Békés Megyei Népújság, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-13 / 296. szám

1988. december 13., kedd

o

Orosházi Béke Tsz

II tsz legyen igazi szövetkezet

Orosháza környékét immáron hatodik esztendeje sújtja az aszály. Ebben az évben az a furcsa helyzet állt elő, hogy amíg a kalászosok — elsősorban a búza — rekordtermést hoztak, addig az őszi betakarítású növények, különösen a kukorica, rendkívül alacsony termésátlagot produkált. Ezek után érthető, hogy nem a legjobb hangulatban fogad a helyi Béke Tsz elnöke, Sülé Ferenc.

— Lassan összeállt a kép az idei gazdasági évről. Sajnos, tagjaink, dolgozóink hangulata elég borongós, mivel mi csak alaptevékenységgel foglalkozunk, így különösen érzékenyen érint bennünket már évek óta a nagy szárazság, öntözési lehetőség Orosházán nincs. Mindez tovább nehezíti a helyzetet. Az idén több mint húsz tag ment el tőlünk, elsősorban a magasabb keresetet biztosító iparba, de néhányon megpróbálkoznak az egyéni gazdálkodással, vállalkozással is. Tudomásul kell venni, az ipar magasabb béreit nem pótolja a háztáji. Különösen akkor nem, amikor az aszály sújtja 1 a háztáji növényeket, vagy a túltermelés miatt nem lehet eladni a terméket.

— Értékelje röviden az

1988-as gazdasági évet. Melyek azok a tényezők, amelyek a jelenlegi helyzethez vezettek.

— Tudja, az a furcsaság, hogy az első félév végén, amikor betakarítottuk a búzát, és hektáronként hét tonna feletti átlagterméssel a legjobbak lettünk a megyében, optimisták voltunk. Abban bíztunk, hogy rekordközeli eredményt hoz a kukorica és a cukorrépa. Aztán jött a júliusi és augusztus eleji forróság, és minden reményünket elvitte. Nem emlékszem arra, mikor volt ilyen alacsony a kukorica hozama. Most a búzáénak még a felét sem érte el, mindössze 3400 kilogrammot adott hektáronként ez a takarmánynövény. A terv egyébként nyolc tonna volt. A cukorrépánál is nagyok a kiesének, bár önmagában az elért eredmény, a 39 és fél tonnás hektáronkénti hozam, és a 16,2 százalékos cukortartalom még a mezőhe- gyesi cukorgyár körzetében a legjobbak közé tartozik. Az igazi nagy gond azonban a költségek tervezettet jóval meghaladó túllépésében mutatkozik.

Amikor egy évvel ezelőtt elfogadta az Országgyűlés az új adótörvényt, a szakértők úgy fogalmaztak, hogy az ipari termékek árai nem fognak nagymértékben

emelkedni. Sőt, még kecsegtettek is azzal, hogy néhány területen csökken az ár, igaz, ráteszik a 25 százalékos ÁFÁ-t. Nos, ez az előrejelzés nem vált be. Az iparvállalatok úgy növelték a nyereségüket, hogy jelentősen felemelték az árat. Emellett évközben is több anyag és energiahordozó ára nőtt. Megállapításaink szerint a kukoricánál 7 millió forint, a cukorrépánál több

mint hárommillió forint az árbevétel-kiesés, de a siló- kukorica is kieséssel zárt. A gyenge hozamokkal szemben a költségek megmaradtak a magas szinten, így például 500 forintot megközelíti a kukorica mázsánkénti önköltsége.

Tulajdonképpen néhány százalékkal lehetett volna csökkenteni a kiadásokat, ám mi az ésszerű, a jövőt is figyelembe vevő takarékosságra törekedtünk. Már évek óta tudományos alapon talajvizsgálatok alapján határozzuk meg a műtrágyaadagot. Évente átlagban 13 millió forintot fordítunk műtrágyára. Most egymillióval csökkentettük ezt az ösz- szeget, de így is egy kedvező időjárási viszonyokra állítottuk be a tervezett hozamot a búzánál. Sajnos, még december elején is csak a búzák egyharmada kelt ki. Ez az enyhe, csapadékos időjárás kedvezhet a kelésnek. A vetőmaggal sem takarékoskodtunk. Magas szaporulati fokú, értékes, saját és vásárolt vetőmagot juttattunk a földbe. Így legalább a jó termésátlagra megvan az esélyünk, s mindez a jövőnket jelentheti.

— A szövetkezetben jelentős az állattenyésztés szerepe. Biztosított-e az állomány takarmányszükséglete?

—' Köztudomású, hogy a sertéságazat jelentős abrakfelhasználó. Mivel kiesett a kukorica egy része, így vásárlásra kényszerültünk. A Békéscsabai Állami Gazdaságtól, Lökösházáról és Sarkadról vásároltunk 280 vagon kukoricát, csaknem 500 forintos mázsánkénti áron. Mindez, ha szűkösen is, elegendő lehet jövőre az állat- állomány ellátására. A vásárolt mennyiség nem nyújt fedezetet terményboltjaink ellátására. Ezért a meglévő kilenc boltból négyet bezártunk, a többiek forgalma is várhatóan 50 százalékkal , esik vissza jövőre. Egyébként azt tapasztalom, ma egy takarmánypszichózis van Orosházán. Nyílt titok, hogy január elsejétől emelkednek az árak. Ügy gondolom, visz- szatartási szándék is lehet a hiány oka.

— Ma a gazdálkodó egységek számára legfontosabb követelmény a fizetőképesség megőrzése. Voltak-e pénzügyi gondok az idén a Béke Tsz-ben?

— Évköziben néhány napig többször is pénzügyi gondokkal küzködtünk, de nem ez volt a jellemző a szövetkezetre. Szerencsére a felvásárló partnervállalatok elég stabilak pénzügyileg, így biztosítani tudták az időbeni kifizetést. Jó a kapcsolatunk a Gyulai Húskombináttal, mint az egyik legnagyobb felvásárló partnerünkkel. A váltót is jól tudtuk forgatni. Így év végére gyakorlatilag kintlévőségünk nem lesz. A tavalyi több mint húszmillió feletti nyereséggel szemben az idén várhatóan nullával zárjuk az évet. Tagjainknak évközben már kifizettünk mintegy két és fél millió forint részesedést, s reméljük még valamennyit tudunk fizetni 1988-ban.

— Ebben a nehéz helyzetben milyen tervekkel, elképzelésekkel vágnak neki a jövő évnek?

— Gyakorlatilag a mi tsz- ünk a pénzügyi lehetetlenülés határára ért. A normális működés került veszélybe. Már megszoktuk, hogy a szabályozók csak késve jönnek ki, így még nem áll pontos számítás rendelkezésünkre a jövő évi változásokról. Any- nyit tudunk, az elvonások emelkednek, s a felvásárlási áremelkedések pedig nem tudják kompenzálni az ipari eredetű termékek árának növekedését. Már szeptemberben 26 százalékkal nőtt a műtrágyák ára, s jövőre húsz százalék körüli alkatrész áremelésre számíthatunk. A legfontosabb feladatnak a likviditás megőrzését tartjuk. Beruházásra, fejlesztésre nem jut pénz. Ami az aszálykárrendezést illeti, eddig 600 ezer forint földadóelengedésben részesültünk. Várhatóan több kedvezményt nem kapunk.

— Jövőre a Békés megyei Teszöv kezdeményezésére az év első hónapjában kétnapos TOT-konferenciát tartanak, amelyen áttekintik a szövetkezetek jelenlegi helyzetét, gazdálkodását, megfogalmazzák a kibontakozás lehetőségeit. Mit vár ettől a konferenciától?

— Tudomásul kell venni, sem a gazdálkodásnak, sem a parasztembernek igazi képviselete ma nincs. Gyakorlatilag a termelőszövetkezetek kiszolgáltatottak. Meggyőződésem, bár voltak eredményei az országos érdek- képviseletnek, egy gyökeresen átalakított, alulról építkező TOT-ra van szükség. Sokszor elgondolkodom azon, miért alakul ki az ipari munkások egyrészében ellenszenv a mezőgazdaságban dolgozókkal szemben. Gyakorlatilag hazánkban a mezőgazdaság egyenlő a vidékkel. Márpedig, ha figyelemmel kísérjük a főváros és a vidék fejlődését, rájöhetünk, mekkora az adóssága ennek az országnak a vidékkel szemben. Ügy gondolom, a nagyüzemnek fenn kell maradnia a jövőben is, de ehhez szükség van arra, hogy a tsz valóban szövetkezet legyen. Ne az állami beavatkozás, a hatóságok, jogszabályok sora határozza meg, mit kell tennie a szövetkezetnek.

Verasztó Lajos

A Vetőmag-termeltető és Értékesítő Vállalat észak-magyarországi területi központjának káli üzemében 35-féle növény magjából mintegy 3000 vagon étkezési, illetve vetőmagot készítenek. A magokból a hazai és a KGST-piac mellett jelentős mennyiséget szállítanak Kubába, Kanadába, Indiába és Törökországba is. Most a legnagyobb munkát az őszi árpa és búza vetőmagjainak kiszállítása jelenti az üzemnek. Szállításra készítik elő a vetőmagot MTI-fotó: H. szabó Sándor

Részvénytőzsde

J

anuár elsejétől m&gánszemélyek is vásárolhatnak részvényt. De hol? Mert arra a kérdésre, hogy van-e Magyarországon részvénytőzsde, szerény feltételezésem szerint száz megkérdezett közül legalább kilencvenkilencen nemmel felelnének. Bizonyára azért, mert a tőzsdét jobbára egy teremnek képzelik el, ahol a részvények eladói és vevői találkoznak, alkudoznak. Ilyen terem valóban nincs, vannak viszont a hét minden keddjén tőzsdenapok, ahol — a budapesti Trade Centerben — bankok közvetítésével folyik az adásvétel.

Hogyne, hiszen már több mint hatvan valós — tehát nemcsak nevében az — részvénytársaság működik, és 70 milliárd forintnyi forgalomképes részvényt tartanak nyilván. Ám annak megítélésében, hogy a tőzsdenapok betöltik-e a tőzsde szerepét, pénzügyi körökben is eltérnek a vélemények. Akik úgy fogják fel, hogy a tőzsde nem okvetlenül terem, hanem üzletkötési mechanizmus is lehet, azok szerint az értéktőzsdének legalábbis a csírái már létrejöttek.

Az igazi piac azonban valóban nem alakult még ki. A keddi tőzsdenapokon szinte kizárólag az újonnan kibocsátott részvényeket forgalmazzák, hiszen egyelőre ritka esetnek számít, ha valamelyik részvénytulajdonos meg akar válni papírjától. Amíg bőséges a kínálat új papírokból, addig az úgynevezett másodlagos forgalom nemigen alakul ki; érdemesebb új papírt névértéken venni, mint „használtakat” a névérték alatti vagy feletti árfolyamon.

Márpedig az új papírok kínálata egyelőre bőséges, hiszen a részvénytársasági formában működő bankok rendre bővítik — méghozzá súlyos milliárdokkal — alaptőkéjüket, és az állami, a szövetkezeti vállalatokból alakult új részvénytársaságok szintén vevőt keresnek értékpapírjaiknak.

A hazai pénztulajdonosok egyelőre rövid távlatokban gondolkodnak: a gyorsan megszerezhető osztalékra, és nem a később nyerhető hozadékra figyelnek. Ezzel szemben a fejlett piacgazdaságokban nem elsősorban azért vesznek részvényt, hogy egy év múltán, vagy egy éven belül biztosan felvehessenek némi osztalékot, hanem inkább azért fektetnek be egy-egy vállalkozásba, mert úgy vélik, hogy az sikeres lesz, és annak részvényeit később a névérték tízszereséért vagy akár százszorosáért is eladhatják. Mivel a hosszú távú gondolkodás — a hosszú távú vagyonérdekeltség hiányában — a magyar gazdálkodókra nem jellemző, most a részvénytársaságok szinte kirabolják önmagukat. Hogy vonzóak legyenek, jövedelmük nagy részét osztalékként kifizetik, ahelyett, hogy befektetnék a vállalkozásba.

Aligha módosít sokat az értékpapírpiac mai állapotán a magánszemélyek megjelenése. Nemigen lehet arra számítani,

hogy megjelenésükkel fellendül a kereslet, felélénkül a forgalom. Bár vannak részvénytársaságok, melyek a magánszemélyek pénzére számítva kis címletű — tíz-ötvenezer forintos — részvényeket is kibocsátanak, a részvény mégsem a kis befektetőknek kedvez. Ók ugyanis akkor járnak el ésszerűen, ha befektetéseiket megosztják a lehetséges formák — takarékbetét, ingatlan, kötvény — között, mert így kisebb a kockázatuk. Emellett ha néhány tízezer forintra van szükségük, nem kell eladniuk ingatlanukat.

Ne lenne tehát gyakorlati jelentősége annak, hogy januártól magánszemélyek is vásárolhatnak részvényt? Ha azonnal nem is, a későbbiek folyamán minden bizonnyal lesz. Nagy ugyanis a valószínűsége annak, hogy előbb-utóbb létrejönnek az úgynevezett befektetési alapok, amelyek sok-sok kis befektető pénzét összegyűjtik, és úgy helyezik különféle értékpapírokba — részvénybe, kötvénybe, kincstárjegybe, letéti jegybe —, hogy az átlagos hozam jó legyen. Ha a befektetési alapok jól, ésszerűen választják meg a papírok összetételét, akkor a befektetők pénze biztonságban van. Már csak azért is, mert a befektetési alapok olyan szervezetek, amelyek képesek összegyűjteni az ahhoz szükséges információkat, hogy * a befektetéseket sikeresen forgathassák.

Ha mindennek még csupán a csírái vannak is jelen, létrejött és működik az Értékpapír Kereskedelmi Titkárság, amely igyekszik gondozni, összefogni az alakuló piacot. Ez a szervezet információkat gyűjt az értékpapír-kibocsátásokról, magukról a kibocsátókról, a bankok értékpapír-forgalmáról — arról, hogy milyen papírt, milyen mennyiségben és milyen árfolyamon adtak-vettek — és az adatokat nyilvánosságra hozza.

Az Értékpapír-kereskedelmi Titkársága jövő év első felében szervezetileg is létre kívánja hozni az értéktőzsdét. Hogy az milyen is legyen a magyar viszonyok között, annak kidolgozására elméleti pénzügyi szakértők egy csoportját kérte fel.

A piacról pedig az a véleményünk, hogy annak, némi segítséggel bár, de lényegében önmagától kell kialakulnia. Amikor majd sokan akarnak eladni értékpapírokat, amikor a papírok már forogni kényszerülnek, akkor — ha potenciális vevők is vannak — gyakorlatilag piac is van. A mai állapotokról pedig az mondható el, hogy van is piac, meg nincs is, van is tőzsde, meg nincs is.

A

zért fontos, hogy legyen, mert az értéktőzsde önműködő mechanizmusa az, ami hozzásegíthet a részvényesek hosszú távú érdekeltségének kialakulásához. Ha érdemes lesz nem csupán az éves osztalékra, hanem a hosszabb távon szerezhető hozadékra spekulálni, akkor megteremtődik az a vagyonbani érdekeltség, ami a részvénytársaságokat megkülönbözteti az állami vállalatoktól. Az a hosszú távú érdekeltség, amelyik a gazdaságot — illetve az egyes gazdálkodókat — a mainál jobb teljesítményekre sarkallja- Gál Zsuzsa

Jól sikerült az elstt háromnegyed év

Látogatóban a Béköt 1 békési konfekciéiizemében

A Békéscsabai Kötöttáru- gyár legkorszerűbb vidéki konfekcióüzemét Békésen, a liget mellett, szép természeti környezetben találni.

— Ezt a jól felszerelt, szociális létesítményekkel is ellátott kitűnő üzemet 1978- ban adták át — mondja erről Vincze Gáborné blokkvezető, szakszervezeti főbizalmi. — A Béköt az első vidéki varrodáját 1967-ben Békésen, egy régi parasztházban rendezte be. Nagyon sokan jelentkeztek háztartásból, mezőgazdaságból. A varráshoz azonban nem elég a szorgalom, kézügyesség, türelem is kell. Erre a szakmára is születni kell. Voltak, akik már az első hetekben lemorzsolódtak, de jöttek újabbak, és aki megtanult varrni, az ittmaradt. A teljesítőképesség nem egyforma, mindenki tudja: 6 maga mire képes, és eszerint várja a fizetést is.

Gyermekpóló varrásával kezdtük, majd férfipólót, bébiholmikat készítettünk. És amire büszkék vagyunk: évek óta kizárólag tőkés exportra dolgozunk. Nem volt zökkenőmentes az átállás, ma is akadnak olykor anyag- ellátási gondok, de mindent elkövetünk azért, hogy teljesítsük a feladatokat.

— A külföldi vevő többször járt nálunk — veszi át a szót Komoroczki Jolán, az

üzem vezetője. — Megnézte: hol, milyen körülmények között és hogyan dolgozunk. Elégedett a minőséggel, mi pedig megtartjuk a határidőt is, nem szeretnénk elveszíteni a bizalmat. Szabadidő-garnitúrákat készítünk, a szabástól a csomagolásig minden itt történik. Január 1-jétől teljes átszervezés volt nálunk, fél száznál több nagy teljesítményű, új, olasz, illetve NSZK-beli gépet szereltek fel. A varrodán kívül a szabászat is kapott teregetőasztalt és szabászgépet. Ezeket a kitűnő gépeket egykettőre megszerették dolgozóink. A iót könnyű megszokni.

Két műszakban 110-120- an dolgozunk, megszerveztük a kismamablokkot. Megoldottuk az óvodás korú gyermekek elhelyezését,

ezért minden kismamát visszavehetünk a GYED-ről. Délben saját étkezdénkben meleg ételt fogyaszthatunk. A vállalattól maximális segítséget kapunk, de a problémákat nekünk, itt helyben kell megoldanunk. Az első háromnegyed év nagyon jól sikerült. A termelési értékünk meghaladta a 80 millió forintot, ez a bázishoz, illetve a tervhez képest is szép eredmény. Az átlagkereset 5500 forint volt. Ha Békés más üzemeihez

hasonlítjuk, elégedettek lehetünk. Igyekszünk a főmunkaidőt maximálisan kihasználni, túlórázni csak olyankor jövünk, ha rajtunk kívül álló okokból nem tudnánk flpntos időben megrakni a kamiont. A jelenlegi adórendszer nem ösztönöz különmunkára, de ez. nem Béköt-probléma, országos gond.

— Nálunk mindenki szak- szervezeti tag — mondja a főbizalmi. — Irreális dolgokat soha nem kérünk, a lehetőségekhez képest segélyezésekre, beiskolázásokra, kirándulásokra, a nagycsaládosok megsegítésére és egyéb célra megkapjuk azt, ami a békés!’ üzemet illeti. Fájó, hogy főidényben kevés a családos beutaló, ezen valamelyest segít a vállalat hajdúszöboszlói, budapesti és a mátrai üdülőbérleménye. Én alapító tag vagyok, varrónőként kezdtem, de vállaltam a munka mellett a tanulást, így lettem blokkvezető. Nyugodtan alszom, mert nálunk igen jó a munkahelyi légkör. A három jól dolgozó szocialista brigád nagy összetartó erő. Kollektívánkat a vállalat vezetői megbecsülik. November 7. alkalmából a vezetőnő megkapta a Kiváló Munkáért kitüntetést. Valaki minden évben kap kitüntetést, jeles ünnepeken a társadalmi tisztségviselők pedig jutalmat.

Üzemünk 20 éves, a nyugdíjasok száma 30. A dolgozók átlagéletkora 35 év. Mindenki tudja, hogy mit jelent manapság az országnak a tőkés export. Rajtunk nem múlhat... !

Ary Róza