Békés Megyei Népújság, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-09 / 293. szám

EH25I023 1988. december 9., péntek o Nyugatnémet rendelésre kerámia korongozókat gyártanak az Orosházi Kazép Szövetkezetben. Az orosházi déli iparte­lepen levő kisgépgyártó szövetkezeti üzemrészben az idén 300 korongozógépet készítettek, melyből elszállítás előtt az utolsó tizet csomagolja Kardos Pál csoportvezető Fotó: D. K. Hidrometeorológiai helyzet novemberben Az igazgatóság területén novemberben a megszokott­nál jóval hidegebb, télies volt az időjárás, a hőmér­sékleti minimum mínusz 16—19 fok körül alakult. A hőmérséklet átlagértéke mí­nusz 1,6 C fok volt, amely 6,8 C fokkal alacsonyabb a sokéves átlagnál. Csapadék: Az igazgatóság területén novemberben 22,9 mm csapadék hullott, ez a mennyiség 23,9 mm-rel ala­csonyabb az 50 év novem­ber havi átlagcsapadékánál. A csapadékmérő-állomások közül a legnagyobb csapa­dékmennyiséget, 30,1 milli­métert Endrődön mérték. A legkevesebb csapadék Szanazugban hullott, amely 9,3 milliméter volt. 1988. január 1. és november 30- ka közötti időszakban az igazgatóság területén 470,8 mm csapadék hullott, ez a mennyiség 27,8 mm-rel ke­vesebb a sokéves átlagnál. A Körösök romániai víz­gyűjtő területén november­ben vízfolyásonként a kö­vetkező csapadékmennyiség hullott: Berettyó Székely- hídnál 12,1 mm; Sebes-Kö­rös Bánfihunyadnál 20,8 mm, Borodnál 37 mm, Nagy­váradnál 4,1 mm; Fekete- Körös Vigyázónál 36,1 mm, Petru Groza 24,9 mm; Bi- harfüred 70 mm; Fehér- Körös Honctőnél 20,4 mm; Kisjenőnél 19,7 mm. Talajvízszint: a talajvíz­szint a sokéves átlag köze­lében helyezkedik el, a te­repszint alatt 210—410 mm-en, Vízszintváltozást nem észleltek. Árvízvédelem: 1988. no­vemberében árvízi esemény nem volt. A duzzasztott üzemelés az alábbiak sze­rint alakult; Gyula 180 cm, Békés 460 cm, Békésszent- andrás 480—340 cm. Belvízvédelem: novem­berben belvízi esemény a Vízig területén nem volt, a belvízvédekezésre való felkészülés keretében folya­matosan történik a csator­nák gaztalanítása. öntözés, mezőgazdasági vízhasznosítás: A Kövizig területén a vízszolgáltatás csak a biharugrai halasta­vak részére történt. Sikeres üzempróba volt a villamo­sított szeregyházi úszómű­nél. A Szeghalmi ág. két új öntözőtelep kialakítását tervezi, ennek már a hely­kijelölési eljárását lebonyo­lították. Vízminőségvédelem: 1988. november 17-én rendkívüli szennyeződés történt, gáz­olaj került az Élővíz-csator­nába a Veszély csárda par­kolójának csapadékvíz-elve­zető rendszerén keresztül. A külföldi rendszámú ka­mionból leengedett 200—250 liter gázolajból 50—100 li­ternyi jutott az Élővíz-csa­tornába. Az igazgatóság a kárelhárítási tevékenységet 3. fokú vízminőségvédelmi készültség keretében azon­nal megkezdte, a csapadék- csatorna kitorkolásánál föld­elzárással az Élővíz-csator­nán merülőfalas elzárással akadályozták meg az olaj továbbjutását. A vízfelszín­ről az olaj megkötése és eltávolítása perlittel történt, a csapadékvíz-elvezető­rendszeréből a Békéscsabai Városgazdálkodási Vállalat a gázolajat kiszippantotta és elszállította. Az Élővíz­csatorna szennyezett parti növényzetének eltávolítása után három napig tartó 3. fokú vízminőség-védelmi ké­szültség megszűnt. A szeny- nyezés észlelésével egy­idejűleg a határőrséget és a rendőri szerveket értesí­tette az igazgatóság a to­vábbi intézkedés miatt. Felszíni törzshálózati mintahelyek vízminőségi osztályozása az integrált követelményrendszer sze­rint 1988. novemberében a következő: Fehér-Körös Gyulavárinál 1, Fekete-Kö­rös Sarkadnál 2, Sebes-Kö­rös Körösszakálnál 2, Kö- rösladány Vízmérce 1, Ket­tős-Körös mezőberényi duz­zasztó közútit hídnál 1, Hármas-Körös Békésszent- andrás duzzasztó . felett 1, Élővíz-csatorna békési tor­kolati zsilipnél 2, Békés­csaba Veszely-hídnál 2, Hor­tobágy—Berettyó, Mezőtúr— íEndrőd közúti hídnál 2. A felszíni vizek minősége a szokásos tél eleji állapot­nak felel meg. Ülést tartott a megyei tanács (Folytatás az 1. oldalról) Jenei Bálint (Gyomaend- rőd) arról beszélt, hogy a településen anélkül, hogy hosszú évek óta pénzt kap­tak volna gyermekintézmé­nyekre, tanácsi és lakossági erőből bölcsődét, tantermet, óvodát, napközis konyhát építettek. A szakmunkáskép­zés feltételeinek javítása azonban már ezen az úton nem valósítható meg. Az észrevételekre dr. Be­csei József, a megyei tanács elnökhelyettese, Bereczki András és Kovács Mihály válaszolt. A vita után a tes­tület úgy döntött, hogy a várható központi döntések után (melyre az országgyűlés decemberi ülésszakán kerül sor), a februári tanácsülésen döntenek véglegesen az 1989. évi költségvetésről. Egyetér­tett a testület azzal, hogy ad hoc bizottság vizsgálja meg az említett három települé­sen az iskolaépítés lehetősé­geit. Ugyanakkor az igazga­tási és jogi, valamint a szám- vizsgáló bizottságot megbíz­ta, vizsgálja meg, milyen ta­karékossági intézkedéseket lehet foganatosítani a megyei tanács által működtetett in- • tézményeknél. Mindkét bi­zottság a februári tanácsülé­sen terjeszti elő jelentését. n könyvtárak tevékenysége A következő téma a me­gye közművelődési könyvtá­rainak helyzetéről, a megyei könyvtár tevékenységéről szóló beszámoló volt, ame­lyet dr. Ambrus Zoltán, a megyei könyvtár igazgatója terjesztett elő. A hetvenes évek elején kezdett tudatos könyvtárfejlesztés eredmé­nyeként, a helyi szándékok központi és megyei támoga­tásával megyénkben orszá­gosan is elismert, a rohamo­san változó társadalmi kö­rülményekhez és igényekhez jól alkalmazkodó könyvtári hálózat jött létre. Nőtt a könyvtárak alapte­rülete, kevesebb, de minősé­gileg igényesebb választékot nyújtottak, és jobb körülmé­nyeket biztosítottak a szak­mai munkához a könyvtá­rakban. Javult a technikai felszereltség, több lett az audiovizuális eszköz. 1395- ben átadták az új megyei könyvtárat, ahol megterem­tődtek az új szemléletű há­lózatba szervezett igényes könyvtári munka feltételei. A biztató jelek mellett gondok is jelentkeztek, és a gazdasági nehézségek a könyvtári szolgáltatásokat is gátolják. A könyvtárosok bére igen alacsony, ezért na­gyon nehéz szakképzett, jól kvalifikált, az olvasókat igé­nyesen ellátó szakembere­ket hosszú távon megtarta­ni. A meggondolatlan intéz­ményi összevonások, az anyagi támogatás csökkené­se fokozza a könyvtárak munkaerőgondjait. Kevesebb lett a szolgálati hely, mégis növelni tudták a lakossági könvtárhasználat gyakoriságát. A könyvtári munka középpontjába a szolgáltatói készség és ké­pesség kifejlesztése került. Ma a könyvtárak állomá­nyának rendezettsége, ösz- szetétele, feltártsága lényege­sen jobb a tíz, tizenöt évvel korábbi állapothoz képest. Differenciált szolgáltatáso­kat nyújtanak, például fény­másolást. videokazetta-leját­szást, magnókazetta-átját­szást. Az irodalomnépszerű­sítő munkán túl jelentős a közművelődési tevékenysé­gük, és a kiteljesedő nyilvá­nosság fontos színterei a tár­sadalom és a tudomány egyéb területein. Az új megyei könyvtár magas szintű könyvtári ellá­tást és szolgáltatásokat nyújt nemcsak a megyeszékhe­lyen, hanem az egész me­gyében. A beszámoló több oldalon foglalkozik a me­gyei könyvtár tevékenységé­vel. Fő alapelvük, hogy az információ, a nyíltság, a nyilvánosság, a megújulási folyamatok alapintézménye legyen a könyvtár. A feladatmeghatározások között első helyen szerepel a könyvtári dolgozók bérhely­zetének javítása. A könyv­tári ellátás hálózati jellege bevált. Fontos feladatuk a dokumentumbeszerzés. Fej­leszteni szeretnék a szolgál­tatásokat, hatékonyabbá tenni a közhasznú informá­ciós rendszert. A megyei könyvtár vezetése javasol­ja, hogy a könyvtárak hoz­zanak létre könyvtárfejlesz­tési alapot, költségvetésük egy százalékának felajánlá­sával. Mihály András, a megyei tanács művelődési bizottsá­gának vezetője elismerte a könyvtárosmunka szép ered­ményeit, de felhívta a fi­gyelmet a könyvtárak meg­osztottságára is. Ésszerű ta­karékossággal felfoghatat­lan, hogy miért kell külön­böző kis hatékonyságú szak- könyvtáraknak, rétegkönyv­táraknak lenniük a tanácsi könyvtárak mellett? — kér­dezte. Szikszai Ferenc, a HNF megyei titkára hangsúlyoz­ta, hogy a könyvtáraknak a kölcsönzés mellett jelentős feladatuk a közművelődési tevékenység. — A megyei könyvtár szakmai munkájára méltán lehetnek büszkék a Békés megyeiek — mondta Soron László, a Művelődési Mi­nisztérium képviseletében. — A könyvtár hatása a vá­ros határain kívül, az egész megyében kell, hogy érződ­jék. A különféle könyvtá­raknak más és más a fel­adatuk, de egymást segítve kell munkájukat végezniük. A hozzászólásokra vála­szolva Ambrus Zoltán arról beszélt, hogy a jövőben nem a könyvtárak számának gya­rapítása, hanem a minőségi munka javítása a cél. A ma­gyar könyvtárügy is csak úgy prosperálhat, ha a könyvtár a különböző társa­dalmi célokért aktivizálódó állampolgár megfelelő infor­mátorává válik. Az állami felelősség a könyvtárak mű­ködtetésében senkire nem ruházható át. Kérte a taná­csi vezetőket és a testületet, hogy nyújtsanak segítséget a könyvtárak gondjainak meg­oldásához, és a könyvtári alap létrehozásához. Bejelentések — személyi kérdések A bejelentések sorában először Szilágyi Menyhért, az ügyrendi bizottság elnöke kért szót. Elmondta, hogy a Békés Megyei Főügyészség összeférhetetlenségi bejelen­tést juttatott el az ügyrendi bizottsághoz Araczki János általános elnökhelyettes el­len. A leirat részletesen is­mertette a labdarúgó-bunda- ügy vizsgálata során feltár­takat (erről lapunk novejn- ber 30-i számában írtunk) és megállapította, hogy Araczki János, aki a Békéscsabai Elő­re Spartacus SC társadalmi elnöke is, magatartásával ki­meríti a törvényben megha­tározott összeférhetetlenségi helyzetet. Gazdasági tevé­kenysége ellentétben áll a nép érdekeivel, vezetői ma­gatartása olyan viszonyok ki­alakulásához vezetett, ame­lyek ügyvitelileg és moráli­san is lehetőséget jelentettek sportolók és hozzájuk kap­csolódó személyek vesztege­tési gyakorlatának kialaku­lásához. Az állami pénzügyek intézésében közreműködők körében, s magában a gaz­dálkodásban is anarchikus viszonyok alakulhattak ki. Mindezek alapján indítvá­nyozta összeférhetetlenségi eljárás megindítását Araczki János ellen. Ezután Araczki János kért szót. Mint elmondta, felelős­nek érzi magát a kialakult helyzetért, de bűnösnek nem, s számos, ellene felhozott vá­dat — amelyek egy részéről szavai szerint a sajtóból ér­tesült —, nem fogad el. Be­szélt a sportéletben meglevő joghézagokról, a szabályozás ellentmondásairól, a sportve­zetőkkel szembeni elvárások­ról. Kérte a megyei taná­csot. hogy az ügyészi kezde­ményezést illetően mielőbb döntsenek, mert a bizonyta­lanság sem számára, sem a tanácsnak nem jó. A testület szavazással dön­tött arról, hogy megindítja-e az összeférhetetlenségi eljá­rást Araczki János ellen. A tanács 49 szavazattal — négy tartózkodással — az eljárás megindítása mellett döntött. Ennek értelmében az ügy­rendi bizottság megvizsgálja az összeférhetetlenségi indít­ványt, s lehetőség szerint még decemberben rendkívüli tanácsülésen ismerteti annak eredményét. A testület en­nek alapján dönt. A további bejelentések kö­zött tanácsrendeletet foga­dott el a testület egyes he­lyi tanácsi szervek tevékeny­ségének közvetlen megyei irányítás alá vonásáról, a rendkívüli események jelen­tési rendjéről, valamint ko­rábbi interpellációkra adott válaszokat vett tudomásul. Elhangzott továbbá, hogy Antal József, a megyei ta­nács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztály vezetője, aki sikerrel pályázta meg a Gyulai Húskombinát vezér­igazgató-helyettesi állását, kérte felmentését. A testület elfogadta kérelmét és az ál­lás végleges betöltéséig Han- kó László osztályvezető-he­lyettest bízta meg az osztály- vezetői teendők ellátásával. Az elnöklő Gyulavári Pál végül a következő bejelen­tést tette: ez év tavaszán megkereste az illetékes szer­veket és jelezte, hogy a jö­vőre esedékes tanácsi válasz­tásokon, életkorára való te­kintettel (58 éves) nem kíván indulni. Novemberben írás­ban kérte korkedvezményes nyugdíjaztatását, s ha ezt jó­váhagyják,! a februári me­gyei tanácsülésen kéri fel­mentését. Ördögi körben Három település pályázik iskolaépítési támogatásra a költségvetésből; Gyoma- endrőd, Kondoros és Lökösháza. A műve­lődési bizottság vezetője felelősséggel ér­vel mellettük. Kéri, hogy a nehezen oszt­ható forintok sorsáról helységenkénti sza­vazással döntsön a testület. „Ezeken a településeken a tanács minden fejlesztés­ről le kell, hogy mondjon azért, hogy a gyerekeket rendes iskolába tudja járat­ni” — mondja. László Lászlóné, a lökösházi ABC veze­tője, megyei tanácstag felszólalásában ecsetelte sanyarú oktatási helyzetüket. A szünetben megerősítette igazát Horváth Jánosné tanácselnök és Csala István, a községi pártbizottság titkára. — A lakosság tavaly szavazott arról, hogy pénzt ad az iskolaépítéshez — szól Lászlóné. — A pénzüket, az áldozatkész­ségüket nem szabad veszni hagynunk és okosan kell hasznosítanunk. — A 2300 lélekszám körüli Lökösháza új telepítésű község — mondja a párttit­kár. — Mi semmi anyagi, tárgyi előnyt nem örököltünk a múltból, hiszen errefe­lé uradalom volt. A felszabadulás után kellett építenünk iskolát, boltot, középü­leteket. A szép óvodából olajos padlójú, sötét tantermekbe kell mennie a gyerme­keinknek. Ezért hagynak itt bennünket a szaktanárok is. A tanácselnökasszony számol: — Négy és fél millió forintunk van tanácsi költ­ségvetésből, 2 millió a tehóból és a nyolc tanterem felépítéséhez 35 millió kellene. A hátrányos helyzetű településeknek szánt pénzekből sem kaphattunk, mert magunk­nak is tenni kellett volna hozzá. Nem volt miből. Az iskolaépítésről e hónapban tár­gyalunk a kivitelezővel, az eleki költség- vetési üzemmel. Ha most nem kötünk szerződést, jövőre esetleg hiába szerzünk pénzt valahonnan, nem lesz építési vál­lalkozó. Ördögi kör ez, úgy érzem. Ez a szavazás... Lépten-nyomon találkozom a különböző testületi ülé­seken fejlődő demokráciánk bosszantó, vagy humoros vadhajtásaival, a gyorsan változó vélemények következ­ményeként a döntést hozók tanácstalanságával. Végtelen könnyedséggel, ugyanakkor felelősséggel ve­zeti az elnök a megyei tanácsülést, amely igen nehéz szakaszához ér. Arról kell döntenie a testületnek, fel­kérik-e ügyrendi bizottságukat, végezzen részletes vizs­gálatot az ügyészi iratban felsoroltak alapján: összefér­hetetlenség van-e a felelős vezető beosztása, jogköre és tettei, döntései között. Az évtizedek óta együtt tevé­kenykedő munkatársak* a testületi tagok hajlanak erre is, arra is. Ellentmondásos érzelmek dúlnak bennük, de hát ők végül is nem magukat, hanem választóikat kép­viselik. Szavazásra bocsátják a döntést. Kezek lendül­nek a magasba. A számlálásra felkért munkatárs a tér áttekintésének nehézségeivel küszködve frappáns mó­don summázza a látottakat: „Ez még kevés”. Az ilyen meghatározást azonban nem lehet jegyzőkönyvezni. Amikor újra szavaznak, pontosan számolnak, kiderül, majd minden jelenlevő azonos véleményen van. Lám, lám, időközben valami változott? Az álláspont, vagy a felmérés? B. Zs.—S. F.

Next

/
Thumbnails
Contents