Békés Megyei Népújság, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-13 / 296. szám

1988. december 13., kedd IZHilUkfitö Grósz Károly fogadta Willy de Clercq-et Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára hétfőn este fogadta Willy de Clercq-et, az EGK bizottságának tagját, a kül- kapcsolatok, kereskedelmi megállapodások felelősét, aki az EGK küldöttsége élén tartózkodik hazánkban. A találkozón jelen volt Beck Tamás kereskedelmi minisz­ter. Németh Miklós, a Minisz­tertanács elnöke hétfőn az Országházban fogadta Willy de Clercq-et, az EGK bizott­ságának tagját, a külkapcso- latok, kereskedelmi megál­lapodások felelősét. Willy de Clercq a Magyarország és az EGK kereskedelmi és gazda­sági együttműködési megál­lapodás alapján létrehozott vegyes bizottság első ülésén részt vevő közös piaci kül­döttség vezetőjeként tartóz­kodik hazánkban. Magyar vezetők részvétlátogatása a szovjet nagykövetségen Grósz Károly, az MSZMP főtitkára és Berecz János, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára az MSZMP nevében, Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnö­ke az Elnöki Tanács képviseletében, Németh Miklós, a Mi­nisztertanács elnöke és Várkonyi Péter külügyminiszter pe­dig a Minisztertanács nevében mély részvétét, cselekvő együttérzését fejezte ki Borisz Sztukalinnak, a Szovjetunió magyarországi nagykövetének az Örményországban történt természeti katasztrófa súlyos következményei miatt. A magyar vezetők hétfőn tettek részvétlátogatást a Szov­jetunió budapesti nagykövetségén. Folyik a mentés az örményországi földrengés után Előzetes számítások sze­rint a következő öt nap alatt sikerül annyira eltaka­rítani az örményországi föld­rengés következtében össze­dőlt épületek romjait, hogy tisztázni lehessen: sem élet­ben maradottak, sem halot­tak nincsenek már a törme­lékek alatt — mondta Leo- nyid Bibin. A Szovjet Állami Építési Bizottság első elnök- helyettese Valentyin Nyiki- forov külügyminiszter-he­lyettessel, Borisz Panvukov- val, a polgári repülésügyi miniszter első helyettesével együtt tartott sajtótájékoz­tatót hétfőn Moszkvában. Nyikiforov elmondta: hét­főn éjjel, helyi idő szerint 2 óra 23 perckor balesetet szenvedett egy AN—12-es tí­pusú teherszállító repülőgép a jereváni repülőtér közelé­ben. A gép Jugoszláviából érkezett az örmény főváros­ba a földrengés károsultjai­nak szánt segélyszállítmá­nyokkal, s feltehetőleg a fe­délzeten történt robbanás következtében a repülőtér­től 12-13 kilométerre lezu­hant, személyzete életét vesztette. Továbbra is nagy erőkkel folynak a mentési munkála­tok. Nyikiforov elmondta, hogy külföldről is komoly támogatás érkezik: eddig 46 ország — köztük Magyaror­szág — nyújtott valamilyen formában segítséget. Tájékoztatott arról is, hogy még mindig hoznak ki élve embereket a romok alól, bár az idő előrehalad­tával — érthető okból — egyre kevesebbet. Alekszej Moszkvicsov egészségügyi miniszterhelyettesnek a tá­jékoztatóra eljuttatott érte­sülése szerint eddig mint­egy 6 ezer embert sikerült élve kiásni a törmelék alól. Gennagyij Geraszimov külügyi szóvivő kérdésekre válaszolva közölte: Jereván­ban vasárnap körülbelül 600 ember utcai demonstrációt tartott, követelve Karabah Örményországhoz csatolását. A gyűlést a rendfenntartó erők szétoszlatták, 22 főt őri­zetbe vettek, közülük ötöt harminc napi elzárással súj­tottak. Panyukov és Nyikiforov arról is beszámolt, hogy fo­lyik a földrengés sújtotta körzet lakosságának eva­kuálása, ez azonban rendkí­vül lassan halad. Ugyanak­kor egyre többen érkeznek is a katasztrófa sújtotta vi­dékre, mert a Szovjetunió más területein élő örmények — érthetően — szintén ag­gódnak hozzátartozóik sor­sáért. Jerevánban egyébként a hatóságok kénytelenek voltak betiltani a magántu­lajdonú gépkocsik használa­tát, mert a feltorlódott jár­művek lehetetlenné tették a mentéshez szükséges da­ruskocsik, nehézgépek ke- resztülhaladását Leninakán és Szpitak irányába. Leonyid Bibin kérdések­re válaszolva nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy a későbbiekben kártérítést fi­zetnek azon házak lakóinak, amelyekről bizonyítható, hogy tervezési-konstrukciós hiba következtében omlot­tak össze a rengések hatásá­ra. Hozzátette, hogy már meg is kezdődött a tervezők felelősségének vizsgálata. Végezetül Geraszimov megerősítette, hogy a föld­rengés halálos áldozatainak feltételezett száma a hétfőn rendelkezésre álló adatok szerint is 45 ezer. — Jelen­leg az emberek mentése mindennél fontosabb, a számadatok gyűjtésénél is — tette hozzá a szóvivő. A »H1 HTEP\T.>PHA1I I A3 ETA írta Andrej Szaharov megkövetése A rehabilitálás a társadalom vezeklése az ártatlan áldo­zatokkal, a meggyilkoltakkal és elnémítottakkal szemben. A vezeklés pedig a társadalmat rehabilitálja. Egyesek meg­győződhetnek, hogy helyesen ismerték fel a valódi értéke­ket, sokan újragondolhatják, a többség pedig megértheti ezeket az értékeket. 1986. december 22-én, úton a Lityeraturnaja Gazeta ne­gyedik emeleti szerkesztősége felé, még nem sejtettem, hogy fél nap múlva olyan esemény résztvevője leszek, melyre fel­figyel az egész világ. — Ott leszel holnap a pályaudvaron? — kérdezte tőlem súgva a liftnél egy kolléganő. — Melyiken is? — kérdeztem vissza, mintha a többit már tudnám . . . — Hová érkeznek Gorkijból a vonatok? A Jaroszlavira... Sem rokonaim, sem barátaim nem voltak Gorkijban, és az egyetlen ember, akit mint újságíró (és mint nem újság­író) Gorkijból várhattam, Andrej Szaharov akadémikus volt. Volt idő elgondolkodni azon, mit vétett nekem az akadé­mikus, és mennyire felel meg a valóságnak egy igen rokon­szenves fiatalembernek, a Moszkva—Tokió televízióhíd résztvevőjének a kijelentése, aki arra a kérdésre, hogy mi­ért van rossz véleménye Andrej Szaharovról, ezt válaszol­ta: mert a szovjet nép ellensége, és egész tevékenységével kárt okozott hazánknak. Egyébként lehetséges, hogy a tele- vízióhídra már az akadémikus Moszkvába való visszatéré­se után került sor, de ettől a lényeg nem változik, mert 1973-tól az akadémikus (fizikai problémákon túli) tevé­kenységével kapcsolatban nem kényeztettek el bennünket információkkal. 1973 természetesen messze van, de a rokon­szenves fiatalember olvashatta A. Jefremovnak és A. Pet- rovnak a Komszomolszkaja Pravda 1980. február 15-i szá­mában „Nem lett császár” című cikkét, melyben pontosan .ez áll: „A szellemi renegát és provokátor Szaharov bom­lasztó cselekedeteivel már rég árulója lett népének és álla­mának.” Vagy V. Boriszovnak a Lityeraturnaja Gazetában (jaj, jaj!) 1980. január 30-án megjelent cikkét, mely a „Rá­galmazó és farizeus” címet viselte: „A. Szaharov több mint tíz évig gyalázta népét, uszított ellene... Igen, sokáig tűr­tünk, talán túlságosan is sokáig, azt remélve, hogy végre talán pislákolni kezd benne az állampolgári lelkiismeret.’’ Vagy N. Jakovlev „A CIA a Szovjetunió ellen” című könyvét, melyet 1985. május 6-án adtak nyomdába: „O (Szaharov) szélsőségesen szovjetellenes platformon áll.” Hát őelé mentem én. 1970 telén neves fizikusunk, a ké­sőbb Nobel-díjjal kitüntetett Pjotr Leonyidovics Kapica in­terjút vállalt arról, hogy a Nigotron berendezésben létre­hozta a szilárd plazmát. A Komszomolszkaja Pravda (ahol akkoriban én is dolgoztam) tudományos szemleírója, Vla­gyimir Gubarjov azt javasolta, hogy kísérjem el az akadé­mikushoz, akit személyesen ismertem. Kapica, mint mindig, barátságos, sziporkázóan szellemes és huncut volt. Gubarjov kérdésére, hogy ki kommentálhat­ja a felfedezést, Pjotr Leonyidovics ezt mondta: „Szaha­rov” — és karjait a szék támláján összefonva, reakciónkat figyelve, hátradőlt. 1986. december 23-án reggel fél négykor, amikor kihaj­tottam a Szadovájára, átléptem a félelem határát, melyet egyedül én állítottam magamnak. Pedig annak idején — 16' évvel előtte — Gubarjov meg én bátran és vidáman érkeztünk a Kurcsatov-intézet elé, mely mellett Sfzaharov lakott, és léptünk be a szerényen berendezett lakásba; a házigazdát Kapica előre értesítette. Beszélgetésünk a plazma fizikai természetéről óvatosan ka­nyargóit a szabad és tilos témák közötti ösvényen. Mivel én a fizikában nem vagyok illetékes, nem vettem részt a be­szélgetésben, és bőven volt időm beszélgetőtársunk fényké­pezésére. A teleobjektívben meglátt-am jóindulatú arcát, mely mögül hiányzott a figyelemelterelő háttér. Bizalmat keltett lágy, ironikus, kissé raccsoló beszéde, tapintata, te­repszínű inge, a felső gomb helyére tűzött biztosítótű, me­lyet nyakkendőjével próbált eltakarni... Távozóban megállított bennünket az ajtóban, és nyugod­tan mondta: rólam mostanában sok mindent beszélnek, de maguk ennek ne higgyenek, nem igaz. Nem tudtuk, mire gondolt, de én neki hittem, és nem „ennek”, pedig a kö­vetkező másfél évtizedben csak ezt hallottuk róla. Semmi mást. Ennek a két kiváló tudósnak a sorsa drámai módon ösz- szefonódik. Kapica magasabb megfontolásokból, melyeket a tudós és az ember kötelességéről vallott nézetei diktáltak, nem vett részt az atomfegyver létrehozásában, mert az volt a véleménye, hogy a bomba létrehozása súlyos nemzetközi következményekhez vezet. Nézetei miatt eltávolították a hi­vatalos tudományos tevékenységből, pedig szigorúbban is megbüntethették volna. Szaharov részt vett, mégpedig ak­tívan, a termonukleáris fegyver létrehozásában — maga­sabb megfontolásokból —, melyeket a tudós és az ember kötelességéről vallott nézetei diktáltak, mert az volt a vé­leménye, hogy ha az USA-nak van hidrogénbombája, a Szovjetuniónak pedig nincs, ez súlyos nemzetközi következ­ményekhez, háborús veszélyhez vezet. Kapica harcolt a neves elméleti fizikus, Lev Landau sza­badon bocsátásáért, és ezt el is érte, pedig az akció szemé­lyesen őt is veszélybe sodorta. Szaharov következetesen harcolt különböző (egyáltalán nem neves) emberek szabadon bocsátásáért, akik azért ke­rültek börtönbe, mert kimondták gondolataikat, melyek ta­lán nem sokban különböztek más emberek kimondatlan gondolataitól. De meg kell mondanom, hogy mindenfajta megfogalma­zás viszonylagos dolog. 1980-ban, amikor Szaharov éhség- sztrájkot folytatott gorkiji száműzetésében, a 86 éves Kapi­ca, valószínűleg anélkül, hogy reménye lett volna az any- nyira becsült eredményre (túlságosan jól átlátta a helyze­tet, melyben éltünk), egyedül becsületességből és a kollégá­ja sorsa miatti őszinte aggodalomból, először levelet küldött Andropovnak, majd táviratot Brezsnyevnek: „Én igen öreg ember vagyok. Az élet megtanított arra, hogy a jó cselekedetek soha nem merülnek feledésbe. Sza- harovnak utálatos természete van, de nagy tudósa hazánk­nak. Mentsék meg őt." Andrej Szaharov orosz értelmiségi volt és maradt, aki hűséges az igazságos társadalomért folytatott harc eszméi­hez, még ha azok, akiket nevének meghurcolása megfosz­tott a lehetőségtől, hogy őszinteségében és erkölcsi tisztasá­gában higgyenek, hadakoztak is Szaharov ellen — ellene, aki szabadságért lépett fel. Mit csinál itt Andrej Dmitrijevics Szaharov, az az em­ber, akinek a Haza szolgálatában szerzett érdemei mind­össze két hősi csillaggal maradnak el az ország abszolút bajnoka mögött (aki egyébként saját' maga tüntette ki ma­gát velük). Az az ember, aki közreműködött a katonai és a békés atomerő létrehozásában, és aki Szaggyejev akadémi­kus szavai szerint „egyesíteni tudta magában az elméleti fi­zikus ragyogó intuícióját és gyors értékelésekre való képes­ségét a feltaláló géniuszával”. Megírta „Tűnődéseit”, mert nyugtalanították a rendszer kihasználatlan lehetőségei, s közben tudta, hogy munkáinak alapvető eszméi nem újak és nem eredetiek. (Folytatjuk) MIKOR KÖVETKEZETTBE A HALÁL? A törvényszéki orvostani szakértők valószínűleg pon­tosabb becslést adhatnak ar­ról, hogy valamely gyilkos­ságot mikor követték el. A walesi egyetem kutatói egy olyan — mikroprocesszor vezérelte — eszközt dolgoz­tak ki, amely annak alap­ján számítja ki a halál valószínű időpontját, hogy számba veszi a holttest ki­hűlésének sebességét. Az ál­dozat hőmérsékletét mind­eddig vagy a végbélbe jut­tatott, vagy a májba bele­szúrt hőmérővel mérték. E mérési eljárással a valósá­gostól való eltérés akár nyolc óra is lehet. A mik­roprocesszoros eszköz a te­tem három helyén méri a hőmérsékletet: az orr bel­sejében, és a két fülében, s e mérések és számítógépes feldolgozásuk révén a gyil­kosság időpontja félórás pontossággal adható meg. NITROGEN, MINT TARTÓSÍTÓ DÜHÖS NŐK A legkönnyebben dühbe guruló emberek a dolgozó nők. Különösen a gyermekes anyák — állapították meg a birminghami egyetem pszi- hológusai. Ennek oka, hogy komoly energiaráfordításra van szükség a harag megfé­kezésére, és a dolgozó anya idegei rendszerint annyira túlfeszítettek, hogy nincs benne már elég energia az önkontrollra. A pszichológu­sok által végzett vizsgálat eredményei szerint a férfiak tudják haragjukat leginkább ellenőrizni, őket a háziasszo­nyok követik, és csak utánuk következnek a dolgozó nők KITÜNŐEN LÉLEGEZNEK BŐRÖN ÁT Angol orvosok már ré­gebben fölfigyeltek arra, hogy a koraszülöttek bőre hatszor-nyolcszor jobban át- -• ereszti az oxigént és a szén­dioxidot, mint a rendes idő­ben született csecsemők bő­re. A nottinghami kórház­ban e felismerés alapján si- ■ került a gyakran nagy lég­zési nehézségekkel küszködő csecsemők állapotán javíta­ni. VISSZAVONÁS A Chrysler személygépko­csikat gyártó cég nemrég je­lentette be, hogy 580 ezer autót visszavon a forgalom­ból, az ok: az üzemanyag­ellátási rendszer selejtes, 12 esetben az autók leégését okozta. FBI-LELET Svéd kutatók szerint, ha ke­vés nitrogént juttatnak a kon­zervdobozokba, üvegekbe, ak­kor annak a tartalma hosszabb ideig marad friss. A levegőt felváltó nitrogén révén akár megháromszorozódhat a termé­keknek az élettartama, mint a kevés alkoholt vagy szén­dioxidot tartalmazó italoké. A nitrogén más módon is hasz­nosítható a tartósítóiparban. Az alumíníumdobozok ütésre köny- nyen behorpadnak. Ha a do­bozba — mielőtt leforrasztanák — néhány csepp folyékony nit­rogént juttatnak, a nitrogén el­gőzölög, s a gőz fokozza a bel­ső nyomást, miáltal a doboz ütésállóbbá válik. Persze, akár a fém-, akár a műanyag do- goznak, gázzárónak kell lennie. Az Ohio állambeli Colum- busban az FBI felfedezte a lyoni hóhér néven ismert volt Gestapo-főnök, Klaus Barbie személyi dossziéját. A dosszié egyike annak a több tízezernyi eredeti do­kumentumnak, amelyeket 1983 és 1987 között elloptak a nyugat-berlini Document Centerből. Jelenleg vizsgá­lat folyik annak feltárására, hogy hogyan kerül Barbie SS-dossziéja az Egyesült Ál­lamokba. Londoni vonatszerencséflenség Hivatalos közlés szerint hétfő estig 36 halálos áldozatot talál­tak meg a reggeli csúcsforga­lom idején történt londoni vo­natszerencsétlenség színhelyén. A tucatnyi teljesen összeroncso- lódott vasúti kocsi átvizsgálása még nem fejeződött be, és at­tól tartanak, hogy további ha­lálos áldozatok vannak a ron­csok Iközött. A legutóbbi három évtized legsúlyosabb vasúti katasztró­fája hétfőn reggel 8 óra 10 perc­kor történt a dél-londoni Clapham-elágazásnál, ahol há­rom vasúti fővonal találkozik. Ez a világ egyik legforgalma­sabb vasúti elágazása, csúcs- forgalom idején egy-egy vona­lán kétpercenként követik egy­mást a szerelvények. A Londontól 170 kilométernyi­re levő .Poole-ból a fővárosba tartó bejáró dolgozókkal zsú­folásig megtelt vonat 80 kilo­méteres sebességgel rohant be­le az előtte haladó, ugyancsak zsúfolásig telt vonatba, amely a 80 kilométerre levő Basing- stoke-ból szállított utasokat. A poole-i vonat mozdonyát az ütközés ereje hat méter ma­gasra dobta fel az itt meredek árok mélyén futó sínpályáról a füves árokpart padkájára. A poole-i vonat vezetője ször­nyethalt, s így egyelőre meg­magyarázhatatlan, hogy miként rohanhatott bele az előtte hala­dó vonatba, amelynek az el­ágazás előtt lassítania kellett. A túlélők szerint mindkét vo­nat annyira megtelt, hogy so­kaknak csak állóhely jutott. A szerencsétlenséget súlyosbította, hogy az összenyomódott és fel­borult vasúti kocsikba belesza­ladt egy szomszédos sínpályán haladó üres vonat is. — A Békés Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság pályázatot hirdet GAZDASÁGI SZAKÉRTŐI MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉRE. FELADAT: mind termelő, mind nem termelő területek ellenőrzése. Két gazdasági szakértői állás azonnal betölthető. FELTÉTELEK: felsőfokú állami iskolai végzettség, erkölcsi és politikai feddhetetlenség, legfeljebb 45. éves életkoriig. A PÁLYÁZAT TARTALMAZZA: a pályázó önéletrajzát, foglalkozási adatait, eddigi szakmai tevékenységének részletes leírását, végzettségét. A pályázatokat a megjelenéstől számított 2 héten belül a Békés Megyei NEB elnökéhez kell benyújtani. LEVÉLCÍM: Békéscsaba, Pf. 51. Irányítószám: 5601. A BIZOTTSÁG SZÉKHELYE: Békéscsaba, Szabadság tér 7—9. sz. 4. emelet. FIZETÉS: a 11/1983. (XII. 17.) ÁBMH sz. rendelet szerint. A pályázatokat a megyei NEB elnöksége bírálja el. A döntésről a pályázók levélben kapnak értesítést.

Next

/
Thumbnails
Contents