Békés Megyei Népújság, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-07 / 291. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! 1988. DECEMBER 7., SZERDA Áru 1M forint XLm. ÉVFOLYAM, 291. SZÁM A munkásőrséget fizikailag nem lehet felszámolni Borbély Sándor az évzáré parancsnoki értekezleten, Orosházán A városi pártbizottság volt a színhelye annak az évzáró parancsnoki értekezletnek, amelyet Pusztai Kálmán megyei munkásőr parancsnok elnökletével tegnap Orosházán tartottak meg. Ezen az irányító pártszervek képviselői mellett részt vett és felszólalt Borbély Sándor, az MSZMP KB tagja, a munkásőrség országos parancsnoka, Szabó Miklós, a Békés megyei pártbizottság első titkára. Elsőként a kiemelkedő tevékenység és az 1988-ban elért teljesítmény elismeréséül kitüntetéseket, jutalmakat adtak át azoknak az egységeknek, alegységeknek és egyéneknek, amelyek, illetve akik hosszú időn át kiemelkedő eredményeket értek el a politikai és kiképző munkában, valamint a szocialista versenyben. Többek között kihirdették, hogy az országos parancsnok serleggel és oklevéllel jutalmazza a békéscsabai Ku- lich Gyula munkásőregysé- get. Ezután Csetneki János, Mórocz György és Jancsin Pál megyei paroncsnokhe- lyettesek beszámoltak az 1988-ban végzett munkáról, s ismertették a jövő év főbb feladatait. Elhangzott, hogy a gazdasági-társadalmi kibontakozás kérdései élénken foglalkoztatják a megye munkásőreit is. Teendőik ellátását nagymértékben elősegítették az év közben tartott tanácsülések, parancsnoki értekezletek. Az úgynevezett köny- nyített szolgálati állomány kategória bevezetése kedvező fogadtatásra talált a megyében. A munkásőr baráti körök létesítéséhez azonban m£g meg kell teremteni a feltételeket Szükséges szem előtt tartani a korszerűsítéssel, a munka hatékonyabbá tételével az idő- és anyagtakarékossággal kapcsolatos követelményeket. Jó hagyománya van a társ fegyveres erők és a munkásőrök közötti együttműködésnek, amelyet tovább kell folytatni az elkövetkezendő időben. A szünet után hozzászólásokkal folytatódott az értekezlet. Szabó Miklós első titkár tolmácsolta a megyei pártbizottság köszönetét és elismerését a munkásőrségnek. Bzt követően a politikai cselekvés iránytűjeként két fontos eseményt jelölt meg: a májusi pártértekezletet, valamint Grósz Ká- rolynak, az MSZMP főtitkárának a Budapest Sport- csarnokban elhangzott beszédét. Ez a két momentum — mint jelezte — a helyes irányt szabta meg. Majd így folytatta: „A harcot a párton belül is meg kell vívni, mert itt is akadnak olyan erők, amelyek le akarják járatni a több mint negyven év alatt elért eredményeket ... Aki a pártot támadja, az a munkásőrséget is támadja, és ez fordítva is igaz. Ezért a munkásőrség tagjai a pártban is erősítsék azokat a törekvéseket, amelyek a politikai, gazdasági stabilitásra; a társadalmi haladásra irányulnak, nem pedig anarchiára.” Az elhangzottakhoz kapcsolódva, nevezetesen a munkásőr testületet az utóbbi időben ért „támadásokra” utalva Borbély Sándor országos parancsnok hangsúlyozta: „A munkásőrséget fizikailag nem lehet felszámolni ... Ez a testület már 32 éve működik, és működik egy szellemiség is, amelyet szintén nem lehet megszüntetni. A szolidaritás, az emberközpontúság, a családszeretet és a fegy verb arátság nagy összetartó erőt jelent, s ezt a jövőben is ápolni kell.” Az országos parancsnok ezután a munkásőrség konfliktustűrő képességéről, a régi szövetségesek megtartásának, s az újak megszerzésének szükségességéről, valamint a demokrácia különféle értelmezéséről szólt. Kiemelte, hogy a jelszavak helyett magáról az emberről kell beszélni: a merev, hivatali szokások, beidegződések helyett a közvetlen érintkezési forma, a családias jelleg érvényesüljön a testületben. Különösen az ifjúsággal való foglalkozásokon célszerű tekintetbe venni azt, hogy ne a fegyver, hanem az érzelmi oldal, a romantika, a táborozás kerüljön előtérbe. Befejezésül Borbély Sándor köszönetét mondott a Békés megyeieknek azért, hogy jól megáll- ták helyüket a politikai, gazdasági munkában, a kiképzésben és a közéletben. A szarvasi és szeghalmi munkásőrök képviselői szintén elmondták észrevételeiket, javaslataikat a tegnapi értekezleten. A tanácskozás végén ezeket is Pusztai Kálmán megyei munkásőr parancsnok összegezte és értékelte. Bukovinszky István Pusztai Ferenc miniszterhelyettes látogatása megyénkben Iz újságírók feladata a valóság feltárása A magyar sajtó napja Békéscsabán Fodorné Birgés Katalin köszönti a sajtó munkásait Fotó: Kovács Erzsébet Tegnap Békéscsabán tárgyalt dr. Pusztai Ferenc művelődési miniszterhelyettes. Egynapos látogatásának célja az volt, hogy eszmecserét folytasson a megye vezetőivel a Debreceni Tanítóképző Főiskola Békéscsabai Kihelyezett Tagozatának munkájáról és további fejlesztéséről, illetve, hogy megvitassák a Békés-Tarhosi Énektanár és Karvezető Továbbképző Intézet sorsát. Pusztai Ferencet Békés megyébe elkísérte Szövényi Zsolt osztályvezető; a vendégeket Békéscsabán, a Megyei Tanács épületében dr. Becsei József elnökhelyettes köszöntötte. A megbeszélésen jelen volt Nagy Jenő, az MSZMP Megyei Bizottságának titkára, valamint Vámos László művelődési osztályvezető. A tanítóképző főiskola tárgyi . feltételeinek fejlesztésével kapcsolatban arról esett szó, a megye vállalja, hogy 1989-ben elkezdődhet a tornacsarnok kivitelezése. Az építkezés befejezéséhez, valamint a képziés teljességéhez elengedhetetlen előadó, könyvtár és az étterem építéséhez viszont a minisztérium segítségét kérték a megye vezetői. ígéretet kaptak arra, hogy ezeket a létesítményeket a tárca a VIII. ötéves terv feladataiként tervezi. A főiskolának felajánlott középiskolai diákotthon rekonstrukciójáról jövőre döntenek. S bár a gyakorlóiskolai feladatok ellátása jelenleg is biztosított, mégis javaslat hangzott el egy kifejezetten erre a célra létrehozandó 24 tantermes általános iskola megépítésére. A főiskolai tagozat önállóságával kapcsolatban hangsúlyozták a Debreceni Tanítóképző Főiskola segítőkészségét. Mint ismeretes, a minisztérium és a megyei vezetés tavalyi álláspontja szerint az önállóvá válás két lépcsőben lehetséges, az első a gazdasági önállóság, a második a teljes önállóság megteremtése. Pusztai Ferenc elmondta, hogy a békéscsabai főiskola autonómiáját támogatja a minisztérium, s erre a kérdésre a felsőoktatás egészére vonatkozó minisztertanácsi döntés után visz- szatérnek. Békés megyében évente több mint 150 állást hirdetnek meg általános iskolai pedagógusok számára, de kevesebb, mint 100 helyet pályáznak meg a kezdők. Vagyis gondot jelent, hogy a fiatal diplomások nem szívesen jönnek vissza a megyébe. Az utánpótlás igénye egyre inkább jelentkezik, s ez nemcsak az általános iskolai, hanem a középiskolai tanárokra is vonatkozik. Ezért a megye vezetői azt szeretnék, ha a Tanítóképző Főiskola négy éves képzésben a tanárképzést (különösen rajz, ének, testnevelés, nemzetiségi nyelvek, népművelés, könyvtár szakokon) is felvállalná. A minisztérium képviselői ezzel kapcsolatban úgv vélekedtek, hogy legalább két ciklus szükséges egy új intézmény megerősödéséhez, s a megindult képzésnek mindenekelőtt rangot kell adni. (Folytatás a 3. oldalon) A magyar sajtó napjá alkalmából tegnap ünnepséget rendeztek Békéscsabán. Reggel a megyei pártbizottság székházában Szabó Miklós, az MSZMP Békés Megyei Bizottságának első titkára fogadta a Békés Megyei Népújság, a Lapkiadó Vállalat és a Viharsarki Szövetkezetek vezetőit, a társadalmi szervek képviselőit. A fogadáson jelen volt Nagy Jenő, a megyei párt- bizottság titkára. Délelőtt a megyei pártbizottság dísztermében szólalt meg a Himnusz, majd Gálfy László, a Jókai Színház művésze Váci Mihály versével köszöntötte a sajtó^munka- társait. Csala János? a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat igazgatója üdvözölte a megye újságíróit, nyomdászait, lapterjesztőit. Fodorné Birgés Katalin, az MSZMP KB tagja, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkára mondott ünnepi beszédet. Megemlékezett a 70 évvel ezelőtt megjelent Vörös Üj- ságról, s az agitáció- és propagandamunkások, a társadalomban a lelkiismeret szerepét betöltő sajtó ünnepé(Folytatás a 3. oldalon) A nyilvánosság kihívását vállalni kell Irta: Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára M a, a magyar sajtó napján olyan hivatás művelőit köszöntjük, amely — napjaink mindinkább szakosodó világában is — az egyetemesség hordozója. A toll, a mikrofon, a kamera és a fényképezőgép mestereit köszöntjük, akik naponta híradást adnak a sokszínű magyar valóságról és a határainkon túli ezernyi eseményről, akik nem csupán közvetítik, de véleményükkel, gondolataikkal gazdagítják is azt a párbeszédet, amely a sok kis közösségből felépülő társadalmunkban jelenleg zajlik. Akiknek megszólalni napi kötelesség, ám önmaguk és olvasóik előtt megszólalásuk tartalmával és ily módon hatásával is számot kell vetniük. Minél összetettebb, bonyolultabb egy közösség, vagy akár a társadalom helyzete, az újságírás annál izgalmasabb, egyben felelősebb, emberpróbálóbb feladat. Valódit írni könnyebb, ha bővül a választék, ha tarka a kép, hiszen annak bármely színfoltja a valóság egy-egy részlete. Az újságíró hivatás azonban ennél többet követel olyan helyzetben, amikor felgyorsulnak az események, ■ amikor a társadalmi közhangulat is dinamikusan változik, súlya megnő. Ilyenkor az újságírónak is naponta mérlegre kell tennie saját egyéni munkásságát, s a mérleg másik serpenyőjében a nemzet sorsa, fennmaradása áll. Egy, csak félig vállalt politikai alapállás, egy, csak hozzávetőlegesen, felszínesen elfogadott program a szép szavak ellenére is leleplezi hamisságát. Csupán arra alkalmas, hogy megzavarja a tisztulás szellemi, etikai, politikai terepeken zajló folyamatait, türelmetlenséget, s neheztelést váltson ki, ellene hasson az egységben cselekvésnek. A magyar sajtó napja nem az ilyenkor szokásos kitüntetésektől, gratulációktól válik igazán ünneppé. Tudnunk kell, hogy az emberek nap mint nap, vérmérsékletük szerinti érzékenységgel, tudati különbözőségükkel dicsérik vagy szidják a sajtót. Ez a mindennapi figyelem talán még kitüntetőbb is, mint az évente egyszeri. Abból következik, hogy az újságíró, a nyilvánosság embere, alanya, egyben tárgya is a szólás és véleménynyilvánítás szabadságának, amely legitimálja rendszerünket. A mindennapi újságírás és a műsorkészítés igényessége ily módon a társadalmi stabilizáció mérőeszköze, egyben azt erősíteni, vagy gyengíteni is képes erő. A ma zajló folyamatokban a tömegkommunikáció, így az újságírás is része a nép által gyakorolt, hatalommá alakuló társadalomnak, része és egyben alakítója is a politikai intézményrendszernek, tükre a jogállamiságnak. Pártunk ezért is foglalkozott és foglalkozik a májusi értekezlet óta mind mélyrehatóbban a politikai nyilvánosság, ezen belül saját működése nyilvánosságának kérdéseivel. Ezért fogalmazta meg és bocsátotta vitára állásfoglalás-tervezetét, ezért kezdeményezi új tájékoztatási törvény megalkotását. E tervezetek és dokumentumok sajtószabadságot akarnak, amely igazán csak akkor van, ha művelik. Társadalmunkat a gondolat és a gondolkodás szabadságának teljessége minősíti. Hogy mindez megnyilvánulhassák, ahhoz belső szabadságra és annak nyílt vállalására van szükség. Egy korszerű szocializmus hatékony politikai működést igényel. A hatékony és eredményes reform pedig csak nyilvános társadalmi akaratként, azt támogató mozgalomként számíthat sikerre, 'amely teljesítőképes, tehát jobb . életszínvonalat nyújtó gazdaságot teremt. A párt májusi országos értekezletén kinyilvánította, hogy elhatározott szándéka a politikai nyilvánosság gazdagítása. Ebben a megújuló politikai nyilvánosságban természetesen részben mások a követelmények a párt saját sajtóorgánumával szemben, és megint más követelményeket érvényesítenek a lapalapítók saját sajtótermékeik esetében. Megjelennek más színezetű lapok is. A párt iránt elkötelezett újságíró-közösségeknek ezért egy olyan időszakra kell felkészülniük, amikor nyílt politikai csatározások is zajlanak a lapok hasábjain nemcsak az országos, hanem a helyi politika kérdéseiről is. A lapok tartalma a kibontakozó demokratikus viszonyok között a műhelyekben dől el. A pártnak ezért alapvető érdeke, hogy az ‘újságíró-társadalommal partneri viszonyt építsen ki és tartson fenn. Nem arról van szó, hogy egy korábbi sajtóirányítási gyakorlatot, az adminisztratív irányítást annak ellentétével, a parttalan ma- gárahagyatottsággal cseréljük fel. Sokkal inkább arról, hogy a saját politikánkat képviselő sajtó súlyának megfelelőbb helyzethez, szerephez jusson a kibontakozó demokratikus közéletben. Ennek egyedüli módja a partnerség, a rendszeres politikai párbeszéd, a kölcsönös felelősségvállalás. Hogy sikerül-e megteremteni a nemzeti méretű köz- megegyezést, hogy az élet minden területére kiterjedő reformok milyen társadalmi támogatásra találnak, hogy a párt súlya, ereje mekkora lesz a közéleti vitában és a reformok valóra váltásában, ezek a kérdések elsősorban nem az országos fórumokon dőlnek el. Politikánkat annak gyakorlati megvalósítása minősíti, aminek pedig a terület, az alapszervezet a színtere. a megyei pártlapok e helyi nyilvánosságnak fontos fórumai, egyben a helyi demokrácia kifejeződési formái is. Olyan döntéseknél lehetnek jelen, sőt lehetnek azok részesei, melyek a legközvetlenebbül érintik az olvasókat. Olyan eszköz a megyei lap, melynek segítségével a döntések ellenőrzése is lehetővé válik. Ha a jogállamiság útján továbbhaladva maguk is mernek bátrak lenni, ha vállalják a mai állapotokat meghaladni akarók melletti elkötelezettséget, a vitatkozó szellemű eszmecserét, a fürge, rugalmas és önálló gondolkodást, akkor a megyei lapok magabiztosan vállalhatják azt a kihívást, amit számukra a plurálissá váló nyilvánosság jelent. Nem feledhetik el ugyanakkor, hogy a nemzeti érdekeket szolgáló, a szocialista Magyarország építését vezető párt felelős képviselői.
