Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-26 / 22. szám

1989. január 26., csütörtök „Anyu! Ne add a gyerekeket!” Februártól több pénzt kap a család! Szcp kis adag... Fazékban a levesnekvaló Fotó: Gál Edit „Lakik itt Körösújfalun égy asszony. A múlt év már­ciusában öt állami gondo­zott gyereket vett magához. Nehezen élnek, kevés a pénz, amit kapnak. Hozzánk fordult segítségért. írtunk már sokfelé, hátha sikerül főhivatású nevelő­szülői állást szereznünk szá­mára. De hiába minden pró­bálkozásunk, a család a csőd szélén áll... El tudja képzelni ezt á patthelyzetet? Ragaszkodnának a gyere­kekhez — hiszen ennyi idő épp elég arra, hogy meg­szokják, megszeressék őket —, ugyanakkor az anyagi Épndok miatt már azt fon­tolgatják, hogy bedobják a törölközőt.” Mindezt Kaszai Pál, a kö­rösújfalui tanács megbízott vb-titkára mondta el a kö­zelmúltban. S mert a kér­dés; hogy: „Akkor mi lesz a gyerekekkel?” — logiku­san következett a szomorú történetből. Felkerestük Ha- dabás Ferencnét, aki az öt gyerek nevelésére vállalko­zott . . . * * * A falu legvégén járunk. A ház kapuja nincs kulcsra zárva ... Ez számomra min­dig is azt sugallja, nyílt­szívű, vendégszerető embe­rekhez kopogtatok, s most sem csalódom. A tágas nap­paliban Hadabásné hellyel, kávéval kínál, s már ömlik is belőle a szó. Nem, nem a panasz (ahogy hinném). A gyerekekről, „gyerekeiről” mesél. — Kedves, aranyos mind­egyik. A nagy hízelgő, a két iker okos, Marika a huncut, a pici, Tomika? Az csak az igazán kedves. És szépek, mint a játékbabák . . . A család hamar befogad­ta az eleven kis társaságot. Az asszony két felnőtt fia már „kiröppent” a családi fészekből. Az egyik-megnő­sült — ott két unoka van —, a másik hajós, ritkán jön haza ... — Három éve úgy alakul­tak családi körülményeim, hogy ott kellett hagynom a munkahelyemet. Akkor vet­tünk jószágot is, gondoltuk, megpróbálom' itthon. Csak­hogy nem volt jó az örökös egyedüllét... És ekkor fordult meg elő­ször a fejében: talán ha két gyereket magához venne, nem lenne ilyen kihalt a ház. igen ám, de a dolgok másként alakultak ... — Vártunk heteket, hó­napokat, aztán végre jött a hír, mehetünk Gyulára, á Gyivibe, „gyereknézőbe”. Ném kettőt, de öt testvért mutattak be neki. Álltak egymás mellett, mint az or­gonasípok ... — Kérdezte a gondozónő: — Kicsit? Nagyot szeretné­nek? — Mondtam, nagyob­bacskát. .. Igen ám, de a pi­ci erre átfogta nővére dere­kát. Összebújtak, mint a kis­csirkék — párásodik el Ha­dabásné tekintete. — Nem választottam én egyet sem, csak hazajöttem, megbeszél­tem az urammal, aztán visz- szamentem mind az ötért... És azóta itt vannak. A padlásteret akarták kialakí­tani nekik, OTP-kölcsönt is felvéttek, hogy ne legyenek ilyen szűkösen. Igen ám, de a szobák berendezésére már nem futotta, így maradt minden a régiben. Ez nap­közben még nem jelent gon­dot, de este, mikor lefek­véshez készülődnek, bizony szűkös a cseppnyi hálószo­ba ... — Különösen, ha a hajós fiam hazajön, mert külön­ben az ő szobáját is befog­juk . .. * * * Mindez, persze még min­dig nem lenne baj, de az idő telik,- az árak egyre emelkednek, s amiben bí­zott, hogy hivatásos nevelő­szülő lehet hamarosan, nem válik valóra. Hiába próbál­kozott itt is, ott is ... — Tudja, én mindent írok, mert szeretem tudni, hová megy el a pénz. IJt a decemberi kimutatásom. Tü­zelő, meleg víz, mosószer, tanszerek ... Nagyon sok el­megy egy hónap alatt... És a háztartási gépek is hasz­nálódnak. Â mosógép még bírja, de ott áll széthullva a centrifugám. Nincs miből újat venni. Pedig el tudja képzelni, mennyit mosok én öt gyerekre? A szükség sok mindenre megtanította. Okos fogáso­kat, praktikus ötleteket hoz fel példának. Persze cSak ak­kor ügyeskedhet, ha hagy­ják ... — A ruhapénzt el kellett költenünk hamarjában. Jó az, nem mondom. De ha anyagot vehetnék belőle, há­romszor annyit megvarrhat­nék. Fehérnemű-készítő va­gyok, értem a módját. De nem lehet, csak kész ruhát vásárolhatok. Pedig lenne helye annak a kis pénznek másutt is ... Osztok, szorzók, nem ér­tem, hogy győzte idáig is . . . Részvéttel hallgatom: — A két férfi (apja és fia) már lemondott a ciga­rettáról is — hajol számítá­sai fölé —, hátha így to­vább bírjuk. Mert ragasz­kodnak a gyerekekhez ők is. Különösen a három kislány­hoz ... Tudja, hogy van az: csilingóznak, ragaszkodnak, a férfiaknak más se kell. . . Mondta is a fiam, mikor el­ment: „Anyu! Ne add a gye­rekeket”. .. Tudom én, látom én, hogy ez csak végső megoldás le­het. Eltaszítani őket nem menne egykönnyen. Hisz azért művelik a kertet, azért tartanak csirkét, disznót... — Van, aki itt a faluban azt hiszi, hogy hű de fel­vitte Isten a dolgomat. Má­sok bolondnak tartanak : nincs elég bajom? Még öt Középiskolai jelentkezések Ezekben a napokban, he­tekben döntenek szüleik se­gítségével az általános isko­lát végző gyermekek arról, hol folytassák tanulmányai­kat. E felelősségteljes vá­lasztás évről évre sok izga­lommal jár, jóllehet Buda­pest középfokú oktatási in­tézményeiben az idén is minden továbbtanulni szán­dékozó diáknak jut hely, igaz, nem feltétlenül abban az iskolában, illetve szak­mában, ahova jelentkezett. ( Szűcs Miklós, a Fővárosi Tanács középfokú nevelési és oktatási osztályának ve­zetője az MTI munkatársá­nak elmondta: az idén a ta­valyinál ötezerrel több gyer­mek végez az általános is­kolák nyolcadik osztályai­ban. Az oktatásügy felké­szült a növekvő diáklétszám fogadására: az elmúlt két évben tíz új középiskolában kezdődött meg a tanítás, s az idén további két középis­kola nyílik. A XII. kerületi Városmajor utcában gim­názium, a XVIII. kerület­ben, a Thököly úton pedig építőipari szakközépiskola készül el* a tanévkezdésre, ez utóbbiban technikusokat képeznek majd. Budapesten 9 ezren gimnáziumban, 12 ezren szakközépiskolában, csaknem 16 ezren szak­munkásképző intézetekben, 1400-an pedig szakiskolák­ban folytathatják tanulmá­nyaikat. A fővárosi közép­iskolákban — főként a szak- oktatási intézményekben — változatlanul sok Pest me­gyében élő gyermeknek jut hely, az országos beiskolá­zású szakoktatási intézmé­nyekbe más vidékekről is várják a tanulókat. A fő­város környéki települése­ken, illetve a más megyé­ben lakó diákok közül 8100 tanulónak van hely Buda­pesten, közülük 1800-an kol­légiumokban lakhatnak. Az osztályvezető elmond­ta: a jelentkezési lapokat február 16-ig kell elküldeni az első helyen megjelölt kö­zépiskolákba. Az intézmé­nyek . maguk határozzák meg a felvételi eljárás't, s azt is, hogy milyen követel­ményeknek kell megfelel­niük a jelentkezőknek. A legjobb iskolákban például egyetlen hármas osztályzat is kizáró ok lehet, van, ahol a magatartás, illetve a szor­galmi jegy is lényeges. Az idei jelentkezéseknél újdon­ság, hogy a tanintézetek nyilvánosságra hozzák dön­gyerek gondját is a magam­ra vállalom? Kicsit elhallgat, gondola­taiba merül. A csend — a gyerekek iskolában, óvodá­ban vannak —. szinte ránk nehezedik . .. Hogy megtör­je a némaságot, ismét rám emeli tekintetét: — Karácsony előtt „három kívánságot” játszottunk. Le kellett írni, mit szeretnének. Legfontosabb vágyuk az volt, hogy itt maradhassanak, a második, hogy sikerüljön ja­vítaniuk az iskolában. Hát kell ennél több? * * * Utam Gyulán, a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézetben folytatom. Jász József igaz­gató tud a körösújfalui asz- szonyról, arról, hogy főhi­vatású nevelőszülő akar len- \ ni. Ám — mint mondja — nem ő az egyetlen, aki al- jj kalmas e feladat ellátására a megyében ... — Az országban négy, itt a megyében két éve dolgoz­nak főhivatású nevelőszü­lők ... Eddig három státuszt kaptunk ez alatt a két esz­tendő alatt, s úgy értesül­tünk, az idén nem is lesz 1 lehetőségünk további fej- ; lesztésre. De hát ott a körösújfalui jj asszony az öt gyerekkel, az ; anyagi gondokkal ... Mi lesz j velük? Kanyarodok vissza í az alapkérdéshez újra és új- j ra. Lehet. Igen, lehet, hogy í elmondták előre, mit vál- ; lal... De valóban tudta, j átérezte, mi vár rá? Egy biz- ! tos. Segítségre szorulnak, I különben ... végiggondolni í is rossz. — Ha kapnék két keretet, i ez az asszony lenne a má- : sodik. Az első helyre egy : köröstarcsai néni kerülne, aki 28 éve ad otthont, sze- retetet állami gondozottak­nak. Most is ötöt nevel. De ezt csak feltételesen mond­hatom, hisz nincs keret. Mit tegyünk? Már egész nekikeseredek. Nincs egy cseppnyi vigasz? Aztán mégis valami, ami könnyíthet Hadabásék ne­héz helyzetén. Mert Jász Jó­zsef ezzel fölytatja: — Ez évtől jelentősen emeljük a gondozási díja­kat. Erről már a rendelet is kijött. Minden gyerekre két- ; ezer forint gondozási díj, j 2200 forint családi pótlék, j 1000 forint ruhapénz jár, és ingyenes napközi... Febru­ártól a főhivatású nevelő­szülő sem kap többet. így legalább anyagi hátránya nem lesz azoknak, akik egy­előre nem lehetnek főhiva­tású nevelőszülők .. . Körösújfalun maradnak hát a gyerekek j Mert ezek után, biztos így döntenek Hadabásék. De a jelenség megnyugtató-e? Hogy van egy új, bevált, olcsóbb és ; jobb forma, melyet csak . ilyen nehézségek árán te- | hetnek szélesebb körűvé?! Pedig sok Hadabás-család van megye-, sőt országszer- j te ... Jó lenne mihamarabb segíteni rajtuk, könnyíteni j életükön. Nem meggazda- ; godni szeretnének a nehéz j sorsú gyerekek befogadásá­val, hanem maradéktalanul megfelelni a feladatnak, me- : lyet felvállaltak: felnevelni 1 a hozzájuk ragaszkodó ap­róságokat ... Nagy Ágnes ; tésüket, a felvett, illetve az elutasított tanulók névsorát kifüggesztik az iskolában. Ez évtől számítógép is se­gíti a gyors tájékoztatást a beiskolázás alakulásáról: a jelentkezés elbírálását kö­vetően T- március 10. után — valamennyi kerületi ta­nács megkapja a listát a még betöltetlen iskolai he­lyekről. így az általános is­kolák tanárai tudni fogják, hogy a jelentkezési lapot mely tanintézményekbe ér­demes továbbküldeni. A felvételekről az iskolák saját hatáskörükben dönte­nek. A Fővárosi Tanács művelődési és sport főosz­tálya csak koordinációs munkát végez: a fellebezé- , sek után is elutasítottak el­helyezésére — iskolatípus­tól függően — olyan tan­intézetet keres, ahol van még szabad hely. Tótkomlós, TIT-elnökségi ülés Fellegűzés, nem sok reménnyel Az elmúlt öt-tíz év jelei alapján talán nem túlzás azt állítani, már-már elte- relhetetlenül /isok fekete fel- leg gyűlt össze a Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társu­lat, annak története során igazán soha sem tiszta, ég­boltján. A teljességhez hoz­zátartozik, hogy a TIT nem most, a hirtelen, sajnos, nem mindig átgondoltan megindí­tott megújulás évadjában próbálta meg először rendez­ni sorait. A bajok első je­lei — & ezt statisztikai ada­tokkal, mármint a vissza­esést korrigálandó, bárki bi­zonyíthatja — akkor mutat­koztak meg, amikor bizony meggondolatlan ellenlépés­ként a társulat hatalmi szó­val, egy-kettőre kialakította helyi-területi csoportjainak, szervezeteinek rendszerét. Ebbe épül (épült?) bele a tótkomlósi nagyközségi is, amely hétfőn este tartotta vezetőségi ülését... Tízen ültünk a könyvtár irodájában, közülünk hár­man voltunk , „külsők”. Az orosházi városi és a megyei szervezet képviselői és e so­rok írója. A napirend a szokásos: az éves munkaterv ismertetése, majd elfogadása, a „Gondo­latok a ’Fórum a TIT jövő­jéről’ című országos konfe­rencia alkalmából” elneve­zésű központi leirat ismerte­tése, valamint az első kettő fölötti vita. (Ezekben a na­pokban, hetekben kötelező érvénnyel minden TIT-cso- port és -szervezet ilyen na­pirenddel tart ülést.) Talán mondani sem kell: összefolyt a három napirend itt, Tót­komlóson. De hát ez nem is csodálható... Engedtessék meg, hogy e sorok írója eltérjen a túl­zottan egyoldalúvá, s bizo­nyosan nem „előre megfon­toltan”-, de szívből jövően TIT-ellenessé sikeredett TIT-élnökségi ülés időrendi­ségétől. Az ott elhangzott, sokszor döcögősen fogalma­zott, de minden esetben a közösség, a helybeliek érde­kében fogalmazott mondatok egy irányú utat építettek. Ez pedig nem volt más, mint: a TIT nélkül gazdaságosabb, könnyebb, egyszerűbb, haté­konyabb. Lehet, hogy bele- magyarázásnak tűnik, de ezt bizonyítani látszik: ezt az alkalmat használta fel a he­lyi szervezet elnöke és tit­kára, hogy — nem egyértel­műen demokratikusan meg­tartott választással nyert — tisztségükről lemondjanak. Döntésüket a jelenlevők — enyhén szólva — beletörő­déssel fogadták. Arcukon látszott: nem új ez a hír számukra . .. Nagyon kevés tagunkat tudtuk tavaly foglalkoztatni, ezért sokan erre az évre nem is újították meg tagságukat. Hiszen így nem lehetett le­vonni (sic! — IN. L.) az elő­adói tiszteletdíjból a ’89-es tagdíjat. — Csak a nemzeti- nemzetiségi kultúra fejlesz­tésében tudtunk valamit ten­ni és a kertbarát körnél. Űj formára nincs igény, a mun­kahelyekről kimaradtunk, ott nem kérik közreműködésün­ké^. — Tótkomlóson szűk körben ismerik, szűk körben ismerik el munkánkat. — Az idei évadra nagyon ke­vés szerződést sikerült köt­nünk: az iskola orosz nyelvi előkészítője, a kertbarát kör­ben tartott néhány előadás és a művelődési központ ugyancsak pár előadása az, amely biztosnak látszik — hangzott el a titkári beszá­molóban. A hozzászólásokból sok minden kiderült. Néhány, kommentár nélkül:- — A kertbarát körnek évi nyolcszáznegyven forintos támogatást nyújt a megyei tanács mezőgazdasági osz­tálya. — A középiskolai orosz nyelvi felkészítőre négyszáz forintot szedtünk be a gye­rekektől, mert ennyit kért á TIT. Nem kapunk ezért a pénzért semmit. Ha iskolai szakkörként szerveztük vol­na meg, akkor ingyenes lett volna és a gyerekek is töb­bet kapnának. — A művelődési központ most ismét szeretett volna egy számítástechnikai tanfo- lyamot indítani, mivel a ta­valyi nagyon jól sikerült, nyolcvanan vettek részt. Ki­derült, hogyha a TIT-en ke­resztül szervezzük, 16 ezer­be, ha magunktól, kilenc ezerbe kerül. S ami a pénz­ben nem jelentkező munkát illeti: az utóbbival jár keve­sebb a népművelőknek. — Népszerűek a politikai fórumok. Ha TIT-keretben szervezzük, azért a minimá­lis tiszteletdíjért ma már egyetlen előadó sem jön el, „akire „bejön a közönség”. Ha a művelődési ház saját maga szervezi, akkor telt ház vari. Igaz, sokkal maga­sabb a hpnorámum, mégis így éri meg a házriak anya­gilag is. — Mondjon valaki egyet­len olyan formát, amely csak a TIT szervezeti kerete kö­zött képzelhető el? (Néma csönd.) — A TIT az ismeretter­jesztés hegemóniájára törek­szik. Volt • neki ilyen egy­általán? Van-e, volt-e vala­mikor is az elmúlt néhány évtizedben természetes presztízse a TIT-nek? Azt sem tudhatjuk, hányán is dolgoznak főállásban a me­gyei szervezetnél... — A kertbarát kör mű­ködni fog, függetlenül attól, hogy azokat az előadásokat ki és hogyan tartja. Gyakor­latilag nem a TIT-től függ. — A munkatervben nem szerepelt az, hogy egészség- nevelési előadások is voltak. Persze, azokat a helyi Vö­röskereszt szervezte. A TIT meg átfuttatta ... — Tatán ma már nemany- nyira jellemző a TIT-re, hogy a társadalmi munká­ban megtartott előadásokat, rendezvényeket leadminiszt­rálja, noha semmi köze hoz­zá. — Ném tudom, mi lenne a jó, amennyiben most a TIT jövőjéről beszélünk. Ez nem használ senkinek. Lehet, hogy a kis öntevékeny szer­vezetek szövetségévé vá­lik? ... — Jó ügyet szolgált a TIT. Csakhát a társadalmi-gazda­sági valóság „kiment a TIT alól”. Nem tudom, szükség van-e rá. Így?! N. L. felvesz GÉP- ÉS GYORSÍRÓT, GÉPÍRÓT ÉS TELEXKEZELÖT, valamint 500 adagos üzemi konyhára FÖSZAKÁCSOT. Fizetés megegyezés szerint. Érdeklődni : a személyzeti vezetőnél.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents