Békés Megyei Népújság, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-13 / 296. szám

1988. december 13., kedd o Orosházi Béke Tsz II tsz legyen igazi szövetkezet Orosháza környékét immáron hatodik esztendeje sújtja az aszály. Ebben az évben az a furcsa helyzet állt elő, hogy amíg a kalászosok — elsősorban a búza — rekordtermést hoztak, addig az őszi betakarítású növények, különösen a kukorica, rendkívül alacsony termésátlagot produkált. Ezek után érthető, hogy nem a legjobb hangulatban fogad a he­lyi Béke Tsz elnöke, Sülé Ferenc. — Lassan összeállt a kép az idei gazdasági évről. Saj­nos, tagjaink, dolgozóink hangulata elég borongós, mi­vel mi csak alaptevékeny­séggel foglalkozunk, így kü­lönösen érzékenyen érint bennünket már évek óta a nagy szárazság, öntözési le­hetőség Orosházán nincs. Mindez tovább nehezíti a helyzetet. Az idén több mint húsz tag ment el tőlünk, el­sősorban a magasabb kere­setet biztosító iparba, de né­hányon megpróbálkoznak az egyéni gazdálkodással, vál­lalkozással is. Tudomásul kell venni, az ipar maga­sabb béreit nem pótolja a háztáji. Különösen akkor nem, amikor az aszály sújt­ja 1 a háztáji növényeket, vagy a túltermelés miatt nem lehet eladni a termé­ket. — Értékelje röviden az 1988-as gazdasági évet. Me­lyek azok a tényezők, ame­lyek a jelenlegi helyzethez vezettek. — Tudja, az a furcsaság, hogy az első félév végén, amikor betakarítottuk a bú­zát, és hektáronként hét ton­na feletti átlagterméssel a legjobbak lettünk a megyé­ben, optimisták voltunk. Ab­ban bíztunk, hogy rekord­közeli eredményt hoz a ku­korica és a cukorrépa. Az­tán jött a júliusi és augusz­tus eleji forróság, és min­den reményünket elvitte. Nem emlékszem arra, mikor volt ilyen alacsony a kuko­rica hozama. Most a búzáé­nak még a felét sem érte el, mindössze 3400 kilogrammot adott hektáronként ez a ta­karmánynövény. A terv egyébként nyolc tonna volt. A cukorrépánál is nagyok a kiesének, bár önmagában az elért eredmény, a 39 és fél tonnás hektáronkénti ho­zam, és a 16,2 százalékos cu­kortartalom még a mezőhe- gyesi cukorgyár körzetében a legjobbak közé tartozik. Az igazi nagy gond azonban a költségek tervezettet jóval meghaladó túllépésében mu­tatkozik. Amikor egy évvel ezelőtt elfogadta az Országgyűlés az új adótörvényt, a szakértők úgy fogalmaztak, hogy az ipari termékek árai nem fognak nagymértékben emelkedni. Sőt, még kecseg­tettek is azzal, hogy néhány területen csökken az ár, igaz, ráteszik a 25 százalé­kos ÁFÁ-t. Nos, ez az elő­rejelzés nem vált be. Az iparvállalatok úgy növelték a nyereségüket, hogy jelen­tősen felemelték az árat. Emellett évközben is több anyag és energiahordozó ára nőtt. Megállapításaink sze­rint a kukoricánál 7 millió forint, a cukorrépánál több mint hárommillió forint az árbevétel-kiesés, de a siló- kukorica is kieséssel zárt. A gyenge hozamokkal szemben a költségek megmaradtak a magas szinten, így például 500 forintot megközelíti a kukorica mázsánkénti ön­költsége. Tulajdonképpen néhány százalékkal lehetett volna csökkenteni a kiadásokat, ám mi az ésszerű, a jövőt is figyelembe vevő takaré­kosságra törekedtünk. Már évek óta tudományos ala­pon talajvizsgálatok alapján határozzuk meg a műtrá­gyaadagot. Évente átlagban 13 millió forintot fordítunk műtrágyára. Most egymillió­val csökkentettük ezt az ösz- szeget, de így is egy kedve­ző időjárási viszonyokra ál­lítottuk be a tervezett ho­zamot a búzánál. Sajnos, még december elején is csak a búzák egyharmada kelt ki. Ez az enyhe, csapa­dékos időjárás kedvezhet a kelésnek. A vetőmaggal sem takarékoskodtunk. Magas szaporulati fokú, értékes, sa­ját és vásárolt vetőmagot juttattunk a földbe. Így leg­alább a jó termésátlagra megvan az esélyünk, s mindez a jövőnket jelent­heti. — A szövetkezetben jelen­tős az állattenyésztés szere­pe. Biztosított-e az állomány takarmányszükséglete? —' Köztudomású, hogy a sertéságazat jelentős abrak­felhasználó. Mivel kiesett a kukorica egy része, így vá­sárlásra kényszerültünk. A Békéscsabai Állami Gazda­ságtól, Lökösházáról és Sar­kadról vásároltunk 280 va­gon kukoricát, csaknem 500 forintos mázsánkénti áron. Mindez, ha szűkösen is, ele­gendő lehet jövőre az állat- állomány ellátására. A vá­sárolt mennyiség nem nyújt fedezetet terményboltjaink ellátására. Ezért a meglévő kilenc boltból négyet bezár­tunk, a többiek forgalma is várhatóan 50 százalékkal , esik vissza jövőre. Egyébként azt tapasztalom, ma egy takarmánypszichózis van Orosházán. Nyílt titok, hogy január elsejétől emelkednek az árak. Ügy gondolom, visz- szatartási szándék is lehet a hiány oka. — Ma a gazdálkodó egysé­gek számára legfontosabb követelmény a fizetőképesség megőrzése. Voltak-e pénzügyi gondok az idén a Béke Tsz-ben? — Évköziben néhány napig többször is pénzügyi gondok­kal küzködtünk, de nem ez volt a jellemző a szövetke­zetre. Szerencsére a felvá­sárló partnervállalatok elég stabilak pénzügyileg, így biz­tosítani tudták az időbeni ki­fizetést. Jó a kapcsolatunk a Gyulai Húskombináttal, mint az egyik legnagyobb felvá­sárló partnerünkkel. A vál­tót is jól tudtuk forgatni. Így év végére gyakorlatilag kintlévőségünk nem lesz. A tavalyi több mint húszmillió feletti nyereséggel szemben az idén várhatóan nullával zárjuk az évet. Tagjainknak évközben már kifizettünk mintegy két és fél millió fo­rint részesedést, s reméljük még valamennyit tudunk fi­zetni 1988-ban. — Ebben a nehéz helyzet­ben milyen tervekkel, elkép­zelésekkel vágnak neki a jö­vő évnek? — Gyakorlatilag a mi tsz- ünk a pénzügyi lehetetlenü­lés határára ért. A normális működés került veszélybe. Már megszoktuk, hogy a sza­bályozók csak késve jönnek ki, így még nem áll pontos számítás rendelkezésünkre a jövő évi változásokról. Any- nyit tudunk, az elvonások emelkednek, s a felvásárlási áremelkedések pedig nem tudják kompenzálni az ipari eredetű termékek árának nö­vekedését. Már szeptember­ben 26 százalékkal nőtt a műtrágyák ára, s jövőre húsz százalék körüli alkat­rész áremelésre számítha­tunk. A legfontosabb feladat­nak a likviditás megőrzését tartjuk. Beruházásra, fejlesz­tésre nem jut pénz. Ami az aszálykárrendezést illeti, ed­dig 600 ezer forint földadó­elengedésben részesültünk. Várhatóan több kedvezményt nem kapunk. — Jövőre a Békés megyei Teszöv kezdeményezésére az év első hónapjában kétnapos TOT-konferenciát tartanak, amelyen áttekintik a szövet­kezetek jelenlegi helyzetét, gazdálkodását, megfogalmaz­zák a kibontakozás lehetősé­geit. Mit vár ettől a konfe­renciától? — Tudomásul kell venni, sem a gazdálkodásnak, sem a parasztembernek igazi képviselete ma nincs. Gya­korlatilag a termelőszövetke­zetek kiszolgáltatottak. Meg­győződésem, bár voltak ered­ményei az országos érdek- képviseletnek, egy gyökere­sen átalakított, alulról épít­kező TOT-ra van szükség. Sokszor elgondolkodom azon, miért alakul ki az ipari munkások egyrészében ellen­szenv a mezőgazdaságban dolgozókkal szemben. Gya­korlatilag hazánkban a me­zőgazdaság egyenlő a vidék­kel. Márpedig, ha figyelem­mel kísérjük a főváros és a vidék fejlődését, rájöhetünk, mekkora az adóssága ennek az országnak a vidékkel szemben. Ügy gondolom, a nagyüzemnek fenn kell ma­radnia a jövőben is, de eh­hez szükség van arra, hogy a tsz valóban szövetkezet le­gyen. Ne az állami beavat­kozás, a hatóságok, jogszabá­lyok sora határozza meg, mit kell tennie a szövetkezetnek. Verasztó Lajos A Vetőmag-termeltető és Értékesítő Vállalat észak-magyarországi területi központjának káli üzemében 35-féle növény magjából mintegy 3000 vagon étkezési, illetve vetőmagot ké­szítenek. A magokból a hazai és a KGST-piac mellett jelentős mennyiséget szállítanak Kubába, Kanadába, Indiába és Törökországba is. Most a legnagyobb munkát az őszi árpa és búza vetőmagjainak kiszállítása jelenti az üzemnek. Szállításra készítik elő a vetőma­got MTI-fotó: H. szabó Sándor Részvénytőzsde J anuár elsejétől m&gánszemélyek is vásárolhatnak részvényt. De hol? Mert arra a kérdésre, hogy van-e Magyarországon részvénytőzsde, szerény feltételezésem szerint száz megkérdezett közül legalább kilencvenkilencen nemmel felelnének. Bizonyára azért, mert a tőzs­dét jobbára egy teremnek képzelik el, ahol a részvények eladói és vevői talál­koznak, alkudoznak. Ilyen terem való­ban nincs, vannak viszont a hét minden keddjén tőzsdenapok, ahol — a budapes­ti Trade Centerben — bankok közvetíté­sével folyik az adásvétel. Hogyne, hiszen már több mint hatvan valós — tehát nemcsak nevében az — részvénytársaság működik, és 70 milliárd forintnyi forgalomképes részvényt tarta­nak nyilván. Ám annak megítélésében, hogy a tőzsdenapok betöltik-e a tőzsde szerepét, pénzügyi körökben is eltérnek a vélemények. Akik úgy fogják fel, hogy a tőzsde nem okvetlenül terem, hanem üzletkötési mechanizmus is lehet, azok szerint az értéktőzsdének legalábbis a csí­rái már létrejöttek. Az igazi piac azonban valóban nem alakult még ki. A keddi tőzsdenapokon szinte kizárólag az újonnan kibocsátott részvényeket forgalmazzák, hiszen egye­lőre ritka esetnek számít, ha valamelyik részvénytulajdonos meg akar válni pa­pírjától. Amíg bőséges a kínálat új papí­rokból, addig az úgynevezett másodlagos forgalom nemigen alakul ki; érdemesebb új papírt névértéken venni, mint „hasz­náltakat” a névérték alatti vagy feletti ár­folyamon. Márpedig az új papírok kínálata egye­lőre bőséges, hiszen a részvénytársasági formában működő bankok rendre bővítik — méghozzá súlyos milliárdokkal — alap­tőkéjüket, és az állami, a szövetkezeti vállalatokból alakult új részvénytársasá­gok szintén vevőt keresnek értékpapírja­iknak. A hazai pénztulajdonosok egyelőre rö­vid távlatokban gondolkodnak: a gyorsan megszerezhető osztalékra, és nem a ké­sőbb nyerhető hozadékra figyelnek. Ez­zel szemben a fejlett piacgazdaságokban nem elsősorban azért vesznek részvényt, hogy egy év múltán, vagy egy éven be­lül biztosan felvehessenek némi osztalé­kot, hanem inkább azért fektetnek be egy-egy vállalkozásba, mert úgy vélik, hogy az sikeres lesz, és annak részvénye­it később a névérték tízszereséért vagy akár százszorosáért is eladhatják. Mivel a hosszú távú gondolkodás — a hosszú távú vagyonérdekeltség hiányában — a magyar gazdálkodókra nem jellemző, most a részvénytársaságok szinte kira­bolják önmagukat. Hogy vonzóak legye­nek, jövedelmük nagy részét osztalékként kifizetik, ahelyett, hogy befektetnék a vállalkozásba. Aligha módosít sokat az értékpapírpiac mai állapotán a magánszemélyek megje­lenése. Nemigen lehet arra számítani, hogy megjelenésükkel fellendül a keres­let, felélénkül a forgalom. Bár vannak részvénytársaságok, melyek a magánsze­mélyek pénzére számítva kis címletű — tíz-ötvenezer forintos — részvényeket is kibocsátanak, a részvény mégsem a kis befektetőknek kedvez. Ók ugyanis akkor járnak el ésszerűen, ha befektetéseiket megosztják a lehetséges formák — taka­rékbetét, ingatlan, kötvény — között, mert így kisebb a kockázatuk. Emellett ha néhány tízezer forintra van szükségük, nem kell eladniuk ingatlanukat. Ne lenne tehát gyakorlati jelentősége annak, hogy januártól magánszemélyek is vásárolhatnak részvényt? Ha azonnal nem is, a későbbiek folyamán minden bi­zonnyal lesz. Nagy ugyanis a valószínűsé­ge annak, hogy előbb-utóbb létrejönnek az úgynevezett befektetési alapok, ame­lyek sok-sok kis befektető pénzét össze­gyűjtik, és úgy helyezik különféle érték­papírokba — részvénybe, kötvénybe, kincstárjegybe, letéti jegybe —, hogy az átlagos hozam jó legyen. Ha a befekteté­si alapok jól, ésszerűen választják meg a papírok összetételét, akkor a befektetők pénze biztonságban van. Már csak azért is, mert a befektetési alapok olyan szer­vezetek, amelyek képesek összegyűjteni az ahhoz szükséges információkat, hogy * a befektetéseket sikeresen forgathassák. Ha mindennek még csupán a csírái vannak is jelen, létrejött és működik az Értékpapír Kereskedelmi Titkárság, amely igyekszik gondozni, összefogni az alakuló piacot. Ez a szervezet információkat gyűjt az értékpapír-kibocsátásokról, magukról a kibocsátókról, a bankok értékpapír-for­galmáról — arról, hogy milyen papírt, milyen mennyiségben és milyen árfolya­mon adtak-vettek — és az adatokat nyil­vánosságra hozza. Az Értékpapír-kereskedelmi Titkársága jövő év első felében szervezetileg is létre kívánja hozni az értéktőzsdét. Hogy az milyen is legyen a magyar viszonyok kö­zött, annak kidolgozására elméleti pénz­ügyi szakértők egy csoportját kérte fel. A piacról pedig az a véleményünk, hogy annak, némi segítséggel bár, de lényegé­ben önmagától kell kialakulnia. Amikor majd sokan akarnak eladni értékpapíro­kat, amikor a papírok már forogni kény­szerülnek, akkor — ha potenciális vevők is vannak — gyakorlatilag piac is van. A mai állapotokról pedig az mondható el, hogy van is piac, meg nincs is, van is tőzsde, meg nincs is. A zért fontos, hogy legyen, mert az ér­téktőzsde önműködő mechanizmusa az, ami hozzásegíthet a részvénye­sek hosszú távú érdekeltségének kialaku­lásához. Ha érdemes lesz nem csupán az éves osztalékra, hanem a hosszabb távon szerezhető hozadékra spekulálni, akkor megteremtődik az a vagyonbani érdekelt­ség, ami a részvénytársaságokat megkü­lönbözteti az állami vállalatoktól. Az a hosszú távú érdekeltség, amelyik a gaz­daságot — illetve az egyes gazdálkodókat — a mainál jobb teljesítményekre sar­kallja- Gál Zsuzsa Jól sikerült az elstt háromnegyed év Látogatóban a Béköt 1 békési konfekciéiizemében A Békéscsabai Kötöttáru- gyár legkorszerűbb vidéki konfekcióüzemét Békésen, a liget mellett, szép természe­ti környezetben találni. — Ezt a jól felszerelt, szo­ciális létesítményekkel is ellátott kitűnő üzemet 1978- ban adták át — mondja er­ről Vincze Gáborné blokk­vezető, szakszervezeti főbi­zalmi. — A Béköt az első vidéki varrodáját 1967-ben Békésen, egy régi paraszt­házban rendezte be. Nagyon sokan jelentkeztek háztar­tásból, mezőgazdaságból. A varráshoz azonban nem elég a szorgalom, kézügyesség, türelem is kell. Erre a szak­mára is születni kell. Vol­tak, akik már az első hetek­ben lemorzsolódtak, de jöt­tek újabbak, és aki megta­nult varrni, az ittmaradt. A teljesítőképesség nem egy­forma, mindenki tudja: 6 maga mire képes, és esze­rint várja a fizetést is. Gyermekpóló varrásával kezdtük, majd férfipólót, bébiholmikat készítettünk. És amire büszkék vagyunk: évek óta kizárólag tőkés ex­portra dolgozunk. Nem volt zökkenőmentes az átállás, ma is akadnak olykor anyag- ellátási gondok, de mindent elkövetünk azért, hogy tel­jesítsük a feladatokat. — A külföldi vevő több­ször járt nálunk — veszi át a szót Komoroczki Jolán, az üzem vezetője. — Megnéz­te: hol, milyen körülmények között és hogyan dolgo­zunk. Elégedett a minőség­gel, mi pedig megtartjuk a határidőt is, nem szeret­nénk elveszíteni a bizalmat. Szabadidő-garnitúrákat ké­szítünk, a szabástól a cso­magolásig minden itt törté­nik. Január 1-jétől teljes átszervezés volt nálunk, fél száznál több nagy teljesít­ményű, új, olasz, illetve NSZK-beli gépet szereltek fel. A varrodán kívül a sza­bászat is kapott teregető­asztalt és szabászgépet. Eze­ket a kitűnő gépeket egy­kettőre megszerették dolgo­zóink. A iót könnyű meg­szokni. Két műszakban 110-120- an dolgozunk, megszervez­tük a kismamablokkot. Meg­oldottuk az óvodás korú gyermekek elhelyezését, ezért minden kismamát visszavehetünk a GYED-ről. Délben saját étkezdénkben meleg ételt fogyaszthatunk. A vállalattól maximális se­gítséget kapunk, de a prob­lémákat nekünk, itt hely­ben kell megoldanunk. Az első háromnegyed év na­gyon jól sikerült. A terme­lési értékünk meghaladta a 80 millió forintot, ez a bá­zishoz, illetve a tervhez ké­pest is szép eredmény. Az átlagkereset 5500 forint volt. Ha Békés más üzemeihez hasonlítjuk, elégedettek le­hetünk. Igyekszünk a fő­munkaidőt maximálisan ki­használni, túlórázni csak olyankor jövünk, ha rajtunk kívül álló okokból nem tud­nánk flpntos időben meg­rakni a kamiont. A jelenlegi adórendszer nem ösztönöz különmunkára, de ez. nem Béköt-probléma, országos gond. — Nálunk mindenki szak- szervezeti tag — mondja a főbizalmi. — Irreális dolgo­kat soha nem kérünk, a le­hetőségekhez képest segé­lyezésekre, beiskolázásokra, kirándulásokra, a nagycsa­ládosok megsegítésére és egyéb célra megkapjuk azt, ami a békés!’ üzemet illeti. Fájó, hogy főidényben ke­vés a családos beutaló, ezen valamelyest segít a vállalat hajdúszöboszlói, budapesti és a mátrai üdülőbérlemé­nye. Én alapító tag vagyok, varrónőként kezdtem, de vállaltam a munka mellett a tanulást, így lettem blokk­vezető. Nyugodtan alszom, mert nálunk igen jó a mun­kahelyi légkör. A három jól dolgozó szocialista brigád nagy összetartó erő. Kollek­tívánkat a vállalat vezetői megbecsülik. November 7. alkalmából a vezetőnő meg­kapta a Kiváló Munkáért kitüntetést. Valaki minden évben kap kitüntetést, jeles ünnepeken a társadalmi tisztségviselők pedig jutal­mat. Üzemünk 20 éves, a nyug­díjasok száma 30. A dolgo­zók átlagéletkora 35 év. Mindenki tudja, hogy mit jelent manapság az ország­nak a tőkés export. Rajtunk nem múlhat... ! Ary Róza

Next

/
Thumbnails
Contents