Békés Megyei Népújság, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-14 / 271. szám

NÉPÚJSÁG 1988. november 14., hétfő Látogatóban egy nagycsaládnál „Most már reménykedem.. Tótkomlós, a fejlődő nemzetiségi település Irta: Juhász Pál, a nagyközségi tanács elnöke A lépcsőn lefelé baktatva azon gondolkodom, vajon hány asszonynak 'lenne még ennyi lélkiereje, mint ennek az álíacsony termetű Szilád gyiinénak? Mi biztosítja csa- tádösszetartó hitét, 'kitartá­séit? Korábban már a Vöröske­reszt városi vezetőségénél felhívták a figyelmemet, ha gyermekeit rendesen nevelő nagycsaládosokról szeretnék írni, a megyeszékhelyen lakó Szilágyi Sándorékat feltétle­nül keressem meg. A napi rohanás, a számtalan ese­mény mellett erre nem ma­radit idő. Azután 'levél ér­kezett a szerkesztőségünkbe Szilágyi Krisztián és szüléi affláíráBsalt s ez felielévení- tette a régi szándékot. Szi­lágyiék tagjai a nagycsailá- dosok országos egyesületé­nek. Rendszeresen járnak Budapestre. A vasút segít­ségét, a szabadjegyet kö­szönték meg levelükben, miért ez számukra szinte az élletet jellenti. A fővárosba nem csak egyszerűen érte­kezni utaznak, hanem ki­lencéves fiukat, Krisztiánt viszik kéthetenként gyógy­kezelésire. Decemberben lesz éppen egy esztendeje, hogy először próbálkoztak a ma már eredményesnek mutat­kozó kúrával. Krisztián mozgássérült és epilepsziás, egy idejében fel nem fede­zett terhesség alatti rubeöla- fertőzés következményeként. Az orvosok és szüléi min­dent megtettek érte, számá­ra is nyitva állt az út. me­het az egészségügyi gyer­mekotthonba. Ott szakembe­rek gondoznék, próbálkoz­nának önellátásra nevelésé­vel. Édesanyja, a család azonban vállalta, hogy ott­hon a testvérei mellett, (két Három éve, amikor me­gyénk környezetvédelmi min­tamegyévé fejlesztésének programja először szóba ke­rült, a leginkább sürgető, és megoldásira váró fel­adat a megyénkben kelet­kező veszélyes, vagy kü­lönleges kezelést igénylő hulladékok elhelyezése volt. Annak ellenére, hogy Békés­ben — a kialakult ipar- strutktúra folytán — arány­lag kis mennyiségű veszé­lyesnek minősíthető hulladék keletkezik, a szakemberek mégis fontos teendőként je­lölték meg egy tárolóbázis létrehozását. Békés megyében — az üzemek bevallása szerint — évente mintegy 50 ezer ton­na veszélyes hulladék kelet­kezik, s ebből körülbelül 1500 tonnányi olyan szemét, amivel az üzemek egyelőre nem tudnak mit kezdeni: hasznosításuk, vagy ártal­matlanításuk ma még meg­oldatlan. Legnagyobb meny- nyiségben foszfátiszapról, krómtartalmú galván iszapról, és nyomdafesték-maradékról van szó. E hulladékokat az üzemek jelenleg saját tele­peiken tárolják így, vagy úgy... A nem megfelelő, szabálytalan tárolás miatt több cég kényszerül környe­zetvédelmi bírságot fizetni. Persze a különböző veszé­lyességi fokozatú hulladékok mennyisége az új technoló­giák bevezetésével évről év­re változhat. Hiszen, amit ma még veszélyes hulladék­nak minősítenek, az lehet, hogy már holnap akár nyersanyagként is hasznosít­ható. Megyénkben tehát néhány évvel ezelőtt a létesítendő veszélyes hulladéktároló- he­lyének kiválasztásához talaj­léhy és egy fiú tartozik még a családhoz) Krisztiánt is nevetik. — Mérlegeltük, mi a jobb a szóimára — meséli az édesanya. — Ügy döntöt­tünk, itthon maradok vele, a férjem pedig még többet dolgozik, hogy az anyagia­kat valahogyan előteremtse. A nagycsaládosok egyesüle­te itt Békéscsabám is szer­vezkedik, gyermakünnepe- ket, ruhacsere-akciót (ren­deznék. Tartjuk velük a kapcsolatot, hiszen közösek a gondjaink. Nálunk a ki­sebbik lény nagyon szeret varrni, ő ellátja a családot ruhával, inkább csák a pénz beosztása egyre nehezebb! Ebben pedig a nagycsaládo­sok egyesülete sem sokat tud segíteni. Rendezett, szép lakásban ellnek Szilágy iék, . látszik a háziasszony gondos munká­ja. Az édesapa, az ügyes asz­talosmester ötletei a lakóte­lepi egyhangúságot felfrissí­tik, megszépítenek egy-két régebbi bútordarabot. A la­kás havi részletei, a fűtés költségei, a megélhetés, bi­zony nem kerül kevésbe. Igaz, nevelési segély, csallá- di pótlék, támogatás próbál versenyt futni az árakkal, enyhíteni a család gondjain. Bár ahogyan az édesanya meséli, a segítségre hivatott szervezetek, társadalmi ak­tívák gyakran csak ígérik a támogatást, és a jó szándé­kot gyakran a sértődöttség váltja fel1. A család gondja­it bizony csak az értheti * meg igazán, aki helyzetüket átéli és nem bürokratikusán ..ügyintéz”. Meggyőződésem, hogy ezek a családok való­ban megérdemlik a társa­dalom minden lehető segít­ségét. Gyermekeiket nem­tani kutatások kezdődtek. Mi­vel Békés megye területe a Kárpát-medence egyik leg­mélyebb pontján fekszik, kü­lönösen nagy veszélyeket je­lenthet ezen hulladékok tá­rolása, elhelyezése. A kuta­tások figyelembe vették a belvízi viszonyokat, az ár- vízvédelmi, tájvédelmi, la­kossági szempontokat. Me­gyénk déli része — a Maros hordalékkúpjának köszönhe­tően — értékes ivóvízkészle­tet rejt, ezért erre a terület­re nem telepíthető hulladék- tároló. A megye középső- és északi része pedig a Körö­sök menti árvízveszélyes te­rület miatt nem jöhetett szó­ba. Ezen a környéken csak aránytalanul magas, mint­egy 100 millió forintos költ­séggel lehetett volna megfe­lelő, üzembiztos átmeneti tá­rolót építeni. Erre akkoriban sem országos, sem megyei pénzeszköz nem volt. A Környezetvédelmi- és Vízgazdálkodási Miniszté­rium elképzelése szerint a veszélyes hulladékok ártal­matlanítására egy országos kezelőhálózat létrehozása vált szükségessé. E hálózat három regionális égetőműből és hat végleges lerakóhely­ből állna. Ezenkívül minden megyében létesülne egy-egy átmeneti tároló. A veszélyes hulladéktárolók építése szigorú biztonsági feltételei­nek elsősorban a geológiai adottságok miatt nehéz ele­get tenni. A szakvélemények szerint az Alföldön a Szol­nok megyei Kétpó és Kun­csorba környékén, a mező­túri Magyar—Mongol Barát­ság Tsz területén találták meg az e célra legmegfele­lőbb helyet. Mivel a tárolók létesítésére tett kezdeménye­csaik úgy engedik neki a vi- 'lóiginak, hogy valahogy majd elboldogulnak. Szakmáit ad­nak a kezükbe, beosztásra, munkaszeretetre, takarékos­ságra neveMk őket. A nagyobbik fiunk még csak ötödik osztályos, de már dicsérte a tanár bácsi, hogy neki is olyan ügyes a keze, mint az apjának — mondja büszkén Szilágyiné. Közben Krisztiánt öleli, aki nehezen engedelmeskedő ke­zével, édesanyját simogatja, majd toliam után nyúl'. Nagy teljesítmény ez már, csakúgy mint az, hogy egy­szer 'talán járni is megtanul, egy korábbi eredményes műtét és a folyamatos gyógykezelés eredményeként. — Dételőttünfcémt bevásá­rolok, a kocsijában' Kriszti­ánt is ’maigammái viszem — folytatja az asszony, majd elhalkul a hangja —, bizony előfordulj, hogy megszólnak ójz emberek;, főként a gye­rekek. Falun, valáhogy más­ként tartoznak össze a szomszédok, segítőkészeb­bek, mint itt a lakótelepen. Bálr, van .sok jó tapasztala­tom lis. Amikor például Bu­dapestre utazom, és beérke­zik a vonat háromnegyed kilenckor, déliig, ezt az egy­re nehezedő gyereket le sem tudom tenni. Az emberek egí'tenék lie és felszállni a vonatra, a villamosra, átad­ják a helyüket, cipelik a tás­kámat. A kezelést az útmu­tatások álapján itthon én folytatom. Kicsit megnyu­godtam. 'látom a hatását, ta­lán valamennyire rendbe te­hetjük ezt a gyereket. Ré­gebben öiyan rémálmaim voltak, nemegyszer sírva ri­adtam fel. Most már re­ménykedem ... Bede Zsóka zések Békés, Bács-Kiskun és Csongrád megyében nem jár­tak sikerrel, ezért a felsorolt megyék vezetői a kétpói hul­ladéklerakó megvalósítását kezdték szorgalmazni. Az építkezéssel kapcsolatos me­gyei tanácsi feladatok és ál­lásfoglalások meghatározása céljából az érintett megyék vezetői ez év májusában megállapodást írtak alá. A Szolnok megyei tanács épületében nemrég ismét ta­lálkoztak Bács-Kiskun, Bé­kés, Csongrád és Szolnok megyék tanácsának elnökhe­lyettesei, valamint az érin­tett üzemek és vállalatok képviselői, s megállapodtak többek között a létesítmény szervezeti és finanszírozási feltételeiben. Ügy döntöttek, hogy a létesítmény megvaló­sítását leginkább a részvény- társasági forma segítené. En­nek megalakításán már dol­gozik egy előkészítő bizott­ság. A tervek szerint a tá­roló 25 éven át, évente 10 ezer köbméter hulladékéit tudna fogadni. A tervek el­készítése után az építkezés első üteme 1989. második fél­évében kezdődne. A létesítmény felépítésé­nek jelenleg becsülhető tel­jes költsége mintegy 700 mil­lió forint lenne, mely összeg 60 százaléka állarrfi pénzesz­köz, 40 százalékát pedig a négy megye területén műkö­dő érintett gazdaságok rész­vénytársaság formájában áll­ják. Az október 26-i tájékoz­tató szerint Kétpó, illetve Kuncsorba lakosai nem tar­tottak „népszavazást” e kér­désről. A tervezet szerint vi­szont a beruházás költsége tartalmazza a helyi lakos­ság életkörülményeinek javí­tását, és az érintett telepü­lés infrastruktúrájának fej­lesztéséhez szükséges pénzt is. Az első tárolóknak 1990 nyarára kell elkészülniük. Hornok Ernő Tótkomlós szlovák nemze­tiségű nagyközség. 1746-ban Rudnyánszky báró jobbá­gyai voltak azok az ősök, akik az akkori Komlós-pusz- tán telepedtek le, és terem­tették meg mai lakóhelyük alapjait. Az ő munkájukat, kultúrájukat viseli ma is a község. A szlovákság meg­határozó lett a nyelv és a vallás tekintetében egyaránt. A felszabadulás előtt a köz­ség gazdasági és társadalmi képét nagyban meghatároz­ta, hogy a viszonylag nagy létszámú (11 ezer fő feletti) község kis határral, mind­össze 9679 hold földterület­tel rendelkezett. A kifejezet­ten mezőgazdasági jellegű település lakosságának 35 százaléka nincstelen agrár­proletár volt. Az ipari fog­lalkoztatás manufaktúra jel­lege miatt nem volt számot­tevő. A község haladó és forra­dalmi hagyományai nagy múltra tekintenek vissza, hisz az agrárszocialista mun­káskor 1891-ben jött létre, és kezdte meg tevékenységét. A század elején megalakult a szociáldemokrata párt helyi szervezete, majd 1935-ben az ifjúsági tagozat vállalta a fiatalok politikai nevelését. A felszabadulást követően, 1944. november 14-én meg­alakult a Magyar Kommu­nista Párt helyi szervezete, mely irányítója volt az ese­ményeknek. E rövid bevezető után a mai Tótkomlósról. A nagy­községi rangot 1970-ben kap­ta meg a település, lakóinak száma ma 8280 fő, melyből 4400 az aktív kereső, 1830 az eltartottak és 2050 a nyugdí­jasok száma. A lakosság 40 százaléka szlovák nemzetisé­gű, melyre jellemző a nagy­mérvű asszimilációs folya­mat. Nekünk, ma élőknek feladatunk, hogy e nem kí­vánatos folyamatot megál­lítsuk, és nemzetiségünket a nyelv ápolásán, a hagyomá­nyok őrzésén keresztül fenn­tartsuk. Ennek eszközeként a nemzetiségi közoktatást és a közművelődést állítjuk központba. A szlovák tan­nyelvű általános iskola, va­lamint az óvodák nyolc szlo­vák nemzetiségi csoportjá­nak feladata, hogy a beszéd­fejlesztést maximális módon erősítse, és alakítsa ki sajá­tos eszközeivel. A művelő­dési központ és községi könyvtár feladata, hogy a szlovák nyelvet és kultúrát, néphagyományokat terjessze, ápolja. A közel 40 éve mű­ködő művészeti csoportok (népi tánc, népdalkor, cite- razenekar) műsorai is ezt szolgálják. A nagyközség gazdálkodá­sában meghatározó a mező- gazdasági ágazat, amely a foglalkoztatottságot és a termelés nagyobb hányadát biztosítja. Ezek: az 1949-ben alakult Viharsarok Mgtsz, az 1950-ben alakult Haladás A Kunágotai Bercsényi Termiélőszövetkezet jjépüze- mie mintegy 200 dolgozót fogliallkoztait. Főként speciá­lis gépszerelőkben van hi­ány és kevés az autójavító szakmunkás. Az 1988-na tervezett öt MTZ-tralkitor beszerzése nem valósult meg, * de sikerült megvásárolni két Rábáit. A kombájnok viszonylag jó ál­lapotban vannak és számuk hattail gyarapodott az idén. Mgtsz, az 1961-ben alakult Kossuth Mgtsz, valamint a szövetkezeti közös vállala­tok, az 1967-ben alakult Tojástermelő Közös Vállalat és az 1970-ben alakult Ser­téshús-termelő Közös Válla­lat. Az ipari ágazatot — az 1947-ben alakult kisipari szövetkezetekből — a mai vegyesipari szövetkezet és az 1952-ben alakult népmű­vészeti és háziipari szövet­kezet képviseli. A mező- gazdasági és ipari ágazatok évi termelési volumene 1,5 milliárd forint, és 2000 em­bert foglalkoztatnak. A nagyközség kereskedelmi hálózatát a helyi áfész al­kotja. Két pénzintézet, az OTP helyi fiókja és a taka­rékszövetkezet áll a lakos­ság rendelkezésére, és látja el az ilyen irányú igények kielégítését. A községben olyan üzemek is vannak, melyek központjai nem itt, hanem Békéscsabán, Oros­házán, Mezőkovácsházán vannak. A nagyközség gazdálkodó egységeinek értékelése — a VII. ötéves terv két és fél évének elemzése kapcsán — a közelmúltban megtörtént. A legfontosabb megállapítás, hogy a gazdasági szabályo­zórendszer változásának ha­tásai negatívan érintették az üzemeket. A gazdálkodóegy­ségeknek komoly gondot je­lent, hogy az elért színvo­nalat tartani tudják. A kö­zéptávú terv szerkezetében változott m^g, és várhatóan változni is fog a tervidőszak végéig. Ami nagyon pozitív minden gazdálkodó szerve­zetünknél, az az, hogy ren­tábilisak tudtak maradni, és ezzel egyrészt a saját, más­részt az egész település po­zícióját meg tudták őrizni. Szólni kell még a nagy­községi tanács tevékenységé­ről, Ez év január elsejével közvetlen megyei irányítás alá vont nagyközség let­tünk. Ügy érzem, hogy zök­kenőmentesen megoldottuk az átszervezést, melyet az is bizonyít, hogy a hatósági munka ellen kifogás sem a felsőbb szervek részéről, sem pedig a lakosság részé­ről nem történt. A megyei tanács vezetői és osztályai a segítségnyújtás jó példáját adták. A tanács létszáma a korábbi évekhez képest — a megnövekedett feladatok el­lenére — sem nőtt. Két tiszt­ségviselő és 20 fős appará­tus látja el a feladatokat. A nagyközség 1988. évi egységes pénzalap-bevételi, illetve kiadási előirányzata: 46 millió 561 ezer forint. Eb­ből a működési költségvetés előirányzata: 43 millió 624 ezer forint. Fejlesztésre ma­radt: 2 millió 937 ezer fo­rint. Látványos fejlesztések­re nem számolhatunk, amit őszintén elmondtunk a la­Ezankívül két teherautóval és hét pótkocsival’ nőtt a 'gépjárműpark. Sajnos, rész­ben 'pénzügyi okok miatt lassullt lie a fejlesztés üte­me. Aliikat részből rossz az el­látás. Elsősorban' a futómű- vekkel, féderkötegek k el és gumikkal van sok probléma, amelyet úgy próbálnak meg­oldaná, hogy a leselejtezett gépeket helyben bontják szét, illetve igyekeznek ér­kosságnak a különböző fóru­mainkon. Meggyőződésem, hogy az őszinteségnek kö­szönhetjük a lakosság támo­gatását. Anyagi eszközeink szűkös volta a község gaz­dálkodó egységeit — még a saját nehéz körülményeiket számításba véve is — arra késztette, hogy segítségünk­re legyenek. A tanácsi és nem tanácsi szervek együtt­működése folytán anyagi és társadalmi munkafelaján­lással jelentős segítséget nyújtanak számunkra. Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy a sajtó nyilvánosságán keresztül köszöneterpet fe­jezzem ki nekik ezért. En­nek az együttműködésnek, jó hozzáállásnak köszönhe­tő, hogy községi szinten tel­jes egészében kiépített a vil­lanyhálózat, az ivóvízháló­zat, a földgázvezeték. Amire büszkék vagyunk, hogy vannak olyan lehetősé­geink és értékeink, ame­lyek nem sok településen adottak. Ilyen például a Ró­zsa fürdő a maga gyógyvi­zével. ahol kialakítást nyert a reumatológiai szakrendelő a vizesmasszázs-kezelések- kel. Értékeink: a műmléki evangélikus barokk temp­lom a közel kétszáz évével, valamint a szép környeze­tű faluközpontunk. Van szlovák tanyamúzeumunk, tájházunk, valamint népraj­zi gyűjteményünk, melyek reprezentálják községünk értékeit a település kezdeté­től. Távlati elképzeléseink — melyek egybeesnek a lakos­sági igényekkel — a község további fejlődését szolgál­ják. Infrastruktúránk javí­tásával a népességmegtartó képességünket biztosítani tudnánk. Melyek ezek? Szi­lárd burkolatú úthálózat fej­lesztése, távközlési hálózat bővítése, szennyvízhálózat további kiépítése, járdák, közvilágítás korszerűsítése, köztisztasági feladatok meg­oldása. Az oktatás területén szorgalmazzuk a középisko­lai oktatás valamilyen for­máját, mert ennek több vonzata is van a község ar­culatának megváltoztatásá­ra. Sok mindent fel lehetne még sorolni, de nem szeret­ném, ha elképzeléseinket a mai helyzetben irreálisnak ítélnénk meg a felsorolásuk alapján. Bízom abban, hogy ez a színes, sokarcú nemze­tiségi nagyközség, Tótkom­lós méltó helyet és rangot tud kivívni magának az el­következendő években. Azok az emberek, akik e helyet lakják, munkájukkal eddig is és ezután is mindent meg­tesznek a község fejlődésé­ért. Ez a közös tevékenység inspirálója kell legyen poli­tikai, gazdasági, államigaz­gatási dolgozó és vezető ré­szére egyaránt. tékesíteni. Szerencsére van lehetőség a kooperációra is a környékbeli termelőszö­vetkezetekkel. Nyáron át le­hetett hidalná a gondokat. Minden 'kampánymunka so­rán, ügyeleti szolgálatot tar­tottak a műhelyekben és a raktárakban. Az őszi szállí­tások idején viszont előfor­dul, hogy hiány mutatkozik gépjárművekben. Az úgynevezett rendszer­gépekből háromra lenne szükség ahhoz, hogy a nö­vénytermesztési ágazat meg tudjon felelni a mai köve­telményeknek. Ezek megvá­sárlásához azonban valuta kellene. —y—n Tároló a kétpói határban Négy megye hulladéka Beszerzési gondok a kunágotai tsz gépiizemében

Next

/
Thumbnails
Contents