Békés Megyei Népújság, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-05 / 265. szám

o 1988. november 5., szombat NÉPÚJSÁG Magyar vezetők üdvözlete a nagy októberi szocialista forradalom 71. évfordulója alkalmából MIHAIL SZERGEJEVICS GORBACSOV elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének, NYIKOLAJ IVANOYTCS RIZSKOV elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertapácsa elnökének. MOSZKVA Kreml Tisztelt Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, valamint a magyar nép nevében baráti üdvözletünket és jókívánságainkat küld­jük önöknek, a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja Központi Bizottságának, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségé­nek, a Szovjetunió Minisztertanácsának és a szovjet népnek a nagy októberi szo­cialista forradalom 71. évfordulóján. A nagy októberi szocialista forradalom győzelme, a világ első szocialista államá­nak létrejötte nyitotta meg a társadalmi haladás új korszakát. A magyar nép for­radalmi harcának eredményei is szoro­san kapcsolódnak a nagy október esz­méihez, elválaszthatatlanok történelem­formáló hatásától. A szovjet népnek az SZKP vezetésével az elmúlt hét évtizedben megtett útja bi­zonyítja a lenini eszmék erejét. Az év­százados elmaradottságot leküzdve hazá­juk a világ vezető államainak sorába emelkedett, amely hatalmas gazdasági, tudományos és kulturális potenciállal ren­delkezik. Az átalakítás irányvonalának meghirdetésével új lendületet kapott az igazságos társadalmi rend megteremtésé­ért folytatott harc. A magyar közvélemény élénk figye­lemmel és rokonszenvvel követi a Szov­jetunióban végbemenő folyamatokat, a lenini eszmék valóraváltását. A XIX. pártkonferencia megerősítette az SZKP XXVII. kongresszusának irányvonalát, a párt és a társadalom demokratizálása, a politikai intézményrendszer reformja mel­lett kötelezte el magát, döntései kedvező feltételeket teremtenek a gazdasági irá­nyítás reformjának továbbviteléhez, a tu­dományos-műszaki haladás meggyorsítá­sához, az életszínvonal emeléséhez. A szovjet átalakítás új tapasztalataival gaz­dagítja a szocialista világot. A Szovjetunióban és Magyarországon sajátos nemzeti feltételek között, a tár­sadalom fejlődését hosszú időre megha­tározó változás, a szocialista társadalom megújítása megy végbe. A kölcsönös bi­zalom és megértés szilárd alapul szolgál időszerű politikai és gazdasági feladata­ink megoldását elősegítő együttműködé­sünk fejlesztéséhez, korszerűsítéséhez. E cél elérését elősegíti pártjaink gondolko­dásában és cselekvésében meglevő összr hang és az egymás sikereiben való érde­keltség. Az országaink és népeink közötti, az élet minden területére kiterjedő kapcso­latokban kiemelt jelentőséget tulajdoní­tunk állampolgáraink közvetlen találko­zóinak, az idegenforgalom és a kulturá­lis csere további fejlesztésének. Együtt­működésünknek e területei rendkívül fon­tosak az egymás iránti jobb megértés erő­sítésében. Megelégedéssel vesszük tudo­másul, hogy kétoldalú kapcsolatainkban mind jobban érvényesül a Szovjetunió te­rületén élő magyar nemzeti kisebbség összekötő szerepe. A nagy októberi szocialista forradalom békefelhívása összecseng a mai szovjet külpolitikának a nemzetközi kapcsolatok egészségesebbé tételére, a biztonságosabb világ létrehozására, az emberiség előtt álló globális problémák közös megoldásá­ra irányuló kezdeményezéseivel. A szov­jet—amerikai és ezzel összefüggésben a kelet—nyugati viszony javulása aktív nemzetközi szerepvállalásra ösztönzi ha­zánkat is. A magyar külpolitika eddigi eredményeire építve továbbra is részt vállalunk a békéért és biztonságért folyó harcból. A Szovjetunió és az egész haladó em­beriség e nagy ünnepén szívből kívánunk önöknek és személyükben a szovjet nép­nek további sikereket a szocializmusért, a haladásért és a békéért folytatott áldo­zatos küzdelmükben. Budapest, 1988. november 4. GRÓSZ KÁROLY, a Magyar (Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, STRAUB F. BRÜNÓ, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Várkonyi Péter külügyminiszter ugyancsak táviratban fejezte ki jókívánságait Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszternek. Grósz Károly találkozott Kurt Waldheim köztársasági elnökkel Nemzetközi sajtótájékoztató Becsben A személyes, és az immár intézményessé vált, minden szintű kapcsolatok további elmélyülése, egymás helyze­tének, gondjainak még jobb megismerése, hosszú ideje előkészített, jelentős gazda­sági megállapodások aláírá­sa — így foglalható össze Grósz Károly pártfétitkár- miniszterelnök és a kíséreté­ben lévő politikusok, szak­értők első bécsi munkanap­ja. A bécsi házigazdák pén­tekre a Waagner—Biro AG üzemébe is meghívták- a vendégeket. Az 1945-ben ál­lamosított gépgyártó nagy- vállalat az utóbbi években környezetvédelmi berende­zések előállítására szakoso­dott, s nem titkolt célja, hogy magyarországi vállal­kozásokban is részt szeretne venni. A programpontnak Grósz Károly is örült, hi­szen — mint a csütörtöki plenáris tárgyalásokon is el­mondta — Magyarországon a kormány mindinkább elő­térbe helyezi a környezetvé­delmi kérdéseket, s a fej­lesztésekhez az osztrák ta­pasztalatokat is szívesen igénybe venné. Grósz Károly ausztriai lá­togatásának második napja azzal a sajtóértekezlettel kezdődött, amelyet a párt- főtitkár-miniszterelnök ven­déglátójával, Franz Vra­nitzky osztrák kancellárral együtt pénteken kora dél­előtt tartott Bécsben. Bevezetőül mindkét veze­tő rövid nyilatkozatot tett. Franz Vranitzky megál­lapította, hogy a magyar— osztrák kapcsolatok több év­tizede kedvezően alakulnak, és ez hozzájárult a mai ked­vező európai politikai lég­körhöz is. Az osztrák kormányfő ez­után arról beszélt, hogy Ausztriában nagy figyelem­mel és rokonszenvvel figye­lik a magyarországi reform­erőfeszítéseket. Vranitzky kitért a magyar vezetővel folytatott tárgya­lásainak főbb témáira is. Közölte: biztosították egy­mást mindkét országnak a Bécs—Budapest világkiállítás közös megrendezésére irá­G1HTEPAT.VPHA» •II Ta3ETA írta Inkább szemtől szembe „Halálraítéltek vagyunk — mondja Jurij Mityunov, a .Demokratikus szövetség’ sajtótitkára. — Áttörjük a falat, és a keletkezett résen követnek bennünket az értelmiségi­ek.” Milyen falat akarnak áttörni? És hogyan? Több hét telt el a Puskin téri augusztus 21-i események óta, amelyekről már írtam. Időközben újabb próbálkozás történt nagygyűlés megtartására, de sikertelenül. A „De­mokratikus szövetség” tagjai „sebeiket nyalogatva” készek folytatni „harcukat”. Tehát újabb megmozdulásokra, rend­zavarásokra, sebesültekre lehet számítani? Nemcsak lehet, hanem kell is. Természetesen ez alkalommal is szemet hunyhatunk min­den fölött, ahogyan hosszú éveken át tettük. De a negatív jelenségekkel kapcsolatos struccpolitika az újabb jelensége­ken kívül nem vezet semmihez. Ha annak idején nem hunytunk volna szemet, talán nem következett volna be az alvilág ilyen fokú összefonódása a bürokráciával, nem ter­jedhetett volna el ennyire a prostitúció, a kábítószer-fo­gyasztás, az alkoholizmus, az árnyékgazdaság, nem érezték volna ennyire szabadon magukat az illegális milliomosok, a nacionalisták, a szélsőségesek . . . Mindez hozzátartozik a társadalmi valósághoz, és ez ellen most abban a stádium­ban kell harcolnunk, amikor a betegség már idültté vált. Nézetem szerint a pangás éveiben három fő elv volt ér­vényben: keltsd azt a látszatot, hogy minden rendben van, tilts meg mindent, ha pedig kezelni kell (főleg kozmetikáz­ni), akkor ne a betegséget, hanem annak tüneteit kezeld. Valószínűleg eljött az ideje annak, hogy másképp csele­kedjünk. A központi és a helyi moszkvai lapok nem hall­gatnak a „Demokratikus szövetségről”, és jogosan ítélik el tevékenységét. Sőt, talán komolyabban, keményebben is el lehetne ítélni. De az eredmény... Tovább éleződik a milí­cia különleges alakulatainak a „Demokratikus szövetség” fékevesztett tagjaival való szembenállása. Ezek is, azok is, ahogyan állítják, nem akarnak erőszakot alkalmazni. Van az éremnek másik oldala is. Sokan hosszú éveken át megszokták, hogy ha valami tilos, akkor fontos és érdekes. Sajnos, majdnem általános lett ez a felfogás. Amikor a „szövetség” egyik vezetőjével otthonában be­szélgettem, megszólalt a telefon. „X. Y. vagyok, olvastam önökről, és együttérzek önökkel.” A telefonáló mérnökként mutatkozott be. A telefonszámot egy röpcéduláról tudta meg, teljesen véletlenül. „Elítélem a .Demokratikus szövet­séget’, általában véve nem értek egyet álláspontjával, de együttérzek önökkel, mivel még inkább nem értek egyet az elítélés formájával ...” „Elítélem, de együttérzek." Ez a megfogalmazás vélemé­nyem szerint már csak azért is magyarázatra szorul, mivel igen közel áll a „Demokratikus szövetség” programjához, amelyet a „dokumentumcsomag” borítóján és a „szövetség" nyilatkozatában olvashattunk. „Az önök véleménye szá­momra igen ellenséges, de azért a jogukért, hogy elmond­hassák a véleményüket, kész vagyok életemet is áldozni.” A szervezet vezetői szerint Voltaire szavai tükrözik a plu­ralizmus -elvét, amely a „szövetség” frakciós csoportjait egyesíti. Tehát egyesek együttérzése és mások áldozathozatala még rokonvonásokat is mutat? Felvetődik a kérdés, miért? Ta­lán a nyíltság, az őszinte eszmecsere hiánya miatt? Végül is tegyék lehetővé azoknak, akik meg akarják hallgatni a „szövetség” vezetőinek mondandóját, hogy ezt meg is te­hessék, ha nekik érdekesek a rágalmazó koholmányok, a szovjetellenes jelszavak, a „tudományos” felfedezések. Meg­győződésem, hogy nem sok jelentkező lesz. De az, aki egy­szer eljön őket meghallgatni, másodszor már biztos nem jön el. Mert már nem fogja érdekelni. Ügy tűnik számomra, hogy az átépítés, a társadalom meg­újításának eszméi, az egész nép erőfeszítései, az egész reá­lis élet nem lehet vesztes azon személyekkel szemben, akik felfedezésnek tüntetik fel azt, amit már meghirdettek a hi­vatalos tanácsi és pártfórumokon, a sajtóban, a különböző vitákon, konferenciákon. A különbség csak az, hogy a „De­mokratikus szövetség” az „orosz demokrácia" formáit a for­radalmunk előtti időkben keresi, és „az 1917. október 25-i államcsínyig" ismeri el a munkások, parasztok, katonakül­döttek tanácsainak elsődleges történelmi pozitív szerepét. A jelekből ítélve nem tagadják a pluralizmus mai nyugati gyakorlatát sem, különösen, ha figyelembe vesszük a szer­vezeti szabályzatban rögzített frakciókat: a szociáldemok­ratákat, a szocialistákat, az eurokommunistákat, valamint nacionalistákat és más csoportokat. Ismétlem, nem kell annyira félnünk. Hadd beszéljenek (a hatóságok által erre kijelölt helyen). Talán még nemrég ve­szélyesebbek lettek volna, mivel arról beszéltek volna, ami­ről mindenki, hallgatott. t Megkérdezhetik, hogyan lehetek ilyen megbékélő. Csak nem a nyílt szovjetellenes propaganda engedélyezésére szó­lítok? Nyilvánvaló érvekkel szeretnék válaszolni. Elsősorban csak a tiltott gyümölcs édes. Ha valaki megkóstolja, már nem lesz annyira áhított. Mert kiderül, hogy belül romlott. Másodszor, akarjuk vagy nem akarjuk, ez a propaganda ad­dig létezik, amíg létezik a kapitalista világ, az ideológiák harca. Harmadszor, jobb szembenézni az igazsággal, sem­mint illegalitásba kényszeríteni, hogy aztán nem tudjuk majd, hol is keressük. Mihail Ljasenko nyúló szilárd szándékáról és együttműködési készségéről. Az osztrák kormányfő a nagymarosi vízlépcső építé­sét illetően leszögezte, hogy az ebben való osztrák közre­működés szerződéseken ala­pul, e szerződések változat­lanul érvényesek, és az oszt­rák félnek semmi oka sincs a közreműködés „megfonto­lására”, vagy módosítására. Ugyanakkor kész részt venni a Magyarországon elhatáro­zott kiegészítő környezetvé­delmi beruházások megvaló­sításában. A tárgyalásokon szó volt a magyar határ­menti osztrák területek ter­mészetvédelmi és idegenfor­galmi fejlesztéséről is. Az osztrák kancellár vé­gül közölte, hogy tájékoztat­ta tárgyalópartnerét: Auszt­ria szorosabbra akarja fűzni kapcsolatait a Közös Piac­cal, de csakis annak a kö­vetelménynek feltétlen tel­jesítésével, hogy Ausztria fenntartja örökös semleges­ségét. Grósz Károly a kétoldalú kapcsolatokat a kelet—nyu­gati párbeszéd szempontjá­ból is .példamutatónak érté­kelte. A- politikai kontaktu­sok fejlődéséről szólva elé­gedettségét fejezte ki, ugyan­akkor nem volt ilyen ked­vező a véleménye a gazda­sági kapcsolatok alakulásá­ról. Hangsúlyozta: politikai értékűnek, jelentőségűnek tartjuk a többmilliós turiz­mus továbbfejlesztését. Grósz Károly különösen fontosnak ítélte a határ men­ti körzetekben tevékenykedő vállalatok, vállalkozók együttműködését. Franz Vranitzkyvel egyetértettek abban, hogy az eddiginél is nagyobb figyelmet kell for­dítani a környezet védelmé­re és a természeti értékek kiaknázására, fejlesztésére. Ezzel kapcsolatban fontos­nak tartják a Fertő-tó és környéke értékeinek meg­mentését, jobb turisztikai hasznosítását. A miniszterelnök tájékoz­tatta osztrák kollégáját ar­ról, hogy a bős—nagymarosi vízlépcső építése folytatódik, s ebben hazánk számít arra, hogy a szerződésben foglalt osztrák feladatoknak is ele­get tesznek partnereink. Grósz Károly beszámolt arról, hogy Magyarországon dinamikusan folytatódik a reform megvalósítása. Ki­emelte: építünk, számítunk azokra a tapasztalatokra, amelyeket Ausztria szerzett az ország gazdaságának meg­szervezésében, működtetésé­ben. A Magyar Postát — ezen belül a telefonszolgáltatás! rendszert — vegyes tulajdo­nú vállalattá alakítjuk át. Grósz Károly és Franz Vranitzky ezután kérdések­re válaszolt. A déli órákban Grósz Ká­roly, kíséretének tagjaival együtt látogatást tett Kurt Waldheim köztársasági el­nöknél. Rövid eszmecseréjük után az osztrák államfő ebé­det adott a magyar vezető tiszteletére, s ezen mindket­ten pohárköszöntőt mond­tak. a Grósz Károly és kísérete pénteken délután az osztrák parlament épületében talál­kozott Leopold Gratzcal, a Nemzeti Tanács első elnöké­vel és a négy parlamenti frakció vezető képviselőivel. Grósz Károly átadta Stadin- ger Istvánnak, az Ország- gyűlés elnökének üdvözletét, majd tájékoztatást adott a magyarországi reformfolya­matok előrehaladásáról, kü­lön kiemelve az Országgyű­lés megnövekedett szerepét a törvényalkotó munkában és a kormány tevékenységé­nek ellenőrzésében. A parlamenti találkozót követően — szűk körben — zárómegbeszélést folytatott Grósz Károly és Franz Vra­nitzky. Ezen értékelték a ta­lálkozó tapasztalatait. A ma­gyar kormányfő magyaror­szági látogatásra hívta meg az Osztrák Köztársaság szö­vetségi kancellárját, aki a meghívást köszönettel elfo­gadta. ~ Este a magyar pártfőtit- kár-miniszterelnök Franz Vranitzky személyes meghí­vásának tett eleget, amely egy jellegzetes osztrák ven­déglőbe, vacsorára szólt. Pályázati felhívás! Békés Megye Tanácsának elnöke PÁLYÁZATOT HIRDET az 1989. január 1. napjával megalakuló Kardos Községi Tanács vb-titkári munkakör betöltésére. PÁLYÁZATI FELTÉTELEK: — állam- és jogtudományi egyetemi vagy államigazgatási főiskolai végzettség, legalább 2 éves tanácsi gyakorlat —r részletes, a szakmai tevékenységet is bemutató önéletrajz, diplomamásolat és 3 hónapnál ' rm régebbi erkölcsi bizonyítvány. A kinevezésről, határozatlan időre. Kardos Község Tanácsa dönt. Bérezés: a 11 1983. (XII. 17.) ÁBMH és az azt módosító 13 1987. (X. 25.) ÁBMH-rendelkezés szerint. A pályázat beérkezésének határideje: 1988. november 20. A pályázat elbírálásáról a pályázók 1988. december 1-jéig értesítést kapnak. A pályázatot a Békés Megyei Tanács V. B. személyzeti és oktatási osztályának címezve (5601 Békéscsaba. Pf.: 118.) kell megküldeni.

Next

/
Thumbnails
Contents