Békés Megyei Népújság, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-26 / 282. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! 1988. NOVEMBER 26., SZOMBAT Ara: 2,20 forint XLin. ÉVFOLYAM, 282. SZÁM Folytatta munkáját az Országgyűlés Tegnap délelőtt 9 órakor a kormány stabilizációs gaz­dasági programjának végrehajtásáról és az 1989. évi gazdaságpolitikai feladatokról szóló beszámoló feletti vitával folytatta munkáját az Országgyűlés ülésszaka. Az ülésen részt vett Straub F. Brúnó, az Elnöki Ta­nács elnöke, Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke. Az elnöklő Stadinger Ist­ván elsőként Bartha Ferenc államtitkárnak, a Magyar Nemzeti Bank elnökének ad­ta meg a szót. Elöljáróban elmondotta, hogy az idei kedvező folya­matok fenntartása, erősítése, a konvertibilis áruforgalom­ban elért aktívum további növelése rendkívül fontos a külső egyensúly helyreállítá­sa, a gazdasági reform to­vábbvitele szempontjából, s a magyar gazdaság zökkenő- mentes finanszírozása érde­kében is. A külső egyensúly javítása, a konvertibilis el­adósodás megállítása kiemelt célja a programnak. Ez olyan követelmény, amit minden­képpen el kell érni. Több területen a gazdasá­gi folyamatok nem az el- képzelteknek megfelelően alakultak. A költségvetés hiánya a tervezettnél na­gyobb lesz. Ez a hiány nem ássa ugyan alá az ország devizapozícióját az idén, de a következő időszakban semmiképpen sem tartható fenn. Az államháztartás ter­hei, régi és új kötelezettsé­gei túl nagyok. Halasztha­tatlan a költségvetési reform mielőbbi végrehajtása, hogy az állami szférának a gaz­daságban betöltött túlzott szerepét csökkenteni lehes­sen. A vállalatok és a lakosság megtakarítási hajlandósága egyaránt alacsony. A lakos­ság a magas fogyasztói ár­színvonal miatt a kedvező kamatfeltételek mellett sem növelte számottevően folyó évi megtakarításait. A ka­matemeléssel csak a koráb­bi megtakarítások nagyobb mérvű felhasználását sike­rült megállítani. Növekedett az építési és lakásértékesíté­si hitelek iránti kereslet, amivel nem tartott lépést a lakossági megtakarítás. Így a lakosság számottevő mér­tékben eladósodott a bank- rendszerrel szemben. Csök­kent az értékpapírok keres­lete is. A jövőben az állam, a jegybank, a pénzintézetek és a vállalatok vagyoni és adóssághelyzetének az eddi­ginél reálisabb megítélésére van szükség. Így készíthe­tők a gazdaság tényleges fo­lyamatait tükröző pénzügyi programok. Ezzel kapcsolat­ban az MNB széles körű helyzetfeltárást végzett: 1988. szeptember végén tar­tozásaink konzertibilis valu­tában 16,7 milliárd dollárt, követeléseink 6,4 milliárd dollárt tettek ki, így nettó adósságállományunk 10,3 milliárd dollár volt. Az ország követelései az 1973-as 1,5 milliárd dolláros szintről 1978-ra duplájára emelkedtek. Szintjük 1983- ig nem változott, azt köve­tően azonban 1985-ig meg­kétszereződött, s azóta a dol­lár árfolyam alakulásától függően 6-7 milliárd dollár között alakul. A nettó ka­matkiadás 1973-ban 81 mil­lió dollár volt, 1979-ben már 366 millió dollárra, 1985- ben 725 millió dollárra, s napjainkban 1,1 milliárd dollárra emelkedett. Külö­nösen figyelemre méltó, hogy miközben nettó adós­ságunk 1979 és 1985 között nem nőtt, a kamatterhek megduplázódtak. Ez egy­részt a követelésállomány jelentős emelkedésével, to­vábbá egy nagyobb, nem kamatozó követelésállomány kialakulásával magyarázha­tó. Tartozásaink és követe­léseink eltérő minőségűek, összességében — a kamat­terheket és a behajthatósá­got illetően — követeléseink jóval „puhábbak”, mint tar­tozásaink. Követeléseinkből 3,3 milliárd .dollár nem ka­matozik. így a tényleges népgazdasági terheket job­ban kifejező nettó kamatozó adósságállomány értéke 13,4 milliárd dollár. Külföldi követeléseink kö­zül az általunk nyújtott ke­reskedelmi hitelek egy ré­szének megtérülése bizony­talan. A bankári biztosíté­kokkal nem fedezett export­követelések értéke mintegy 900 millió dollár. Ennél a tételnél is fennáll az a ve­szély, hogy egy része a ké­sőbbiek során nem folyik be. Az eddig felhalmozódott, lejárt és kétes követelések értéke eléri a 400 millió dől- j lárt. Indokolt, hogy ezért szigorú értékelési, illetve le­írási szabályokat vezessen be az MNB. A továbbiakban arról be­szélt, hogy 1982 óta a rend­szeres forintleértékelés je­lentősen megnövelte a nép­gazdaság devizatartozásai­nak forintértékét. Az ebből, valamint a külföldi valuták árfolyamváltozásából szár­mazó árfolyamveszteség 250 milliárd forintot tesz ki. Ezt az állományt a Magyar Nemzeti Bank a kihelyezé­sei között tartja nyilván, ám indokolt a veszteséget köz­vetlen államadósságként megjeleníteni. Vannak más tételek is, amelyek szintén terhelik az államháztartást. Ilyen a vállalatokhoz kihe­lyezett 36 milliárd forint ér­tékű forgóalap-juttatási hi­tel. E hiteleket vagy válla­lati tartozásokká, vagy ál­lami adóssággá kell átminő­síteni. Az állami adósság terhét a költségvetésnek kell viselnie, amelyre járadék­szedéssel teremthet fedeze­tet az érintett vállalatoktól. Indokolt az is, hogy a sza­nálásra, felszámolásra ke­rült vállalatok tartozásait is állami veszteségként tartsák nyilván. Mindezek alapján az ál­lam adóssága mintegy 320 milliárd forintra tehető, amelyet növel az éves költ­ségvetési deficitek halmo­zott összege. így összesen 480 milliárd forinttal adóso­dott el a költségvetés a jegy­banknál. Ez a teher a múlt­ban halmozódott fel, követ­kezményeit már eddig is vi­selte a gazdaság, csak most a dolgok a helyükre kerül­nek. Az államadóssággal kapcsolatban kamattérítési és perspektivikus törlesztési tervet kell elkészíteni. Tovább kell fejleszteni a jegybanki irányítást — hangsúlyozta az MNB elnö­ke. A kormányprogram vég­rehajtásának időszakában befejeződik a bankrendszer decentralizálása. Megkezdő­dött a jegybankról szóló tör­vénytervezet kidolgozása is. Várható, hogy a tervezett reformlépések kedvező vissz­hangra találnak külföldön is. Magyarország a jövőben még megbízhatóbb partner kíván lenni az üzleti és a pénzügyi kapcsolatok terén. Ezért — mondotta Bartha Ferenc — a stabilizációs és kibontakozási programhoz szükséges külföldi hitelek biztosíthatók. A vitában ezután felszó­lalt Lestár Lászlóné dr. Var­ga Mária (Budapest, 51. vk.), a Péterfy Sándor utcai Kór­ház-Rendelőintézet főigazga­tó főorvoshelyettese, Vassné Nyéki Ilona (Pest m., 1. vk.), a Kerepestarcsai Nagyközsé­gi Tanács elnöke, Pál József (Győr-Sopron m., 1. vk.), a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár lakatosa, Mérei Emil (Baranya m., 7. vk.), a Mecseki Szénbányák nyugal­mazott vezérigazgatója. Somogyi László, építésügyi és városfejlesztési miniszter az Országos Lakásépítési Alap létrehozásának tervéről szólt, s visszatekintett a la­kásépítés eddigi eredményei­(Folytatás a 2. oldalon) Új alkotmány A tegnap délutáni sajtótájékoztatón Pozsgay Imre ál'lamminiszter és dr. Kereszti Csaba, az Alkotmányjogi Tanács képviseletében válaszolt az újságírók kérdéseire. A tudósítók leginkább a politikai intézményrendszer korszerűsítését célzó munkálatokkal kapcsolatban az új alkotmány előkészítéséről érdeklőditek, s a legtöbb kér­dést Pozsgay Imire kapta. Az áMamminiszter többek között elmondta, hogy az új alkotmány életbelépésével megerősödnek az emberi jogok, s újfajta jogállamiság jön majd létre. Az új al­kotmány kidolgozásának nincsenek szakmai akadályai, s ima már a politikai helyzet sem szab gátat e munká­nak. — Rendkívül fontos, hogy az előkészítés során társa­dalmi vitáira bocsássuk, az új alkotmány tervezetét. Már csak azért is, mert semmi szükség nincs arra, hogy az új alkotmány a nép számára esetileg csalódást okoz­zon. Az állammimiszter hangsúlyozta, hogy a jövő alkot­mánya nem fogja szükségszerűen deklarálni az MSZMP vezető szerepét. Egyetlen irányelv számít csak: az em­beri jogok. A Parlament várhatóan nem egyedüli kép­viselője lesz a népszuverenitásnak. A hatalommegosztás figyelembevételével a végrehajtás a kormány feladata lesz. A bírói hatalmat pedig az állampolgár! jogok vé­delme érdekében meg kell erősíteni, oly módon, hogy akár az állami is perelhető legyen. Az új alkotmányt te­hát nem privilegizálhat egyetlen szervezetet sem. Dr. Kereszti Csaba többek között elmondta, hogy az új alkotmánnyal!, egy minőségileg új államszervezet bontakozhat ki, s ez meggyorsíthatja a gazdasági baja­inkból való kilábalásit. Székesfehérvárott atomerőművi oktatómodellt készítenek lengyel megrendelésre a Gyár- és Gépszerelő Vállalat szé­kesfehérvári telepén. Az 1:20-as kicsinyítésű modell az atomerőmű hűtő-védelmi rendszerének kicsinyített mása. A jelenleg szerelés alatt álló, részeire szétszedhető oktatómo- dell az év végére kerül a megrendelőhöz Fotó: Kabáczy Szilárd A KMP megalakulásának 70. évfordulójáról emlékezeti meg a KISZ Gyulán 1918. november 24-én, ez­előtt hetven évvel alakult meg a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja. Az év­forduló tiszteletére ünnepsé­get rendezett a KISZ Békés megyei és Gyulai városi bi­zottsága tegnap délután Gyu­lán a pártbizottság nagyter­mében. Az elnökségben he­lyet foglaló Nagy Jenőt, az MSZMP megyei bizottságá­nak titkárát, dr. Becsei Jó­zsefet, a megyei tanács el­nökhelyettesét, Németh At­tilát, az MSZMP KB mun­katársát és Szabó Bélát, a KISZ megyei bizottságának titkárát, valamint a me­gyénkből érkezett fiatalokat, Szabadosné Bécsi Katalin, a KISZ városi bizottságának titkára köszöntötte. Ünnepi megemlékezést Sza­bó Béla mondott. Beszédé­nek első részében az 1918— 19-ben lezajlott magyaror­szági eseményekről szólt. — Az oroszországi példá­ról, a „bolsevizmus járvá­nyáról” tudtak a rend őrei — mondotta. — Kevesen lát­tak azonban hasonlóságot az oroszországi „félvad muzsi­kok országa” és a „művelt magyar kultúrállam” között. Csak néhány ember fejében állt össze az a felvetés, hogy van azonosság a cári önkény okozta elkeseredettség, kilá- tástalanság és a háborús ma­gyarországi viszonyok között. Ezen keveseket igazolta a történelem. 1918. november 24-én Kelen József lakásán megalakult a KMP. Beszédének további részé­ben a párt történetében a ma számára is megszívlelen­dőket, a hasonlóságokat ke­reste. — Ma felkapott dolog más országok, más — főként nem kommunista — pártok tapasztalatait homloktérbe állítani. Ezt nem kisebbítve gondolom, hogy célszerű le­het és kell is saját múltunk­ból meríteni — mondta vé­gül. A megemlékezést követően Hajdú Erzsébet, az Erkel Fe­renc Gimnázium tanulója Tamás Aladár versét mond­ta el, majd Mozart-muzsikát adtak elő a gyulai zeneisko­la tanárai. Ezután fórum következett a megye jele­néről, jövőjéről, illetve a diáktanyán vetélkedő kezdő­dött a KMP-ről, a megye kö­zépiskolásainak részvételé­vel. A történelmet tanító pe­dagógusok Kádár Zsuzsával, a Párttörténeti Intézet mun­katársával találkozhattak. A beszéjgetés témája volt: Ho­gyan célszerű tanítani ma a KMP történetét? A rendezvény este a Kom­ló étteremben „illegális” Ka- talin-bállal zárult. Sz. M. Nagyobb demokráciát a szövetkezetekben A termelőszövetkezeti ta­gok 'megélhetésének, a .ve­zetők és a dolgozók demok­ratikusabb kapcsolatának ér­dekében kéül, hogy a szö­vetkezetek módosítsák alap­szabályukat — hangsúlyozta dr. Drágán Iván, a Megyei Területi Tsz-szövetség tit­kárhelyettese azon az elnök­ségi ülésen, melyet tegnap délelőtt a Teszöv székhazá­ban, Békéscsabán tartottak. Köztudomású ugyanis, hogy ez év tavaszán az Or­szággyűlés álltad elfogadott módosított szövetkezeti tör­vény ma már lényegesen na­gyobb önállóságot ad a szö­vetkezeteknek éppen azért, hogy belső életüket, érde­keiket a maguk egyediségé­nek sajátossága szerint ala­kíthassák. A mindennapok anyagi terhei a szövetkezeti tagsá­got is sújtják. Ebben a szek­torban ma már egyre több a kevés pénzből élő, szegé­nyedő réteg. . — A szövetkezeti vezetés­nek és az érdekképviselet­nek ezért ma csak egy alap­állása lehet: olyan belső szabályozás kialakítása, mely megakadályozza az irányító és a szűk vezetőség monopolisztikus hatalmá­nak kialakulását, s minden­képpen egy demokratiku­sabb alá- és fölérendeltségi viszonyt deklarál. Ha ezt a szövetkezetek nem oldják meg időben, akkor hamaro­san súlyos vezetői és dolgo­zói érdekellentétek kerülhet­nek felszínre. Ez pedig a je­lenlegi gazdasági és politikai helyzetben egyáltalán nem kívánatos — mondta óvato­san figyelmeztető hangon az előadó. Ám a legtöbb szövetkezeti éllnök hozzászólásában a ki­alakult helyzetért a kor­mányt, saját érdekképvise­letét és a szigorú pénzügyi szabályozást okolta. Legtöbbjük az alapsza­bály módosítását egyáltalán nem tartja indokoltnak. Üj agrárpolitikára, új szö­vetkezeti törvényre van szük­ség, hangoztatták a felszó­lalók. Tény azonban, hogy a szövetkezetek az utóbbi években keveset foglalkoz­nak tagjaik szociális hely­zetével, mindennapos gond­jaival. Fény derült arra is, hogy a tanácsok és a tsz- szövetség által biztosított szociális pénzeket egyáltalán nem igényűik tagjaik számá­ra a tsz-ek. Ügy tűnik, az elhangzottak alapján ma a szövetkezetek vezetői talán nem kellő súllyal kezelik a ma még kevésbé érzékelhe­tő, de holnap talán kirob­banható belső feszültsége­ket. R. G. Vita a stabilizációs program végrehajtásáról

Next

/
Thumbnails
Contents