Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-17 / 14. szám
1989. január 17., kedd o Hz állattenyésztés helyzete megyénkben A földérték szerepe, helye az új agrárszabályozásban A szarvasmarha-ágazatban a tejhasznú irányba történő keresztezés tovább folytatódott. Jelenleg a tehénállománynak 95-97 százaléka fajtiszta Holstein-fríz, illetve keresztezett. A nagyüzemi szektorban a fajlagos tejhozam várhatóan az 1987. évi 5903 literről 6050-6100 liter között alakul 1988-ban. Az állományban mérsékelt növekedés következett be, de a húshasznú tehénállomány tovább csökkent a kedvezőtlen közgazdasági környezet miatt. Az új beruházások, illetve rekonstrukciók a tejhasznú irányba valósultak meg, illetve folyamatban vannak. Jelenleg a megyében 32 nagyüzemben van kötetlen tartású. fejőházas technológia bevezetve, amely a jövőben szélesedik, s a tervidőszak végére a tej hasznú állománynak várhatóan 65-70 százaléka fog termelni ilyen technológia mellett. A vágómarha-felvásárlás csökkent, ami összefügg a húshasznú tehénállomány csökkenésével, illetve a tejhasznú tehénállomány több laktációs termelésben tartásával. A tej felvásárlás bővülése a tartási, takarmányozási körülmények, valamint a genetikai alapok javulása következményeként bekövetkezett fajlagos tejhozam növekedésének eredménye. A sertésállomány az elmúlt három évben számottevően nem változott, de a felvásárlás mennyisége jelentős mértékben — 22,6 százalékkal — csökkent. A csökkenés annak tulajdonítható, hogy a megyéből jelentős a hízóalapanyag, valamint a hízósertés — mintegy 200 ezer — megyén kívüli felvásárlása a kedvezőbb árfekvés miatt. Az elmúlt időszakban a húsprogram — 1969—1972 — keretében épült szakosított telepek rekonstrukciója, illetve bővítése során a korszerűbb technológia került beépítésre az energiatakarékosság figyelembe vételével. Jelenleg két üzem törzste- nyészetjelölt. ami a tenyész- anyag-előállítást szolgálja. A sertéságazatnál a jövőben további visszaesés várható az emelkedő takarmányárak, s egyéb költségnövelő, jövedelmezőséget rontó tényezők miatt. Az 1989-re meghirdetett hízósertés-felvásárlási árak nem ösztön- zőek, a szerződéskötésnél bizonytalanság tapasztalható. A juhtenyésztés) ágazat az állattenyésztési főágazaton belül a legkedvezőtlenebb közgazdasági pozícióban van. Az ágazatban a jövőben sem várható nagyobb előrehaladás a gazdaságta- lanság miatt. A fejés napjainkban két üzemben folyik, melynek kiszélesítése indokolt volna ott. ahol az anyajuhállomány meghaladja az ezret. Az ágazatban visszatérő gond az anyajuhállomány elöregedése, a nem megfelelő selejtezés, ebből eredően a kedvezőtlen bárányszaporulat, ami tovább rontja az ágazat jövedelmezőségét. A baromfitenyésztési ágazat dinamikusan fejlődött az elmúlt években. Legnagyobb arányú a brojlercsirke előállítása — 71-73 százalék — volt, amelynek mennyisége várhatóan a jövőben csökkenni fog az export mérséklődése, a jövedelmezőség csökkenése miatt. A bizonytalan piaci lehetőségek, növekvő takarmányárak miatt az idén 1988-hoz viszonyítva a baromfiipar jelzése szerint a vágóbaromfi felvásárlása 10- 12 százalékkal csökkenni fog. Az ágazat szerkezetén belül a víziszárnyasok arányának a növelése kívánatos, mivel az értékesítési lehetőségek — máj, barbarie- kacsa —• itt viszonylag kedvezőbbek. Tavaly időszakonként — a piaci igényekhez viszonyítva — túltermelés volt tyúktojásból. Az átvételi zavarokból eredően jelentős volt a tojótyúkálilo- mány kivágása. A húsbaromfit (brojlercsirke, pulyka) előállítók körében rendkívül nagy létbizonytalanság tapasztalható, mert a meghirdetett felvásárlási árak előreláthatóan nem fedezik a termelés költségnövekedését. A takarmánygazdálkodás területén elsősorban kukoricából és fehérjetakarmányokból hiány van. Az elkészített takarmánymérleg 42 174 tonna táp- és abrakhiányt mutat, amit az üzemek egymás közötti, illetve megyén kívüli vásárlásból igyekeznek biztosítani. Hankó László (megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály, 'mb. osztályvezető) Hidrometeorológiai helyzet 1988. december 1—31. között . Az igazgatóság területén decemberben párás, ködös, az átlagosnál kissé hűvösebb volt az időjárás. A hőmérséklet területi átlagértéke 0,2' Celsius-fok volt, amely néhány tized fokkal alacsonyabb a sokéves átlagnál. Csapadék: 1988 decemberében 37,8 mm csapadék hullott. Ez a mennyiség 1,2 mm- rel alacsonyabb 50 év decemberi átlagcsapadékánál. A csapadékmérő állomások közül a legnagyobb csapadékmennyiséget, 47,5 mm-t Németzugban mérték. A legkevesebb csapadék Mezőbe- rényben hullott, amely 27,8 mm volt. 1988. január 1. és december 31. között az igazgatóság területén 508,6 mm csapadék hullott. Ez a meny- nyiség 29 mm-rel kevesebb a sokéves átlagnál. A Körösök romániai vízgyűjtő területén az év utolsó hónapjában — vízfolyásonként — a következő csapadékmennyiség hullott: Be-, rettyó Székelyhídnál 37,2 mm; Fekete-Körös Vigyázó- nál 91,4 mm, Petru Grózánál 58 mm, Biharfürednél 129,7 mm; Sebes-Körös Bánffyhu- nyadnál 38,4 mm, Borodnál 49,1 mm, Nagyváradnál 31,1 VÍZÜGYI HÍREK mm; Fehér-Körös Honctő- nél 60,9 mm, Kisjenőnél 35,3 mm. Hóviszonyok: az elmúlt időszakban csak elszórtan fordult elő jelentéktelen hó- szállingózás. Folyóink hegyvidéki vízgyűjtőterületén is csak hófoltok voltak. Jelentősebb mennyiségű havat csak a magasabban fekvő állomásokon mértek. Vigyá- zón 10,29 cm, Biharfüreden 20—80 cm hótakaró volt. Talajvízszint: a talajvízszint a sokéves átlag közelében helyezkedik el. A terepszint alatt 200—400 cm között ingadozik. Az elmúlt hónaphoz viszonyítva 8—28 cm-es vízszintemelikedés észlelhető. Árvízvédelem: 1988 decemberében árvízi esemény nem volt. A duzzasztók közül a békésszentandrási üzemelt, december 1—8. között + 340 cm szintet tartva. A duzzasztás december 8-án megszűnt. Belvízvédelem : az elmúlt hónapban belvízi készültség nem volt, az esetleges tavaszi belvízre történő felkészülés keretében a csatornák gaztalanítása folyik. A víz- rendezési szakágazat 1988. évi beruházási tervét teljesítette. A nyéki és a Holt- Sebes-Körös—Határ-ér ösz- szekötő csatorna beruházások folytatódnak. Vízminőség-védelem : a vízminőség-védelmi készültség keretén belül vizsgáltuk a Sebes-Körösön, a határon túlról érkező fonalasgomba- szennyeződést. A szennyeződésről a vízhasználókat időben tájékoztattuk. A szeny- nyeződés levonulását követően a készültséget, a fokozott figyelést december 28- án megszüntettük. Felszíni törzshálózati mintavételi helyek vízminőségi osztályozása az integrált követelményrendszer szerint 1988 decemberében; Fehér- Körös Gyulavárinál 1, Fekete-Körös Sarkadnál 1, Sebes-Körös Körösszakállnál 2, Körösladánynál 1, Kettős- Körös Mezőberény, közúti hídnál 1. Hármas-Körös Bé- késszentandrás, duzzasztó felett 1, Élővíz-csatorna Békés, torkolati zsilipnél 3, Békéscsaba, Veszely-hídnál 2, Hortobágy—Berettyó Mezőtúr—Endrőd közúti hídnál 2. Szombathelyen, a Villamos- sági és Vasipari Szövetkezet új üzemében az osztrák Packard Electric megrendelésére — bérmunkában — az Opel személygépkocsik kábelkötegeit szerelik. A kisszövetkezet ezzel a munkahelyteremtő beruházással ötven dolgozónak adott munkalehetőséget. A számítások szerint, s a teljesítménytől függően itt évente 20-26 ezer márka termelési értéket állít elő egy-egy dolgozó. Az osztrák partner és a General Motors 100-százalékos minőségű munkát vár a szombathelyi kábelköteg-szerelőktől, ennek függvényében szóba kerülhet az üzem további bővítése is. Agg Nor- bertné kábelköteget szerel Fotó: Czika László A mezőgazdasági üzemek földminőségtől függő jövedelemszerzési feltételeit évek óta a lineárisan progresszív földadó és az árkiegészítés rendszere hivatott kiegyenlíteni, illetve egymáshoz közelíteni. Az árkiegészítés ösz- szege jelenleg a mindenkori átlagráfordításokat tükröző árcentrum függvénye. A közeljövőben a népgazdaság minden területén, így az agrárágazatban is új szabályozóelemek lépnek életbe. Ezek a gazdálkodóknak csak piaci értékítéleten alapuló jövedelemszerzésre adnak esélyt. Éppen ezért a földértékre alapozott adó- és ár- kiegészítés rendszerén is szükséges változtatni oly módon, hogy az valóban a kül- és hazai piac által elismert termelőknek nyújthasson jövedelmet. Értékmérő a piac Ma a termelés dinamizálásához valamennyi gazdálkodót ki kell mozdítani abból az érdekkörből, ahol a minőség helyett a mennyiségi szemlélet, fiktív bázisszámokhoz viszonyított relatív jövedelmezőség, a keresletkínálat rugalmatlanságából adódó monopolhelyzet, valamint a költségvetési támogatások kiváltságáért való verseny az alapvető magatartási forma. Rövid időn belül valamennyi termelő olyan helyzetbe kerül, ahol munkájának egyedüli értékmérője a fogyasztó, vagyis tágabb értelemben a piac. Az agrárágazat megújulásának egyik feltétele a valós földérték szerinti elvonás és támogatás új alapokra helyezése. Az utóbbi évtizedekben á földhöz kapcsolódó megváltozott természeti és közgazdasági feltételeket a kutató- mérnökök számszerűsítették. A termőhelyi adottságokat kifejező új pontrendszer úgy tűnik megbízhatóbban tükrözi a föld természetes termőképességét, mint a jelenlegi aranykorona. Ám, amikor a közgazdasági környezetet is kifejező módosított pontszámokra a közgazdászok kiszámolták a jelenlegi szabályozás szerinti földadó és árkiegészítés szaldóját, döbbenetes számok születtek. Volt olyan eset, amikor a többletelvonás a szövetkezet egész évi nyereségével volt egyenlő. Akadt olyan példa is, hogy az évek óta veszteségesen termelő üzem átértékelés után már figyelemre méltó eredményt mondhatott magáénak. Aki jól járt, azonnal az új földérték szerint számított támogatás és elvonás bevezetése mellett voksolt. Árrj, aki több millióval ráfizetett, természetes, hogy ágált ellene. A színfalak mögött megindult a találgatás. Ki és miért akar nekünk rosszat? — tették fel a kérdést a póruljártak, a kedvezőbb helyzetben levők pedig ezt hangoztatták: „Lám, bebizonyosodott, jól dolgozunk, csak eddig jogtalanul elvonták tőlünk a nyereséget”. Arra kevesen gondoltak: a dolog természetéből következik, hogy egy új földértékelési rendszer, főleg, ha azt jelenlegi hibáinak megszüntetése motiválja átrendezi a gazdaságokat az adó, illetve a támogatás, s így végső soron a jövedelempozíciójuk szempontjából. A lapprobléma tehát az, hogy a mező- gazdasági termékek ismert okok miatti jövedelemtartalma olyan alacsony, hogy az üzemek nagy többségében a minimális átrendező hatás is elviselhetetlen jövedelempozíciót, sok esetben veszteséget okoz. További problémát jelent, hogy a közgazdasági környezetet, mely állandóan változik, reálisán nem lehet számokban kifejezni, vagy, ha mégis megpróbáljuk, hamis, ellentmondásos eredmények születnek. Ma a mező- gazdasági termékek ára sem tükrözi a valós ráfordításokat, a jövedelemtartalom pedig olyan alacsony, hogy képtelen módosítást elviselni. összehasonlításul néhány adat: a mezőgazdasági nagyüzemek átlagában: az árbevétel-arányos nyereség 6,21 százalék, a költségarányos pedig 6,62 százalék. Ez a hitel kamatlábakhoz, vagy a népgazdaság más ágazataihoz viszonyítva önmagáért beszél. Mindenki löldadőt fizet Található-e reális megoldás? Lehet-e olyan feltételeket teremteni a mezőgazdaságban, hogy az eltérő minőségű és közgazdasági adottságú földeken gazdálkodók többletnyereséget ne a föld eltérő minősége, vagy az irreális támogatás révén érjenek el, hanem jobb gazdálkodással, a piachoz való rugalmasabb alkalmazkodással? A kormányzat tervei szerint 1990-re szektorsemleges közgazdasági szabályozás lép majd életbe. Ennek egyik eleme a mezőgazdasági árrendszer liberalizálása. Ma már csak néhány termék fixáras, a többi — még ha csak bizonyos keretek között is, de — változtatható. Nagyobb a lehetőség a valós termelési költségek elismertetésére, így fokozatosan megszüntethető a nem átlagráfordítást reprezentáló, árcentrumra épülő torz és igazságtalan ártámogatás. Mert éppen a szabadabb árképzésből fakadóan lehetséges olyan szabályozást bevezetni, ahol a mezőgazdasági termékek ár- centrumát a mindenkori piaci értékítélet határozza meg. Az új földadórendszer alapelve, hogy minden földnek minőségtől függő jövedelme van.. Ezért mindenki, aki földdel rendelkezik, földadóköteles. Természetesen minőségtől függően eltérő összeggel. Az árbevételtől, termelési szerkezettől független fpld- adófizetési kötelezettség kényszeríti majd a termelőket racionális földhasználatra. S a tulajdonos, vagy bérlő mindent megtesz azért, hogy területén azzal foglalkozzon, ami a legnagyobb nyereséggel kecsegtet. Nem elvitatva azt sem, ilyen köz- gazdasági feltételek mellett lesz olyan földterület, melyet nem érdemes — legalábbis a jelenlegi nagyüzemi módon — művelni. Elképzelhető, hogy kizárólag extenzív állattenyésztést folytatnak majd, esetleg az is előfordulhat, hogy a mezőgazdaságtól távol eső idegenforgalommal, vagy egyéb más tevékenységgel próbálkoznak. Mert könnyen csődbe jut az, aki veszteséges, vagy a piac által nem igényelt termék mellett fizet adót. Az új feltételrendszerből automatikusan következik az is, hogy a bevezetéssel egyidejűleg meg kell szüntetni a ma még érvényben levő földművelési kötelezettséget. Fix összegű támogatás Mindezzel párhuzamosan teremtődnek meg a valós agrárpiaci feltételek is. Megszüntetve az ármeghatározó monopol felvásárló és feldolgozó vállalatokat, trösztöket, ugyanis csak önálló, kisebb egységekre tagolódva lehetnek a piacon többszereplős tárgyalópartnerei a termelőknek, s ilyen formában beszélhetünk áralkuról. Természetesen az új piaci alapokra helyezett földadó középtávon csak harmonikusan kapcsolódó termelési támogatással párosulhat, mely csak fokozatosan szüntethető meg. A juttatás összege azonban semmiképpen nem lehet olyan, hogy a rossz adottságokkal gazdálkodók kényelmesebb pozícióba kerülnek, avagy védve lesznek a piaci hatásoktól. Meg kell szabadulni attól az ellentmondásos támogatási szemlélettől, mely évek óta a megtermelt növény-, vagy gyümölcsfajtát és annak meny- nyiségét preferálja. A jelenlegi ártámogatási rendszer ugyanis a bruttó ár bizonyos százalékára vonatkozik. Ezért a termelőüzemek ésszerűtlenül növelik költségeiket. Sok helyen csak azért termelnek bizonyos növényeket — még akkor is, ha adottságaik nem indokolják —, hogy központi pénzforrásra tegyenek szert. Számos üzemben — tisztelet a kivételnek — az árbevételek nem takarnak nyereséget, sok esetben még a visz- szaosztott támogatással sem. A támogatás előreláthatólag, fix összegű lesz, növényfajtától, bruttó, nettó árbevételtől, s minden egyéb mutatószámtól függetlenül, csak a föld minősége és mennyisége határozza meg. Bármit termel egy üzem, s bármenynyiért is értékesíti, mindenkor csak a földminőséghez kötött állandó összegre számíthat. Éppen azért, hogy az üzemek termelői magatartását ne a támogatásért, hanem a piaci értékítéletért való verseny motiválja. A földadó- és támogatás mechanizmusa beágyazva az agrárszabályozásba, az új agrárpolitikával összhangban kerül korszerűsítésre. Tulajdonformától független termelési, ha úgy tetszik versenyfeltételek életrehívása ad módot arra, hogy azok a gazdálkodók erősödhessenek meg, akik a termelést a mindenkori kül- és belpiaci elvárások szerint menedzselik. Rákóczi Gabriella
