Békés Megyei Népújság, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-06 / 290. szám
1988. december 6., kedd II kezdeményezés ma még egyedülálló VoEt diákok kerestetnek! Népszerű a gyerekek körében a számítógépes fakultáció. Hát még, ha több gép lenne... Fotó: Gál Edit Tanárnő ecsettel Ez a kis történet a békéscsabai 2. sz. általános iskolában, az Iskolatanács élet- rehívásával kezdődött az elmúlt tanévben. Szinte minden összejövetelen szó volt olyan vágyakról, elképzelésekről, melyek — anyagiak híján — továbbra is csak álmok maradhattak. Aztán az iskolatanács elnöke, dr. Kovács Zoltán gondolt egy nagyot és merészet, s az elmúlt év végén szót kért az iskola- tanács ülésén: hozzanak létre alapítványt — javasolta — úgynevezett tartós közérdekű célok megvalósítására. Az iskolatanács tagjai támogatták az elképzelést. Nemrég ismét összeültek, s ekkor már az alapító okiratban foglaltakkal ismertették meg a beszélgetés résztvevőit... Dr. Kovács Zoltánt megkérdeztük az alapítvány céljáról, s arról, kikre számítanak e célok megvalósulásában ? — Hadd idézzem az alapító okirat, az alapítvány céljára vonatkozó részét: „Az iskolában tanuló diákok sportolásának — ideértve a táborozásokat —, kulturális tevékenységének, és a fakultatív oktatás anyagi feltéte— .—l l einek biztosítása”. Tehát, tulajdonképpen arról van szó, hogy (például) szeretnénk, ha a tanulók közül minél többen részt vehetnének sítáborban. Ehhez felszerelést kell vásárolni, s ebben az alapítvány segíthetne. Vagy: ahhoz, hogy eredményes legyen a számítógépkezelés fakultatív oktatása, nagyobb gépparkra lenne szükség. Miért ne lehetne ez is célja ennek az alapítványnak? Ha egy mondatban kellene ösz- szefoglalnom mindezt, talán úgy fogalmaznék: szeretnénk teljesebbé tenni az iskola oktató-, nevelőmunkájának tárgyi feltételeit, olyan eszközökkel is. melyeket saját erejükből nem tudnának megvásárolni.. . — Ez mind nagyon szép, ám az alapítvány létrejöttéhez, ha jól tudom, induló- vagyonra is szükség van. — Így van! Eddig hét gazdaságot sikerült megnyerniük az ügynek. Szerencsére az elmúlt esztendőben módosították a polgárjogi törvény- könyvet, változtak a személyi jövedelemadóra és a gazdálkodó szervezetek jövedelem-szabályozására vonatkozó jogszabályok, így lehetőség nyílt arra, hogy az alapítványba magánszemélyek, s gazdálkodó szervezetek egyaránt adókedvezménnyel fizethetik be az erre szánt ösz- szeget. — Másutt is hoztak létre Békéscsabán ilyen alapítványt? — Békéscsabán ez az ötödik. Ilyen például a diáktanya megvalósulására vagy a Mezőgép műszaki haladásért létrehozott alapítvány, hogy csak két példát említsek ... Vagyonukat egyébként nem ismerem. Azt viszont tudom, hogy az iskolatanács alapítványára eddig 15 ezer forint érkezett be, s bízom benne, hogy e cikk megjelenése után tovább gyarapszik vagyonunk, az OTP 4803-269-es számlaszámán. — Kikre számítanak? — Elsősorban, azokra a magánszemélyekre, akiknek személyes kapcsolatuk van az iskolával. Tehát, ide jár a fia, vagy a lánya... S természetesen gondoltunk a volt diákokra is, akiknek gyermekkori emlékei kötődnek ide. Vannak szép számmal, hiszen az előd, az evangélikus állami elemi iskola a Luther utcában 1902-ben ' nyitotta meg kapuit a gyerekek előtt. Hogy azóta hány tanuló fordult meg itt, a jó ég tudja. Mindenesetre bizonyára a többség nosztalgiával emlékezik az itt töltött esztendőkre, s ha személyre szólóan sikerülne megkeresni többségüket, bizonyára számíthatunk a segítségükre ... — Akkor hát, ha ezt az interjút volt tanítványok olvassák ... — Igen! Jó lenne, ha továbbadnák az alapítvány létrejöttének hírét, s maguk is segítenének a célok valóra- váltásában. A számlaszám ismert, címünk megegyezik volt iskolájuk címével. — Csodálom, mennyire bí-. zik abban, hogy partnerekre talál... '—Tudja, a nyugati országokban már megszokott dolog mindez. Az adókedvezményen felül egyébként más érdekek is fűződhetnek ahhoz, hogy mondjuk a gazdálkodó egységek pénzfelajánlást tegyenek. — Mire gondol? — Két apró példa. Egy vállalat felajánl egy összeget. Ennek fejében — kölcsönösségi alapon esetenként igénybeveheti az iskola tornatermét. Vagy. Más vállalat a számítógépes program fejlesztéséhez ad pénzt. Ennek fejében dolgozóik és azok gyerekei is igénybe vehetik az iskola gépparkját, esetleg oktatói gárdáját, hogy maguk is megismerkedhessenek a gépek kezelésével... — Esetleg gondoltak a pénz „jiaztatására” is? — A gazdasági társaságokra vonatkozó január 1-jével életbe lépő jogszabály lehetővé teszi ezt is. Az alapítványba befolyt összeggel befektetési lehetőséget kell keresnünk, így a pénz forgatásával további jövedelmekre tehetünk szert. — Akkor hát kívánhatok sok sikert? — Bízom benne, hogy e cikk megjelenésével lesznek, akik mellénk állnak. Erről természetesen ismét értesítjük a lapot. Hadd olvassa ország-világ, hogy vannak segítőkész gazdálkodó egységek, magánemberek. S az alapítványnak még egy előnye van véleményem szerint: a példamutatás. A piacirányított gazdálkodási szemlélet bizony rájuk is vonatkozik ... A megélhetés a jövőben csak így, új bevételi források keresésével lehetséges. Nagy Ágnes Kriskó Jánosné Sinkovicz Mária kardosi tanárnő egy csöppet sem örül annak, hogy írni szeretnék róla. — Rólam, mint festőről? Erről szó sem lehet. Hiszen én pedagógus vagyok és csak pihenésként festegetek. Nem én vagyok a lényeges, hanem a -gyerekeim, akikkel ä rajzszakkörben foglalkozom. Rám néz meleg barna szemeivel, hogy akkor ehhez én most mit szólok? Győzködöm, először beszéljen magáról, aztán a gyerekek is szóba jöhetnek ... — Itt születtem én, ezen a tájon ... — citálja a költőt. — A szüleim is itt éltek, és képzelje el, amikor végeztem a tanítóképzőben, ugyanabban az iskolában kezdtem el tanítani, ahova én jártam annak idején. Tehát 1964-ben kezdtem foglalkozni az alsó tagozatos gyerekekkel. Szép feladat volt. Időközben elvégeztem a főiskolát. Férjhez mentem és a régi tanyasi iskolában kaptunk egy szolgálati lakást. Amikor megszületett első gyermekem, ebbe a lakásba hoztuk haza. Nem volt se víz, se villany, nemhogy automata mosógép! Mostam kézzel, és világítottunk petróleummal. így utólag visszaidézve a múltat, fájt a szívem, amikor otthagytuk azt a szolgálati lakást. A főiskolai diploma arra jogosított fel, hogy rajzot és magyar irodalmat is taníthatok a gyerekeknek. Nem fogja elhinni, de inkább az alsó tagozatos gyerekekkel szeretek foglalkozni. Azt kérdezte, hogyan van időm a festészettel is foglalkozni? Nem most kezdtem. Még gimnazista koromban szerettette meg velem a festészetet Cs. Pataj Mihály, aki a rajzszakkörünket vezette. Érdekes, de sohasem igényeltem, hogy munkáimmal eljussak kiállításokra. Én Tart pour 1’ art festek és rajzolok. Tíz éve is van már, hogy mégiscsak láthatók lettek a festményeim, ugyanis egy megyei pedagógustárlaton mutatkoztam be először. Innen kerültek a képeim Debrecenbe egy nagyobb kiállításra. No, de tényleg nem én vagyok a lényeges, hanem a tanulóim. Vezetek egy szakkört, alsós, felsős gyerekek járnak ide és nagy- nagy aktivitással vesznek részt a szakkör munkájában. b975-től, amióta a rajzszakkörrel foglalkozom, sok díjat hoztak haza a gyerekek. Egy párat említenék. A Kincskereső című folyóirat pályázatot hirdetett. Mi nyolc munkát küldtünk. Az egyik gyerek jutalmul meghívást kapott képzőművészeti táborba. Egy másik tanítványom Zánkára mehetett és vehetett részt szintén képzőművészeti táborban. Köztudott, hogy ide nagyon nehéz bejutni. Többször részt vettünk országos gyermek- rajz-kiállításon, ahol ha nem is az élvonalban, de mindig elismerték a munkánkat. Megyei és városi kiállításokon mindig részt veszünk és innen sokszor elhozzuk az első három hely valamelyikét. — Mondta, hogy két lánya van. Örökölték a rajztehetséget? — A nagyobbik lányom a debreceni tanítóképző képzőművészeti szakát végzi. A kisebbik csemetém elsős gimnazista. Mind a kettőnek tehetsége van a rajzhoz. Hogy aztán mi lesz belőlük, azt majd a jövő dönti el... Béla Vali Szénrajz a Nagymamáról Fotó: Kovács Erzsóbet Klubélet sok-sok szereplővel, avagy zenei elefánt-e az oliphant? Nem, kérem, az oliphant nem elefánt, hanem egy középkori kürt, aranyból vagy elefántcsontból, és nem tévesztendő össze a basszustubával, amelyet tényleg zenei elefántnak hívnak. Valamint élesen különbözik a szuzafontól is, amely nem egy szuperexpressz elnevezése, hanem hatalmas tölcsérű, fúvós menethangszer. Ezt Illik tudni minden valamirevaló Jeunesses-tagnak, aki egyszer már belekóstolt egy zenei „Fele sem igaz" játék izgalmába. Mert hogy az ilyen furfangos vetélkedő épp úgy hozzátartozik a békési zeneiskola klubéletéhez, mint az alkalmanként felcsendülő muzsika. Így történt ez, legalábbis, amikor A FŐSZEREPLŐK a rézfúvós hangszerek voltak. Az egybegyűlt hallgatóság ezek történetével, eredetével ismerkedhetett meg a bevezetőben, majd a zene segítségével a hangszerek működését is tanulmányozhatta. Hallhattunk itt — a vikingek fatrombitájától kezdve a Tutankhamonn fáraó sírjában megtalált negyven ezüst trombitán át a legkorszerűbb pisztonig — mindenféléről, ami a rezesekkel kapcsolatos. Megtudtuk, hogy Európa a velencei kereskedelemnek köszönhette a rézfúvós hangszerek meghonosodását, s a kezdetben csak a fejedelmi pompát és a vadászatot kiszolgáló hangszerek a nagy zeneszerzők keze nyomán milyen önálló életre keltek. Albinoni, Mozart, Saint-Saens muzsikája a zenei klubban A KÖZREMŰKÖDŐK előadásában élménnyé vált. Játékuk megcsillogtatta a trombita, a vadászkürt és a harsona lehetőségeit, ök. a zeneiskola ifjú tanárai — alig pár évvel idősebbek a közönségnél — boldogan vállalták ezt a missziót. Talán tudták, hogy a korban közelebb állók példája mindig csábítóbb és figyelemre serkent. Ezért nem gondolkozott a sorkatona Bagoly László „tanár úr” sem, hogy stoppal, akárhogy, a klub- est idejére hazaérjen. Vagy Bischof Ildi, a rutinos zongorakísérő, aki még a harsonás sógorát is mozgósította Szegedről a szemléltetőbb bemutató kedvéért. Férje, Czirok Misi „bácsi” még arra is vállalkozott, hogy délamerikai szambát fújjon trombitáján ráadásként. Erre már a könyvtár IGAZGATÓNŐJE, Úti Éva lába is megmozdult ütemesen a szék alatt. Kolléganőivel együtt elégedetten tekintett a mögötte ülő, középiskolás fiatalokra, lám, kulturáltan is lehet szórakozni. A KISZ Zenei Diákkör már jó néhány éve csatlakozott a Jeunesses-klub- hoz, s most milyen megnyugtató érzés, hogy a városi könyvtár és a zeneiskola közös gondolata ilyen eredményt hozott. A gyerekek soraiban ott ült A KLUBVEZETŐ, Fejes Antal is, aki titokban számlálni kezdte a jelenlevőket. Soha ennyi résztvevője nem volt az ifjú zenebarátok klubjának Békésen, mint az idei évadnyitáskor. A tavalyi taglétszámmal az ország legnépesebb klubjának számított a békési. Idén a KISZ-esekkel együtt, úgy tűnik, rekord születik. Tim- kó Sára tanárnő, A TITKÁR biztos elújságolja majd ezt a decemberi budapesti értekezleten, ahol a Jeunesses Szervezet külföldi képviselői is jelen lesznek. A titkári teendőket ő is idén kezdte, a hangverseny és a játék végeztével gyakorolja is feladatát, a KISZ-bizottság könyvajándékait nyújtja át a nyerteseknek. Micsoda „véletlen”, Balázs Árpád éppen aktuális ismertetőjét kapják sokan. Az Ifjú Gárda fúvószenekar vezetője. A TANÄR ÜR, Bodri János az imént még otthonosan, papucsban ült a színpadon és válaszolt a hozzá intézett kérdésekre. Ő, akinek jó pár tanítványa fújja a rezet szerte az országban, most is mosolyogva nyugtázza az érdeklődést. A válaszok között kikacsint néha a nézőseregre. A csatta- nós befejezés után a gyerekek sorban állnak a zeneiskola vendégkönyvénél. Gyűlnek az aláírások, hogy itt voltak, hogy együtt voltak, kipirulnak az arcok, AZ ELSŐS Gyumbier Timi nagy igyekezettel kerekíti a betűket. A legnagyobb gondja mégsem ez. A mellette lévőket faggatja, milyen kulcsban olvassa a vadászkürtös a kottát, mert ha violinkulcs- ban, akkor az könnyebb a zongorázásnál. Horváth Tomi, A DIAKOTTHONOS most van itt először, és éppen most éhezett rá a furu- lyázásra. A matekot is szereti, indul a városi versenyen, de „füle” és hangja van a zenéhez, miért ne tanulhatná hát? A nagyobbak már diszkrétebben mutatják ki a lelkesedésüket, igazi kamaszok, bár A FELSŐS Móricz Ági, barátnőivel együtt hangról hangra végig követi a műsort. Ő zenei pályára készül. Tekintetét figyelve, egy jeles muzsikus szavai jutnak eszembe: aki sokat hallgat szépet, maga is széppé válik. Nem hiszem, hogy ismerik ezt a mondást A „MEZGÉS” fiúk és lányok, akik a mezőgazdasági szakiskola énekkari tagságának köszönhetik ezt a klubestet, de vezetőjükkel, Kökéndy Józseffel együtt itt vannak, érdeklődnek, és társuk, Szél József még a zenei lottózást is főnyereménnyel zárja. A közönség soraiban áll már és tapsol Békéscsabáról A ZENEMŰVÉSZETI SZAKKÖZÉPISKOLÁS Puskás Sándor, aki vadász- kürt-bemutatót tartott még néhány perce. Most jókat derül a zenei vicceken, lazít, felszabadul, együtt örül a többiekkel. Lassan hazaszállingóznak valamennyien, nemigen akaródzik, de holnap dolgozatírás, tanulni is kellene még. A fények kialszanak a hangversenyteremben, A MŰSORVEZETŐ fejében már a következő klubest kérdései keringenek: zenei elefánt-e az oliphant? Jaj, nem, ez már volt! i F. P. Zs. Puskás Sándor, a vadászkürtös ! Fotó: Juhos János
