Békés Megyei Népújság, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-11 / 269. szám
1988. november 11., péntek Pályázati felhívás A Magyar—Szovjet Baráti Társaság Országos Elnöksége pályázatot hirdet a baráti társaság tagcsoportjai számára 1989. évi szovjetunióbeli társasutazások anyagi támogatásának elnyeréséért Pályázati feltételek: 1. A sokoldalú magyar—szovjet kapcsolatok fejlesztésében (testvérvárosi, testvérüzemi, gazdasági, kulturális stb.) kiemelkedő eredményeket elért MSZBT-tagcsopor- tok kollektívái pályázhatnak. A pályázatok tartalmazzák a tagcsoport által végzett munka értékelését, a tervezett társasutazás időpontját, útvonalát, a résztvevők számát, az utazási iroda megjelölését, az egy főre jutó költséget. 2. Pályázni az alábbi támogatás elnyerésére lehet: A tanulóifjúság köréből szervezett kiutazó csoportok részére utazási költségeiknek maximum 60 százalékos, a felnőttek köréből szervezett csoportok utazásához maximum 50 százalékos anyagi támogatás adható. 3. Az MSZBT-tagcsoportok pályázataikat juttassák el a megyei, kerületi pártbizottságok mellett működd, a magyar—szovjet barátság fejlesztéséért dolgozó koordinációs munkacsoportok részére (az MSZMP megyei, kerületi bizottságok PMO-címére). A pályázatokat véleményezik a megyei, kerületi koordinációs munkacsoportok — azokat összesítve, rangsorolva — 1989. január 30-ig eljuttatják az MSZBT Országos Elnöksége tömegmozgalmi osztálya címére. Budapest, Gorkij fasor 45. 1071. 4. A pályázatokról bírálóbizottság dönt 1989. február 28-ig. A döntésről valamennyi pályázó írásos értesítést kap. Mezőkovácsháza Településfejlesztés 2000-ig A békési zeneiskolába kettős céllal indultam. Egyrészt az intézmény életéről akartam képet kapni és festeni, nem annyira a helybelieknek és a szakembereknek, akik nyilván jól ismerik, hanem inkább a zeneoktatás és a művészeti nevelés iránt érdeklődőknek. Másrészt viszont arra kerestem választ, hogy vajon hol a helye ennek az iskolának, s egyáltalán az ilyen jellegű oktatásnak a mai magyar iskolák között, jelenlegi oktatásügyünkben. A Békési Állami Zeneiskola hírnevéről, tanárainak és növendékeinek sikereiről, a megye, sőt az ország zenei életében való rangos részvételéről sokat lehet hallani. Dé közismertek azok az anyagi és szemléletbeli akadályok is, amelyek éppen az oktatást és a művészetet sújtják leginkább. Válság, pesszimizmus, sztrájkkal fenyegetőző pedagógusok és nemzethalált, barbarizmust jósoló művészek. Mi tagadás, amikor Békésre elindultam, nem lehettem biztos abban, hogy amit látok, hallok, az nem az általános képbe illő; hogy ahová érkezek, igazi kis sziget a mai oktatási rendszer háborgó, zavaros tengerében. II hely szelleme Kinn november, goromba szél és havas eső. Idebenn ragyogó tisztaság, rend. nyugalom, jóleső meleg. Érdekes, hogy ez a majdnem százötven éves épület (alapkövei 1844-ből származnak, az 1978-as földrengés tönkretette, és a helyreállítás óta, 1984-től zeneiskola) nem azt a régi kollégiumi szigort, katonás fegyelmet örökítette át a mának: valami egészen különös, megnyugtató és felemelő légköre van. Itt olyan hamar otthon érzi magát az idegen. Minden szobában, teremben, hangszernél és folyosórésznél szívesen elidőz egy kicsit. Kellemes itt; és ez nem csak a méltóságteljes falaktól és az ízléses berendezéstől lehet. A békésiek igényelték és 1965-ben megvalósították maguknak ezt az iskolát. Hat tanárral és 125 növendékkel kezdődött el a tanítás, „szerény körülmények között, de nagy lelkesedéssel” — mondja Fejes Antal igazgató. Elmeséli, hogy a régi iskolaudvaron kerekes kútjuk és diófájuk is volt. De a földrengés nem volt tekintettel sem a zenére, sem a közösségi szellemre; így 1978 után a városnak elég nagy erőfeszítésébe telt. amíg a romokból ismét oktatási és nevelési célokra, muzsikálásra alkalmas lett a Petőfi utca 1. szám alatti épület. Együttesek, zenekarok, énekkarok, zeneóvodások járnak ide — felnőttek, fiatalok és kisgyerekek • egyaránt. — A növendékeinket arra neveljük és biztatjuk, hogy közösségi életet éljenek — hangsúlyozza Fejes Antal. — Itt működik furulya-, dobos, fúvós, tilinkózenekar, de még dixieland is, tehát nem zárkózunk el a könnyű műfajtól sem. Zeneiskola: nem kötelező, aki idejár, önként vállalja a plusz elfoglaltságot. Mert érdekli, izgatja a zene, a muzsikálás. Már abban is különbözik más oktatási intézményektől, hogy délután van a tanítás, s hogy az korhatár nélküli. Jöhetnek már az óvodások, de éppúgy elkezdhetik felsőbb osztályosok. A zeneóvoda egyfajta előkészítő, a jövő megalapozása, az iskola érdeke. Fejes Antalné zongora tanszékvezető elmondja, hogy egykori zeneóvodásaik közül már sok leérettségizett, s olyan is akadt, aki itt, az iskolában tartotta az esküvőjét. Nos. ez is egyfajta adalék ahhoz, amit az idelátogató hamar megsejthet. „A hely kötelez.” S természetesen a szemlélet, amely fontosnak tartja, hogy ez a hely ne csak iskola legen, hanem otthon, ahol mindenki jól érzi magát/ S ahol a zenén túl még valami mást is kap a diák: ízelítőt az egüttlét és az összetartozás erejéből. „II zene mindenkié” Hangversenyek és hangszeres vetélkedők: olyan fórumok, ahol tehetségek, muzsikus szakemberek és a közönség találkozik. Békés- Tarhos ma már az országhatárokon túl is fogalom, s ehhez hozzájárult a karnagyi kurzusok és a vonószenekari táborok sikere. Mind-mind a zenei élet kiemelkedő eseményei, ahol az iskola fontos szereplő, szervező, otthon, műhely. Nagyné Bánfi Judit vonós tanszékvezető a gyermek és a hangszer barátságára sorol néhány szép példát. A zeneszeretettől eljutunk a művészetek személyiségformáló szerepéig. Mi, legalább ebben a szűk körben hisszük, hogy a zene és az irodalom, egyáltalán a művészetek nagy hatással lehetnének az emberek lelkére, fejlődésére. Hog ebben óriási a szülők és a pedagógusok felelőssége. S beláthatatlan következményeket hozhat az a felfogás, amely a műszaki és a gazdasági tudományok felsőbbrendűségét hirdetve, méltatlanul kezeli, alulértékeli az oktatást és a művészeteket. — Ha nem ügyelünk arra, ahogyan a régi görögök, hogy a test meg a lélek képzése egensúlyban legyen — mondja Fejes Antalné —, akkor eldeformált, szakbarbár nemzedéket nevelünk fel. Lehet, hogy csodálatosan értenek a számítógéphez, de a lelkűk kérges és durva lesz. S az ilyen emberektől nem sok jót remélhet a társadalom. — Ha a művészeti nevelésre sokkal több pénz jutna — teszi hozzá az igazgató—, és mindenkit lehetne például zenére tanítani, irodalomra, vagy képzőművészetre, akkor ma nem lenne ekkora gond a kábítószerezés. S nem kellene (talán túl késő is) keresni a milliókat ahhoz, hogy ezeket a szerencsétlen fiatalokat megmentsük az életnek, megtartsuk magunk között. . . Nézelődve a világban, úgy tűnik, nem csak a költség- vetésből jut túl kevés az oktatásra és a művészetekre, hanem megbecsülésből, tekintélyből is. Így a szülők, akik gyermekeik érvényesülését óhajtják, aligha fogják őket pedagógus, vagy művészeti pályára ösztönözni. Vajon változott-e ezzel összefüggésben a zeneiskolába jelentkezés, esetleg az itteni létszám az utóbbi években? A tapasztalatok szerencsére nem olyan borúsak, amilyen az időjárás, s amilyennek gondoltam volna. A zongora- tanárnő így vélekedik: — Akinek lelke van, aki fogékony egy picit is a zenére és megcsapja valami abból a légkörből, amit a zene áraszt, ha a gyerek elhatározza,^ hogy muzsikus lesz, akkor jön, ragaszkodik és kitart. Az ilyen növendékeket nem lehet eltéríteni a zenei nályától, s ők hisznek abban, hogy amit elvetnek, abból majd lesz valami... Szerencsére él még az emberekben a zenébe, a művészetekbe és a munkába vetett hit. S még valami fontos itt: az a kis óvodás először nem biztos, hogy a Süss fel napot, vagy a Csip-csip csókát fogja élvezni, bár a játék nyilván tetszik neki, hanem azt a tanárt, aki foglalkozott vele, és akinek a személyéhez kötődik. Fejes Antal örömmel nyugtázza, hogy nincs kevesebb növendékük az utóbbi időben. — A szülők hozzák a gyerekeket, ha látják, hogy érzékük van a zenére, hogy tehetségesek. S úgy gondolom, meghatározó, hogy egy városban milyen a zeneiskola rangja, szelleme, kisugárzása ... Kell a fogódzó Igen; beszélgetünk, s közben összeáll a kép. Nem csak a hely szelleme, a műemlék- épület méltósága a döntő. A közösségi szellem, az éppen olyan lényeges szempont. A szemlélet, a hozzáállás, a zene szeretete és szerepének felismerése — házon belül és házon kívül. A városban, ahol fontos a zene, ahol valóban rangja van a zene otthonának. Szó esik természetesen filharmóniai hangversenyekről, fellépésekről, hiszen a tantestület több tagja muzsikusként ismert, és nem csak „a város határain” belül. A „művésztanár” kifejezés ellen viszont tiltakoznak: tanárnak vallják magukat, aki büszke arra, hogy muzsikál is. Talán nem árt még egyszer hangsúlyozni, hogy a zeneiskola eléggé speciális (netán kivételezett) fejezet abban a tankönvben. amelynek címe: oktatásügy. Ebből következhet, hogy a zenepedagógusok helyzete sem annyira lesújtó, mint amilyen a tanártársadalomé általában ma Magyarországon. De vajon tényleg csak erről van szó? Monopol helyzetben a zeneiskola. az átlagosnál kedvezőbb körülmények között tevékenykednek a tanárok. Elégedetlenségnek, válságnak. pesszimzimusnak tehát semmi oka, semmi jele? Itt nincs. És erről szól egész eddigi beszélgetésünk. Az igazgató gyorsan hozzáteszi, hogy Békés megye többi zeneiskoláiban is hasonlóak a tapasztalatok. Milyen furcsa, majdnem mentegetőzésnek tűnik ez a kiegészítés ... Szerencsés sziget — szerencsés lakókkal! Ahol szeretik, amit csinálnak, és ahol hisznek munkájuk értelmében. Meg abban, hogy ikelil a fogódzó, a felitöltődés. Kell, ami erőt ad. Hát igen: zene, szeretet, hit, közösségi szellem, kisugárzás, légkör. Hogy összefügg minden! Az a szólás villan át az agyamon, a virágról. S ami igaz a virágra, miért ne lehetne igaz a zenére? Aki a zenét szereti,... Szerencsés sziget. És manapság milyen ritka! A Békés Megyei Tanácsi Tervező Vállalat és a Mezőkovácsházi Városi Tanács programalakító tárgyalásra hívta meg a város gazdasági egységeinek és intézményeinek vezetőit. Emellett meghívót kaptak még a meglevő és várható beruházások érintett vezetői is. Elsősorban arra keresték a választ, hogy a tanács hosszú távú rendezési tervéhez hogyan illeszkedik a gazdálkodóegységek és intézmények elképzelése. Ez azért is fontos, mert ilyen jellegű és jelentőségű általános rendezési terv a város életében még nem készült, amely 2000-ig vázolja fel a lehetőségeket. Az elkészítése egyébként csaknem másfél millió forintba kerül a tanácsnak. A közérdekű információs lehetőség ellenére a tanácskozáson meglepően kevés számban jelentek meg az érdekeltek, illetve az állásfoglalásra feljogosított képviselők. Ennek ellenére több körültekintő javaslat hangzott el, amelyek a város fejlődése szempontjából meghatározók lehetnek. (Későbbi időpontban a tanács egyébként társadalmi vitára bocsátja a tervezetet, amelyről véglegesen a tanácsülés dönt majd.) A vitaindítóban hallottuk, hogy Mezőkovácsháza a megye azon térségében található, amely korábban város- hiányos jellegű volt. Egyetlen olyan település, amely policentrikus helyzetben ugyan, de irányító, szervező, középfokú feladatokat lát el. Eddig ez főként politikai adminisztratív munkát jelentett, amelyhez feltétlen szükséges a jövőben a tárgyi, intézményi feltételeket is kialakítani. Mindenképp figyelembe kell venni az új létesítmények kialakításánál a már meglevő vagy kialakuló körzeti funkciót. Az egynapos tanácskozás lénvegi kérdéseit az alábbiakban foglalhatjuk össze: a tervkészítés alapos vizsgálat mellett az 1986-ban elkészített hosszú távú településfejlesztési koncepcióra alapozott. E programnak elsősorban a műszaki bázisát kijelölve megállapította, hogy az iparfejlesztés megtörtént, elsődlegesen a különböző anyavállalatok kihelyezett üzemeire jellemző (Béköt, Évig). A körzet szövetkezetei álltai megtermelt alapanyagokra nem épült feldolgozóipar. Növekedett az ingázók száma. Hiány mutatkozik a térségben a szakmunkások és felsőfokú végzettségűek tekintetében, az ehhez kapcsolódó oktatási intézményekben. A közlekedés feltételei javultak, de a megyeközponttal való kapcsolat még nem elfogadható. A közlekedésben szó esett a helyi járatok megoldásáról, melyre pillanatnyilag nem mutatkozik igény. A közművesítésben a csatornahálózat vár bővítésre, míg a hírközlés fejlődő tendenciát mutat. A jelenlevők jelzései alapján beépítik az általános rendezési tervbe: az áfész által építendő kisállat-feldolgozót, a tsz tervezett hús- feldolgozó üzemét, a gabonaforgalmi vállalat 7200 tonnás fémsilóját (amely egyedül itt épül az országban), a vízbázis bővítését, utak, kerékpárutak kiépítését, korszerűsítését, a crossbarhálózat mikroközponttá szervezését, a szakember- utánpótlás megszervezését, új munkahelyek kialakítását, munkaerő beállítását, a ilélekszám növelését, a szolgáltatás fejlesztését. Továbbá terv még épületegységek átrendezése, kitelepítése, óvoda, iskola, bölcsőde bővítése. átszervezése, a művelődési ház, a könyvtár bővítése, a szórakozási lehetőségek korszerűsítése. Szó esett az idősek szociális körülményeinek javításáról, a volt reformátuskovácsházi körzet kialakításáról, a kereskedelem szaküzletháló- zatának lehetőségeiről, nyilvános illemhelyről, a meglevő épületek funkcionális átszervezéséről, az orvosi ellátás felszereltségéről, bővítéséről, a rendelőintézet jövőjéről és még sok egyéb ke zde mé n ye zésről. Ez a közel sem teljes felsorolás is bizonyítja, hogy van még mit tenni az itt élő embereknek a lakóhely korhoz igazodó kialakításában. Természetesen ezek tervek, amit a gazdasági lehetőségek, a tettek, a jó vagy rossz intézkedések, de mindenképp az itt élő emberek hozzáállása befolyásolhat. Mert egy szép tervet is leronthat az önzés, a nemtörődömség, de egy elfogadhatót is felemelhet a közös együttmunikálkodás, amely egyben zárógondoliata is volt a 2000-ig szóló programtervezetnek. Halasi Mária Papp Titanilla és Soós Szilvia kettőse Ritka ma az ilyen sziget Tóth Emese csellózni tanul Fejes Antaltól A zongoránál; Csüllög Judit Fotó: Kovács Erzsébet
