Békés Megyei Népújság, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-14 / 297. szám
1988. december 14., szerda o Bővülnek a banki üzletágak, bővül az orosházi bankfiók Fotó: Kovács Erzsébet Bz agrárágazat megújításának lehetőségei Mezőgazdasági adottságaink kihasználása nem megfelelő Beszélgetés Kopátsy Sándor közgazdásszal, a Pénzügykutató Rt. tanácsadójával A hetvenes évek sikerei nyomán az agrárágazat úgy vonult be a köztudatba, mint a népgazdaság egyik sikerágazata. A kétségtelen gazdasági sikereket az idő múltával azonban egyre inkább felváltották azok a figyelmeztető jelek, amelyek az ágazat megtorpanására, versenyképességének romlására utaltak. A felerősödő szakmai és társadalmi viták nyomán az ágazatról kialakított kép úgy vált árnyaltabbá, hogy közben szaporodtak benne a sötét tónusok. A bankfiók épülete A Magyar Nemzeti Bank Orosházi Fiókja 1987-ben új névvel került be a köztudatba: Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. Orosházi Bankszerve. Űj név, bővülő üzletágak — ezzel a rövid mondattal jellemezhető a pénzintézet tevékenysége. Tény, hogy a banki funkciók szerteágazóbbakká váltak az utóbbi két évben. Az addig megszokott hitel- nyújtás, számlavezetés, készpénzfeldolgozás mellett új üzletágak is alakultak (illetve megújultak), mint például a változás, vagy a faktoring-tevékenység. A pénzpolitika változásával lépést tartva a bankszerv felvállalta a kötvényforgalmazást, a kisvállalkozók számlavezetését, és ami a legismertebb1 a valutaforgalmazást. (November második felében több valutát forgalmazott a bankfiók. mint az év első tíz hónapjában!) A lakossági szolgáltatások köre bővült — az épület maradt. Az alaptevékenységek mellett megjelenő kiegészítő tevékenységet, a megnövekedett ügyfélforgalom, a létszámgyarapodás, a modern számítógépes adatfeldolgozás a bankfiók bővítését tette szükségessé. Pénzszegény világunkban hogyan oldotta meg ezt az orosházi pénzintézet? Erről számol be Szász János, a KH Bank helyi bankszervének igazgatója. — Amíg alapfunkciókat láttunk el, addig nem volt szűkös az épület. A vállalatok pénztárosai nem jelentettek tömeget. A lakosság felé való nyitásunk, az új üzletágak azonban indokolttá tették a bővítést. Az érdekesség kedvéért említem meg, hogy napjában „csak” a valutás ügyfelek 6záma több mint száz. Ez is bizonyítja, hogy a bank belső terét ma már kinőttük. Sok minden hiányzik, ami a nyolcvanas évek végén a bankszakmában egyébként nélkülözhetetlen. Nincs géptermünk, telexszobánk, tárgyalónk stb. A bővítés szükségességét nem csak technikai, hanem emberi oldalról is szeretném alátámasztani: a korrekt, bizalmas ügyfél- kapcsolatot zsúfolt ügyféltérben nem tudjuk garantálni. Márpedig, ha pénzről van szó, azt senki sem szereti dobrä verni. — A bővítésre milyen lehetőségeik voltak? — Két választásunk volt. Vagy bérelünk egy épületet, vagy itt, helyben növeljük az alapterületet. Mivel a városközpontban nem találtunk alkalmas helyet, ezért a helyi tanács beleegyezésével megvásároltuk a bank fölött levő három tanácsi bérlakást. Ez a megoldás annyiból szerencsésebb, hogy nem kell külön páncéltermet építenünk, és a biztonsági előírásoknak is köny- nyebb eleget tennünk. A tervek szerint a bankhoz csatolt 180 négyzetméteres alapterületen dolgoznak majd üzletkötőink. A lakossági szolgáltatások körét pedig a széf rendszerrel kívánjuk bővíteni. — Az épület homlokzata sem bankhoz méltó ... — Sajnos, amióta ezt a tömböt megépítették, azóta beázik. Az első emeleti erkélyek szigetelése olyan rossz, hogy a bank épületének mennyezete rendszeresen átnedvesedik, a homlokzatról pedig lehull a vakolat. Átalakításkor az erkélyeket is bekapcsoljuk a hasznos alapterületbe, így a felújítás az épület homlokzatára is kiterjed. Az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Orosházi Bankszervének lakásvásárlásra tett javaslatát — mint azt Szász János is elmondta — a városi tanács kedvezően bírálta el. Így a megvásárolt három lakásért a bankfiók — lakásalappótlás címén — 3 millió 600 ezer forintot fizetett. A városi tanács ebből az összegből tanácsi bérlakásokat alakít ki Orosháza belvárosában. Csete Ilona — Az ágazat reális (megítélésének elősegítése érdekében kérem, röviden jellemezze a közelmúlt magyar mezőgazdaságát. — A magyar mezőgazdaság az egy főre vetített kibocsátott termékmennyiség alapján az élen jár. Ez tette lehetővé a szocialista országokban egyedülálló lakossági ellátást és a számottevő devizabevételt eredményező exportot. Ezek a sikerek erőssé, népszerűvé tették mind az ágazatot, mind az ágazat irányításában szerepet vállalókat. A korábban progresszív agrárszervezet, illetve agrárlobbi azonban elkényelmesedett és egyre inkább konzervatívvá vált. Az alkalmazkodóképesség hiányát jól példázzák a nagyüzemek sokasodó hatékonysági, jövedelmezőségi problémái? Mert való igaz, hogy nyílt az agrárolló, növekedtek a költségvetési elvonások, de az is igaz, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság rendkívül eszközigényes, s hatékonysága alacsony. Míg a magyar mezőgazdaság az elmúlt harminc évben megkapta a beruházási források 15-22 százalékát, addig Nvu- gat-Európában ez az arány nemi haladta meg az. öt százalékot. Míg az USA-ban és Dániában az egy tehénre jutó ellések száma 5-6, addig a magyar nagyüzemi átlag 2,2. Ugyanakkor az is igaz, hogy az eszközzel rosszul ellátott, kevésbé támogatott, messze nem optimális méretű háztáji és kisegítő gazdaságokban egységnyi munkával 3-4-szer nagyobb jövedelmet érnek el, mint a nagyüzemekben. — Az elmondottakból azt a következtetést lehet levonni, hogy a mezőgazdaságban Is megérett a helyzet az érdemi, reformértékű változásokra. — A magyar mezőgazdaság előtt álló feladatok alapvetően új, több évtizedre ható stratégiai koncepció kidolgozását teszi szükségessé. Ennek kiinduló feltétele a tényleges szektor- és versenysemlegesség, amely a piaci automatizmusok segítségével kialakítaná az adottságoknak, a rendelkezésre álló termelési tényezőknek megfelelő méreteket, szervezeti formát. Az államnak szakítani kell a gazdaság minden szegmensét at>rólé- kosan szabályzó, ellenőrző gazdaságirányítási szemléletével. Nem nehéz belátni, hogy a valódi önállósággal és döntési szabadsággal rendelkező mezőgazdasági termelők az önérdek szigorú racionalizálása alapján más cselekvési alternatívát fognak választani a Dunántúl egy kedvezőtlen termőhelyi adottságú aprófalvas térségében, mint a hajdúsági löszháton. Mivel a mezőgazdasági termelés megújítása érdemi változásokat igényel, ezért az átalakulás időtartama is csak években, esetleg évtizedekben mérhető. Ezért célszerűnek látszik az előttünk álló feladatokat két szakaszra bontani. Az elsőben a megadott szervezeti keretek adta lehetőségeket kell kihasználni. A jelenlegi nagyüzemi szervezeti keret is tág lehetőséget nyújt a valódi tulajdonosi érdekeltségen alapuló családi, kiscsoportos vállalkozások számára. A nagyüzem, mint vállalati keret, összehangolná a vállalkozó egységek munkáját, kezelné a vagyont, ellátna bizonyos szolgáltatásokat. Ezzel egyidejűleg minden igénylőnek juttatna a kisegítő mezőgazda- sági tevékenységhez földterületet. Ez mintegy 5-10 százalékkal csökkentené a jelenlegi nagyüzemi mezőgazdasági területet, de ugyanakkor az üzemek jelentős bevételhez jutnának a bérleti díjakból. A mezőgazdaság megújításának második szakaszában már félre kell tenni az ideológiai meggondolások közül azokat, amelyek nem szerves feltételei a magyar társadalom szocialista jellegének, és nem felelnek meg a kor gazdasági követelményeinek. — Melyek azok az Ideológiai korlátok, tudományos rangra emelt nézetek, amelyektől mielőbb szabadulnunk ikellene? — Először is el kell ismernünk, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a túlzott mértékű és erőltetett ütemű kollektivizálás nem vette kellőképpen figyelembe sem a gazdasági racionalitást, sem a paraszti mentalitást. Amíg nyugaton az „egy vállalkozás, egy család” elve érvényesült egyre jobban, nálunk az „egy falu, egy szövetkezet” fokon sem voltunk hajlandók megállni, ami abnormálisán nagy üzemméretet eredményezett. A „minél nagyobb, annál jobb” elvét a technokraták is támogatták, akik a gép által teljesített üzemórát, illetve a megmunkált területet optimalizálták, nem a termelés költségeit. Ez a szemlélet nem számolt az infrastrukturális környezetnek a mezőgazda- sági termelés hatékonyságára gyakorolt hatásával sem. Sajátos ellentmondása a mai magyar falunak, hogy együtt él az elmaradott falusi infrastruktúra és az üzemen belüli fejlett technika. — Az ön által elmondottak felfoghatók úgy is, mint korábbi agrárpolitikánk kritikája. De jelenti-e annak feladását, megtagadását? — Az új stratégia a nagyüzemi földtulajdon és föld- használat monopóliumára alapozott agrárpolitika meghaladását jelenti. Nem attól szocialista egy szektor, mert a bürokrácia által könnyebben irányítható, s különösen nem, ha alacsony a termelékenysége, sokba kerül és keveset hoz. A mezőgazdaságnak sokszínű tulajdonformára van szüksége, ahol jól megfér egymás mellett az önfogyasztásra termelő kisgazdaság, egy adott termék előállítására specializálódott mezőgazdasági vállalkozó és a szocialista nagyüzem, A fő rendező elv az legyen, hogy az művelje a földet, aki ugyanarról a területről nagyobb jövedelmet tud realizálni. A mezőgazdaság szocialista építését hatékonysági szempontokhoz és nem a dogmákban lefektetett tulajdonosi viszonyokhoz kell igazítani. Ez nem jelentheti azt, hogy nincsenek a magyar mezőgazdaság fejlődési útját determináló tényezők között a kialakult és elfogadott tulajdonviszonyok. Azaz semmi értelme olyan programnak, amely nem veszi figyelembe a magyar társadalom szocialista jellegét. Napi gyakorlatunk most is megelőzte az elméleti tisztázást. Egyre több mezőgazda- sági nagyüzemben adják ki bérleti formában a termelési feladatokat. Kiderült ugyanis, hogy egy sor épület vagy növényi kultúra sokkal jövedelmezőbb a gazdaság számára, ha bérbe adja, és nem erőlteti a saját rezsis hasznosításukat. — A tulajdonosi érdekeltség és a hatékonyság közötti szoros kapcsolat felismerése ma már egyre Inkább közkeletűvé válik. Mi az a többlet, amitől a mezőgazdaság megújítását célzó koncepció egy hosszabb időtávon ható stratégia rangjára emelkedik? — Az a felismerés, hogy a változások nem korlátozódhatnak a tulajdonformák arányában, a föld használatának „jogában" szükségszerűen bekövetkező átrendeződésre. Ha virulens mezőgazdaságot akarunk, akkor nem hagyhatjuk érintetlenül azt a politikai-társadalmi közeget, melyek a mai napig is keményen behatárolják a mezőgazdasági termelés feltételeit. Az agrárágazat jelenlegi helyzetéért felelős — minden szocialista országban, így hazánkban is — a politika rangjára emelt „településfejlesztési koncepció”, amely az aprófalvaktól elvette a tanácsot, az iskolát, sőt magát a termelőszövetkezetet is. A gazdasági és értelmiségi alapjaitól megfosztott falvak elmaradottságát tovább fokozta az abnormálisán fejletlen infrastruktúra. Abszurd a feltételezés, hogy ilyen körülmények között kialakulhat korszerű és hatékony mezőgazdaság. Ezért legsürgetőbb feladataink egyike a kistelepülések autonómiájának, önrendelkezésének visszaállítása, a korszerű infrastrukturális háttér megteremtése. — Nehezen tudom elképzelni, hogy a kistelepülések fejlődésének programjához szükséges pénzzel a költségvetés rendelkezne. — Bármilyen szokatlan is első hallásra, a fejlesztéshez szükséges források egy részét a működésképtelen, csődbe jutott mezőgazdasági nagyüzemek szolgáltatnák. Közismert, hogy immáron több százra tehető azon termelő- szövetkezetek száma, amelyek önfinanszírozó-képességüket elveszítve kilátástalan helyzetbe kerültek. Ezen üzemek eszközállományát, beleértve a mezőgazdasági területeket is, a községi tanácsok tulajdonába, kezelésébe kellene átadni. A tanácsok bérleti díj fejében, meghatározott időtartamra bérbe adnák a termelési eszközöket. Ez a bérleti rendszer versenytárgyalásos formában működne, s a bérleti dijak a községek bevételét képeznék. Hzzel egyidejűleg az államnak is többet kellene vállalnia a nagyüzemi beruházásokhoz képest elmaradt falusi infrastruktúra fejlesztésében. Ez azonban nem jelentené szükségszerűen az agrárágazat támogatásigényének növekedését. A rendelkezésre álló pénzalapok hatékonyabb felhasználását jelentené, ha az állam a közvetlen mezőgazdasági beruházások támogatása helyett a termelő hátterét biztosító infrastruktúra fejlesztését preferálná. — Minden változásnak vannak nyertesei és vesztesei. A jövő mezőgazdasági nagyüzemének milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie ahhoz, hogy ez a szervezeti formáció hosszt! távon bizonyítsa életképességét? — Véleményem szerint a következő három lényeges jellemző birtokában kell lennie. A mérhetetlenül fel- duzzasztott és drága adminisztrációt a termelés és a hatékonyság szabta szintre kell redukálni. Ezáltal a bürokratává vált agrárértelmiség visszakerülne méltó helyére, a termelésbe. Ez a lépés önmagában is számottevően csökkentené a nagyüzemi termelés költségszintjét. A mezőgazdasági nagyüzemeknek csak azzal szabad foglalkozniuk. amit más szervezeti formációhoz képest jobban, olcsóbban tudnak megoldani. Minden egyéb tevékenységet bérbe kell adniuk, vagy meg kell vásárolniuk. Ugyanakkor az üzemekben felhalmozódott szellemi és technikai potenciált fokozottabban kell hasznosítaniuk szolgáltatói, termelésszervezői és szaktanácsadói tevékenységük kapcsán. A nagyüzemi gazdálkodásban csak olyan módszernek van létjogosultsága, amely messzemenően figyelembe veszi az egyéni érdeket, motivációt, a viselkedési normákat. Befejezésül még egyszer hangsúlyozni szeretném, hogy mezőgazdasági adottságaink jelenlegi kihasználása nem kielégítő. Ugyanakkor nincs a gazdaságnak még egy olyan területe, ahol következetes reformmal rövid idő alatt olyan jelentős változásokat lehetne megvalósítani, mint a mezőgazdaságban. Soltész Gábor Magyar—osztrák környezetvédelmi vegyesvállalat alakult Környezetvédelmi eszközöket gyártó végyesvállala- tot alapított az osztrák MUT (Maschinen—Ummelttech- nik—Transportanlagen), valamint a Vegyépszer, a Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat és a Chemokomp- lex Külkereskedelmi Vállalat. A vegyesvállalatot 100 millió forintos alaptőkével hozták létre, amelyből az osztrák cég 40 százalékkal, a Vegyépszer 30 százalékkal, FKFV 25 százalékkal, a Chemokomplex pedig 5 százalékkal részesedik. A Vegyépszer Tamásiban levő üzemében rendezkedik be a vállalkozás. Az üzem jövőre mintegy 400 millió forint értékű terméket gyárt, amelynek a 20-30 százalékát már az első esztendőben is exportálni kívánják. A külföldi értékesítéssel részben a vegyesvállalat önmaga foglalkozik, de a termékek egy részét az osztrák MUT cég adja el. Az Üj Barázda Mgtsz VÁRJA csoportok, részlegek, egyéni vállalkozók, kisiparosok JELENTKEZÉSÉT, ÁTALÁNYDÍJAS ÜZEMELÉSI FORMÁBAN. Értesítjük a t. Lakosságot, hogy a Békéscsaba, Körös Kazángyártó, Lipták u. részére épített kisfesz, hálózat- és trafócserét 1988. december 15-én Termelőszövetkezetünk biztosítja a teljes körű adminisztráció vezetését. HELYEZZÜK. Jelentkezni lehet: A létesítményen elhelyezett tárgyak érintése Bélmegyer, Petőfi u. 13—15. sz. alatt, életveszélyes és TILOS! Anka József irodavezetőnél. Démásx Telefon: 06 (66) 51-119. Telex: 85-515. üzemigazgatóság, Békéscsaba
