Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-21 / 18. szám

EXKLUZÍV 1989. január 21.. szombat o Élet a rács mögött Öntevékeny szervezel a börtönben Baracska. Alig kétezer lelkes település Fejér megyében. A 70-es úton autóval bő félóra a fővárostól. A falutól mint­egy két kilométerre útjelző tábla áll a bekötőúttal szem­ben, rajta csak annyi: „Annamajor”. Befordulva szépen mű­velt, mezőgazdásági területen halad az idegen. Csak az tud­ja, hogy hová vezet az út, akit várnak ... A kora reggeli pára könnyű fátyolként rejt mindent. Néhány perc múlva krétarajzként tűnik elő a napfelkelté­ben a vidék. Először a Víztorony, aztán a fák, majd az épü­letek, s így tovább. S máris a bejárat előtt fékezek. Balra betonoszlopsor, rajta: Baracskai Börtön és Fogház. Hát, megérkeztem. Szívem a torkomban dobog, amíg kiszállok a kocsiból, s igazolványaimat ellenőrzésre átadom. Pedig tudom, hogy nekem (most) van visszaút. Emelkedik a piros- fehérre festett sorompó, a fegyveres őr karjelzéssel int: mehet. Jobbra szolgálati lakások sorakoznak, balról gaz­dasági épületek magasodnak. „Vajon, hányán jöttek már ezen az úton, hogy lakói legyenek az intézménynek?" — villan át rajtam, miközben újabb őr állja utamat. Udvaria­san, de határozottan kalauzol a parancsnoki épületbe, me­lyet kívülről most szürke ruhás elítéltek tataroznak. Útban néhányukkal szembetalálkozunk, s megsüvegélik, hangosan; érthetően üdvözlik az idegent, a szolgálatban levő és a szol­gálaton kívüli egyenruhásokat. A sapkalevétel és a köszönés hozzátartozik a börtönszabályzathoz. Magyarországon a büntetésvégrehajtási intézeteknek alap­vetően három típusa van. A legenyhébb a fogház, ide töb­bek között olyanok kerülnek, akik vétséget követtek el, s a büntetési idejük három hónaptól két évig terjed. Ilyenek az apróbb lopások, kisebb sikkasztások, verekedések, gyer­mektartási díj fizetésének elmulasztása, vagy éppenséggel a katonai szolgálat megtagadása. A börtön szigorúbb fokozat. Az itt büntetésüket töltőkre két év feletti szabadságvesztést szabott ki a bíróság, a vétséget visszaesőként való, vagy bűntett elkövetéséért. A fegyházbüntetést a legsúlyosabb bűncselekmények miatt róják ki. A fokozatnak megfelelően az őrzés szigora is változó: fogházban az elítéltek szabadr idejükben az elhelyezési körleten belül szabadon mozoghat­nak, a börtönben ugyanezt csak épületen belül tehetik, míg a fegyházban a zárkából való kilépés csak felügyelettel le­het. A Baracskai Büntetés végrehajtási Intézet jogelődjét 1950- től tartják számon. — Feladatunk összetett — magyarázza Zászlós Tibor, szá­zados, parancsnokhelyettes, aki egyébként agrármérnök. — Elsődlegesen gondoskodnunk kell az elítéltekkel való fog­lalkozásról, így a nevelésről, a munkáltatásról és az őrzés­ről. A szocialista büntetésvégrehajtás célja semmi más, csak a nevelés lehet, nem pedig a megtorlás, a megfélemlítés. Az. embert lehet formálni, de nem lehet megalázni — hal­lom. A neveléshez sok egyéb mellett legalább két dolog kell: kulturált elhelyezés, ami a szabadulás után igénnyé válva könnyítheti az elítélt visszailleszkedését, valamint fegyelem, ami nélkül nincs nevelés. Az elmúlt években — nemcsak hazánkban, hanem más országokban is — a szabadságvesz­tés humanizálásával próbálkoztak. Baracskán is ezt kíván­ták elérni az öntevékeny szervezet megteremtésével. — Az alapot pedagógiai é6 a szociálpszichológiai kutatá­sok adják — mondja dr. Vörös Ferenc alezredes, parancs­nok. — A bezártság az emberekben feszültséget kelt, ami olykor ellentétes a büntetésvégrehajtás nevelő célzatával. Ezt szemléletesen úgy ecsetelhetném : ha egy adott gáz- mennyiséget összepréselünk, akkor nő a feszültsége, foko­zódik a robbanás veszélye. Ha tágabb teret engedünk neki, csökken a feszültség, megszűnik a veszélyhelyzet. Hogyan is fest ez az öntevékeny szervezet, melynek ha­mar híre ment a világban? Csak zárójelben jegyzik meg, hogy az elmúlt év nyarán az ENSZ olaszországi pönotoló- giai konferenciáján a baracskai, valamint egy-egy holland és svéd modellt elemezték a büntetésvégrehajtási szakem­berek, s ezeket példaként említették a világnak, ezzel is elismerve, a baracskai munkát. Az öntevékeny szervezet alapja a zárkaközösség, mely­nek feje a zárkafelelős. Aztán következnek a szint-, az épü­let- és egyéb úgynevezett másodlagos közösségek. Valameny- nyi tisztséget elítéltek töltenek be, akiket titkos szavazás­sal, küldöttgyűlésen választ a közösség, maximum fél évre. S ha közben nem végzi közmegelégedésre feladatát, már 20 személy kezdeményezheti visszahívását tisztségéből. — Az öntevékenység vezetői olyanok, akiket az elítéltek elfogadnak. Alapvető, hogy a többiek tartsák tiszteletben utasításaikat és bízzanak bennük. A büntetésvégrehajtási ISHflUkfcM-------------------­i ntézet vezetőinek a választás során vétójoga van, amit ez- idáig még nem kellett gyakorolniuk. Mindez azért, hogy elkerüljék a szélsőségeket. Az elítéltek önmagukat irányít­ják, maguk szervezik életüket, a kerítések mentén is elítél­tek teljesítenek szolgálatot. Korábban évente négy-öt szö­késünk volt, az utóbbi öt esztendőben viszont egy sem — meséli a börtön parancsnoka. De hogyan is zajlik az élet rácson túl? Kísérőim min­denre készségesen válaszolnak, mindent megmutatnak, egy­szóval nincs semmi titok az érdeklődő előtt. Az adatokból egyértelműen kitűnik: nagyon heterogén az állomány ösz- szetétele, eltérő bűnelkövetésért kerültek elítélésre. Van kö­zöttük első bűntényes és visszaeső. Ugyancsak napra kész statisztikai adat: a baracskai elítélteknek több mint egy- harmada cigány származású, 40 százaléka nem 'fejezte be a nyolc általánost, elenyésző a közép- és felsőfokú végzettség­gel rendelkezők száma. — Általában hetente egyszer érkeznek hozzánk elítélték, akik a szükséges formaságok után a munkába állító bizott­sághoz kerülnek — magyarázza Zsoldos hajós csoportvezető nevelő, aki egyébként magyar—orosz szakos középiskolai tanár. — Az érkezés napján kötelező egészségügyi vizsgála­ton vesz részt mindenki, másnap következik az adategyez­tetés, a harmadik napon pedig a munkába állításra kerül sor. Munkával munkára nevelés a célunk, ami mind a tár­sadalomnak, mind pedig az egyénnek hasznos, pénzt keres, amiből a tartási költségek levonása után küldhet haza a családjának is. Éppen ezért igyekszünk mindenkit szakmá­jának megfelelő munkahelyre irányítani, feltéve, ha a bí­róság nem tiltotta el foglalkozásától. Az igények szerint, ha van elég jelentkező, szakmai tanfolyamokat szervezünk, melynek elvégzéséről szakmunkásbizonyítványt kapnak az elítéltek, s a polgári életben is hasznosíthatják itt szerzett tudásukat. Most is folyik szakács-, kazánkezelő-, állatte­nyésztő-, hegesztőszakmunkás-képzés, hogy csak néhányat említsek. Még egyszer hangsúlyozom: ezekre a tanfolya­mokra bárki, egyéni jelentkezés alapján kerülhet — foly­tatja a jó kötésű pedagógus, miközben nagyot szív cigaret­tájából, s kisvártatva megtoldja: — A szabadidő hasznos eltöltésére 30—40-féle szakkört szerveztek az elítéltek, kezd­ve a számítógépes szakkörtől a képzőművészeti, zenei, szín­játszó csoportokon át a kézimunkaszakkörig. A Baracskai Büntetésvégrehajtási Intézethez tartozik egy mezőgazdasági üzem is, melynek fő tevékenységét az állat- tenyésztés és a növénytermesztés adja. Hozamaik lényege­sen jobbak az országos átlagnál, tejtermelésük tehenenként 6700 liter feletti, kukoricából 10 tonna körüli, búzából 6 tonna feletti hozamokat értek el. Gyógynövénytermesztésük is híres, saját lepárlót üzemeltetnek. E gazdaság tavaly több mint 23 millió forintos nyereséget könyvelhetett el. A tábort magas drótkerítés veszi körbe. A bejáratnál is az elítéltek adják az ügyeletet. A kapuban az önkormány­zati vezető katonásan jelent, a környékben levők vigyázz­állásban, arccal az érkező felé fordulva, sapkát levéve, rez­zenéstelenül állnak addig, ameddig más "utasítást nem kap­nak. Az önkormányzati vezető készségesen mutat körbre mindent. Az egyik lakóépület első emeletén a napokban képzőművészeti kiállítás nyílt: festmények, rézkarcok, fa­szobrocskák és szappanból faragott figurák sorakoznak, bőrdíszműves munkák jelzik az ügyes kezeket. Az előtér­ben köbméternyi akvárium kristálytiszta vizében kisebb- nagyobb díszhalak élik életüket. A folyosóról nyílik a stú­dió, ahonnan szinte állandóan sugároznak rádió- és video- programokat. — Valamennyi zárkában van tv és rádió. Tessék megte­kinteni — invitál az önkormányzati vezető. Igen, itt azért már látszik, hogy börtönben vagyunk. A zárkák ajtaja ne­héz tölgyfából készült, két zárral, az ablakokon rács fe­szül. Valamennyi zárkában 10—14-en laknak. Emeletes ágyak, a szoba közepén hosszú, viaszos vászonnal borított asztal, mellett^ hokedlik, szekrények katonás rendben. Mindenhol vari két mosdó, sok virág. Néhány cella ajta­ján kis tábla lóg, rajta: „Éjszakások pihenőben" vagy „Ne zavarjatok, korai kelők” vagy „Ébresztőt kérünk fél 3-kor”. — A legjobban a kalandfilmeket szeretik az elítéltek — magyarázza az önkormányzati vezető, miközben egy újabb zárkába nyitunk. Ketten vannak bent, éppen kávét készíte­nek. A tiszteletadás most sem marad el. Megvallom, rám nagyon furcsa, nyomasztó hatással van minden. Nehezen tudom elképzelni, hogy ez a két szerény külsejű, tisztelettu­dó fiatalember bűncselekményt követett el. De biztosan így van, mert véletlenül senki se kap ide „beutalót". Kifele menetben az egyik megkérdezi kísérőmet: — Nem lehetne a videóban játszani a svájci négert? — Az meg ki? — kérdez vissza az önkormányzati vezető. — Hát tudja-, az a bunyós, muszklis manus ... — Véletlenül nem Swartzenegger? — De, azaz... — válaszolják széles vigyorral. — Nagyon sok az alacsony műveltségű elítélt, jó néhá- nyan közülük itt fejezik be az általános iskolát. Egyébként sajátos az elítéltek erkölcsi normája is. A perifériára ke­rülnek, a gyermekek — a csoportosan — és a szemérem el­len elkövetett bűncselekmények elkövetői. — Honnan szerzik be a videokazettákat? — terelem más­ra a beszélgetést. — Valamennyit kölcsönözzük, a legújabb filmeket igyek­szünk beszerezni, melyeket előre szerkesztett műsorban su­gárzunk. A zárkaközösségek döntik el ,hogy a tv központi adását vagy a saját videoprogramunkat akarják-e nézni. Egyébként addig nézhetik a műsort, amíg adás van. Az olimpiát is csaknem mindenki nézte ... — Van, aki nem szereti a sportot? — Dehogy. Volt egy-két zárka, ahol nem volt rend, s ezért a tv-t két hétre elvitték. Itt bent ez az egyik legna­gyobb büntetés — hallom, miközben a 11 ezer 600 kötetes könyvtárba érünk. — Félszázféle újságot kapunk, valamennyi központi na­pilap hivatalból jár, de igény szerint elő is fizethetik az el­ítéltek — sorolja a könyvtáros, aki odakint is könyvtárban dolgozott. Vannak nemzetiségi és képeslapok, még a ci­gányújságot is rendszeresen megkapják. No és ott van a polcokon a büntetésvégrehajtás lapja, mely az országos pa­rancsnokság kiadásában hetente jelenik meg, s az elítéltek életével, szabadulás utáni lehetőségeivel, helyzetével rend­szeresen foglalkozik. Ezért is népszerű. Persze, van lehetőség a rendszeres sportolásra is: ápolt foci-, kézilabda-, tenisz-, atlétikai és tekepálya kínál spor­tolási lehetőséget. De nemcsak a lehetőséget, mert ezeken a pályákon rendszeres versenyeket is tartanak. Csak tré­fásan jegyzi meg, hogy nem olyan régen volt egy NB I-es focista lakótársuk, s bizony nem tudta magát beverekedni a börtönválogatottba. Kondicionáló termüket is bármelyik body boulding klub megirigyelhetné. Az udvaron találkozom Müller Mihály fiatal hadnaggyal, aki gépészmérnöki diplomával a kezében lett nevelőtiszt. Az ő társaságában ülünk le az egyik klubszobában azzal a négy Békés megyei elítélttel, aki vállalta az újságíróval való beszélgetést. Piroska Zoltánt garázdaságért és könnyű testi sértésért ítélték el. A. F. — aki Popeye becenévre hall­gat — hasonló cselekményért ül 22 hónapot. L. J-.-t tartás­díj fizetésének elmulasztásáért ítéltek el, míg K. A. ittas gépjárművezetésért kapott egy évet. Közülük a legbeszéde­sebb Popeye, aki börtönfokozatban, szigorúbb feltételek kö­zött tölti büntetését. — Visszaesőnek minősítettek, noha először 'vagyok bör­tönben ... Évekkel ezelőtt gépjármű önkényes eltulajdonítá­sáért ... — ... magyarán autólopásért. .. — ... igen, odakint ezt így mondják, szóval ezért kaptam egy év javító-nevelőt. Aztán jött egy újabb balhém, ke­mény volt az öklöm, s ezért 10 hónapot sóztak rám. Már zsebemben volt ide a behívóm, amikor újabb verekedésbe kerültem, azért is bíróság elé álítottak, de már innen .., Szóval, összejött... — Hol dolgoznak? Popeye: — Brigádvezető vagyok az itteni építkezésen, ugyanis bányaács a szakmám. Piroska Zoltán: — Fehérváron a Köfémnél egy nagy tel­jesítményű présgépen dolgozom. L. J.: — Ács a szakmám, az asztalosműhelyben dolgozom. K. A.: — Én is az asztalosműhelyben dolgozom. — Hogyan lehet elviselni, könnyebbé tenni a benti éle­tet? Popeye: — Attól függ, milyenek a zárkatársak, milyen az ottani létszám összetétele. Piroska Zoltán: — A mi 14 személyes zárkánkban szinte hetente változik a létszám. Az elmúlt két hétben nyolc új „kolléga” jött. Nálunk most el lehet mondani, hogy igazi totócsapat... — Ez mit jelent? — Aat, hogy egynémelyik írni sem tud, az aláírásuk he­lyett három X-et kaparnak a papírra. Aztán egyik-másik koszos, büdös, nem mosdik. Volt rá példa, hogy megfogtuk és behajítottük a fürdőbe. Továbbra is Popeye a szóvivő: — Hiányzik a család, nin­csenek itt a haverok, s rá vagyunk kényszerítve az igény­telen, primitív emberek társaságára. Van olyan, aki azt sem tudja, ki volt Petőfi... L. J.: — Nagy csalódás az is, ámikor az ember készül haza eltávozásra, s nem úgy alakulnak a dolgok,, ahogyan azt elképzelte. Nekem ez az első büntetésem, de remélem, az utolsó is. Ha akkor a bírósági tárgyaláson kifizetem a gyerektartási díj hátralékomat, most nem vagyok itt. Fél órám volt arra, hogy a bíróságon a feleségemnek átadjam a 8 ezer forintot, ami egyébként megvolt, de otthon. Csak- hát nem vagyok csabai... Amíg élek, nem felejtem el azt a fél órát... K. A.: — Sokszor elemeztem magamban azt az estét. It­tunk, majd autóba ültem... Tudtam, hogy nem szabad, mégis megtettem. Pedig hivatásos sofőr voltam. — Tanította bukfencezni a Trabantot — veti közbe ne­vetve valaki. — Lassan telik itt az idő, egyhangú az élet, semmi moz­gás. S ez nekem nagy büntetés, mert .mindig úton voltam, dolgoztam. Hiányzik az autó, a forgalom, no, és a két fi­am ... — mered maga elé K. A. — Sokat tépelődtem a töténteken ... —- Próbáljuk egymást átsegíteni a lelkileg nehéz idősza­kokon. Nincs más választásunk, bele kell törődnünk a meg- másíthatatlanba, mert aki sokat foglalkozik a történtekkel, az beledilizik. A szabadidő eltöltésére, a figyelmünk, gondo­latunk elterelésére is jók a tanfolyamok, a szakkörök — összegzi Piroska, ‘majd némi malíciával megtolt ja: — Az az egy tudat viszont vígasztal, hogy mindenkinek van itt egy téglája... — Pattogni sem érdemes, mert ezzel az ember csak azt érheti el, hogy feltételesen nem bocsátják szabadlábra, sőt, újabb büntetéseket sóznak a nyakába. S nem kijjebb, ha­nem egyre beljebb kerül — magyarázza Popeye. — Aztán a büntetésünk sincs letöltve azzal, hogy leültük azt, amit kiszabtak. Szabadulás után „állandó műsorszám" vagyunk a rendőrségen. Ugyanis egy ideig rendőrségi fel­ügyelet alá helyeznek — kesereg Piroska. — Gondoltak arra a napra, amikor szabadulnak? — Csak titokban. Többségünknek messze van — szólal meg egyikük csendesen, s a többiek fejbólintással jelzik egyetértésüket. — L. J. már a centit vágja, hamarosan otthon lesz — szólal meg K. A. — Nagyon szégyellem magam. Azt hiszem, a faluból el­megyek. Előre tudom, az emberek csak azt mondják: „na, kijöttél, te börtöntöltelék”. De azt senki sem kérdezi meg, miért is ültél, te szerencsétlen. Hát ezek az előítéletek. Aztán kint mi lesz? A volt munkahely visszafogadja az elítélteket? S ha igen, ugyanabba a munkakörbe, vagy ala­csonyabb beosztásba? A családi kötelékek hogyan állják ki a próbát? Szabadulás után szembe kell nézniük azzal a vi­lággal, amelynek nevében kimondták rájuk az ítéletet. Szó­val olyan feszültségekhez vezetnek az elítélt hónapjai, amelyek újabb törés lehetőségét hordják magukban. Igaz, vannak hivatásos pártfogók, akik a börtönből szabadulta­kat segítik a visszailleszkedésben, s ezért nem keveset tesz­nek. De a volt elítélteknek nemcsak intézményesen, ha­nem embervoltának segítségével is kellene, kell kapasz­kodnia az emberekbe, az érzelmekbe, mert' különben így vagy úgy elveszett. Vagy a világ zárja be, vagy pedig ma­ga zárja ki a világot. * * * Beszélgető partnereim közül néhányan nem járultak hoz­zá nevük közléséhez, ezért szerepelnek név nélkül, mono­grammal, vagy becenévvel. Személyiségük védelmét így mi is tiszteletben tartjuk. Szekeres András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents