Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-19 / 16. szám
1989. január 19., csütörtök Nyugdíjasokról — nyugdíjasoknak Amíg dolgozni bírunk, nem fáj az öregség... Megyénk kisnyugdíjasai között sok a varrónő. Jó részük nagyon elfáradt évtizedeken át a két, három műszak kemény munkájában, megromlott a látása, különböző betegséget szedett össze. így, ha lenne lehetőség, akkor sem tud már egy kis kiegészítést varrással keresni. Felkerestük Szakács Máriát, az Unicon Ruházati Vállalat nyugdíjasát, s megkérdeztük: ő miért vállalja? — Nagyon sok az összetevője. szép sorjában elmondom. Először is nagyon hálás vagyok az Uniconnak, hogy bedolgozóként tovább alkalmaz. Ehhez a munkához speciális gépet is adott a vállalat. Női, férfipizsamákat, hálóingeket, gyermekfehérneműt varrók. Magam megyek a kiszabott textíliáért és én viszem vissza a kész munkát kerékpárral. Kondoroson születtem, 1931-ben. Négyen vagyunk testvérek, édesapám cseléd- ember volt. Hat elemit végeztem, magánúton elkezdtem a polgárit, de nem bírtuk anyagilag. Nagy volt a boldogság, amikor földet kaptunk. Iszonyúan sokat dolgoztunk. Mások földjére is hordtuk az istállótrágvát pénzért, arattunk, kapáltunk és ami sorra jött. tettük a tennivalót. Sajnos tüdőbajos lettem, kórház, szanatórium, hadd ne soroljam ... A ruhagyárba 1954-ben kerültem. Könnyű munkát javasolt az orvos, gomb jelölő voltam, könnyű munka, vékony boríték: 400 forintot kerestem havonta. Nehéz, de szép évtizedeket töltöttem a vállalatnál, mindig sokat segítettek a vezetők. így elvégezhettem munka mellett a 7-8. általánost, a szakmunkásképzőt, leérettségiztem, majd megszereztem a ruhaipari technikumi oklevelet. Megtanultam persze széfen varrni, voltam szakoktató is öt évig. Nagyon jól megértettük egymást a lányokkal. Felejthetetlen öt év volt az életemből. Végül is meós- ként mentem nyugdíjba. Varrók, részben azért, mert nem tudok tétlenül ülni, nagyon szeretem, amit csinálok, és a minőségre ügyelek, miért voltam me- ós? Bevallom, nagyon szoros a norma, de én nem nézem a perceket, csak jól csináljam meg, amit elvállaltam. Varrók azért is. mert bizony kell a pénz; 4300 forint a nyugdíjam. Szerényen eléldegélnék belőle, de ezt az udvari lakást néhány éve építettem, a régi kis viskót le kellett bontani. Az OTP- től kaptam 260 ezer forint kölcsönt, a vállalattól 40 ezret kamatmentesen. Amíg szusszal bírom, dolgozok, hogy becsülettel törleszthes- sem az adósságot. Eddig nem volt probléma. — Hogyan telnek napjai? — A rádiót korán bekapcsolom, s folyton szól, így tájékozódom a hazai és a külföldi eseményekről. Fürdéssel kezdem, reggeli és varrás. Pihenésként olvasok újságot, végzem a ház körüli teendőket, este tv-t nézek. Nincs gyermekem, de a testvéreim és az ő gyerekeik nagyon gyakran meglátogatnak, szeretnek, az ő segítségükkel épült fel az új ház a József utca 9. szám alatti udvarban. Több család lakik a portán, de jól megvagyunk egymással, így aztán nem érzem a magányt. A régi kis házat lebontottuk. A rengeteg téglát, me- szet. cementet magam hordtam be az utcáról az udvarra. Még akad rajta munka, de szép lassan minden meglesz. Bevezettettem a gázt is, 88 ezer forintba került, de nagyon boldog vagyok. Én földes házban nőttem fel tanyán, most elégedett vagyok az én kis otthonommal, egyenletes meleg van mindenütt. hideg, meleg víz, angol WC. Ezért érdemes tovább dolgozni. Ügy rendeztem be a házamat, hogy ha netán megbetegszem, és eltartásra szorulnék, elférjünk. De tessék szétnézni a „birodalmamban” — invitál barátságosan. A nagyszoba a legtágasabb. szépen berendezve. A konyhában nemcsak a tűzhelynek, hűtőszekrénynek, hatalmas asztalnak, szekrénynek jut hely, a varrógépnek is. A kisszobában még nincs lerakva a parketta, de ott van a sarokban. A nagy ablakokon gazdagon ömlik be a napfény, mindenütt sok a virág, a kézimunka, a padlót minden helyiségben az édesanyja szőtte rongypokrócok takarják. A kamrában népes családnak díszére válna, annyi a savanyúság, a befőtt és egyéb élelem. Sok fiatalnak kívánom, hogy ne 58 éves korára legyen ilyen szerény, de kényelmes otthona. Vendéglátóm pedig azzal búcsúzik, hogy nehéz, de szép szakma a varrás, de türelem és nagy odafigyelés kell hozzá. Megéri! Ary Róza Ha ezt a Bullák, Biliék látnák! Lakatlan ingatlan a belvárosban Van (de meddig?) Orosháza központjában egy emeletes lakóház, melynek története okmányokkal igazolható. Ezek szerint a házat a múlt század második felében B.ulla Mihály fia, Bulla Sándor tervezte és építette. Orosháza első mérnöke 1903- ig lakott itt családjával, majd a házat eladta a Bille famíliának. Hajdanán a koraeklektikus épület — íves kapujával, 1866-os gazdag kiképzésű vasrácsos erkélyével — üde színfoltja volt a legnagyobb magyar falunak. Sajnos, ma már csak a „romjait” fedezhetjük fel. 1971-ben ürítették ki végleg a városképi jelentőségű épületet és azóta sem állag- megóvás, sem egyéb céllal nem költöttek, rá. Mi maradt mára? Elhanyagolt, düledező, lakatlan ingatlan. Néhány napja azonban ismét az érdeklődés középpontjában áll az úgynevezett Bulla-Bille ház. Egyesek tudni vélik, hogy az épületet felújítják. Mások viszont bontást rebesgetnek. Sőt! Kiadott bontási - engedélyről is beszélnek. — Mi az igazság? — kérdeztük Sándor Antalt, az Orosházi Városi Tanács elnökét. — Az emberek csak azt látják, hogy az épületet korlát veszi körül. Innen erednek a mendemondák, találgatások, amelyeknek persze van némi alapjuk. A bontási engedély valóban létezik, de elrendelését a műszaki osztály elnapolta és helyette közvetlen életveszélyt elhárító intézkedést tett — lezárta az épület környékét. — Miért volt erre szükség? — Mert az elmúlt hónapokban megkaptuk a Csong- rád Megyei Tanácsi Tervező Vállalat statikai véleményét, amelyből engedje meg, hogy néhány sort idézzek: „A szakvélemény készítésének időpontjában a ház rendkívül elhanyagolt állapotban volt, tönkremenetelét körülbelül 10 éves elhanyagoltsága is okozta, összességében az épületet életveszélyesnek nyilvánítjuk, mielőbbi lebontását javasoljuk.” Ezen kívül a Csomiterv által készített és jóváhagyott Orosháza városközpont részletes rendezési terve a jelenleg városképi jelentőségű Bille-ház mű- emlék jellegűvé való nyilvánítását és felújítását is javasolja — tájékoztat Sándor Antal. — A szakvéleményt és a műemléki környezetet figyelembe véve két lehetőségünk van: vagy renováljuk az /épületet a műemlék jelleg megtartásával oly módon, hogy az utcai, homlokzati falat megtartjuk (ebben az esetben a városképi megjelenési és az átépítés ellentmondása áthidalható) ; vagy az épületet teljesen lebontjuk, s az eredeti állapotának megfelelően újjáépítjük (ez esetben az épület városképi megjelenése megmarad, de műemlék jellegűvé való nyilvánítása nem lehetséges). — Kik döntenek a ház végleges sorsáról? — Kikértük a városvédők véleményét is, a január 19-i tanácsülésen pedig a tanácstestülettel ismertetjük a szakértői véleményt. A kérdés eldöntésében törekszünk a széles körű érdemi vélemény figyelembevételére. A két lehetőség közül bármelyikre is esik a választás, azonnali megvalósításra (bontás, újjáépítés) sajnos, nem kerülhet sor. — Miért? — A pénztelenség miatt. Csete Ilona Korlát már van, de döntés még nem született Fötó : Szűcs Lászlóné Megyénk mezőgazdasága és az időjárás II. A megyénkben gazdálkodó hét állami gazdaság összesített, mérleg szerinti eredményének alakulása, stabilitása számtalan olyan döntést takar, amely az aszályhoz és szabályozáshoz való igazodást tükrözi. MÉRLEG SZERINTI EREDMÉNY Év Állami gazdaság Termelőszövetkezet M Ft % M Ft % 1982 413 100,0 1475 100,0 1983 284 69,0 797 54,0 1984 235 57,0 812 55,0 1985 325 79,0 1014 69,0 1986 436 105,0 1298 88,0 1987 575 139,0 823 56,0 1988 458 111,0 402 27,0 Lehet, hogy az összeha4300 forint 'hektárra csőksonlítás egy kicsit sántít, kent, amely a központi áltamert az állami gazdaságok más alapokkal és kisebb területen gazdálkodnak, de korábban rugalmasnak egyáltalán nem nevezhető kereteiket áttörve, igazodtak a mindenkori körülményekhez. Emelkedő költségek Valamennyi mezőgazdasági nagyüzem rákényszerült az alkalmazkodásra, mert az sem vitatható, hogy a mező- gazdaságban használatos ipari termékek áremelkedése miatti költségnövekedés is számtalan döntést kénvsze- rített ki, mivel a mezőgazdasági termékek árában az áremelkedést nem lehetett megjeleníteni. Példaként kiemelem a nagy területen termesztett őszi búza jövedelmezőségének alakulását. A szűkített önköltség (a megyei mezőgazdasági termelő- szövetkezetek átlaga) 1983- ban 9100 forint hektár volt. 1987-ben 12 500 forint hektár, tehát a költségnövekedés 5 év alatt elérte a 37 százalékot. Ezen belül a vetőmag költsége 1100 forint hektárról 1300 forint hektárra emelkedett. A vetőmagköltség-növekedés azért csak 18 százalékos, mert a saját előállítású vetőmag felhasználási aránya napjainkban eléri a 60-70 százalékot. Ez valószínűleg vetőmagminőségben és egyéb területen a fokos vetőmagbúzák kisebb aránya miatt minőségben és meny- nviségben megbosszulja magát, de a napi pénzügyi gondok kényszerítő ereje ilyen és ehhez hasonló döntésekhez vezet. A műtrágya egy hektárra vetített költsége 1983-ban 2200 forint hektár volt, 1987-ben 3 ezer fo- rint/hektár. A költségnövekedés 36 százalékos, pedig a műtrágyaár emelése miatt a hatóanyag-felhasználás 1982- höz viszonyítva csökkent. A segédüzemági költség 1983-ban 3500 forint hektár volt. 1987-ben 5300 forint/hektár. A költségnövekedés mértéke 51 százalék. Az üzemanyagár emelkedése, a gépek műszaki állapota, a talajmunkák — (az aszály miatti) — sokmenetessé válása mind-mind benne van, hogy az őszi búza fedezeti összege még az 1984. évi 5,8 tonna hektáros rekordtermés idején is csak 10 200 forint/hektár lett, 1987-ben pedig 4,6 tonna hektáros hozamnál már lános költség fedezetét sem biztosítja. Valamennyi növénynél hasonló a helyzet, a kukorica és a szója esetében még- inkább. Ez az oka tehát annak, hogy az elmúlt hat évben a növénytermesztés nem az eredményt, hanem az elmaradt hasznot számolta. További néhány gondolatot szeretnék felvetni a kialakult helyzettel kapcsolatban. Milyen növényeket termesszünk? Megyénk vetésszerkezetében évek óta nincs változás, kivéve a háztájiban termesztett egyéb növényeket, melyek területe a piactól függően alakul. A szántóterület 64 százalékát a gabonafélék foglalják el. Az őszi búza területe 114—133 ezer hektár, a kukorica 105—115 ezer hektár között mozog. Miután jövedelmezőségük objektív okok miatt nagyon alacsony, szükséges-e, hogy a szántó- terület 64 százalékát elfoglalják? Ebből adódik a kérdés. hogy ha nem, akkor milyen növényeket termesz- szünk? Ennek a kérdésnek a megválaszolására fel kell készülnünk. A másik kérdés is ehhez kapcsolódik, hogy ha megyénk természeti adottságai és a meglévő műszaki háttér ennek a két ágazatnak a termesztését teszi leginkább lehetővé, akkor hogyan fokozható a jövedelmezőségük? A mag az elvetéstől — a termés élelmiszerként való fogyasztásáig számtalan műveleten megy keresztül. Hogy bontható úgy részekre a folyamat, hogy vállalkozás formájában, vagy bármi más módon lehetőséget adjon arra. hogy az eredmény ott maradjon, ahol termelik, tehát megyénkben, és itt szolgálja a megújulást és tegye lehetővé a jobb életet. Az alkalmazott technológiában is van mód az igazodásra. Az őszi búza művelőutas vetése az összes területhez viszonyítva 30 százalékos. Vajon elég ez akkor, amikor nincs elég növényvédelemre alkalmas repülőgép és drága is? A művelőutas vetés más növénynél is alkalmazható. Vagy miért vettünk olyan sok őszi búza vetőmagot? És miért szórunk el olyan sokat a betakarításkor? Tudom, jön az érvelés, az okok felsorolása, hogy legyen elég tőszám és hogy olyan a műszaki háttér, amilyen. Vitatkozom. És az érdekeltségi rendszer milyen? ösztönzi a dolgozót vajon arra. hogy ne szórja el a földön, az utakon az értéket? Másik. A tömegtakarmányok betakarítási idejének megválasztása, módja. Mióta mondjuk, és mégsem tesszük másként. Az állat- tenyésztés érdeke a minőség. A növénytermesztésé és a nagy egészé is az kellene, hogy legyen, de az esetek többségében a mennyiségi szemlélet, és elnézést a kifejezésért „a szemellenző” miatt akkor történik a betakarítás, mikor például a lucerna elöregszik* gyomos, vagy a levele hullik, mert ezer ágra süt a nap. Hogyan tovább? Nézzünk még egy kicsit szét saját házunk táján. Milyen a működési formánk, hol és hogyan egyszerűsíthető és tehető olcsóbbá? A vezetésszervezésben is a divatos áramlatot követtük, volt idő, mikor a tiszta ágazati rendszert istenítettük. Sokba került, mire rájöttünk, hogy a területi rendszer feladása gazdanélküliséget eredményez. Túlszervezettséggel próbáltuk a hiányosságokat, az üresjáratokat korrigálni. A korrekció csak részben volt sikeres, mert közben a gondolkodás menetét megzavarták a működés egyre sokasodó závarai. Sok az előírás, elvárás, talán 9 ezerre is tehető azon jogszabályok száma, mely behatárolja a gazdálkodás egészét. Olyan bonyolulttá tettük a számvitelt is, hogy lassan józan paraszti észszel nem lehet benne eligazodni. Akkor mit szolgál? A döntéselőkészítést? De mikor? Akkor, amikor már rég dönteni kellett, mert.az idő nem áll meg. mert a naprakészség csak elvárás. Számtalan olyan dolog van, ami megoldásra vár. Ne várjuk, hogy mások mondják meg, hogy hogyan tovább. Településeinken, megyénkben keresse mindenki a maga házatáján a megoldásokat, tegyünk javaslatot együtt a hogyan továbbra. A szebb, jobb életre való igény beteljesülése csak akkor kerül megfogható közelségbe, ha magunk is teszünk azért, hogy újszerűén, a hibákból okulva, előbbre vivőén hozzuk meg a döntéseinket. Az iránymutatásokhoz jó példával kell az ágazatnak élen járni. Mindezt gondolatébresztésül kívántam leírni. Koltay Zsoltné. Békés Megyei Tanács, mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály (Vége) Martonvásári búzaújdonság Űjabb bőtermő, kiváló alkalmazkodó képességű búzát adott a köztermesztésnek a Magyar Tudományos Akadémia Martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézete. Az MV 17 — amelynek termesztését az egész ország területére javasolják, a ne- mesítők —, az állami fajta- kísérletekben több év átlagában a második legnagyobb hozamot produkálta, s emellett igen ellenálló a lisztharmat — és a rozsdabetegségekkel, valamint a fuzáriumfertőzéssel szemben. Kiváló a szárazságtűrő képessége is. Az új martonvásári kenyérgabonák biztonságosan termeszthetők, nagy termő- képességűek, rövidszárúak — így nem dőlnek meg —, jól tűrik a fagyot és a szárazságot, s ellenállnak a különböző lisztharmat, rozsda és más növénybetegségeknek. Mindezek mellett nagy előnyük, hogy kielégítik a felhasználók eltérő minőségi követelményeit. . A család egyik legértékesebb tagja, az MV—M például sütőipari minőségjavító adalékanyagként használt sikér előállítására alkalmas. A szabadalmaztatott fajtát, szabadalmaztatott agrotechnika alapján, zárt rendszerben termelteti a kutatóintézet. A búzából nyert síkért pedig az azt előállító szeszipar az Egyesült Államokba és Nyugat-Európába exportálja, igen kedvező áron. A kiváló minőséget és a nagy termőképességet egyesíti magában az MV—16. Az idén már kétezer hektár bevetésére elegendő vetőmagot állítanak elő belőle. Mivel ez a fajta igen értékes^ termeltetését a legkiválóbb búzatermő területeken, zárt rendszerben végezteti közösen a kutató- intézet, a gabonaipar és a vetőmagtermeltető vállalat.
