Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-21 / 18. szám

NÉPÚJSÁG

1989. január 21., szombat

Élénk eszmecsere az MSZMP—MDF-vitafórumon

Ülést tartott a Minisztertanács Tanácsi Kollégiuma

A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Magyar Demokrata Fórum képviselői pénteken az MSZMP Politikai Főiskoláján tartott, hatórás vita során többek között a demokrácia alternatíváiról — a koalíció lehetőségeiről, a demokratikus intézményrendszer kialakításáról, az MSZMP szerepéről és a pluralizmusról — folytattak beszélgetést. A rendkívül élénk érdeklődéssel kísért nyilvános vitán az MDF részéről többen szorgalmazták a választások előrehozatalát. Az MSZMP képviselői ugyanakkor arra helyezték a hangsúlyt, hogy előbb ki kell dolgozni a programokat, hogy a választási alternatívák tartalma is világos legyen. A vitát Ro- mány Pál, az MSZMP Politikai Főiskolájának rektora vezette.

Huszár István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára a vitaindítóban megállapította: a jelenlegi magyar társadalom érdektagolt, s a megosztottság a politikai felfogásra is vonatkozik. Szükséges, hogy a társadalom működési mechanizmusa engedje érvényesülni az érdekképviseleti véleménynyilvánítás szabadságát.

Szoboszlai György, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének tudományos munkatársa felhívta a figyelmet arra, hogy pluralizmus sokféle lehet, s a fogalom nem szűkíthető le a többpártrendszerre. Magyarországon ugyanakkor ma már de facto több párt szerveződik. A politikai koalíció feltételei jelenleg nincsenek meg. Megegyezésre van szükség, de az ehhez vezető útnak csak a kezdetén tartunk.

Katona Béla, a Budapesti Pártbizottság titkára a párt változó arculatáról beszélt. Az MSZMP nem akar lemondani a hatalomról, csak annak erőszakosan fenntartott monopóliumáról — mondta, és hozzátette: a 800 ezer párttag döntő többsége elkötelezett a demokratikus változások mellett.

Schmidt Péter államjogász szerint az új választó- jogi törvénynek alkalmasnak kell lennie a programbeli különbségek kifejezésére, de az összefogásra is meg kell adnia a lehetőséget. Ennek érdekében a lajstromos választási rendszer irányába kell lépni — hangoztatta.

Balogh Sándor, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója megállapította: az egypártrendszert természetellenes közbeavatkozással hozták létre Magyar- országon, s ezért maga a párt fizeti a legnagyobb árat. Nem kell félni a többpártrendszertől, mert az az MSZMP-ből is felszínre hozza a legjobb erőket. Szerinte azonban jelenleg nincs az országban olyan hatékony politikai erő, amelynek pillanatnyilag előnyös volna a választások előrehozása.

Madarász Tibor, az ELTE államigazgatási jogásza úgy vélekedett, hogy Magyarországon az új, kialakítandó társadalomirányítási modellben lehetőség van a polgári demokratizmus intézményrendszerének meghaladására. Így a valódi népi demokrácia lehetőséget adhat a közvetlen demokrácia gyakorlására, illetve a végrehajtó apparátus társadalmi ellenőrzésére. A választások előrehozatalától azonban óvott. Felhívta a figyelmet arra: a társadalom csak most kezd megszerveződni. Időt kell hagyni arra, hogy az újonnan alakult szervezetek hathassanak a tömegekre. Néhány hónapra az MSZMP-nek is szüksége van a talpraálláshoz — mondta.

Fabriczki András, az MSZMP XIX. Kerületi Bizottságának titkára is arra helyezte a hangsúlyt, hogy tudni kell, mi között van választási lehetőség. Az öndefiniálás kötelezettsége az MSZMP-re is vonatkozik — állapította meg.

Forgács Imre, a Társadalmi Szemle főszerkesztő-helyettese szerint az utópisztikus szocialista felfogással való szakítás mellett továbbra is egyfajta szocialista irányban kell gondolkodni, és — bár a szocializmus fogalma valóban igen nehezen határozható meg — át lehet venni az európai baloldal hagyományos alapelveit.

Andics Jenő, az MSZMP társadalompolitikai osztályának vezetője hangsúlyozta : a társadalommal kell párbeszédet folytatni, s a társadalomnak kell eldöntenie, hogy van-e hitele az MSZMP-nek. A társadalmi intézményeknek is meg kell újulniuk ahhoz, hogy képesek legyenek a párbeszédre. Most valóban gyors ütemű az átalakulás. A sietségnek az az oka, hogy korábban elmulasztották megtenni a szükséges lépéseket. A párttagok azonban — és a májusi pártértekezlet ezt megmutatta — képesek voltak közvetíteni a társadalom elégedetlenségét. Megfontolt, de dinamikus haladásra van szükség — mond- \ ta Andics Jenő. Nem elég csak elméleti modellekben gondolkodni. Az új mozgalmaknak ki kell dolgozniuk konkrét gazdasági, kultúrpolitikai és többi programjukat ahhoz, hogy az állampolgár valóban választási helyzetbe kerülhessen.

Az MDF ideiglenes elnökségének tagja, Bíró Zoltán a cselekvés sürgető kötelességéről szólt: nemcsak gondolkodni kellene a demokratikusabb intézményrendszer fejlesztésének lehetőségeiről egy elmélyült válság közepette, hanem az intézményeknek már működniük is kellene. Az MDF, amely egy szellemi koalícióként határozza meg önmagát, a politikai koalíciónak nem látja a feltételeit. A következő egy-két éves időszakban a felezővonalnak az ország- gyűlési választásokat tartva, tárgyalásokat javasolt, amelyeken a felek tisztázhatják: milyen politikai formákban gondolkodnak, hogyan képzelik az ország jövőjét.

Kifejtette, hogy a Magyar Szocialista Munkáspártot az új demokratikus szervezet kétarcúnak látja. Egyik arca azt mutatja, hogy komolyan veszi a demokratizálódást, s ez azt jelenti, hogy képes lemondani a hatalmi monopóliumról; a másik nemigen gondolja komolyan a demokratikus változásokat, mert nem akar lemondani monopóliumairól, s ezekkel együtt a megrögződött stílusjegyeiről, módszereiről, eszközrendszerérői. Ezért az MSZMP-nek határozottabban kellene új arculatát megmutatnia a társadalomnak — mondotta Bíró Zoltán. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy ma nem látnak kormányképes erőt az alternatív szervezetek, csoportosulások, pártcsírák között.

Fekete Gyula író a beszélgetés során hangsúlyozta, hogy a koalíció történelmi szükségességével egyetért, de közeli megvalósítására lehetőséget még nem lát.

Az MDF ideiglenes elnökségének tagjai rámutattak: a szervezet programja a márciusi kongresszusra elkészül. Arra a kérdésre válaszolva, hogy párt lesz-e az MDF, Bíró Zoltán kifejtette, hogy nem kíván az lenni, továbbra “Is szellemi koalíció marad. Ha a kongresszus mégis másként döntene, akkor viszont van kész pártalapszabály-tervezete is — tette hozzá Lezsák Sándor.

Zárszámadás a Gyulai Köröstáj Tsz-ben

Az elmúlt évben mezőgazdasági üzemeink jó része veszteségesen gazdálkodott. A már öt éve tartó aszály letaglózta a korábban szilárdan álló, erős alapokkal rendelkező gazdaságokat is. Így aztán minden elismerést megérdemelnek azok a mezőgazdasági szövetkezetek, amelyek nem csak hogy állták a megpróbáltatásokat, de eredményesen is gazdálkodtak.

Ezen kevesek közé tartozik a Gyulai Köröstáj Tsz is, amely a megyében már hagyományosan az elsők között, ha nem elsőként, ad számot tevékenységéről a tagságnak. Így volt ez tegnap is, amikor Gyulán a művelődési központban megrendezett közgyűlésen a szövetkezet fő mezőgazdásza, Hájas Géza üdvözölte a szép számban megjelent tagokat és a meghívott vendégeket, majd Prohászka Tamás elnök terjesztette a tagság elé a vezetőség beszámolóját. Elégedetten állapította meg egyebek között, hogy a kalászos gabona több sikertelen év után végre kiemelkedő termést hozott. A búza elérte az 5,8 tonna hektáronkénti átlagtermést, de a kukorica sem hozott csalódást a 7,6 tonnás hozammal. Jónak mondható,a 43 tonnás

cukorrépatermés is, a több mint 16 százalékos cukortartalommal. Bár most gyengébben fizetett g szója, mégis a csaknem 2 tonnás termésátlag így is az országos átlag felett van. A további biztonságos termelésért tavaly is több mint 8 millió forintot fordítottak a meliorációra, amit az idén is tovább folytatnak, újább tízmillió forintos ráfordítással. Sikeresnek minősítette az állattenyésztést is. Több mint hárommillió liter tejet értékesítettek, és a minőségét'jelzi a 4,1 százalékos zsírtartalom. Az egy tehénre jutó tejtermelés meghaladta az 5 és fél ezer litert. A baromfiágazat összárbevétele 4 és fél millió forint volt, ami bár a többihez képest nem jelentős, mégsem szüntetik meg ezt az ágazatot. Szó volt még a segédüzemágak munkájáról, az erdőgazdálkodási együttműködésről, a szállítóüzemről, a gépparkról, a gépműhelyről, az építőbrigádról és a műszaki ágazatról. Mindezek dicséretes módon járultak hozzá a szövetkezet eredményeihez, összességében megállapította, hogy az elmúlt évben közel 6 millió forinttal növelték a szövet-, kezet vagyonát, csaknem 9 millió forintos eredményt ; könyvelhettek el és a kol- , lektív gazdaságon túl a tagok sem jártak rosszul, hiszen az egy dolgozóra jutó ; kereset megközelítette a 114 i ezer forintot.

Az ellenőrző bizottság be- ; számolóját Kátai Sándor • terjesztette a közgyűlés elé, jj majd a hozzászólások során , szót kért Kutas Gyula is, a párt békéscsabai városi bi- 'í zottságának első titkára, aki, ■ nemcsak a maga nevében j gratulált a szövetkezetnek, hanem a megyei párt-, állami és társadalmi szervek elismerését is tolmácsolta. Az eredményes munka elismeréseként Kiváló Dolgozó ki- tüntetést kapott Rusz Péter gépszerelő és Tót János gépkocsivezető.

B. O.

(Folytatás az 1. oldalról)

lalt. Ezután áttekintést adott az alkotmány egyes fejezeteinek újdonságairól, részletesen beszámolva a tanácsokra vonatkozó, s az alaptörvényben rögzítendő elképzelésekről. Eddig széles körben nem ismert részletekre is felhívta a figyelmet, például a köztársasági elnök funkciójával, a választások menetrendjével, illetve új jogi intézmények bevezetésével kapcsolatban. Az elképzelések között szerepel például az „állampolgári jogok szószólója” intézményének létrehozása. Ugyancsak az elgondolások között említette, hogy a köztársasági elnököt hat évre, a parlamenti képviselőket öt évre, az önkormányzati testületek

tagjait négy évre választanák.

A témakörrel kapcsolatosan az ülésen elhangzott az is, hogy az alkotmányozás nem lehet egy szűk szakmai réteg ügye. Ezért a második fél évben megkezdődő társadalmi vita előtt közérthető formában ismertetik, és nagy példányszámú kiadványban jelentetik meg az alkotmány szövegét, és egyes paragrafusainak indoklását. A közeljövőben egyeztetik az alkotmány szabályozásának koncepcióját a hagyományos szervezetekkel, de az előkészítők készek befogadni minden előremutató javaslatot, érkezzék az bármely társadalmi csoportosulástól, szervezettől.

A továbbiakban Gál Zoltán ismertette a megyei tanácsok szervezetkorszerűsítésére vonatkozó elképzeléseket. Emlékeztetett arra, hogy a mai megyei tanácsi szakigazgatási szervezet — némi módosítással — tulajdonképpen több évtizede változatlan, s jelenleg már nem képes rugalmasan alkalmazkodni az átalakuló társadalmi környezethez. A helyi - tanácsok önkormányzati fejlődése tartalmában és szervezeteit illetően is megváltozó megyei irányítást igényel. A kormányzati irányítás folyamatban levő korszerűsítése is hatással van az átalakulásra. A szervezetkorszerűsítés alapja egy olyan tevékenységelemzés lehet, amelynek eredményeként megszüntethetők a párhuzamosságok, s az "idejétmúlt feladatkörök.

fllkotmányozá

gyűlés,

népszavazás

Dőlt betűvel

A jelzőfény

Az Országgyűlés téli ülésszakán, s azt megelőzően is többen indítványozták: a parlament alakuljon át al- kotmányozó nemzetgyűléssé. Ennek jogszabályi feltételeiről , kérdezte dr. Fűrész Klárát, az ELTE docensét, az MTI munkatársa.

— Az alkotmány elfogadására, illetve módosítására többfajta eljárás alakult ki a különböző országokban. Az egyik változat, amikor népszavazással döntenek az alaptörvényről, egy másik forma pedig az al- kotmányozó gyűlés, nemzet- gyűlés létrehozása. . Előírhatnak külön eljárási szabályokat is, így például hazánkban is — jelenleg — kétharmados, úgynevezett minősített többség szükséges az alkotmány törvényerőre emeléséhez — emlékeztetett dr. Fűrész Klára.

— Az alkotmányos referendum azt jelenti, hogy a törvényhozó testület alkotja meg a» alaptörvényt, ám az addig nem lép hatályba, amíg népszavazás nem szentesíti. Ezt az intézményt ismeri például az osztrák alkotmány is. Az 1958-as francia alaptörvény úgynevezett fakultatív referendu- : mot tartalmaz: a köztársasági elnök dönti el, népszavazásra bocsátja-e az alkotmányt, vagy sem.

A másik lehetőség az al- kotmányozó gyűlés. Ez olyan választott testület, amelynek kizárólag az alaptörvény megalkotása a feladata. Amikor ennek eleget tett, feloszlik. A történelem során az alkotmányozó gyűlés gondolata mindig akkor került előtérbe, amikor lényeges társadalmi átalakulás következett be, s a korábbi választott testület már nem volt képes ú] szellemű alkotmányozásra, (így a francia forradalom első írott alkotmányát v az arra a feladatra alakult nemzetgyűlés hozta létre 1791-ben; Oroszországban viszont, az 1917-es februári forradalom vívmányaként életre hívott úgynevezett dúma egy évvel később azért oszlott fel, mert a szocialista alkotmány megalkotására már, nem volt képes.)

Az új alaptörvény megalkotása kapcsán hazánkban felmerül, hogy a jelenlegi képviselők, a hagyományos módon megválasztott parlament felvállalhatja-e a döntést egy ilyen je- ; lentős kérdésben. Ameny- j nyiben nem, akkor az új választójogi törvény alap- • ján megválasztott testület elé N kerülne az alkotmány.

Olvasgatom az immár két héttel ezelőtti drasztikus áremelés fogadtatásáról szóló újabb híreket és nyilatkozatokat, s kezdek kicsit megnyugodni. Mintha ebben a koromfekete, istentelen hosszú alagútban (amelyben most jóideje benne vagyunk, s poroszkálunk előre) valami fény csillanna. Sajnos, még nem az alagút végéről derengő napvilág, hanem csak jelzőfény. De az is valami, ha azt vesszük, hogy megóv bennünket a falba v/tközéstől, attól, hogy összetörjük magunkat.

Az áremelés utáni napokban tiltakozó levelekről és táviratokról, valamint tízperces figyelmeztető sztrájkról érkeztek hírek. A leveleket és táviratokat csekély kivételtől eltekintve nem a munkahelyi kollektívák, hanem a szakszervezeti tanácsok fogalmazták meg és postázták a kormánynak. Ezzel persze korántsem akarom azt mondani, hogy a vállalatoknál, üzemekben, intézményekben dolgozók lelkesedtek az áremelésért. Hanem azt, hogy mintha racionálisabban közelítettek volna a kérdéshez. Felmérve minden meggondolatlan lépés, vagy követelés következményét. A tisztesség megkívánja, hogy megemlítsük a mi megyei szakszervezeti tanácsunk múlt pénteki állásfoglalásában szinte páratlan realitásértékről és higgadtságról tett tanúbizonyságot. Mert miközben a kormánynak címzett levélben kendőzetlenül ecsetelte az áremelés utáni igen rossz hangulatot, és követelte a további áremelések leállítását, igyekezett feltárni a helyi szolidaritás eszközéit is. Nevezetesen felhívta a vállalatokat és a munkahelyi kollektívákat, hogy helyi erőből igyekezzenek megteremteni a megnövekedett terhek ellentételezését.

Alighanem a lényeget fogalmazták bele ebbe a programba. Azt, hogy pénzt (értelemszerűen több bért is) csak a munka teremthet. Nem tudom, ki hogy van vele, de engem régóta dühít az a hallgatás, amely az utóbbi időkben a termelést, a munkát körbeveszi. Mintha fordítva ülnénk a lovon. Egyre-másra születnek a javaslatok: csökkenteni a katonai költségvetést 6-7 milliárddal, lefaragni a társadalmi és tömegszervezetek költségvetéséből félmilliárdot, és így tovább. A javaslatokat félmegoldásnak tartom, mégha az intézményes takarékossággal, a bürokrácia leépítésével egyet is értek (feltéve, ha a kezdeményezéseket nem politikai sandaság motiválja). Nos azért félmegoldások a javaslatok, mert a költségvetési lefaragások még soha, semmikor nem emeltek fel* egy gazdaságot! Igazán nagy pénzeket azokból nem lehet összeszedni. Egy nemzetet csak a polgárainak kétkezi munkája emelheti fel. Széchenyi szavaival élve: a

munka, a jól elrendelt munka a nemzeti gazdaság talpköve. Természetes, hogy fogjuk vissza a katonai kiadásokat — ágyú helyett vajat! —, működjenek visszafogottabban az apparátusok, de könyörgöm, hozzuk már végre működésbe gazdaságunkat!

Magyarországon forradalmi folyamatok mennek végbe. A politikában és a gazdaságban egyaránt. Csakhogy miközben ezek a folyamatok a politikában robbanásszerű gyorsasággal folynak, a gazdaságban alig mozognak. Márpedig ha ez így folytatódik, akkor csakhamar egy felfokozott nemzeti érzelmű, demokratikus intézmény- rendszert magáénak tudó magyarság fog sírni nemzetének romjai felett. Okkal figyelmeztetett egy hete a budapesti pártaktíván a kormányfő: „Vessünk véget a reformretorikának, ne abban versenyezzünk, hogy ki tud szebbet ígérni, hanem abban, hogy ki tud többet tenni.”

Ma boldogtalan az ország. Oka van rá, hogy az legyen. Elviselhetetlen mértékű nemzeti adósság terheit kell nyögnie. De tisztában kell lennie azzal, hogy a kölcsönöket helyette senki nem fogja visszafizetni. Még szép szavakra, politikai teljesítményekre sem. Itt már nincs hová hátrálni, nincs honnan elvenni és nincs miből követelni. A szakadék szélén állunk, a teljes gazdasági ösz- szeomlás és az anarchia határán. Minden teljesítmény nélküli bérkiáramlás újabb áremeléshez, az pedig inflációhoz, a forint elértéktelenedéséhez vezet. Azt pedig talán megemlíteni is felesleges, hogy az infláció vagy a munkabeszüntetés és a sztrájkkal való fenyegetés csökkenti az ország tekintélyét a potenciális tőkebefektetők előtt, s gazdasági károkat okoz.

Ha valamikor, hát most kell összefognunk, vállt vállhoz téve dolgoznunk, hogy ezt a szerencsétlen hazát ismét felemelhessük. Kinejc-kinek a maga posztján keV helytállnia. A kormánynak odafönn, nekünk pedig ide- lenn si ", mondhatni történelmi a felelősségünk. Ne feledj’

Vottnja