Békés Megyei Népújság, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-23 / 305. szám

1988. december 23., péntek o Nyugdíjasokról — nyugdíjasoknak Tények könyve ’89 Nincs nemesebb cselekedet, mint embertársainkon segíteni „Magyar Vöröskereszt; széles körű társadalmi tevékenysé­get kifejtő tömegszervezet. Feladata a Magyar Népköztár­saság szociálpolitikájának támogatása. Társadalmi mozga­lommá fejlesztette a véradást. ... Üj feladatként a lakosság egészségügyi nevelését, egészségkultúrájának fokozását tűzte ki célul. ... Tagja a Nemzetközi Vöröskeresztnek.” (Űj magyar lexikon) Mély megrendüléssel hall­gattuk — és állandóan fi­gyelemmel kísérjük — az ör­ményországi földrengés mér­hetetlen pusztításáról, a túl­élők fizikai, lelki fájdalmai­ról szóló beszámolókat. Jól­eső érzés viszont, hogy meg­segítésükre megmozdult az egész világ, közöttük hazánk népe is. A küldemények ösz- szegyűjtésének, továbbítá­sának fő szervezője a Ma­gyar Vöröskereszt. Felkeres­tük őz Ferencet, a megyei Vöröskereszt nyugalmazott titkárát, aki több mint két évtizedet dolgozott a moz­galomban : hogyan emlék­szik vissza munkájára, gya­korlati tapasztalataiból mit szeretne átadni az aktív dol­gozóknak: — Nincs szebb, nemesebb feladat, mint bajbajutott em­bertársainkon segíteni. Ezt nem lehet parancsszóra tel­jesíteni, ehhez szív kell! To­rokszorító esetekben az em­beri humánum a legfonto­sabb. Kunágotán születtem, édesapám uradalmi cseléd volt. Minket, gyerekeket is korán munkára fogtak és fiatalon bekapcsolódtunk a munkásmozgalomba. Voltam rendőr, dolgoztam mint fel­vásárló a földművesszövet­kezetnél, járási, majd me­gyei pártbizottságon is te­vékenykedtem. De legszíve­sebben azokra az évekre em­lékszem, amikor a Vöröske­reszt apparátusában dolgoz­tam. Munka mellett nagyon sokat tanultam, hogy helyt- álljak azon a poszton, aho­va állítottak. Nagyon sok lelkes aktí­vánk volt, akik társadalmi munkában segítették a vö­röskeresztes munkát. Orvo­sok, egészségügyi középkáde­rek, tanárok, tanácsi dolgo­zók, TIT-előadók segítették jó szívvel tevékenységünket. Emlékszem, milyen nagy fel­adatra vállalkoztunk, ami­kor először szerveztük meg a térítésmentes véradást. „Kétszer ad, aki gyorsan ad” hirdeti a közmondás. Ez fo­kozottan érvényes' a vér­adókra. Súlyos műtétek, szü­lések, balesetek esetében gyakran a szó igazi értelmé­ben az életmentő vér menti meg embertársaink életét. Emlékszem, milyen boldo­gok voltunk, amikor egy év alatt 800-900 liter vért tud­tunk összegyűjteni. Ma már 10 ezer liter felett adnak. Hivatalokban, üzemekben, ha meghallják, hogy egy mun­katársuk, vagy családtagja súlyos műtét előtt áll és vér kell, azonnal csoportosan je­lentkeznek az emberek. Ilyenkor úgy érzem: érde­mes volt élnem, dolgoznom! Szerveztük a társadalmi aktívák képzését csakúgy, mint a családvédelmet. Elő­adásokat szerveztünk, felvi­lágosító munkát végeztünk az egészségmegőrzés miatt. Az egészség 'h legdrágább kincs. De csak akkor jö­vünk rá, ha már elveszítet­tük. Előzzük meg tehát a káros szenvedélyeket: a túl­zott dohányzást, az italozást és a narkomániát! ffjagyon jó kapcsolatot te­remtettünk a polgári véde­lemmel. A jó szomszédi vi­szony megteremtése érdeké­ben mentőhajót vásároltunk, a Körösök magyar és román területén elsősegélyben ré­szesíthessük a felelőtlenül folyóba merészkedő, fuldok­ló úszókat. Kiemelt feladat­ként kezeltük az ifjúság be­szervezését. Minden középis­kolában Vöröskereszt-szer­vezetet hoztunk létre. Arra törekedtünk, hogy fogjon össze a társadalom a csa­lád, a hátrányos helyzetben levő fiatalok megsegítésére. Az emberi jó szándék akkor válik gyümölcsözővé, ha mi­nél többen segítenek a Vö­röskereszt munkájában. 1965-ben Békés megyében 85 V öröskereszt-alapszervezet működött, amikor nyugdíjba mentem 284 alapszervezet több mint 40 ezer tagot számlált. — Tudok róla, hogy a két­ezredik évfordulóra egész­ségvédelmi országos program készült, melyhez Békés me­gyében igen jó a hozzáállás. Ennek nagyon örülök. — Ha visszafelé pörgetem az időt: volt árvíz a Körö­sökön, Szabolcs megyében a Szamoson ott voltunk, gyűj­töttük a meleg takarót, a ru­haneműt, az élelmet. De tal­pon voltunk akkor is, ami­kor Laoszban, Vietnamban, Koreában és a világ más táján várták a Vöröskereszt segítségét a bajbajutottak. Most itt van Örményország, emellett az Erdélyből mene­kült bármilyen nemzetiségű emberek megsegítése. És a Vöröskereszt dolgozói ott vannak, a maguk módján segítenek. Figyelemmel kí­sérem a híreket és nem tu­dom meghatódottság nélkül hallgatni: hol mit tesznek a vöröskeresztesek. A fiataloknak azt szeret­ném javasolni; nagyon vi­gyázzanak, hogy az emberek bizalmát ne veszítsék el. Az egymás közötti és az em­berekkel való kölcsönös bi­zalom nagyon fontos. Arra törekedjenek, ha egyszer nyugalomba vonulnak, a lel­kiismeretük nyugodt legyen, emberileg, amit lehet, meg- ; tették. Ennyi ... Ary Róza Évzáró elnökségi ülés a Magyar autóklubnál A napokban tartotta év­záró elnökségi ülését a MÁK Békés Megyei Szervezete. Elsőként dr. Horváth Ferenc, a megyei szervezet elnöke számolt be a múlt hónap­ban tartott országos kül­döttértekezletről. Ezután Tóth László titkár adott számot az elmúlt év gazda­sági eredményeiről, amely a megyei szervezet életében először zárult aktívummal. Ez azért is jelentős, mert ugyanakkor először mond­hatja el a megyei szerve­zet, hogy ezt az eredményt a tagság érdekeinek szem előtt tartásával, a szolgálta­tás színvonalának emelésé­vel érte el. Lehoczkyné dr. Farkas Ju­dit, a jogi bizottság vezető­je értékelte az ügyvezető el­nökség munkastílusát és gya­korlatát. A 11 ezer 500 fős tagság, a társadalmi veze­tés és a függetlenített appa­rátus közt fennálló harmo­nikus és kiegyensúlyozott együttműködés volt az alap­ja a jó munkának és a ki­váló gazdasági eredmény­nek. Dr. Horváth Ferenc ezután javaslatot tett az 1989. évi munkatervre és értékelte a MÁK 1988. évi társadalmi tevékenységét, majd a társa­dalmi munka elismeréseként tárgyjutalmakat adott át. Demcny Gyula Tanácsülés Tótkomlóson Aktívan tevékenykedett ez évben is a Tótkomlósi Nagy­községi Tanács végrehajtó bizottsága. Ezt igazolja, hogy 11 ülésén 59 határozat szü­letett. A fontosabbak közé sorolták a lakossági szolgál­tatás helyzetét, az MHSZ és a sportkör munkájának érté­kelését, a könyvtár, az idős­korúak, nyugdíjasok életkö­rülményeinek helyzetét, az ipari szövetkezetek, kisiparo­sok, kiskereskedők munká­ját, valamint az oktatási in­tézmények tevékenységét ér­tékelő vb-üléseket. A végre­hajtó bizottság munkájáról tegnap, csütörtökön adott je­lentést Juhász Pál, a tótkom­lósi tanács elnöke az év utolsó tanácsülésén. Ugyan­csak ezen számolt be mun­kájáról dr. Antal Mihály, a nagyközség megyei tanács­tagja, majd Mitykó Jánosné vb-titkár terjesztett elő ja­vaslattervezetet a jövő évi költségvetéshez, de ezt meg­előzően értékelte az idei költségvetési és fejlesztési feladatok végrehajtását. Bár már tavaly befejeződött a 600 adagos napközikonyha építése, de a hozzákapcsoló­dó 3 tanterem, ebédlő, szo­ciális helyiségek felújítása csak az idén. Ugyancsak ez évre húzódott át a korábban fúrt melegvizű és a tavaly elkészült három hidegvizű kút bekötése, amely több mint 700 ezer forintjába ke­rült a tanácsnak. A reumatológiai szakren­delő felújítása, korszerűsíté­se összesen 3,6 millió forint­ba került. Több mint ne­gyedmilliót fizettek ki a ze­neiskolai helyiségek kialakí­tására és majd félmillió fo­rintba került a néprajzi gyűjtemény elhelyezésére szolgáló épület megvásárlá­sa. Eredeti szépségét kapta vissza a tanácsháza homlok­zata, a nemrégiben végétért felújítás során, igaz, hogy ez majdnem 1 millió forintba került. Még nem fejeződött be a Dózsa utca szilárd bur­kolattal való kiépítése, pénz­szűke miatt, várhatóan a má­sodik üteme jövőre készül el. Ami a jövő évet illeti, nem túl rózsás a kép. A ta­nács részére biztosított költ­ségvetési összeg továbbra is minimális. Az előrelépéshez nagy szükség van a helyi gazdasági szervekkel és a la­kossággal való együttműkö­désre. A jelenlegi helyzet és az előzetes tervek szerint a jövő évre 49.5 millió forint bevételre számít a tanács és ez éppen szűkösen elég a működéshez. Fejlesztésre ne­vetségesen kevés, alig 4,5 millió forint jut. Hogy ez mire lesz elég? Mindenesetre az előterjesztés előzetes költ­ségvetési tervezet volt, de aligha várható lényeges és pozitív változás a jövő évi első tanácsülésig, amikor véglegesen dönteni kell ró­la. Változatlan siker — csökkenő példányszámban Nem sokkal az új Tények könyve megjelenése előtt vált ismeretessé a kiadók és a szerkesztők előtt, mennyi kötet fogyott az első kiadás­ból, s a ’89-es nyomása előtt az, hogy a könyvesboltok a tavalyi mennyiség felét ren­delték. Az összesen 38 ezer példányban készülő magyar és nemzetközi almanach en­nek ellenére kedves ajándék, hasznos kézikönyv marad, s jövőre sem tervezik másként a szerkesztők, mint hogy „az élet archívumát” az aszta­lunkra teszik. — Miért késett az idén a Tények könyve? — kérde­zem a kötet egyik szerkesz­tőjét, Lipovecz Ivánt. — Valószínűleg mi is te­hetünk róla, amennyiben a könyv végső kéziratát ké­sőbb adtuk le, mint tavaly, bízva abban, hogy a nyom­dai előkészítés nem fog az előzőhöz hasonlóan sok időt igénybe venni. Azért is tar­tott tovább a kéziratok elké­szítése, mert a hazai és a nemzetközi események ebben az esztendőben, különösen az év második felében sűrű­södtek. Így kerültek könyv­be október elején . a szöuli olimpia eredményei, vagy az októberi parlamenti döntést követően a megváltozott leg­fontosabb adatok, sőt az új kormánylistát is kijavítottuk a korrektúrában. Más oldal­ról az az érzésem, sem a nyomda, sem a kiadó nem dolgozott olyan feszesen, mint a korábbi könyv készí­tése idején. — Változatlan áron jelent meg a kötet... Ez ilyen inflációs időkben erény. Es az is, hogy a 852. oldal tar­talma csaknem 60 százalék­ban megújult. Egy vadonatúj könyvet kaptunk? — Jelentős eltéréseket ta­pasztalhat az olvasó. Tarta­lomban ez éppúgy igaz, mint a feldolgozás módjait tekint­ve. Kevesebb a szöveges rész. több az adatszerű, ugyanakkor az elemzésekben is több a kronologikus, táb­lázatos kiegészítés. Cserébe vadonatúj információkat igyekeztünk az olvasóknak nyújtani. A kuriózumként megjelent kötetnek nincs versenytársa a könyvpiacon. De egy-két dolgon el kell gondolkodniuk a szerkesztőknek. Nem a 753 fellelt hibára gondolok, s ar­ra, hogy a szerkesztők nem mindet tartják hibának. Azon is, hogy végül csak a szellemi tőkével rendelkezett két éven át. Hiányoznak a szponzorok, az anyagi bázis a legmodernebb technikai felszerelés a nagy vállalko­zás mögül. Ezen változtatni szándékoznak a szerkesztők, miként a könyvterjesztés módszerein is, mert ha évről évre csökken a példányszám, hamar eléri a gazdaságosság alsó küszöbét. Nemcsak a szerkesztők meggyőződése, hogy ebben az esztendőben ismét várták a kötetet az ol­vasók, feltehetően jövőre is várják az „élet archívumát”. — Az élet archívuma min­den évben aktuális, mégis, mi a szerkesztők véleménye arról, hogy ha eladási gon­dok mutatkoznak, konfliktu­sok a kiadóval, technikailag hiányos a szerkesztés, hány évig lehet ezt a szerzőgárdát összetartani? — Az egyik nagy példaké­pünk az amerikai Világal- manach a 118. évét tapossa. Egy másik, a nyugatnémet Fischer Welt almanach, amely egy kisebb, európaibb és német nyelvű változata ugyancsak túl van a 30. év­folyamán. Hogy mi az ő tit­kuk, még nem tudjuk . . . Az egyik megtartó erő, hogy az olvasó bizonyítsa: szüksé­ge van erre az almanachra, a második feltétel a háttér megteremtése, s a harmadik: ki kell vívni egy pozíciót, a Tények könyvét hagyomá­nyossá kell tenni az olvasó tudatában, a piacon ... Sz. J. Hátrányos helyzetű vándormadarak Munkaerö­gazdálkodás Orosházán Orosháza közigazgatási és gazdasági szerepéből adódó­an a folyamatosan növekvő létszámú települések közé tartozik. Jelenlegi lakosai­nak száma 36 ezer 450, eb­ből a foglalkoztatottak 16 ezer 514-en vannak. Az ismert adatok alapján 1988-ban várhatóan az ösz- szes létszám 26 százaléka változtat munkahelyet — az előző év 37,9 százalékával szemben. A munkaerő-ván­dorlás lassulása annak is kö­szönhető, hogy -a munkálta­tók a minőségi munkaerőt keresik. Manapság a „ván­dormadár” nem biztos, hogy felvételt nyer, mert nő a munkaerő-kínálat, főleg a megyénk kívüli munkanél­küliek révén. Orosházán 1988 11 hónapjában 941-en keresték fel a munkaügyi hivatalt; 420-an nem álltak munkaviszonyban, 35 száza­lékuk pedig pályakezdő volt. Az állást keresők táborába tartoztak — tartoznak a kö­zépiskolák végzősei is. Elhe­lyezkedésük ma még nem ütközik nehézségekbe. A munkáltatok szívesen alkal­mazzák a gyors- és gépírni tudó érettségizett lányokat, mert az ő felkészültségük konvertálhatóbb a 8 osztályt végzettekéhez képest. A vá­rosban üzemelő vállalatok, szövetkezetek elsősorban a szakképzett munkaerőt kere­sik (lakatos, villanyszerelő, esztergályos). Ugyanakkor telítődnek a munkahelyek az autószerelő, bútorasztalos, nőiruha-készítő szakmákban. A szakképesítés nélküli fia­talok segédmunkásként, jobb esetben betanított mun­kásként tudnak elhelyez­kedni — váltakozó sikerrel. — teil — Sikerkönyvek Leon M. Uris: Meghalsz, tengerész Félelmetesen kemény ki­képzés, köznapi gondok, könnyű kalandok, forró sze­relmek, hátborzongatóan vé­res csaták — egy mondatban így lehetne jellemezni Leon M. Uris: Meghalsz, tenge­rész! című regényét. E könyv az amerikai tenge* részgyalogság második vi­lágháborús csendes-óceáni harcainak színterére kalau­zolja el az olvasót. Hősei a 6. tengerészgyalogos ezred — gúnynevén a Nyalókás Hatodik — katonái olyan vi­lágban élnek, amelyről ed­dig kevés fogalmat alkotha­tott a magyar olvasó. Sok nagyszerű értéket ta­lálhatunk a könyvben, ami egyéni színezetet ad neki, mindenekelőtt annak bemu­tatása, hogy a nagy felada­tok, igazi megpróbáltatások kiolvasztják az emberből a salakot, az előítéleteket és a bénító gátlásokat. Uris va­lósághű közelségbe hozza a tengerészgyalogság minden­napjait. Íme egy részlet: „Állj, ki az?! Azt mond­tam, állj! Ki vagy? — Tengerész, a rosseb es­sen beléd — hörögte egy re­kedt hang. — Jelszó? — Ne játszd meg az újon­cot, Fürge — Matrózzsák va­gyok, a haverod. — Matrózzsák! — Fürge kiugrott az árokból, rohant, ahogy csak a lába bírta. — Matrózzsák, te szaros vén lókötő, azt hittük, hogy meg­haltál. — Átvette Browntól az eszméletlen Red Cassodvt, vállára emelte, aztán Mat­rózzsák kezét szorongatta. — Bocsáss meg acélos kéz­fogásomért — suttogta Mat­rózzsák. és térdre rogyott. Gray talpra segítette, félig támogatta, félig vonszolta a harcálláspontra, torkasza* kadtából ordított: — Visszagyütt a farmer! Az öreg Matrózzsáknak sike­rült! — Hívjátok gyorsan a dzsipmentőt...” Ezt a könyvet joggal ne­vezték „kemény” regénynek, s nem méltánytalanul szere­pelt oly hosszú időn át a nyugati bestsellerlista élén. Pompásan szórakoztató, él­vezetes olvasmány. A re­gényt a Zrínyi Kiadó jelen­tette meg. Az Alföldi Kőolajipari Gépgyár, 5900 Orosháza, Gyártelep u. 8., Pf.: 85., FELVESZ — műszaki fejlesztőt felsőfokú gépész végzettséggel — középfokú gépész végzettséggel, gyakorlattal rendelkező szakembereket technológus munkakörbe — pénzügyi előadót mérlegképes tanfolyami végzettséggel, — tmk-munkaterületre villamos- és gépészmérnököket. Jelentkezni lehet a gyár személyzeti vezetőjénél. B. O.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents