Békés Megyei Népújság, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-21 / 303. szám

1988, december 21., szerda o A Békéscsabai Béta Ipari Szövetkezet gádoros! II. számú asztalosüzemében 28-an dolgoznak korszerű, termelékeny gépek segítségével. A lakosság helybeli foglalkoztatására létesített ipari munkahelyen elsősorban különböző bútorok alkatrészeit készítik. Lcbik Józsefné a Budapesti Szék- és Kárpitosipari Szövetkezetnek fotelalkatrészeket gyárt Fotó: D. K. Amíg élünk, aktuális: az egészségi Beszélgetés dr. Téth Zoltán kevermesi ügyvezető körzeti főorvossal Merre induljon a magyar mezőgazdaság? Gondolatok Kopátsy Sándor interjújához „Felkapott” téma lett manapság az ag­rárpolitika. Folynak a viták szóban és írásban, nem takarékoskodva a szenzációs megállapításokkal, a gyökeres megújítást célzó javaslatokkal. Keményen ostoroz­zák a „régit” — ami még nincs 30 éves —, és ránk tukmálják az „újat”, ami egy idealizált százéves modell. A sajtó egyre inkább megtelik a féligazságokkal, a té­nyek torzításával operáló „osztott-agrár­politika” elméletekkel. Ennek egyik „gyöngyszeme” a Népújság december 14-i számában Kopátsy Sándorral megjelent interjú, „... a nagyüzemi mezőgazdaság rendkívül eszközigényes, s hatékonysága alacsony” — mondja Kopátsy. Erre egyet­len adatot közöl bizonyításul: „A magyar mezőgazdaság az elmúlt 30 évben meg­kapta a beruházási források 15-22%-át”. Az egészségmegőrzés nem­zeti programjáról másfél éve folyik a vita a különböző fórumokon a társadalom szinte minden rétegében. — Miért vált szükségessé ennek a programnak a be­vezetése? — kérdeztük dr. Tóth Zoltán véleményét az egészségügy aktuális kérdé­séről. —■ Hosszú évekre vissza­menőleg vizsgálva a magyar lakosság megbetegedési és halálozási statisztikáját, döbbenetes adatokat látunk. Minden újságolvasó, sorsunk iránt érdeklődő ember tud a vezető halálokokról, arról, hogy Európában ilyen vo­natkozásban az első helyen vagyunk. Elsősorban az élet­módunkban, rossz szokása­inkban, helytelen táplálko­zásunkban kell keresni a változtatás lehetőségét. E területen minden magyar embernek személyes felada­ta van. — Mit jelent ez Keverme- sen? — Falun talán még nehe­zebb a változtatás, de vala­mi megindult, túl vagyunk a felismerésen és az emberek akarnak valamit. Az egész­ségügyben, a tömegszerve­zetekben dolgozók már ed­dig is állandóan foglalkoztak egészségügyi felvilágosítás­sal, tehát nem feltétlenül új ismeretek átadásáról, de mindig megújulni tudó tevé­kenységről van szó. — Mondana néhány pél­dát, hogy itt a körzetében mi történt a program isme­rete óta? — Minden 14. életévét be­töltött ember, ha bármilyen panasszal felkeresi a rende­lőnket. megmérjük a vér- nyomáisát. Szeretnénk meg­értetni a fiatalokkal és idő­sekkel, hogy panaszmentes­ség esetén is van értelme az ilyen vizsgálatoknak. Az időben felismert betegséget könnyebb kezelni, karban­tartani, mint az elhanyagol­tat. Az elmúlt évtől a 40-50 év közötti korosztályt ren­delési időn túl vizsgáltuk, ebben az évben a 30—40 kö­zöttieket rendeljük be. So­kan nem tudnak olyan prob­lémákról, amit ekkor derí­tettünk ki. Tapasztaltuk saj­nos azt, hogy a beállított gyógyszeradagokat önkénye­sen megváltoztatják, ki­hagyják a betegek. A dobo­zokon is szerepel, hogy mi­ből mennyit és mikor szed­jenek, de főként az időseb­bek nem figyelik ezeket. Oj nyilvántartási rendszerünk szerint a betegnek van egy kis füzete, amelybe a lénye­ges dolgokat beírjuk és nyil­vántartjuk az állapotválto­zást, a visszarendelés idejét, esetleg a vizsgálati szákvéle­ményt is. Külön figyelünk azokra, akiket otthonukban kell ellátni, ez a körzeti nő­vérek segítségével lehetsé­ges. Az iskolákban, óvodák­ban, bölcsődében 1987-ben a beszélgetés, a játékok mel­lett videofilmeket vetítet­tünk. A szülői értekezleteket is felhasználtuk az egészség- ügyi ismeretek továbbításá­ra. Sajátos ellátással külön gondot fordítunk az idősek klubjára. — Milyen életmódbeli problémák a legjellemzőb­bek? — Ezek szinte általánosít­ható tapasztalatok: zsírosán, sósán, fűszeresen étkezünk. Sokan és sok alkoholt fo­gyasztanak, mértéktelenül dohányoznak. Fizikai és lel­ki erei ükön felül végeznek munkát az emberek. Fel­mérhetetlen a családi és emberi konfliktusok negatív hatása, kevés az oldódási, pihenési lehetőség. A fia­talok körében eluralkodott a durvaság, s ez összefügg az egészségügyi kulturálatlan- sággal is. — Mely feladatok a leg­fontosabbak a jövőben? — Az egészség érték — ezt kell mindenkinek meg­értenie! Elsősorban a fiata­lokat szeretnénk meggvőzni. Nem szabad kampányfel­adatként kezelni ezt az ügvet, a társadalom egészé­nek, a gazdaságnak is erre kellene figvelnle. Gondolok az élelmiszergyártásra, a kömvezetkímélő anvagök bevezetésére. Helyi kezde­ményezésekkel is lehet ne­velni az embereket (toma- effvlet. előadások, beszélge­tések étkezési tanácsok, be­mutatók és még sok egvéb). A falusi kisközösségek, a családok, az egészségügy képviselői apró „lépésekkel”, tettekkel, szervezéssel tehet­nek sokat önmagukért és másokért. Halasi Mária Ez egyszerűen nem igaz, bárki utánanézhet a KSH adataiban. Ezek szerint 1960 óta az összes termelő beru­házásnak kevesebb mint 15 százaléka jutott a mezőgaz­daságnak, amelynek népgaz­dasági aránya ennél többet indokolna. Az utóbbi évti­zedben éppen a nettó eszköz- állomány stagnálása, csök­kenése figyelhető meg az alaptevékenységben. (Itt ugyanis értelmetlen dolog az összes eszközt összehasonlí­tani a mezőgazdasági ter­meléssel, hiszen a kénysze­rítő körülmények hatására, ahol lehet, ott inkább a ki­egészítő tevékenységet fej­lesztik.) A kevésbé támogatott ház­táji —> Kopátsy szerint — 3-4-szer nagyobb jövedelmet ér el. Ez az állítás semmi­vel sem bizonyított. Nehéz is lenne, hiszen a magyar kistermelés igazi alapja a nagyüzemek által önkölt­séghez közeli áron végzett szolgáltatás, a tagi jövedel­met a háztájiban előnyös termelési szerkezettel előse­gítő termelésszervezés. Bé­kés megyében az utóbbi 10 évben az állami pénzügyi el­lenőrzés számtalan esetben fizettetett a tsz-ekkel pótló­lagos adót azért, mert szám­viteli bűvészkedés ellenére is bizonyítani tudta, hogy a közös jövedelmét átáramol­tatták a háztájiba. Mindezekkel szemben az az igazság, hogy a '80-as év­tized elejétől a naturáliák- ban kifejezett ráfordítások (energiahordozók, műtrágya, (Folytatás az 1. oldalról) rok miatt nagy a célforga­lom. A két bizottság véle­ménye módosításként már bekerült az írásos előter­jesztésbe. Zellei István azt kifogá­solta, hogy a tervben túl sok építési tilalom szerepel. Szerinte tarthatatlan az, hogy egyes telkeken 25-30 éve van tilalom, de erről a tulajdonos még értesítést nem kapott. Válaszként dr. Kardos Mihály vb-titkár el­mondta, hogy korábban ez a tájékoztatás elmaradt, majd a rendezési terv újratárgya­lása miatt nem került rá sor, de — ígérte — most már az érintetteket írásban fog­ják értesíteni. A tanácsülés mindkét előterjesztést elfogadta. Jó­váhagyta a vb munkájával kapcsolatos beszámolót, a tehó felhasználásáról szóló jelentést, valamint a város­atyák rendeletet alkottak a tanácsi szervek ügyfélfoga­dásáról és munkarendjéről. Hangos vitát váltottak ki a bejelentések is. Együtt, vagy egymás mellett? — ve­tődött fel a kérdés a műve­lődési központtal és az if­júsági és úttörőházzal kap­csolatban. Különböző véle­mények elhangzása után az összevonásról szóló előter­jesztést két ellenszavazattal, három tartózkodás mellett fogadta el a tanácsülés. — ml — Medgyesegyháza Tanácsülésen tárgyalták meg Medgyesegyházán azt a jelentést, amelyben a gép, munkaóra stb.) haté­konyságának javulása elle­nére csökkent a mezőgazda- sági tevékenység jövedelme­zősége. Azért, mert elvitte az agrárolló és az egyre ne­hezebb helyzetbe kerülő költségvetés. Az agrárpoliti­ka megújításának kulcskér­dése, hogy a kialakuló pi­acgazdálkodás feltételrend­szerét, az induló pozíciókat igazságosan, a magyar gaz­daság ágazatainak reális ér­tékelésére alapozva ossza el. Szó sem lehet másként ver­senysemlegességről. Vagyis nemcsak a mezőgazdasági termék versenyképességét, hanem az előállításához fel­használt ipari termékek és költségvetési elvonás ver­senyképességét is vizsgálat tárgyává kell tenni. Az agrárpolitika másik fontos kérdése a vertiku­mok közös érdekeltségének megteremtése egészen a fo­gyasztóig (mezőgazdaság — feldolgozás — kereskede­lem), Ebben sokat lehet ta­nulni a nyugati országok szövetkezeti mozgalmától. A mai helyzet nálunk politi­kai és állami döntések kö­vetkezménye, a vertikum valódi kialakulása felé tett első lépéseknek is ebben a szférában kell történniük. Lehet és kell is vitatkoz­ni azon, hogy a mezőgazda­ság szocialista átszervezése, a jelenlegi üzemek hogyan és miért jöttek létre, de hogy vannak és 20 év óta a világ minden tájáról tanul­mányozásra érdemesnek tar­tották, az tény. Az is tény, nagyközségben működő gazdasági szervek alapellá­tási, szolgáltatási, és köz­ségfejlesztési tevékenységét összegezte és értékelte Machnich Endre vb-tag, az ideiglenes bizottság elnöke. Az értékelés szerint a he­lyi Haladás tsz — habár nem tartozik fő profiljához a lakosság szolgáltatás­igényének kielégítése — részben (vagy teljes egészé­ben, a gépi eszközök lekö­töttségétől függően) elvégzi a háztáji és a kisegítő gaz­daságok által igényelt mun­kát, ugyanakkor foglalkoz­nak építőipari tevékenység­gel is, kőműves, ács, asz­talos szakmunkák teljesíté­sével. Megiegyezték még, hogy a tsz gépműhelye for­gácsoló és elektromos mo­tortekercselő megbízásokat vállal. A településfeilesztést gépi munkával segítik. 240 ezer forinttal pedig a Pető­fi úti kövesút építéséhez járultak hozzá. A Mezőhegyes! Mezőgaz­dasági Kombinát bánkúti kerülete a szolgáltatások széles skáláját vállalja, töb­bek között teherfuvarozást, mezőgazdasági munkákat, építőipari tevékenységet, sőt — alkalmanként —sze­mélyszállítást is. A telepü­lésfejlesztéshez 900 ezer fo­rinttal járultak hozzá: új kutat fúrattak, és anyagi eszközökkel segítették az új ABC építését. Az ENCI II. sz. üzemegy­sége — a munka természe­ténél fogva — nem tud vállalni közvetlen szolgal­hogy miközben az ideológiá­ban a szövetkezet egyre el­ismertebb lett, egyre inkább nőtt az állami beavatkozás, az önállóság korlátozása. Mivel a mezőgazdaságban döntő a szövetkezeti szektor aránya, ezért az új agrár- politikához új szövetkezetpo­litikának is társulnia kell (de nem összekeverve a ket­tőt!). Afe új szövetkezetpolitika alapelveként a legfontosabb­nak tartom az autonómia jo­gilag garantált tiszteletben tartását. Döntse el a kollek­tíva, hogy milyen munka- szervezetben kíván dolgozni (mit végeznek közösen, mit csoportos és mit egyéni vál­lalkozásban) és hogyan oszt­ják el a megszerzett jövedel­met (mit fordítanak a mun­ka ösztönzésére és mit a vagyonérdekeltségre). Ilyen elvek betartása alapján hosszú távon nem is lesz értelme a „közös” és „ház­táji” megkülönböztetésének. Legalább ilyen fontos, hogy nincs szükség íróasztal mellett kiagyalt, rákénysze- rített modellekre, tűnjenek azok bármilyen logikusnak is. A mezőgazdasági szövet­kezeti mozgalom minden központi beavatkozás és közhiedelem ellenére rend­kívül sokszínű, a tulajdoni érdekeltség és a vállalkozás ezerféle formáját tartalmaz­za^ Kopátsy és társai tehát a spanyolviaszt fedezik fel, amikor a jövő céljaként fo­galmazzák ezt meg. A magyar falu gondjai szorosan összefüggnek az tatásokat, esetenként autó­buszukat adják bérbe. A Vas- és Faipari Kis­szövetkezet folyamatosan végez szolgáltatást profil­jának megfelelően lakatos- ipari, kovács, faipari, for­gácsoló szakmákban, vala­mint személy- és teherfuva­rozást vállalnak. Üj mun­kahelyet nem létesítenek, hiszen 1988-ban a szövet­kezet mintegy 50 százalékos (!) kihasználtsággal üzemelt. A helyi áfész legfonto­sabb gazdasági feladatát, a működési területén levő la­kosság fogyasztási cikkek­kel való ellátását megfele­lően teljesíti. A nagyközség területén 27 egység bizto­sítja az igények kielégítését. Ez évben kialakítottak egy forgácsoló és hegesztő- részleget, ahol 10—12 meg­felelő végzettséggel rendel­kező szakmunkást tudná­nak foglalkoztatni. Az áfész megépítette a nagy­község új ABC-áruházát, mely a lakosság ellátásának színvonalát nagy mértékben emelte. A tanácsülés a jelentést több kiegészítéssel elfogad­ta. (s. e.) Kéteqyháza Felelősségteljesen dolgozó tanácsülést vezetett le Ár- gyelán György, Kétegyháza nagyközség tanácselnöke. A napirendi pontok előtt az ő béréről döntöttek, illetve a megyei tanácsnak javaslatot tettek a vb-titkár, Stégerma- yer Györgyné fizetéséről, ju­agrárpolitikával és szövetke­zetpolitikával, de nem sza­bad csupán ezek keretén be­lül keresni a megoldást. A lényeg itt is a szektorsemle­ges szabályozás. Ha egy tsz, vagy bármely más gazdál­kodó részt vállal állami fel­adatok (pl. településfejlesz­tés, foglalkoztatáspolitika) megoldásában, akkor azt az állam ismerje el (pl. adó­visszatérítéssel). Képtelen­ségnek tartom Kopátsynak azt az ötletét, hogy a csőd­be jutott tsz vagyona, földje a falufejlesztés forrása le­het. Sarkadkeresztúron hó­napok óta keresünk 1000 hektár földre vevőt, még­sem kell senkinek. Az is furcsa, hogy Ko- pátsy bürokratának tekinti az agrárértelmiséget és a nagyüzemet teszi felelőssé a felduzzadt adminisztráció­ért. A termelőszövetkezetek országos kongresszusain 20 év óta folyamatosan hang­zanak el tiltakozások a fe­lülről előírt feladatok és munkakörök ellen. A bírá­latot mindig jogosnak tar­tották az illetékesek, a fo­lyamat mégsem fordult meg. Kopátsynak veszélytelen az áldozatokon ütni még egyet az állami bürokrácia bírá­lata helyett. összefoglalva: a reform­folyamattól idegennek tar­tam azt a gondolkodásmó­dot, amely az érdekeltek megkérdezése nélkül, érde­keik mellőzésével próbálja az agrárpolitika és a szö­vetkezetpolitika új útjait ki­jelölni. Amely látszólag saj­nálkozik az elnyomott pa­raszton, de megpróbálja visszakényszeríteni az ön­kizsákmányoló kisüzembe, amelynek árát az egész tár­sadalom kellene, hogy meg­fizesse előbb, vagy utóbb. Remélem, ezt a veszélyt mások is felismerik, fel­emelik a szavukat nemcsak a parasztság, hanem az egész társadalom érdeké­ben. Győrfi Károly Teszöv-titkár talmáról a testület tagjai. A megyei tanács által javasolt összeget mindkét esetben megtoldották, s végül egy­hangúlag 1500-1500 forint fi­zetésemelést, valamint két­havi bruttó bért szavaztak meg Árgyelán György jutal­mazására. Ezután a nagyközség adó­helyzetéről volt szó. Bár e területen csak igen kis rész, mégis kimerítő vélemény- csere alakult ki a tehóról. Abban mindenki egyetértett, hogy szükség lenne rá. Két­egyháza fel tudja mutatni mi épült meg ebből a pénz­ből (sőt erre számítva a fel­vett hitelekből), de: akarja-e és tudja-e fizetni a lakosság továbbra is? A tehóval kap­csolatban egyelőre nem fog­laltak állást, hanem ideigle­nes bizottságot hoztak lét­re, amely hivatott lesz tá­jékozódni a lakosság véle­ményéről. Döntés ennek is­meretében a következő ta­nácsülésen lesz. Mi ndenesetre az esetleg ki­eső összeg hiányozna a jövő év pénzügyi tervéből, hiszen a következő esztendőben itt az automata telefonközpont, két tantermet kell építeni a román iskolában... És ez már a második napirendi pont. Akadt, aki kétségbe­vonta, hogy a harminckilenc millió forintos bevételi, ki­adási elképzelés az előre sejt­hető változások függvényé­ben tervezhető-e egyáltalán? Mindenesetre elhangzott: Kétegyházán nem zárják be semmiképpen az intézménye­ket, a fejlesztés terhére is működni fognak. A továb­biakban jóváhagyták az elő­terjesztett átcsoportosítást. sz. m. Tanácsülésekről jelentjük

Next

/
Thumbnails
Contents