Békés Megyei Népújság, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-05 / 265. szám
o 1988. november 5., szombat NÉPÚJSÁG Magyar vezetők üdvözlete a nagy októberi szocialista forradalom 71. évfordulója alkalmából MIHAIL SZERGEJEVICS GORBACSOV elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének, NYIKOLAJ IVANOYTCS RIZSKOV elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertapácsa elnökének. MOSZKVA Kreml Tisztelt Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, valamint a magyar nép nevében baráti üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önöknek, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének, a Szovjetunió Minisztertanácsának és a szovjet népnek a nagy októberi szocialista forradalom 71. évfordulóján. A nagy októberi szocialista forradalom győzelme, a világ első szocialista államának létrejötte nyitotta meg a társadalmi haladás új korszakát. A magyar nép forradalmi harcának eredményei is szorosan kapcsolódnak a nagy október eszméihez, elválaszthatatlanok történelemformáló hatásától. A szovjet népnek az SZKP vezetésével az elmúlt hét évtizedben megtett útja bizonyítja a lenini eszmék erejét. Az évszázados elmaradottságot leküzdve hazájuk a világ vezető államainak sorába emelkedett, amely hatalmas gazdasági, tudományos és kulturális potenciállal rendelkezik. Az átalakítás irányvonalának meghirdetésével új lendületet kapott az igazságos társadalmi rend megteremtéséért folytatott harc. A magyar közvélemény élénk figyelemmel és rokonszenvvel követi a Szovjetunióban végbemenő folyamatokat, a lenini eszmék valóraváltását. A XIX. pártkonferencia megerősítette az SZKP XXVII. kongresszusának irányvonalát, a párt és a társadalom demokratizálása, a politikai intézményrendszer reformja mellett kötelezte el magát, döntései kedvező feltételeket teremtenek a gazdasági irányítás reformjának továbbviteléhez, a tudományos-műszaki haladás meggyorsításához, az életszínvonal emeléséhez. A szovjet átalakítás új tapasztalataival gazdagítja a szocialista világot. A Szovjetunióban és Magyarországon sajátos nemzeti feltételek között, a társadalom fejlődését hosszú időre meghatározó változás, a szocialista társadalom megújítása megy végbe. A kölcsönös bizalom és megértés szilárd alapul szolgál időszerű politikai és gazdasági feladataink megoldását elősegítő együttműködésünk fejlesztéséhez, korszerűsítéséhez. E cél elérését elősegíti pártjaink gondolkodásában és cselekvésében meglevő összr hang és az egymás sikereiben való érdekeltség. Az országaink és népeink közötti, az élet minden területére kiterjedő kapcsolatokban kiemelt jelentőséget tulajdonítunk állampolgáraink közvetlen találkozóinak, az idegenforgalom és a kulturális csere további fejlesztésének. Együttműködésünknek e területei rendkívül fontosak az egymás iránti jobb megértés erősítésében. Megelégedéssel vesszük tudomásul, hogy kétoldalú kapcsolatainkban mind jobban érvényesül a Szovjetunió területén élő magyar nemzeti kisebbség összekötő szerepe. A nagy októberi szocialista forradalom békefelhívása összecseng a mai szovjet külpolitikának a nemzetközi kapcsolatok egészségesebbé tételére, a biztonságosabb világ létrehozására, az emberiség előtt álló globális problémák közös megoldására irányuló kezdeményezéseivel. A szovjet—amerikai és ezzel összefüggésben a kelet—nyugati viszony javulása aktív nemzetközi szerepvállalásra ösztönzi hazánkat is. A magyar külpolitika eddigi eredményeire építve továbbra is részt vállalunk a békéért és biztonságért folyó harcból. A Szovjetunió és az egész haladó emberiség e nagy ünnepén szívből kívánunk önöknek és személyükben a szovjet népnek további sikereket a szocializmusért, a haladásért és a békéért folytatott áldozatos küzdelmükben. Budapest, 1988. november 4. GRÓSZ KÁROLY, a Magyar (Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, STRAUB F. BRÜNÓ, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Várkonyi Péter külügyminiszter ugyancsak táviratban fejezte ki jókívánságait Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszternek. Grósz Károly találkozott Kurt Waldheim köztársasági elnökkel Nemzetközi sajtótájékoztató Becsben A személyes, és az immár intézményessé vált, minden szintű kapcsolatok további elmélyülése, egymás helyzetének, gondjainak még jobb megismerése, hosszú ideje előkészített, jelentős gazdasági megállapodások aláírása — így foglalható össze Grósz Károly pártfétitkár- miniszterelnök és a kíséretében lévő politikusok, szakértők első bécsi munkanapja. A bécsi házigazdák péntekre a Waagner—Biro AG üzemébe is meghívták- a vendégeket. Az 1945-ben államosított gépgyártó nagy- vállalat az utóbbi években környezetvédelmi berendezések előállítására szakosodott, s nem titkolt célja, hogy magyarországi vállalkozásokban is részt szeretne venni. A programpontnak Grósz Károly is örült, hiszen — mint a csütörtöki plenáris tárgyalásokon is elmondta — Magyarországon a kormány mindinkább előtérbe helyezi a környezetvédelmi kérdéseket, s a fejlesztésekhez az osztrák tapasztalatokat is szívesen igénybe venné. Grósz Károly ausztriai látogatásának második napja azzal a sajtóértekezlettel kezdődött, amelyet a párt- főtitkár-miniszterelnök vendéglátójával, Franz Vranitzky osztrák kancellárral együtt pénteken kora délelőtt tartott Bécsben. Bevezetőül mindkét vezető rövid nyilatkozatot tett. Franz Vranitzky megállapította, hogy a magyar— osztrák kapcsolatok több évtizede kedvezően alakulnak, és ez hozzájárult a mai kedvező európai politikai légkörhöz is. Az osztrák kormányfő ezután arról beszélt, hogy Ausztriában nagy figyelemmel és rokonszenvvel figyelik a magyarországi reformerőfeszítéseket. Vranitzky kitért a magyar vezetővel folytatott tárgyalásainak főbb témáira is. Közölte: biztosították egymást mindkét országnak a Bécs—Budapest világkiállítás közös megrendezésére iráG1HTEPAT.VPHA» •II Ta3ETA írta Inkább szemtől szembe „Halálraítéltek vagyunk — mondja Jurij Mityunov, a .Demokratikus szövetség’ sajtótitkára. — Áttörjük a falat, és a keletkezett résen követnek bennünket az értelmiségiek.” Milyen falat akarnak áttörni? És hogyan? Több hét telt el a Puskin téri augusztus 21-i események óta, amelyekről már írtam. Időközben újabb próbálkozás történt nagygyűlés megtartására, de sikertelenül. A „Demokratikus szövetség” tagjai „sebeiket nyalogatva” készek folytatni „harcukat”. Tehát újabb megmozdulásokra, rendzavarásokra, sebesültekre lehet számítani? Nemcsak lehet, hanem kell is. Természetesen ez alkalommal is szemet hunyhatunk minden fölött, ahogyan hosszú éveken át tettük. De a negatív jelenségekkel kapcsolatos struccpolitika az újabb jelenségeken kívül nem vezet semmihez. Ha annak idején nem hunytunk volna szemet, talán nem következett volna be az alvilág ilyen fokú összefonódása a bürokráciával, nem terjedhetett volna el ennyire a prostitúció, a kábítószer-fogyasztás, az alkoholizmus, az árnyékgazdaság, nem érezték volna ennyire szabadon magukat az illegális milliomosok, a nacionalisták, a szélsőségesek . . . Mindez hozzátartozik a társadalmi valósághoz, és ez ellen most abban a stádiumban kell harcolnunk, amikor a betegség már idültté vált. Nézetem szerint a pangás éveiben három fő elv volt érvényben: keltsd azt a látszatot, hogy minden rendben van, tilts meg mindent, ha pedig kezelni kell (főleg kozmetikázni), akkor ne a betegséget, hanem annak tüneteit kezeld. Valószínűleg eljött az ideje annak, hogy másképp cselekedjünk. A központi és a helyi moszkvai lapok nem hallgatnak a „Demokratikus szövetségről”, és jogosan ítélik el tevékenységét. Sőt, talán komolyabban, keményebben is el lehetne ítélni. De az eredmény... Tovább éleződik a milícia különleges alakulatainak a „Demokratikus szövetség” fékevesztett tagjaival való szembenállása. Ezek is, azok is, ahogyan állítják, nem akarnak erőszakot alkalmazni. Van az éremnek másik oldala is. Sokan hosszú éveken át megszokták, hogy ha valami tilos, akkor fontos és érdekes. Sajnos, majdnem általános lett ez a felfogás. Amikor a „szövetség” egyik vezetőjével otthonában beszélgettem, megszólalt a telefon. „X. Y. vagyok, olvastam önökről, és együttérzek önökkel.” A telefonáló mérnökként mutatkozott be. A telefonszámot egy röpcéduláról tudta meg, teljesen véletlenül. „Elítélem a .Demokratikus szövetséget’, általában véve nem értek egyet álláspontjával, de együttérzek önökkel, mivel még inkább nem értek egyet az elítélés formájával ...” „Elítélem, de együttérzek." Ez a megfogalmazás véleményem szerint már csak azért is magyarázatra szorul, mivel igen közel áll a „Demokratikus szövetség” programjához, amelyet a „dokumentumcsomag” borítóján és a „szövetség" nyilatkozatában olvashattunk. „Az önök véleménye számomra igen ellenséges, de azért a jogukért, hogy elmondhassák a véleményüket, kész vagyok életemet is áldozni.” A szervezet vezetői szerint Voltaire szavai tükrözik a pluralizmus -elvét, amely a „szövetség” frakciós csoportjait egyesíti. Tehát egyesek együttérzése és mások áldozathozatala még rokonvonásokat is mutat? Felvetődik a kérdés, miért? Talán a nyíltság, az őszinte eszmecsere hiánya miatt? Végül is tegyék lehetővé azoknak, akik meg akarják hallgatni a „szövetség” vezetőinek mondandóját, hogy ezt meg is tehessék, ha nekik érdekesek a rágalmazó koholmányok, a szovjetellenes jelszavak, a „tudományos” felfedezések. Meggyőződésem, hogy nem sok jelentkező lesz. De az, aki egyszer eljön őket meghallgatni, másodszor már biztos nem jön el. Mert már nem fogja érdekelni. Ügy tűnik számomra, hogy az átépítés, a társadalom megújításának eszméi, az egész nép erőfeszítései, az egész reális élet nem lehet vesztes azon személyekkel szemben, akik felfedezésnek tüntetik fel azt, amit már meghirdettek a hivatalos tanácsi és pártfórumokon, a sajtóban, a különböző vitákon, konferenciákon. A különbség csak az, hogy a „Demokratikus szövetség” az „orosz demokrácia" formáit a forradalmunk előtti időkben keresi, és „az 1917. október 25-i államcsínyig" ismeri el a munkások, parasztok, katonaküldöttek tanácsainak elsődleges történelmi pozitív szerepét. A jelekből ítélve nem tagadják a pluralizmus mai nyugati gyakorlatát sem, különösen, ha figyelembe vesszük a szervezeti szabályzatban rögzített frakciókat: a szociáldemokratákat, a szocialistákat, az eurokommunistákat, valamint nacionalistákat és más csoportokat. Ismétlem, nem kell annyira félnünk. Hadd beszéljenek (a hatóságok által erre kijelölt helyen). Talán még nemrég veszélyesebbek lettek volna, mivel arról beszéltek volna, amiről mindenki, hallgatott. t Megkérdezhetik, hogyan lehetek ilyen megbékélő. Csak nem a nyílt szovjetellenes propaganda engedélyezésére szólítok? Nyilvánvaló érvekkel szeretnék válaszolni. Elsősorban csak a tiltott gyümölcs édes. Ha valaki megkóstolja, már nem lesz annyira áhított. Mert kiderül, hogy belül romlott. Másodszor, akarjuk vagy nem akarjuk, ez a propaganda addig létezik, amíg létezik a kapitalista világ, az ideológiák harca. Harmadszor, jobb szembenézni az igazsággal, semmint illegalitásba kényszeríteni, hogy aztán nem tudjuk majd, hol is keressük. Mihail Ljasenko nyúló szilárd szándékáról és együttműködési készségéről. Az osztrák kormányfő a nagymarosi vízlépcső építését illetően leszögezte, hogy az ebben való osztrák közreműködés szerződéseken alapul, e szerződések változatlanul érvényesek, és az osztrák félnek semmi oka sincs a közreműködés „megfontolására”, vagy módosítására. Ugyanakkor kész részt venni a Magyarországon elhatározott kiegészítő környezetvédelmi beruházások megvalósításában. A tárgyalásokon szó volt a magyar határmenti osztrák területek természetvédelmi és idegenforgalmi fejlesztéséről is. Az osztrák kancellár végül közölte, hogy tájékoztatta tárgyalópartnerét: Ausztria szorosabbra akarja fűzni kapcsolatait a Közös Piaccal, de csakis annak a követelménynek feltétlen teljesítésével, hogy Ausztria fenntartja örökös semlegességét. Grósz Károly a kétoldalú kapcsolatokat a kelet—nyugati párbeszéd szempontjából is .példamutatónak értékelte. A- politikai kontaktusok fejlődéséről szólva elégedettségét fejezte ki, ugyanakkor nem volt ilyen kedvező a véleménye a gazdasági kapcsolatok alakulásáról. Hangsúlyozta: politikai értékűnek, jelentőségűnek tartjuk a többmilliós turizmus továbbfejlesztését. Grósz Károly különösen fontosnak ítélte a határ menti körzetekben tevékenykedő vállalatok, vállalkozók együttműködését. Franz Vranitzkyvel egyetértettek abban, hogy az eddiginél is nagyobb figyelmet kell fordítani a környezet védelmére és a természeti értékek kiaknázására, fejlesztésére. Ezzel kapcsolatban fontosnak tartják a Fertő-tó és környéke értékeinek megmentését, jobb turisztikai hasznosítását. A miniszterelnök tájékoztatta osztrák kollégáját arról, hogy a bős—nagymarosi vízlépcső építése folytatódik, s ebben hazánk számít arra, hogy a szerződésben foglalt osztrák feladatoknak is eleget tesznek partnereink. Grósz Károly beszámolt arról, hogy Magyarországon dinamikusan folytatódik a reform megvalósítása. Kiemelte: építünk, számítunk azokra a tapasztalatokra, amelyeket Ausztria szerzett az ország gazdaságának megszervezésében, működtetésében. A Magyar Postát — ezen belül a telefonszolgáltatás! rendszert — vegyes tulajdonú vállalattá alakítjuk át. Grósz Károly és Franz Vranitzky ezután kérdésekre válaszolt. A déli órákban Grósz Károly, kíséretének tagjaival együtt látogatást tett Kurt Waldheim köztársasági elnöknél. Rövid eszmecseréjük után az osztrák államfő ebédet adott a magyar vezető tiszteletére, s ezen mindketten pohárköszöntőt mondtak. a Grósz Károly és kísérete pénteken délután az osztrák parlament épületében találkozott Leopold Gratzcal, a Nemzeti Tanács első elnökével és a négy parlamenti frakció vezető képviselőivel. Grósz Károly átadta Stadin- ger Istvánnak, az Ország- gyűlés elnökének üdvözletét, majd tájékoztatást adott a magyarországi reformfolyamatok előrehaladásáról, külön kiemelve az Országgyűlés megnövekedett szerepét a törvényalkotó munkában és a kormány tevékenységének ellenőrzésében. A parlamenti találkozót követően — szűk körben — zárómegbeszélést folytatott Grósz Károly és Franz Vranitzky. Ezen értékelték a találkozó tapasztalatait. A magyar kormányfő magyarországi látogatásra hívta meg az Osztrák Köztársaság szövetségi kancellárját, aki a meghívást köszönettel elfogadta. ~ Este a magyar pártfőtit- kár-miniszterelnök Franz Vranitzky személyes meghívásának tett eleget, amely egy jellegzetes osztrák vendéglőbe, vacsorára szólt. Pályázati felhívás! Békés Megye Tanácsának elnöke PÁLYÁZATOT HIRDET az 1989. január 1. napjával megalakuló Kardos Községi Tanács vb-titkári munkakör betöltésére. PÁLYÁZATI FELTÉTELEK: — állam- és jogtudományi egyetemi vagy államigazgatási főiskolai végzettség, legalább 2 éves tanácsi gyakorlat —r részletes, a szakmai tevékenységet is bemutató önéletrajz, diplomamásolat és 3 hónapnál ' rm régebbi erkölcsi bizonyítvány. A kinevezésről, határozatlan időre. Kardos Község Tanácsa dönt. Bérezés: a 11 1983. (XII. 17.) ÁBMH és az azt módosító 13 1987. (X. 25.) ÁBMH-rendelkezés szerint. A pályázat beérkezésének határideje: 1988. november 20. A pályázat elbírálásáról a pályázók 1988. december 1-jéig értesítést kapnak. A pályázatot a Békés Megyei Tanács V. B. személyzeti és oktatási osztályának címezve (5601 Békéscsaba. Pf.: 118.) kell megküldeni.
