Békés Megyei Népújság, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-27 / 257. szám

1988. október 27., csütörtök A színész dolga az igazságérzet is Jelenet a várszínházi előadásból: Csurka László nívódíjban, Fülöp Zsigmond Öze Lajos- díjban részesült Fotó: BS'a Ottó Pártélet Okányban ü döntés felelősségéről egy kisközségben A Békés Megyei Tanács -művelődési osztályának ní­vódíját az idén Csurka László Jászai-díjas színmű­vész kapta meg Csurka Ist­ván Megmaradni című drá­májának gyulái várszínházi előadásában nyújtott kima- gasilő alakításáért. Budapes­ten, a Nemzeti Színházban most próbálják a darabot; hétfőn^ október 31-én lesz a kőszínházi bemutató. A ki­tüntetett Csurka Lászlóval telefonon beszéltünk. — Művész úr, gratulálunk a nívódíjhoz! Vajon mit je­lent a fővárosi színház tag­jának a gyulai nyárig játé­kokért kapott elismerés? — Mint minden díj, ki­tüntetés kedves gesztust, örömöt természetesen. Nem hiszem, hogy külön választ­ja bárki is a fővárosi meg: a vidéki szereplésért járó elis­merést. Nem gondolok kü­lönbségre. Tudja, sosem a díjaik az igazi határkövek. A munka, az a fontos. A díj a sikert jelenti, de nem azért csinálj uik aiz egészet. .. — A Megmaradni című dráma bemutatója után kü­lönösen sok vita folyt a po­litikai aktualitás és a művé­szi színvonal kapcsolatáról, ön hogyan vélekedik erről? Természetesen nem egye­temi, főiskolai diplomáiról van szó, hiszen a Békéscsa­bai 2. Számú Általános Is­kolái tanulói — Szűcs Anikó, Szentes Kinga és Hajdú Má­té — még csak negyedik osz­tályba járnak. Hogy mégis diplomások? Ennek is meg­van a története. Beszéljenek erről ők, maguk! Anikó: „Még első osztá­lyosok voltunk, amikor el­jött hozzánk a:z iskolába dr. Tóthné Nagy Beatrix. El­mondta, hogy az ifjúsági házban ő vezeti a Szászszor- szép képzőművészeti szak­kört, melynek foglalkozása­— Ha már így, keményen teszi fel a kérdést, nem cá­folom, van benne valami. A darab hirtelen készült. Ma­gam is azon voltam, hogy minél hamarabb kerüljön a közönség elé. Ebből követ­kezik, hogy nyilvánvalóan akadnak az írásműnek épp úgy, mint az előadásnak, gyengéi. Vagyis bizonyos esztétikái értékek meglkér- dőjelezhetők. Mégsem tény- d rámáról van egyszerűen szó. Ez a darab azért író­dott, hogy felnyissa az em­berek szemét, hogy felka­varja az Olvasót, a nézőt. Ezt a szándékot fontosnak és nemesnek tartom, éppen ezért méltatlannak azt, hogy több kritika ebből az irány­ból kezdte boncolgatni, és a hibáiról beszélt elsősorban. Ha nagyon aláposan vizsgá­lódunk, a leghíresebb re­mekműveknél iis találunk hiányosságokat. Én kezdet­től a darab mélilétt voltom, és mielőbbi bemutatásáért; az ügy szolgálatát, a hatást tartottam a legfontosabbnak. — Hogyan szolgálhatja a színművész az ügyet? Mi a dolga a mai világban? — Minden korban ugyan­az, azt hiszem. A régi görö­göknél éppúgy, mint ma, ha in szívesen látna minket is. El is mentünk...” Kinga: „És mennyi min­dent tanultunk azóta ! Hol a jövőbe utaztunk, hol a múlt­ba látogattunk el képzelet­ben!. És lerajzoltuk, lefestet­tük élményeinket. Máskor a színházba mentünk, és a lá­tott jéleneteket kellett rajz­lapra vetni,” Máté: „És volt, hogy ki­mentünk a ligetbe is ... Év végén a legjobb munkákat kiválogatta a szakkörveze­tőnk, közösen címet adtunk nekik, Csák ezután küldte el arra a Szivárvány élneve­van igazságérzete a színész­nek, akkor a jó ügyet szol­gálja. Ma is ez a feladat: ál- ffiástfoglalni, a jobbat meg­mutatni, azt szolgálni. Az érzések, a mosolyok, azok minden korban egyformák. — ön apai ágról békési, anyairól erdélyi származású; és a testvére erdélyi ma­gyarságról szóló drámájában főszereplő. Könnyebb vagy nehezebb így a játék? — Elég régen színészke­dem már, így különösebben nem érintett meg ez a több­szörös kötődés. Tálán, ami­kor ezt a szöveget mondom, közelebb áll hozzám, jobban értem:, jobban megértem. Egyébként ugyanúgy meg kell tanulnom, ahogyan pé/1- dá'u t Shakespeare-1 is ... November elején kezdődnek az olvasópróbái egy másik Csutka-darabnak, a Majá­lisnak a Játékszínben, s azt én rendezem. A fiataléin el­hunyt, igen tehetséges pa­rasztíróról szól, Szabó Ist­vánról, aki a szerző jó ba­rátja volt. Budapesten ez lesz az első rendezésem. — Sikeres bemutatókat kí­vánunk! Niedzielsky Katalin zésű nemzetkö zi gy érmék - rajz- és iparművészeti pá­lyázatra és kiállításra, me­lyet 1986-ban hirdetett meg a zánikai úttörőváros.” Anikó: „Ezt követően au­gusztusra mindhárman meg­hívást kaptunk Zánkána, de egyedül én mentem él a ki- lléncnapos táborba. Kingá- ékhoz vendéglők mentek, azért nem jött, Máté meg éppen akkor utazott Egerbe. Szóval én ott vettem át az aranydiplomát rajzaimért.” Kinga: „Én a tanév elején tudtam meg, hogy ezüstdip­lomát kaptam. Egyébként nemcsak hárman nyertünk Békéscsabáról, hiszen Pap Évi, aki már nem jár a szakkörbe, ugyancsak arany­diplomás lett. Ezt a pályá­zat katalógusában Olvastuk, örülünk az ő sikerének is.” Máté: „Nekem nem ez az aranydiiploma az első sike­res pályázatom, hiszen alko­holéi lenes plakáttervemért korábban egy prágai utat nyertem. Az volt csak a szép, repülőn utazni! Ha azt mondják, azt rajzoljak, ami­hez kedvem van, mindig ezt az utat idézem fel.” A diplomák egyelőre az is­kola vitrinjébe kerülnék, hadd tudja meg „ország-vi­lág”. miilyen jól szerepelitek ők hárman-, a 4. a-bólL Csak később vihetik haza, ám ad­dig is bátran elmondhatják: kilencévesen sikerült meg­szerezniük az éllső diplomá­jukat. N. Á. Fotó: Gál Edit Jelentős munkásmozgalmi múltú község Okány, s ag­rártelepülés jellege mellett is erősen él a hagyomány;az emberek közéleti érdeklődé­se. Rendszeresen hallgatják a rádiót, olvassák az újságo­kat, figyelemmel kísérik az országban zajló vitákat. Ezt igazolta a községi pártbizott­ság titkára, Szívós László is, amikor a szervezettségről, pártépítő munkájukról, az itt élők nyitottságáról beszélget­tünk. — Néhány éven át az ér­telmiség érdeklődése vissza­esett a községben — mond­ta —, s ennek személyes oka is volt. Ma már az ország és a falufejlesztést támogatók­nak újra a bázisát jelentik nálunk, elsősorban a péda- gógus-pártalapszervezet. Hi­ba volna a párt erősségét a számszerűségben kutatni, hogy hány új tagot vettünk fel, hányán vagyunk? Vol­tak, akik kiléptek, úgy érez­ték, nem értenek egyet a mozgalmi célokkal, nem tud­nak, vagy nem -akarnak lé­pést tartani a változásokkal. Ettől persze senkiből nem vált ellenség, ezért az or­szágért és faluért dolgoznak tovább is. A féltés, az aggó­dás viszont egyre több em­berben megfogalmazódik. Féltik azt, amit megterem­tettünk, a tsz eredményeit, a magánboldogulás lehetősé­geit. Kis ország vagyunk: miért kell állandóan bizott­ságokat összehívni, újra és újra tárgyalni, elemezni azt, ha nem fogy a tojás, nem Egy debreceni tanár nyug­díjba megy és munkához lát... A családi iratok ren­dezgetése közben támadt öt­letet — tudniillik, hogy meg­próbálja kideríteni családjá­nak, a Gyuriczáknak erede­tét — hat esztendőn át tar­tó, kemény munka követte. Kitartó kutatás, országjárás, levéltárakban, egyházi hiva­talokban porosodó anya- könyvek lapozgatása vitte közelebb a célhoz, a múlt felderítéséhez. Azt azonban maga a szerző, Gyuricza An­tal sem sejtette, hogy mun­kájának eredménye több, mint 400 oldalas könyv for­májában, tehát nyomtatás­ban sokak számára válik hozzáférhetővé. A vaskos kéziratot kezem­be véve, bevallom nem szá­mítottam érdekes olvas­mányra (még ha a saját csa­ládom lenne! — gondoltam), ám kellemesen csalódtam. Bármily hihetetlenül hang­zik, már a kutatás meneté­nek leírása lekötött. A kü­lönböző források feltárása, a megszerzett információk összevetése, a következteté­sek levonása, mind érdekes Pénzbe se kerül Jó volna olyannak tartani a televíziót, amilyennek a régi­módi szólás a nőket, mármint, hogy szép asszonyban kicsi hiba nem nagy kár. De még­sem lehet. Hiába öröm ugyan­is, ha javul ia műsor a jobb­nál jobb természettudományos, történelmi és egyéb ismeretter­jesztő filmekkel, mint például Az élő bolygó sorozat, vagy az Ábrahám gyermekei, amikor valami más bosszúságot okoz. Pusztán azért, mert amit az egyik kezével ad, lazt a másik­kal nyomban elveszi h tévé. Az egyik kéz beszerez, vásá­kell külföldön a burgonyánk. Ésszerű, gyors intézkedések­re van szükség. A falusi em­ber tűrőképessége nagyobb ugyan a városinál, a tartalé­kai is nagyobbak voltak. Ezek kimerülőben vannak, most már mi is az ABC- áruházból élünk! A drágu­lást egyre jobban érezzük. — Miről vitatkoznak a fa­lun élők? — "Sokat beszélgettünk a fórumainkon a társasági és az egyesületekre vonatkozó törvényekről, a gyülekezési javaslatról. Először persze mindig magyarra kell fordí­tani ezeket az anyagokat. Érthetővé tenni az emberek számára azt a kacifántos hi­vatali, jogászi fogalmazást. Nem hiszem, hogy ez csak az okányiak gondja. A de­mokratikus viták egyik alap- feltétele, hogy a vitatkozók értsék, miről beszélgetnek. — Hogyan képzelik el a pártélet megújulásának helyi feladatait? — Nagyon sokat vártak az emberek a pártértekezlettől, de a változás lassan bonta­kozik — ezt érzékeljük. A pártbizottságunk májusban egytestületes pártszervezet lett. Ez jó, mert a döntés így gyorsabb lehet, mint a korábbi szervezeti felépítés­nél. A hatásköröket át kell tekintenünk, fokozva az egy­személyi felelősséget. Erősí­tenünk szükséges a megala­pozott politikai döntéseket, önállóságot adva, nyitottsá­got biztosítva az alapszerve­zeteknek, a pártmunkának. olvasmánynak bizonyult. Az ember észrevétlenül elme­rült a múltban, az 1660-as, 1700-as, 1800-as évek törté­nelmében. Mégpedig „alul­nézetben”, miközben egy egyszerű jobbágycsalád sor­sát próbálja néhány anya­könyvi adat, réges-régi ok­mányok homályos utalásai alapján kideríteni. A munka a maga nemé­ben egyedülálló, vagyis nem tudunk róla, hogy valaha is ilyen mélységben, ilyen nagy időtávlatban bárki is vizs­gálta volna egy parasztcsa­lád genealógiáját. És — ahogy a könyvet lektoráló dr. Rácz István egyetemi ta­nár megfogalmazta — an­nak ellenére, hogy nem te­kinthető céhbeli történész­munkának, adatsoraiból a szakma képviselői is merít­hetnek. A szerzőnek viszonylag hamar sikerült kiderítenie, hogy a Gyuriczákat a me­gyénkben Endrődön érde­mes felkutatni. Itt fordul­nak elő legnagyobb szám­ban, a források szerint 1690 és 1987 között 1800 Gyuri­cza született a településen. rol, gyártat, a másik műsort szerkeszt, s olykor nem tudni, milyen szempontok szerint. Mert vajon mi indokolja, hogy pénteken mindkét csatornán ugyanegy időben kezdődik két film, Az én kis falum és az Én is jártam Isonzónál. Lehetne éppen azt gondolni, hogy az említett filmeket, meg a ren­dezőket — az Oscar-díjas Men- zelt és a Gulyás-fivéreket —, műfajban, stílusban egy világ választja el egymástól, de az összeköti őket, hogy igazi mű­vészet, amit csinálnak. S pont e közös nevezővel magyarázha­tó, hogy műveiket közel azo­nos közönség szereti, becsüli és kíváncsi rájuk, ha még jóval tíz óra után kezdődnének, ak­kor is megnézné. A vitakultúra fejlesztése, a politikai képzés és önképzés kitűzött célunk. A párt Okányban 312 tagot számlál. A mozgalomban nálunk együtt él és dolgozik a kom­munisták több nemzedéke. Az újonnan felvettek több­sége érettségizett, vagy szak­munkás képzettségű. A Ha­ladás Tsz pártbizottságában 161-en vannak, a többi tag a tanácsi, a területi, a peda­gógus, az áfész és a faipari szövetkezet alapszervezetei­ben dolgozik. Irányításuk fe­lelőssége a községi pártbi­zottság hatásköre. A fiatalok számával nem vagyunk elé­gedettek a pártban, őket egyénileg és személyes pél­damutatással kellene meg­nyernünk. A fegyelmezetlen, vagy méltatlanná vált párt­tagok eltanácsolásától ne féljünk ezt elhatároztuk. Persze a bírálatukat köve­tően a gondolkodáshoz türel­mi időt kapnak, változtatnak magatartásukon, vagy kilép­nek a pártból. — A pártbizottság milyen célokat tűzött maga elé? — A havonta ülésező tes­tületnek sok feladata lesz a pártmunka korszerűsítésé­ben. Állandó naprakészség, önkontroll, a korábbi hatá­rozatok felülvizsgálata, új­raértékelése kell, hogy jel­lemezze az életünket. Mi tudjuk a legjobban, hogy helyben hogyan lehet a köz­ségpolitikán a legeredmé­nyesebben munkálkodni. Tervünk szerint évente kül­döttértekezleten értékeljük, mire jutottunk. A község la­kóit érintő különösen fontos politikai döntések meghoza­tala előtt összehívjuk az ál­lami, társadalmi szervek községi testületéiben dolgozó párttagokat, és kikérjük a véleményüket. A legkisebb közösségben is csak így érez­hetik meg, élhetik át a párt­tagok döntésük felelősségét. Bedc Zsóka Innen szóródtak aztán szer­te szét az országba, sőt a világba. Hogy évtizedek — századok után most újra kapcsolatba kerüljenek, ha­csak egy könyv lapjain is. Most csaknem valamennyi Gyuricza 300 esztendő táv­latában megismerkedhet családfájával, ám ne higy- gyük, hogy csupán számuk­ra érdekes e mű, valószínű­leg az endrődiek, Gyoma- endrőd lakói is szívesen for­gatják a könyvet, amely’ a településük múltját, jelenét is bemutatja. E részek szer­zője a nagylaposi születésű s ma is ott élő Gyuricza László, a Béke Tsz nyugdí­jasa. Azonban kétségtelenül szá­mot tarthat a „Gyuriczák könyve” azok érdeklődésére is, akik szorosabban nem kapcsolódnak a névhez vagy a településhez. Annál is in­kább, mivel az „Életutak” elnevezést viselő fejezet em­beri sorsokat villant fel, köztük például azt, hogyan vesztették el jobb szemüket három (nem egymást köve­tő) nemzedéken át a Gyuri­cza Andrások. Átok ül a családon — vélte az egyik ős. s minden második nem­zedékbeli Andrást sújt. A napokban 1700 példány­ban megjelenő könyv borí­tóját Endrőd régi, 1700-as évekbeli címere díszíti. A kötet kiadója a Gvomaend- rődi Városi Jogú Nagyköz­ség Tanácsa, készítője pedig a Kner Nyomda gyomai üzeme. A Gyuriczák köny­ve csak a gyomaendrődi könyvesboltokban kapható. —szatmári— Meg ám, ha tehetné. Ha nem ütközne totálisan az Időpont, ha volna köztük pár óra kü­lönbség. De nincs! Egyszerre megy a kettő. S (mivel sem megkettőzni, sem kétfelé szakí­tani nem képes a néző magát, így valamelyikről le kell mon­dania. És bármelyiket választ­ja, a másikat is nézné, ,s nem tudja mivel magyarázni, hogy­ha nem is milliós közönségről van szó, miért nem számoltak velük. Hiszen a figyelem pénz­be ise kerül. Végül csak rájön: olyan ez, akár a köszönés. Az is ingyen van, mégis hányán úgy tesz­nek, mintha pénzért vennék. V. M. Kilencéves diplomások Hárman a 4. a-ból Téka Kz endrödi Gyuricza család „A Gyuricza családneveket pedig elsősorban bizonyára csak azok a családok viselik, amelyek déli szláv Ősre men­nek vissza . .. Minthogy pedig a Gyuricza név sokkal in­kább szerbhorvát, mint szlovák eredetű, az is meglehet, hogy az Alföldre — így Endrődre — áttelepült Gyuriczák elődei voltaképpen horvátok voltak . . . Ebben az esetben tehát a horvát Duricák leszármazottai kétszer mentek át nyelvcserén; Gyetván szlovákok lettek, Endrődön pedig magyarok.’’

Next

/
Thumbnails
Contents