségre von­ták. Szabadságvesztés büntetésre ítélték őket. Közülük so­kan már meghaltak, eltűntek a háborúban, mások lakóhe­lyét pedig nem lehetett megállapítani. Az ítélet indoklása így hangzott: „A törvényesség megsértéséért”. n szocializmus az más Igen, valóban lábbal tiporták a törvényt, de nem ezért tüntették el őket, hanem azért, hogy a minszki és a moszk­vai legfőbb hóhérok a nép szemében tiszták és ártatlanok maradjanak. Nézzük a megdöbbentő krónikát. „A szocialista törvényesség megsértéséért” és más államellenes bűncselek­ményekért a Belorusz SZSZK Belügyi Népbiztossága alábbi népbiztosait vonták büntetőjogilag felelősségre: Molcsanov, G. A. — a belügyi népbiztosság népbiztosa volt 1936. november 28. és 1937. február 4. között. 1937. no­vember 2-án halálra ítélték. Berman, B. D. — a belügyi népbiztosság népbiztosa volt 1937. március 4. és 1937. április 22. között. 1939. február 22- én halálra ítélték. Naszedkin, A. A. — a belügyi népbiztosság népbiztosa volt 1937. május 22. és 1938. december 17. között. 1939. ja­nuár 25-én halálra ítélték. Maguk a hóhérok estek áldozatául annak az iszonyatos molochnak, annak a rendszernek, melyet ma sztálini ön­kényuralomnak nevezünk. Ki hiszi el, hogy Sztálin nem tu­dott arról, miért végezték ki az egyes köztársaságokban a belügyi népbiztosságok vezetőit? Az utolsó kötet utolsó oldala. Részlet a büntetőeljárás be­szüntetéséről hozott határozatból: „A vizsgálat tehát hitelt érdemlő módon megállapította, hogy 1937 és 1941 között a kuropati erdőkben a belügyi népbiztosság szervei tömeges kivégzéseket hajtottak végre. A kivégzettek személyét és a kivégzés konkrét okát (mintha bizony kerestek volna akko­riban ilyen okokat) nem lehet megállapítani...” Tekintettel arra, hogy a szóbanforgó bűncselekményekben vétkes bel­ügyi vezetőket és más személyeket ugyancsak halálra ítél­tek, vagy e személyek időközben meghaltak, az ügyben a további nyomozást beszüntették. Sajnos, amúgy sem tudjuk megmondani, kiket végeztek ki Kuropatiban. És mit is mondhatnánk az áldozatok személyé­ről, ha még az áldozatok pontos számát sem leliet megálla­pítani. A nyomozók szerint az 510-re becsült tömegsírban legalább 30 ezer ember földi maradványai nyugszanak. A régészek jóval nagyobb számot említenek abból kiindulva, hogy e tömegsírok száma elérheti a 900-at, csakhogy egy részük az erdő szélén haladó út alatt van. Igen, mély meggyőződésem, hogy társadalmi bíróságnak kell ítélnie Sztálin felett, méghozzá lehetőleg minél előbb. Még csak nem is arról van itt szó, hogy el kell ítélni a sztálini kultuszt, Sztálin fő cinkosait, és rehabilitálni kell az ártatlanokat. Sztálint és környezetét már az SZKP XX. és XXII. kongresszusa elítélte, a meghurcolt személyek re­habilitálása folytatódik. De vannak olyan emberek — itt­hon és külföldön —, akik úgy vélik, hogy a repressziókért a szocializmus a felelős. A társadalmi bíróságnak egyebek között meggyőzően ki kell mutatnia, hogy a szocializmus­nak és a sztálini önkényuralomnak semmi közük egymás­hoz. (Vége) N. Matukovszkij Fordította: Háry Judit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents