Békés Megyei Népújság, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-01 / 286. szám
1988. december 1., csütörtök o Közvetlen kapcsolat a világpiaccal Külkereskedni tudni kell(ene)... Egyedi elbírálás alapján 1981 után néhány iparvállalat kapott engedélyt saját termékei exportálására. Megyénkben az orosházi Mezőgép és a Béköt élvezhette ily módon az önálló külkereskedés előnyeit. A nagy változás ebben az évben következett be. 1988. január elsejétől a Kereskedelmi Minisztérium 1/1987. (XII. 29.) számú rendelete szerint: „Külkereskedelmi tevékenységet végezhet minden olyan gazdálkodó szervezet, amelyet bejegyeztek a Kereskedelmi Minisztérium által vezetett, a külkereskedelmi tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetek nyilvántartásába. A bejegyzés a gazdálkodó szervezet bejelentése alapján történik... A gazdasági tevékenység folytatására jogosult magánszemélyek ... saját előállítású termékeiket, illetve szolgáltatásaikat külpiacon közvetlenül értékesíthetik.” A fenti rendeletnek — Szatmári János, a Kereskedelmi Minisztérium Békés megyei megbízottja szerint — kettős célja volt és van. Egyrészt ezzel hatékonyabb formában növekedhet az export mennyisége, másrészt a termelők közvetlenebb kapcsolatba kerülhetnek a világpiaccal, s ez hatással lehet a termelés minőségére is. Tény azonban, hogy a rendelet megjelenése óta eltelt alig egy év alatt nem bővült számottevő mértékben az export mennyisége az új külkereskedők révén. Ezt azonban badarság is lett volna várni, hiszen minden folyamat „beéréséhez” idő keil. Eddig tizenketten Persze a külkereskedni kívánó cégeknek, magánszemélyeknek meg kell felelni bizonyos feltételeknek. Minthogy a külkereskedelem is szakma, ezért szükségesek olyan hozzáértő szakemberek, akik e tevékenységet végezni, irányítani tudják. Az előírás szerint külkereskedelmi jogászt is kell alkalmazni, igaz nem főállásban, hiszen ez év elején még csak mintegy 290 kül- kerjogász működött az országban. Hazánkban eddig csaknem ezer gazdálkodó szervezet kért külkereskedelmi jogot. Megyénkben 1987. decemberéig — mint már említettük — csak a Békötnek és az Orosházi Mezőgép Vállalatnak volt külkereskedelmi jogosítványa. Idén újabb tíz gazdálkodó szervezet jegyeztette be magát a minisztériumnál. (Békéscsabai Agro- ker Vállalat, FLR Protein- vest Agrárfejlesztő Közös Vállalat, Hidasháti Állami Gazdaság, Gyulai Húskombinát, Békéscsabai Konzervgyár, Békéscsabai Mezőgép, Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát, Mezőkovácsházi Üj Alkotmány Tsz, Bélmegyeri Üj Barázda Tsz és egy magánszemély, Mengyán Pál szűcs.) Megjegyzendő, hogy magánszemély, valamint gmk — mint nem jogi személy — csak saját termékeit exportálhatja, míg a többi cég önálló jogi személyként nemcsak saját, hanem más termékekkel is kereskedhet. De csakis azokkal, amelyek nincsenek az úgynevezett kivételi listán. E listán vannak például a különböző nyersanyagok, energiahordozók, élelmiszeripari termékek, gyógyszerek, gyógyászati célú készítmények, műtrágyák, műanyag alapanyagok stb., melyek a tőkés exportunknak mintegy a felét jelentik. Ezek kivitele csak meghatározott vállalati körben lehetséges. Ami nem zárja ki a versenyt, hiszen egy-egy termék több vállalaton keresztül is forgalmazható. Ezen termékeknél az export vagy az import szétforgácsolása üzleti hátránnyal járna, ezért indokolt az állami kontroll. A tőkés országokban ez az arány 15-20 százalék. Kevés a szakember Békés megyét mezőgazda- sági jellege miatt különösen a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek tilalma érinti súlyosan. A Kereskedelmi Minisztérium szándéka —7 mint ezt Szatmári János is megerősítette —, hogy az említett kivételi listát az ésszerűség határain belül bizonyos mértékben szűkítsék. — Jó-e az a magyar gazdaságnak, hogy a külkereskedelmi vállalatokon kívül ennyien — mintegy nyolcszáz cég, vállalat, szövetkezet stb. — külkereskedik? —i Véleményem szerint, ha igazi piacgazdaságot akarunk, akkor ez mindenképpen hasznára kell legyen a honi gazdaságnak is. Az igaz viszont, hogy rövid távon ennek ma még inkább hátrányai vannak. Vállalataink elszoktak a (kül) kereskedéstől, s gyakran egymás árai alá ígérnek a külpiacokon — mondja Szatmári János. — Az azonos termékeket gyártóknak egyeztetni kellene az árakat, úgynevezett exportszövetségeket létrehozni, ahol az irányadó árakra vonatkozóan közös álláspontot alakíthatnának ki. Ebben az érintett cégek felelősségén kívül a Kereskedelmi Minisztériumnak és a Magyar Gazdasági Kamarának is szerepe lesz a jövőben. — Várhatóan megyénkben is tovább nő majd a külker- jogot kapott cégek száma. Feladataik elvégzéséhez van-e elegendő szakember Békés megyében? — Jelenleg még nincs, óriási a szakemberhiány. Több cég a fővárosban nyit irodát, s ottani szakembereket foglalkoztatnak ügyeik intézésére. A Kereskedelmi Minisztérium és a Külkereskedelmi Oktatási és Továbbképző Központ nemrégiben megyénkben is felsőfokú külkereskedelmi áruforgalmi szaktanfolyamot indított. A rendkívül nagy érdeklődésre való tekintettel valószínűleg jövőre is meghirdetik a tanfolyamot. Két példa A Békéscsabai Agroker Vállalat ez év májusában kapta meg a külkereskedelmi jogot. Dr. Balogh József, kereskedelmi igazgatóhelyettes elmondta, hogy több nyugati cégtől sokféle terméket vásárolnak, ám az üzlethez szükséges deviza beszerzése eddig egyedi engedélyezés útján történt. Például a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumtól kaptak bizonyos ösz- szegű keretet egyes javítás- technológiai anyagok behozatalára. — Próbálkozunk az importtal oly módon is, hogy bizonyos árucikkeket — melyeket a megyénkbeli gazdaságoktól szereznénk be — exportáljunk, s ennek ellentételeként hoznánk be különböző gépeket, anyagokat. A nyugati cégek még ezt a fajta exporttevékenységünket is támogatták volna. Ám azok a termékek, melyek exportja szóba jöhet, a kivételi listán vannak. Ezekre eseti engedélyt kell kérnünk, amit csak akkor kapunk meg, ha a monopol forgalmazók ezt javasolják! De hát a monopolhelyzetben levő forgalmazónak esze ágában sem lesz javasolni az exportot. Ily módon nem kapunk „áldást” a Kereskedelmi Minisztériumtól. Tehát változatlanul engedélyt kell kérünk mindenhez, de nem mondunk le a lehetőségekről. Szeretnénk megtanulni a külkereskedést, mert ha az illetékesek is úgy akarják, akkor változhat a helyzet. Mengyán Pál szűcs egy hónapja kapta meg a kül- kerjogot. Hörcsögbőröket készít ki műhelyében, melyeket egy osztrák cég vásárol meg tőle. A békéscsabai mester termékéből kabátbélés készül Ausztriában. — Eddig a Bivimpex Külkereskedelmi Vállalaton keresztül értékesítettem az árut, s a szállított áru értéke után 4-5 százalékot kellett fizetnem a vállalatnak. Most, hogy megkaptam az exportjogot, így ez a pénz is nálam marad. Mivel a külkereskedelemhez nem igazán értek, ezért eseti megbízás alapján vagy másodállásban alkalmazok majd szakembert... Hornok Ernő Kis magyar külkereskedelem 1949 előtt három-négyezer önálló külkereskedelmi tevékenységet folytató szervezet működött Magyarországon. 1949 után kilenc szakosított külkereskedelmi cég alakult. E csökkentéssel ; az is volt a cél, hogy a magyar vállalatokat minél jobban elszigeteljék a világpiactól. Ez sikerült is. Jelzi az akkori esztendők gondolkodásmódját, hogy a világpiaci árakat titkos adatként kezelték. Az ötvenes években kialakult gyakorlat hatása sokáig rányomta bélyegét a magyar gazdaságra. 1957-ben azután megtört a jég és kilenc vállalat — köztük például a Tungsram — kapott külkereskedelmi jqgot. Az 1968- ban bevezetett új gazdasági mechanizmus szerves kapcsolatot feltételezett a külkereskedelem és a termelők között, ám a reform felemás megvalósulása miatt ez nem igazán „jött össze”. Semmiféle verseny nem volt a külkereskedelmi vállalatok között. A jelszó: egy termék — egy külker vállalat. Később, a nyocvanas évek elején évente 20-40 külkereskedelmi jogot engedélyeztek. Létrejött a Generálimpex Külkereskedelmi Vállalat, amely mindenféle termék exportjával foglalkozhatott. E cég próbálta megtörni a külker vállalatok monopol helyzetét. A nyolcvanas évek közepén már 15 gépipari külkereskedelmi vállalat közül választhattak a termelők, s 1987 végéig mintegy háromszáz gazdálkodó egység kapott önálló külkereskedelmi jogot. . . Mélypont után a csúcs felé? Heller—Forgó hűtőtorony Szíriának Ezt a terméket a nyugatnémet Koch cég rendelte Fotó: veress Erzsi Paraszt föld nélkül, huszár ló nélkül, magyar bajusz nélkül nem ember. Nem túl dicséretes dolog, de ez a régi-régi, tréfás mondás járt az eszemben, miközben nagyon is komoly dolgokról beszélgettünk a Vízgépészeti Vállalat 2. számú, gyulai gyáregységében. Persze, nem véletlenül s főként nem az unalom okán kalandoztak el gondolataim. A tágas műhelyeket járva, a hatalmas fémdarabokat forgató dolgozókat figyelve tűnt fel: itt majdnem mindenki bajuszt visel. Amiben tulajdonképpen semmi különös nincs, hiszen a vállalat profiljából adódóan itt — eltekintve az adminisztratív állománytól — férfiak dolgoznak. A különöst sokkal inkább a vállalat, pontosabban a gyulai gyáregység eredményei jelzik. Egy alaphiányos, majd egy veszteséges esztendő után tavaly már 14 millió forint gyári nyereséget könyvelhettek el, az idén pedig, úgy is fogalmazhatnánk, a csúcson vannak. Ahogy a neve is sejteti, az üzem ivó-, szenny- és iparivíz kezeléséhez szükséges berendezéseket gyárt, mégpedig néhány ezertől néhány millióig terjedő értékben. A termékméretek is legalább ennyire szórtak, van, amit az ember kézbe vehet, s akad szép számmal olyan, amely mellett az ember alig észrevehető piciny pont. A lényeg természetesen nem a méretekben, hanem az eredményességben rejlik. — Volt egy pár nehéz évünk — mondja a gyáregység fiatal, idén tavasszal kinevezett igazgatója Lonscsák János — váltanunk kellett, de nem annyira terméket, hanem inkább munkastílust. Nekünk kell menni az üzlet után, s nem arra várni, hogy a vevő a hegyünkbe jöjjön. Erre ugyanis ma már hiába várnánk. A nehéz esztendőkön mindenekelőtt a piaci munka megerősítésével léptek túl a gyulaiak. Az üzletek jelentős hányadát a gyár maga „szerzi”, a többit a vállalati központ közvetíti. Mintegy 20 törzspartnere van a gyulai egységnek, köztük pl. a nyugatnémet Koch cég és a szintén nyugatnémet PWH cég. Részükre elsősorban nagy méretű (pl. kikötőkben használatos) anyagmozgató berendezésékhez szállítanak különböző egységeket. De dolgoztak már az USA-nak is, az Atlantic Golf dicsérő telexben ismerte el munkájukat. — Az idén várható csaknem 200 millió forintos árbevételünkből — tájékoztat az igazgató — körülbelül 58 millió a közvetlen tőkés exportbevétel. Talán nem alaptalanul lehetünk büszkék arra, hogy sikerült nyugati színvonalú munkát magába foglaló termelési kultúrát kialakítanunk. Ez a mi tőkénk, ami úgy tűnik, egyre jobban kamatozik. A műszaki fejlesztés, mint a gazdaság minden területén, itt is kulcskérdés. Az elmúlt időszak legnagyobb beruházása a gyulai gyárnál ^ 40 millió forintos költséggel megépített revétlenítő üzem, ahol az iparvágányokon beérkező alapanyagot, acélt, vaslemezeket tisztítják s látják el védőbevonattal. Emellett a munka színvonalát emelik többek között a szép varratokat adó hegesztőautomaták, s persze a saját találmányok, újítások. Mindez úgy tűnik, megalapozza a jövőt, hiszen a következő esztendei kapacitás mintegy 80 százaléka már lekötött. Mégpedig úgy, hogy az idén még egymillió dolláros export előreláthatóan 6-7 millió dollárra nő. Most Szíriának szállítottak az ÉGI (Energiagazdálkodási Intézet) fővállalkozásában bizonyos alkatrészeket a Heller—Forgó féle hűtőtorony megépítéséhez. Jövőre Iránban kínálkozik hasonló üzlet s természetesen bővül a kapcsolat a régi nyugatnémet partnerekkel. Ez feltehetően kellő hasznot hoz a gyárnak, mindenesetre, hogy az induló gondolathoz térjek vissza, a se bajusza, se pénze mondás aligha illik rájuk. Szatmári Ilona A nagycsarnokban egyiptomi és szíriai exportra készülnek