Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-31 / 26. szám

1989. január 31., kedd o Egy hónap hangulata a szakszervezeti infnrmáció tükrében — január Belpolitika Szinte mindent elsöprő hangulati tényező megyénk­ben a január 9-i drasztikus áremelés. A felháborodás és a megdöbbenés erejével ha­tó árbejelentési közlemény heves indulatokat gerjesz­tett, főként a kiskeresetűek, nagycsaládosok, fiatalok és a nyugdíjasok körében. A konkrét vásárlások — me­lyek ugyan az év végi ki- sebb-nagyobb felvásárlások miatt még szűkebb körűek, de jól érzékeltetik a lét- fenntartás csillagászati költ­ségeit — egyszerre keltenek félelmeket, szorongást és nagyfokú elégedetlenséget. Egyre több embert kerít ha­talmába a létbizonytalanság, a szociális biztonság elvesz­tésének félelmetes érzése. Az érthetetlenség, a felhá­borodás és az elégedetlenség legfőbb oka, hogy a létfenn­tartáshoz nélkülözhetetlen termékek (kenyér, tej, tej­termékek, hús) árának eme­lésére került sor, és olyan nagyságrendben, amely már a fent jelzett rétegek köré­ben a mindennapos megél­hetést veszélyeztetik. Egyre szélesedik azoknak a köre. akikben szorongó érzésként lüktet a „miből fogunk meg­élni ? !” kérdése. „Rendkívül rossz a hangu­lat, mélységes a felháboro­dás.” (Mindenki) „Nyomda- festéket nem tűrnek a meg­jegyzések. Ne fönt határoz­zák meg, hogy mi van a fo­gyasztói kosárban! Sokkal nagyobb arányú az áremelés, mint amilyennek mondják!” (Kőolajkutató Vállalat, Oros­háza) „Teljes a bizonytalan­ság, hova fog ez vezetni?” (Autójavító Vállalat, 'Békés­csaba) „A nyugdíjasok, fia­talok helyzete teljesen kilá­tástalan. A nyugdíjasok kö­zött volt, aki megsiratta a tej, a kenyér árának emelé­sét. Mi lesz még?! Nem lát­ják a végét.” (Unicon, Bé­késcsaba) „Az emberek elke­seredetten káromkodnak. Nem látják, lesz-e munká­juk, béremelésük. Szidják a politikát, hogy már nem­csak a nyugdíjasok megélhe­tésével van gond, az aktívak nagy része sem éri el a havi 4 ezer forintot.” (Hűtőház, Békéscsaba) „Rettentő fe­szültség van az emberekben. Megértik a nyugdíjasokat, de az aktív dolgozók fizeté­se is csak egy fél hónapra elég.” (Béköt) „Felháborító és etikátlan, hogy az alapvető élelmiszer- árakat ilyen mértékben emelték. A létminimum alatt élő családok száma tovább nő. Egészséges táplálkozás­ról ilyen árak mellett vég­képp nem lehet beszélni.” (EDSZ m. titkárság) „Na­gyon rossz a hangulat a va­sasok területén, de főképp a Békéscsabai Mezőgépnél. Ag­gódnak, egyáltalán miből fognak megélni. A dolgozók 45 százaléka nem fizet adót. A gyermekes családok hon­nan vegyék azt a pénzt, ami­vel most megterhelték' őket?!” (Vasas m. szervező) „Felháborítónak tartják, hogy az alapvető élelmisze­rek árát, melyek a megélhe­tés biztonságát jelenthetnék, ilyen drasztikus mértékben emelték, amellyel tovább növelték a létminimum alatt élők táborát.” (Medosz mb) „Három-négyezer forintos keresetből ilyen árak mel­lett hogyan lehet megélni? A középkorúaknak gyerme­keikről, idős szüléikről is gondoskodni kell. Nagyon komoly megélhetési gondok­kal - kell szembenézni." (KPVDSZ mb) „A tej, a tejtermékek, hús a kisgyermekek és idős em­berek egészséges táplálkozá­sához elengedhetetlen. A mai fizetések mellett ez már megfizethetetlen. A gyere­keknek nem lehet megma­gyarázni, miért nem ehetnek tejet, húst. Nagyon nagy a létbizonytalanság, a dolgo­zók nem tudják, miből fog­ják eltartani gyermekeiket." (Unicon, Békéscsaba) „Nem számítottunk ilyen mérvű 'áremelésre. Ez katasztrófa — választás nincs. Ilyenkor hol a szakszervezet?” (Költség- vetési Üzem, Szeghalom) „Az emberekben egyre erő­sebb a kiszolgáltatottság ér­zése.” (Húskombinát, Gyu­la) „Bizonyítsa be végre va­laki, hogy hogyan lehet egy kétgyerekes családnak 11-12 ezer forintos nettó fizetésből havi 5 ezer forintos OTP mellett megélni. — Kérdés az is, hogy elszegényedett vállalatokkal és elnyomoro- dott lakossággal mikor va­lósul meg a gazdasági fel- emelkedés.” (Költségvetési és Építőipari Üzem, Békés­csaba) „Kérjük, gondolkozzanak el rajta és próbáljanak ten­ni valamit, hogy minden kiskeresetű család legalább a létminimumot tudja bizto­sítani becsületes munka mellett.” (Költségvetési Üzem, Szeghalom) „Mi nem sztrájkolni akarunk, hanem tisztességesen dolgozni, de tisztességes megélhetés mel­lett. A mezőgazdaságban dol­gozó gépszerelők órabére 10 éves gyakorlat után 26-28 forintlóra körül van. Ezek az emberek lassan egy napot dolgoznak 1 kg hús áráért. (A. G., Gyomaendrőd) „Mi ez?! Tönkre akarnak tenni bennünket?! El akarják vin­ni a népet egy polgárhábo­rúig?! (nyugdíjasok) Az áremelés szükségességé­nek hivatalos indoklását el­utasítják. Nem hiszik e!. hogy az állami dotáció le­építése miatt kellett az élel­miszereknél ilyen nagyará­nyú áremelést végrehajtani. Általános vélemény, hogy az árak meghatározása önké­nyesen történik, és nem va­lós értékeket tükröznek. „Ha 50 forintos a felvá­sárlási ár, hogyan lesz eb­ből 200-300 forintos fogyasz­tói ár?” (Medosz mb) „Nem hiszik el, hogy értékarányo­sak az árak. Nem értik, hogy mitől olyan drága egy-egy termék.” (Építők Békés m. titkársága) „Hihetetlen szá­munkra, hogy ezeken a ter­mékeken még mindig álla­mi dotáció van, hiszen évek óta minden áremelésnél er­re hivatkozik a kormány." (Ingatlankezelő Vállalat, Bé­késcsaba) „Legnagyobb fel­háborodást a tej, tejtermé­kek, hús árának emelése váltott ki. Kérdezik, hogy mennyi állami támogatás van még ezeken a terméke­ken? Fölöslegesnek tartják, hogy központilag próbálják elmagyarázni az áremelések összegét." (Körös Volán, Bé­késcsaba) Nem bíznak a kormány­ban. A többség úgy ítéli meg, hogy a reformprogram­ból csak a fogyasztás visz- szaszorítását képes követke­zetesen végrehajtani. Az ár- bérspirál belépését egyesek reális és súlyos veszélynek ítélik, de a többség nem a szakszervezetek által köve­telt 3 százalékos béremelést tekinti inflációt gerjesztő tényezőnek, hanem „az ir­reális árakat, a teljesít­ménnyel le nem fedezett, nagyarányú (30-40 százalé­kos) központi bérintézkedé­seket, a gazdaságtalan tevé­kenységek további támoga­tásét, a bürokratikus rend­szer .kiszolgálóinak’ eltar­tását, a társadalmi tulajdon hanyag kezelését, a pazar­lást, az indokolatlanul nagy jutalmak, nyereségek kifi­zetését, az irreálisan magas fizetéseket, nyugdíjakat” Csaknem mindenki megfo­galmazza, hogy a dolgozók ezeknek a jelenségeknek a radikális felszámolását vár­nák, ezzel szemben csak a rájuk nehezedő, egyre elvi­selhetetlenebb terheket ta­pasztalják. „A terheket továbbra is a dolgozók vállára teszik. Azok a kísérletek, melyek a költ­ségvetés kiadásainak csök­kentését céloznák, nevetsé­gesek. Még arra sem alkal­masak, hogy a csökkentési szándék látszatát keltsék.” (DTCSV, Békéscsaba) „Me­gint a bérből és fizetésből akarják a költségvetés hiá­nyát pótolni, úgy, hogy köz­ben újra a ,3 millió koldus országa’ legyünk.” (Medosz mb) „Nem tudunk egyetér­teni azkkal a magyaráza­tokkal, hogy más megoldás nincs, csak mindig mindent a dolgozói rétegre hárítani. Kérdésként vetették fel dol­gozóink, hogy meddig me­het ez így? — s erre választ is várnak!" (Béköt) „Nem hisszük, hogy pl.: a Pénz­ügyminisztérium dolgozói ilyen keresettel rendelkez­nek. Egyszerűen át sem tud­ják érezni, hogy mit jelent egy átlag magyar családnak ez az áremelés." (Költség­vetési Üzem, Szeghalom) „Aczél Endre január 12-én elhangzott reagálásával kap­csolatban az a vélemény, hogy amit elmondott, mind igaz. Csak azt nem vette fi­gyelembe, hogy az éremnek két oldala van. Ebben az or­szágban sok nagyon jól fi­zetett ember van, akik a létminimum tízszeresét is megkeresik, de nem terme­lőmunkával. Jó lenne, ha nem emelüék ki az orvosok, pedagógusok bérét, és azok bérét, akik követelnek, mert ilyen alapon jöhet a textil­ipar és még sokan mások. A nyugdíjak felső határát is szabják meg. Aktív mun­kájuk során a jól megfize­tett emberek meg vannak előzve. Meggyőződésünk, hogy nem mindig a jól fi­zetett emberek az értéke­sek.” (Harisnyagyár, Gyula) „Irritálja a közvéleményt, hogy a tanácsi lakásban élők egyre nagyobb köre nyaraló­kat épít, autókat cserélget." (Medosz mb) „Egyszerű fi­zikai munkások vagyunk, a bérünk lassan a rezsire is kevés lesz, és hol van még a megélhetés. Ha szegény az ország, akkor ne pocsékol­junk! Mi jogosítja fel a kor­mányt, hogy ilyen nehéz helyzetben különböző réte­gek bérét emelgesse. Előbb termeljük meg, aztán oszto­gasson!” (Harisnyagyár, Gyula) „Azt javasoljuk, hogy azoknak az elvtársaknak, akik az országot ilyen rossz gazdasági helyzetbe irányí­tották, és ma ,megérdemelt’ nyugdíjasként élnek csekély 30 ezer forintból, nyugdíju­kat vonják vissza; számuk­ra kellene biztosítani a lét­minimumot, és ezután be­vezetni az áremeléseket. Ta­lán így lenne igazságos. Na­gyon irritálja a dolgozókat a pedagógustársadalom kö­vetelése is. A kormány en­gedett az erőszaknak, és ga­rantálja a béremelést. Az a kérdés, mi lenne, ha a tex­tiliparban dolgozók is ezzel állnának elő — ami igen jo­gos lenne. Akkor legfejlebb az lenne a válasz, hogy nem megfelelő a termékszerkezet, és a dolgozókat el kell kül­deni." (Patex, Mezőberény) „Aczél Endrének és a hozzá hasonlóaknak biztos nincs olyan gondja, hogy vajon hónap végén futja-e ke­nyérre! — nem pedig hús­ra.” „Miért csak a csóró munkás 3 százalékos bérfej­lesztése gerjeszti az infláci­ót? A 20-30-40 ezer forintos bérek, nyugdíjak, a több százezer forintos jutalmak hol vannak lefedezve telje­sítménnyel?!” (Sokan) „Csak az eddig is kizsák­mányolt munkástól várják a megértést. A nagyfizetésű elvtársak — akik miatt ide jutottunk — miért nem pró­bálnak meg a létminimum­ból élni?" (nyugdíjasok) „Nagyon nagy árat kell fi­zetni a bérből és fizi lésből élőknek, de kérdezik, hogy akik ide juttatták az orszá­got, azokat mennyire érinti ez?! Erre a kérdésre sehol nem kapnak választ." (Kö­töttárugyár, Békéscsaba) „Elismerjük, hogy nagy az ország adósságterhe, de hoz­zák nyilvánosságra, mire költöttük.” (Körös Volán, Békéscsaba) „Tűrhetetlennek tartják, hogy a dolgozóknak kell megfizetni az évekkel ezelőtt nyújtott hiteleket, amit a fejlődő országoknak nyújtott kormányunk. Ha ezeket a több milliárdos se­gélyeket nem olyan orszá­goknak adta volna, mint pl. Chile, most sokkal jobb po­zícióban lenne gazdaságunk. Jobb lenne, ha a kormány inkább azon serénykedne, hogy ezeket a tartozásokat behajtsa, és a megoldást ne a dolgozók verejtékével, életterük szűkítésével pró­bálja megtalálni." (A. G., Békéscsaba) Az alapvető élelmiszerek árának emelése mellett éles ellenérzéseket váltott ki a gyógyszer, a sajtótermékek árának, valamint a tömeg­közlekedési, a víz- és gáz­díjak tervezett emelése is. Az utóbbi három tételnél erősen kifogásolják a nem megfelelő minőséget, ezért végképp indokolatlannak tartják a díjak tervezett mértékű emelését. Továbbá azért is, mert „a vidéki köz­mű lakossági hozzájárulással készül, így úgy érzik, hogy többszörösen fizetik meg ezeket az árakat.” (Kötött­árugyár, Békéscsaba) Töb­ben jelzik azt is, hogy a vízdíjak nagyarányú emelé­sének következményeivel, nevezetesen a vízigényes kisárutermelés költségeinek jelentős megnövekedésével nem számol a kormány, amely pedig várhatóan a termelési kedv visszaesésé­hez vezet. A szakszervezetektől az eddigieknél is keményebb fellépést igényelnek a dol­gozók. „Sürgetik, hogy a SZOT vezetői kezdeményez­zék a tárgyalásokat a továb­bi tervezett árintézkedések megakadályozása, mérséklé­se ügyében. Sokkal határo­zottabb érdekképviseletet sürgetnek és várnak a jövő­ben.” (Húskombinát, Gyula) Többen a szakszervezeti tagdíjak mérséklését kérik, továbbá javasolják, hogy az 50 százalékos utazási ked­vezményt évente kétszer le­hessen igénybe venni; a DTCSV kollektívája javasol­ja, hogy „a SZOT-beutaló egyben tartalmazzon 50 szá­zalékos mértékű utazási kedvezményt is.” Szintén a DTCSV javaslata, hogy té­len a felhasználatlan Bala­ton menti SZOT-üdülőket szüneteltessék : „ugyanúgy lehet fagyszüneteltetni az ott foglalkoztatottakat, mint a termelő szférában lévőket. Még mindig gazdaságosabb, mint a ráfizetéses üzemelte­tés.” Helyi témák E témakörben ismét első helyen szerepel a békéscsa­bai tömegközlekedés gondja. A korábbinál is többen kifo­gásolják a buszok menet­rendjét, amely a jelzések szerint nincs összhangban a munkakezdéssel, illetve -be­fejezéssel. Szintén igen so­kan panaszkodnak a jármű­vek túlzsúfoltságára, egyes járatok gyakori kimaradá­sára. „A Gyula—Békéscsaba kö­zött közlekedők panaszol­ják; áldatlan állapotok ural­kodnak a közlekedésben. A Békéscsabai Pályafenntartási Főnökség dolgozói a békéscsabai vasútállomás 2. számú vágányán síntörést javítanak. A helyreállítás során kicserélik a síneket . Fotó: Gál Edit Óriási tülekedés van min­den reggel Gyulán. Akkora a zsúfoltság, hogy sokszor a gépkocsivezető jóindulatán múlik, hogy egyáltalán el­indul. Ezért is és azért is késik a busz. mert a Volán kétféle menetrendet adott ki. Az egyiket az utasok, a másikat a gépkocsivezetők számára, öt perc eltérés van a két menetrend között. Az utasok menetrendje szerint be lehetne érni időben a munkahelyre, a gépkocsive­zető menetrendje alapján csak késéssel. Javaslat: 7.20- kor és 7.25-kor indítsák a járatokat, illetve az eleki járat ne álljon ki 7.20-kor Gyulán, hanem folytassa az útját Békéscsabáig. Továb­bá, mivel a délutáni járatok sem igazodnak a 16.30-kor befejeződő munkaidőhöz, így kérik, hogy ezt figyelembe véve 16.40-kor vagy 16.45- kor indítsák az egyik jára­tot." Szintén ebből a körből származó javaslat: „Tekin­tettel arra, hogy a Bánszki utcai buszmegálló kiépítése költséges lenne, a járat ne ott, hanem a Szabadság te­ret érintve haladjon a busz- pályaudvarig.” (Pedagógus mb) „Kifogásolják dolgozó­ink Békéscsaba közlekedé­sének szervezetlenségét, a buszok minőségét. A legki­sebb hideg, hó esetén le­fagynak a buszok, kimarad­nak a járatok. Dolgozóink szeretnének időben beérni munkahelyükre, és munka­idő után haza. Nagyon sok panasz érkezik a 3-as, 5-ös, 6-os, 7-es, 8-as járatokra. Nagyon nagy a zsúfoltság. Kérik a 3-as, 7-es vonalon a járatok sűrítését. Sűrűn kimaradnak a járatok, így a következő buszra már fel sem férnek, nem érnek be időben a munkahelyükre. Ha már emelik a menetjegy árát, legalább ezeket a gon­dokat oldják meg." (Unicon, Békéscsaba) Szintén az Uni­con javaslata: „A Luther utcán a reggeli és délutáni órákban engedélyezzék a ke­rékpározást. Ez sok ember munkába járását könnyíte­né meg.” A bundabotrány még min­dig foglalkoztatja a közvé­leményt. „A bundabotrány miatt a magyar futball szin­te teljesen elvesztette szur­kolóit. A mostani ügy meg­oldásában sem tapasztalha­tó következetesség. Hatósá­gaink hozzáállása miatt az ország valószínűleg elvesz­tette legnépszerűbb játékát, s kitermelődött az ellen­drukkerek többmilliós töme­ge.” (ÁFÉSZ, Mezökovács- háza) „A dolgozókat élénken foglalkoztatják a megye po­litikai életében zajló ese­mények, pl.: bundabotrány, könyvakció, oktatási intéz­mények, luxus tanácsi szál­loda stb. Ügy ítélik, hogy késik a megyei vezetés rea­gálása, hosszú idő telt el, és kérik a felelösségrevonást. Példás büntetést és az ügyek azonnali lezárását, rendet követelnek. A párttag tiszt­ségviselők felvetik a pártér­tekezlet szükségszerűségét, nem értenek egyet a halo­gató politikával." (Medosz mb) Külpolitika A külpolitikai események iránti érdeklődés elhalvá­nyult a sokkszerű hatást ki­váltó áremelés mellett. A jelzések szerint csupán a gyulai demokrata fórum köz­leménye foglalkoztatta a dolgozókat. Megdöbbenést keltett a hír a 18 román ál­lampolgárságú halottról. A belügyi szervek nyilatkoza­tai nem oszlatták el teljesen a kételyeket, a közvélemény várja az MDF bizonyítékai­nak közzétételét.

Next

/
Thumbnails
Contents