Békés Megyei Népújság, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-15 / 298. szám
NÉPÚJSÁG Hegyvenéves a pozsonyi Új Szó 1988. december 15., csütörtök Budapestre érkezett Hans-Dietrich Genscher Horn Gyula londoni megbeszélései Másfél napos hivatalos látogatásra Budapestre érkezett szerda délelőtt Hans- Dietrich Genscher, az NSZK alkancellára és külügyminisztere. Újára elkísérte felesége, Barbara Genscher is. Kíséretében van a külügyminisztérium több vezető beosztású tisztségviselője. A külügyminisztert és kíséretét a Ferihegyi repülőtéren Várkonyi Péter külügyminiszter és felesége, valamint a Külügyminisztérium több vezető munkatársa üdvözölte, majd a vendégek — a vendéglátókkal együtt — Genscher szállására, a kormány vendégházába hajtattak. Itt Várkonyi Péter és Hans-Dietrich Genscher háromnegyed órás, szűk körű eszmecserét tartott, majd a két tárgyaló küldöttség valamennyi tagjának bevonásával folytattak megbeszélést. A szűk körű eszmecserén nemzetközi kérdésekről, a plenáris tárgyaláson pedig a kétoldalú kapcsolatokról volt szó. Hans-Dietrich Genscher pozitívan értékelte Mihail Gorbacsov legutóbbi békekezdeményezését, az egyoldalú szovjet haderőcsökkentés bejelentését. Ez Bonn szerint új lehetőségeket teremtett a hagyományos leszerelési tárgyalások számára. A magyar kormány korábban is hangsúlyozta érdekeltségét abban, hogy részt vegyen a hagyományos haderők leszerelésének első szakaszában — emlékeztetett Várkonyi Péter. Hozzátette: most Mihail Gorbacsov egyoldalú lépéseket jelentett be, de jó lenne, a ha a NATO is hasonló, egyoldalú pozitív lépésekkel reagálna a szovjet kezdeményezésre. Várkonyi Péter elmondta, hogy a magyar kormány támogatja a humanitárius kérdésekről rendezendő európai szakértői konferencia moszkvai megrendezését. Genscher is támogatásáról biztosította a gondolatot, amennyiben a moszkvai rendezvény feltételei — főképp a tanácskozás nyitottságának tekintetében — azonosak lesznek a hasonló témájú párizsi és koppenhágai értekezlet feltételeivel. Szóba került a Közös Piac 1992-re tervezett integrációja, az Európai Közösségek és a KGST kapcsolataiban rejlő lehetőségek kérdése. A magyar fél hangsúlyozta: Magyarország haszonélvezője, és nem károsultja kíván lenni a tervezett európai integrációnak. Genscher kifejtette: az EGK integrációs törekvései nem azt célozzák, hogy elválasszák, hanem hogy ösz- szekapcsolják az európai országokat. Felajánlotta, hogy az NSZK konzultációs lehetőséget teremt Magyarország számára, amelynek keretében Budapest folyamatosan tájékozódhat a Közös Piacon belüli harmonizálási törekvések alakulásáról. Ezt a magyar külügyminiszter köszönettel fogadta. A kétoldalú kapcsolatok az élet minden területén dinamikusan. jól fejlődnek — állapították meg a felek. Ennek egyik jele, hogy a két külügyminisztérium a nap folyamán szóbeli jegyzékben rögzítette: jövőre Münchenben magyar, Pécsett pedig NSZK főkonzulátus nyílik. A plenáris tárgyalás után Várkonyi Péter és Hans- Dietrich Genscher jegyzőkönyvet írt alá a két külügyminisztérium közötti konzultációkról. Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára szerdán fogadta Hans-Dietrich Genschert, az NSZK alkancellárját, külügyminiszterét. Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke szerdán a Parlamentben fogadta Hans- Dietrich Genschert. A szívélyes, oldott hangulatú megbeszélésen elsősorban a magyar—NSZK kapcsolatok egyenletes és dinamikus fejlődését tekintették át. Hans-Dietrich Genscher — ugyancsak a Parlamentben — találkozott Szűrös Mátyással, az Országgyűlés külügyi bizottságának az elnökével. Horn Gyula .külügyminisz- tériumi államtitkár szerdán elutazott Londonból. A brit kormány meghívására tett háromnapos látogatása során Horn Gyulát fogadta sir Geoffrey Howe külügyminiszter. A magyar külügymi- nisztériumi államtitkár beható megbeszéléseket folytatott William Waldegrave külügy- és nemzetközösségi államminiszterrel a kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztéséről. Az alsóházban Horn Gyula eszmecserét folytatott a külügyi bizottság tagjaival és találkozott George Robert- sonnal, a munkáspárti ellenzék külügyi szóvivőjével. Látogatást tett a British Aerospace polgári repülőgépgyártó vállalatának székházában és a BBC rádió Világszolgálatközpontjában. Szerdán kialudtak a fényszórók az athéni Hilton Szálló nagytermében: bezárta kapuit a magyar kiállítás. A szervező Hungexpo és a résztvevő vállalatok, szövetkezetek, kisiparosok elégedettek lehetnek: munkájuk meghozta gyümölcsét. Egy hétig ismerkedhettek meg az érdeklődők és a szakemberek, célszerű és vonzó körülmények között a magyar árukínálattal. A görög látogatókon kívül más országbeliek — japánok, kuvaitiak. a szálloda lakói közül ausztrálok, svájciak és mások — is eljöttek a magyar kiállításra. Sikerrel kecsegtető tárgyalások folytak a kiállításon magyar—görög mélyhűtőipari vegyes vállalat alapításáról, elsősorban hajóellátók, szálloda- és éttermi láncok igényeire. Megbeszéléseket időzítettek erre az alkalomra a görög tőke bevonására, húsiparunk fejlesztésére; egy nagy vevő a kiállítást használta fel jeienA kétoldalú kapcsolatok alakulásáról és nemzetközi kérdésekről folytatott véleménycserék során brit részről nagy érdeklődést tanúsítottak a magyar közélet eseményei, a politikai intézményrendszer megújításáról zajló viták és a társadalmi- gazdasági életben végbemenő folyamatok iránt. Különösen nagy figyelmet szentelnek annak a kérdésnek, hogy miként határozza meg az MSZMP saját álláspontját a többpártrendszer vonatkozásában. Kiemelték, hogy Grósz Károly idén tavasszal lezajlott londoni kormányfői látogatása óta érezhetően növekedett a brit üzleti körök érdeklődése magyar partnerekkel való együttműködés, illetve magyarországi közös vállalkozások lehetőségei iránt. tős tétel csont nélküli marhahús rendelésére. A görög- országi száraz éghajlati körülmények között is magas hozamú magyar vetőmagvak — napraforgók, paradicsom és egyebek —, valamint a Görögországban kedvelt tésztafélék előállításához Durum búzavetőmag vásárlása is várható. A kiállításon vetődött fel a terv, kizárólag magyar kozmetikumokat árusító athéni üzlet nyitása; a görög klímában különösen szükséges arc- és testápoló szerek árusítására. Az athéni magyar gazdasági kiállítással párhuzamosan a Magyar Gazdasági Kamara gondozásában előadás- sorozat hangzott el a görög igényekhez igazodva. Hasznáról két példa: a hallottak alapján a görög erőműtröszt tanulmányozni kívánja a magyar környezetvédelmi módszereket, továbbá kilátásban van referenciaként magyar gázvezeték építése Görögországban. Negyvenéves jubileumát ünnepli csütörtökön a szlovákiai magyarság napilapja, az OJ Szá. A lap 1948. december 15-e óta nagy népszerűségnek örvend Szlovákiában és a cseh országrészben élő magyarok körében. A pozsonyi lap Jelentős feladatot tölt be az anyanyelvi kultúra megőrzésében, külön rovatban népszerűsiti a helyes nyelvhasználatot. Az Üj Szó amellett, hogy tájékoztat az országos eseményekről, nagy figyelmet fordít a csehszlovákiai MIKOR REPÜLÜNK A MARSRA? Űrrepülési szakemberek egy kollokviumán H. Dudley Wright, a kollokvium szervezője kijelentette, hogy amennyiben a Szovjetunió, az USA és más országok közös tervet dolgoznának ki, 2010 körül már lehetővé válna az utazás a Marsra. A szovjet Phobos űrszonda és a Mars Observer amerikai műhold (amely adatokat közvetít a vörös bolygó felszínéről, kérge szerkezetéről és klímájáról) megfelelő feltételeket teremtenek ahhoz, hogy az űrhajósok elindulhassanak a Mars felé. Tervek szerint 1994 után egy űrhajós nélküli szovjet űrhajó leszáll a Marson. VESZÉLYES ROVAROK Nigéria déli részén veszélyes rovarok árasztották el a területet. A rovarok latin neve Coloptea Staphylini- dees. Egy olyan váladékot választanak ki, amely gyulladásba hozza a szemet és a bőrt. Ezek a rovarok az úgynevezett Catharidinie anyagot is kiválasztják, amelyet a lepra gyógyítására használnak fel. Ezek a rovarok először öt évvel ezelőtt jelentek meg Nigériában. magyarság életének bemutatására, rendszeresen tudósit a nemzetiségi rendezvényekről, kulturális eseményekről, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális szövetségének, a CSEMADOK-nak a tevékenységéről. Folyamatosan közöl U- mertetéseket szlovákiai magyar és magyarországi irodalmi művekről, filmekről, szakkönyvekről. Hasábjain időről időre megszólaltatja a szlovákiai magyarság vezető közéleti személyiségeit. kiszOrOsödik a dohányosok nyelve. . . Erős dohányosok és olyan betegek, akik huzamosabb ideig szednek antibiotikumokat, akár 2 cm-es szörszálszerű képleteket is „növeszthetnek” a nyelvükön. Ezeknek a képleteknek a színe — valódi testi szőrzethez hasonlóan — a szőkétől a feketéig terjed. Hogyan keletkeznek e képletek? Nos úgy, hogy zavar támad abban a folyamatban, amelynek során a fonal alakú szemölcsökből az elszarusodott szövetek leválnak. Ha emberünk csökkenti a dohányzás mértékét vagy felhagy az antibiotikum szedésével, e szőrök többnyire maguktól — ahogy jöttek — elmúlnak. Ha azonban ez mégsem következik be, akkor — javasolja egy kiéli orvosprofesszor — a nyelvet egy olyan puha fogkefével kell ecsetelni, amelyet 40 százalékos karbamidol- datba mártottak. Ilyen fogkefével egyszerűen „ki-, vagy leke- félhetők” e képletek. FOGORVOSI ELLÁTÁS EBEK ÉS MACSKÁK SZÁMÁRA A Ljubljanai Állatorvosi Klinikán fogorvosi rendelőt nyitottak kutyák és macskák számára, az elsőt az országban. A klinikán ezenkívül szálloda is nyílt a „beutaltaknak". A turistaidény kezdetén több üdülőhelyen is nyitnak kutyák számára szállodát. Magyar kiállítás Athénban a SOK A FELESÉGGYILKOSSÁG INDIÁBAN A hivatalos adatok szerint Indiában tavaly több mint 1800 feleséget öltek meg a férjek. Sokakat élve égettek el. mert nem voltak megelégedve a hozománnyal. Indiában a hozományt már 1961-ben törvényesen betiltották, de a szokást nagyon nehéz megszüntetni. A ,?.!l HTKPVr.'PHAH ~ Imeja írta Andrej Szaharov megkövetése III. Az amerikai hidrogénbomba atyja, Teller Ede igyekezett megnyugtatni a világot, mondván, hogy a kísérleti atomrobbantások kára havi két cigaretta elszívásával egyenlő. Szaharov bebizonyította, hogy ez az álláspont helytelen, és egyik munkájában (a sugárzás következményeiről akkor rendelkezésre álló adatók alapján) rámutatott a rákos és a leukémiás megbetegedések számának növekedésére, a szervezet ellenállóképességének csökkenésére, az öröklődő betegségekhez vezető mutációk számának növekedésére. Ha csak haszontalan, ha csak költséges lett volna minden robbantás! Megatonnákban mért ereje — ezer meg ezer névtelen „csendes” áldozat. Szaharov kétségbeesett kísérleteket tett az újabb robbantások megállítására. Egyetlen kísérlete sem járt eredménnyel, még az sem, hogy nyugdíjba vonulással fenyegette a minisztériumot. A robbantás előestéjén felhívta Hruscsovot Ashabadban, és beavatkozásáért könyörgött. „Másnap beszélgetésem volt Hruscsov egyik bizalmasával, eközben előrehozták a kísérleti atomrobbantás időpontját, és a hordozórepülögép már a robbantás kijelölt helyszíne felé vitte terhét. Soha nem felejtem el a tehetetlenségnek és a rettegésnek azt az érzését, mely azon a napon hatalmába kerített, és sok mindent megváltoztatott bennem azon az úton, melyen mai világérzékelésemhez eljutottam." A „tehetetlenség és a rettenet” a jelek szerint csak rövid időre kerítette hatalmába, mert ugyanabban az évben, 1962-ben felkereste miniszterét, és kifejtette a három közegben végzett kísérleti atomrobbantások betiltására vonatkozó szerződés eszméjét. A következő évben Hruscsov és Kennedy aláírta a szerződést. Nem kizárt, hogy ebben része volt Szaharov kezdeményezésének. A sugárzós öröklődésre gyakorolt hatását vizsgálva Szaharov megértette a genetikai törvények tanulmányozására vonatkozó liszenkói tilalmak végzetes voltát. Miután erről meggyőződött, bekapcsolódott a harcba a „népi akadémikus", Hruscsov kedvence ellen. Az akadémia közgyűlésén Szaharov, Tamm és még néhányan felszólaltak az ellen, hogy Li- szenko „fegyvertársát”, Nuzsgyint az akadémia tagjává válasszák, és fellépésük sikeres volt. A dolgozó hosszú ideig semmit nem veszíthetett jogain kívül, melyek egybeolvadtak a kötelességekkel, és mint a láncok, gúzsba kötötték az embert. Évtizedeken át azt sulykolták belé, hogy a társadalmi vívmányokat nem ő — a munkás, a tanár, a kolhozparaszt — vívta ki, hanem ezeket úgy adták neki. Nevezetesen a párt, a kormány, és személyesen (a név behelyettesítendő), mégpedig a „dolgozó ember” ösztönzésére vagy büntetésére. Adtak fizetést, lakást, lehetőséget arra, hogy valamit olvass, vess, szerezz, de megtehetik, hogy mindezt nem adják meg. vagy egyet-mást el is vesznek ... Talán nem kellene arra várni, hogy adnak, hanem el kellene venni a megérdemeltet, leküzdeni a félelmet, belső szabadságra szert tenni? Egyáltalán szabadságra. Megtudni végre, hogy milyen? Talán nem olyan félelmetes. Talán megtetszik az embereknek? Éljünk úgy, ahogy akarunk, ne úgy. ahogy tudunk! Hiszen senkinek nincs joga. hogy adjon valamit a népnek, vagy elvegyen tőle. Hadd válasszon az ember. Ha a szocializmust az ő javára gondolták ki (ebben hiszek) — minek a félelem? —, a szocializmust fogja választani. Pontosabban, a szocializmus is olyan lesz, amilyet ő választ, és nem olyan, amilyet helyette választottak. Annak a társadalomnak más nevet kell adni. Néha azt gondolom: ha Lenin nem halt volna meg magától, fegyvertársai — apostolai — minden bizonnyal segítettek volna neki ebben, mert az új hit megteremtéséhez új halott isten kellett, aki egyedül nevének tekintélyével szabad kezet ad tanítása szabad értelmezőinek, meghagyva a népnek, hogy szent ereklyék előtt hajlongjon és higgyen a fényes jövőben, a síron túli életben, miközben a való élet bajait azoknak a kicserélhető hitehagyottaknak, Júdásoknak a fondorlataival magyarázzák, akiket ugyanezen apostolok közül a „követő és első tanítvány”, majd utódai neveztek ki. Ö (és ők), a kenyeret és a szabadságot parancsolatokkal helyettesítették, melyeket az ő (ők) képmásaival teleaggatott, szögesdróttal körülvett köztársasági, megyei és járási templomokban és kolostorokban hirdettek. 1980-ban, az olimpiai játékok előestéjén Szaharov akadémikust a „korlátozott csapatkontimgens” afganisztáni bevonulását elítélő fellépése után ítélet és vizsgálat nélkül Moszkvából Gorkijba száműzték, mint ahogy eltávolították a prostituáltakat, hogy ne rontsák a városképet a világ sportközvéleménye szemében. A prostituáltak rövidesen visszatértek, Szaharov és felesége viszont csaknem hét évet töltött száműzetésben. Ez alatt az akadémikus alapvető fizikai cikkeket és felhívásokat írt, .melyekben tovább hangoztatta jogát jogaink védel- mezésére. Az éjjel-nappal az ajtaja előtt ülő néma rendőr háta mögött megmaradt szabad embernek, de közben szenvedett attól, hogy a nép és a szülőhaza, mely- nem olvasta és nem hallgatta meg őt, a „hipnotizőr szavaira” ellenségnek képzelte el, olyan embernek, aki „sok kárt okozott az országnak”. Ha ma megnézzük akár a legdurvább és legigaz- ságtalanabb írásokat, megértjük Andrej Dmitrijevics Szaharov akadémikus fájdalmának, becsületességének és politikai előrelátásának mélységét. Szaharov 1971-ben az SZKP KB főtitkárához, Brezsnyev- hez intézett „Feljegyzésében”, majd 1975-ben „Az országról és a világról” című nagy munkájában olyan intézkedéseket sorolt fel, melyeket szükségesnek tartott ahhoz, hogy az országot kivezessék a válságból: „A vállalatok teljes gazdasági, termelési, személyzeti és szociális önállósága ... Az összes politikai bebörtönzött teljes amnesztiája. A meggyőződések valódi szabadsága, a lelkiismeret szabadsága, az információ-terjesztés szabadsága. A nyilvánosság és a legfontosabb intézkedések elfogadása feletti szabadsága. A nyilvánosság és a legfontosabb intézkedések elfogadása feletti társadalmi nyilvánosság és a legfontosabb intézkedések elfogadása feletti társadalmi ellenőrzés törvényes biztosítása... Törvény a lakóhely és a munka szabad megválasztásáról az ország határain belül... Az országból való kiutazás és a visszatérés szabadsága.. . Minden olyan párt- és szolgálati kiváltság betiltása, mely nem szerves része a szolgálati kötelességek teljesítésének. Minden állampolgár egyenjogúsága mint vezérelv ...” Folytathatjuk: az oktatás minőségének nagymérvű javítása. a víz-, levegő- és talajszennyezés elleni, sőt az alkoholizmus elleni harc erősítése... Még és még folytathatnám. de ideje kimenni a peronra: a 37-es gyorsvonat 7.00- kor érkezik a Jaroszlavi pályaudvar első vágányára. Már nincs időm kerülőt tenni, leugrok az egyik peronról, átvágok a síneken és felkapaszkodók egy másik, jeges peronra. Közben látom, hogy közeledik a vonat, és fotó- és televíziókamerákkal felszerelkezett nyugati riporterek egész tömege engem figyel. Találomra a 13-as vagonhoz sietek, egyik kezemben a fényképezőgépet, a másikban a magnetofont szorongatva, hogy gyorsan feltehessem azokat a kérdéseket, melyeket mindenki fel fog tenni. „Mivel fog foglalkozni?” — Tudománnyal. Már ma szemináriumra megyek a tudományos akadémia fizikai intézetébe." — „Mi a véleménye arról, ami az országban történik?” — „Nagy érdeklődéssel és reménnyel kísérem.” — „Hogyan tudta meg, hogy visszatérhet Moszkvába?” — „December 15-én telefont szereltek fel nálunk és azt mondták, hogy várjam a hívást. Három órakor telefonált Mihail Szergejevics Gorbacsov és azt. mondta: .úgy döntöttek, hogy én és feleségem visszatérhetünk Moszkvába. Köszönetét mondtam Mihail Szergeje- vicsnek és azt mondtam, hogy a döntés feletti örömömet megzavarja az a hír, hogy a börtönben meghalt barátom, a jogok védelmezője, Anatolij Marcsenko, hogy nyugtalanít más lelkiismereti foglyok sorsa ...” A tömegben, a félelem és a rabság érzésétől megszabadulva, elgondolkodtam azon: vajon én, ha ilyen hírrel felhív az ország első embere, szóba hoztam volna-e neki azoknak az embereknek a sorsát, akik az ő (vagy az én) közbenjárásomra szorulnak? Nem, nem hoztam volna szódba... Egyetlen céllal kell megírni az anyagot — gondoltam hősiesen —, hogy ezek a szavak helyet kapjanak. Hirtelen támadt kihívással keresni kezdtem a szememmel a peronon azokat, akik ebben megakadályozhatnának? No?! De körülöttünk mindenki figyelmesen leereszkedő és jóindulatú volt. Ezt láttam a szemükben: „Rajta, fiacskám, most lehet!" — és megkönnyebbülést éreztem. A rab megkönnyebbülését? (Vége) Jurij Koszt (Fordította: Horváth Ida)
