Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-24 / 20. szám
1989. január 24., kedd o Békés megye esélyei a megújulásra Egy fiatal KISZ-vezetö szemével A felgyorsuló gazdasági és politikai változásokat követve, megértve, hogy reformok nélkül aligha várható kézzelfogható eredmény az ország gazdasági életében és a népgazdaság fizetőképességében, valamennyi megyei, városi és helyi párt- és gazdasági szervezet kidolgozta a saját reformprogramját. Határozatokat hozott a megújulásról. Így történt ez nálunk, Békés megyében is. A DTCSV egyik közgazdászát, Hideg Andrást arról kérdeztük, hogy: — Mint fiatal KISZ-es, hogyan ítéli meg megújulási törekvéseinket? — A megye gazdasági helyzetét a megújulási törekvések ellenére is kedvezőtlennek Ítélem — mondja —, ugyanis a kormányzat rövid időn belül a mezőgazdasági támogatások leépítésén túl az élelmiszerexport- árkiegészítések egy részét is csökkenti. Mi pedig itt, a Viharsarokban jórészt ebből élünk, ez adja a megye gazdasági bevételeinek jelentős hányadát. Úgy gondolom, az agrárágazat vertikumában máris egy hatékonyabb, pi- acorientáltabb szerkezetváltást kellene sürgetni. S mindezzel egy időben lépésről lépésre megszabadulni azoktól a különböző tevékenységektől, amelyekben nincs nyereség, tehát eltartottak vagyunk a költségvetés különböző támogatásai révén. — A politikai és társadalmi vezetés konkrét határozatokkal erősítette meg megyénkben a szerkezetváltást, az iparfejlesztést, az infrastrukturális elmaradottság mielőbbi felszámolását. Az elmaradott térségekben új munkahelyteremtő beruházások létesültek az utóbbi években. A közművesítés — ivóvízellátás, gázprogram — területén is jelentős előrelépésről beszélhetünk. — Ez valóban így van, ám ezek a lépések korábbi programok megvalósítását tükrözik. A reformlépések azonban egyelőre csak jószándékú határozatokban mérhetők. Fontosságát általában nem vitatom, de sajnos úgy tűnik, a határozatok többnyire csak elképzelések maradnak. ^ — A határozathozatal önmagában valóban kevés lehet, de vajon milyen konkrét lépések kellenének ahhoz, hogy a reformprogram időben és jól megvalósuljon? — Mindenekelőtt a realitásokhoz, a népgazdasági törekvésekhez igazodó tervek kellenek. Olyan formában, hogy az mindenkor tükrözze a kisebb közösség regionális adottságaiból fakadó érdekéket is. Egy konkrét szelektív gazdaságfejlesztési programmal kellerfe kiállnunk minden termelő ágazatnál. Méghozzá úgy, hogy vonzó legyen nemcsak egy-egy hazai tőkeerős vállalat, de akár egy külföldi vállakozó számára is. El kell szakadnunk mielőbb a ma egyre nagyobb teret hódító hatalommegőrző struktúrakonzerváló szemlélettől, mert az idő rohan, a változások felgyorsultak. — Egy gazdasági szerkezetváltás munkanélküliséghez vezetne. A munkanélküli-segély ellenére is sok ezer embert bizonytalan helyzetbe sodorna a megyében .. . — Nincs más választás. A konfliktusmentesebb váltásban kellene a pártnak nagyobb szerepet vállalnia. Kiállni határozottan az országos párt- és kormányprogram mellett. A határozathozatal helyett felelősségvállaló és cselekvést követelő magatartást tanúsítani. Tehát tudatosítani az emberekben, hogy ez a program áldozatokkal és konfliktusokkal jár. A cselekvést, a reformlépéseket pedig számon kellene kérni következetesen minden gazdálkodó szervtől. — Amit elmondott, abból úgy tűnik, a megye gazdasági reformját kemény kézzel kellene irányítani, mégpedig úgy, hogy a párt .ebben vezető szerepet vállaljon. Nem jelent-e ez egy központosított utasítást, végrehajtó irányítást? — Szó sincs róla. Én arról a politikai felelősségvállalásról és cselekvést szá- monkérő pártmunkáról szóltam. mely egyedüli eszköze lehet annak, hogy a gazdasági szerkezetváltás irányában sikeresen elmozduljunk. Kialakulna egy automatiz- ' mus, megteremtve az igazi politikai és gazdasági demokrácia alapjait, hiszen a jók lehetnek még jobbak, a rosszak tönkremehetnek. Meggyőződésem, hogy az országos gazdasági és politikai reformmal megyei, városi, vállalati szinten is fel kell •venni a fordulatot. Engedni kell, hogy az önszabályozó folyamatok hassanak. A pártnak pedig mindezek érdekében aktívan és következetesen politizálni egy eredményesebb szocialista gazdaság érdekében. Rákóczi Gabriella Kistermelők törzstenyészetei Az állattenyésztésben szakmai rangot jelentő törzstenyészetek idei névjegyzékét tette közzé a MÉM Mező- gazdasági Főosztálya. A istán szerepeinek mindazok a gazdaságok, tenyésztők, akik a törzstenyészetekkel szemben támasztott követelményeknek megfelelnek, és ily módon részt vállalhatnak a nagy genetikai képességű állatállományuk továbbszapo- rításában. A névjegyzékben ezúttal másodízben szerepelnek kistermelők; egyelőre sertés- törzstenyészetekkel rendelkeznek. Korábban csakis az állami és mezőgazdasági nagyüzemek és állattenyésztő vállalatok, valamint felsőoktatása intézmények tarthattak fenn ilyen telepeket, a rendelkezések csak újabban nyújtanak lehetőséget a kistermelőknek is kiváló minőségű állatállományuk jobb hasznosítására. Egyebek között Bács-Kisikun megyében két kistermelő, Hargitai András Csátaljáról és Kollmann Péter Vaskútról kapta meg ezt a jogot, amellyel Hajdú-Bihar megyében a bihartordai Módos Imre is rendelkezik. Mindannyian a magyar japályser- tés törzstenyésztési engedélyének a birtokosai. A Mezőgazdasági Minősítő Intézet szakemberei szerint a törzstenyészeti engedélyek iránt némileg fokozódik az érdeklődés, mivel az elmúlt időszakban az apaállatok árában javulás mutatkozik. Várható, hogy további nagyüzemek folyamodnak .majd minősítésért, és nincsen kizárva az sem, hogy a kistermelők más állatfajok magas szintű tenyésztésével is megpróbálkoznak. Erre főként a juh- és a prémesállat-tenyésztés- ben kínálkozik lehetőség számukra. Parlamenti agrárlobby „Hatalmi pozícióból követelni az igazságot...” Mint arról a napilapok is beszámoltak, a legutóbbi országgyűlési ülésszakon az ügyrendi határozathozatalt követően soron kívül szót kért Técsy László Szabolcs- Szatmár megyei képviselő, s bejelentette, hogy az elfogadott ügyrend alapján több képviselőtársával együtt megalakították az Ország- gyűlés agrárszektorát. Ennek tagjai: Deák Géza (Haj- dú-Bihar m., 14. vk.), Bóna János (Győr-Sopron m., 10. vk.), Káldi Endre (Győr- Sopron m., 9. vk.), Horn Péter (Somogy m., 1. vk.), Mayer Bertalan (Vas m., 5. vk.), Lakatos László (Pest m., 9. vk.), Márton János (országos lista), Fodor Sándor (Fejér m., 5. vk.), Mátyus Gábor (Bács-Kiskun m., 14. vk.), Pásztohy András (Somogy m., 4. vk.), Schmidt Erpő (Vas m., 10. vk.), Técsy László és Varga János (Tolna m., 6. vk.). Felhívással fordultak az agrárterületen, az élelmiszeriparban, az agrároktatásban, -kutatásban és a rokon szakmákban dolgozó országgyűlési képviselőkhöz: csatlakozzanak az új munkacsoporthoz. Céljuk a kibontakozás programjából az ágazatra jutó feladatok megvalósítása. Az olvasóknak is bizonyára feltűnt, hogy á fenti névsorban egyetlen Békés megyei képviselő neve nem szerepel. Pedig megyénk leginkább a mezőgazdasági jellegével dicsekedhet, s ily módon joggal várhatták megyénk választópolgárai, hogy legalább egy-két képviselő részt vegyen a szektor megalakításában. Az országgyűlési agrár- szektor létrejöttének körülményeiről és a Békés megyeiek távolmaradásáról kérdeztük dr. Iványi Lajos képviselőt, a Gyomaendrődi Lenin Tsz elnökét. — Tulajdonképpen egy szervezett keretek között működő agrárlobby jött létre. Bár a lobby, ha jól tudom, eddig is igyekezett az agrárágazat érdekeit védeni, önnek mi erről a véleménye? — Az Országgyűlésen, szervezett agrárlobbyról eddig nem beszélhettünk, de például a költségvetés vitájában igen sok agrárszakember mondta el véleményét, akik javarészt egyféleképpen értékelték a helyzetet. Egyébként az ülésszakok előtt és közben mi, megyei agrárképviselők is egyeztettük álláspontunkat a különböző kérdésekben. Ám mindez tulajdonképpen szervezetlenül történt. Most az új ügyrend kapcsán nyílt le- ' hetőség a szektor megalakítására. Tudomásom szerint a Somogy és Szabolcs-Szatmár megyei képviselők — ők a parlamenti padsorokban is egymás mellett ülnek — kezdeményezték a dolgot, s rövidesen, az aláírások begyűjtése után bejelentették a szektor megalakulását. Eközben én például a jogi bizottság ülésén vettem részt. Egyébként jómagam is be kívánok lépni a szektor tagjai közé. — Tehát megyénk „agrár- vénájú” képviselőit meg sem kérdezték? — Nem, de úgy vélem, nem is ez a fontos. Lényegesebb az a tény, hogy a mezőgazdaság területén, az élelmiszeriparban, az agrár- oktatásban, -kutatásban és a rokon szakmákban dolgozó képviselők száma mintegy száz. Amennyiben mindnyájan csatlakoznak majd a szektorhoz, úgy a képviselők több mint egynegyede foghat össze azonos célok érdekében. S ez nagy erőt és lehetőséget jelent. — A szektor célja az agrárágazat, s az itt dolgozó emberek érdekképviselete .. . — Tulajdonképpen a szektor konkrét céljait még nem -ismerem, de titkon az ön által elmondottak mellé képzelem még a vidék, a falvak, s az ott élő lakosság érdekeinek képviseletét, védelmét. Már csak azért is, mert a falusi emberek jóval kevesebb állami támogatást élveznek, mint a városi, különösen a fővárosi lakosok. A szektor tagjaként azonnal lesz egy konkrét javaslatom is. Mivel a mezőgazdasági termelés az időjárás szeszélyeinek különösen kitett tevékenység, ezért a költség- vetésből körülbelüí 2 milliárd forintos tartalékalapot javasolok létrehozni. A pénzt az aszály, vagy a belvíz sújtotta termelőszövetkezetek megsegítésére lehetne és kellene felhasználni. Hogy a 2 milliárdból évente menynyit szánnánk erre a célra, arról a Parlament lenne jogosult dönteni. Az indokom pedig a következő: az 1989. évi költségvetés elfogadásakor mintegy 30 milliárd forintnyi tartozását engedtük el a különböző iparvállalatoknak. Ennek kevesebb mint egy tizede elegendő volha a. mezőgazdaság megsegítésére. Hangsúlyozom,» nem gazdálkodási gondok, hanem aszály vagy belvíz miatt bajba került szövetkezeteknek. Furcsállom egyébként, mennyit kell kínlódni azért, hogy a mezőgazdaság megkapja ezt a támogatást, ugyanakkor az ipar 30 milliárdos gondját' egy kézfelemeléssel meg lehet oldani. — Milyen viszonyt képzel el a TOT és a termelőszövetkezeti szövetségek, valamint az agrárszekció között? — A szekció, mint agrár- képviselet, hatalmi pozícióból tudná követelni az igazságot. S ehhez partner és támasz kell legyenek a tsz- szövetségek és a TOT. Úgy vélem, ezzel érezhetően javulhatna a jelenlegi agrár- képviselet. Azt tapasztalom, hogy manapság minden fórumon mindenki csak követel. Ugyanakkor a munkáról kevésbé esik szó, arról, hogy miképpen kéne jobban, eredményesebben, hatékonyabban dolgozni. Ügy vélem, ma legkevésbé a mező- gazdaság panaszkodik, itt inkább dolgoznak az emberek. Ha most nem hallatjuk szavunkat a jogos követeléseink érdekében, akkor egy év múlva talán már késő lesz. Hornok Ernő------------------------—---------------------------------— F elhatalmazás a tartozás elengedésére: 28 és fél milliárd... „A szanálási eljárások alapján látható, hogy egyes vállalatok (Tatabányai Bányák, Ganz Mozdony- és Vagongyár, Péti Nitrogénművek, Budapesti Finomkötöttárugyár, Auróra Cipőgyár) különösen nagy összegű, vállalati saját forrásból nem rendezhető adósságokat halmoztak fel. Ezek egy része speciális jellegű, öt vállalatot érintően (Ganz Mozdony- és Vagongyár 10 247, Tatabányai Bányák 500, Budapesti Finomkötöttárugyár 4600, Budapesti Bőripari Vállalat 9700, Minőségi Cipőipari Vállalat 1 3500 millió forint) összesen mintegy 28,5 milliárd forint adótartozás áll fenn. E vállalatoknál az adótartozások azért keletkeztek, mert az elmúlt években a hatékonyság javulását meghaladó mértékű bérfejlesztéseket hajtottak végre, illetve bér- és létszámgazdálkodásukban nem vették figyelembe, hogy az adott évet veszteséggel zárták, ezért igen magas progresszív, büntető jellegű adótartozás P ialati adótartozásokat növelte az is, lsek elmaradása jelentős bírsággal jár külön foglalkozott ezzel a kérdéssel. >gy a felsorolt vállalatok e tartozások lépesek, d kormány felhatalmazta a i tartozások elengedésére." (A Magyar 39. évi költségvetése. Országgyűlési E gymilliárd forintos költséggel, 23 hónap alatt teljes egészében megújította gyártástechnológiáját a Lenti Épületasztalos- és Faipari Vállalat. A lakásajtó készítésére szakosodott üzem termelőkapacitása évi 280 ezerről 350 ezer darabra nőtt, s az eddiginél jobb minőségű, tetszetősebb, így exportképes ajtókat állíthatnak elő. A fejlesztés további jelentős eredményeként csökkent az anyagszükséglet, és gyakorlatilag feleslegessé vált az import. A LENFA fantázianevet felvett, megújult vállalat a technológiát és a technikát az NSZK-beli Dürr cégtől szerezte be. Fotó: Czika László
