Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-05 / 4. szám

1989. január 5., csütörtök-isum-wa Moszkva: mintegy 400, a földrengés sújtotta örményországi váro­sokból érkezett gyermek állja körül a Télapót, a Kreml kongresz- szusi palotájában. A gyerekek a szovjet gyermekalap szervezésé­ben érkeztek a fővárosba a téli szünidőre, amelyet a Moszkva melletti Zvenyigorodban töltik el A nagyvilág hírei # MÉGIS TALÁLTAK 17 TÚLÉLŐT Örményországban A december 7-i örmény­országi földrengés után csaknem egy hónappal 17 élő személyt mentettek ki egy gabonatároló romjai alól — jelentette szerda es­te a Vremja. A szovjet tv- híradó további részleteket nem közölt, de a bejelentés szerint képi tudósítást vár­tak Örményországból, amit a Vremja végül is nem su­gárzott. Kedden örményor­szági hivatalos források még cáfolták a nyugati hír- ügynökségek jelentéseit a gabonatárolókban rekedt, magvakkal és vízzel táplál­kozott emberek kimentésé­ről. • A PALESZTINOKKAL IGEN, A PFSZ-SZEL NEM Az izraeli parlament úgy határozott, hogy támogatja a tárgyalásokat azokkal a pa­lesztinokkal, akik elismerik a zsidó államot, elutasítják a terrorizmust és elfogadják a Biztonsági Tanács 242. és 338. számú határozatait. A knesszet ugyanakkor elve­tette a párbeszéd lehetőségét a PFSZ-szel, jóllehet az lé­nyegében már eleget tett ezeknek a követeléseknek. • HAZATÉRT A FRANCIA ŰRHAJÓS Kedden este hazatért Csil­lagvárosból Párizsba Jean- Loup Chrétien tábornok, a legutóbbi szovjet—francia űrrepülés francia résztvevő­je, aki a két űrnagyhatalom polgárain kívül elsőként lé­pett ki a világűrbe 25 napos űrutazása alatt. Chrétien a Roissy repülő­térre érkezése után elmon­dotta a sajtónak, hogy a Míren tett űrutazása legfe­lejthetetlenebb része a hat­órás űrséta volt szovjet baj­társával, Volkovval. Chréti­en hangsúlyozta: Tyitov és Manarov rekordjavító űrbéli tartózkodása után immár vi­lágos. hogy egy Mars-expe­díciót is kibír az emberi szervezet. Most már csak a műszaki és anyagi akadályo­kat kell leküzdeni — mon­dotta —, de egy ilyen uta­zást mindenképpen nemzet­közi összefogással kell meg­valósítani. Amerikai harci gépek lelőttek két líbiai MÍG—23-ast A Fehér Ház szóvivőjének szerdai ^.közlése szerint az amerikai haditengerészet harci gépei a délelőtt folya­mán rakétával lelőttek két líbiai MÍG—23-as vadászgé­pet, „miután azok fenyegető- leg közelítettek a John F.. Kennedy repülőgéphordozó felé”. A két F—14-es az ak­ció után sértetlenül vissza­tért támaszpontjára, a hajó­ra. Roman Popadiuk szóvivő azt mondta, hogy a líbiai gé­peket két ejtőernyő hagyta el, amiből valószínű, hogy a líbiai pilóták túlélték a tör­ténteket. Az inicidensről ér­tesítették Reagan elnököt és utódját, George Busht is — tette hozzá. A Pentagon szóvivője azt hangoztatta, hogy a líbiai gépek lelövése nem áll ösz- szefüggésben a Líbiában épülő vegyianyaggyár ügyé­vel. Az incidens okaként ő is azt jelölte meg, hogy a líbiai MÍG—23-asok szokatlan sebességgel közelítettek az amerikai repülőgéphordozó felé. A MIG-eket közép-eu­rópai - idő szerint délelőtt 11.00 órakor érte találat. Líbia szándékos agresszió­nak nevezte az amerikai'ak­ciót. A külkapcsolatok népi irodájának {külügyminiszté­rium) közleménye szerint a líbiai gépek szokásos felada­tukat végezték a térségben, amikor a támadás érte őket. „Az Egyesült Államok hadi­tengerészete John F. Kenne­dy nevű repülőgép hordozójá­nak kötelékébe tartozó gépek előre megfontolt agressziót hajtottak végre, amikor nem­zetközi vizek fölött megtá­madtak és lelőttek két líbiai gépet” — olvasta be telefo­non a közleményt a Reuter brit hírügynökség tuniszi tu­dósítójának egy líbiai hiva­talos személy. A líbiai rádió beolvasta a külkapcsolatok népi irodájá­nak közleményét, amely sze­rint a világszervezetnél akk­reditált líbiai nagykövet sürgős panaszt terjesztett a Biztonsági Tanács elé „az Egyesült Államok által két líbiai felderítő repülőgép el­len elkövetett agresszió miatt, kérve, hogy e kérdés­ben sürgősen üljön össze a Tanács”. Moamer Kadhafi líbiai ve­zető szerda délután a súlyos incidensről szólva kijelentet­te: „a kihívásra kihívással fogunk felelni”. . Kezdeményezés a buldózerprogram nemzetközi kivizsgálására A The Times szerdai jelenté­se szerint Rod Hackney, a brit építőművészek királyi intézeté­nek és az építőművészek nem­zetközi egyesületének elnöke nemzetközi vizsgálatot kíván kezdeményezni annak kiderí­tésére, mi az igazság a román falurombolási program leállítá­sára, vagy lelassítására vonat­kozó ellentmondásos híresztelé­sekben. Rod Hackney közölte a The Times-szal, hogy január 19-én Dublinban találkozik az építő­művészek nemzetközi egyesüle­tének alelnökével, és ez alka­lommal megvitatják, hogy mit tehetnének a Romániában fe­nyegető „kulturális holocaust’* elhárítására. A nemzetközi unió és a brit építőművészek szövetségének elnöke kész egy független nemzetközi vizsgáló- bizottság élére állni, hogy a helyszínen derítsék ki az igaz­ságot. „Mindaddig, amíg nem sike­rül a pontos tényeket tisztáz­ni azt illetően, hogy mit rom­boltak le, mit fenyeget pusztu­lás és mi marad meg (Romá­niában), addig alighanem csak a szavak és érvek háborúja folytatódhat” — állapítja meg végezetül a The Times. A LEGJOBBAN KERESŐ POPEGYÜTTESÈK A popzene világában ta­valy legnagyobb pénzügyi si­kere az amerikai Grateful Dead együttesnek volt. Ez a csoport, mely már 20 éve együtt van, szeptemberben a Madison Square Gardenben nyolc hangversenyt tartott, s ebből 2,9 millió dolláros jö­vedelme származott. A 2. he­lyet osztják az úgynevezett hard rockot játszó együtte­sek, a Van Hallen, a Metal­lica, a Kindom Come és a Scorpions; egy turnén 2,7 millió dollárt kerestek. HELIKOPTERREL SZÖKTEK MEG A RABOK A kolumbiai Medellin vá­ros fogházának udvarára a minap egy helikopter eresz­kedett le. A támadók tüzet nyitottak a fegyőrökre, majd 3-5 rabot megszöktettek. Fel­tételezik, hogy elítélt kábí­tószer-kereskedőkről van szó. BOMBÁT DOBTAK EGY JAPÁN DISZKÓKLUBRA Huszonöt ember megsérült, amikor az Okinawa-szigete- ken bombát dobtak egy disz­kóklubra. A 200 ember közül kettő válságos állapotban van. A diszkó egy amerikai repülőbázis mellett volt. BÚZATERMELÉS A jövő esztendőben 550 millió tonnára emelkedhet a világ búztatermelése. A „nemzetközi búzatanács”, mely Londonban székel, hangsúlyozta, hogy ez lénye­ges termésnövekedést jelent az ideihez képest, amikor is a hosszas szárazság a világ több búzatermő vidékén igencsak megtizedelte a ter­mést, különösképpen az Egyesült Államokban, ahol csupán 50 millió tonnát tud­tak betakarítani. Káin és Ábel A Reuter jelentése szerint Káin nem előre megfontolt szándékkal ölte meg Ábelt. Ilyen döntést hozott egy es­küdtszék Olaszországban, amelynek tagjai bibliaszak­értők, történészek, jogászok, bűnügyi szakértők és antro­pológusok voltak. A Biblia szerint Káin féltékenységből ölte meg Ábelt, tehát előre megfontolt szándékkal, az es­küdtszék szerint azonban a gyilkosságnak szociális okai voltak, és nem történt előre megfontolt szándékkal. MOZGÁSTERÁPIA ÖREGEKNEK Xi’an kínai városban kü­lön parkot létesítettek az idős emberek számára, ahol szó­rakozni, sportolni tudnak. Több mint 5 ezer tagja van az idős sportolók és tánco­sok klubjának. Igen népsze­rű a Wushu nevű sport, mely ritmikus test- és lábmozga­tásból áll, valamint az ehhez elengedhetetlenül szükséges egészséges és kiegyensúlyo­zott életmódból. A Wushu a fizikai és szellemi erőnlétet biztosítja. A Xi’an-parkban 230 tanfolyamon tanítják ezt a sportot. pizzáról a parlamentben A közismert olasz specialitás, a pizza került napirendre az olasz parlamentben, mégpedig a zöldek képviselőinek kérésé­re. A képviselők ugyanis ag­gályaikat fejezték ki a pizza minőségének állandó romlása miatt, és kérik a kormányt, hogy szigorú szabványokat ha­tározzon meg, amelyek szerint a pizzának, Olaszország egyik szimbólumának, készülnie kell- A „panaszosok” szerint a piz­za minősége olyan gyatra, hogy már szinte ehetetlen. A ven­déglősök a takarékoskodás ér­dekében ugyanis nem a hagyo­mányos mozarella sajtot hasz­nálják a készítésére. hanem gyönge minőségű, porított saj­tot, a friss paradicsommártás helyett pedig híg mártást, a tésztát pedig olyan vékonyra sütik, hogy szinte' át lehet lát­ni rajta. Al H3BECTHH * Kik gyilkoltak Kuropatiban? 1. Lapunk már írt arról a tragédiáról,'melynek színhelye a Minszk közelében lévő kuropati erdőség volt. E tragédiára a múlt év tavaszán véletlenül derült fény. Először N. Tárán földmunkagép-kezelő, aki gépével földgázvezeték számára ásott árkot, bukkant emberi koponyákra, és két pár csiz­mára, majd minszki iskolásgyerekek, akik a „Villám" ka­tonai sportjátékot játszották az erdőben, találták meg „lö­vészárok" ásása közben több mint 30 ember földi maradvá­nyait. Mindannyiukat ugyanaz a részlet döbbentette meg: valamennyi koponyán golyó ütötte lyuk volt, többnyire a tarkón. Tömeggyilkosság? De kik lehettek az áldozatok, és kik a gyilkosok? A Belorusz Tudományos Akadémia Történettudományi In­tézetének régészei a Literatúrai Masztactva című lap hasáb­jain egyértelműen és határozottan kijelentették: Kuropati­ban az 1937—1941-es évek sztálini áldozatainak földi marad­ványait találták meg. A tudósok feltevései azonban önma­gában nem elegendők, szükség volt cáfolhatatlan tárgyi bi­zonyítékokra, valamint — ami a legfontosabb — szemta­núkra. Gyerekek játszottak a tömegsíron Múlt év június 14-én G. Tarnavszkijy a Belorusz SZSZK főügyésze büntetőeljárást indított az ügy felderítésére. Ha­ladéktalanul kormánybizottságot alakítottak, melyben a bűnüldöző szervek szakemberein kívül neves közéleti szemé­lyiségek is részt vettek: V. Bikov író, a Szocialista Munka Hőse, M. Szavickij, a Szovjetunió érdemes művésze, M. Oszipova, a Szovjetunió Hőse, D. Cservjakov, a Szocialista Munka Hőse és még számos más ismert személyiség. Az N. Nyicsiporenko, Sz. Kovrigo és O. Abadovszkij nyo­mozókból álló csoport néhány hónap alatt óriási munkát végzett. A feltételezett 510 tömegsírból nyolcat feltártak, szá­mos különböző szakértői vizsgálatot folytattak, 170 tanút találtak — ennyi év után! — és hallgattak ki. A keserű gondolat nem hagy nyugodni. Mi lett volna ak­kor, ha a gyermekek egy másik erdőben játszottak volna, ha ott ástak volna „lövészárkokat”? Mi lett volna akkor, ha a földgázvezeték nyomvonala két-három kilométerrel tá­volabb — balra vagy jobbra — halad? Miért övezte titok évtizedeken át a kuropati tragédiát? Hiszen élnek olyan emberek, akik látták, hallották és emlékezetükben őrzik mindazt, ami itt történt. Felfoghatatlan dolog ez: hosszú évekén át megőrizzük magunkban a kis személyes sérelme­ket, az indulat hevében elhangzott igazságtalan megjegy­zést. És megfeledkezünk arról, amiről megfeledkezni meg­bocsáthatatlan dolog. Mi ez? Valami kispolgári húzódozás attól, hogy felszaggassuk a sebeket, felhánytorgassuk a régi dolgokat, közömbösség múltunkkal, saját történelmünkkel szemben, avagy félelem és szégyenkezés e múlttal szem­ben? .. . Nem csoda, hogy az emberi közömbösség légköré­ben egyesek egyre álilhafa- tosabban veszik védelmükbe a „nagy vezért”: nem hi­bás ő, semmiről nem tu­dott. Ebből elég! Mindenről tudott! És nem azért, mi­vel pontos jelentéseket ka­pott, hanem azért, mivel a végrehajtók buzgón és " pontosan követték az általa kidolgozott „elméletet”: minél több szocializmus lesz az országban, annál több lesz az el­lenség is, annál ádázabbul fog az ellenség szembeszállni a szocializmussal. Torzszülött elmélet és nem kevésbé torz­szülött „gyakorlat”... Lapozgatok a kihallgatásokról felvett jegyzőkönyvekben, olvasom a szakértői véleményeket és akaratlanul is újra fel­teszem magamnak a kérdést: talán valóban nem kellene to­vább terhelni az olvasót a sztálini korszak bűneiről szóló új tényekkel, éppen elég terhét jelentenek számára a jelen súlyos gondjai? Végtérq is a XXVII. kongresszus és a 19. pártértekezlet értékelte a múltat. Igen ám, csakhogy N. Andrejeva levelét a XXVII. pártkongresszus után nyomtat­ták ki és nevezték „dokumentumnak”, I. Sehovcov nem a 19. pártértekezlet előtt, hanem után perelte be A. Adamovics Írót „a vezér megrágalmazásáért”. Ök — nyomukban mások is — követelik, hogy hagyjanak békét a „népek atyjának”, ne „rágalmazzuk” dicső múltunkat, ne túlozzuk el a bűncse­lekmények méreteit. A szó a dokumentumokat és a szemtanúkat illeti. Lehe­tetlen lenne mindazt ismertetni, amit a vizsgálat során ösz- szegyűjtöttek, ezért csupán néhány részletet idézek az ügy­ből, hogy legalább hozzávetőleges képet adjak arról, mi tör­tént az ország csupán egy pontján — Kuropatiban. A lövést a tarkóra adták le Részletek a büntetőeljárás beszüntetéséről szóló határozat­ból : „A komplex igazságügyi orvosi és kriminalisztikai szak­értői vizsgálat megállapította, hogy a hat tömegsírban ta­lált emberi maradványok legalább 391 emberhez tartoznak. Közülük 114 férfi, 21 nő, a többi tetem nemét nem lehet megállapítani. Életkoruk 20 és 60 év között van. A tömeg­sírokban 1895-ös Nagan rendszerű forgópusztolyból származó 164 töltényhüvelyt és 21 töltényt, valamint úgynevezett TT- pisztolyból származó egy töltényhüvelyt találtak. ... A megvizsgált 213 tetem közül 192-nél a lövést a tar­kóra adták le, a többi tetemnél a halánték és a fejtető ma­gasságában. 182 koponyánál egy bemeneti nyílást, 29-nél két bemeneti nyílást, 5 koponyánál pedig három bemeneti nyílást találtunk ...” A kriminalisztikai szakértői vizsgálat kiterjedt a lábbe­likre és à tömegsírokban talált tárgyakra is. Negyvenöt láb­belit a Szovjetunióban, a moszkvai Krasznij Bogatir gyár­ban gyártottak, huszonnyolcat a leningrádi Krasznij Treu- golnyik gyárban. Huszonöt lábbelit kisiparosok készítettek: ezek saját készítésű csizmák, illetve gépkocsik tömlőiből készített sárcipők voltak. A tömegsírokban talált erszények­ben 78 pénzérmét — 2, 3, 10, 15, 20 és 50 kopejkás érméket — találtak. Valamennyi érmét a Szovjetunióban bocsátották ki 1925-ben, 1920-ban, 1928-ban, 1933-ban, 1935-ben és 1936- ban. » A talált tárgyak közül csupán egy volt, amely „megszó­lalt”. Az egyik fésűbe éles tárggyal vésték bele lengye­lül: „Nehéz a rab sorsa. Minszk, 1940. április 25. Ha rátok gondolok, elfog a kétségbeesés. Április 26. (sírva fakadtam — nehéz nap ez)’’. De még az is, aki e keserű szavakat az elkeseredés perceiben felvéste, névtelen maradt. Lapozgatok a tanúkihallgatásokról készített jegyzőkönyvben. Talán itt felbukkan legalább egy áldozat neve? A vizsgálat során a környező falvakban — Cna, Zabolot- je, Drozdovo, Malinovka, Zeljonij Lúg — ötven olyan tanút találtak, .akik az események szemtanúi voltak: M. Lantaszo- vát, O. Komarovszkaját, O. Cservinszkát, J. Mackevicset, N. Homicsot, V. Jermolovicsot, O. Prigodszkaját és másokat. E tanúk látták, amikor a belügyi népbiztosság munkatársai zárt autókban az erdőbe szállították az embereket és ott agyonlőtték őket, látták a földdel beszórt nyitott sírokat, látták a sírokban heverő holttesteket. A gödör holttestekkel volt tele Lehet-e emlékezni arra, amit az ember 50 évvel ezelőtt látott? A tanúvallomások hitelességének ellenőrzése céljából a nyomozók kísérletet végeztek. Megkérték N. Karpovics tanút, mutassa meg az erdőben azt a helyet, ahol a kivég­zésekre sor került. És bár a kuropati erdő az elmúlt évti­zedekben sokat változott, Karpovics odavezette a nyomozó­kat és teljes biztonsággal mondta: itt történt. Ásni kezdtek és újabb nagy tömegsírt találtak. N. Karpovics: „Egybefüggő deszkapdlánk volt ott, de 1937 végéig a területet nem kerítették be teljesen. A palánkon belül tartózkodtak a belügyi népbiztosság terepszínű egyen­ruhát viselő őrei. Az embereket este szállították oda. Két­szer is láttam, hogyan lőtték őket agyon. Felsorakoztatták őket a megásott gödör elé ... Apámmal odamentünk a gö­dörhöz, a gödör mély volt, mintegy öt méter mély és tele volt holttestekkel, melyekre gallyakat dobtak. Felemeltük a gallyakat és láttuk az embereket. Egyszerűen voltak öltözve, zeke, csizma, szemmel láthatóan falusi emberek voltak...” Ny. Nyehajcsik: „Miután az autók elhajtottak, a gyerekek­kel együtt számoltuk a lövéseket: 30-40, olykor 70 lövés dördült el. Rendszerint két-három autóval jöttek, de előfor­dult, hogy hat-hét autóval.” Sz. Hmelnikova: „Az 1939—1940-es években az embere­ket palánkkal körülkerítették és őrség által védett területen végezték ki. Olykor naponta voltak kivégzések, máskor en­nél ritkábban. Hallottuk a kiáltásokat, a lövéseket. Az em­bereket rendszerint este és éjszaka végezték ki. Minszk fe­lől hozták őket zárt teherautókban”. I. Alehno: „Én Bátyán Grigorij Ivanovicstól tudtam meg, hogy az erdőben embereket végeznek ki. Ivanovics Cna fa­luban élt és a belügyi népbiztosságon dolgozott. Egyszer Bá­tyán részegen elmesélte, hogy ő maga is részt vesz a kivég­zésekben. Később e fecsegés miatt kitették a szűrét a bel­ügyi népbiztosságról". Ötvenöt szemtanú csaknem ugyanazt mondja, egyik tanú megismétli, kiegészíti a másikat. Sokan emlékeztek rá, hogy az erdőben a kivégzések helyén hamarosan rókagombára emlékeztető élénkvörös gombák nőttek. Ezeket a gombákat senki — sem a felnőttek, sem a gyermekek — nem szedték le, borzadva nézték őket. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents