Békés Megyei Népújság, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-07 / 291. szám
1988. december 7., szerda II magyar sajtó napja Békéscsabán Pusztai Ferenc miniszterhelyettes látogatása megyénkben A főiskolán dr. Főldesi Béla igazgató köszönti a vendégeket (balról a harmadik), mellette, középen Pusztai Ferenc miniszterbelyettes Fotó: Gál Edit (Folytatás az 1. oldalról) ről. Vajon hogyan lehet reformgondolatoktól és -mozgalmaktól nyüzsgő világunkban reformmódon ünnepelni? — tette fel a kérdést. Most a pluralizálódó társadalomban, amikor az emberek politikai érdeklődése megsokszorozódott, az őszinteség, a nyíltság iránti igény, a kritikus szellem az uralkodó, fokozódik az újságírók valóságfeltáró szerepének jelentősége. A megnövekedett felelősségű világban csak a sokoldalúan művelt, önmagát állandóan képező, a társadalom, a nép iránt elkötelezett újságíró felelhet meg feladatának. Hangsúlyozta a megyei sajtó fontosságát, a nemzetiségi lapok, a rétegújságok és a városi sajtó szerepét. Ünnepi beszédét követően kitüntetéseket adott át Fo- dorné Birgés Katalin. Az MSZBT aranykoszorús jelvényét nyújtotta át Gyurkó- né Nagy Ágnesnek. Kiváló dolgozó lett dr. Serédi János olvasószerkesztő, Ignácz Mihályné szakelőadó és Molnár Istvánná takarítónő. Többen kaptak törzsgárda- jutalmat. délelőtt a szerkesztőség és a lapkiadó vállalat társadalmi szerveinek képviselői koszorút helyeztek el a megyei pártbizottság falán levő Népszava-emléktáblánál. Aj Padrah Lajos Általános Iskola kórusa énekelt. * * * Hagyománnyá vált, hogy a sajtónapon a postásokat is köszöntjük. A Békés Megyei Népújság szerkesztőségében Csala János, a lapkiadó vállalat igazgatója köszöntötte a meghívottakat és átnyújtotta a Népszabadság-emlék- plakettet Kata Imrénének (Szeghalom), Kulcsár József- nének (Mezőhegyes), Kádár Ignácnak (Kötegyán) és Békési Károlynak (Bucsa). Dr. Lénárd László, a Szegedi Postaigazgatóság igazgatóNyers Jlezső, _ az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter, mondott beszédet Szakasits Árpád szobrának tegnapi budapesti avatási ünnepségén. Az egészalakos szobrot, Marton László alkotását a Szakasits Árpád út és a Tétényi út kereszteződésénél helyezték el, a politikus születésének 100. évfordulója alkalmából. A beszéd elhangzása után koszorúkat helyeztek el a szobor talapzatán. Előzőleg a Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi Panteonjában, Szakasits Árpád urnájánál is elhelyezték a tisztelet, a megemlékezés koszorúit. Szakasits Árpád, a szociáldemokrata mozgalom kiemelkedő alakja száz éve született. 1938-ban lett a Magyarországi Szociáldemokrata Párt főtitkára, helyettese ezt a plakettet Budapesten vette át. Lapunk főszerkesztője, dr. Árpást Zoltán a Népújság emlékplakettjét adta át Egerest Lászlónak (Békés), Komiszár Györgynének (Mező- berény), Pacsika Andrásnak (Békéscsaba), Strifler Józsefnek (Békéscsaba), Szántó Istvánnak (Békéscsaba) és Váczi Imrénének (Sarkad). majd a Népszava főszerkesztőjeként dolgozott. ♦ * * Ugyancsak ünnepséget tartottak kedden a SZOT székházában. A szakszervezetek tevékenységének, törekvéseinek megismertetésében eredményes munkát végző újságíróknak Szalay Ferenc, a SZOT titkára a SZOT elnöksége által adományozott Szakszervezeti Munkáért kitüntetést, valamint SZOT- nívódíjakat adott át. Megemlékezést tartottak a Munkásőrség Országos Parancsnokságán is. Borbély Sándor országos parancsnok köszöntötte az ünnepségen megjelent újságírókat, majd — kiemelkedő tevékenységükért — kollektív és személyi elismeréseket adott át. A Haza Szolgálatáért Érdemérem különböző fokozatait és az országos parancsnok jutalmát 26-an vették át. (Folytatás az 1. oldalról) Később, ha már biztosítottak a szakmai feltételek, lehet majd a profil gazdagításával foglalkozni. Békés-Tarhos sorsát már évek óta nem sikerült megnyugtatóan rendezni. A javaslat országos hatáskörű énektanár- és karvezető-to- vábbképző intézet létrehozásáról szól, Ehhez először is a zenepavilont — amely jelenleg a gyógypedagógiai intézeté — kellene kiváltani és felújítani. Probléma, hogy hová tartozzon Békés-Tarhos. A kérdés eldöntésében a városi, a megyei vezetők és a minisztériumi képviselők azonos véleményt képviselnek: a profil és a nagyság nem indokolja az önállóságot, az egyik megyei felsőfokú Intézményhez kellene kapcsolni Békés-Tarhos ügyét. A megbeszélést követően a Debreceni Tanítóképző Főiskola kihelyezett tagozatán dr. Ffldesi Béla igazgató és dr. Pap Miklós főigazgató fogadta a vendégeket. Eszmecseréjükön szó volt & főiskola fejlesztéséről, szakmai és az ifjúságot érintő kérdésekről. Délután Békés- Tarhoson folytatódott a miniszterhelyettes programja, ott Verbai László, Békés város tanácselnöke és Varga Imre, a Tarhosi Gyógypedagógiai Intézet igazgatója köszöntötte a vendégeket. Az egynapos látogatás Szarvason zárult, az Óvónőképző Intézetben Daróczi Erzsébet dr., igazgató fogadta a vendégeket. N. K. Szakasits Árpád szobrának avatása Budapesten juhász Károly-emlékSIés a gyulai kórházban Megtartották a KISZ országos demonstrációját A Békés Megyei Tanács Pándy Kálmán Kórház-Rendelőintézetében 16 éves hagyomány a Juhász Károly tudományos emlékülés megrendezése. A kórház irányítói a gyakorlati gyógyítómunka mellett az azt segítő tudományos kutatásokat is támogatják az orvosok és szakdolgozók körében. Juhász Károly fiatalon elhunyt tehetséges urológus szakorvos emlékét őrzi a fiatal szakembereknek teret nyújtó tudományos emlékülés. Néhány éve a rendezvényhez kapcsolódott az Alkotó Ifjúság pályázatának értékelése és díjátadó ünnepsége. Szepesvári Elemér, a kórház főigazgató-főorvosa nyújtotta-át a díjnyerteseknek jutalmukat. A legjobbak között köszöntötte dr. Bányai Tivadart, aki a pajzsmirigy betegségeinek diagnosztikájáról írt. dr. Márk Lászlót és dr. Liszkai Gizellát, akik a gyári és a mezőgazdasági munkások életének és egészségi állapotának összefüggéseit kutatták. A szakdolgozók között díjat nyert Halmos Miklósné, aki a 14—18 évesek szexuális ismereteiről készített dolgozatot, Rábai Julianna, valamint Tőgye Ildikó, az infarktusos betegek. körében végzett vizsgálataik tapasztalatainak ösz- szegzéséért. A kórház dolgozói közül nagyon sokan eljöttek az emlékülésre, ahol hat előadást hallgattak meg tegnap délután a műtétes szakmák, az ideggyógyászat és az egyéb szakterületek köréből. B. Zs. Aláírásgyűjtő táblák, fáklya- és téglajegyárusok, transzparensek szegélyezték a margitszigeti sétányt, a KISZ országos demonstrációjának idején. A szigeti szökőkút előtt tartott megmozduláson budapesti fiatalok és a megyek küldöttei vettek részt, hogy ily módon is szorgalmazzák a lakáskérdés átfogó rendezését. A dobozokból épített házak és a transzparensek feliratai is jelezték: az ifjúság kilátástalannak érzi a lakáshoz jutást, az első lakás megszerzését. A Borsod, Veszprém, Heves, Békés és Pest megyei küldöttek képviselői felszólalásaikban a lakásgazdálkodás átfogó reformját, a szociális létbiztonság növelését követelték. Valamennyien kiálltak a KISZ lakáskoncepciója mellett, hangoztatva, hogy ha más szervezetnek vagy a kormánynak van ennél jobb elképzelése, azt is készek támogatni. Kifejezték reményüket, hogy a demonstrációt követően a szerdai kormány—KISZ-vezetői találkozón megegyezés születik a lakáskérdésben is. A demonstráció végéig mintegy 1500 aláírást gyűjtöttek a helyszínen és a megyékből is több tízezer aláírás érkezett a KISZ KB- hoz, a lakáshelyzet javítását sürgetve. Este arról még nem volt pontos adat, hogy hány téglajegyet sikerült eladni, az azonban biztos, hogy ezt az összeget a KISZ egy gyermekintézmény javára ajánlja fel. Kudarc vagy siker? Jelöltjelöltek a csabai pártértekezleten A békéscsabai pártértekezleten a személyi kérdésekről folytatott vitában a KISZ-es ■küldöttek arra tettek javaslatot, hogy jelöljék a városi pártbizottsági titkári funkcióra Szabó Bélát, a megyei KISZ-bizottság első titkárát, és Bálint Tibort, a békéscsabai városi pártbizottság munkatársát. (A pártértekezleten egyébként sem Szabó Béla, sem Bálint Tibor nem volt küldött.) A levezetőelnök szavazásra bocsátotta a javaslatot, de végül nem kerültek fel a jelölőlistára. — Milyen előzményei voltak mindennek, és önt hogyan érinti az ügy? — kérdeztük a hét elején Szabó Bélától. — Engem az elmúlt héten, kedden megkeresett az egyik KISZ-es küldött azzal, hogy a pártértekezlet fiatal küldötteinek csoportbeszélgetésén szóba került: engem a városi pártbizottság gazdaságpolitikai titkárának jelölnének, s mit szólok ehhez. Elmondtam, hogy először is nagyon meglepett, ez volt az első gondolatom. A második pedig az, hogy nagyon megtisztelő, ha engem, aki nem városi szervnél dolgozom, a város fiataljai ilyen funkcióra alkalmasnak tartanak. Ugyanakkor közöltem azt is, hogy én ezen a pártértekezleten nem vagyok küldött, sem meghívott, továbbá, ■hogy tudomásom szerint a jelölőbizottság csak a párt- alapszervezeti taggyűléseken szóbakerülő jelölteket veszi figyelembe. Megkérdeztem azt is, hogy tud-e erről a javaslatról a jelölőbizottság? Merthogy véleményem szerint a jelölőbizottság, ha tud róla, dönthet arról, elfogadja-e ezt a jelölést, fölveti-e ezt a javaslatot a pártérte- kezleten. Másrészt érdeklődtem, hogy tud-e erről a városi - pártbizottság első titkára, hiszen az esetleges megválasztást követően nagyon fontos, különösen vezetői szinteken ,hogy olyan emberek dolgozzanak együtt, akik hasonló gondolkozásé, dinamizmusé, illetve egymás tulajdonságait jól kiegészítő vezetők. Erre ők azt válaszolták, hogy a következő lépésben megkeresik a jelölő- bizottságot és az első titkárt. — Ez megtörtént? — A jelölőbizottság egy tagját megkeresték, de az első titkárt, amint ma megtudtam, nem. Ennek az okát még nem tudom. — Hogyan ítéli meg ezt az egész kezdeményezést? — Az alakuló, színesedő közélet valószínűleg több hasonló jelenséget hoz magával a jövőben, szaporodik a spontán jelölés. Ezt meg kell szokni, és meg kell tanulni kezelni. Az ügy hasznosítható tapasztalata, hogy a fiatal küldöttcsoport velem kapcsolatos elképzelése későn született, emiatt ez a kezdeményezés széles körben nem is válhatott ismertté. Ha ez korábban felvetődik, akkor a pártalapszervezetünk esetleg ilyen elképzelés mellett engem választhatott volna küldöttnek. — Elképzelhető, hogy egy ilyen pozíciót elfogadna? — Ha a jelölés teljes körültekintéssel történik, szabályos, és ha megválasztanak, akkor igen. — Ügy hírlik, távozni készül a KISZ megyei első titkári székéből? — Véleményem szerint természetes, hogy a KlSZ-veze- tőkről időnként fel-felröp- pennek ilyen hírek, hiszen ez egy olyan funkció, amelyben az ember nem maradhat nyugdíjig. Betöltöttem a 36. évemet, több mint 8 éve dolgozom a megyei KISZ-bi- zottságon, magam is időszerűnek tartom, hogy belátható időn belül más munkakörben dolgozzam, Hogy ez mi lesz, nehéz lenne megjósolni. Szívesen vállalok a jövőben is közéleti funkciót, azonban tény, hogy soha nem volt tőlem idegen a gondolat, visszatérni az eredeti szakmámba — agrármérnök vagyok —, a végzettségemnek megfelelő munkakörbe. — Nem tart-e attól, hogy ferdeszemmel nézik ezután, és hátrányára válik ez a jelölési javaslat? — Biztos, hogy szokatlan volta miatt különbözőképpen csapódik le, különböző véleményeket szül. Tartani attól lehet, hogy ferdeszemmel néznek rám, mint ahogyan azzal már találkoztam, hogy őszinte szívvel gratuláltak. De félnivalóm nincs, elsősorban is azért, mert ebiben a kérdésben jómagam az érvényes szabályok szerint jártam el. Másfelől, úgy hiszem, ez egyre inkább természetessé válik közéletünkben. Felesleges tehát retorziótól tartani. Bálint Tibortól is azt kérdeztük először, tudott-e a fiatalok szándékáról, illetve hogyan jutott mindez a tudomására? — Igen, tudtam róla — felelte —, de hadd kezdjem egy kicsit mesz- szebbről: az előkészítő munka során a pártbizottság úgy foglalt állást, hogy küldöttként húsz KISZ-es fiatal is vegyen részt a tanácskozáson. A pártalapszervezetek feladata volt, hogy a taggyűlésen mérlegeljék a javaslatot, és ha úgy ítélik meg, akkor válasszák meg küldöttnek az illető KISZ- fiatalt. Ezek után a KISZ- esek úgy érezték, akkor járnak el helyesen, ha lelkiismeretesen felkészülnek a pártértekezletre, végiggondolják, egyeztetik feladataikat, mérlegelik azt, milyen ifjúsági témákról kell ezen a fontos fórumon szólniuk. Természetesen személyi kérdésekről is szót váltottak, hiszen miután a pártértekezlet előkészítése számos új elemet tartalmazott, ilyen új elem volt az is, hogy a jelölőbizottsági tagok külön megkérdeztek minden küldöttet a tisztségviselői funkciókról is. Ebből a meggondolásból vitatták meg a KISZ-es küldöttek is ezt a témát. A személyemre vonatkozó javaslatokat a fiatalok a pártértekezletet megelőzően három nappal tudomásomra hozták. — Hogyan fogadta ezt? — Az első reagálásom az volt, hogy nem kis megtiszteltetés, a munkám értékelését látom ebben. De elmondtam nekik; az előkészítés során olyan rendezőelvet fogadott el a pártbizottság, miszerint a pártalapszerve- zetek által megválasztott küldöttek, illetve a pártbizottsági tagságra jelöltek közül választható az új pártbizottság — ezek figyelembevételével tehát a javaslatnak nincs realitása. Ám, ha a pártértekezlet, mint a legmagasabb fórum, mégis úgy dönt. hogy elfogadja a küldötteken kívüli jelölést is, akkor ezt vállalom. Ez a javaslat a széles körű demokratikus előkészítő munka eredményeképpen születhetett meg. A párton belüli nyíltság, a jobbítás szándékát látom a fiataloknál, akik úgy ítélték meg, hogy élhetnek ezekkel a lehetőségekkel. — Kudarcnak érzi, hogy végül is nem került a jelölőlistára? — Semmiképpen. Ügy érzem — s ha elvonatkoztatok a személyemtől — az a véleményem, egybeesőén az országos pártértekezlet állás- foglalásával, hogy a párton belül szükséges a megújulás, és ez a párton belüli viszonyok korábbitól eltérő formáiban is megnyilvánul. Persze nem lehet elvonatkoztatni a személyemtől, tehát én elismerésnek és nem kudarcnak tekintem mindezt. Magam is úgy fogtam fel, hogy a küldöttek jogosultak véleményt formálni, dönteni, a megméretést ők végezték el. Már csak azért sem érzem kudarcnak, mert száznyolcan azért a szavazólapra való felkerülésnél mellettem szavaztak, illetve a titkos választás után har- mincegynéhány voksot kaptam. Mindezzel együtt az a véleményem, hogy a küldöttek a rendelkezésre álló információk alapján felélős- séggel döntötték. — Nem vált feszültté a viszony, hiszen ön a városi pártapparátusban dolgozik? — Éppen az apparátusi értekezletről jövök. A pártértekezlet óta sok minden kavarog bennem, de most ez az értekezlet arról győzött meg, több munkatársam is azt elemezte, mennyire nehéz napjainkban, az új helyzetben dönteni. Másfelől most a legfontosabb feladata az apparátusnak a pártértekezlet határozatának végrehajtását haladéktalanul megkezdeni. Ha egyesek arra gondolnak most, hogy nem maradok a helyemen sokáig — nos, meggyőződésem, hogy a közvetlen reagálásnak ez a módja idegen a párttól. T. I.