Békés Megyei Népújság, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-31 / 260. szám
1988, október 31., hétfő o Magyar bor — cseh sör Kereskedelmi ügyleteink Bűneiről az egész ország tud Telefonbeszélgetés Gulyás Györggyel „Az elet kárpótolja az embert, engem is kárpótolt.. Fotó: Gál Edit Az utóbbi esztendőkben — gazdasági helyzetünkből fakadóan — elsősorban a tőkés exportról esik szó, kevesebbet hallani szocialista kereskedelmi kapcsolatainkról, noha ezek jelentősége továbbra is meghatározó. Magyarország külkereskedelmi partnereinek sorában, a forgalom nagysága alapján Csehszlovákia az 5. helyen ált, a szomszédos ország partnerei között pedig hazánk a 4. helyet foglalja el. A közvetlen szomszédi kapcsolatokon alapuló forgalom bővülése az elmúlt 8-10 év távlatában dinamikusnak mondható, mindkét ország belső növekedési ütemét meghaladja. A kapcsolatok lényegéről, tendenciájáról a Magyar Népköztársaság prágai nagykövetségének kereskedelmi kirendeltségén tájékozódtunk. Kiegyenlített forgalom Prága csodálatos, ódon épületekkel övezett tereinek talán legszebbike a Vencel tér. Mintha az évszázadokkal ezelőtti múltba lépne az ide látogató. Gazdagon díszített műemlék épületek, mozgalmas szobrok, szoborcsoportok vonzzák a turistákat, itt mindig nagy a tömeg. A közelben, a Vencel térből nyíló Stepanská utcában található a magyar kereskedelmi kirendeltség épülete, ahol azon munkálkodnak, hogy minél gyümölcsözőbbé tegyék a magyar— csehszlovák áruforgalmi kapcsolótokat. A kirendeltség vezetője, dr. Mosóczy Róbert kereskedelmi tanácsos kiegyensúlyozottnak nevezi a forgalmi kapcsolótokat: — Az árucsere-forgalom 1981 és 1985 között éves átlagban 9 százalékkal növekedett. Az 1986—1990-es évekre aláírt hosszú lejáratú egyezmény 8,5 milliárd rubel értékű forgalmat irányoz elő, 1990-re az árucsere értéke 21 százalékkal haladja meg az 1985-ös szintet. Természetesen nem állítjuk, hogy minden gondtól mentes a kereskedelmünk. A forgatom egyensúlya 1985— 86-ban megbomlott, jelentős magyar aktívum halmozódott fel, a csehszlovák partner exportkötelezettségeit nem tudta teljes egészében teljesíteni. A forgatom kiegyenlítését célzó kormánytárgyalások után a csehszlovák export felfutott, miközben • a magyar stagnált, illetve kismértékben emelkedett. A kialakult magyar aktívum 70 százalékát sikerült ’87-ben, a fennmaradót pedig előreláthatóan az idén „ledolgozni”. Erre az esztendőre 1,7 milliárd rubel értékű forgatom — ami lényegében a tavalyi volumennek felel meg — realizálása a cél, s úgy tűnik, meg is valósul. Azonban a gazdasági kapcsolatok fejlesztése egyre kevésbé képzelhető él a hagyományos kereskedelmi keretek között. A nemzetközi munkamegosztás modernebb formáit — kooperáció, közös vállalat stb. — kellene bátrabban alkalmazni. Ezt viszont erősen gátolja a két ország eltérő gazdaságirányítási rendszere, a különböző érdekeltségek. No, de nézzük konkrétabban: mivel kereskedünk, mit szállítunk, s mit kapunk? Ki akar eladni? Két terméket „kapásból” mond minden magyar, ez a sör és a Skoda, s valóban, mind a kettő meghatározó. Hagyományos, az elitérő gazdasági. földrajzi adottságokon alapuló kapcsolótok keretében szállítunk mezőgazdasági termékeket szomszédunknak, s kapunk cserében elsősorban nyersanyagot (koksz, szén stb.), illetve élelmiszeripari termékeket, például sört. A terűiét felelőse a kirendeltségen Nyu- lász Géza kereskedelmi titkár: — A mezőgazdasági szaldó pozitív, az exportunk jóval meghaladja az importot. A kivitt termékek közül a legjelenttősiebb a gabona, a növényi olajok, a zöldség- gyümölcs és a bor. Sok dicséretet kapó exportcikkünk a kukoricatermesztési rendszer, amit sikeresen alkalmaznak a szlovákiai gazdaságok. Csehszlovákia egyébként autarkiára, önellátásra törekszik, s gabonáiból ezt már sikerült is elérniük. A jövő évtől pedig új mechanizmus indul a mezőgazdaságban, új szabályozórendszer, új felvásárlási árak lépnek érvénybe, ugyanakkor a fogyasztói árakat nem kívánják megváltoztatni. A mezőgazdasági eredetű importcikkek közül a legfontosabb a sör. Volt, hogy a magyar behozatal elérte az egymillió hektolitert, az idén viszont várhatóan 600 ezer hektoliter körül alakul a forgalom. Magyarország a csehszlovák söripar legfontosabb külföldi partnere. Bár a forgatom — a hazai fejlesztések nyomán — csökkenő. Ugyanakkor nő a maláta iránti igény, ami ellensúlyozza a sörbehozatal mérséklődését. Megemlíteném ugyanakkor, hogy a közeljövőben nyit Budapesten, a Rákóczi úton a Vencel söröző. Tapasztalataim szerint a magyar vállalatok nem túlzottan érdekelitek a szocialista export növelésében, noha meggyőződésem: több lehetőség van e területein, mint amennyit kihasználunk. Persze — alapvetően a hiánygazdálkodás miatt — több energiát kell itt befektetni. Hiszen nem az eladó keresi a vevőt, hanem a vevőnek kell felkutatnia az eladót ... adapterek Brnóban Klétségtelen, hogy ehhez a „kutatáshoz” jó alkalmat teremt — legalábbis a gépipar terén, s a magyar—csehszlovák kapcsolatoknak ez a legfontosabb terüllete, a forgatom 50 százalékát teszi ki — a brnói vásár. Gyöngyös József kereskedelmi titkár összegzi az idei tapasztalatokat: — Az idei kettős jubileumon — a vásárvárossá nyilvánítás 60., a gépipari vásár. nemzetközivé válásának 30. évfordulóját ünnepelték — 32 ország 2700 kiállítója hozta el termékeit Brnóba. Magyarországot 22 vállalat képviselte. A kiállított termékek közül említést érdemel az Ikarus 435 tolócsuklós. városi autóbusz, amit a cseh piac megtartása érdekében úgy alókítottak ki, hogy alkalmas légyen a Li- az motor használatára. Bemutatásira került az Ikarus 365 luxus távolsági és az Ikarus 543 midibusz is. A mezőgazdasági gépek közül az SKA—94 silókukorica-be- talkarító adapter és az F—421 flexibilis univerzális kasza — mindkettő a békéscsabai Mezőgép terméke — szereplése figyelemre méltó. A magyar exportban fontos helyet foglaltnak el a szerrületet az EPA 630 nagy teljesítményű, szám jegy-vezérlésű esztergapad reprezentálta. A vásári aranyéremért folyó versenybe csak egy terméket, az Ikarus 435-öt neveztük be, azonban — feltehetően „magasabb érdekek” közrejátszása miatt — nem kaptunk elismerést. Mindenesetre, ha a milliókba kerülő kiállítás eredményességét az ott kötött üzletek nagyságán, mérjük, nem lehetünk elégedettek. Ugyanis míg 1985-ben 197,6, 1986-ban 132,1 millió rubel értékű kötés született a vásáron, addig 1987-ben 99, az idén pedig csupán 62,4 millió rubel értékű a kötés. Ennek oka részint az 1989- ben érvényes árak, illetve a jövő évi szabályozók ismeretlensége. Tagadhatatlan azonban, hogy aki felkészült, az venni és eladni is tudott. Jön a Favorit! A nagy jelentőségű magyar—csehszlovák gépipari forgalomban a legnagyobb érdeklődés — legalábbis ami bennünket, egyszerű fogyasztókat illet — a személygépkocsi-importot kíséri. A Skoda népszerű autó hazánkban, s igényeinket sajnos a csehszlovák partner nem tudja maradéktalanul kielégíteni. Az újdonságnak számító Skoda Favoritot pedig különösen nagy érdeklődéssel várják a hazai autópiacon. A prágai kirendeltségen a Mogürt Külkereskedelmi Vállalót képviselőjétől, Láng Pétertől kértünk tájék o ztatás t: — A Skoda 120-ast a jövő év júniusáig gyártják, utána az üzem teljes kapacitással átáll a Skoda Favorit előállítására. A termelést a későbbiekben évi 180 ezer autóra futtatják fel. Az 1989. évi kontingens szerint mintegy 10 ezer Skoda érkezik Magyarországra, ebből előreláthatóan 7 ezer lesz a 120- as, 2-3 ezer a Favorit. Ez utóbbihoz egyébként egy alkatrészt, a hordrugókat hazai cég szállítja. Fontos tálgyállások előtt áll a magyar kereskedeliem. A helyzetet nehezíti, hogy egyelőre nem kaptunk a Favoritra hivatalos árajánlatot, legfeljebb becsléseink vannak, hogy mennyibe kerülhet. Mindenesetre szeretnénk, ha a jövő év végére megjelenne a hazai piacon a Skoda Favorit. Az első fél évben a csehszlovák cég csak tőkés piacokra szállítja termékét. A Favorit esztétikus, formatervezett, korszerűen felszerelt autó (képünkön). Ami műszaki paramétereit illeti: az 1300 köbcentis motort keresztben helyezték el. Bordás ékszíjas meghajtást alkalmaztak. A megszakítás nélküli elektronikus gyújtás nem igényel különösebb karbantartást. A kormány- szerkezet rendkívül modern, a McPharson-féle független kerékfelfüggesztési rendszert alkalmazták. Esztétikusán alakított a műszerfal is. Teljesen új konstrukció az 5 fokozatú sebességváltó, nagyon jó átmenetekkel. Olajcsere 10 ezer kilométeres ciklusonként esedékes. A fogyasztás 90 km óra sebességnél 100 kilométeren 5,2 liter; 120 km/óra sebességinél 7,2 liter. Elsősorban tőkés exportra1, ólommentes benzinnel üzemeltethető változatot is gyártanak., # Nekünk azonban egyelőre na,gyón is megf elel a „sima” Favorit, bár lenne belőle élegendő. Jelezn.é ez a magyar—csehszlovák kereskedelmi kapcsolatok dinamikus bővülését... Szatmári Ilona „Bűneim? ... Bűneim” címmel jelenik meg már a közeljövőben (talán karácsonyra) Gulyás György Liszt-díjas karnagy, a békés- tarhosi zeneiskola egykori igazgatójának könyve a Békési Városi Tanács kiadásában. Már tavaly is híre járt, hogy a népszerű karnagy emlékeit írja, hogy a kézirat már nyomdában van, hogy készül a könyv, mely sokak örömére szolgál. Gulyás Györgyöt debreceni lakásán kerestük meg telefonon, hogy közelebbi hírt adjon „bűneiről” ... — önéletrajz lesz, vagy emlékirat? Vagy mind a kettő? — Keveredik a kettő, mondhatnám úgy is, hogy valamiféle szintézisben. Engem a körülmények befolyásoltak, indítottak el valamerre. Ha kifejezetten önéletrajzot írok, akkor biztos, hogy erősen szubjektívre sikerül. Talál tehát az olvasó a könyv fejezeteiben jó néhány olyan adalékot, amely most már jobban rávilágít az eseményekre, arra, hogy mi, miért történt az életemben, pályámon. A „bűneim” lényege mindig az volt, hogy azt vallottam: vidéken is lehet európait csinálni. ' Ezt sok mai fiatal nem hiszi, és nem is törekszik vidékre, megretten attól, hogy itt éljen. — Mondják, számos levelet is közölsz, és vagy 70 darab fényképet. — Először a fényképekről. Rengeteg előkerült, még olyanok is, amelyekre már nem emlékeztem. Ezek a képek elmaradhatatlanok, hiszen három „művemhez”, a bélmegyeri iskolához, a bé- kés-tarhosi énekiskolához, és a debreceni zeneművészeti főiskolához kötődnek. Ezek az én épületeim, „bűneim” tárgyiasult formái. Jó, ha az olvasó a falak mögé is tekinthet, hogyan élt ott a szerző annak idején, és hogyan éltek munkatársai, tanítványai, barátai. Megírom, és el is mondtam már sokszor, hogy Illyés Gyula kellett ahhoz, hogy kiharcolja Keresztury Dezső, akkori minisztertől a tarhosi énekiskolát. Nos, találtam egy fényképet, ahol együtt vagyok Illyés Gyulával és Németh Lászlóval. Abban az időben... A levelek? A szakmabeli és a nem szakmabeli olvasónak is érdekes adalékokkal szolgálnak majd a levelek. Sok Kodály-levél lesz, közöttük kettő olyan is, amit még soha nem publikáltam. — A békés-tarhosi énekiskoláról hogyan emlékezik meg a szerző, az egykori megálmodó, igazgató? — Ügy emlékszem Tar- hosra, hogy nagyon szeretem most is. Nem a megszüntetése él bennem elevenen, inkább az a kezdeti időszak, 1946-ban, amikor annyira akartuk, hogy legyen. És lett! Ügy is emlékszem viszont, hogy megszüntetésével sokat lépett visszafelé ez az ország abban, hogy Kodály nagy álma, az „énekes Magyarország” megvalósuljon. Ha Tarhos megmarad, vagy több, „kis-Tarhos” létesül még, nem ott tartana hazánkban a zenei szakember- képzés, az énektanítás’, a kórusmozgalom, ahol most tart. Nosztalgia is van bennem, természetesen, hiszen Tarhost lesöpörték. — Fáj-e még ez a megmagyarázhatatlan hatalmi tollvonás, mellyel akkor már országos hírű iskoládat megszüntették? — Elmondhatom, hogy fáj. Az élet azonban kárpótolja az embert, engem is kárpótolt. Tarhos után nem adtam fel. így jött létre a debreceni Kodály Kórus, mellyel beutaztam a világot. Így jött létre a debreceni főiskola, mert Tarhos után is akartam valamit, nagyon akartam! Lehet, ha Tarhost nem szüntetik meg 1954-ben, az én életem is másképp alakul. De erről nem jó így beszélni, hiszen megszüntették. Ahogy mondod: egy tollvonással, egy értelmetlen politika szellemében. — Kodály mindig jelen volt az életedben. A könyvben is? — Külön fejezetben írok Kodály Zoltánról. Emberi arcát keresem, hiszen erről eddig nagyon kevesen, és nagyon keveset írtak. Ismerjük a muzsikust, a pedagógust, de közvetlenül az embert kevésbé. Remélem, adhatok arcéléhez valamit, ami új lesz az olvasónak. — fúl a 70 éven, még mindig „nehéz embernek" tartod magad? — Jól belekérdeztél! De visszafordítom a kérdést: mások tartottak „nehéz embernek”, én magamat soha. Mostanában a tarhosi Kórusvezető Továbbképző Inté^ zetért járok Budapestre. Mondták többen is: képtelen vagy megnyugodni? Képtelen! A régi Tarhos után magasabb fokon szeretném megvalósítani akkori álmaimat. A magyar zenei közművelődés házát hozni létre Tarhoson, a régi zenepavilonban. Ilyen nincs még egy az országban, ez lesz az első! Ha ez az újabb álmom „nehéz emberre” vall, akkor vállalom. Majd az olvasó eldönti, lapozgatva a „bűneimet”, hogy igazam van-e, vagy egyáltalán: kinek van igaza? ... Köszönöm, hogy beszélgettünk, olyan volt, mintha itt ültünk volna egymás mellett, az íróasztalomnál. Lejegyezte: Sass Ervin Egy megyei Prágában . A prágai kereskedelmi kirendeltség munkatársai közt találkoztunk a kereskedelmi titkári funkciót betöltő Szabó Györggyel, aki Békés megyéből „származott el”, tótkomlósi születésű: — Viszonylag hamar elkerültem a szülőfalumból, Budapesten végeztem a középiskolát, majd a Szovjetunióban szereztem építészmérnöki diplomát. Később itthon közgazdasági ismeretekre tettem szert, így kerültem annak idején a Külkereskedelmi Minisztérium állományába. Hatodik éve dolgozom a prágai kirendeltségen. Családommal — két kislányunk van — minden évben otthon, Tótkomlóson nyaralunk. A család igen jól beszéli a cseh nyelvet, Szabó Györgyöt gyakran kérik, tolmácsoljon a különféle tárgyalásokon. A fiatalembert a „világ dolgai mellett” természetesen az is foglalkoztatja, mi történik itthon. Találkozásunkkor leginkább az érdekelte, miért sztrájkoltak a gyoma- endrődi nyomdában, s hogy milyen ellentétek feszülnek az Orosházi Üveggyárban ... sízámgépek, a vásáron e te
