Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-03 / 2. szám
1989. január 3., kedd o A szövetkezeti tulajdon korszerűsítése Milyen jövőt kínál átalakuló gazdaságunk a szövetkezeteknek? Új távlatok nyílnak előttünk is, vagy marad minden a régiben? Milyen tervekkel készül a Békés megyei Kiszöv? — az alábbiakban e kérdésre igyekszik választ adni a titkárhelyettes. Vagyonkezelő szervezetek — Alapkérdés ma, hogy a szövetkezetek — gazdasági társaságként elismertetve — megteremtsék a társasági átalakulásban való részvételüket. A gazdasági társaságokra vonatkozó jogszabályalkotás folyamata, jelenlegi helyzete — az Ipari Szövetkezetek Békés Megyei Szövetsége szerint — még nem zárja ki e lehetőséget. A mozgalomnak ki kell használni azt a politikai tényt, hogy — minden rá- kényszerített torzulás ellenére — a tulajdonos a szövetkezetekben fellelhető, a tulajdonosi érdekeltség itt a legkönnyebben megjeleníthető, a szövetkezetek a szövetkezetesítés nemzetközi elve szerint is a társaságok egyik speciális fajtáját jelentik. A jövedelemfelhasználás tulajdonosi szabadságát a társaságoknál és kisvállalkozóknál a gazdaságpolitikának rövidesen el kell ismernie, mivel ez alapfeltétele működésüknek. Ha az állami vállalatokkal egyformán vagy hasonlóan kezeli a szabályozás a szövetkezeteket, akkor már a kezdet kezdetén lemaradnak a gazdasági versenyben, és a mozgalom óriási politikai károkat szenved. A rendelkezésre álló jelen szűkös információ szerint az állami vállalatok részvény- társasággá történő átalakulásának kereteit (az elhatározás megszületése után) az állami vagyonkezelő központok választhatósága, a dolgozók között szétosztható részvény, külső részvényjegyzési minimum előírása fogja döntően meghatározni. Több vagyonkezelő központ (bankok, biztosítók, speciális szervezetek) is választható lesz, amelyeknek a részvények egy meghatározott részével kell rendelkezniük. * Szövetkezetek esetében — feltehetően — szintén elő akarnak írni egy részvény- jegyzési minimumot, és alkalmazni kívánják a (szövetkezeti) vagyonkezelői mechanizmust, amely alatt nem feltételezhető egy központon (az Okiszon) keresztül a hatékony megoldás. A vagyon- átvitel és -felosztás az állami vállalattól annyiban tér el, hogy az osztható vagyonon kívül nagyobb mértékben kerülne a tagok tulajdonába részvény. A társaságon belül oszthatatlanul továbbra is a szövetkezeti közösség tulajdonában maradna egy rész, a többi kerülne a vagyonkezelő szervezethez. A társaságon belül működő szövetkezeti közösség mozgásformája, tulajdonlása nem kidolgozott. A formálódó tervek arra utalnak — bár tágítják a jelenlegi korlátokat —, hogy az átalakulás kiindulópontja a vállalatoknál és szövetkezeteknél megint csak azonos. A jelenlegi szabályozás és a most folyó viták szerint az átalakulás a szövetkezet egészének vagy részeinek társasági részvételére korlátozódik, amely egyet jelent a tagi jogok (egy szűkebb érdekközösségre történő) átruházásával vagy az oszthatatlan vagyonrésznek a mozgalom által történő kezelésével. Jelenleg ez utóbbi alatt a szövetkezeti közfelfogás az Okiszt érti. A valós átalakulásnak ma legnagyobb gátja (az átalakulási törvény ismerete nélkül) az osztható és oszthatatlan vagyon rendezetlensége. Az. oszthatatlan vagyon — eddigi ismereteink szerint — tervezett mértékű fennmaradása az ólra annak, hogy a jelenlegi gazdaságpolitikai (és sokszor érdekképviseleti) gondolkodás csak az állami vállalatokhoz hasonló vagyonkezeléshez vezethet. A megoldást az Okisz Elnökségének az úgynevezett intenzív vagyonérdekeltség és (vagy) haszonélvezeti konstrukció koncepciójának továbbfejlesztése jelentheti mind a tulajdonosi, mind a jövedelemérdekeltség vonatkozásában. Ez a javaslat egy meghatározott időponttal indítva, az oszthatatlan vagy meghatározott részéig terjeszti ki a tagi tulajdonlást vagy haszonélvezetet. Az intenzív vagyonérdekeltség képviselete csak jövedelemérdekeltséggel együtt képzelhető el. Területi szövetkezeti rt.? A jövedelemérdekeltséget a szövetkezet speciális társaságként való elismerése (személyes és vagyoni közreműködés kombinációjaként) tudja megteremteni. A szövetkezeti csoporttulajdon velejárójaként szükséges törvényben rögzíteni, hogy a csoport szövetkezeti tagság minősített tagi többségre bízza az „oszthatatlan” vagyon egybentartását vagy felosztását, egyúttal az egyéni kiválást a ténylegesen bevitt (osztható) vagyonra, a bevitt vagyonra eső és akkumulációs hozadék 50 százalékára korlátozza. A csoporttulajdonról történő lemondás (azaz feloszlás) esetén a teljes vagyon kezelését egy területi (szövetkezeti) vagyonkezelő szervezet venné át, amely a vagyon nagyságától függő, törvényileg meghatározott időtartamon belül (pl. 5 év) fizetné ki a tagi részesedést (osztható és oszthatatlan vagyoni sorrendben). Gondoskodnia kellene a tartozások kiegyenlítéséről, a termelésből kivont eszközök utáni SZJA befizetéséről, a kisebbség védelméről, a nyugdíjasokat illető, esetleg az állami és érdekképviseleti juttatásokat megtestesítő vagyonrész forgatásáról stb. Az adott időintervallumon belül a szervezet dönthetne, hogy az eszközöket értékesíti vagy megvásárolja, esetleg új társaságokat hoz létre. A vagyonkezelő szervezet bekapcsolódhatna a szövetkezetek ellen indított csőd- eljárási folyamatba. Az így kialakított eljárás meggyorsítható lenne, csökkentené a Magyar Gazdasági Kamara és a Pénzintézeti Központ terheit, segítené a tőkeáramlást, növelné a vállalkozás újrakezdésének lehetőségét. Vagyonkezelő szervezetként a szövetkezetnek területi alapon szerveződő részvénytársaságot kell létrehoznia, amely tőkéjét a szövetségi KFA-ból, az Okisz-nál felhalmozott oszthatatlan alapból (központi KFA és az abba beolvasztott KTA), a szövetkezetek és más vállalkozók jegyzéséből nyerné. A központi alapok decentralizálását a jelenleg kialakult területi arányok (árbevétel, eszközérték, létszám kombinációja) szerint kell megvalósítani, mivel a sokszori áttételek és ügyletek miatt eredetük csak manipulálva határozható meg. A területi szövetkezeti vagyonkezelő szervezetet a csoporttulajdon valódi elismertetéséig is elkerülhetetlenül létre kell hozni, mivel a fejlődő magyar piac, a külkapcsolati nyitás, az oszthatatlan vagyon áramoltatása, a (külföldi) tőkemozgatás, a gazdasági — szövetkezeti — tagi — szövetségi érdekképviselet bizonyos fokú szétválása előbb-utóbb úgyis kikényszerít egy új mozgásformát. Más oldalról óriási a szövetkezeti nyomás a szövetségekre, mert az Okisz- nál központosított tőkecentralizáció egyre kevésbé átlátható módon tud hozzájárulni a szövetkezetek korszerűsítéséhez. Ügy változtatja a szektor ágazati szerkezetét, hogy nem változtatja a szövetkezetek termelési szerkezetét. B szövetkezet versenyképes marad A teljes felosztás élve, a tagi részesedés apportálásá- val, egyben lehetővé teszi a más gazdasági társaságokba való átalakulást. A szövetkezet speciális voltából következően más társasági (ormába történő átalakulásakor el kell számolni a mozgalommal (KFA-hitel, juttatás, támogatás, közös vállalkozások stb.) az állami és a nyugdíjas tagokkal. Az Átalakulási Törvényben lenne szükséges rögzíteni, hogy az átalakulni kívánó szövetkezet partnere a területi (szövetkezeti) vagyonkezelő központ legyen. E szervezet gondoskodna az átalakulást nem igénylő kisebbség vagyonának leválasztásáról, az újrakezdés feltételeinek megteremtéséről, a nyugdíjasokra eső rész befektetéséről. A vagyonfelosztáshoz kiindulási alapot jelenthet az Okisz intenzív vagyonérdekeltségéhez kidolgozott módszere. A javasolt formában végrehajtott tömeges felosztástól vagy átalakulástól nem kell tartani, mivel a többi forma sem nyújt plusz jövedelem- szerzési előnyöket. Az átalakulás azon kisszövetkezeteket érinti, amelyek más lehetőség híján választották e formát, feltételezhetően még ezek szándéka is csökkenne az előzőek alapján. A szövetkezeti forma átalakulás és tulajdonlás szempontjából is versenyképes lenne. A tag valódi tulajdonosként való elismerése biztosíthatná a szövetkezetek részvételét az állami szociálpolitikában a nyugdíjkiegészítésen túl pl. a szövetkezeti beteg- és segélyegylet létrehozásával, egyúttal megőrizné az eddigi ' vívmányokat. Üj megvilágításba kerülne a szövetkezeti szektoron belül a sztrájkjog és a munkanélküli-segély. A szövetkezetek törvényességi felügyeletét más társaságokhoz hasonlóan a cégbíróságok látnák el. A holdingszerű vagyonkezelő központ létrehozásával elválasztható lenne a szövetségeknél az érdekképviselet és a gazdasági tevékenység. Az érdekképviselet — a mozgalmi és a szociálpolitikai tevékenység kivételével — jórészt társadalmi jellegű lehetne. A holding hozzájárulhatna a szövetség fenntartásához a szociálpolitikai kérdések megoldásában, esetleg alapítvány jelleggel. A teljes finanszírozást elvi okokból el kellene kerülni, mivel az érdekképviseletnek anyagilag is függni kell a megbízóktól. Ezért a tagsági díj bevezetését javasoljuk, amelyet mindent megelőzve alkalmazni lehetne a szövetségek fenntartásánál. Ami egyúttal azt is jelentené, hogy a szövetségek egyesüléssé (egyesületté) válhatnának költségvetési intézmény helyett. Az Okiszt az így befolyásoló tagdíjakból a szövetségek finanszíroznák. Az Okisz a szövetségek, a szövetkezetek és a tagok érdekképviseletét — azok megbízásából, azok véleményét integrálva — egyaránt ellátná, kezelné a mozgalom szociálpolitikai eszközeit. A szövetségek ezáltal különvéleményük képviselete mellett is dönthetnének. Az országos jelentőségű ügyekben, a jogszabályalkotási folyamatokban, a gazdaságpolitika véleményezésénél az „Ipari Szövetkezetek Országos Szövetsége” (és nem Okisz elnevezéssel) a területi szövetségek többségi véleménye szerint köteles eljárni. A rendszer illeszkedik a formálódó politikai intézményrendszerhez, erősítené az Okisz státuszát, mivel nem csak jogszabályi kijelölés alapján látná el az érdekképviseletet. Dr. Ugrai András .Gyere, madzsar! Vásárolj!” Lassan közeledik a hazaindulás ideje. Ám nem látta Isztambult az, aki nem járt a Fedett Nagy Bazárban, mely nap mint nap turisták ezreit vonzza fantasztikus árubőségével, s még inkább hangulatával, mely semmihez nem hasonlítható. A hatalmas, fedett utcalabirintus — melyben, ha nem vigyáz, könnyen eltéved az idegen — 200 ezer négyzetméter területen fekszik. Árusok ezrei — több mint négyezer kisebb-nagyobb üzlet található e bazárban — kínálják itt portékáikat. A bazár utcácskáiban bolyongva elmélázunk — ha éppen hagytak az árusok elnnMWHnmnaBMKfmaMR mélázni valamin —, hogy kereskedőinkre" is ráférne egy ilyen tanulmányút. Mert ha valahol, hát itt van konkurencia! így hát ezek az árusok mindent megtesznek a „madzsar Mariják” megnyeréséért. (Mert ha magyar, csak Mária lehet, és ha Mária, ha nem, érdemes alkuba bocsátkozni vele, hiszen mi másért sétálgatna itt, ha nem azért, hogy vásároljon?) És ha szép szóval, reklámcédulákkal, csaknem tökéletes magyar tudással, legalábbis ami a számokat illeti, nem megy semmire, ott a szultán-, vagy az almatea, melyre nemegyszer meginvitálják a vásárlót, hogy bizalmát imigyen is megnyerjék. A kedvességet természetesen szívesen fogadjuk, nem csak azért, mert A bazárban... vizet az egész városban nem p ihatunk, hanem mert teájuk | — különösen az almatea —, I roppant ízletes. S ha még- § sem ütjük nyélbe az üzle- I tét? „Nincs problém” — mondják —, van itt vásárló 1 -bőséggel... Hogy újra kell i kezdeni az alkut? Annyi baj 1 legyen, hiszen számukra — ; s már számunkra is — ez % a legérdekesebb az egészben ... Miiezzinébresztö: hajnalban Az utolsó nap, indulásunk hajnalán (fél 5-kor) még egyszer meghallgatjuk a közeli — III. Mustafa uralko- dása alatt épített — Laleli- 'i dzsámi müezzinjének imáját, aztán rövidke szupdiká- lás után nekilátunk a csomagolásnak. Véget ért hát e „szezonzáró” út, melyet előttünk az IBUSZ jóvoltából 107 csoport csaknem 4300 utasa . járt végig. Bizonyára ők is, mint mi most, á hazaindulás perceiben egy kicsit el- ; szomorodtak, mert el kell búcsúznunk török idegenvezetőnktől, Nihattól, . meg Herczeg Borbálától, csoportunk magyar vezetőjétől, az IBUSZ szegedi irodájának í! munkatársától is ... És a Kelet különös, csodás világát is itt kell hagyjuk: in- sallah gene görüsürüz”: igen, viszontlátásra! Mert a szép emlékek és a viszontlátás re- ménye azért megmarad nekünk. (Vége) Kép, szöveg: Nagy Agnes A kereskedelem kezdeményezései az autóalkatrész-ellátás javításáért Évek óta egy helyben topog az autóalkatrész-ellátás, számottevő javulás az idén sem várható. A hiány csökkentése érdekében újabban a kereskedelem konszignációs raktárak létesítését szorgalmazza, valamint a hazai alkatrészgyártás fejlesztését támogatja — tájékoztatták a Kereskedelmi Minisztériumban az MTI munkatársát. Az illetékesek elmondták: a szocialista országokból származó gépkocsik alkatrészeinek importját — ezek az autók teszik ki a hazai kocsipark zömét — egy évre előre, államközi szerződésekben rögzítik. Bár a legtöbb partner bizonyítja, hogy szinte teljes egészében teljesítette a szerződésben foglalt kötelezettségeket, már egyszázalékos elmaradás is igen nagy gondokat okozhat. Például, ha egy-egy típushoz nem érkezik a karosszériaelemek legsérülékenyebb része, a homloklemez. vagy akár a lámpatest. Annak, hogy a szocialista országokban a gépkocsikhoz nem gyártanak minden alkatrészből kellő mennyiséget, alapvetően az az oka, hogy ez nem kifizetődő számukra. S mivel nemcsak az alkatrészekből, a személy- gépkocsikból is hiány van, nem is érdekük a gyártóknak az utánpótlás. Inkább a kocsigyártást igyekeznek bővíteni a tervteijesítés érdekében. Mivel az alkatrészekben is . jelentős a tőkés devizahányad. így ezzel is valamennyi szocialista országban igyekeznek takarékoskodni. Az alkatrészellátás javításának egyik módja a konszignációs raktárak létrehozása. Néhány ilyen már működik is. Két éve szolgálja ki az autósokat a Dacia-al- katrészek raktára, s bár továbbra is vannak problémák az utánpótlással, már érezhető a javulás. Tárgyalásokat kezdtek hasonló alkatrészraktárak létesítéséről a többi szocialista partnerrel, a szovjet, lengyel és csehszlovák autógyárakkal. Ez a magyar autósok számára kedvező, mert így elvileg azonnal megkaphatják a szükséges alkatrészt, a partnereknek azonban már korántsem ilyen előnyös az üzlet, hiszen őket terheli a készlet értéke. (A Magyarországon futó, tőkés importból származó szinte valamennyi személygépkocsihoz már évek óta konszignációs raktárakból szállítják az alkatrészt, fennakadás nincs is.) Az alkatrészellátás javítását szolgálja a hazai gyártás megszervezése. Erre már történtek sikeres kezdeményezések. Főleg kisebb vállalatok és szövetkezetek kapcsolódtak be az alkatrészek előállításába, több cég az Autóker, illetve a Kereskedelmi Minisztérium • „Vevők vagyunk, gyártót keresünk” akcióinak eredményeként. A hazai gyártás részaránya az ellátásban még mindig nem jelentős, mert sem a kisebb, sem a nagyobb cégeknek nem kifizetődő az alkatrészelőállítás. Magyarország a nemzetközi összehasonlítások sze- •rint is túl sok alkatrészt használ fel gépjármű-állományának üzemeltetéséhez; a pazarlás gazdasági kára csak milliókkal mérhető. Ennek oka, hogy általában nem javítják az alkatrészeket — részelemek híján —, hanem cserélik. Ez pedig jelentősen megdrágítja az amúgy sem olcsó gépkocsiüzemeltetést, mind a lakosság, mind a közületek számára. Különböző részelemek gyártására és forgalmazására fogott össze a Bakony Művek és az Autóker: Budapesten a Ráday utcában közös márkaboltot nyitottak, ahol az értékesebb alkatrészek sűrűn meghibásodó egységeit árusítják.
