Békés Megyei Népújság, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-22 / 278. szám
1988. november 22., kedd o IZIjllUkfitö Mi újság a Tótkomlósi Vegyesipari Szövetkezetben? Egyre több termék kerül külföldre A Tótkomlósi Vegyesipari Szövetkezet a helyi lakosságból csaknem kétszáz em~ beírnék ad munkát. Amikor évekkel ezelőtt három kisszövetkezet összefogott abban a reményben,' hogy közös erővel többet érhetnek éli, valószínű, legmerészebb álmaikban sem gondolták: szorgos kezükből kikerülő termékeikre igényt tartanak külföldön is. Ott, azokban az országokban, ahol a követelmények és igények össze- hasonilíthataltlanul magasabbak, miiinit itthon. JAPÁN VARRÓGÉPEKKEL — Kevés és élhasanállt régi munkaeszközök, hihetetlenül alacsony bérszínvonal és az emberek munkaszeretete volt a közös örökség, mellyel a vegyesipari szövetkezet elkezdte termelését — mondja Vojgel László, a szövetkezet elnöke. — A mai napig — éppen az elmúlt évek szigorú bérpolitikája miatt — eredményeink ellenére sem tudtunk tagjainknak, dolgozóinknak teljesítményarányos béreket fizetni. Ezért a szövetkezeti nyereség egy részéből, büntetőadók fizetése árán, erőnkhöz mérten minden évben fejlesztettük a béreket. Die ez csak arra volt elég, hogy az inflációval lépést tudjunk tartani. A tavalyi év 15,3 mil'láós nyeresége és a hozzáadott érték növekménye végül is fedezete lehetett egy 23 százalékos bérszínvonal-emelésnek a szövetkezetben. De még így sem versenyképesek a környék nagyüzemeivel. Sokan választják az ingázást. Az üzemrészeket végigjár- • va mi ,is meggyőződhetünk airról!, hogy több gép áll, mert nincs elíég munkaerő. A varroda egyik munkaterme például teljesen üres. Az asszonyok pihenésre .használják. Pedig az élmúlt évben éppen itt, a varrodában 11 millió forint értékben bérelt japán varró- és vasaílögépek kerültek a régiek helyére. — Sokkal gyorsabban és könnyebben lehet dolgozni ezeken az új, szálvágós gépeken — mondja Gyenes Istvánná varrónő, aki éppen' gyermékdzsékiket varr szovjet exportra. Uhlár Jánosné divatos, itthon igazán merész szabásúnak tűnő, hivalkodó csíkokkal tarkított blézert állít össze az NSZK hölgyek számára. Ám minden azért mégsem automata, mert Markocs Pálné kézzel varr ja az alúl- öltős gombokat az Indiába készülő férfi zakóra. Ilyen gombvarpó gépe a szövetkezetnek ugyainis nincs. Ám. ha egyszer a vevő igénye ez, akkor, ha kél, kézzel is dolgoznak. BÉRMUNKÁVAL VAGY KÉSZTERMÉKKEL? A varrodáiban készülő felsőruházati cikkekből 60 százalék tőkés, 25 százalék szovjet exportra megy. A hazai vásárlóknak csupán 15 százalék jut. — Tavaily a varroda árbevétele 600 ezer dollár volt. Aiz idei évben azonban csupán a felére, mintegy 300 ezer diolllárra számítunk — jegyzi meg a szövetkezet elnöke. Ám ha a számok mögé nézünk, bármennyire hihetetlen is, a teljesítménycsökkenés hatékonyabb dolllárki- termelést, s magasabb nyereséget ;takar a tótkomlósi- áknáili. Ugyanis az a sajátos helyzet ált elő, hogy ma a külföldi megrendelő adja a garantált minőségű, olcsó kelmét, s ebből dolgoztat. Vagyis egyszerűen bérmunkáit végzünk. Nyilván azért, mert a magyar munkaerő ára versenyképes csak a világpiacon, a hazai textileké aligha. S mert az anyagköltség kiesik a szövetkezet árbevételéből!, csúfján ezért feleződik az idei érték. Bérmunkával 28,73 forintért ‘lehet egy dollár árbevételt elérni. S ez a dol- láirkitermelési mutató igazán elismerésre érdemes. szül a hő- és ütésálló kohászcsizma. Ugyanez a vasipari rész- , leg 45-féie hőközpontot gyárt önálló termékként a budapesti és a vidéki városok lakótelepeinek fűtési és víz- szolgáltatásii rendszeréhez. De készülnek itt fűtőtestek a Körös Kazángyártó Vállalat Thermotéka kazánjaihoz is. Bérmunkában az NDK gyártmányú Weimar markolókhoz oldal'lemezeket készítenék. A cipőfelsőrészen az utolsó tüzeseket készítik Gyors oldású csatokat sereinek a kohászcsizmára — A hazai exportképes textilárukat — az érdekeltség és ösztönzők miatt- a hazai üzemek inkább külföldire adják el. De azért voilt már arra példa, hogy áttételesen valamelyik külföldi partnertől végül is ide került Tótkomlósra a magyar textil — magyarázza mosolyogva az elnök. — S hogy nekünk összességében, népgazdasági szinten melyik forma érné meg jobban, a tőkés bérmunka, avagy a késztermékexport, nem tudom. Mi egyelőre a bérmunkával többleteredményt hozunk, s az sem elhanyagolható szempont, hogy alacsonyabb költségeinket kevesebb pénzzel tudjuk finanszírozni; A Hungarocoop Külkereskedelmi Vállalat rugalmas piacpolitikájával ma már a termelő vállalatait, így többek között a Tótkomlósi Vegyesipari Szövetkezetét is részesíti többletnyereségéből. Természetesen, ha a helyzet úgy hozná1, nyilván a veszteségéből ‘is. — Bizonytalan piaci helyzetekbe nem megyünk bele, csak azt termeljük, amire biztos szerződésünk van — vallja üzletpoliiitikáj ükről Vojgel László. MAGYAR BAKANCS NYUGATNAK A vasipari és a cipőipari részleg árbevétele nagyságrendben megegyezik a ruhaipariéval!. A cipészek termékei nélkülözhetetlenek a hazai piacon. Az üzem munkavédelmi lábbeliket gyárt. Az országiban csak itt kéFotó: Gál Edit A jövő évek terveiről, elképzeléseiről így vall az elnök : — Mindenekelőtt a vasipari részleget szeretnénk felújítani. Rendbe hozni az épületeket. A gépek, eszközök korszerűsítését azonban csak lízinggel tudjuk megoldani, hiszen saját erőnk nem lesz hozzá. Természetesen csak olyan bérleti formát választunk, melynek költségei számunkra elfogadhatóak. Szeretnénk a közeljövőben egy olyan tőkés vegyesválliaiatot alapítani, mely külföldire is gyártana acél-orrmerevítős munkavédelmi láb belliket. Ugyanis holland, nyugatnémet és osztrák vevők érdeklődnek az ütésálló lábbelik iránt. Előzetes tárgyalásaink az osztrákokkal és nyugatnémetekkel vannak,. Én úgy látom, ml elsősorban a vas- iparban tudnánk „kiugrani”. Természetesen a minőségi termékek felé csak akkor tudunk igazán elmozdulni, ha embereink ösztönző fizetésére is képesek leszünk. Bízom abban, hogy az 1989-re meghirdetett bérreform kedvezőbb lehetőséget ad majd számunkra ezen a területen. Nyereségünk- ugyanis fedezetet ad magasabb bérekre is. Ugyanakkor áraink versenyképessége sem szenvedne csorbát. Egy szabadabb bérgazdálkodástól — véleményem szeriint — nem kellene félni, hiszen költségoldalról korlátlanul képtelenség a béreket emelni, mert saját termékeinkiet tennénk versenyképtelenné az irreálisan magas áraikkal a hazai és külföldi piacon. Rákóczi Gabriella Alkalmazkodni a piachoz... Üszi árutárgyalás a Metakémiánál A Körösladányi Metaké- mda' Ipari Kisszövetkezetben ez év elejétől önálló marketing osztály segíti a termelést és az értékesítést. A tudatos marketing-tevékenység az utóbbi esztendőkben egyre inkább fontossá vált, hiszen a fogyasztók igényeihez, a piachoz ma már tudatosan, rugalmasan és gyorsan kell alkalmazkodnia minden termelő cégnek. A Metakémia Ipari Kisszövetkezet immáron hagyományos őszi árutárgyalásán — melyen részt vettek az ország élelmiszer- és vegyiáru- kereskedelmi vállalatainak és a Skála, a Bőrker, a Do- mus, a Bútorker, valamint a Kereskedelmi Minisztérium, az árhivatal, valamint az Okisz képviselői — többek között erről is beszélt Simon Fiald Tiborné, a kisszövetkezet marketing osztályának vezetője. Elmondta azt is, hogy úgynevezett fogyasztói fogadtatásvizsgálatot végeztek az ország 12 nagyvárosában, ahol közvetlenül érdeklődtek a Metakémia termékeiről. Kiderült, hogy a vásárlók jól ismerik a körös- ladányiak termékeit, ám ajánlataik, javaslataik és bírálataik alapján a kisszövet* kezet hosszú távú stratégiát tudott kidolgozni. Forró Antal, a Metakémia értékesítési osztályának vezetője az idei esztendő áruforgalmi tevékenységéről számolt be, majd szólt a szövetkezet jövő évi kereskedelmi terveiről is. Az árutárgyaláson részt vevő szakembereket Szekeres László műszakfejlesztési és technológiai osztályvezető tájékoztatta a várhatóan jövőre piacra kerülő űj termékekről. Többek között jövőre kezdi el gyártani a Metakémia az autópolitúrt és az autósampont, a folyékony kézi- és gépi mosószereket, a Szu-ku kendőt, a Metatox elektromos szúnyogriasztó készülékhez használatos illatosító lapot, amivel „szúnyogmentes” évszakokban a lakás helyiségeit illatosíthatja a vásárló. Forgalomba_ke- rül még egyebek között a kisszövetkezet vízkőmentesí- tője, valamint vízlágyító szere és előkészítés alatt áll a Metakémia tisztítószercsa- ládjának gyártása is. Mint arról lapunkban is beszámoltunk, az osztrák Henkel cég licence alapján hazánkban a Metakéhi\a gyártja majd a Pico-bello cipőápolószert, amelyből jövőre mintegy egymillió darab kerül a hazai üzletekbe. Az árutárgyaláson az Országos Árhivatal képviselője, Szemán Barna elmondta, hogy jövőre várhatóan 8-9 százalékkal emelkedik a mosószerek ára. H. E. Az idő felfedezése C sak akkor jövök Magyarországra, ha otthoni teendőim legalább háromnapos távol- maradásra lehetőséget adnak — hallottam a minap az egyik nyugati üzletembertől, aki elmondta, hogy különben szeret hozzánk járni, mivel itt minden olyan kényelmes, és időben parttalan, amivel a világ egyetlen államában sem találkozott. De, mint üzletember, nem engedheti meg magának a kényelmes ügyintézést, és az idővel történő parttalan bánásmódot. Neki tehát nincs ideje, legalábbis olyan felfogásban, ami számunkra természetes. Napokig gondolkoztam: vajon hogyan gazdálkodunk az idővel, ha egyik üzleti partnerünkben rólunk olyan kép rajzolódott, mintha mi időmilliomosok lennénk? Meg is kérdeztem néhány gazdasági vezetőt, aki több alkalommal megfordult már nyugaton, vajon ők odahaza mennyire gazdálkodnak az idővel? Jogos-e bennünket időmilliomosoknak nevezniük? Annyit mindenesetre megtudtam, hogy „időmilliomos- ságunk” az elmúlt évtizedekben ránk rakódott bürokratikus vonásoktól tovább fokozódott. Iszonyatos procedúráink Valósággal, lefékeznek minden valamirevaló kezdeményezést! De nem csak lefékeznek, gátolnak is a kapcsolatok tartásában, a munkában, a technika alkalmazásában, a jövedelem, a nyereség képzésében. Mintha nálunk az időnek nem lenne értéke, pedig már nagyjaink is megmondták, kifejtették az idővel kapcsolatos véleményüket, legfőképpen azt, hogy az idő tulajdonképpen pénz! Az államélet irányításában dolgozók ezt legalább úgy és olyan jól tudják, mint bárki más ebben az országban, mégsem könnyí- tenek a gazdaságot visszahúzó nehezékeken. A Mező- kovácsháza és Vidéke Áfész az utóbbi tíz évben 90-92 millió dollárt hozott az országnak, és amikor kért 100. ezer dollárt az elavult, elhasználódott gépek cseréjére egy alkalmi vétel lebonyolításához, addig csűrték- csavarták az engedély megadását, amíg az ügyből semmi sem lett. Sőt, a hivatal, a bürokrácia neves képviselői majdhogynem rendre- utasították az áfész elnökét renitens magatartása miatt. Elképesztő, hogy amikor az egyik helyen végre akceptálták a kovácsháziak kérését, a másik helyen újra és újra nem elutasították, hanem igyekeztek agyonhallgatni a kezdeményezést, mert nálunk nem egy helyen döntenek, hogy valami kell-e, szükséges-e? Ez is az idővel való haszontalan gazdálkodásunk kifejezője. De ne menjünk ennyire távol. Néhány hónappal ezelőtt elnémult az egyik nyugati márkájú, középteljesítményű számítógép a Kner Nyomdában. Mivel a gép szervizét akkor még az NSZK-ból vezérelték, ment a telex a gondról. Másnap jött a nyugatnémet szerelő, hozta a cseréhez szükséges gépegységet. És néhány óra múlva folytatódhatott a munka. A hibás alkatrészt magával vitte, és távozott. A szerelő azt mondta, hogy ez így a leggyorsabb, mert ha a gépegységet a magyar hivatalos úton hozza, beletelik fél év is, amire az Békéscsabára ér. Viszont fél évig a munka nem állhat,« gép azért van, hogy dolgozzon! Ilyen gyors ügyintézés egy világcégnek sem lehet rossz reklám! Na mindegy, mi még nem így fogjuk feí, bár néha itt-ott már fel-fel- csillan a gyorsítás lehetősége, de ilyenkor mindig bezavar egy-egy mozdulatlanságot ítélő íróasztal. Külföldi üzlettársaink azt is a szemünkre vetik, hogy a magyar vidék megközelítése körülményes. Budapestig még csak eljutnak a különböző repülőjáratokon, de Pesten túlra már rendkívül körülményes az utazás. Autóval órákig tart az út Békéscsabára. Az utak állapota sok kívánnivalót hagy maga után. A belföldi légi közlekedés — lehetne ez helikopterre szervezett is — egyáltalán nincs kiépítve. A közös munkák menedzselése így papírra, telexre szorítkozik az élő, az eleven kapcsolat helyett. Pedig a személyes véleménycsere, az új technológiai fogások ismertetése, az újabb vállalkozások kimunkálása nem nélkülözheti a személyes találkozásokat még a leggördülékenyebben szuperáló együttműködésekben sem. Az idő tehát pénz lehetne, ha vele jobban, körültekintőbben tudnánk gazdálkodni. a hazai gazdaság megújításában a gyorsaságnak, vagyis az időnek rendkívüli szerepe lenne, de mi jó magyar szokásunkhoz híven ezzel a tényezővel nem rangjának megfelelően törődünk. A bürokratikus ügyintézés ma is ugyanolyan súllyal fékezi a kezdeményezések kibontakozását, mint a korábbi években. A gazdaság irányításában önmagukat túlélt módszerek érvényesülnek. a szabályozók — gyakran — utólag jelennek meg, így orientáló szerepük vitatható. Ha a főhatóságok itt továbbra is folyton csak a féken tartják a lábukat, mesterségesen nehezítik a kibontakozás felgyorsulását. A reformfolyamatokban tehát az időtényezővel bátrabban kéllene számolni. Végre fedezzük fel fékező, visszahúzó erőnk egyikét. D. K. Karácsonyi nyereményakció! AZ OROSHÁZA ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ SZAKÜZLETEIBEN 1988. DECEMBER 20-IG. Minden kedves vásárlónk 500 Ft feletti vásárlás esetén nyeremény jegyet kap. ÖNRE VÁR 500 000,— FT ÉRTÉKŰ NYEREMÉNY! Főnyeremény: Dácia személygépkocsira szóló teljes értékű befizetés. Nyilvános sorsolás 1988. december 22-én, 9 órakor, az Orosháza Városi Tanács nagytermében. A nyertes sorszámok a Békés Megyei Népújság dec. 23-i számában jelennek meg. OROSHÁZA ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ MINDEN EGYSÉGE
